Kelet-Magyarország, 1974. november (34. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-05 / 259. szám
'WH ntmerrMßr f. Xvrwr* *» 9 ÉPÜL AZ ORSZÁQ GYÁRBÖVÍTÉS. Rövidesen megkezdi próbaüzemelését az ország legkorszei űbb DlSAMATIC üzeme az öntödei Vállalat kisvárdai gyárában (Elek Emil felvétele) A7 'GYUTTMÖKÖDÉE JEGYÉBEN. Negyedszázaddal ez- eiőt’ a magyar-szovjet kohászati együttműködés keretében kezdődött meg a Dunai Vasmű építése Szovjet szakemberek mérnökök, munkások készítették el a Dunai Vasmű telepítésének terveit. A Dunai Vasműben működő kokszolók, kohók, Martin-kemencék, hengerművek és a többi üzemek berendezései is csaknem teljes egészében a Szovjetunióból származnak. Az itt dolgozó mérnökök, technikusok és kohászati szakemberek jelentős része a Szovjetunióban szerezte meg diplomáját, képesítését és gyakorlatát Képünkön: a szó« et szakemberek irányításával felépített és üzembe áltí- tor olyamatos öntőmű Ezzel, az Európa-szintű technologic rávezetésével a Dunai Vasmű termelése jelentős mér tékben nő (A fotókat az MTI riporterei készítené „ÉLED” a HÁZGYÁR. Albertfalván felépült az ország legújabb házgyára. A hatalmas üzemcsarnokban, ahonnan évente 3500 lakás elemei kerülnek ki, jelenleg a próba- gyártás előtti utolsó szerelési munkákat végzik. A gépek gyártói és szerelői már oktatják a gyár leendő munkásait. A képen: a munkások az új ponthegesztő géppel ismerkednek. ÚJ GÁZTURBINÁS ERŐM0. Hazánk legújabb gázturbinás erőműve megkezdte az üzemszerű termelést az Inotai Erőműben. A szovjet gyártmányú száz megawattos erőmű az energiafogyasztás csúcsidőszakaiban már rendszeresen ad villanyáramot. A képen: az új gázturbinás erőmű. A MAGY*P cZOV!rT ‘-YUTTMÜKÖDÉ? CGYIK SZf” PÉLDÁJA A SZÁZH' - : 'TÁN 'ELÉPÜL. .JOIAJRNO MÍTÓ. A KÉPERNYŐ •' * ELŐTT Emberibb élet Szabolcsban. Mi szabolcs-szatmáriak teljes valójában nem is tudjuk érzékelni, hogy megyénk milyen sokat fejlődött, gazdagodott a legutóbbi évtizedben, ennek is főként a második felében. Vagy ha tudjuk is, csak azok láthatják igazán, akik hétről hétre járják a megyét, iparosodó városainkat. A múlt kedden azok, akik már este hatkor bekapcsolták készülékükét, ha nem is hiánytalan, de mégis összefoglaló képet kaptak arról, mi minden épült megyénkben az utóbbi években. De ennél jóval több is kiderült Regös István szerkesztő, B. Megyeri Gabriella rendező és Király Ottó operatőr filmösszeállításából : az a változás, ami a szabolcsi, szatmári, beregi emberben, életmódjában, gondolkodásában végbement. Hallottuk, hogy megyénkben hetvenezren felül van az ipari dolgozók száma, láttuk hogyan vonzza városba az ipar az addig falun lakókat. Szabolcs-Szatmárban nem beszélhetünk megyei arányú urbanizációról, városiasodásról. Iparosodó városaink vonzáskörzetében azon- ban semmiképp nem túlzás ezt emlegetnünk. Gondoljunk csak a filmben látott bútorgyári munkásra, aki egyebek között azért költözött be faluról Mátészalkára, mert — bútorasztalos lévén — megunta, hogy taneszközöket és egyéb segédeszközöket gyártson. A gyárban végzett munka, a városi élet nagy váltás. Neki is jobban tetszik, családjának is, gyermekei pedig már itt fognak felnőni, az ő gondolkozásuk látóhatárát ez az élet fogja tágítani, alakítani már kezdettől, a világra való ön tudatosabb eszmélésük perceitől. *> ; Vagy gondoljunk arra a képsorra, amely egy kicsit már a jövőt is idézte: a jó, a „menő” szakma szakmunkása másfajta és más minőségű munkát tanult meg: gépkezelő lett a farostlemez- gyár automata gépsorán az egykori kőművesből. Most még nem tömegével van ilyen, de egyre többen lesznek, akik szakmát változtatnak, akár mert az egyéni szükség vagy azért, mert a társadalmi igény, a termelés tudományos technikai forradalma kívánja így. A szabolcs-szatmári ember életformaváltás§t, ú változás örömteli oldalait mutatta meg ez a filmösszeállítás, film krónika, amely a megyei televízió és rádióakció záróműsora is volt a képernyőn. A gondokról, a bajokról egyéb műsorokban már volt szó e kát hónap során, s nyilván a jövőben is beszélni fognak róluk más riportok, filmek, a két hónán műsorainak eredménye az ország közvéleményében mégis bizonyára az lesz. hogy eltűnik megyénk nevének állandó kísérő, „díszítő” jelzője: sötét, s helyébe lép egv másik: fejlődő. Mert ez fedi a valóságot. A Látókör című sorozat pénteki adásával a szocialista demokráciáról kezdődött érdekes vita. Az első részben az állampolgár és az állami szervezetek viszonyáról mondták el véleményüket a jelenlévő „szakmán kívüliek” és államigazgatási szakemberek, szépítgetés nélkül. Igen sokat kell még tennünk mindannyiunknak a szocialista demokrácia fei- lesztéséért, kinek kinek a maga helyén. Ezért érdemel figyelmet ez a most kezdődött, minden második pénteken jelentkező tizenhárom részes sorozat. Valamit azonban jó lenne másképp csinálni benne. Ugyanis ha a többit is így szerkesztik, rendezik, akkor túlontúl jólfésültek lesznek így ezek az adások, azzal együtt is, hogy ellentétes vélemények is elhangzanak és vita is van. Félreértés ne essék, nem feltétlenül vihar kell ezeken a vitákon, hanem több élet. Már ez az első téma is megérdemelte volna, ha nemcsak a meghívottak — akik szinte kivétel nélkül gondosan és szabatosan fo^a1- mazó emberek — mondtak el véleményüket. Igv szeminárium szerű volt ez a vitaest. Élettelibbé. éiAnke^Ké vájhatott volna ha több, beosztás nélküli, ún. egvszerű állampolgártól, „az utca emberétől” is véleményt nek, s ezeket akár filmhete, tek formáiéban éoítik be a műsorba. A tárgyilagos következtetések levonásét ez nem akadályozta volna. Seregi István MELLETT Igen tanulságos beszélgetés hangzott el a pénteki Mikrofórum keretében. Ezúttal Ágh Attila és Sükösd Mihály vették bonckés alá a nyugati társadalom gondolkodóinak véleményét az ún. fogyasztói társadalomról. Ezek a gondolkodók ugyan fölismerték hogy sok változás állott be az 50 év előtti „aranyidők”-höz képest, a termelésben, az életformában, a szabad időnek a tömegkommunikációs eszközök által döntően befolyásolt felhasználásában és még sok minden másban. Azonban csak a fogyasztás oldaláról vizsgálva a jelenségeket, olyan következtetésekre jutottak, hogy náluk az osztálytársadalom megszűnőben van, helyébe fokozatosan az Ipari társadalom lép, mely az egyetemes emberi civilizáció végső formája lenne és szerintük minden társadalmi rendszer — tehát a szocialista is — erre tart. (Konvergencia.) Már máskor is örömmel üdvözöltük a vasárnap délelőtti „Szivárvány” temati kus összeállításait. A mostani a virág és az ember sokoldalú kapcsolatáról szólt, arról, hogy mit jelent szeretni a virágot, mit érez, aki kapja, általában milyen szerepet tölt be életünkben A színes, érdekes zenés műsorban a rádió legkiválóbb riporterei közül többen készítettek rövid, jellemző interjúkat. Hadd emeljünk ki közülük csak kettőt, Rapcsá- nyi László beszélgetését Mu- raközy Ágotával a népi díszítőművészet virág-motívumairól és Kapusi Rózsa riportját az őszirózsák által szimbolizált forradalmunkról. „Vlagyimir Iljics októbere” címmel a sokoldalú Iszlai Zoltán kiváló irodalmi dokumentumműsort állított össze a nagy forradalom születésének sorsdöntő napjairól, Leninről, a forradalmár politikusról és az emberről, ahogyan a kortársak látták. Jelizaveta Drabkina ..Téli naoforduló”-jából, a Reed-naplóból, a Kerenszkij- emlékiratokból és a kevésbé ismert memoárokból hallottunk rendkívül jellemző részleteket, amelyek szug- gesztív színészi megelevení- iésben idézték a lázas napok légkörét. Lengyel József írása alapján Lenin és Kun Béla másfél évvel későbbi, szikratávírón keresztül történt beszélgetésének meg- elevenftésével, majd Krupsz- kaja Leninről írott soraival zárult a műsor, mely igen jól illeszkedett az ünnepre készülődés hangulatába. Merkovszky
