Kelet-Magyarország, 1974. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-28 / 278. szám

* Kl!t!T-MieYASORg*J(fJ A háromnegyed évszázados fennállását ünneplő megyei Jósa András Kórház jubileu­mi megemlékezésének kétna­pos eseménysorozata szerdán délelőtt fél tízkor a kórház igazgatási épületében kezdő­dött, ahol dr. Uray György igazgató leleplezte azt az em­léktáblát, amely az 1899. no­vember 20-i eseményeket örökíti meg. Ezt követően a Bessenyei György Tanárkép­ző Főiskola nagytermében folytatódott az ünnepség. A megnyitót mondó dr. Pénzes János, a megyei ta­nács elnöke köszön itte a részvevőket, akik között he­lyet foglaltak dr. Schultheisz Emil egészségügyi mi­niszter, Varga Gyula, az MSZMP nyíregyhá­zi városi bizottságának első titkára, Kontsek Aran­ka, az Orvos-Egészségügyi Szakszervezet titkára, dr. Karmazsin László, a Debre­ceni Orvostudományi Egye­tem, és dr. Rubányi Pál, a budapesti Semmelweis Or­vostudományi Egyetem rek­torhelyettesei, valamint a Hargita megyéből érkezett román egészségügyi delegá­ció tagjai, továbbá a társa­dalmi és tömegszervezetek képviselői, az egészségügy megyei irányítói. Megnyitójában a megyei tanács elnöke hangsúlyozta: történelmi fejlődésünk min­den szakaszában az egészség­ügy kiemelkedő helyet fog­lalt el. Határozottan elmond­ható ez a felszabadulást kö­vető 30 esztendőre, a me­gyénket, lakosságunkat for­máló szocialista építés idő­szakára. Beszédében utalt azokra az állapotokra, ame­lyek a felszabadulás előtt jellemezték Szabolcs-Szat- már egészségügyi ellátását, és méltatta azt a nagy utat, amelyet a betegségek gyógyí­tása mellett a megelőzés te­rületén értünk el. Ezt köve­tően a 75 éves kórház elmúlt 30 évének fejlődését érzékel­tette. „A mennyiségi fejlődé­sen kívül a minőségi fejlő­dés is bekövetkezett, mert jó­formán az alapszakmákkal és szegényes műszerezettség­gel rendelkező kórház a mo­dern gyógyító eljárásokhoz szükséges eszközökkel ren­delkező bázisintézménnyé fejlődött. Hogy ez mennyire így Van, igazolja az a tény, hogy egyre kevesebb beteg­nek kell megyén kívüli in­tézményekbe mennie amiatt, mert Itt nem állnak rendel­kezésre megfelelő feltételek. A kórházban folyó egyre színvonalasabb gyógyító te­vékenységnek nemcsak a la­kosság egészségi állapotára van meghatározó szerepe — folytatta dr. Pénzes János —, hanem kedvezően befolyásol- \ ja a megyébe pályázó fiatal orvosok érdeklődését is.” A megyei tanács elnöke az eredmények mellett szólt a nehézségekről, és kiemelten foglalkozott azokkal az erő­feszítésekkel, amelyeket az egészségügy dolgozói tesznek és tettek annak érdekében, hogy a X. kongresszus hatá­rozatai minél hatékonyabban valósuljanak meg. Tolmá­csolta a megyei pártbizottság és a megyei tanács vb üd­vözletét a jubiláló kórház minden dolgozójának. Ezt követően dr. Uray György igazgató főorvos a kórház múltját idézte fel, és röviden összegezte a mostani fejlődést. Méltatta a most el­készült szülészeti pavilon építésében megnyilvánult társadalmi összefogást, a több mint négymilliós kor­szerűség jelentőségét, vala­mint azt a kiváló kapcsola­tot. amely a kórház és a deb­receni, valamint budapesti orvosegyetemmel kialakult. Ismertetésében idézte azokat a kiváló elődöket — Korányi Frigyest, Jósa Andrást, Oláh Dánielt. Gerlei Ferencet és Eisert Árpádot —, akik munkájukkal, életükkel é- hiv~*' -♦ Idátokkal példát ál lítottak a ma gyógyító" elé ís A kórház orvosai ás mindír dolgozóin nevében tett ígé­retet: a rendelkezésre álló anyagi és szellemi erőt úgy hasznosítják, hogy az a szo­cialista egészségügy szelle­mének legmegfelelőbben szolgálja az embert. Az egészségügyi miniszter, dr. Schultheisz Emil kért ezt követően szót. Köszöntötte a jubiláló Jósa András Kórház minden dolgozóját. Hangsú­lyozta, hogy az intézmény igen nagy szerepet játszik Szabolcs-Szatmár egészség- ügyi életében, és fejlődő ellá­tásával, az itt folyo tudomá­nyos munkával központi sze­repet vállal. Kifejezte azt a meggyőződését, hogy a mos­tani ünnepség új korszak kezdetét is jelenti, amely az eddigi eredményekre alapo­zott magasabb színtű ellátást eredményez majd. Az ünnepség eseménye volt ekkor a kitüntetések át­adása. Az Elnöki Tanács a Munkaérdemrend ezüst fo­kozatát adományozta dr. Csüllög Ferenc főorvosnak. A kitüntetés bronzfokozatát ve­hette át dr. Papp Tibor fő­orvos. Az Egészségügy kiváló dolgozója címet kapta ir. Happich Gyula, dr. Kiss Ist­ván, dr. Vigvári László, Dob- ronyi István, Bagaméri Im- réné, dr. Birthler Ilse, Bod­nár Sándorné, Csapó Géza, Dévényi Józsefné, dr. Göttl Tibor, Kása Erzsébet, Lejté- nyi Veronika, Pacsek Mária, Szekeres Sándor, Volosinov- szki István és dr. Gáli István. A kitüntetéseket a miniszter nyújtotta át Az ünnepi aktus után dr. Karmazsin László, a debre­ceni orvosegyetem helyettes rektora az egyetemi tanács köszöntését tolmácsolta, és köszönetét mondott azért a segítségért, melyet a kórház nyújt a fiatal orvosok képzé­se terén. Dr. Rubányi Pál, a Semmelweis egyetem rektor­helyettese dr. Balogh László főorvosnak nyújtotta át az aranydiplomát. Mindkét egyetem ajándékkal kedves­kedett a 75 éves kórháznak. A kórház igazgatója a sok se­gítséget nyújtó felsőoktatási intézményeknek a 75. évfor­duló alkalmából alapított emlékplakettet adományozta. Ezt követően dr. Csiszár Gusztáv, a mátészalkai kór­ház igazgatója a megye orvo­sai és egészségügyi dolgozói nevében mondott köszöntő szavakat. Hangsúlyozta, hogy a legtöbb vidéki kórházban dolgozó főorvos Nyíregyhá­záról indult el, az itteni in­tézmény neveltjeként. Az or­vosok tudják, hogy a nyír­egyházi kórház jelenti azt a biztos hátteret, amely a vidé­ki munkát is megkönnyíti Kiemelte a tudományos mun- j|: ka jelentőségét, amely nem­csak rangot ad a megyei I kórháznak, de biztonságot isi jelent a megye minden orvo­sának, központi jelentőséget biztosít a 75 éves megyei kórháznak. A szoros emberi és kollegiális kapcsolatok megszüntetik az elszigetelt­séget és hozzájárulnak ah­hoz, hogy jól koordinált, egységes szemléletű betegel­látás legyen Szabolcs-Szat- márban. A bensőséges ünnepséget követően a főiskola aulájá­ban orvosi mííszerkiállítás nyílt meg. Gyúró Imre, a me­gyei tanács elnökhelyettese méltatta az Országos Mű­szerkereskedelmi Vállalat munkáját, amelyet kiválóan reprezentál a bemutatott korszerű gép- és berendezés­park. Kiemelte, hogy a me­gyének célja, minél több ilyen felszerelés szolgálja a gyógyító munkát, növelve ez­zel is az ellátás színvonalát, a beteg emberről gondosko­dás mértékét Tárcsái Gyula, a vállalat igazgatója mutatta be ezt követően a magyar és külföldi termékeket, amelyek igen nagy érdeklődést keltet­tek a jelenlevők körében. Délután tudományos elő­adásokkal folytatódott a ju­bileumi ünnepség. Megyénk kórházi és körzeti orvosai tlí referátum keretében számol­tak be kutató munkájuk eredményeiről. Ma csütörtö­kön folytatódnak az előadá­sok, majd sor kerül a múze­umban a Jósa András em­lékszoba felavatására. Fock Jenő Burmában Kedd délután óta hivatalos látogatáson a Burmái Unió Szocialista Köztársaságban tartózkodik Fock Jenő, a Mi­nisztertanács elnöke és kísé­rete. Este V Ne Win burmai elnök vacsorát adott Fock Jenő és felesége tiszteletére. Ma, egy hajó fedélzetén, megkezdődnek a magas szín­tű magyar—burmai tárgya­lások. A program szerint mi­niszterelnökünk U Sein Win burmai kormányfővel, vala­mint a kormány több más tagjával folytat eszmecserét. Brezsnyev hazautazott Mongóliából Közlemény az ulánbátori látogatásról A Leonyid Brezsnyev-ve- zette szovjet párt- és kor­mányküldöttség szerdán dél­után TU 134-es különrepülő- gépen elutazott a mongol fővárosból. A repülőtéren az SZKP főtitkárát ismét a leg­ünnepélyesebb keretek kö­zött búcsúztatták: üdvözlésé­re díszszázad sorakozott fel, s ismét eldördültek a díszlö­vést adó ágyúk. Ott volt a repülőtéren Jumzsagijn Ce­★ A közlemény szerint a Szovjetunió és a Mongol Népköztársaság „hangsúlyoz­ta azt a meggyőződését, hogy a szocialista országok egybe­hangolt akciói, a nemzetközi ügyekben követett kezdemé­nyező irányvonaluk döntő módon segíti elő a feszültség enyhülése folyamatának to­vábbi elmélyülését és kiszé­lesedését. Az SZKP és a Mongol Né­pi Forradalmi Párt „hű ma­rad a kommunista és mun­káspártok nemzetközi ta­nácskozásainak határozatai­hoz és a jövőben is minden erőfeszítést megtesz a nem­zetközi kommunista mozga­lom egységének a máFxiz- mus-leninizmus, a proletár internacionalizmus elvei alapján való további megszi­lárdításáért __a két párt ha­tározottan állást foglal amel­lett, hogy folytatni kell a kompromisszum nélküli har­cot az antikommunizmus, a nacionalizmus és a soviniz­mus minden megnyilvánulá­sa ellen, a jobb és a „balol­dali” opportunizmus ellen”. A Szovjetunió és a Mongol Népköztársaság szükségesnek tartja az enyhülésnek az egész világFa való kiterjesz­denbal és a Mongol Párt Politikai Bizottságának gának más tagjái és póttag­jai, jelen voltak a diplomá­ciai testület tagjai, köztük Kádas István magyar nagy­követ. A szovjet párt- és kor­mányküldöttség mongollal látogatásáról hivatalos köz­leményt hoztak nyilvános­ságra. * * tését. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozzák, hogy gyakor­lati lépéseket kell tenni az ázsiai helyzet megjavítása érdekében és annak érdeké­ben, hogy ezen a földrészen az ázsiai államok együttes erőfeszítéseire létrejöjjön a biztonság, a jószomszédi együttműködés megbízható rendszere alapján. Az eszmecsere során — mint a közlemény rámutat — „méltatták a Leonyid Brezs­nyev, az SZKP Központi Bi­zottsága főtitkára és Gerald Ford az Egyesült Államok elnöke között lezajlott talál­kozás nagy jelentőségét... E találkozó eredményei, a lét- *r*áöte.. .. , szovjet—amerikai kapcsola­tok, további: javulását tanú­sítják, feltárják a fegyverke­zési hajsza korlátozása és megszüntetése, a háborús ve­szély enyhítése érdekében teendő új nagy jelentőségű lépések perspektíváját, ami megfelel a világbéke megszi­lárdítása érdekeinek. A közlemény végezetül be­jelenti: a Mongol Népköztár­saság párt- és kormánykül­döttsége 1975-ben hivatalos látogatást tesz a Szovjetunió­ban. GERENCSÉR MIKLÓS: Vlagyivosztokl számvetés A szovjet Távol-Kelet nagyvárosa olyan esemény színhelye volt, amelynek je­lentősége túlnő a szokásos diplomáciai találkozókén: Leonyid Brezsnyev és Ge­rald Forű első találkozását valóban rendkívüli érdek­lődés kísérte világszerte. A leggyakrabban feltett kér­dés a találkozó előtti hóna­pokban és hetekben így hangzott: vajon sikerül-e fenntartani most, hogy az Egyesült Államoknak új el­nöke van, az enyhülés irány­zatát. Ma ugyanis már az enyhülés hívei és ellenzői előtt is teljesen világos, hogy a szovjet—amerikai kapcsolatok kulcsjelentősé- gűek az egész nemzetközi helyzet szempontjából. Ä vlagyivosztoki találko­zó legfontosabb eredménye egy mondatban összefoglal­va: nem torpant meg az az irányzat, amelynek mérföld­kövei az eddigi legmaga­sabb szintű tanácskozások voltak. Ebből a szempontból különösen jelentős az a megállapodás, amire a SALT ügyében jutottak. Eszerint Vlagyivosztokban Leonyid Brezsnyevnek és Gerald Fordnak sikerült olyan elő­rehaladást elérnie, amely kedvező előfeltételeket te­remt ahhoz, hogy 1975-ben aláírjanak egy hosszútávú, 1985-ig terjedő érvényű új megállapodást a hadászati támadó fegyverek korláto­zásáról. Az 1900—81-es évek­nél nem később pedig a Szovjetunió és az Egyesült Államok között új tárgya­lások kezdődnek a stratégiai fegyverek korlátozásáról, il­letve csökkentéséről az 1985 utáni periódusra vonatkozó­an. Az új SALT-megállapodás megkötéséig természetesen még nem csekély nehézsége­ket kell leküzdeniük a két ország képviselőinek; akik" 1975 januárjában Genfben felújítják munkájukat. Azoknak az instrukcióknak birtokában azonban, amelye­ket a mostani találkozó ala­poz meg, az előrehaladás gyorsabb lehet: realitássá válhat a katonai enyhülés, amely nélkül igen nehéz a politikai enyhülés eddigi eredményeit visszafordítha­tatlanná tenni. A találkozó tárgyszerű és pozitív légkörében más kér­désekben is figyelemreméltó eredmények születtek. Igen lényeges az a megállapodás, hogy az európai biztonság és együttműködés ügyében Genfben folyó értekezlet a------■...................... j ... .,. közeljövőben sikeresen be­fejeződhet. (Az értekezlet haladását bizonyos nyugati küldöttségek akadályozták a lényegi kérdéseket megke­rülő taktikával, mesterséges problémák előtérbe tolásá­val.) Sikerült megállapodásra jutniok abban is, hogy mind­két fél síkraszáll Ciprus függetlenségének, szuvere­nitásának és területi éppsé- gének biztosításáért és azért, hogy megoldják a közel-ke­leti prbolémát a térség va­lamennyi népének — a pa­lesztin népnek is — töfvé- nves érdekeit biztosítva. A közös közlemény e pontjai annak a szovjet diplomáciá­nak nagy sikerét jelentik, amely — szilárd elvi alapon állva — állhatatosan törek­szik a nemzetközi erőviszo­nyokból adódó logikus kö­vetkeztetések érvényesítésé­re és arra, hogy megteremt­se a lehetőséget az álláspon­tok közelítésére, a kölcsönö­sen elfogadható álláspontok kimunkálására. Egyszers­mind e pontok kifeWI'- -'zt is, hogy az Egyesült Álla­mok vezetői is a józanságra, a realizmusra hajlanak és megértik, hogy a Szovjetunió részvétele nélkül nem lehet a tartós békét megalapozni. A szovjet—amerikai vi­szony javulása az erőarányok ból fakadó törvényszerű, mind nehezebben vissza­fordítható folyamat, amely­nek tartós alapja van. Ezzel függ össze az, hogy a csúcs- találkozók már tervezhetők! — Leonyid Brezsnyev 1975- ös amerikai meghívását Ford elnök megerősítette —■ és így azok, előkészületeik­kel együtt, a diplomáciai gyakorlat részévé válnak, kialakult a párbeszéd ha­gyománya és előkészíti az újabb konstruktív lépése­ket. Az ilyen találkozók rendszeres ismétlődése min­denekelőtt a szocialista dip- limácia céltudatosságának, kezdeményezőképességének és mindkét fél realitásérzé­kének bizonyítéka. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a kedvező változások meg­erősítéséért, biztosításáért és visszafordíthatatlanná téte­léért. az új fegyverkorláto­zó lépésekért és a détente folytatásáért nem kellene küzdeni továbra Is a nem­zetközi politika színterén. Ennek tudatában, a szo­cialista diplomácia sikere­ként fogadja hazai közvéle­ményünk megelégedéssel Vlagyivosztok mérlegét ered­ményeit. te ki más-más oldalról. Ácsteszéríol a halhatatlanságig Táncsics Mihály életregénye 39. Proketka nem na­gyon lelkesedett jó jöve­delemforrása megszűntéért, s amikor költözött, a kocsi tetejéről uteahosszat kia­bálta, a rejtezkedőre céloz­va: „Ennek a Kossuth-ku- tyának is rég akasztófán lenne a helye!”. Az elköltö­zést követő második napo. valóságos hadművelet zaj lőtt le a Táncsics-portánál. Harminchat zsandár és ka­tona kerítette be. Ezek, meg a eivil nyomozók naphosz- szat kutattak a halálra ítélt bujdosó után. Szaglászásuk eredménytelensége miatt dühöngve távoztak nap­számával. Táncsics pedig, miközben szó szerint halálra keresték, az Üllői úton bújt meg, Heller szabómester üres utcai szobájában. Másnap éjszaka hazaosont. Néhány órával később Heller szabómester házán ütöttek rajta. Minden jel arra vallott, hogy a rendőrség a legvég­sőkig törekedni fog kézre- kerítésére. Éjjel-nappal fi­gyelték a környéket, s a személyeket, akikről felté­telezték, hogy kapcsolatban állhatnak Táncsiccsal. Mind­össze , két-három rejtekhe­lye volt, ezeken tartózkodott felváltva- Viszonylag köny- nyen felderíthető helyek, hasonlóan az Üllői úti szabó házához. Mi lesz, ha a kör bezárul? Otthon még ideig­lenesen se tartózkodjék, mert összes rejtekhelye kö­zül ez a legveszélyesebb. G egész másképp vélekedett: úgymond, ahol egyszer ek­kora zajjal, ennyi fegyve­ressel naphosszat keresték, ott még egyszer nem verik fel érte a környéket. Bizo­nyos, a rendőrség ugyanab­ból a logikából indul ki, mint a barátai. Itthon a leg­kockázatosabb, tehát itt erezné magát a legkevésbé biztonságban. Azért választ­ják otthonát, mert minden külső látszat ellene szól. Neki adtak igazat a kö­vetkezmények. Természe­tesen, a puszta elhatározás szinte semmit nem jelentett, ahhoz az idegölő, aprólékos, néma küzdelemhez képest, amelyet konspirációnak szoktak nevezni. A végleges búvóhelyet Teréz eszelte id. és rendezte be. Nem tudjuk pontosan, hogy milyen volt. Táncsics szándékosan hagyta homályban, mert arra gon­dolt, hátha a rendőrséget okosítja leírásával. Varró­lányok dolgoztak a házban Teréz keze alatt, mégsem tudtak semmit a rejtőzőrőí. A saját gyermeke, Lajoska nem ismerte az apa szót. — Bácsinak nevezte, ha nagy­ritkán látta. Még a házőrző kutyájukat is a titoktartás kívánalma szerint idomítot­ták. Az üldözött ember pe dig szakadatlanul dolgozott odújában. Padló felett, és padló alatt a legszigorúbb életrendét parancsolták ma­gukra. Teréz foggalrköröm- mel küzdött p betevő falat­ért, Táncsics meg írással töl­tötte ki a múló heteket, hó­napokat, éveket. Sorra be­fejezi a „Bordács Élek, a Gyalogárendás”, a „Hét nemzetiség szövetsége”, a „Hit, papok, pápák” című könyveit és az „Életpályám” első kötetét. Munkái leg­többjében világnézetét, po­litikai meggyőződését, tár­sadalmi elképzeléseit fejtes­Tudta, ezekkel egyelőre nem jelentkezhet a nyilvánosság előtt. Próbált írni általa po­litikailag közömbösnek vélt apróbb műveket, hogy eze­ket barátai segítségével, ál­néven megjelentetve, segít­sen a háztartás nyomasztó gondjain. Egyetlen ilyen írá­sát sem közölték a lapok. Akarta, nem akarta, mind­egyikben benne volt a meg­másíthatatlan forradalmár, a kicserélhetetlen Táncsics Mihály. Ha végképp fogyó- ' ban volt a kenyér, Kállay- néra mindig számíthattak. S ha mái- a segítőkről van szó, ne kerülje el az utókor figyel­mét Schümlies Jánosné ne­ve. Nem tudni, miképpen került barátságba ez a nagy­szerű asszony az üldözött családjával. Tabáni fűszeres felesége volt, s Kállayné- hoz hasonlóan egy pillanat­ra sem halványult benne a segítőkászség, amíg tartott a bujdosás. A gond, a rettegés, a kilá- tástalanság mellé a megaláz­tatás következett. Rendes körülmények között boldog­ság á gyermekáldás. Leg­alábbis Tánesicsék mindig annak tartották. Most sem hiányzott az öröm, csak a magyarázat. Miként szület­het gyermek a messze szám- ki veteitgégben élő apától? (Folytatjuk! Hetvenöt éves a megyei kórház

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents