Kelet-Magyarország, 1974. november (34. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-19 / 270. szám
*rn. w KfiEIrr MÄövAnonszA« i ^ •-t-_ » A sajtókonferencia folytatása (2.) Válaszok olvasóinknak Folytatjuk a Magyar Rádió szabolcs-szatmári sajtókonferenciájára érkezett kérdések megválaszolását. Az új művelődési házról Többen kérdezték, mikor várható egy korszerű művelődési ház megépítése Nyíregyházán, miért késik az építése s lesz-e külön ifjúsági ház? Válasz: — A megyei művelődési központ új épülete a Véső utca és Selyem utca sarkán, a Krúdy mozj szomszédságában épül fel, várható beruházási összege 110 millió forint. Tetemes költségről, jelentős vállalkozásról, több lakás szanálásáról van szó. Az illetékesek nem csak a jelen, hanem a holnap művelődési igényeire is gondoltak, ezért sajnos — csak most kerülhet sor az igen hiányzó művelődési központ megépítésére. Megyei művelődési központ és Ifjúsági ház lesz, mely gyakorlatilag városi művelődési igényeket fog kielégíteni, s ellátja a megyei módszertani irányítást is. A város ifjúságának művelődési és szórakozó helye lesz, melyhez a KISZ Központi Bizottsága 12 millió forinttal járult hozzá. A szanálásra kerülő házak lakóinak kiköltöztetése megkezdődött. A jövő évben elkezdődik az építés. A korszerű és városképi szempontból is jelentős épület elkészülése 1978-ra várható. Az önálló színtársulatról A 18—009-es telefonszámról kérdezték: — Lesz-e Nyíregyházának önálló szín- társulata, tervezik-e létrehozását? Válasz: — Belátható időn belül, az ezredfordulóig nem tervezik önálló színtársulat létrehozását Nyíregyházán. Országos — sőt világtendencia a színházak egyesítésére való törekvés. Ezt egyaránt indokolják gazdasági és művészeti szempontok. Egy-egy önálló színtársulat fenntartása tetemes költségekbe kerül, s a kisebb színházak általában nehezebben tudnak megbirkózni a művészi követelményekkel, a színvonal emelésével is. Egy százezer lakosú városnak — így vonzáskörzetével együtt Nyíregyházának is — létjogosultsága lenne egy önálló társulat létrehozására, azonban az iméntiek miatt ez távlatilag valósulhat meg. Megjegyezzük, hogy az állandó társulattal nem rendelkező Nyíregyháza színházi előadással való ellátottsága kedvezőbb, mint sok, állandó társulattal rendelkező városok. A gumicbroncs-győrról A 18—536 telefonszámról kérdezték: — Megértül-e a gumiabroncs-gyár Nyíregyházán és ha igen. mikor? Válasz: — Az ötödik ötéves terv nagyberuházásai között jelentős helyet foglal el a nyiregvhäzjigumiabroncsgyár. A beruházás első ütemének tervei most készülnek. valószínű, hogy az új gyár leendő területén már jövőre megindul a konkrét előkészítő munka. Azt tervezik. hogy 1978-ban az új gyár első üteme már működni fog. A gyáregységekről Kovács István kérdése a 19—git telefonszámról: — A megyében több új üzem gyáregységenként. üzemegységenként működik. irányítói annarállalatai nem a mi me gyénkben vannak. Önálló fejlesztésül- nincs, ugyanígy pénzügy•' gazdálkodási’,k sem s ebből a függőségből esetenként hytránv származik Van-” valamilyen elkémelés az ilyen szervezési forma korszerűsítésére? Válasz: — Néhány sorban teljesértékű választ adni egy ilyen bonyolult témára nem lehet. Szeretnénk azonban olvasóink figyelmét felhívni arra, hogy több üzemünk jelentős fejlesztését — így a kisvárdai Vulkán, a nyírbátori növényolajipari vállalat, az ERDÉRT-telepek, a ruhagyár — az anyavállalatok olyan segítségével tudták megvalósítani, amely saját eszközökből, megyei segítséggel sem mindig történhetett volna meg. Üj üzemeink közül például a mátészalkai MOM, a kisvárdai VSZM, a nyíregyházi papírgyár szintén anyavállalathoz kapcsolódik. s így szereztek máris európai hírnevet. Ami a gazdálkodást illeti, az önállóság különböző mértékű. Mindezek mellett főleg néhány évvel ezelőtt, de esetenként most is tapasztalható, hogy egyes vállalatok minimális önállóságot adnak üzemegységeinknek, de úgy véljük, az illető vállalatoknál a más megyei üzemegységek is hasonló helyzetben vannak. Ennek is sokféle oka lehet: i termékstruktúra, pénz, vezetői módszerek stb. A forgácslapgyárról Molnár Pál kérdése: — A vásárosnaményi forgácslapgyár termelésével megépítése óta gondok vannak. A megyei tanács ipari osztálya foglalkozik-e ezzel? I Válasz: — A gyár valóban sokáig kereste a gazdáját, ugyanazt a munkát többféle név alatt végezte — lehetséges. hogy erre gondolt olvasónk, s ebben lát gondokat. Lapunk november 17-i, vasárnapi számában „Cserélődött a gazda...” cfmfl írásban ezt a témát részletesen kibontotta munkatársunk. A távolabbiakhoz: a gyár az ÉRDÉRT Vállalathoz" tartozik, ezért itt foglalkoznak a legtöbbet a gyár konkrét munkájával. Ismereteink szerint a mindössze négy esztendős vásárosnaményi gyárban a következő ötéves tervben az, ÉRDÉRT jelentős fejlesztést hajt végre. Üj munkahelyek Csengerben Szatmári Sándorné csen- geri lakos kérdése: — Csen- ger nagtiközségben a női ' munkaerő foglaV:r,ztatása j nine? megoldva, az almaszüret kivételével. Mikorra várható ennek menoldása és mi re számíthatnak? Válasz: — A megye hosz- szútávú iparfejlesztési tervében Csenger és körzete a fejlesztendő területek között szerepel. A konkrét fejlesztéseket egy-egy középtávú terv időszakára lehet majd megadni. A legfrissebb jó hír: a közeljövőben Csenserben labdakészítő üzem indul, s ebben elsősorban éppen nők dolgozhatnak majd. A sóstói tavakról Bende Árpád, a papírgyár dolgozója kérdezte: — A sóstói tavakat mikor tisztítják ki. s ha ez megtörténik, betelepítik-e halakkal is? Válasz: — Az. hogy a sóstói természetes tavak biológiai egvensúlva felborult, már iórészt közismert. Tudjuk. hogv jelenleg U méré seket. kutatásokat vése™“k. azok elemzése után 1075- ben végzik el a szükséges munkákat. Ez egyben azt is jelent’, hogv a fürdés' idényre valószínűleg nem készül- nek el. (Érdemes megjegyezni, hogy a tó vize most sem fertőző, vasv veszélyes.! A biológiai egyensúly helvre- állftésához és megtartásához minden valószínűség szerint szükségesek a halak is. Arra azonban pillanatnyilag még nem tudunk válaszolni, hógv olvasónk horgász-szenvedélyének mikor hódolhat ismé' a sóstói tavaknál. Kommunista műszakokban Három buszsofő-. Torna Gyula, Káli : I a'os ős caós János a tiszadobi útépítéshez hordta a keveréket. Képen: rakodás a nyíregyházi keverőtelepen. Hét közben a Zs’gul: taxin találjak C .í í os Torencet. Vasárnap teherkocsira ült és farö.ií.üt szállítóit Kótajból. Képen: Gonclor Károly diszpécser {jcLL.Ú:) új bő rendelkezést ad a gépkocsivezetőknek. Teljes Szemmel do'goroH a készenléti szóig'lat is. Novak József szocialistabrigád vezető és Bunga lózsef hűtőt cserél az egyik billenős kocsin. (Hammel József felvételei) Évente sok fiatalt nem vesznek fel egyetemre, főiskolára, mégsem lesz belőlük tűzoltókészülék-ellenőr. Ebben a vonatkozásban tehát nem tipikus István esete Császár István és Sándor Pál Utazás Jakabbal című, a mozikban 1972-ben bemutatott filmjében. Viszont általános az, hogy a felsőbb tanulmányokból végleg vagy csak átmenetileg kimaradtak legtöbbje hosszabb-rövidebb ideig keresi helyét a társadalomban, s ennek során sokan áteshetnek az Istvánéhoz, Jakabéhoz hasonló kalandokon, vargabetűvel jutnak el eredeti — vagy közben módosított — céljukhoz, de az is lehet, el sem érnek oda, mert megrekedtek valahol. Ezért ismerhetnek sokan a saját problémáikra ebben a filmben. Vagyis valóban az élet egy szeletét látjuk ebben a filmben, de mégsem meggyőző erejű számunkra István fordulata. Nem az, mert — bár a részletek jók, több találó élethelyzet és epizód, ügyesen megfogott mellékalak erősíti a történetet — ezek a képek megmaradnak részeknek, mozaikkockáknak, nem állnak, nem sűrűsödnek össze sem a filmben, sem a nézőben. Ugyanis nincs ellenpontjuk Istvánban. Nem tudjuk meg a képsorokból, van-e benne tehetség valami máshoz, jobbhoz, egyáltalán milyen értékek vannak benne, amelyek jobb sorsra teszik alkalmassá és érdemessé. így csak annyit mond a film, hogy nem lehet az életet és az országot végigbolondozni, értelmesebb életcél kell az embernek. Huszti Péter és Ion Bog a játékos fiatalság hangulatával éreztette, hogyan képesek a fiatalok elfeledkezni olykor az önmaguk sorsa iránti felelősségről, a filmet az ő játékuk emelte ki a közhelyekből. A címnek általában „ülnie kell”, vagyis fednie p mű témáját és mondanivalóját. Ha nem így van, az még csak szépséghiba, attól még maga az írás lehet jó. Az is lehet azonban, hogy az olvasó, a néző téved a cím helyénvalóságában. Magam nem tudtam megfejteni, miért Tériszony a címe Vészi Endre novellájának, holott talán inkább környezetiszonynak lehetne mondani Lázár András filmrendező érzését ebben az elbeszélésben. A munkásszállóbeli környezet, az élet sűrűje váltja ki benna ezt az iszonyodást abban a pillanatban, amint azonosulnia kellene azokkal, akiktől és akikből friss életteli témákat vár és művészetének megújulását reméli. Képtelen erre az azonosulásra, mert valójában gyáva és önállót- lan, elv nélküli, alkalmazkodó. Kispolgári puhánysága nem csupán a szobatárs meggyilkoltatása által keletkezett idegfeszültséget nem birja elviselni, hanem az egész környezet egyébként is túl súlyos neki. S ez az, amiben a novellát bemutató filmben a rendező Hintsch György és a szerkesztő Katkó István tévedett, illetve mulasztott. A filmből hiányoznak azok a képek, amelyek a novella szövegéből természetes módon lettek volna látvánnyá alakíthatók. Ezek a képek az élettől igazában irtózó, félő ember művészietlen, művészhez méltatlan magatartását jobban mutatták volna meg. Azt ami Vészi írásának egyik célja. Ezek hiányában Lázár megfutamodását a filmben csak az — egyébként Indokolható — félelem motiválja. Vészi ennél többet mond írásában. Ezt a többletet Buss Gyulának több helven sikerült játékkal megfogalmaznia. Horváth József a félelemtől sokkolt Kajtár színeváltozását, görcseit látványos gesztusok nélkül Is szuggesz- tiven közvetítette. Megérdemelt, nagyon I» megérdemelt győzelmet arattak a nyíregyházi tanárkénzö főiskolások a Hazai esték pénteki műsorában! Nehezebb „terenen” számos ló ötlet megvalósításával győztek. S ez akkor is érvénves, ha láttuk, hogv egy-két fordulat mo'űente néha egviküket-má- sikukat. Azt hiszem, mindannyian szurkolunk újabb győzelmükért! Seregi István Gál István rendező nevével többször találkoztunk az elmúlt heti rádióműsorok készítői között. Ötödik folytatásban hangzott el a befejezés előtt álló, érdekfeszítő rádióváltozat, melyet Siskov népszerű regényéből, c. „Zord folyó”-ból készített. A rendezői sorozatában megismételt „Feltámadás”, az örökbecsű Tolsztoj-regény kétrészes rádiós feldolgozása pedig a lényegi mondanivaló mesteri kiemelésével és a cselekmény felgyorsításával tette köny- nysbbé és egyszersmind rá- diószerűbbé a hatalmas mű befogadását azok számára, akik még nem olvasták e regényt (vagy nem látták egyetlen filmváltozatát sem), de azok is bizonyára szívesen hallgatták, akik új értelmezési hangsúlyokra figyelhettek fel. Gábor Miklós és Várait Hédi Herceg—Kátya kettőse szereposztási telitalálat volt. Mindketten teljes illúziót keltettek, különösen Vá- radi Hédi teljesítményét emelhetjük ki, az eddig ismert színészi alkatától némileg távol eső szerep ilyen jó megformálásáért. A rendezői sorozat másik megemlékezésre méltó darabját, Valentyin Katejev „A kör négyszögesítése” c. komédiáját talán kár, hogy szombaton délelőtt sugározták, mert fő műsoridőt is megérdemelt volna. Az 1928- ban írt sodró lendületű színművet a Pesti Színház 1972- ben mutatta be, s tartja harmadik éve műsoron, ami a biztos siker jele. A rádió- változat azonban nem a színházi előadás egyszerű reprodukálása volt csupán. Erre is az áll, amit Gál István a „Revizor” rádióváltozatáról írt: „A rádióváltozat megszerkesztésének alapvető problémája még színműveknél is (természetesen) a rövidítés — csonkítás nélkül! Lényeges, értékes pillanat nem mehet veszendőbe.” Nos, az alig több mint egyórás rádiókomédia legnagyobb erénye az 1920-as években az új életnek frissen, hittel, néha — megbocsátható — ifjonti szertelenséggel nekibuzduló szovjet fiatalság mindennapjainak, „lelkes zűrzavarainak” ön- irónikus megidézése, illetve a komédia légkörének, sodró lendületének teljes visszaadása. Sőt, a sűrítés az új életforma keresésének lázas ritmusát még jobban kiemelte, ugyanakkor azonban a bohózat! cselekményelemek, a két házaspár „keresztbe” készülő házasodása bonyodalmainak követését némileg megnehezítette. Ezeknek az éveknek ai „avantgardista” valóságát a komédia a magánélet szférájában ábrázolta, kifigurázva a kialakuló új erkölcsi és szokásrend kezdeti mulatságos túlzásait, melyeket persze maguk a lelkes fiatalok is levetkőztek mihamar. Fü- löp Zsigmond (Vászja) és a feledhetetlen Dómján Edit (Ludmilla) és a komédia hangnemét talán a legtökéletesebben eltaláló Bodrogi Gyula (Adram) és Hacser Jó- zsa (Tonya) alakítása külön dicséretet érdemel. Merkovszky Pál 1
