Kelet-Magyarország, 1974. november (34. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-12 / 264. szám
9 • m.mrnferW" A XI. pártkongresszus tiszteletére Jobb ellátás, társadalmi munka az ÁFÉSZ-eknél Cselekvő egyetértés A MÉSZÖV szövetkezetpolitikai és nevelési osztálya értékelte a 44 Szabolcs-Szat- már megyei fogyasztási szövetkezet kongresszusi versenyvállalásainak eddigi teljesítését. Kitűnik az adatokból, hogy a forgalom növekedésére tett felajánlásaikat már eddig is teljesítették. A vendéglátásban, a bolti forgalomnál is nagyobb arányban. Százöt egységben hajtottak végre profiltisztítást, szakosodást. Huszonegy egységben szerveztek korszerűbb értékesítési formát, 256 árubemutatót és vevőankétot tartottak, 200 alkalommal rendeztek leértékeléssel egybekötött vásárt. Közel 16 millió forint árkedvezményt nyújtottak tagjaiknak, vásárlóiknak. Eddig több mint 600 Vendéglátó rendezvény zajlott le segítségükkel. Több mint 72 ezer literrel növelték a hűtőtér kapacitását. A kongresszusi és felszabadulási évfordulók tiszteletére az üzletek csinosítására és szépítésére 16 millió forintot költöttek, amihez a dolgozók közel félmillió forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá. A felajánlások között szerepelt a jobb és olcsóbb gyermekruházati áruellátás is. Eddig már több mint 32 millió forint értékűvel több gyermekruházati cikket hoztak forgalomba, mint az elmúlt év hasonló időszakában. A háztáji mezőgazdasági árutermelés elősegítésére másfél millió forint értékű új kikölcsönözhető gépet szereztek be NEMEGYSZER SZÓLTUNK már róla, de nem árt ismételten hangsúlyozni: egy-egy párttag palitikai tevékenységének értékét nem egyszerűen a párt politikájával való általános egyetértése alapján lehet megítélni, legalább ilyen fontos az, miként viszonyul a politikai részkérdéseihez. Sf még ennél is fontosabb, hogy gyakorlatban mit tesz a politika képviseletében, hogyan segíti valóra váltását. Miként formálja közvetlen környezetét, alakítja az oda tartozók politikai véleményét, fogadtatja el velük a párt álláspontját. Az élet e tekintetben sok-sok kedvező példával szolgál, de találkozni olykor másféle tünetekkel is. Előfordult, hogy valaki, aki munkahelyén a pártpolitikát képviselő kommunistának mutatkozott, rendszeresen részt- vett alapszervezete életében — otthon a falujában egész környezete, még családja elől is titkolta, hogy tagja a pártnak. Pártunk tagjainak óriási többsége — természetesen — nem ilyen ember. Mégis előfordul, hogy némelyek megelégszenek egyetértésük általános hangoztatásával. Holott nem elég csak egyetértésről biztosítani a pártot, tenni is kell a politika végrehajtásáért. Konkrét kérdések megoldása áll a társadalom előtt, s a cselekvés vezetését a párt magára vállalta országosan és helyileg Is. Ebben a párttagoknak nem általában, hanem konkrétan, cselekvőén kell résztvenniök. PARTUNK X. KONGRESSZUSA óta erőteljesebben él az egyes partszervezetekben, kommunistákban az a felismerés, meggyőződés, hogy bár alapvető a helyes politika, a jó célkitűzés, de a következetes cselekvés nélkül csak óhaj marad a legszebb, legnemesebb elképzelés is. A megoldást pedig nem lehet a véletlenre bízni — tudatos, fegyelmezett tettek és ismét csak tettek szükségesek. Hiszen a párt politikája a kommunisták mindennapos konkrét tevékenységének sorozatán keresztül, a párton kívüli tömegek mozgósításával, bevonásával valósul meg. Márpedig a gyakorlatból tudjuk, hogy eredménye csak annak a munkának van, amelyet nem „általában” végeznek, hanem konkrétan. Az a pártszervezet dolgozik tehát jól, amelyik okosan politizálva következetesen valósítja meg működési területén a munkáshétköznapok gyakorlati feladatait. Ehhez egyrészt az szükséges, hogy egy- egy adott kérdés kapcsán helyileg is ésszerű, világos határozatok szülessenek. Másrészt az, hogy minden párttag tudja a helyét, szerepét, feladatát a megoldásban, mindenkinek tehát konkrét megbízatása, feladata legyen. A PÁRTSZERVEZETEK vezetőségei pedig következetesen és gyakorlatiasan munkálkodjanak a végrehajtás megszervezésén, ellenőrzésén és segítésén. Gyakran felvetődik a kérdés: szabad-e megállnunk a pártmunka korábban kialakult, kipróbált módszereinél, vagy állandóan tökéletesítenünk kell azokat? Természetes, hogy . , J ___________________________ az áj körülmények és feladatok újabb lehetőségeket teremtenek. Ezeket fel kell ismerni és élni kell velük. így bizonyos kérdéseket nem csak lehet, de kell is másképpen vizsgálnunk, értelmeznünk, módosítva korábbi felfogásunkat. De az is előfordul, hogy egyes félreértésektől, beidegződésektől szükséges megszabadulnunk a hatékonyabb, eredményesebb munka érdekében. NEM LENNE JŐ, ha a pártmunkában eluralkodnának az ilyen módszerek. Hiszen a pártmunka a szó valódi értelmében vett politikai munka, emberek között és értük végzett munka, mely a párton belül és kívül egyaránt mindenekelőtt az emberek meggyőzéséért és tettre serkentéséért folyik. A különböző tanácskozásoknak éppúgy nem lehet más célja, mint ahogy egy-egy párttag konkrét megbízatásának sem egyéb az értelme, mint az e munkára való felkészítés, az egyes ember helyének megjelölése e tevékenység egészében. S itt kanyarodhatunk vissza az írás elején említett gondolathoz. A politikai munkát nem lehet leszűkíteni egy-egy megbízatás teljesítésére, legyen az alkalmi vagy állandó. A közéleti tevékenység nem merülhet ki az értekezleteken, testületi gyűléseken való megjelenésben. Ezek mind-mind részei, eszközei a politikai munkának, az emberekre való közvetlen ráhatásnak. De egyik sem teszi feleslegessé, hogy a kommunisták minden időben és helyen politizáljanak, amikor erre szükség mutatkozik, vagy alkalom kínálkozik. Hasznosítsanak erre minden lehetőséget — az ebédidőben, az öltözőben, a vonaton, ha úgy tetszik, az ultiparti közben folyó beszélgetéseket, éppúgy, mint a családi, rokoni összejöveteleket. Nem valamiféle mesterkélt „népnevelő munkáról” van itt szó. Hanem arról, hogy a politikai munka végzésében nem az idő, a hely, az alkalom a leglényegesebb, hanem a tartalom. Az, hogy a kommunista egész_ életvitelével — az elvtárs, a kolléga, a barát, az ember rokonszenves kommunista magatartásával is — legyen hatással (környezetére. A szó és a példa erejével képviselje, tegye vonzóvá a párt elveit, a gyakorlatban megvalósuló politikáját. EZ NEM LEHET csak pártmegbízatás kérdése, ez a kommunista elkötelezettség dolga. Amikor egy ember eljut odáig, hogy önként kéri a pártba való felvételét, már számot kell vessen azzal, miként tud megfelelni a párttagsággal járó ezen kötelezettségének. Vállalva ezzel azt is, hogy szavaival és tetteivel képviseli, elismeri, népszerűsíti és ha kell védi annak a pártnak céljait, törekvéseit, amelyhez ő is tartozik. i>Dr. Szabó Imre. az MSZMP KB alosztályvezetője A műhelyben A pártcsoportvezetö, Kovács István éppen Csorba Józsefné munkáját jellemzi: — Talán egy kicsit harcosabb agitációra lenne szükség nála. Nem véletlenül hozom ki, mert a KlSZ-alap- szervezetünkben a politikai nevelés elsőrendű munka. Ne csak tánci-tánci legyen ott, azt a kirándulást is fel lehet használni politikai nevelésre. A fiatalasszony kissé belepirul a jellemzésbe, egyes részeknél viszont maga is elismerően bólint. Közben pedig máris egy másik munkásról van szó. Éppen csak beférnek a kis művezetői irodába Záhonyban, a gépesített rakodási főnökség egyik műhelyének kommunista munkásai, akik az év végi beszámoló taggyűlés előtti pártcsoport-érte- kezletre gyűltek össze. Itt nem szólam, hogy nyílt vitában kell az egyes emberek munkáját jellemezni. A bizalmi őszintén beszél mindenkiről, s ugyanilyenek a hozzászólások is. — Az az érzés van benned Feri bácsi, ha valami nem megy, akkor letörsz — mondja Szabó Ferencről többek között. Az érintett idősebb munkás. aki már húsz éve párttag kényelmetlenül érzi magát. Szólásra jelentkezik: — Tavaly kiváló dolgozói jelvényt kaptam, de a legszívesebben visszaadnám — kesereg. — Azóta mindig a sze. memre hányják, hogy miért kaptam. Ha nem érdemeltem volna meg, akkor miért adták? Aztán két éve már, hogy jelentkeztem a marxista középiskolára és most sem vettek fel. Vannak, akik felkapják a fejüket erre, mások egyetértőén csóválják a fejüket. Balogh Attila szólásra emeli ke- attt — A Szabó elvtársból talán ez a keserv nem is tör ki, ha most az a sérelem nem éri, hogy nem veszik fel a marxista középiskolára — vélekedik. — Részben yélt sérelmeket emleget Feri bácsi — kapcsolódik hozzá a pártcsoportvezető is. — Egyesek a műhelyben rámentek, froclizzák, mert tudják, hogy haragszik az ilyen viccelésért. Végül abban állapodnak meg, hogy jobban megvizsgálják Szabó Ferenc helyzetét. Azt is, hogy a vállalt pártmunkát, a Fáklya című folyóirat terjesztését miért mondta le, s abban is segítséget kérnek, hogy elvégezhesse az esti marxista középiskolát, hiszen ebben a kérdésében az alapszervezet támogatta korábban Is. Kanéi a pártcsoportnál a korábbi években is ugyanilyen aktivitás jellemezte a beszámoló taggyűlésre való előkészületet. Nem meglepetés, hogy a személyre szóló értékelésben egyformán szóba kerül a pártmunka végzése, s az üzemben való helytállás, annak értékelése, hogy valaki hogyan állja meg a helyét a termelésben. De megemlítik azt is, ha valaki más módon mutat példát. Sándor Józsefről például így szól a jellemzés: | — Ezzel a deresedő hajjal gimnáziumba jár, személyesen mutat példát a csoportjának, s nem egyedül, hanem a csoportjából két másik munkással járnak a gimnáziumba. A fiatalokról, az új párttagokról külön szól az értékelés: — A szerénységét tanítani kell Még konkrét megbízatást nem kapott, ezért megkérem, mondja meg, melyik az a terület, ahol szívesen dolgozna — szól Kovács 1st; ván amikor Biró Barna muts. káját jellemzi. Aztán beszélnek a munkaversenyről is. Társadalmi munkában Balogh Attila látja el a versenyfelelősi teendőket, ő mondja: — Nem lenne problémánk az agitációs munkával, ha a szocialista brigádok patro- nánsai többet foglalkoznának a brigádokkal. Amiről szót ejt, mind olyan gond, ami rájuk az üzemre tartozik. Azért beszélnek mindenről nyíltan, mert így szokták meg már évek óta, hogy a munkahelyen akkor mennek előrébb a dolgok, ha a legkissebb egységnél tisztáznak jóelőre mindent. — Nem panasznap a taggyűlés, azért van a pártcso- port-értekezlet, amit minden hónapban megtartunk, hogy akkor mondjunk el mindent — szól Sándor József a felszólalásában, mintegy össze* gezve mindezt. Az „Auróra“ Nyírbátorban és —■ egybehangzóan versenyfelajánlásaikkal — már eddig 24 új mezőgazdasági szakcsoportot alakítottak. Kedvezően halad a fogyasztási szövetkezet taglétszám szervezésére tett felajánlás teljesítése is. A verseny meghirdetése óta több mint négyezer tagot szerveztek, akiknek zöme a felajánlások szerint nő és fiatal. Közel 600 ezer forinttal növekedett a alaprészjegyek értéke. A hetvenegy új szoeialista brigádból, amelynek a megalakítását célul tűzték ki, hatvanhat már megalakult és ezzel félezer új brigádtaggal növekedett a szocialista brigádmozgalomban résztvevő és versenyző szövetkezeti dolgozók száma. A 900 ezer forint értékű, a gyermekintézmények felkarolására tett felajánlásból eddig már 630 ezer forint értékűt teljesítettek. öt éve, hogy Budapestről Nyírbátorba telepítették az Auróra Cipőipari Vállalat első üzemét, ahol megkezdték a cipőipari szakmunkások betanítását, megteremtve a ma már korszerű nagyüzemmé fejlődött cipőgyár alapját. A fiatal vállalat az idén sok gyereknek és édesanyának szerez örömet. Az év végéig még 180 ezer pár gyermekcipőt és csizmát készítenek. A 24-től 34-eg méretben készülő lábbeliket vatelin-, illetve bundabéléssel látják el. Nyolcvan százalékát a hagyományos fűzős eljárás helyett új megoldással, csattal, pánttal, valamint zippzá- rog megoldással készítik. A gyártásra kerülő tíz modell két-három színkivitelezéssel készül. A nyírbátori Auróra Cipőgyár dolgozói a XI. párt- kongresszus tiszteletére többek között azt vállalták, hogy 20 ezer párral több cipőt készítenek az idén. Farkas, József meós és Sólyom Mária csomagoló mQszakoiW ként 6—700 pár kiscipőt ellenőriz és csomagol. Elek Emil képriportja Heller Júlia szocialista brigádtag kéreglehúzógéppel készíti a cipőket. Zatir Irén ifjú szakmunkás 9 talpprésgéppel dolgozik. A cipőipari vállalatnál két korszerű felsőrészkészftő szalagon dolgoznak a szakmunkások Lányi BwsoqA
