Kelet-Magyarország, 1974. október (34. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-08 / 235. szám
TflT4 október (f. M VHY ARAWé-T Xfi S Néplánciinnep Nag?káli óban Negyedszer rendezték meg Nagykállóban a Kállai kettős fesztivált, de ekkora tétje még soha nem volt. A kiírás szerint a Duna menti folklórfesztivál területi versenyének izgulhattak a nézők. akik lényegben a közreműködőkkel voltak azonosak, hiszen a kallói művelődési központ annyi embert is csak üggyel-bajjal tud befogadni. mint ahány táncosa. zenésze volt ennek a nagyszerű néptánc-seregszemlének. Tíz együttes, három megyéből (Békés, Borsod, Szabolcs) : körülbelül ötszáz táncos, énekes, zenész: diákok, tsz-parasztok, mérnökök, háziasszonyok, pedagógusok és minden egyéb foglalkozásbe- liek, akiket föl lehetne lelni, ha létezne könyv, amely összegezné a Magyarországon létező foglalkozásokat. De egy közös volt bennük: a tánc szeretete. Többek között, Ajak, Bal- kány, Baktalórántháza. Elek, Gávavencsellő, Mátészalka, Nagykálló. Öröritófülpös és Sátoraljaújhely küldte el együtteseit. A „búra termett idő” ellenére is a magyar népi tánc igazi ünnepe valósult meg Káliéban, a szinte lehetetlen körülmények eile nére is. Színpadon a mátészalkai cigányegyüttes. (Elek Emil felvétele) el a versenyt, minthogy a kiírás értelmében, amelyről azonban nem minden együttes tudott, a fesztiválon csak nem koreografált kompozíciók vehettek volna részt. Ezért a kidolgozott koreográfiára épülő programokat versenyen kívüli részvételnek tekintették. A hagyományőrzés kategóriáján belül is megkülönböztették az élő hagyomány ápolását illetve a hagyomány átvételét. Az utóbbira a Kállai Kettős Együttes, ég az Ököritói Fergeteges nyújtott nagyszerű példát. A még feldolgozatlan, a szakemberek előtt is ismeretlen táncokat az eleki román és német nemzetiségi táncosok, a Hegyközi ég a Zempléni Népi Együttes résztvevői mutattak be. Az együttesvezetők meglehetősen vegyes érzelmekkel fogadták az értékelést, amelynek során végül is nem hirdettek eredményt, minthogy a Duna menti Folklórfesztiválnak ez csak az első részversenye volt, és a továbbjutókat csak akkor jelölik ki, ha már minden részverseny lezajlott. Szerencsére a táncosok jókedve minden aggályt elsöpört: a gálaest a késő éjszakába nyúlott, az érdeklődés nagy mértékben felülmúlta a tárgyi feltételeket, de ez a hangulat élénkségét a legkevésbé sem zavarta. (á. sz. j.) Mert a hagyományos menettáncot —, hiába ácsoltak zászlóval borított tribünt —, elmosta az eső. A „táncháznak” annál nagyobb sikere volt. Húzta, fáradhatatlanul a Kállai kettős zenekar szombat este, és noha „sokan voltak a meghívottak”, valamennyi a választottak közé tartozott. Felszabadultan, örömmel ropták a táncot. Vasárnap délelőtt aztán bekövetkezett a verseny, a szokáso^ izgalmakkal. Minthogy a nagytermet a rendkívüli alkalomra való tekintettel sem lehetett megnagyobbítani, az esemény lényegében közönség nélkül zajlott le. mert a jelenésükre ’-ór aVoTó táncosokon kívül úgvszólván csak a zsűri fárt a nézőtérre: Vadast Tibor, az Országos Népművelési Intézet munkatársa, Vígh Rudolf, a Magyar Tudományos Akadémia táncszakértője, Pesovár Ernő, a Vasa« Központi Művészegyüttesének koreográfusa, dr. Béres András, a Debreceni Népi együttes és Kricskovics Antal, a szegedi nemzetiségi táncosok vezetője. Elég bonyolult szakmai szempontok szerint bírálták A műszaki hónap eseményei Október 8-án, vagyis ma Nyíregyházán a műszaki hónap eseményorozata keretében a város komplex energiaellátásáról lesz szó, a Technika Házában rendezett tudományos tanácskozáson. 10-én Mátészalkán az ottani energiaellátási távlati terveket beszélik meg. Mindkét helyen a témát legjobban ismerő előadók lépnek hallgatóság elé. Ugyancsak e rendezvénysorozat kiemelkedő eseménye lesz ma, 8-án a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság délután 16 órakor kezdődő ankétja, ahol a város üzemeinek vezetői az üzem- és munka- szervezéssel kapcsolatos párt- határozat végrehajtásának ed- • digi eredményeit veszik számba. A vita vezetője Gyuricsku Kálmán, a városi pártbizottság titkára. Tizedikén Mátészalkán ugyanez a téma szerepel a napirenden, az ottani viszonyok elemzése alapján. idilli lók a háztájiból A számok meglepőek, de kedvezőek is. Egy felmérésből kiderült, hogy Szatmár-Bereg 70 termelőszövetkezetének tagsága az elmúlt évben összesen 234 millió forint értékű terméket értékesített a háztáji gazdaságokból a közösön keresztül. Az összes árbevétel Szatmár-Bereg termelőszövetkezeteiben 1973-ban 2 milliárd 50 ezer forint volt. Ebből részesedtek a háztáji gazdaságok 11,5 százalékkal. Másik érdekes és kedvező tanulsága a felmérésnek, hogy a háztájiból közösön keresztül értékesített áruk óriás hányada élő állat és állati termék, de elsősorban tej és szarvas- marha. De egyben az is kiderül a számokból, hogy a háztáji zöldségtermesztés, de különösen a zöldségfélék közösön keresztül történő értékesítése Szatmár-Beregben még mindig elenyésző, pedig a MÉM nemrég kiadott rendelete különleges kedvezményeket biztosít a háztáji zöldségtermesztőknek. Hozzávetőleges felmérés készült a szatmár-beregi háztáji termelés idei alakulásáról is, hiszen a közösön keresztül történő értékesítés lehetővé teszi az értékelést. Azt állapították meg a közgazdászok, hogy az árvizek, belvizek és a rossz időjárás a háztáji gazdaságokban is jelentős károkat okoztak, de a tavalyi eredményhez viszonyítva nem lesz visszaesés, mert a háztáji termékek elsősorban állatok és tej. Az állattartás, a tenyésztői kedv nem csökkent, sőt, több az állat a háztáji gazdaságokban, mint amennyi tavaly volt s a tejtermelés is emelkedett. A termelőszövetkezetek a károk ellenére is biztosítják a háztáji állatok takarmányszükségletét és most már az értékesítési lehetőségek is megjavultak. Ezért várható, hogy Szatmár-Beregben az idén se csökken a háztáji termelés, se a közösön keresztül történő értékesítés, sőt elérhető a 250 millió forint, ami több a tavalyinál. (sz. J.) Egy család tragédiája Kállósemjén, Batthyány utca 48. Kertes családi ház, elől tornáccal, lépcsőkkel. Meghitt családi otthon lehetne, azonban néhány hónap óta teljesen kihalt, sötét ablakai láttán megborzongnak az arrajárók. 1974. július 29-ről 30-ára virradó éjjel borzalmas családi tragédia játszódott le e ház falai között Kékesi György feleségével és három gyermekével élt itt. Kékesi csak ritkán dolgozott, de keresete nagy részét ilyenkor is az italboltban hagyta. Emiatt állandó volt a családi veszekedés. Július 29-én reggel Kékesi első útja ismét a korcsmába vezetett, ebéd után meglehetősen ittas állapotban tért haza. A konyhában levő egyik ágyra feküdt le. az ajtót is becsukta, nehogy valaki megzavarja álmát. Akkor kezdődött a bai. amikor Kékesiné és 16 éves fia, lécdarabokkal mentek az ajtóra, azt beverték és kifeszítették. Kékesi egy késsel csapkodott kifelé a betört ajtón és a kés megsértette az asszony tenyerét. A fiú ekkor beugrott a konyhába és apját ököllel kezdte ütlegelni. Kékesi egy üveget kapott fel, de a fiút megütni nem tudta, mert segítségül érkezett felesége és apósa. A túlerőben levők lefogták az ittas embert és a fiú dohánykötöző zsineggel szorosan összekötötte a kezét. lábát. A kerítésen leselkedő szomszédok ekkor azt hitték, vége a mindennapos „in- gyencirkusznak”, mert egyszerre minden elcsendesült. Pedig a tragédia csak ezután kezdődött. Hiába könyörgött Kékesi, hogy oldozzák ki, a család kérlelhetetlen volt, közömbösen nézték, hogyan vergődik az összekötözött ember a konyha kövezetén. Az éjszakai órákban Kékesinek sikerült kioldania a lábát és megpróbált felállni. Ez lett a veszte. Az ágyon ruhástól szendergő felesége és 16 éves fia ismét rárontottak és összekötözték. Megállapodtak abban is — a férj füle hallattára —, hogy elteszik láb alól, méghozzá hamarosan. A fiúnak jutott eszébe, hogy fel kellene akasztani. Hiába könyörgött és kiabált segítségért Kékesi, felesége és fia nyakára tették a hurkot, majd behúzták a kamrába. A zsineget átvetették a szalonnatartó rúdon, felállították egy székre és azt kirúgták alóla. Kékesi néhány perc múlva meghalt. A hajnali órákban megállapodtak abban, hogy a halottat levágják a kötélről, majd azt a látszatot keltik, hogy öngyilkos lett. Sírva szaladt az asszony a szomszédokhoz, rokonokhoz és a rendőrségre, és remegő hangon adta hírül mindenkinek, hogy a drága jó férj és apa így hagyta itt őket. Néhány óra múlva a kiérkező rendőrök előtt már egyértelmű volt, hogy Kékesi nem „önként” hagyta itt zokogó családját Eddig tart e szomorú tragédia. Az anya és a fia most a börtönben várják a bírósági ítéletet. Néhány mondat a vallomásukból: Az asszony: „Nem akartam elválni tőle, sajnáltam volna otthagyni neki a házat. ...amikor elhatároztuk, hogy felakasztjuk, nagyon könyörgött, hogy ne bántsuk. Ekkor jutott eszembe, hogy a 8 éves kisfiú is ott alszik a konyhában, nem akartam, hogy esetleg felébredjen, ezért felvittem a szobába.” A fiú: „Apám csak kicsi koromban vert meg, azóta nem bántott. .. Nagyon haragudtam rá, mert állandóan kötözködött velem a hasszú hajam és az öltözködésem miatt. Amikor mindezt elmondják hangjuk monoton, színtelen, teljesen közönyös. Egy mondat azért feltétlen odakívánkozik a vádirat margójára. Az egyik szülő meghalt, a másik hosszú évek múlva szabadul a börtönből. Tragédiájuk ráveti árnyékát a gyermekek egész életére. Dr. Szalal István ügyész Eletrekelt magyar drámák a Nemzeti Színházban. Ezt a sorozatcímet Madách Imre kimagasló értékű drámájának, a Mózesnek keddi közvetítése okán lehetne úgy is fogalmazni, hogy „... a tele vízióban”. Teljes joggal, mert nem ez az első es biztosan nem is az utoíso olyan magyar árama a képernyőn — színházi kozveu LtíSKeni vagy egyenesen televízióra aiKaimazva *— amely százévesig nem jutón Közönség eie, tá mar eáaK az irouäiom- turieiicszek lelkiismeretes magyairanarok oivasmany- emiekeioen élt. Az uíóboi nyolc-tíz évben — hozzáértő írók, költők gondos és szükséges megújító munkája nyomán — töpb közülük már színpadra és képernyőre került. Ezért gondolom azt, hogy az ele jen említett sorozatcímet túlzás nélkül variálhatjuk magunkban így: életrekelt magyar drámák a köztudatban. Mérhetetlen nagy szerepük van ebben a megújítóknak, a színházaknak, színészeknek, a televíziónak egyaránt, leginkább pedig ez utóbbinak. Hazánk szellemi vagyona sokszorozódott meg e közvetítés által is, szétosztódva azok között, akik megnézték ezt az adást. Az előadás valamennyi színésze, de leginkább Sinkovits Imre által, aki Mózes hatalmas egyéniségében nemcsak a nagyságot mutatta meg, hanem tépelődését, tétovaságát, kétségeit, esendő embervoltát is. A napsugár nyomában. Nagyszabásúnak és igen érdekesnek ígérte ezt a héten elkezdett magyar ismeretterjesztő filmsorozatot az első, tulajdonképpen - a témát részletesen bemutató rész. A film készítői által megtett hatalmas út vázlatos megismerése után az- ember érdeklődése annál is inkább felfokozódott, mert az érdeklődést egy természetes kérdés is kíséri: vajon megérte-e? A munkát, a pénzt, az eredményt és az érdeklődést tekintve. Erre majd a további tizenkét rész láttán kapunk választ. Az tény, hogy az ismeret- terjesztő filmeket elég sokan nézik. A múlt heti televízió- újságban olvashattuk, például, hogy a Delta című állandó műsort — egy reprezentatív felmérés szerint — a nézők 34—36%-a nézi, és iiogy ez a műsor a június 11—30 közötti időszakban a legnagyobb érdeklődést kiváltottak között volt. Jó lenne, ha a szerkesztők azzal is erősítenék és állandósítanák a nézőknek ezt a természettudományos érdeklődését, ha a heti műsorújságban előre ajánlanának, néhány .művet az éppen sorra kerülő részhez a Könyvespolcunk rovatban, s ezt megismételnék- és kiegészítenék a film után. Tigrisugrás. Ahogyan mondani szokták: istenkísértés regényt filmrevinni. Hát még egy sikeres regényt! Általában nem szokott sikerülni. Sokszor még akkor sem, ha nem „egyszerű” adaptációra vállalkoznak a film alkotói, hanem a regény meséjétől többé-kevésbé eltávolodva az író mondanivalójának kifejezésére önálló művet készítenek. Ennek a filmnek az lett a hibája, hogy Rákosi Gergely gondolatokban gaz- das? társadalmi problémákat felelősséggel feszegető regényéből a dramaturg LendvaI György és a rendező Várko- nyi Mihály túl sokat markolt, már ami ezeket a problémákat illeti. A zsúfoltság miatt aztán csak példázatokra és tanmesékre jut idő a várat: lanul mályberántottak traumájáról, a bürokratikus gondolkodás a gyón verhetet1on Ságéról, a „kenésről”, a lóversenyről, a házasságról és még több mindenről. Erénye viszont a filmnek, hogy bőbeszédűsége ellenére valamit mégis meg tudott éreztetni az élet újra kezdésének szépségéből, amely nem sikerül belső tartás nélkül, s ehhez pedig a nagy életcél adja az erőt. Seregi István „A vonatok reggel indulnak” címmel sugározták múlt hétfőn Raimond Kaugver bravúros, voltaképpen egyetlen nagy szerepre épített hang játékát, mely a Rádiószínház nagy sikerű produkciója volt. Egy észt városka vasútállomásának restijében egymás után gyújtja föl beszélgetőpartnerei képzeletét egy szuggesztiv férfi, aki a nagy kaland, a rendkívüli élet ábrándjának a hétköznapi valóságra való rávetí- tésével idézi föl bennük a tudatuk legmélyén szunnyadó titkos vágyaikat az izgalmas élet iránt, csillantja föl előttük a mindennapokból való kitörés végeredményben adott lehetőségeit. Ez a férfi — Sztankay István kiváló, teljesen elhitető művészi megformálásában — szinte Mefisztóként tudta megmutatni az általa képzelt. életet az éppen érkező revizornak, a már indulni készülő újságírónak, a vonatra váró nyelvtanárnőnek, sőt a feltehetően sok mindent megért, cinikusan realista csaposlánynak is, mert mindannyiuk életében voltak kisebb-nagyobb megalkuvások, unalmas szürkeségek, egyhangú ismétlődések. Egyúttal hősünk persze némileg visszájára fordított becsületes életelveket szándékosan elfeledkezett arról, hogy érdekesség, izgalom, sőt kaland a munkában és hétköznapi életvitelben is található. Az ismeretlen férfi ezért tudta csupán ideig-óráig utazásra, kitörésre, új életet kezdő szándékra bírni beszélgetőtársait — és akkor is csak személyiségének lenyűgöző erejével, meg a különös éjszaka varázsával, a pályaudvar, az induló vonatok háttérzajának segítségével, mint állandóan jelen lévő, folytonos lehetőségekkel... Az tény, hogy minden rábeszélt „utazni” akart, de végül is egyikük sem tette meg, mert a kitörési vágyuk megvalósításához hiányzott az erős akarat és mert a realitások erősebbnek bizonyultak. A mindvégig érdekes hangjáték végére maradt az igazi csattanó. Kiderül, hogy maga a Férfi akart megszökni addigi példás, „polgári” életének mindennapjaiból, kudarcba fulladt házasságából, mert elvesztette önmagát és hiába várt a csodára. Tulajdonképpen saját kitörési vágyait szuggerálta az emberekbe, de egymagában ő is gyengének bizonyult: a mindent tisztázó hajnali beszélgetés után éppen felesége küldi el új életet kezdeni, mert a Férfinek tényleg szüksége van erre. A tömören és kitűnően jellemzett szereplők közül külön is kiemeljük még Ve- lenczey István revizor, Tordy Géza újságíró és Szemes Mari büfésnő alakítását. A rendezés Barlay Gusztáv kiváló munkája volt Merkovszky Pál
