Kelet-Magyarország, 1974. október (34. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-08 / 235. szám
'V-2 ' KELET-MAGYARORSZÄÖ Különös választás Gáti István londoni levele Jubileumi ünnepségek azNDK-ban A nagyszerű lisszaboni napok után a TAp portugál légiforgalmi társaság Boeing— 707-es gépével Londonban landolunk. Az ibériai napsütés után itt szél és eső fogad. Egy óra múlva a város- szivében vagyok. Anglia vá lasztásokra készül. Keresem az ilyenkor szokásos plakátokat. Sehol semmi. Az utca kepén semmi nem jelzi a közeledő politikai eseményt. Az újságok és a tévé persze bőven beszámolnak a pártok rendezvényeiről, amelyek igyekeznek meggyőzni a szavazópolgárokat, hogy egyedül az az út helyes, amelyet az ő pártjuk követ. Ha Ugyan tényleg erről akarják meggyőzni az embereket... Van ugyanis olyan nézet Angliában, hogy amelyik párt most nyer, az nyakába vesz; az összes gondokat, a gazdasági nehézségeket, az inflációt, a munkanélküliséget. Ebből pedig nem tudnak kilábalni. Aki tehát most hatalomra kerül, az hosszú időre beteszi maga után az ajtót... A közvéleménykutatások munkáspárti többséget jeleznek. Ez azonban, éppen az utóbbi évek tanúsága szerint, semmit nem jelent. Lehetséges hogy a tényleges eredmény az ellenkezőjét mutatja majd. Valamivel kevesebb esélyt adnak a konzervatívoknak és úgy tűnik, legalábbis a szavazatok száma tekintetében, előretörnek majd a liberálisok. Ez azonban az angol kerületi választások következtében csupán jelentéktelen mértékben növelné a liberális képviselők számát. A munkáspárt programjában ismét a Közös Piachoz való viszony felülvizsgálása szerepel az első helyen. A kísérletnek azonban — a partnerek ellenállása miatt — nem sok sikert jósolnak A liberálisok majdnem a konzervatívékhez hasonló, merev belpolitikát, de azoknál rugalmasabb külpolitikát. hirdetnek. Az angol közgondolkodás elmaradottságára jellemző hogy A to- ryk most is az államosítások rémével ijesztgetik a polgárokat, akik közül pedig a legtöbbjének ezen a téren nincsen semmi vesztenivalója. Nem csoda, ha az angol tömegeket nem túlságosan érdeklik a választások. Hiszen nem várhatják, hogv a megmerevedett, idejétmúlta angol társadalom képes megváltoztam azt az egyhelyben topogást. amely miatt már hosszú idő óta nem lehet megoldani az alapvető politikai és gazdasági kérdéseket. Ha csak valami váratlan fordulat nem jön, az újabb szavazástól sem várható erős, kormányzóképes többség kialakítása. (Folytatás az 1. oldalról) re” — mondotta a többi között Leonyid Brezsnyev. „Az NDK politikája, amely a két német állam közötti kapcsolatok normalizálására I és fejlesztésére irányul, a békés egymás mellett élés elvei alapján,, a szocialista országok közös irányvonalának fontos alkotó része, az európai feszültség enyhülésének fontos eleme” — jelentette ki az SZKP főtitkára, és hozzátette: „A béke biztosításának érdekei Európában parancsolóan diktálják az európai biztonsági értekezlet munkájának mielőbbi befejezését.” Brezsnyev a továbbiakban rámutatott, hogy a fegyverkezési verseny korlátozását szolgáló néhány megállapodás ..jól működik”. „Ezek a megállapodások azonban csak a kezdetet jelentik, s most tovább kell haladnunk. A Szovjetunió bármikor kész megállapodni a Földközitenger térségében állomásozó atomfegyverekkel ellátott szovjet és amerikai felszíni hadihajók és tengeralattjárók kivonásáról.” — mondta a továbbiakban. A főtitkár ezután rámutatott, hogy még mindie nem sikerült megoldani több más problémát, így például nem rendezték a közel-keleti válságot és nem biztosítottak Igazán tartós békét Indokína népeinek, ugyanez vonatkozik a ciprusi népre is. Az SZKP KB főtitkára világtörténelmi jelentőségűnek nevezte a portugál fasizmus bukását és a görög- országi „fekete ezredesek” diktatúrájának dicstelen összeomlását: Megjegyezte, hogy „a maoista vezetők akaratából Kína szakított a szocialista országokkal, harcot folytat ellenük, a reakció legagresszfvabb erőivel szövetkezik.” Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: „Meg vagyunk győződve arról, hogv ez a természetellenes helyzet nem tarthat a végtelenségig. A kínai néo történelmének ezt a sötét lapját. amely a szocialista államokkal fenntartott kapcsolatok történetének mélyponttá, masa a kínai nép fogta elkerülhetetlenül túlhaladni. Ami bennünket illet, mi eddig is arra törekedtünk, és a jövőben is arra törekszünk majd. hogy normalizáüuk kapcsolatainkat a Kínát Nánkö-társasácgal. hoev állítsuk helyre testvé'-j barátságunkat és együttműköd-Ssünket a kínai kommunistákkal, a kínai dolgozókkal.” „Mi szovjet emberek — hangsúlyozta végül az S?XP KB főtitkára — nagyra értékeljük azt, hogy a Szovjetunióval fenntartott barátság a Német Szocialista Egységpárt és az NDK internacio- nalista politikájának szerves részévé vált, s hogy ez a barátság közel áll az NDK dolgozói millióinak szívéhez.” Emléktinnepség Aradon Kissinger sajtóértekezlete .“Folytatás az 1. oldalról) — A nemzeti függetlenségi harcok hagyományainak ébresztése segített kovácsolni a nemzeti összefogást Hitlerekkel és az áruló reakcióval szemben. Az 1938. és 1939, évi segesvári Petőfi- ünnepségen, magyarok és románok — a Román Kommunista Párt kezdeményezésére — igyekeztek útját állni a hitleri fasizmus népeinket megosztó törekvésének — Történelmileg gyökeresen új helyzet állt elő 1944— 45-ben, amikor a hős szovjet hadsereg felszabadította országainkat a fasiszta elnyomás alól — mondta a továbbiakban dr. Orbán László. — Nemcsak 1848—49 öröksége válhatott valóra, hanem az is, hogy a munkásosztály a magyar nép — a kommunista párt vezetésével ■— diadalmasan megvívta harcát a kapitalista kizsákmányolás és elnyomás ellen, a szocialista forradalomért. Hasonló utat járt be a román nép: a munkásosztály és pártja vezetésével győzelemre vitte szocialista forradalmat, és sikeresen építi hazájában a szocializmust. Űj lehetőséeek nyíltak meg egymás mellett élő népeink kapcsolatában, melyet a közös sofs és a közös érdek fűzött össze a történelem során — ám az uralkodó osztályok, a reakció, a gyűlölködést szító nacionalista métely sokszor szembe állított egymással. Megnyílt az út közös dolgaink rendezéséhez. Két szocialista ország él most egymás mellett, amelyet összekapcsol a szocialista építés közös ügye, a marxista—leninista világnézet, az Internacionalizmus. a béke szolgálata. összekötő kapocs az országainkban élő nemzetiségek is, a nálunk élő románok, az itt élő magyarok. Annál erősebb ez az egymást összekötő híd. minél következetesebben érvényesülnek országainkban a lenini nemzetiségi politika elvei. Internacionalista és nemzeti érdek, hogy kölcsönösen fellépjünk minden előítélet ellen, amely elválaszt, hogv támogassuk a gazdasági, szellemi hídépítőket, s hogy a határokat ne szakadéknak tekintsük, hanem közös ösvénynek, melynek mentén a barátság virágozhat. — mondotta befejezésül dr. Orbán László. Az ünnepi beszédek elhangzása után magyar és román művészek adtak közös műsort, majd Dumitru Po- pescu ebéden látta vendégül a dr. Orbán László vezette magyar kormánydelegációt Kissinger külügyminiszter újabb közel-keleti körútja előtt, hétfőn tartott sajtóértekezletén üdvözölte a vasárnap az Egyesült Államokba érkezett Edward Gie- reknek, a LEMP KB főtitkárának kedden kezdődő egyhetes hivatalos látogatását, amelynek — mint aláhúzta — „nagy fontosságot tulajdonítunk a Lengyelországgal való kapcsolataink további javításának.” Később egy lengyel újságíró kérdésére válaszolva Kissinger hangsúlyozta, hogy „a kelet—nyugati kapcsolatok javítása az Egyesült Államok külpolitikájának egyik alapvető célja” és Washington mindig is úgy vélte, hogy ez nem korlátozódik a szovjet—amerikai kapcsolatokra, hanem fel kell ölelnie az Egyesült Államok és a kelet-európai országok kapcsolatait is. Mint mondotta, a LEMP KB első titkárának látogatásával kapcsolatban arra számítanak, hogy a két ország között együttműködési megállapodások jönnek létre különböző gazdasági és technológiai területeken, „tudatában vagyunk a földrajzi tényeknek és a létező politikai kapcsolatok realitásának.” Az amerikai külügyminiszter jelezte, hogy Moszkvában rövidesen folytatják a tárgyalásokat a föld alatti atomfegyver-kísérletek kor- látozásáRÓl.. júniusban létrejött magállapodás további kiterjesztéséről. Ennek célja az egyezmény értelmében megengedhető békés célú föld alatti atomrobbantások ismérveinek tisztázása és körülhatárolása. A szerdán kezdődő újabb közel-keleti körútjáról szólva nyomatékosan kijelentette: „Nincs lehetőség” arra, hogy ennek során Jasszer Arafattal, vagy más palesztin vezetőkkel találkozzék. Egy kérdésre válaszolva utalt arra, hogy a Fo-d-kormány és a törvényhozó Jackson szenátor vezette csoport között még nézeteltérések vannak a kereskedelmi törvénytervezet kongresszusi jóváhagyásának módozatait illetően, s hogy ezek a nézeteltérések hátráltatják a legnagyobb kedvezmény elvének alkalmazását az Egyesült Államok és a szocialista országok kereskedelmi kapcsolataiban. GEREMCSjlR MIKLÓS: Ácsteszértől a halhatatlanságig Táncsics Mihály életregénye Hősünk egyike azoknak, akiket a leggyakrabban emlegetünk múltunk haladó nagyjai közül, de voltaképpen alig tudunk róla valamit. Nem azért, mintha életútját titok fedné. Hiszen sorsát maga is megírta vaskos kötetben. Talán azért bánik Táncsics Mihállyal oly mostohán a krónika, mert az ácsteszéri jobbágyivadék soha nem fürdött a közélet csillogó sikereiben. Egyetlen egyszer fordult elő életében, hogy megadatott neki az országos dicsőség. Ez volt az a pillanat, amikor a márciusi ifjak kiszabadították budaj börtönéből, s diadalmas menetben — a zsarnokság feletti győzelem ékes bizonyítékaként — Pestre hozták a szabadság eszmehirdetőjét. Mindössze ennyi amit tudni szoktak Táncsics Mihályról. Tsdig a nyolcvanöt esztendőt megért forradalmár egész élete a maga nemében páratlan pályafutás. Jellemtisztasága felülmúlhatatlan, bátorsága és küzdenitudása minden korban példakép marad Lelkiereje és fizika; szívóssága egyszerűen lego lásnak mondható Láza® munkaritmusában, megszakítás nélküli küzdelmeiben a haladás eszméi ég a hazaszerete; egyazon erőforrása táplálta bőséges energiával. Nagy-nagy utat járt be ezzel az energiával. Nagyobbat, mint bármelyik kortársa - elindult a fatengelyes jobbágyvilágból ég megérkezett a szocialista munkások közé. Rozsnyó püspöke, az egyik Eszterházy-gróf volt a földesura Ácsteszérnek, ahol Táncsics Mihály született 1799 április 21-én. Stancsicsként jegyezték be az anyakönyvbe — nevét 1848 március 15-én, a börtönből való kiszabadítása emlékére változtatja Táncsicsra. Szülőföldje gyönyörű helyen fekszik: a Bakony északi peremvidékén, a Kisalföld szomszédságában. Akkor Veszprém megyéhez tartozott, ma Komáromhoz. Haj danán minden oldalról sűrű erdő környékezte, de azóta letarolták a dombokat, lankákat, s a földművelők ekéi - elől a Bakony magasabb vonulataira húzódott vissza az ősrengeteg. Akkoriban, a 18. és 19. század fordulóján olybá tűnt az erdőségek közt veszteglő Ácsteszér élete, mintha örök időkre szólna a hűbéri világ. Csak az évszakok váltakoztak, meg a nemzedékek, de a sors változatlanul járt körbe, mint az óramutató. Sietni a jobbágy telken, hogy az ispán parancsára a földesúri birtokon letudják a robotot, sietni a robottal, hogy a jobbágytelken ki ne fussanak a dologidőből — sietni, örökké sietni, mégis örökké egyhelyben állni: így rágta koravénné a meddő idő a szűrös-gatyás jobbágyparasz- tokat Ácsteszéren csakúgy, mint az egész rendi Magyar- országon. Ami Stancsics apját illeti, nem tartozott a jó gazdálkodók közé, mert bár birka szorgalommal dolgozott, ügyességben, szerencsében sokan túltettek rajta. Ehhez képest a falu legszélére szorult népes családjával. Úgy ismerték őket, mint szegények közt a legszegényebbeket Gyermekáldásból azonban nekik is bőven jutott: 13 kisdedet szült a jobbágyasszony, de csak heten maradtak életben. Í974. október ft Külpolitikai kommentár Cikkelyek és sorsok A Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminisztériuma nyilatkozatot tett közzé, amely elmarasztalja a saigoni rezsimet a párizsi egyezményok szabotálasáért. A ksplet meglehetősen világos. Dél^Vietnam mind több tartományából érkeznek hírek a lakosság legkülönbözőbb rétegeinek fokozódó és mindinkább tettekben is megnyilvánuló nyugtalanságáról. Az egyik legfrissebb hír szérint a főváros valamelyik peremkerületében kifejezetten a vezető politikusok korrupt' űzaímei ellen robbant ki spontán tüntetés, amit a „rend- fenntartó erők” brutális támadása követett. Körülbelül ebben merül ki Thieu és társai egesz „koncepciója”: tűzzel-vassal fenntartani azt a „rendet”, aminek immár egyetlen pillére a kíméletlen elnyomás. így állt elő az a vérlázító helyzet, hogy a rendszer által fogva tartott polgári és katonai személyek száma nem csökken, hanem gyorsan növekszik! Saigon, ezt nyugati kommentátorok is többször kimutatták, a párizsi megállapodások minden egyes pontját sorozatosan megsérti. De mind Vietnamban, mind a nemzetközi közvéleményben az egyezmény hetedik és nyolcadik cikkelyének labbal tiprasa váltja ki a legnagyobb felháborodást Ezek a cikkelyek intézkezdnek a politikai foglyok sorsáról Hogy miként, az közismert. Hosszan lehetne ismertetni a hetedik és a nyolcadik, cikkely szigorúan dátumokhoz kötött pontjait és alpontjait. De elég, ha a lényeget idézzük az olvaso emlekezetebe. A lényeg pedig az, hogy a megállapodás betűje szerint — nem is beszélve annak szelleméről — mostanra már régen haza kellett volna térnie valamennyi saigoni kínzokamrában es börtönben őrzött katonai és polgári polii.ikai fogolynak. Ehelyett legalá!. > tizenötezer katonai és világszerte általános becslés szerint több százezer (!) polgári személy sínylődik változatlanul rács, s/.ögesdrót mögött, vagy éppen a hírhedt „tigrisketrecekben”. A Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminisztériumának jegyzéke az egyik aláíró fél nevében cikkelyek, létfontosságú cikkelyek betartását kéri számon a saigoni rezsimtől. A nyilatkozat hangja és tartalma azonban azért olyan drámai, mert a cikkelyek mögött emberi sorsok tömeges tragédiája húzódik megPortugália munkával ünnepelt derűlátóan tekint sors A portugál dolgozók vasárnap munkával ünnepelték meg az ellenforradalmi puccsisták felett aratott szeptember 28-i nagy győzelmet. A munkások, a földművesek és az alkalmazottak felkarolták Vasco Goncalves miniszterelnöknek azt a múlt hétfőn elhangzott felhívását, hogy a nép a hozzá legméltóbb módon, munkával fejezze ki: a demokratikus rendszer mögött áll. Lisszabon vasárnap a dolgos hétköznapok képét mutatta. A reggeli óráktól fiatalok és tisztviselők népes brigádjai „vették kezelésbe” a főváros műemlékeit, szobrait, a középületek falait, hogy szerszámaikkal megtisztítsák őket a tömérdek propaganda-plakáttól és festett jelmondattól. Lisszabon központi terei, a Figueira és a Rossio tér délutánra úgy tündökölt, hogy a népek csodájára jártak. Sok mosolygó munkásarc árulta el, hogy ezen a vasárnapon valami egészen egyedülálló dolog történt Portugália életében. „A portugál nemzet félreérthetetlenül bebizonyította, hegy bízik jövőjében és derűlátóan tekint sorsa elé; ország-világ előtt tanúsítottuk, hogy érdekünk a haza újjáépítésé és eltökélt szándékunk leküzdeni minden nehézséget” — mondta Vasco Goncalves dandártábornok, portugál miniszterelnök a vasárnapi munkanapra utalva. A dolgozók országos akciója annak a jele, hogy Portugália népe kész elszántan együtt haladni a fegyveres erőkkel az új és demokratikus ország felépítése felé — fűzte hozzá Goneal- ves. A Portugál Kommunista Párt Központi Bizottsága vasárnapi plenáris ülésén úgy döntött, hogy október 20-ra rendkívüli kongresszust hív össze. A kongresszus tanáeskozá- zán egyetlen napirendi pont szerepel majd: a párt programjával és szervezeti szabályzatával kapcsolatos módosító javaslatok megvitatása és jóváhagyása. A módosítások amiatt váltak szükségessé, hogy április 25-a után űj politikai helyzet alakult ki Portugáliában, ebből pedig új feladatok adódnak — tűnik ki a portugál Kommunista Párt Központi Bizottságának közleményéből. Három idősebb és három apróbb testvére közt Mihálv voll a középső. Eleinte mit sem tudott a szegénységről. Apjában sem a kevésbé ügyes telkesgazdát ismerte meg, hanem a szelíd, gyengéd gondviselőt. Apró korától kísérte apját robotba, fuvarba, erdőirtásra, kaszálóra. Ezek az araszos vándorlások valóságos mesévé szépítették gyermekkorát. Könnyen lehet, ekkor szerette meg olyannyira az utazást, hogy aztán később is, mindvégig csillapíthatatlanul vágyott új tájakra, új emberek közé. Ha tehette, egész Európát végig gyalogolta, ha pedig nem tellett többre erejéből, mint például aggastyán korában, az Üllői út hosszával is beérte. Győr volt az első város, amelyet szinte még pende- lyes korában látott. Apja előszeretettel hozott ide két rossz lovával ölfát eladni, mivel a Győr melletti Szenl- ivánról származott, s még legény korából ismerte vásárlóit. A kis Mihály gyönyörűséges kábulattal csodálta a rengeteg városi népet, a másfajta ruhába öltözött embereket, megbámulta a soha nem látott gazdag portékákat, ám riadtan bújt apjához a kapuk boltivei felett vicsorító sárkányfejek láttán. Ezektől nagyon félt, csak úgy, mint a Duna roppant vizétől, amikor Győr helyett a komáromi piaera szekereztek a Dereglye-hídon át. Bármennyire csodálatos volt a város, legjobban a mezőn érezte magát. Alig látszott ki a magas füvek közül, máris buzgólkodnia kellett. Nem hiába nevezték így a hajdani szülők a cseperedő gyermeket: „kis szolgám". Eleinte a libákra vigyázott, de ötéves korától már a csikókra. Addig-addig rakoncátlankodott, a nem kevésbé rakoncátlan csikókkal, míg az egyik kirúgta féltueat fogát. Felső ajka is csúnyán felreoedt, olyannyira, hogy a sebhely örökre megmaradt, csak a serkenő bajusz takarta el úgy, ahogy. (FolytatjukJ /
