Kelet-Magyarország, 1974. december (34. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-14 / 292. szám

WT4 deeemSer 14. K*LlT-WA#TTAROnSZÄfi Ji irfä vtyf* Hajszái Mostanában egyre több szó esik az árakról, ame­lyek a világpiacon egyáltalán nem esnek, hanem ijesz­tő magasra szárnyalnak. Sohasem rajongtam túlságo­san a külföldi dolgokért, csak azért, mert külföldi, ne adj isten, nyugati. Ezúttal is megpróbáltam kitérni az árhullám taraja elől, de nem sikerült, kissé megcsa­pott, s még mindig a nyomomban van. Feltűnt nekem ugyanis a minap egy nem minden­napi hír, amely napnyugta felöl mutatta magát. íme: Salvador Dali egy amerikai gyűjtőnek 5000 dollárért adta el bajuszának egyetlen szálát. Ne tartsanak szőrszálhasogatónak, amikor eltöpren­gek eme szokatlan esemény fölött. Bármennyire is hozzászoktam már' a hasonló hajmeresztő nyugati szen­zációkhoz. e hír hallatán — szinte éreztem — égnek kezd állni a hajam. Nem elég nekik odakint az a temérdek profit, amit más ipar: termékeken bezsebel­nek, íme, most már az emberi tartozékok árait is sró­folni kezdik. Ez a modem Sámson, akinek — a bombaüzlet ta­núsága szerint — nem a hajában, hanem a bajuszában van rendkívüli anyagi ereje, csak pödör egyet-kettőt és él, mint Marci a hevesen. Ami ezúttal is fényt vet ar­ra, hogy milyen egyenlőtlen harc folyik odakint a lé­tért, lévén egyiknek dús bajusza, a másik embernek pedig csupán néhány pehely az orra alatt. Ezt onnan gondolom, hogy nálunk is megpróbálkoznak egyesek lépést tartani a divattal ég bajuszt, meg szakállt nö­vesztenek vagy legalábbis szeretnének növeszteni, de hiába. Persze, a mi hazai viszonyaink között nincs olyan nagy értéke az arcszőrzetnek, mint odakint. A fiatalabbak körében még csak-csak taksálják valamire az ilyen törekvést, de a középkorosztálynak legfeljebb az tűnik föl, hogy az illető hajas mindenáron fel akar tűnni, ha már mással kitűnni nem tud. Amin persze le­hetne vitatkozni, mert ha másra nem, az idegesség le­vezetésére mégiscsak kiválóan alkalmas a dÚ6 tincs, annál az egyszerű törvénynél fogva, hogy kopasz ember nem tépheti a saját haját. Azért is felháborító ez a bajuszüzlet, mert fellen­dülése esetén csillagászati összegekre rúghat. Képzel­jük csak el: mi történik akkor, ha egy ilyen gazdag bajusszal megáldott ember hozzálát hasogatni a szőr­szálat! Egy szálból négyet nyer, s azt négyszeres áron továbbítja! Már mondtam, hogy ne tartsanak szőrszál­hasogatónak, de nekem nem tetszik ez az egész műve­let Magam is tapasztaltam már. hogy némelyek mi­lyen ragyogóan megéltek abból, hogy naposszat egye­bet sem tettek, csak hasogattak, hol szőrszálat, hol csak képzeletbeli hajszálat. Má« néven fontoskodóknak is nevezik az ilyeneket, de az elnevezés másodlagos. A lé­nyeg az, hogy az effajta munkaművelet nagyonis im­produktív, a befektetett élőmunka nem eredményez megfelelő árufedezetet. Másképpen fogalmazva: nehe­zen miktatható ki az ilyen igyekezet társadalmi hasz­nossága, pedig szorgalmazói a szerénység legkisebb jelét sem árulják el, amikor fáradságuk honoráriumát kérik. Lidérces képzelgésem során arra is gondolok: mi lesz, ha Dali követői más árukkal is kirukkolnak. Pél­dául: X. — kedvezményes áron — a körmeiből kínál néhány karikát, bizonyítván, hogy azzal remekül lehet kaparni, s nemcsak a sült gesztenyét a tűzből. Másnak pedig az az ötlete támad, hagy cseppenként elméri a könnyeit, hétfőn húsz százalékkal olcsóbban, „Könnye­im megejtik a legszőrösebb szívű főnököt is” jelszóval. Megtörténhet az is, hogy másvalaki meg o mosolyát bocsátja áruba, mondván: jó, ha kéznél van, s min­den szituációra kiválóan alkalmazható. Arra már gondolni sem merek, hogy egyesek mo­hóságukban szezonvégét csinálnak és kiárusítják ma­gukat. Mindezekért tört nekem borsot az orrom alá Dali bajusza, amiből egyetlen szál is egy vagyonba került Nekem ingyen sem kellene. Angyal Sándor Mátészalkán ai épülő emeletes Inkóbózak 'öldszln'jén — ahol lehet — ü-letehet alakíta­nak ki. Az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat a vásárlókat. (Elek Emil felvétele) kisáruházában 7 milliós árukészlettel várják ítenjér, lííaS.ics, bc'jjSi — karácsomra A nyíregyházi sütőipar év vég i újdonságai A karácsony és szilveszter előtti várható nagy forgalom jelentős feladat elé állítja a Nyíregyházi Sütőipari Válla­latot is. A karácsonyi ellátás­sal kapcsolatban nemrég megbeszélést tartottak, ahol egyeztették a szállítások üte­mét. Néhány kiemelt bolt­ban, üzletzárás után, vagy nyitás előtt is szállítanak sü­tőipari termékeket, hogy az ellátás folyamatos legyen. A gabonafelvásárló és fel­dolgozó vállalattal megálla­podott a sütőipari vállalat, hogy a karácsonyi ellátáshoz szükséges lisztet idejében > biztosítja. Az ünnepi kalácshoz 30 ezer darab tojást, 20 mázsa margarint, 15 mázsa mákot és 4 mázsa dióbelet biztosí­tott a sütőipari vállalat A karácsonyi s a szilvesz­teri forgalomnál a sütőipari vállalat gépjárműparkja ösz- szes tartalékát is igénybe ve­szik. Nyíregyházán tizenegy túrajárattal szemben, napon­ta 14 gépkocsi fogja a szállí tást végezni. Foszlós kalácsból Nyíregy háza város és környéke ré­szére 180—200 mázsa kiszál­lítását tervezi a vállalat. A sütőipari dolgozók december 22-én, vasárnap sem pihen­nek, minden üzemben két, il­letve háromműszakos terme­lést szerveznek. A kalács ter­melését 22-én vasárnap kez­dik és 24-én, kedden reggel fejezik be. A nyíregyházi kenyérgyár két vagonnyi ka­lácsot készít el. A foszlós kalácson kívül húsz mázsa félkilós zsúrke- nyeret és zsemlyeveknit süt­nek. A közkedvelt favorit kenyérből 20 mázsa készíté­sét tervezik. Nem lesz hiány a beigll- félékből sem: a múlt év ka­rácsonyi 17 mázsával szem­ben 25 mázsát gyártanak. A karácsonyi ünnepre zsemlé­ből 25 ezer darabot, kifliből 65 ezer darabot hoznak for­galomba. A kettős ünnepre 680—700 mázsa kenyeret ter- , melnek és szállítanak a ke­reskedelemnek. Karácsonyra különleges gyógykenyérrel is jelentkezik 1 a sütőipar a kereskedelem­ben. Ezt különösen a magas vérnyomásban szenvedők, és a vesebetegek fogyasztják. A sószegény gyógykenyér ne­gyedkilogrammos adagolás­ban kerül forgalomba. Farkas Pál Képzőművészek a közművelődésért A Magyar Képzőművó­szék Szövetsége mint tár­sadalmi szerv, tevékenyen részt kíván venni az MSZMI* közművelődési programjának végrehajtásában. E témá­ban a szövetség már eddig is folyamatosan tevékenyke­dett. A képző- és iparművé­szeti kultúra terjesztésére és a konkrét népművelői tevé­kenység elősegítésére orszá­gos szinten kívánják meg­szervezni és kifejleszteni a Hajdú-Bihar és Komárom megyében megindított didak­tikai kiállítássorozatot, illet­ve a munkás—művész talál­kozók rendszerét. A didak­tikus képzőművészeti kiállí­tások feladata a műalkotá­sokhoz vezető módszerek kialakítása, annak elősegíté­se, hogy a művészet iránt ér­deklődő tömegek képessé váljanak a művészeti alko­tások megértésére, befogadá­sára. A szövetség részt vesz az iskolai vizuális-esztétikai nevelés alpelveinek és mód­szertanának kidolgozásában. A művészetek és a mun­kástömegek egymásra találá­sát biztosító üzemi tárlatok csupán Hajdú-Biharban há­rom év alatt 28 helyen 30— 35 ezer üzemi dolgozót von­zottak. Rendszeres tárlatve­zetések, művész és közön­ségtalálkozók mélyítették a kapcsolatot az üzem, a dol­gozók és a művek és művé­szek között. Az üzemi tárla­tok sorozat olyan megalapo­zott és fejlődőképes kiállítá­si-tevékenységi formát te­remtett meg, amely kerete lehet a tervezett, folyamatos, módszeres képzőművészeti nevelésnek. Minthogy a műelemzés a közönség és műalkotás kap­csolatának egyik igen fontos láncszeme, a szövetség a marxista igényű műelemzés fejlesztésére pályázatot írt ki a művészeti írók számára. A pályázat feltétele, körülbelül másfél—három ív terjeda- lemben elemezni egy, a fel- szabadulás után született műalkotást. A pályázat ha­tárideje: 1975. március 15-e. A pályaműveket a Magyar Képzőművészek Szövetség« titkárságára öt gépelt pél­dányban kell eljuttatni. N emcsak a magyar tech­nikatörténetben, de megyénk helytörténetében is méltóbb hely illetné meg Ka­in Albert kiváló vasútépítő mérnököt, akit egy kicsit méltatlanul felejtettünk el. Most, halálának 65. évfordu­lóján életének és munkássá­gának néhány momentuma felelevenítésével szeretnénk megyénk és szülőfaluja ol­vasóinak emlékezetébe visz- szahozni. Nagykállóban született, 1858. december 16-án. Alap- és középiskolai tanulmányait szülőfalujában, Nyíregyhá­zán, majd Debrecenben vé­gezte. A kora ifjúságától mérnöki pályára készülő fia­talember 1876-ban Buda­pestre ment, hogy tudását felső fokon ott gyarap'tsa. Az 1871-ben műegyetemi rangra emelt korábbi József poli­technikumba iratkozott be. ahol abban az időben a mér­nökképzés színvonala már jól megközelítette a zürichi és a bécsi egyetemek nívóját. Egy évfolyamra járt később több kiváló mérnökkel, akik rendszerint a vasútnál vagy a postánál helyezkedtek el. Közülük is mindvégig baráti szálak fűzték Kolossváry Endréhez, a posta későbbi A vasútépítő kiváló műszaki korszerűsftő- jéhez. Együtt voltak kosztos diákok, ő a Nyírségből, Ko­lossváry Veszprém megyéből. Mérnöki oklevelének meg­szerzése után, 1881-ben mindjárt az államvasutaknál helyezkedett el, ahol a szá­zadforduló körül fejtett ki érdemes tevékenységet. Nagyobb jelentőségű munká­ja a buda—újszőnyi vonal nyomjelzése, majd a mára- marosi vasútvonal tervezése és építési munkálatainak ve­zetése. Ez utóbbi szép sikerű munkája elismeréseképpen bízták meg a következő évek­ben a nagyszerű műszaki fel­adatokat megoldó Csíkszere­da megyei város és az or­szághatár közötti vasútvonal megépítésével. Ennek a vas­útvonalnak megépítésével je­lentős mértékben fellendült a környékbeli híres fürdők és a Hargita turista- és ide­genforgalma, de teherszállí­tás terén is nagy jelentőségű feladatokat oldott meg Kain vasútvonala, amely a keleti forgalom lebonyolításába is hathatósa» bekapcsolódott. Rövidre szabott életének egyik utolsó munkája a ba­latoni vasút tervezésében és Kivitelezésében való rész­vétel. Kevesen tudják ma már, hogy ő írta a magyar, német, francia és angol nyelven megjelent, hivatalos jellegű kiadványt, Magyarországi vasutak címmel. Alkotó életének legjavá­ban, a vasútépítkezések má­sodik nagy korszakában, aránylag fiatalon halt meg, mindössze 51 évet élt. Buda­pesten, 1909. december 16-án hunyt el a magyar vasútügy legnagyobb veszteségére. Szülőhelye halálának 70. vagy 75. évfordulóján szülő­házán, vagy a vasútállomás falán emléktáblával róhatná le kései tiszteletét Nagykálló •egyik igen érdemes fia előtt, aki a magyar műszaki hala­dás aranykönyvébe még éle­tében beírta a nevét Dr. Bátyai Jenó Életek megróni ója: az alkohol (5.) A bűnözés melegágya Mitől válik az ember alko­holistává? — kérdeztem dr. H. Zs. pszichiáternőt — Az ember könnyen for­málható személyiség, intelli­genciájától, igényétől függ, mivé alakítja a környezete és saját maga önmagát. Az al­kohol — és egyéb narkotiku­mok: cigeretta, kávé, kábító­szerek — iránti szenvedélyét a személyiség defektusa, haj­lama la előidézheti. Adódnak konfliktushelyeztek, amikor a gyenge akaratú ember az ital­ban, a kábítószerekben lát­ja a kiútat. —És a fiatalkorúaknált — Leggyakrabban a fene­gyerek póz az alkoholistává válás fő mozgatórugója: „Bí­rom a piát! Nézzétek csak!” — és lehajtja a pohár pálin­kát Falun és városon egy­aránt oka lehet az ifjúság túlzott alkoholfogyasztásának, hogy fiataljaink egy része nem tud mit kezdeni a sza­bad idejével. Nincs, ami ki­töltse életét a munka után, elsivárul, érzelem nélkülivé válik, igénytelenné lesz, nem vágyik sikerélményre. Gyak­ran a rosszúl értelmezett szü­lői szeretet hajszolja italba a gyereket: ez a kis pohár bor igazán nem árthat meg a fiú­nak ... — És nem számol azzal, hogy a fiatal szervezetnek egy csepp alkohol is méreg! — Igen, és így lehet alko­holista abból, aki már elbírja a poharat, egészen addig, amig bírja... ■— Ha módjában állna, mit tenné az alkoholizmus csök­kentéséért? — Én a megelőzést szorgal. mazom. A teljes absztinencia nem lehet cél, oktalanság lenne a teljes és általános szesztilalom, példák tucatja bizonyítja, hogy általa nem csökken az ivók tábora. Sík- raszállok a kis alkoholtartal­mú italok forgalomba hoza­taláért, választékuk bővítésé­ért. Az üdítő italok még hatá­sosabb népszerűsítésére van szükség. Ki kell mondanom, külön­ben megfojt a vélemény: tár­sadalmi mértékben szükség lenne erkölcsi normarende­zésre, őszinte önkritikára. Mert: Igaz, hogy az egyik oldalon következetes harcot hirdetünk és folytatunk az alkoholizmus ellen, sok jogszabály, rende­let intézkedik arról, hogy fiatalkorút nem szabad a ven­déglátóiparban alkoholtartal­mú Itallal kiszolgálni, de: az élelmiszerboltokban, ABC-áruházakban, sót: tej­boltokban ki kérdezi meg öcsitől, hány éves vagy, ki­nek viszed az üveg pálinkát, vodkát, bort? Igaz, hogy a Vöröskereszt, az Alkoholizmus Elleni Or­szágos Bizottság számtalan sejtje szerény eszközeivel küzd a szesszel és szesztest­vérekkel, hogy az állam mil­liókat, százmilliókat áldoz az alkoholisták jó útra térítésé­ért, igaz, hogy a Büntetőtör­vénykönyv, 22. paragrafus» szerint felelősségre vonható az egyén az ittas vagy bó­dult (kábítószeres) állapotban elkövetett cselekményekért és a 62. paragrafus (1.) be­kezdése szerint a hatóság bí­rói végzés alapján kényszer­ei vonó-kezelésre utasíthatja az alkoholistát Eredmény-e az, hogy ha­zánkban és szerte a világon rohamosan növekszik az al­koholisták száma (talán gyorsabb ütemben, mint ahogy az életszínvonal emel­kedik), egyre népesebb az el­vonórendelések, egyre tőbk családi életet rombol szét as alkohol, az apai, vagy az anya ittas életmódja miatt? Eredmény-« az, hogy 1972- ben a szándékos emberölési elkövetők kétharmada alko­holista volt, hogy a rablás é*' markecolás sértettjeinek négyötöde volt ittas, olykor eszméletlenségig részeg és emiatt hetekig nélkülözött » család? Eredmény-e az, hogy a köz­lekedési balesetek előidézőt és áldozatai immár 70 száza­lékban alkoholmámorosan kft. vették el cselekményüket? Közhely, de igazság: az al­koholizmus a bűnözés me­legágya, mert az alko­holista az italért min­denre képes (gyilkolás, -ab- !ás, izgatás, prostitúció) é# a bűnöző tehetetlen áldozat» az ittas, részeg ember. Nem véletlenül választottuk a sorozat címét: Életek meg- rontója: az -alkohol! (Kulcséi? (Vé**

Next

/
Thumbnails
Contents