Kelet-Magyarország, 1974. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-03 / 258. szám

WT4. november 5. KELNT-MAGYARÖRSZÄG - VASÁRNAP! MELLÉKLET A pedagógia új útjain A közéletiség és a közügyek intézése iránti érzékenység fejlődésé­vel egyenes arányban növekedett meg a tár­sadalom érdeklődése különösen az utóbbi években —- az iskola, a neve­lés-oktatás ügye iránt. Szocialista társadalmi rendszerünk természetes kö- következménye, hogy ftyiltabbá váltak is­koláink. Ez egyrészt a társadalom közeledé­sét jelenti, azt, hogy a szülők, a társadalmi szervek, a gazdasági egységek szorosabb kap­csolatot létesítenek az iskolával, gondoskodó szemmel figyelik mind a oedagógus, mind a gyermekek munkáját, előrehaladását, más­részt viszont azt is jelenti, hogy az iskola el­sősorban a tanítandó anyag, s a nevelési terv korszerűsítésével közelebb került az élet­hez, a társadalomhoz, a mindennapok gya­korlatához. Ennek megvalósításához termé­szetesen elengedhetetlen a korszerű szemlé­letű pedagógus, aki a mindennapok pedagó­giai aprómunkáját úgy tudja végezni, hogy az egységes nevelési folyamattá teljesedjen, ten­denciát hordozó dialektikus folyamattá, mely a tanulók személyiségének legteljesebb ki­bontakoztatását tartja fő célnak,/s a nevelő­oktató munka minden részletével e célra koncentrál.­Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a pe­dagógiai szemléleti áttörés nem volt könnyű feladat már csak azért sem, mert a magyar oktatásügynek, nevelési gyakorlatnak meg­voltak az évszázados hagyományai. A korszerű szemlélet megvalósítása nem egyszer azt tette szükségessé, hogy az alap­vető iskolai gyakorlatot, a megcsontosodott pedagógiai formulákat kellett revízió alá ven­ni, megszüntetni, újjal helyettesíteni. Szocialista iskolarendszerünk első jelen­tős vívmányának tekinthető, hogy az iskolá­ból végképp száműzte a testi fenyítéket. Igaz ugyan, hogy ez ellen m;jr a felszabadulást megelőzően is felemelték szavukat a legjobb pedagógusok. * Meg kellett valósítani az iskolai gyakorlat­ban, hogy a hagyományozott szemléletű ok­tatás központúságot a magasabb fokúi peda­gógiai kategória a nevelés primátussága fog­lalja el. A teljes értékű személyiség komolex is­kolai fejlesztésére van szükség, ahol optimá­lis pedagógiai terheléssel, a képességek sok­oldalú fejlesztésével hatunk a gyermek sze­mélyiségére. A Z INTENZÍVEBB NEVEI.OI GYA­KORLAT érdekében az elmúlt évek Borán több olyan intézkedésre került sor, amelyek első látásra eszközrendszerű, vagy formai változásnak tűnnek, végső céljában azonban a korszerűbb nevelői szemlélet ér­vényesülését hivatottak szolgálni. Ilyen volt például, hogy félévkor csak az ellenőrző könyvben közli az Iskola tájékoztató jelleggel az osztályzatokat. Ez a rendelkezés egyébként a nevelői adminisztrációt is csökkentette, de kifejezte azt a tendenciát, hogy a tanuló mun­káját egy teljes tanév (tehát nagyobb idő­szak) fejlődésében értékeli. Az újonnan be­lépő tárgyak esetében az első félévben nem osztályoznak nevelőink, hiszen az új tárgy k vetelményrendszeréhez a tanulóknak hoz­zá kell edződnie, s arra ugyancsak bizonyos Időre legalább egy félévre van szükség. Modernebb szemléletű értékelő osztályozó pedagógiai alapállásra is szükség van. Orszá­gosan jelentősek azok a kísérletek, ahol az egvszerű számieggyel történő osztályozást a sokoldalúan informáló szöveges értékelés, in­doklás váltja fel. S bár jóllehet ez nagyobb mértékű taná­ri felelős éget igényel, de minden bizonnyal eligazítóbb is a tanuló eddigi teljesítménye éi jövendő .munkája szempontjából. Az 1972. júliusi párthatározatot követően mind az általános, mind a középiskolában tananyag csökkentésre került sor. Jogos büsz­keséggel számolhatunk be arról, hogy az álta­lános és középiskola valamennyi tárgya szá­mára — a megyei szakigazgatási szerv irá­nyi! íval — megyénk szakfelügyelői és ne­velői is elkészítették a csökkentési javasla­tot örömmel tapasztaltuk, hogy a megje­len tasítás véleményünket igen sok esetben íig ‘mbe vette. A múlt év szeptembere óta ezzel a csökkentett tantervvel folyik az ok­tatás az iskolákban. A „kevesebbet, de ala­posabban” pedagógiai alapelv érvényesül ebben a tendenciában Szükség volt erre a csökkentésre, mert az utóbbi időkben egyre nyilvánvalóbbá vált a tanulók túlterhelése. A napi intenzív igényű 5—6 órai iskolai munka után az általános iskola felső tagozatában, de különösen a középiskolában még csaknem ugyanennyi időt igényelt az otthoni felké­szülés. A tanügyigazgatás azt kéri a nevelőktől, hogy változatos módszerekkel, összefogott igényű pedagógiai és szakmai koncentráció­val úgy szervezzék az iskolai munkát, hogy az a tanítás-tanulás egységes folyamatát je­lentse. Más szavakkal: ma úgy kell vezérelnie a pedagógusnak az iskolai tanulást, hogy egy­re kevesebb időt kelljen fordítani az otthoni munkára A tanügyi főhatóság szabályozta a tanévtől kezdve az írásbeli házi feladatok mértékét is. Nyilvánvalóan ez a rendelkezés Is az előbbi célkitűzést támogatja. O " RVENDETESEN TAPASZTALJUK nogv az utóbbi években megsokszoro­zódtak azok a kezdeményezések, pedagógiai kísérletek megyénkben is, amelyek a peda­gógia új útjait jelentik. Az egyéves iskolaelő­készitő tanfolyammal azokat a gyerekeket segítik beilleszkedni a közösségbe, akik a2 óvoda hiánya miatt nem részesülhettek óvo­dai nevelésben. Akik végzik ezt a munkát, azok bizonyíthatják legjobban, hogy mennyi gátlást sikerült feloldani még a beidegződés előtt, mennyi alapfogalommal sikerült meg­ismertetni az iskolába kerülő gyermeket. Kö­zel 20 tanyai iskolában folynak összevont osztályok mellé szervezett iskolára előkészí­tő tanfolyamok lényegében ugyanazzal a cél­lal, hogy a kis települések leendő első osztá­lyosai kapcsolatba kerüljenek a gyermekkö­zösséggel, fejlődjék beszédkészségük, s hogy valamit behozhassanak abból a hátrányból, mellyel az óvodába járó városi, illetve falusi gyermekkel szemben indulnak. Az utóbbi idő­ben egyre gyakrabban tapasztaltuk, hogy az iskolába lépő tanulóink körében az értelmi színvonal, az alkalmazkodási képesség terü­letén óriási különbségek vannak. A gyen­gébben dolgozók, a lassabban haladók eddig egyszerűen megbuktak az 1. osztály végén, s osztályt ismételtek. Az iskolás élet kezde­tén azonban sok gyereknél ez a sikertelenség! élmény szinte egész életre kiható pszichés gátlást, a kisebbrendűség érzésének kifejlődé­sét eredményezte. Az automatikus továbbha­ladás az általános iskola 1. osztályából kísér­let arra nyújt módot, hogy a gyengébb tanu­lók is bukásmentesen tovább haladhassanak, ezzel kiiktatjuk az ebből származó lelki meg­rázkódtatást, s a tapasztalat bizonyítja, hogy többségük szellemi színvonalban a 2. év vé­gére megerősödik, kellő mértékben felzárkó­zik. Az alsó tagozatos tantárgycsoportos taní­tás kísérlet megyénkben is a felső tagozatos szakosításra készít elő. Az iskolaotthonos osz­tályok munkájában nem különül el élesen az Iskolai tanórai és a napköziotthonos munka, hanem a tanulás, — pihenés — szórakozás módszeres váltakozásával biztosítják a tanu­lók arányos terhelését. A komplex matemati­ka tanítási kísérletet végzők a matematika ta­nítás korszerű útiát járják, halmnze'm^leti alapvetéseket adnak, logikus gondolkodásra nevelnek, s a gyerekek élvezik ezeket az órá­kat. A fentiek jól szemléltetik, hogy mozgal­mas, pezsgő, újszerű élet folyik iskoláinkban. Esetenként, szokatlansága miatt, talán nehe­zebb átmenetileg a nevelő dolga, de az eddigi eredmények biztatók, a tanulók sikerélménye feletti öröm kárpótlás a többletmunkáért. A spect alts a n középiskolái KORSZEFÜSOdES különösen kél területen jelentkezik ez ideig. A gimnáziu­mokban elindult az a folyamat, amely a fa- kultativitás irányába mutat. A jövőben na­gyobb lehetőségeket biztosítanak bizonyos tárgyak körében a szabad választás lehetősé­gének. Az új érettségi vizsgaszabályzat ala­posan megreformálta az eddigi érettségi gya­korlatot. Az új rendszer egyrészt megszünteti a vizsgától való rettegést, másrészt egyszerű­sített értékrendszerével az osztályozás kiikta­tásával csak a megfeleltséget (éretté válást) bizonyítja. A közös érettségi és- felvételi írás­beli vizsga a viszonylag közel eső két vizs­gát vonta össze, csökkentve ezzel is a feszült­séget, túlterhelést. A kötelező és választható tárgyak aránya is módosult, ezzel is a szak­irányú érdeklődés kibontakozását igyekszik biztosítani a rendelkezés. Csak néhány példát ragadtunk ki arra, hogy bizonyítsuk: új utakon jár a pedagógia, az új szemlélet új módszereket keres. Régi igazság: az iskola váljék az örömök forrásává. Változó világunkban erre mind a gyermekeknek, mind a pedagógusoknak szük­sége van. Csermely Tibor „Záporé” Solina (Lengyelország). (Soltész Albert rajza) Ze’k Zoltán: Főikéi a perc Eresz alá eső elől — behúzódtam az ősz elől ebbe a régimódi cukrászdába, hol délelőtt is este van, s nemcsak azért, mert ég a villanylámpa, de valahogy az asztalok, a székek, a tapéta, a falakon a képek, s a vastag lábú pincérlány, aki, mert könnyű vállát lehúzzák a percek, hátát a falnak vetve áll, s mert kilenc üres asztal közt magam, s mert a csöndnek visszhangja van — hát este van, hát nagyon este van. Kisasszony, rajtam kívül senki vendég, s lehet, hogy nem is jön be senki már. lehét, hogy többé'nem nyílik az ajtó, lehet, hogy nincs is utca túl az «utón, ugye, ide ülhet az asztalomhoz, ugye, meghallgat, kinek mondjam el, hogy jártam én itt már, akkor is este, főikéi a hold, főikéi a perc és rásüt az ezüstkanálra Irén kezében — emlékszem, eperfagylaltot evett Ivó Andric: Tutaj a Drinán* Párái a víz, leheletéről ködlik a völgy Kioltva már a tűz a tutajon. A meredek hegy ködlő tétéjéről kiáltás szólít valakit Az egyenetlen időközökben, a hívó hangra ahogy figyelek, oldódni kezd belőlem a hideg, feledvén, ki vagyok s honnan jövők, megadással nyugvásba révedő, és amikor már-már azt hiszem, végkép elnémult, hirtelen • hallatszik a hívás. Korholom magam: Aludj, nem neked szól Te, aki feledted magad, mért hogy te virrassz itt és rémüldözz egy ismeretlen idegen hang miatt. Am némi csend után — ennyit vár, aki vár, szólal a hang, és újra meg újra szól De hallom, mind távolodik a rengetegben. S ezt gondolom: nemsokára túljut a sziklaóriáson, és mást ver föl álmából, alvó vadat vagy csüggeteg visszhangot csupán. S én álomba merülhetek. Es alhatom. Dudás Kálmán fordítása • A Nobet-úfjas Ivó Andric nyolcvankét éves. Eb» I bői az alkalomból közöljük versét. A nyírbélteki vár A község közel ezer éves. A XII. század végén kialakult községet először 1265-ben említik. A római katolikus templom az 1779- es Canonica Visitátio leírása szerint 1222-ben épült. A köz-ég nevének eredetét Szirmai Antal egy legendával magyarázza — „Nevé­nek eredete az Elekieknek előadásából a la­kosok onnét hozzák ki; hogy midőn 1806. év­ben Salamon király a hunokat segítségre hí- ván azok ellen, ezeknek a részeken Sz. Lász­ló hartzola ezen a vidéken, ahol Béliek fek­szik, nagyon megszomjuzott a katonái tehát borral megtöltött tököt hozának nékie, amelyből édesen iván, „be édes Bélü — tök ez!” tréfából így felele, ahol ezután helység épülvén ezen Sz. királynak emlékezetére, Béltöknek neveztetett, a régi, a mostani Sz. királynak tiszteletére szenteltetett.” A köz­ség nevének eredetét a nyelvtudomány azon­ban még máig sem tudta tisztázni. A történelem folyamán többszőr volt a csaták színhelye — e község és határa, amit a földrajzi nevek még ma is őriznek. így pél­dául 1673-ban Kende Gábor és Szuhay Má­tyás alatt harcoló Thököly-csapatok a császá­riakkal szemben a község határában lévő Tábor-hegyen vívtak meg. Az öregek elbeszé­lése szerint Thököly csapata a római katoli­kus templomtól É-nyugatra, mintegy 1200 méterre lévő földvárba szálltak meg, illetve az volt a központjuk. Mivel a csata a császá­riak győzelmével végződött, a várat lerom­boltatták a nyírpilisi várral együtt. Ez a vár pontos mása a nyirpilisinek. A szakirodalom még nem tartja számon. A vár mivel rejtett helyen volt, sokáig adott szállást a bujdosó betyároknak. így a ma élő idősebb emberek is emlékeznek Tót­szegi, Zöld Marci és Becskereki betyárok ne­veire, akik ezen a környéken bujdostak. Tollvonások Földes Pálról A zon az irodalmi esten, amikor Földes ** Pál találkozott métászalkai fiatal ol­vasóival (és azzal a néhány felnőtt érdeklő­dővel és tisztelővel, akik ott megjelentek), a fiatal könyvtárigazgató bevezetőjében valami olyasmit mondott, hogy a múltat, a forradal­mi múltat idézni jöttünk össze. így igaz, de az igazságnak ez csak az egyik oldala, mert Földes Pál kétségtelenül ragyogóan beszélt a magyar munkásmozgalom utóbbi félszázadá­ról, tündöklő retorikával lenyűgözte a hallga­tóságot és a jelenlevő fiatalok valami plusz- szál távoztak. És ez a plusz az igazság másik oldala. A Földes Pállal való találkozás minősé­gében mást jelentett a protokollhangulatú iró-olvasó talákozásoktól és a jól-rosszul szer­vezett veteránokkal való beszélgetésektől. A szatmári táj nem szűkölködik a kom munista mozgalom alakjaiban. Innen indult Lengyel Gyula, László Jenő, Korvin Ottó, Ta más Aladár, Zalka Máté, Kis Ferenc. Nyisz- tor György, mátészalkaiak között is vannak spanyolos internacionalisták és az ellenállási mozgalom maquisardjai. Földes Pál mátészalkai. Zalka Máté a millenium, Földes Pál a ;zázadfordulc évében született. De nem a bűvös szám határozta meg életüket. Ezen ta­lán nem is volt sok idő töprengeni. Közhely­nek számít, de ki kell mondanunk: harcos életút a forradalmi idők viharaiban. Földes Pál sem született forradalmárnak. A századelő Mátészalkája nem adott impul­zust a lázadó gondolatok kiterjedésének, leg­feljebb a radikalizmussal kacérkodó intellek- tuelek alakíthatták eszmei fejlődését. A szat­mári Katolikus Főgimnáziumban — hatodi­kos korában — egy haladó szellemű tanára, dr. Csókág Vidor a május elsejét a béke ün­nepévé változtatta át a tanulóifjúság előtt mondott beszédében. 1916-ban, a világháború legzivatarosabb évében! A kisdiák még csak figyel, érdeklődik és jó polgári családból va­ló gyermekhez illően tanul. Bevonul katonának, de az őszirózsás for­radalom hírére már Mátészalkán van. A Ta­nácsköztársaság néhány hete alatt már a for­radalmárt ismerhetjük meg benne. A bukás után az egyik szálkái direktóriumi tag, Vágó Armin mprdia neki- — .Pali te még fia­tal vagy. Nehéz idők jöhetnek. Neked az a feladatod, hogy tanulj!” És Földes Pál nekiindult a nagyvilágnak. A párt hamis okmányokat szerzett Kassán és rövidesen Goldstein Miksa beregszászi illető­ségű személy néven a brünni egyetemen ta­nul. Vés'il is a diniemét — hosszas ügy\ ód1' utánjárág után — saját nevén kapja meg. ^ Életútja a szakirodalomból ismert. Az irodalmi találkozáson a fiatalok arról fag­gatták, hogyan lett forradalmár, ö is meg­vallotta, hogy senki sem születik annak. A történelmi szituációk, a társadalmi egyenlőt­lenségek alakítják ki ezt a típust. A szegény­ségért, a népért, a haladásért való szakadat­lan küzdelem. Ez az eszmei vezérfonal irá­nyította, amikor az illegális párt vezetőségé­nek tagja volt a Tanácsköztársaság után, az illegális harcban akkor is, amikor „gyárigaz­gató” volt. akkor is, amikor az 1930-as tün­tetés után („Újra mienk a budapesti utca!”) lefogták és közel egy évtizedre lezárják. (A lebukást Oantz József nevű provokátor idézte elő. Erről mostanában Nyugaton jelent meg „visszaemlékezés”.) Hite, meggyőződése vezette a további úton. A Szovjetunióban a manyilói „kombi- nátusban” — ahogy ő mondja — tervező­mérnök. A második világháborúban életútja ismert a Partizánélm^nveV rí mű könvvéből. (Nemsokára megjelenik Marci című könyve Szőnyi Mártonról.) Egyik könyvében egy Maruszja nevű partizánlányról ír, aki hősi halált halt a bratszki erdőkben. így emlékezik róla: — Maruszja tudta, hogy miért hal mef£ Amikor a németek súlyosan megsebesítették, rádiót, és a sifre-kulcsot megsemmisítette, hogy ne kerüljön az ellenség kezébe. Utolsó, kétségbeesett erőfeszítéssel még erre volt ereje. A karjaimban halt meg. Tudom, hogy szovjet földön számtalan ilyen Maruszja volt. Azért írtam róla, hogy Maruszja sose haljon meg. Itt legyen mikö- zöttünk. Én Maruszjával lélekben mindig ta­lálkozom. A felszabadult Magyarországon, a népek nagy közösségében, mindenütt” Nyéki Károly 9

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents