Kelet-Magyarország, 1974. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-07 / 261. szám

ftüt'ftT-WXCTXír6RS?Afl 197T. no rwftSef % (Folytatás as 1. oldalról) * tier Ferencné, a Hazafias Népfront nyíregy­házi városi bizottságának titkára, Kónya Al­bert, szakoktató, a 110-es számú Ipari Szak­munkásképző Intézet kiváló dolgozója, Mar- kovics Gyula, a VAGÉP Vállalat igazgatója, Mezősi István, a nyíregyházi Vörös Csillag Tsz elnpke, Nagy Sándor, a MEZŐGÉP Vál­lalat igazgatója, az MSZBT tagcsoport elnö­ke. Rudolf Irén, a mezőgazdasági főiskola hallgatója, Somogyi Gyuláné veterán, Somo- gyi Mihályné köszörűs, a MEZŐGÉP Vállalat kiváló dolgozója. Suszta Sándor veterán, Szí" Ivjyi József, a KISZ megyei bizottságának el­ső titkára, Szilvási Ferenc, kovács szakmun- k TAÉV Vállalat kétszeres kiváló dolgo­zója, Sztári Béla tmk-lakatos, a VAGÉP Vál­lalat és a KGM kiváló dolgozója, Unatenszki Pál ezredes, dr. Varga Imre, a mezőgazdasági főiskola docense, az MSZBT tagcsoport elnö­ke. Ugyancsak 4 dfszelnökségben foglalt he­lyet az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet csapatok képviselője s ott volt a Ba­rátság II. kőolajvezeték szovjet dolgozóinak egy csoportja. A magyar és a szovjet Himnusz elhangzá­sa után úttörők köszöntötték az ünnepség résztvevőit, majd Szabó Attila, a VAGÉP alapszervi párttitkára nyitotta meg a nagy­gyűlést és kérte fel Varga Gyulát, a megyei párti-vb tagját, a nyíregyházi városi pártbi­zottság első titkárát ünnepi beszéde megtar­tására. Varga Gyula ünnepi beszéde — A mai napon az egész világ haladó népeivel együtt az emberiség történelmének legnagyobb eseményére, leg­jelentősebb sorsfordulójára emlékezünk, ötvenhét esz­tendővel ezelőtt az orosz munkásosztály, katonák és parasztok — elsőként a vi­lágon — széttörték az elnyo­más bilincseit. Megteremtet­ték az emberiség történel­mének első szocialista álla­mát, győzelemre vitték a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat — mondta, majd beszédének további ré­szében méltatta a csaknem hat évtizeddel ezelőtt lezaj­lott nagy jelentőségű ese­ményeket, és kiemelte: a tör­ténelem igazolta, hogy a proletárforradalom útját kell járni, s hogy a proletárfor­radalom győzelméhez meg kell teremteni azt az erőt, amely a forradalmat szer­vezni, vezetni tudja, meg kell teremteni a munkásosztály pártját. Ezt követően méltatta a munkások, parasztok és ka­tonák összefogásával, a bol­sevikok vezetésével folyta­tott győzelmes harcot, majd kiemelte: a szovjet állam, a Nagy Október szülötte, a tő­kés hatalmak jóslatai elle­nére — ötvenhét éve létezik és szüntelenül fejlődik, nem tudta megfojtani az inter- venció, a gazdasági blokád. A Szovjetunió belső fejlődé­se mellett a forradalom győ­zelme pillanatától szüntele­nül formálja a világot: há­rom kontinens szocialista or­szágaiban sokszorozódik ere­je: jelentős politikai és er­kölcsi, gazdasági és katonai segítséget nyújtott és nyújt a felszabadulásukért küzdő népeknek, s mindazt, amit a feilett tőkésországok mun­kásai maguknak mondhat­nak. elválaszthatatlan az 57 évvel ezelőtti eseményektől. A világ valamennyi tőkés kormánya kénytelen számol­ni a Szovjetunió létével, erejével és hatásával. Beszédének további részé­ben a szónok rpéltatta a Szovjetunió által meghirde­tett és következetesen meg­valósított békepolitikát, ame­lyet nemzetközi téren foly­tat, s azokat a sikereket, amelyeket a kommunizmus építésében a Szovjetunió IX. ötéves tervének megvalósítá­sában ér el. Varga Gyula ezután a me­gye fejlődésének méltatása során külön szólt az ipartele­pítési programról, amely egyszerre jelenti megyénk­ben új gyárak, üzemek léte­sítését és a munkásosztály születését. — Nemcsak épü­leteket, modern gépeket, kül­földön keresett magyar áru­kat jelent a szabolcsi iparo­sítás, hanem fontos szerepe van mindennek a társadal­mi változásokban is. Harminc esztendővel a felszabadulás után már beszélhetünk mun­kásosztályról, amely me­gyénkben is teljesíti a veze­tő szereppel járó kötelezett­ségeket, s amely öntudatban, fegyelemben, áldozatvállalás­ban példát mutal a megye egész társadalmának. Beszédének további részé­ben a megye mezőgazdaságá­ról, egészségügyéről, a tár­sadalmi életben elért ered­ményeiről beszélt, majd így folytatta: — Amikor a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom­ra emlékezünk, s arra, hogy ez a világtörténelmi forduló­pont meghatározó jelentősé­gű volt hazánk felszabadu­lásában, akkor nemcsak eredményeinket ünnepeljük, hanem tennivalóinkat is számba vesszük. Október ugyanis a soha meg nem elégedés ünnepe. A forradal­márok sohasem csak valami ellen, hanem mindig vala­miért küzdöttek. Ennek a küzdelemnek az eredménye, hogy most nálunk nem a barikádokon, hanem dolgos kézzel, gondolkodó fővel kell folytatni a harcot, & küzdel paet a termelésben. Ez a fe­lelősségérzet indította el me­gyénkben is ez év tavaszán azt a széles körű mozgal­mat, amelynek során a gyá­rak, a mezőgazdasági üze­mek dolgozói újabb vállalá­sokat tettek a párt XI. kong­resszusa, felszabadulásunk 30. évfordulójának tisztele­tére, s amelynek eredményei máris mérhetőek. * Beszédének befejező részé- ben a rendkívül nehéz őszi mezőgazdasági munkákban, a betakarításban dolgozók helytállását, az egész megye társadalmának összefogását méltatta, majd a megye előtt álló több fóptos tennivaló megvalósításának legfonto­sabb részeiről beszélt: a párt kongresszusát előkészítő munkáról. Beszédét a szocialista or­szágok összefogása eredmé­nyeinek méltatása után így fejezte be: — Lenin megál­lapítását az élet igazolta: a szocialista forradalom nem egyetlen csata, hanem a leg­különbözőbb gazdasági és demokratikus átalakításért folytatott harcok egész kor­szaka. Minapzeknek a vál­tozásoknak az eredménye­ként ma már nem az Impe­rializmus, hanem a szocializ­mus, az imperialistaellenes erők határozzák meg a tár­sadalmi fejlődés fő tartalmát és fő irányát. Amikor a mai nagy ünnepen szfvból kö­szöntjük a kommunizmust építő Szovjetunió testvéri népét, munkásosztályát, kommunista pártját, nagy­szerű az az érzés és tudat, hogy velük, és a szocializ­must építő többi országgal együtt töretlenül haladunk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom nyitotta úton, a közös cél, a szocializmus és a kommunizmus felépítése felé. Az ünnepség a Zrínyi Ilo­na gimnázium tanulóinak műsorával ért véget Magfar vezetők üdvözlő távirata szovjet államférfiakhoz U I. BREZSNYEV ELVTARSNAK, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bi­zottsága főtitkárának, N. V. PODGORNIJ ELVTARSNAK, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksége elnökének, A. N. KOSZIGIN ELVTARSNAK, a Szov­jetunió minisztertanácsa elnökének Moszkva Kedves elvtársak! A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 57. évfordulója alkálmá- ból a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, népünk és a magunk nevében forró, elvtársi üdvözletün- két és szívélyes jókívánságainkat küldjük Onpknek, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa elnökségének és miniszter- tanácsának, a Szovjetunió testvéri népeinek. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját, az első proletárállam megala­kulását a haladó emberiség a szabadságért, a függetlenségért, a szocializmusért és a bé­kéért harcoló népek legfőbb támasza létre­jöttének történelmi eseményeként ünnepli. A Szovjetunió lenini külpolitikája a béke és a biztonság megszilárdítása érdekében kifejtett szüntelen aktivitása széles körű elismerést váltott ki az egész világon. A Szovjetunió Kommunista Pártjának és kormányának erő­feszítései jelentős mértékben elősegítették a kommunista és munkásmozgalom, a szocia­lista közösség egységének erősödését. A szov­jet emberek jelentős eredményeket értek ei a kommunizmus építésének minden terüle­tén. A Szovjetunió népeinek testvéri barát­sága, még szorosabb tömörülése, lenini párt­juk, a Szovjetunió Kommunista Pártja köré. a nagy siker záloga. Nem sokkal a forradalom évforduló?» előtt járt a Szovjetunióban a Magyar Nép- köztársaság párt- és kormányküldöttsége. A látogatás a nagy október eszméin alapuló hagyományos magyar—szovjet barátság újabb jelentős állomása. Meggyőződésünk, hogy a magyar és a szovjet vezetők szívélyes lég­körű és rendkívül eredményes megbeszélései nagymértékben hozzájárulnak pártjaink ér országaink kapcsolatainak szélesítéséhez, együttműködésünk még szorosabbá tételéhez, A magyar kommunisták, a magyar dolgozók továbbra is fontos feladatuknak tekintik s magyar—szovjet barátság szüntelen erősíté­sét a proletárintemacionalizmus szellemében. Népünk, a Magyar Szocialista Munkás­párt X. kongresszusán elfogadott határozatok végrehajtásával, sikeresen építi a szocializ­must. Eredményeink, melyeknek elérésében felbecsülhetetlen segítséget jelentett a Szovjet­unió széles körű és önzetlen támogatása, jó alapot nyújtanak pártunk soron következő XI. kongresszusának .előkészítéséhez. Közös nagy ünnepünkön, a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom évfordulóján to­vábbi kiemelkedő sikereket kívánunk a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizott­ságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének, minisztertanácsának, a testvért szovjet népnek a kommunista társadalom építésében, a világ békéjéért és biztonsá­gáért, a nemzetközi haladásért folytatott harcban. RADAR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkár». LOSONCZI PÄL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke POCK JENŐ, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Koszorúzás! ünnepség A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, '.a- Minisztertanács és a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsa a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 57. év­fordulója alkalmából szerdán délelőtt koszorúzási ünnep­séget rendezett a Szabadság téri szovjet hősi emlékmű­nél. A magyar, szovjet és vörös zászlókkal díszített té- ren több száz fővárosi lakos gyűlt össze az ünnepi ese­mény megtekintésére. Az emlékművel szemben a nép- hadsereg díszegysége sorako­zott fel csapatzászlóval. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának koszorúját Kádár János, a Központi Bizottság első titkára és Biszku Béla, a Központi Bizottság titkára, a kormány koszorúját Fock Jenő, a Minisztertanács el­nöke és Aczéí György, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese helyezte el. A Szovjetunió budapesti nagykövetsége nevében V. J. Pavlov nagykövet, B. D. Se- vikin követtanácsos, vala­mint D. I. Oszadcsij vezér­őrnagy, katonai és légügyi attasé koszorúzott. A budapesti diplomáciai testület koszorúját Floreal Chomon, a Kubai Köztársa­ság nagykövete, a diplomá­ciai testület doyenje, foan Cotot, a Eomán Szocialista Köztársaság nagykövete, Fe­lipe Solari Swayne, a Perui Köztársaság nagykövete, Tó­dor Dacsev vezérőrnagy, a Bolgár Népköztársaság ka­tonai és légügyi attaséja, loan Puscqs ezredes, a Román Szocialista Köztársaság ka­tonai és légügyi attaséja és Nguyen Dny Sanh ezredes, a Vietnami Demokratikus Köz­társaság katonai attaséja he­lyezte el. A koszorúzási ünnepség 3S ínternacionale hangjai után a katonai díszegység elvonu­lásával ért véget. A legfontosabb kedvező és ható folyamat nap­jaink nemzetközi fejlő­désében: a békés egymás mellett élés irányzatának megszilárdulása. Olyan je­lenség ez, amely elválaszt­hatatlan a nemzetközi erő­arányokban a hatvanas évek végén történt nagy erejű és mélyreható eltolódásoktól. A békés egymás mellett élés érvényesülése a legutób­bi évtizedben tartós és nagy horderejű változásokat ho­zott. Némelyek egyszerűsí­tik e kérdést akkor, amikor csupán a legfontosabbat ep- lítik: azt. hogy a nukleáris katasztrófa rémképe, amely a hatvanas évekig az atom­felhő árnyékában élő embe­riség létére-tudatára nyo­masztóan ráteienedett, távo­labb került tőlünk. Nem csak erről van szó! Nincs a nemzetközi életnek egyetlen olyan fontos területe, nincs a világnak olvan térsége, ahol a legutóbbi évtizedben a haladás és a béke erői Ja­vára ne következett volna be jelentékeny változás. Ezt ta­pasztaltuk például, ha a vi­lágpolitika egészére ható szovjet—amerikai kapcsola­tokat vesszük szemügvre. Tíz éve e két ország viszonvát még a feszültség jellemezte, s e viszonv az egész nemzet­közi helvzet élességét és vé­széi ves°égét felezte ki. 1074- re viszont kapcsolataikra má- a’apléban hatott az env- hittás é=. olvan egvozmánv- rendszet alakult ki köztük, amely a kritikus helyzete­Verseny és párbeszéd két — így az amerikai elnök­választás próbáját — is ki­állta. Elmondható: az utóbbi években teremtett és széle­sülő szovjet—amerikai kap­csolatok az enyhülés lendí­tőerejévé váltak. Említhetnénk más példá­kat is. Európa megosztottsá­ga még egy évtizeddel eze­lőtt i$ megváltoztathatatlan­nak látszott. Az idén már nem beszélnek német kér­désről: az NDK állami létét általánosan elismerték, * az NSZK-ban olyan kormá­nyok kerültek hatalomra, amelyek elismerték az NDK-t, s az alkotó együtt­működést szolgálván rendez­te kancsqlatait a Szovjetuni­óval és EuróDa többi szocia­lista országaival. Az év vé­gére bizonyára haladást könyvelhetünk el az európai biztonsági értekezleten is: hízhatunk benne, hogy sike­rül a legmagasabb szinten befejezni a konferenciát. Azt azonban tisztán kell látnunk: a békés egymás mellett élés napról napra jobban tapasztalható érvé­nyesülése nem jelenti az eny­hülésnek „sima digdalútiát”. hogy a lapok címoldalai most már csak kedvező ese­ményekről fognak hírt adni. A chilei gyalázatos fasiszta puccs egyértelműen példázza. hogy * szélsőséges reakció gpffi as npm utolsósorban azok * csoportok, amelyek mögötj nemzetközi monopó­liumok, katonai érdekcsopor­tig állnak — mi'Mffl «lkai­mat és lehetőséget felhasz­nálnak. Mégi»: népi véletlen, hogy Európában az utóbbi időben két szélsősége# fasisz­ta jellegű rendszer — a lisz- szaboni es az athéni — is le­tűnt; a francoisták lát« alatt is forró a talaj. A békés egymás mellett élés pqlitikáíáról gyak­ran azokkal vitázunk, akik nem értik meg annak lényegét. A nemzetközi kommunista mciagalqmngk a legkülönfélébb opoortunista nézetekkel kell ideológiai harcot vívnia Ezek a néze­tek elvetik a békés egymás mellett élés elvét („balolda­li” opportunizmus), vagy úgy fogják fel (jobboldali oonor- tunizmus), mint kibékülést, ideológiai kompromisszu­mot az imperializmussal, mint eltávolodást a munkás- osztály nemzetközi kötele­zettségeitől. lemondást a forradalmi harc és a nemze­ti felszabadító mozgalmak támogatásáról. . A békés egymás mellett élés marxista felfogása sze­rint az ia az osztály harc sa­játos — nemzetközi — tor mája. amely összefügg az objektív feltételek változá­sával, a népek küzdelmével a békéért, a progresszív erők harcával a társadalom átala­kításáért. Az ellentétes tár­sadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése gyakorlatilag lehetetlen len­ne, ha kizárná konkrét kér­désekben a politikai komp romisszumokat. A kompro­misszumok határait eleve megjelölik, a békés egymás mellett élés feltételei: a né­pek szuverenitása, a nemzet­közi biztonság tiszteletben tartása, a népek belő gyeibe való be nem avatkozás. A kompromisszumoknak az a sajátosságuk. hogv noha nem oldják meg teljesen a feladatot, de segítik a nem- zsjközi kapcsolatok fő ten­denciájának- az envhülés irányzatának fejlődését. Ez pedig érdeke minden haladó, békeszerető erőnek. Van egy terület, amelyen nincs lehetőség komprorjiisz szumokra épp azért, mert ezen a területen nincs békés egymás mellett élés: ez az ideológia. Az osztályharc egész története azt erősíti meg, hogy az ideológiai kompromisszumok valójá­ban ideológiai és politikai kiszolgáltatottságot jelente­nek. Az adott osztály céljait és érdekeit kifejező ideoló­giai elvek feladása együtt jár az áttéréssel egy másik osztály álláspontjára. N apjainkban az Ideoló­giai harc szerepe és súlya növekszik, ez a küzdelem az előtérbe kerül. A technikai eszközök tökéle­tesedése. a modarn tömegtá­jékoztatás, hírközlés szinte korlátlan lehetőségeket kí­nál. Nyugaton nagy remé­nyeket fűznek a hírközlési technika haladásához, s igye­keznek a sokasodó kapcsola tok különféle formáit saját céljaikra felhasználni. Arra számítanak, hogy az árufor­galom növekedésével egvütt ideológiáinkat, antimarxista nézeteiket is széles körben exportálhatják a szocialista országokba, hogy felszíthat­ják az önző, nacionalista szándékokat, megbonthatják az internacionalista egységet. Bizonyos nvugati diplomá­ciai köröknek az eszmék ál­lítólagos szabad áramlása ügyében kifejtett erőfeszíté­sei mögött — például Géni­ben — tulajdonkénben az a szándéka húzódik meg, hogv intézményesíthessék saját hatásukat a szocialista orszá­gok népeire Az ideológiai kompromisszumot” úgv ér­telmezik. hogy szabadon ter­jeszthetik a burzsoáziának tetsző nézeteket a szocialista országokban. A „keleti” és „nyugati” szocializmus kü­lönbözőségéről az .etikus” éi .emberarcú” szocializmus ról szóló szónoklatok mögött valójában szocializmuselle- nesség, a létező szocializmus befeketítésépek kísérlete átL A szocialista országok az egész emberiségnek tesznek szolgálatot, amikor leleple­zik az antikommunizmui ilyen és hasonló üzelmeit. A lenini külpolitika — a feszültség enyhítése és a bé­kés egymás mellett élés fej­lesztése — feltételezi a kü­lönféle ellenséges elméletek és eszmék ellen, a marxiz­mus—leninizmus és a prole­tár nemzetköziség alaoelvei- nek védelmében vívott aktív és elvi harcot. Feltételezi azt is. hogy most már nemcsak igazunk, hanem sikereink tudatában is — amelyeknek ellentételéül a tőkés világ ^ nagy erejű válságjelenségei szolgálnak — mind aktívab­ban lépjünk fel. Hogy ne csak az imperializmus nplj- tikáiát, „morálját” és qrena- gandáját leplezzük lg, ha­nem messze hangzó szóval hirdessük — az érvek és a tények erejével —, hogy a szocializmus nemcsak a ter­melés gyorsabb fejleszt '-sí­ben állja az Összehasonlítást a tőkés országokkal, (oed<o ez sem k's dolog: a KGsjt ma a föld leggvnrsabbqn feilődő ioari körzete) hanem állia a verseovt más . pá­lyákon” is: biztosítva az em­ber jogát munkához. n;hp- néshr-j; személyiségének ki­fejlődéséhez, s az emberhez méltó életformához. Vajda Péter *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents