Kelet-Magyarország, 1974. október (34. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-27 / 252. szám

ttÄCTAR0RSZÄ9 «rtMSFÄ*­HÉTFŐ: Nyilvánosságra hozták a Portugál Kommunista Párt Kongresszusán elfogadott kiáltványt — Jász- szer Arafat Bejrutban találkozott Sauvagnargues francia külügyminiszterrel. KEDD: Az Arab Liga külügyminisztereinek tanácsa Sssze­ült a marokkói fővárosban — Összetűzések Mozam- bikban. SZER":' Henry Kissinger Moszkvába érkezett — Kanada kormányfőjének tárgyalásai Brüsszelben a Közös Piac vezetőivel. CSÜTÖRTÖK: A Francia Kommunista Párt rendkívüli kong­resszusa megkezdte munkáját Vitryben — Ciscard d’Estaing sajtóértekezletet tartott — A norvég mi­niszterelnök Budapesten. PÉNTEK: Bhutto pakisztáni kormányfő Moszkvában tárgyalt — A békeerők állandó összekötő bizottságának ülése a szovjet fővárosban. SZOMBAT: Az arab állam- és kormányfők Robotban — Gis- card d’Estaing meghívta Párizsba Szódat egyipto­mi elnököt Párizs híres „vörös öveze­tét” a munkáslakta előváro­sok alkotják, azok közül is Ivry és a szomszédos Vitry a legerősebb fellegvára a fran­cia munkásmozgalomnak. Maurice Thorez egykori vá­lasztókerülete ez, évtizedek óta ezt a népet más, mint kommunista nem képvisel­heti a Bourbon-palótában.. Itt ült össze a héten a Fran­cia Kommunista Párt 21., •renkívüli kongresszusa. Fel­adata, hogy új válaszokat keressen az új helyzet új kérdéseire: mi a teendő, ami­kor Franciaországot is meg­rázkódtatja a gazdasági vál­ság, milyen szövetségi politi­kát kell megfogalmazni ak­kor, amikor a gaulleizmus is félig-meddig már ellenzékbe szorult? A válasz: népi egy­séget kell teremteni!^ A de­mokratikus erők unióját, amely magába foglalhatja a gaulleAsta hazafiakat is. Akik harminc évvel ezelőtt a kommunistákkal együtt küz­döttek a Résistance, az ellen­állás soraiban... A Vitry-i pártkongresszus színhelyétől nem messze a temető, ahol 860 agyonlőtt ellenálló tö­megsírjai sorakoznak. Ma új népi egységet kell összekovácsolni az ország gopdjainak orvoslására, de egyben már a szocialista jö­vő megalapozására is. Mert a széles tömegeket felölelő népi unió nem jelenti a munkásmozgalom „felhígulá­sát”, a szocializmus tagadását, vagy akár elodázását. A népi unió adja majd a nem is olyan távoli jövőben Fran­ciaország vezetőit, kádereit — vallják ma a kommunis­ták. Való Igaz, hogy már nin­csenek távol attól, hogy részt vállaljanak az ország irányí­tásának felelősségéből. E so­rok írója pedig visszaemléke­zik arra, hogy egy párizsi április 4-i fogadáson — egy évtizede talán — Jacques Duclos a Franci Kommunis­ta Párt egyik köztiszteletben álló vezetője mosolyogva mondta, mintegy jóslatnak szánva: „Meg szeretném érni a 70-es. évek végét. . .” Európa legnvugatibb pont­ján. Portugáliában kongresszust tartottak az el­múlt vasárnap a kommunis­ták, akik az április 25-e utá­ni demokratikus fordulat eredményeképpen bekerültek a kormányba is. Ezen a héten már a portugál pártkongresz szus világvisszhangját is szám bevehettük: a legelvamiltabi kommunistaellenes kommen­tátorokat leszámítva az égés? világsajtó értékelni tudta a portugál kommunisták fele lősségérzetét. tiszteletremél­tó erejét, szervezettségét A nvugat-eurónai kommu nista Dártok térhódításéi erönverését mutatja közve-' tetten az is. hogv az olasz kormányválság sem tudott eljutni a kibontakozásig, mert a jobboldali szociálde­mokrata párt nem akar be­lemenni abba, hogy valami­lyen formában a kommunis­tákat is bevonják a kor­mányzásba ... Persze, éppen az olasz szociáldemokrácia magatartása mutatja, hogy a reakció megkísérli a nem kommunista baloldalt levá­lasztani a kommunisták ol­daláról. Hasonló kísérlet­nek Franciaországban, sőt Portugáliában is szemtanúi lehettünk. A világ a héten több ok­ból is figyelt Moszkvára Kissinger amerikai külügy­minisztert háromnapos láto­gatása idején többször fo­gadta L/sonyid Brezsnyev is. A közel-keleti helyzetről és az európai biztonság kérdé­seiről éopúgy szó esett, mint a stratégiai nukleáris fegy­verek korlátozásáról, illetve a szovjet—amerikai kapcso­latokról. Az utóbbiak téma­körében szóba került egy soronkívüli Brezsnyev—Ford- találkozó lehetősége: az új amerikai elnök november­ben Tokióba látogat, onnan „csak egy ugrás” Vladivosz- tok, ahol megfelelő körül­mények kínálkoznának meg­beszélésükhöz. A szovjet—amerikai vi­szony alakulása a világbéke szempontjából elsőrendű fon­tosságú, így érthető a gon­dolattársítás, hogy nyomban emellett említjük a nagy jelentőségű moszkvai tanács­kozást: a szovjet fővárosban összeült az egy évvel ezelőtti béke-világkongresszuson lét­rehozott állandó összekötő bizottság, hogy megvonja gz azóta elért eredmények mér­legét és kijelölje a követke­ző teendőket. Élpnken emlé­kezetünkben van még: ép­pen egy esztendeje kezdte meg munkáját a békeerők világkongresszusa, amelven 143 országból több mint há­romezer küldött vett részt. 120 nemzetközi és több mint 1000 nemzeti szervezet kép­viseltette magát. A történe­lemben ez volt a békéért küzdő tömegmozgalom leg­nagyobb fóruma — állapítot­ta meg az évfordulón a Pravda. Egv éve az „októberi há­ború” utórezgései okoztak még izgalmat a Közel-Kele­ten. Most a marokkói fővá­rosban az arab országok kül­ügyminiszterei. maid állam- és kormányfői evőitek egy­be. hogv meghatározzák az egységes arab stratégiát a genfi közel-keleti békekon­ferencián és tisztázzák a pa­lesztin felszabadítás! szerve­zet helyzetét. A külügymi­niszterek több nanos vitája sem tett pontot a PFS7 és a Inrdénlal királv. az ameri­kaiak é« az izraeliek embe re közötti vita végére Husszein kéovlselőlp már a bőiosvm'oiszterí eiőkészf+é ."lésen kétségbe vonta a ptrcz jogát arra. hogv bele szólhasson a Jordán folvA nyugati partján lévő terület (ez lenne a Jövő palesztin államának egyik része) sor­sába. A Jordán hivatalos vé­lemény szerint majd egyszer népszavazáson kell kikérni a lakosság véleményét. Jordá­nia egyedül maradt ezzel az álláspontjával: 20 arab or­szág küldöttei úgy határoz­tak, hogy ha az izraeli meg­szállás alól felszabadul ez a terület, nyomban palesztin nemzeti fennhatóság alá kell helyezni. Természetesen ezzel még nincs vége: Jordánia a vég­sőkig ragaszkodni fog Husszein koncepciójához, amely mögött az USA és Iz­rael áll. A vita elhúzódása egy időre elodázhatja a gen­fi békekonferencia összeül­tét — és éppen ez az, amit Washingtonban és Tel Aviv- ban akarnak. A héten volt az ENSZ napja, huszonkilenc éve ala­kult meg hivatalosan az Egyesült Nemzetek Szerve­zete, ekkor ratifikálták alap­okmányát. Az ünnepen visz- sza lehetett emlékezni arra, hogy a szervezet a hideghá­ború éveiben szinte az im­perialisták szavazógépe volt, ma viszont mindjobban tük­rözi a változó világ új erő­viszonyait. Természetesen vannak még fogyatékosságai, néha erőtlennek és tehetet­lennek látszik, de vegyük észre, döntései, határozatai már mind több alkalommal az imperializmus ellén szól­nak. Jellemző például, aho­gyan a Dél-Afrikai Köztár­saságot a vádlottak padjára ülteti az „apartheid”, & fa­ji megkülönböztetés gyalá­zatos gyakorlata, a fajüldö zés megannyi bűne miatt. A dél-afrikai küldöttség man­dátumát nem fogadták el érvényesnek, a közgyűlési vitában pedig több afrikai ország Dél-Afrika kizárását követelte az ENSZ tagjainak sorából Pálfy József WASHINGTON Anvar Szadat egyiptomi államfő a Christian Science Monitor szerint javasolta Henry Kissinger amerikai külügyminiszternek, hogy a világ energia- és gazdasági problémáinak megvitatásá­ra tartsanak értekezletet az Egyesült Államok és az arab országok részvételével. PÁRIZS A Citroen fi..»:- .. autó­gyár szóvivője szerint a vál­lalat, amelynek az év első felében 395 millió francia frank összegű veszte.- ’ ;e volt, tanulmányozza azt a ja­vaslatot, hogy az idén kará­csony és újév között szüne­teltesse üzemeinek működé­sét. A gyár üzemei idén 12 napig nem termeltek, hogy ezáltal csökkentsék az el­adatlan raktári készleteket. A Citroen gyár üzleti vesz­teségeinek ' bejelentése hír szerint kétségessé tette azt, hogy létrejön a Peugeot és a Citroen autógyár fúziója. STUTTGART Nyugat-Németország déli részén 92-re emelkedett a ti- fusz-megbetegedések szá­ma. Szakemberek feltétele­zik, hogy a fertőzést a Ludwigshafen közelében lé­vő élelmiszerüzemben ké­szült burgonyasaláta okozta. A baden-württenbergi szo­ciálpolitikai minisztérium pénteki jelentése szerint nincs szükség a lakossság tö­meges beoltására. TOKIÓ Kimura Tosfo Japán kül­ügyminiszter október 30. és no- jvember 10. között látogatást tesz öt afrikai országban — Ghanaban, Nigériában, Zairé- I ’n, Tanzániában és Egyip- t -nban. Megfigyelők rámutat­nak. hogy ez lesz az első eset, amikor a japán kormány egy minisztere látogat fekete-afri­kai országokba. Tokiói hivata- I 5 bejelentél szerint Kimura i kőrútjának célja egyrészt a po­ll'tikai kapcsolatok erősítése, másrészt űjabb nyersanyagfor­rások biztosítása Japán szá­múra. Lengyelország — múlt és jövő A szocialista Lengyelország látogatóján«* történelmi városmagokat, kastélyokat, új la­kónegyedeket és ipari óriásokat, tájakat túr érdeklődő tekintete elé a vendégszerető fo­gadtatás. Nehéz is hazatérvén úrrá lenni aa élménybőség zavarán. Mégis van valami kö­zős mindezekben, ami a bebarangolt vidékek és a megnyilatkozó emberek mindegyikében megfogható, s ez a nemzeti érzületnek és a szocialista jövő jogos op imisla perspektívú- jának az összekapcsolása. Honnan ez a mélységes hit és bizalom? Az okokat ke­resvén az alapos és józan vizsgálódás végére járhat sokmindennek. A második világháború és a náci meg­szállás kevés helyen és or­szágban pusztított ennyit emberben, anyagban és érte­lemben egyaránt. Nem egy­szerűen a „szokásos” hadi­cselekmények és fasiszta terror színtere volt az or­szág. Ennél sokkal több tör­tént! A drang nach osten (a ter­jeszkedés kelet felé) jegyé­ben a Volgáig életteret igénylő és jövendő telepesei számára „helyet csináló” hit- lerizmus nemzeti létében kérdőjelezett meg egy fej­lett és évezredes kultúrájú, történelmű népet. Olyan tet­teit, mint a lakosság egyne­gyedének és az értelmiség egyharmadának fizikai iheg- semmisítése, a varsói két felkelés majd millió áldoza­ta, a lengyel kulturális érté­kek módszeres és hidegvérű szétrombolása — mind-mind azt az iszonyatos megpróbál­tatást mutatja, amelyet egy egész népnek kellett elszen­vednie. - * A szovjet hadsereg és (a vele együtt a Berlinig har­coló) lengyel katonák győ­zelmei után, a felszabadulást követően rendeződött a rég­óta és sokat vajúdó nemzeti és határkérdés. Ahogv len­gyel barátaink mondják, ha­zájuk visszatért a Pias-di- nasztia kori határok közé és a lakosságcsere, a telenftésj intézkedések eredményeként majdnem száz százalékig lengyel nemzetiségűvé vált. A visszatért területek be- nénesítése, a város újra fel­építése, a sebek beevógyftá- sa, a termelés, az élet meg­indítása egyértelműen nem­zeti feladatok. Elvégzésükre nehéz harcok és tengernyi szenvedés után értek meg a feltételek. Ahogy a háborút követő heves osztályharcok ki kit győz le periódusában felülkerekedő munkásosztály és pártja sem ingyen kanta meg a hatalmat. A Lengve! Egyesült Munkáspárt vállal­ta a nemzeti feladatok telje­sítését és ezzel a tömegeket egyértelműen maga mögé állította. 1970 után pedig a párt és a nép egysége, az idők próbáját kiállva, ha le­het mondani, még szorosab­bá vált. S hogy ez nem csak szólam, arról pártmunkások­kal, társadalomtudósokkal, művészekkel, újságírókkal és az utca embereivel foly­tatott beszélgetéseink győz­tek meg: a múlt eredménye! nek és hősi nemzeti, mun­kásmozgalmi harcainak fel­idézésén túl a szocialista jö­vőnek és a párt helyes po­litikájának bizodaftnas hitét tanúsították. A beszélgetésekben előbb- utóbb mindig felvetődik a lengyel-magyar barátság, megemlítődnek a múlt kö­zös eseményei és érződik a kölcsönös rokonszenv. Köte­lességünk, hogy a hagyomá­nyosan jó kapcsolatnak min­den éltető, haladó elemét ápoljuk és fejlesszük. Nem szabad azonban ennél meg- állnunk! Nem felejthetjük el, hogy az utóbbi harminc évben barátságunk és elvű­vé tartozásunk minőségileg is változott, magasabb szint­re emelkedett. Á közös esz­meiség, amit vallunk, a kö­zös világrendszer, amelyhez tartózunk, a KCST-ben és a Varsói Szerződésben véczett közös gazdasági és védelmi munkánk egyaránt lelentk ezt a magasabb lépcsőfokot. (Dérer MíHp) GERENCSÉR MIKLÓS: Ácsteszértől a halhatatlanságig Táncsics Mihálv életregény a 17. Szokása szerint megint Pes­ten bérel lakást és tar­talék pénzére támaszkodva szorgalmasan veti magát az irodalmi munkásságba. „Kri­tikai értekezések” címmel kötetet állít össze, kendő­zetlenül bírálja az alapos javításra szoruló közállapo­tokat, s rendes szokásaként nemcsak bírál, hanem meg­oldásokat is ajánl a tökélete­sítés mikéntjére. Elkészül a „Pazardi”-val is. E könyv mondanivalóját a Rud- nyánszky báróéknál észlelt őrült pocsékolás ihlette. Bár képzelt környezetben, képzelt személyekkel, de na­gyon is valós tényekkel mu­tatta be, miképp pazarolják el a felsőbb osztályok a népből kicsikart anyagi Ja­vakat. Nagy Antal cenzor természetesen töprengés nél­kül visszalökte e könyvet és a „Kritikai értekezések” kéziratát is annyira össze­kaszabolta vörös ironjával, hogy a szerző ilyen formá­ban nem volt hajlandó ki­adni könyvét. A cenzori önkény nagyon boldogtalanná tette Stancsi- csot. Hiába vált legfőbb szenvedélyévé az írás, telje­sen elment a kedve a mun­kától. Keserű tétlensége köz­ben találkozott regényíró is­merősével, Báró Jósika Mik­lóssal, az erdélyi mágnással Jósika megérdeklődte, nerr lenne-e kedve Kolozsvárra szegődni gróf Teleki János házába nevelőnek, az ifjú Sándor mellé. De még meny nyire! — kapott az alkal­mon Stancsics Mihály. Nem annyira Teleki család, mint inkább Kolozsvár gyako­rolt rá ellenállhatatlan vonz­erőt. Ott jelenhetett meg Bö- löni Farkas bátor könyve, az „Észak-amerikai utazás”, amelyet lekesülten olvasott. E könyv alapján megítélhet­te, hogy Kolozsváron sokkal belátóbb a cenzúra, mint Pesten. Hálásan megköszön­te Jósika Miklós pártfogó ajánlását és mindjárt tapasz­talhatta, hogy a grófékkal sem jár rosszul. Teleki Já- nosné épp olyan művelt és embernek Is kiváló asszony volt, mint az ómoravicai Szalmássyné. Mihelyt meg­állapodtak, még Pesten ket­tőszáz forint előleget adott fia leendő nevelőjének, rá­adásul megtoldotta száz fo­rinttal az összeget útiköltség céljára. Stancsics egycsapásra gaz­dagnak érezhette magát. Már túl volt harminchatodik életévén, helyénvalónak vél­te hát, ha anyagiakban tesz valamit a jövőjéért. Kinéz­te magának « józsefvárosi Orczy-kert mellett Stein- bauer kádármester egyhol- das ingatlanát, amelyet a sváb mester a telken álló rozoga házzal' együtt árult. Megalkudtak 2100 váltófo­rintnyi vételárban, s a ve­vő törlesztésképpen száz fo­rintot adott. Kérdezte a ká­dár, voltaképppen kiféle-mi- féle telke leendő tulajdono­sa? Stancsics elhamarko­dottan pesti polgárnak ne­vezte magát, hogy eloszlassa Steinbauer aggodalmait, ho­lott pontosan tudta, neve nem szerepel a pesti polgá­rok névsorában. Törődött is most ilyen aprósággal. Sietett Kolozs­várra, az ígéret földjére, könyvei kiadatási helyére. 1835 augusztusában vesz egy sonkát, mellé egy nagy ké­nyeret, székely fedelessze­kéren bérel magának helyet és eddigi gyaloglásaihoz ké­pest fejedelmi módon uta­zik Erdély fővárosába. Ne­velői munkáját itt is köz- megelégedésre végzi. Még a tanítvány, Teleki Sándor is — Petőfi későbbi nagyszerű barátja, akinek költői kasté­lyában töltötte mézesheteit a költő — elragadtatással be­szél nevelőjéről, aki pedig ugyancsak kiadós leckéket kér tőle számon. Iráskedve is -visszatér Megírta a „Pazardi” második kötetét, így a teljes művet vihette el Méhes Sámuel cen­zornak, az pedig mindenféle kifogásoló megjegyzés nél­kül ráírta: admittitur — vagyis kinyomatható. , A szerző boldogsága alig is­mert határt. Biztos volt a si­kerben és abbeli reményé" ben sem kételkedett, hogy rövidesen kifizetheti józsef­városi telke telies vételárát. Mindenre számított, csak ar­ra nem, ami bekövetkezett. A nyomda a kolozsvári re­formátus kollégium tulaj­donában lévén, az érdek­lődő tanárok örökké ott kí­váncsiskodtak, hogy miféle műveken mesterkednek a ti­pográfusok. Bele-bele olvas­tak a frissen nyomott ívek­be, így akadt meg a figyel­mük afe urakat bíráló „Pa­zardi” különös szövegén is. Figyelmeztették tanártársu­kat, a cenzort, Méhes Sá­muelt, baj lesz abból, ha megjelenik Stancsics köny­ve. A cenzor felülbírálta önmagát, engedélyét vissza­vonta. Stancsics Mihálynak a téli ruházatát kellett el" adnia, hogy kiegyenlítse nyomdai tartozását. Mindez csak v a kezdet volt. Tasnádi Kovács Miklóst, Erdély ka­tolikus püspökét szoros ba­rátság fűzte tanítványa nagyanyjához, az öreg Te­leki grófnőhöz. A püspök egyúttal a cenzori kollégium elnöki tisztét is betöltötte. Figyelmeztette az öreg gróf­nőt, miféle veszedelmes né­zeteket valló emberre bízták az unoka nevelését (Folytatjuk) nm 2 JiJi -- - { I '^l \ HHWJ L B I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents