Kelet-Magyarország, 1974. október (34. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-10 / 237. szám

Wn. ofäiföer W. irffw-vft? Egy üzem, egy iskola Napjainkban fokozottan igaz az ókori mon­dás: nem az iskolának, az életnek tanulunk. Iskoláink sok- sok szállal kötődnek az élethez. Közülük az egyik igen élet­képes, támogatásra érdemes forma az „Egy üzem — egy iskola’1 néven elterjedt mozgalom. Lényegében magában foglalja az elnevezés a célt is, ala­kuljon ki állandó, a kölcsönös előnyökre épülő életszerű kapcsolat iskola és üzem között. Természetesen nem öncélú és formális kapcsolatról van szó, hanem nagyon is átgon­dolt, a holnap feladataira való felkészítés jegyében kialakí­tandó viszonyról. A megye pedagógustársadalma -* a ta­pasztalatok szerint — felismerte, milyen nagy lehetőségek rejlenek e közreműködésben, s azzal is tisztában vannak, hogy az iskolának kell vállalni a kezdeményező szerepet. Milyen tanulságokat hozott az eddigi együttműködés? Ezt összegezték a közelmúltban egy megyei vizsgálódás alapján, amely 116 általános és 12 középiskolára terjedt ki. Kiderül ebből, hogy az „Egy üzem — egy iskola” mozgalom eddigi eredményeivel is bebizonyította életképességét. Szük­ség van rá, mert erősíti azt az igényt, hogy a közoktatás váljék a szó teljes tartalmában társadalmi üggyé. Hozzáse­gít ahhoz, hogy a termelőüzemek dolgozói közelebb kerül­jenek az iskolához, megismerkedjenek a nevelési gon­dokkal, feladatokkal. Részt vegyenek az oktatás tárgyi fel­tételeinek javításában, az Iskola szebbé, otthonosabbá tételében. Másrészről viszont az üzemek, vállalatok is hasz­nos segítséget kaphatnak az iskolák nevelőitől az általános műveltség — különösen pedig a munkásműveltség gyarapí- 'tásában. JÓ „TALÁLMÁNY” E MOZGALOM, ha nem maradnak kihasználatlanul a benrte rejlő gazdag lehetőségek. A kez­deti lépések azt jelzik, hogy az irányzók elsősorban az úgy­nevezett praktikus feladatokat vette célba. Az üzemek anya­gi támogatással, a tantermek, iskolai felszerelések javításá­val, taneszközök készítésével és ehhez hasonló módon igye­keztek segíteni az iskolákat, ök fizették a gyermekek ki­rándulásának díját, a szállítás költségeit, a nagycsaládosok­nak tankönyvsegélyt adtak, részt vettek az üzem vezetői az iskolai rendezvényeken, úttörő-, kisdobosavatáson. És mivel viszonozták az iskolák? Kulturális műsort adtak az üzemi rendezvényeken, segítettek az őszi betakarításban, társadal­mi munkákban — fásítás, parkosítás — a felnőttoktatás szervezésében, pedagógiai és ismeretterjesztő előadásokat tartottak, közreműködtek az üzemi krónikaírásban és a szocialista brigádok kulturális vállalásainak segítésében. Általában ott alakult ki termékeny és nem csupán al­kalomszerű kapcsolat, ahol mindkét fél igyekezett viszonoz­ni a támogatást. A Nyíregyházi 5. sz. Általános Iskola pél­dául a BEAG híradástechnikai gyárrészlegétől az idegén nyelvi labor létrehozásában kapott nagy segítséget. Viszon­zásul az iskola lehetőséget adott arra, hogy az üzem dolgo­zói a nyelvi labort igénybevéve tanulnak idegen nyelveket az iskola nyelvtanfolyamán. De nem ritka az sem, hogy a fizika órát az üzembén tartják, s azt az üzem mérnöke tartja. Itt már ■*— és még számos helyen — erősen megkö­zelítették az elérendő célt, hogy a mozgalom ne szűküljön le az anyagi, a pénzben mérhető segítésre. Fontos és jó do­log, hogy az üzemek társadalmi munkában hozzájárulnak az iskola szemléltető eszközeinek gyarapításához, a kedvezőbb oktatási feltételek megteremtéséhez, de a legfontosabb a Szo­cialista nevelés szolgálata. Kihasználják-e áz iskolák ezt a hihetetlenül nagy ne­velési lehetőséget, amelyet az üzemmel Való kapcsolat kí­nál? Erre ma még nem válaszolhatunk igennel. A holnap feladataira való felkészítésben a lehetőségeknek csak egy részét használják ki a mozgalomban résztvevők. Az élmény­szerű és tudatosan előkészített üzemlátogatások, a munkás- kollektívákkal, szocialista brigádokkal való találkozások, üzemi gyakorlatok, nyári munkaalkalmak nem csak a he­lyes pályaválasztásban segítik eligazodni a fiatalokat, de hatnak gondolkodásuk, jellemük, erkölcsi és politikai arcu­latuk alakulására is. Ezt még kevésbé használja ki az „Egy üzem — egy iskola” mozgalom. FIATAL MÉG E MOZGALOM, de ezzel nem magva­rázható a sok kiaknázatlanul maradó lehetőség. Valójában szemléletbeli probléma húzódik meg a háttérben: még nem mindenütt ismerték fel a mozgalom jelentőségét. Közre­játszik a kényelmesség, a várakozás is. Néhol az együttmű­ködés a szűkön vett vezetőkre korlátozódik. Nem egységes a mozgalom, céljának, feladatának értel­mezése — állapították meg a mfegyei tapasztalatok összegezé­sekor. Az üzemek illetékes hatóságai, a központi gyárak nem fordítanak gondot a mozgalomra, az eredményes munka elismerése elmarad. Kevés helyen térnek vissza á kapcsola­tok tapasztalatainak összegezésére, a pártszervezetek sem értékelik rendszeresen e fontos tevékenységet. Több helyen születnek jó eredmények, másutt is megvalósítható ötletek, azonban a jó tapasztalatok kicserélése és éltérjésztése aka­dozik. Közös, a mozgalom célját, feladatát egységesen értel­mező szemlélet lendítheti tovább az üzemek és az iskolák kapcsolatát. Ez egyaránt igény az iskolák és az üzemek ve­zetőivel szemben. Ennek lényege, hogy mindkét „fél” a ne­velés semmi mással nem pótolható eszközét lássa „Az egy üzem — egy iskola” mozgalom által kínált mindennapos le­hetőségekben. P. G. Kongresszusi o versenyben A METÖGÉP nyírbátori üzemének dolgozói is részt vesznek a XI. pártkong­resszus tiszteletére indított szocialista munkaverseny­ben. Vállalásaikat siker­rel teljesítik. Képünkön: különleges berendezéssel hegesztik a vízmelegítő tartályokat. Preczku Zoltán szénsavas védőgázas eljá­rással hosszvarratokat ké­szít. (Hammel József fel­vétele) Egy gramm tészta Kenyérsütők éjszakája Este kilenc. A kenyérgyár­ban most van a műszakvál­tás. Az éjszakai műszak reg­gel félötig tart. Pillanatok alatt kicserélődnek az em­berek, a fáradt kezet felvált­ja a kipihent friss erő. A Sütőüzem csarnokát finom lisztlepel és kellemes ke­nyérillat árasztja el. A hő­ség 35 fokon felüli. Dagasz­tó, kovászos, kenyérbevető, nők és férfiak könnyen, len­gén, fehér munkaruhában és tökéletes koedukációban. A sütőüzem okos masináival, szorgalmas munkásaival olyan mint egy pontos óra. Mindenki munkája a mási­kétól függ. Ha kiesik egy „fogaskerék”, felborul a rend. Egy kis számítás Nyíregyháza legnagyobb üzeme a Martinovics téri új kenyérgyár 1971 novembe­rében kezdte el a termelést. Napi teljesítménye a hétköz­napokon 110 mázsa, csak a finom fehér kenyérből. Süt­nek még ezenkívül gyengébb minőségű fehér és barna ke­nyeret, több mint 30 mázsát, nem beszélve 155 ezer kü­lönböző péksüteményről. Na­ponta három műszakban 150 ember dolgozik itt. A malmokból a nyírbátoriból, a vásárosnaményiből és a bak- tálórántháziból 3—4 vagon lisztet igényel a kenyérgyár. Reggel 4-kor tíz tehergép­kocsi kenyérrel megrakot- tan harminc emberével indul el Nyíregyháza és Vidéke fe­lé. A felhasznált lisztek kö­zül a BL—55-ös típus a leg­jobb. Ebből készítik a fa­vorit kenyeret és a sütemény árut. A liszt minőségét a malomtól küldött vizsgálati eredmények és mutatók ha­tározzák meg. A minősítési dokumentum sokszor nem mond igazat. Előfordul, hogy rosszabb a liszt színe, szaga, A fogyasztói kifogó*ok nyomón Korszerűsítettek több élelmiszeripari gyáriásiechno óg át A panaszkönyvek bejegy­zései, a hatósági és a belső vállalati minőségellenőrzé­sek alapján az élelmiszeripa­ri üzemekben — amint a me gyei (fővárosi) élelmiszerei lenőrző és vegyvizsgáló inté­zetek újabb vizsgálatai meg­állapították — több helyen változtattak a gyártástechno­lógián. s ezzel sikerült meg­előzni a tovább! kifogásokat. A Szolnok- Tejioari Válla latnál a Sport tejszínes tú­rósajt gyártás! eljárását kor­szerűsítették. mert a fogyasz­tók joggal tették szóvá, hogy a különben kifogástalan ösz- sietételű Sajtból á savó égy idő múlva kiválik. A Sport sajt új „kiadása” már min­den szempontból megfelel a szabványelőírásoknak, ugyan úgy, mint a baromfifeldolgo­zó vállalatok trösztjének egyik vidéki nagyüzemében készített csomagolt csirke Ez ellen korábban az volt a kifogás, hogy a vágási ko- pasztási technológia hiányos­sága miatt bem megfelelő a minősége. Az üzemben új technológiai berendezést ad ták át, s ezzel elsőosztályú árút küldhetnek a kereske­delmi hálózatba. A minőségi ellenőrök akik külön ügyelnek a korábbi hibák felszámolására, tovább folytatták az újabb bejelen­tések, panaszok kivizsgá­lását és a hatósági ellenőrzé­seket. Egyebek között a sü­tőipari vállalatok kerültek sorra. Kiderült, hogy a ter­mékek minősége ellen ugyanis kevesebb kifogás emelhető, de még így is gyakran került az elmúlt he­tekben üzletekbe hibás kül­sejű és cimkézetlen kenyér. Az egyik gyárban mindaddig le is állíttatták az egyik ter­mék gyártását, amíg nem javítják ki a nem megfelelő technológiát a sikértartalom kevesebb, a nedvesség nagyobb a meg­adottnál. Így rosszabb lesz a kenyér. Valóságos élőlény — Ilyenkor persze érkez­nek hozzánk panaszos leve­lek — mondja Horváth Sán­dor, a kenyérgyár vezetője. Az üzem csak abból a liszt­ből gazdálkodhat, amit kap. Hiába állítjuk be szabvány szerint a keverési arányt, hi­ába igyekszünk tökéletesen feldolgozni és előkészíteni a lisztet, nem tehetünk csodát. Ez az év Különösen rosszat tett a kenyérnek. Romlott a liszt minősége. — „Hol tudunk némileg ja­vítani? Például a dagasz- tásnál — mutat rá a dagasztó­gépsorra. Az tizemnek há­rom hagyományos és egy intenzív dagasztógépe van. Annyi a különbség köztük, hogy míg a hagyományos 15 percig dagaszt, addig az in­tenzív 2 perc alatt elvégzi ugyanazt a munkát.” Óriási csészékben meg­határozott érlelési idő után duzzad, hízik a kovász és a tészta. Közben biológiai és kémiai folyamatok játszód­nak le benne. Valóságos élő* lény. „A tészta, érlelés alatt, valóban olyan, mint egy több száz millióból álló mik­roba világ. Az ember nem is hinné, hogy egy gramm tész­tában, mintegy 260—230 mil­lió élesztőgomba születik 8 órás időtartam alatt. A tei- savas erjedés során széndi­oxid és hő keletkezik. Az er­jedési folyamatokat nekünk kell szabályozni.” És, hogy hitelt adjon sza­vának Lajsz Ferenc brigád­vezető, rögtön a , hőmérőt ellenőrzi. 91 A feladó“ A tészta végső során 60 perces érlelési idő után ke­rülhet a következő művelé­si fázisba. Ádám András 14 éve dolgozik a sütőiparban. Élesoengéjű lemezzel sza­porán, határozottan és pá­ratlan biztonsággal metszi ki a tészta gömböket, ame­lyeket a formázóba dob. 14 év kemény munkája látszik karjain, a monoton munka szívóssá edzette erejét. A kenyérgyár fennállása óta „feladó”. — Feladó, szakmai szó. Azt jelenti, hogy a kenyér végsó súlyát én adom meg. Tu­lajdonképpen akkor lenne szabályos a feladás, ha kéz­zel szakítanánk ki ezeket a több mint két kilós tészta­tömböket. Sajnos ez a for­mázógép sem végez pontos munkát. Miért ezt a szakmát vá­lasztotta? , — Talán azért, mert itt ál­landó keresési lehetőség volt. Nem mondom nehéz munka, de én mindig szerettem dol­gozni. Míg kisül a kenyér Az egész üzemben meg­feszített a menet. Különös, itt senki nem álldogál, sen­ki nem tétovázik, vagy fe­cseg. Szinte már bántó a hallgatás. A gépek moraja betölti a termet. Nem látok mást, mint lüktető tempót, a fürge kezek játékát. — A kenyér szinte köte­lez. Óvatosan kell vele bán­ni. Nálunk ritka a megégett kenyér. — Mindezt Tarczali János mondja. Egy hosszűnyelű falapáttal nyúl be a sütőtér­be. Csurog róla a verejték. A kemence mellett 40-en fe­lüli a hőség. Benézek a sü­tőtérbe. Benne délibábként Vibrál a 260—280 fokos hő­mérséklet. Egy pillanat alatt három kenyeret halász ki a kemencéből. Sül a kenyér. Hétköznap­jainkban csak a polcokon heverő kenyeret látjuk és könnyedén kritizáljuk ké­szítőit. Pedig míg ide kerül, annak hosszú fárasztó útja van. Buzgó Ferenc líízveszéiy Meggyulladt a szekrény as olajkályha mellett. Felrobbant a gázpalack. Kigyulladt a húsfüs­tölő. Lángra lobbant a tűzélcsztő nő haja, ruhája. Ilyen és ezek­hez hasonló hírek láttak napvi­lágot tavaly október és március kozott az újságban — ez az időszak a fűtési szezon. Idén a vártnál hamarabb köszöntött be a hűvös idő — előbb lobbant fel a tűz a kályhákban. Ez a tűz tavaly télen huszonkilencszer ka­pott bútorokba, szőnyegbe, ház­tetőbe, és több, mint kétszáz­ezer forintos kárt okozott. Meg3rénkben a legtöbb háznál cserép- vagy olajkályha szolgál­tatja a meleget. Ezek a tüzelő­berendezések azonban állandó veszélyforrást is jelentenek — szabálytalan, felelőtlen haszná­latukkal. Benzinnel, petróleum­mal vagy olajjal kísérelik meg a tűzgyújtást a cserépkályhában — a folyadék robbanásszerűen ég el: kicsapnak a lángok, és né­hány perc múlva a tűzoltók, a mentők szirénáznak a ház elé .. • Nem folyik az olaj a kályhá­ba. A gazda szétdobja a beren­dezést, bütyköl, reparál, össze­rak, begyújt. Az adagoló nem jól működik, a kifolyó olaj láng­ra kap. A javítási költséget meg­takarította az illető í Megéri? . . • Sorolhatjuk tovább a példákat. A gázpalack nyomáscsökkentő­jénél elkopott a tömítőgyűrű. Fölöslegesnek tartják pótolni — a szivárgó gáz egyszer csak be­lobban. A tömítőgyűrű darabja tíz fillérbe kerül.. • Közeleg a tél, a disznóölések ideje. A perzselés jóval egysze­rűbbnek tűnik a pb-gázpalack segítségével — természetesen nyomáscsökkentő nélkül. Né­hány évvel ezelőtti eset: három halott és több súlyos sérült ma­radt a perzselés színhelyén — felrobbant a szabálytalanul hasz­nált gázpalack ... Deszkából tá- kolt füstölőbódékat állítanak fel a padláson (!), fáskamrában, fé­szerben. Az esetek nagy többsé­ge a tűzoltók kivonulását és te­temes anyagi kárt eredményez — amit még a szabálytalanságot elkövető büntetése is tetéz. Régi igazság: más kárán tanul az okos. Az évről évre ismétlődő» kísértetiesen hasonló lefolyású tűzesetek azonban azt igazolják: jobban hiszünk a saját kárunk­nak. Számtalan felhívás elhang­zott már: ne bízzuk gyerekre* beteg, idős emberre a tűzhely, kályha kezelését — hiába. Most már belügyminiszteri rendelet is tiltja, hogy „cselekvőképességé­ben korlátozott egyénre” bízza­nak tüzelőberendezést! Ez a ti­zennégy éven aluli gyerekekre mindenképpen vonatkozik! Hosszúra nyúlna, ha mindem jellemző tűzkeletkezési okot fel­sorolnánk — csak röviden emlí­tünk még néhányat. Az olajkály­hák feltöltésénél sokszor túlfo­lyik az olaj. A gyűjtötálca fel­fogja — de ha azt nem tisztít­ják rendszeresen, az ott össze­gyűlt olaj meggyulladhat. A kályhától, tűzhelytől csak biz­tonságos távolságra szabad ég­hető anyagot tárolni — ez a bú­torokra is vonatkozik. Az aján­lott távolság legalább egy méter, A hidegen tartott olaj 0 fok alatt besűrűsödik, használhatat­lanná válik. Életveszélyes példa: a műanyag (!) kannát a kály­ha tetejére rakták, hogy as olaj kiengedjen ... Most, hogy ismét tűz ég a la­kásokban — ha zárt térben is — nem lehet eleget hangsúlyozni: a tűz veszélyt, életveszélyt, mér­hetetlen anyagi kárt okozhat. (tarnavőlgyf) Gyátt'ák Nyíregyházán Cipők a világpiacra A Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezet Síp utcai üzeme már nem felelt meg a vál­lalat termelési igényeinek. Az exportra készült nyíregy­házi cipők egyre népszerűb­bek lettek és a kereslet szük­ségessé tette, hogy a vállalat új, korszerű üzemet létesít­sen. Több mint 11 millió fo­rintos beruházással már az utolsó simításokat végzik a Csályi Ferenc utcában, az új telephelyen. Az új üzemben összesen 400 ember dolgozik. Ez évi tervük 200 ezer pár férfi cipő volt exportszállításra. Ennek nagy része már el­készült. A hátralévő 60 ezer pár cipőt az év utolsó ne­gyedében készítik el. A vállalat legnagyobb megrendelője a Szovjetunió. Ez évben 25 ezer pár cipőt szállítottak szovjet megren­delésre. Csehszlovákia 20 ezer pá­rat kapott. A nyíregyházi ci­pők igen kedveltek a nyu­gati országokban is. Angol cégek 10 ezer párat rendel­tek ez évben. Svédországba ötezer pár férficipőt szál­lítanak. Érdekességként meg­említjük: Ausztráliából egy magáncég 400 pár cipőt ren­delt. A cipőipari vállalat belső dolgozóin kívül 150 úgyne­vezett bedolgozót is foglal­koztat, akik az exportcipők kézi fejbevarrását készítik. A belkereskedelemnek eb­ben az évben 3000 pár cipőt szállítottak Budapestre, a Luxus áruházba. A nyíregy­házi Kelet áruház is ka­pott néhány száz pár cipót A debreceni nagykereskedel­mi vállalat az év első fél­évében 1300 pár cipőt vett át A cipőipari szövetkezet 1975 év első felében 160 ezer pár cipő elkészítését vette tervbe. Ez a mennyiség már gazdára is talált. Százezer párat a Szovjetunió vesz át A szövetkezet új telephe­lyének a végleges átadása ez év november 30-án lesz. F, P.

Next

/
Thumbnails
Contents