Kelet-Magyarország, 1974. október (34. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-06 / 234. szám

f tm » WfX.nr WABTAÄrt*«**« Két világ határán? KOCOGÁS ÉS HIDEG VÍZ így pap özvegyének lakásügye Presbitérium! egyházi dön_ tés ellen a világi „hatóságok­hoz”, nevezetesen a szakszer­vezethez fordulni és ott keres, ni orvosságot a sérelemre — meglehetősen ritka dolog. Mégis előfordul— Nagy Zoltánná tiszamogyo- rósi tanítónő férje tavalyi ha. lála óta — aki 1955 óta a, köz­ség református papja volt — máig sem megnyugtató la­kásproblémájával viaskodik. Férje halála után — a fél éves kegyeleti idő leteltével ki kellett volna költöznie á parókiáról. —* A persbitérlum először fel­ajánlotta, hogy ideiglenesen maradhatok a lakásban, egy szobában. Az előszoba közös lett volna az új lelkészékkel. Éh nem tartottam volna egészségesnek és húzódoztam ettől a megoldástól. Később már; megbántam és elfogad­tam a szobát, de ekkor már leszavazták. Mennem kell... E rövid helyzetismertetés azonban egy kisebb kálváriát takar, amiről özvegy Nagy Zoltánná nem szívesen beszél. Nem akar megbántani senkit és mártírként sem akar tetszelegni. Tény, hogy röviddel a férje temetése után megkérdezték tőle, mi­kor akar kiköltözni a parókiá­ról, névtelen levelet is ka­pott, s nem tudott kihez for­dulni védelemért. Az állami szervek arra hivatkoztak, egyházi lakások ügyében nem illetékesek. A presbitérium azzal érvelt, a falu nem ma­radhat pap nélkül... Döntés­re kell vinni a dolgot — Sajnálom, hogy nem ír­tam a püspöknek, vagy az egyházügyi hivatalnak. Lehet, hogy másként alakult volna a lakásügyem. Belefáradtam és kiköltöztem a parókiáról egy magtárba. Lassan egy éve, hogy nem éppen irigylésre méltó körül­mények között él és dolgozik. AZ egyház magtárépülete, ahová ki kellett költöznie, szinte lakhatatlan, fala meg­repedezve, a tető nagyobb esőzéskor beázik, egészségte- ian. Nem is lakik ott. Az egyik család fogadta be, ve­lük él közös szobában. Kény­szeredett mosollyal mondja: ágyrajáró. Ezért Is tölti szívesen egész napját az iskolában, ahol 27 gyermeket tanít, összevont osztályban, s ahol otthon érzi magát. Nemsokára húsz éve él Tiszamogyoróson, megsze­rette az itteni embereket, in­nen szeretne nyugdíjba men­ni. De sokat kell „Ingázni”, a bútorok, ágyneműk, egyéb ingóságok szanaszét vannak, különböző családoknál. Nem fért el minden a magtárban és az egerek miatt nem Is szívesen tartaná ott őket. A könyve, az ágyneműk más­más háznál, Egyedül a zon­gora maradt a parókián, azt nehéz lett volna másutt elhé- lyezni. — Az igazsághoz tartozik, hogy amikor a férjem élt, Mándokon, a szomszéd köz­ségben vettünk egy házat. Meg is van, de laknak benne. Akkor költöznek ki, ha fel­épül a saját házuk. Ha akar­nék se tudnék beköltözni á mándoki házba. Én itt aka­rok élni, nem szeretnék már másutt új tanító lenni. El­menni egy idegen környezet­be, tantestületbe. Már nekem nincs elég erőm ahhoz. Amikor a faluban jártunk és érdeklődtünk a tiszamo- gyoróSiaktól, milyen ember volt a néhai tiszteletes úr, mindenki jót mondott rá. Voltak viszont, akik utaltak egy incidensre, amiről a fa­luban megoszlottak a Véle­mények. A tiszteletes úr meg akarta törni az évszáza­dos hagyományt, az ülésrend „szentségét”. Azt tartotta, nem írják elő isten törvényei, ki hol üljön a templomban. Egy konkrét eset is szóba került, amikor egy más faluból hozott „új asszonyt” — egyesek legna­gyobb megrökönyödésére — az első sorban foglalt helyet. Holott, a „rangsor” szerint a harmadik padsor illette volna meg. És a tiszteletes, ahelyett, hogy rendreutasította volna, kijelentette, az isten házában nincsenek bérelt helyek... — Ekkor sokan meghara­gudtak a tiszteletes úrra, nyugodjon békében — mond­ta egy mogyorósi öreg bácsi. Lehetséges, hogy Ilyen messzire, évszázadokra nyú­lik vissza a tiszteletes asz- szony „kitessékelése” a mag­tárépületbe? Elhunyt férjé­nek „szabadossága” miatt, néhányan úgy vélték szen­vedjen az özvegye? Jó lenne hinni, hogy nincs így. De ettől özvegy Nagy Zoltánné jelenlegi lakáskö­rülménnyel maradnak olyan, nak, amilyenek. S még öt éve van a nyudíjig, amit a falu­beliekkel, a szülőkkel, a gye­rekekkel meghitt egyetértés­ben szeretne eltölteni. Vég­ső kétségbeesésében fordult a pedagógus szakszervezet me­gyei bizottságához, segítsék hozzá egy nevelői szolgálati lakáshoz.. Mert nem lehet, hogy sehová ne tartozzon az ügye, se az egvházi, se a vi­lági „hatóságokhoz”. Valóban nem lehetséges. Páll Géza Népi gyógyítás a Tiszaháton Amikor belekezdett közép­iskolás volt, mire a végére ért, már elsőéves medika. Kálmán Enikő nem kis do­logra vállalkozott akkor, amikor elhatározta, hogy összegyűjti a népi gyógyítás tiszaháti szokásait. — Tudom, hogy az egysze­rű emberek tanulatlanságuk- nál fogva sok hibát is elkö­vettek, de mégis van mit ta­nulni tőlük. A felhalmozó­dott megfigyelés. . tapasztalat sok esetben eredményre ve­zetett. Ez természetes, hiszen sok gyógyszerük' növényi és állati alapanyag. Azért írtam le a hallottakat, hogy ne menjen feledésbe az a sok tapasztalás, amit összegyűj­töttek, szájhagyomány utján terjesztettek. Tiszaszalkán, Tiszakere- csenyben, Tiszaviden, Tlszá- adonyban először gyanakod­va fogadták a fiatal leányt, aki házról házra járt, és fag­gatta az időseket. Csupán példának: a legfiatalabb a megkérdezettek között Vezse Bertalanná volt aki 52. élet­évét töltötte, a legidősebb Danes Károlyné 82 éves. Két- három kivétellel asszonyok voltak az adatközlők, akik aztán hamarosan rájöttek, hogy Kálmán Enikő nem akar rosszat, és aztán már dőltek is az információk. A Tisza mente, az ártér, a szép, dús rét évezredek óta ontotta a különböző gyógynö­vényeket. De ezen a tájon más is megtermett: a babo­na. És jöttek másfelől is a gyógymódok, ha ugyan azok­nak nevezhetjük, így aztán a gyűjtemény sok mindenről árulkodik. De maradjunk elő­ször azoknál a módszereknél, amelyek ma sem megveten- dők. így kiderül, hogy minden növénynek megvan a maga szedési ideje. A legtöbbet érett állapotban gyűjtik. A leveleket, amikor teljesen ki­nőttek. A virágot, amikor éppen nyílnak, a gyümölcsöt és magót, amikor beértek. Vagyis a „fűvesember” és a „fűvesasszony” módszeresen gyűjtött, szárított, pergetett magot, s így teszik ezt ma is azok, akik a Herbáriának dolgoznak egy kis melléke­sért Ki az igazi? Egy-égy faluban sosem ta­lálomra alakultak ki a gyó­gyítók. Elsősorban a sok- gyermekes asszonyok jöttek számításba, hiszen nekik ele­ve sok tapasztalatuk volt. Voltak persze akkor is ..spe­cialisták. az egyik a ficam szakértője volt, a másik a ragályos betegséghez értett Nem kevesen azonban a fü­vek és fák valóban jó hatású szerei mellett nem voltak restek, hogy babonás bolond­ságokkal ámítsák a falubeli­eket. Utszéli kereszthéz já­ratták a menni alig tudót, rá­olvastak, varázsigéket mor­moltak és így tovább. Mon­dani sem kell, ilyeneknek is volt pacientúrájuk. Igaz, a sok jobb és ostobább gyógy­mód mellett arra már nem gondoltak — hiszen módjuk sem volt rá —, hogy éppen a pusztító tüdőbaj egyik oka a kis ablak, a vizes lakás, a rossz táplálkozás volt, no meg a hajsza, ami bizony még a legerősebb embert Is levette a lábáról. Mindent egybevetve, amint az a Kálmán Enikő által írt tanulmány is megállapítja, a népi gyógymódok között volt, ami igen okos dolognak bizo­nyult, de a legtöbb esetben a kuruzslás, a babpnás módszer segített a betegnek — átjutni a túlvilágra. A népi gyógymódokat fel­soroló rendszerezett munka egyik érdekes része az a megállapítás: a nagyon öre­gek lábán olyan kemény a bőr, hogy a tarló sem tudta felszúrni, mert legtöbbjük csak vőlegény korában jutott cipőhöz vagy csizmához, de azt sem igen hordta azután, így aztán a vágott vagy szúrt sebekről esik viszonylag a legkevesebb szó. A fagyott lá­bat hideg és forró yízbe tör­ténő ide-oda helyezgetéssel kezelték, ami bizony még ma is módszer. Az égett sebré, ha volt, olajat öntöttek, ma sem sokkal jobbak .az orvosi módszerek sem, de a másik eljárás, a szárított juhtrágyá legfeljebb az emlékezetben él. Volt olyan gyógyító, aki tojássárga és zsír keveréké­vel dolgozott. A vérző seb kezelése közül a legésszerűbbnek az elkötés bizonyult, főleg ha hozzá­vesszük, hogy egy-két asz- szony sóval tömte tele a sé­rülést, pálinkával vagy ecet­tel öntögette. Itt már a fer­tőtlenítés egy primitív módja látszik felbukkanni A szék- fűtea, ma is becsben álló gyógynövény, már évszázadokkal ezelőtt „karriert csinált", joggal. A pattanás, kelés ese­tén a sült hagyma, a tenger­hagyma, a piros paradicsom, a marhatrágya, a krumplis­tészta, a keserűlápú, a nyúl­háj vagy az élesztő, a far- kásalmalevél, a fehérliliom- lévél, gyűrűfű vagy útilapu volt a leggyakoribb. Érdekes, hogy a mai orvos­tudomány az, élesztőt nem el­lenzi, sok idős orvos a para­dicsomot is elviseli, és egyet­értenek ebben, hogy a kelés „vőgyit” ha eltávolítják és tiszta vér folyik, akkor sike­resen folyik a kúrá. Változatok módszerek Nem is mernérrt ideírni azt a sokféle „gyógymódot” amit Kálmán Enikő közöl. Liszt, vizeiét, lekvár, méz, pokolfű, földbeásás, disznózsír, ecetes szalonna, fenyőfaszurok és így tovább. Egy azoban tény: a sok ma már őrültségnek ható szer között mindig meg­akadt egy-egy olyan mód, amelyet később magasabb szinten, de az orvostudomány is hasznosítani tudott. Jel­lemző, hogy a 22 adatközlő 106 betegségre tudott régi módszert mesélve elmondani, jóllehet ma már maguk az or­vosok is lelkes látogatói és a patikák szegeinek biztos fo­gyasztói. Egy azonban nagyon el­gondolkoztató: a tiszaszalkai kislány gyűjtése során bebi­zonyosodott, hogy nagyon sok korszerűnek tudott gyógyítá­si mód gyökerei ott leledze- nek a községek öregeinek emlékezetében. A „kenőasz- szony” módszerét ma masz- százsnak nevezik; a hát és derékfájásra — igaz EGK- és Vérnyomásvizsgálat nélkül — de meleget ajánlottak és „rendeltek”, a gyenge csontú gyermeknek „meleg homok­fürdőt” csináltak; a köhögős kapta a hársfateát, a mézet, ismerték a priznicet; vérbő emberre nadályt tettek; a vérszegényeket különlegesen tápdús kosztra fogták (ha volt miből); a fájós fogba szalicilt tettek (a mai városi ezt Kalmopyrinnel pótolja), csuklás ellen ijesztgettek, ezt sok gyermekorvos ma is jó­nak tartja. Nincs mód, hogy minden betegségre kitérjünk, de va­lami nagyon modemet még: az álmatlanság ellen a tisza­háti öregek régen ajánlják a lefekvés előtti sétát, a deré­kig hideg vízben mosakodást. A népi gyógymódok ideje, a falusi kuruzslás kora le­járt. Mégis, érdemes odafi­gyelni, mert a válóban sok száz éves tapasztalatok között tálán van olyan, amely ma is jó. Égy biztos: a kocogást ők találták feh (bürget) Kézre került a '«pokrócos“ űíoitalló Sokáig emlékezetes nap marad szeptember 23-a J. E. nyíregyházi főiskolai hallga­tónak aki ezen az estén csak arra gondolt, hogy mosósze­reket kellene vásárolni. A kollégiumból el is indült a nyíregyházi Északi-alközpont­ban lévő ABC felé a stadion mögött a garázsok előtt. Ne­gyed hét volt az idő. Ahogy az első garázssort elhagyta, egy ismeretlen fiatalember állta útját. — Hány óra? — kérdezte. — Nem tudom — volt a válasz, és folytatta volna út­ját. Ami ezután történt, arra még most is megborzadva emlékszik vissza. Hirtelen egy pléd repült a fejére, s egy oillanat alatt már a föl­dön is. volt s a fiatalember rávetette magát. Elkeseredett küzdelem kezdődött, sikolto­zott segítségért kiabált. Er­re a támadó befogta orrát, száiá* ..Megöllek'” — mond. ta a lánvnák aki árezté. ere je fogytán. Má>--már eszmé­letét vesztette amikor — ta­lán az utols* pillanatban — <gy gépkocsi fordult a gazánqeor közé rofl «ktoróz va. A támadó elmenekült. Egy félóra sem telt el. F. É. főiskolai hal'gató ugvanezer az úton indult el az ABC;bé hogy anyagot vásároljon r • szem’éltető «szközök készíté­séhez. ö is hason!óképpen járt. A pléd a fejére került, s mire feleszmélt, már ö is a földön dulakodott, védekezett ismeretlen támadója ellen. Si_ költözött, segítségért kiabált, mire támadója homokot tö­mött a szájába, melytől majd. nem megfulladt. Szerencsé­jére segítség kérést, sikolto­zását meghallotta két főisko­lás társá, akik odasiettek. A támadó elszaladt. * A Bessenyei kollégiumban történtek miatt riadolom tá­madt, melyet fokozott az, hogv három barátnő: Sz. K., H. M. és B K. mitsem sejt­ve a moziból ekkor érkeztek a kollégium Sóstói úti kiska­pujához. ahol egy sárga pu- lőVeres ismeretlen fiatalem­ber álldogált Amikor elhaladtak mellet­te, B. K. észrevette, hogy el­gáncsolják, de ment tovább. Itt Is gyorsan peregtek az «séményék. A támadó hátul­ról Sz-t átkarolta és a bejá­rát mellett lévő erdős részen földre tepertő. A lány sikolto­zott, segítségért kiabált B. K. barátnője segítségére sietett, majd a támadó felé fordult és ő is a .földre került. H. M. segítségért Szaladt, amely meg is érkezett, a támadónak azonban ez esetben is sike­rült kereket oldani. * L. F-né este 10 óráig dol­gozott ezen a napon. Busszal igyekezett lakására és a tbc- szanatóriumnál szállt le. A Csaló közben haladva olyan érzése támadt, hogy valaki követi, de nem mért hátra­nézni. Amikor a világosabb Gádor Béla utca sarkához ért, mégis csak hátrafordult, s ereiben megfagyott a vér. Egy kockás plédbe burkoló­zott férfi követte, ákinek csak a szeme látszott, ki á plédből. A férfi pillanatok alatt megragadta hátulról, a nya­kát szorította, a földre rán­totta, fojtogatni kezdte, szá­ját befogta, hogy ne kiabál­jon. „Ne sikíts!, úgyis meg­öllek!” — mondta a támadó. A kétségbeesés megsokszo­rozta ereiét. Egy pillanatra kiszabadította magát és se­gítségért kiáltott. Ezt hallot­ta men Horváth László és Simon Mihály, akik segítsé­gére siettek, majd üldözőbe vették a támadót. Elfogták és az URH-gépkocsi megérkezé­séig őrizték. Az elfogás után derült ki, hogy az, aki ezen az estén oly sok nyugtalanságot, köny. nyékét, riadalmat okozott, nem más, mint Zsíros Géza 19 éves segédmunkás, nyír­szőlős! lakos, aki ez év ápri­lisában szabadult a börtön­ből, ahol ugyanilyen cselek­mények elkövetése miatt 10 hónapot ült. Zsíros Gézát a rendőrség előzetes letartózta­tásba helyezte, bűnös tevé­kenységének, bűnlajstromá- nak felderítése, cselekményé­nek bizonyítása folyamatban van. Bízunk abban, hogy Zsiros Géza hosszabb időn keresztül nem fog rettegésben tartani senkit sem._ * A megyei rendőrfőkapi­tányság kéri mindazok se­gítségét akiket az elmúlt idő- ben hasonló jellegű támadás ért, ilyenről tudnak, vagy a fényképről támadójukat fel­ismerni vélik, hogy panaszu­kat, értesülésüket írásban, telefonon, vagy személyesen a legközelebbi rendőri szerv­nél tegyék meg. ALKOTÓ IFJÚSÁG A KTSZ Központi Bizott­sága, az Állam! Ifjúsági Bi­zottság valamennyi népgaz­dasági irányító szervvel, fa- lamint a társadalmi szerve­zetekkel közösen országos pályázatot hirdetett ALKO­TÓ IFJÚSÁG címmeL A pályázaton olyan hasz­nosítható elméleti és gya­korlati munkák vehetnek részt (mestermunka, gyárt­mány, szemléltető eszköz, műhelymodell, makett, terv, újítás, találmány, vizsgaté­rnek, diplomaterv, szakdol­gozat, szakköri termék stb.), amelyek szöveggel, képpel, rajzzal szemléltethetne, Il­letve tárgyként kiállításon bemutath a tők. A jelentkezési lapokat _ * munkahely, Iskola, intézmény vezetőjének kell benyújtani legkésőbb 1974. október 30- ig. Az elkészült pályaműve­ket legkésőbb 1975. március 31-ig kell átadni az előbbi­ekben megjelölt munkahe­lyi vezetőknek. Az országos pályázat fődíjai: 5 ezer fo­rintos első díj, két (egyen­ként) 4 ezer forintos második díj, három (egyenként) 3 forintos harmadik díj. A legjobban sikerült pályamű­veket az 1975. évi országos kiállításoké*! Is bemutatják. Hazánkban egyedüli Sós mapíüd-e a Sóstó? A kérdés nagyon sok em­bert foglalkoztat mostaná­ban Nyíregyházán. Szemünk láttára ment tönkre, algásö- dott egyre zöldebbre a köz­kedvelt kiránduló- és fürdő­hely tava. A Szabolcs megyei Víz- és Csatornamű Vállalat kérésére négy hónappal eze­lőtt látott munkához Buda­pesten a Műszaki Egyetem biológus-kutató gárdája, hogy megoldást találjanak a gondra. Csütörtökön Nyíregy­házán beszélték meg az ed­digi eredményeket. A 80 ezer négyzetméter alapterületű tó vízutánpótlá­sát csak az eső jelenti, ebből adódik az első orobléma: az alácsony vízmélység, a kis tömeg érzékenyebb a káros hatásokra. Elszaporodtak az algák, a hálák szinte teljesen kivesztek. A legegyszerűbb tisztítási mód a víz teljes ki­cserélése lenne, akkor vi­szont megszűnne ez a Ma­gyarországon egyedülálló összetételű, tenger-víz-szera tó, ezzel együtt válna re- ménytelenné az a terv is, hogy Nyíregvbáza mellett igazi gvógyüdülőhelyet hoz­zanak létre. A tó vizének olyan nagy a gvógyhatása, hogy együtt emlegetik a Gyo­párod tóval. Maradt tehát a megoldás: úgv elvégezni a tisztítást, hogy ne szenved­jen kárt a tó eredeti összeté­tele. Szinte hihetetlen, hogy mennvi s— emberi hanyag­ságból eredő — ténvező is járult a természetes okok mellett a víz min ősé««'’ ek romlásához, a hiolóyial egvensúlv felborulásához. Például úgv irtott,-ÍV n hogy egyszerűen felégették télen, a szennyező égési ter­mék néd’g a vfzbe huiiett, Nem ment?1 elő a gvógyf"'-d5 szennyvizének az elvezetése sem. A sok nehézség ellenére nincs veszve — a szakembe­rek szerint — semmi. Pe~sze még sok-sok feladatot meg kell oldani, több nöhárka vízmintát analizálni, keres­ni a tisztítás műszakilag leg­megfelelőbb és leggazdaságo­sabb médiát. É akkor úira orrf'ntorgás nélkül hidunk fürödni a tó vizében, meg- nihenni a kis szigeten é- még gyakrabban kirándulni* «j “sóstóra. A kfsorleH adatok feldolgozása után a tó vizé­nek tisztítására a jövő évben kerül sor. 3. Am

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents