Kelet-Magyarország, 1974. október (34. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-01 / 229. szám

X WW. eSfőSer f! f Pártmunka és művelődés Segítség a Tárosnak műszakok Nyíregyházán MILYEN HELYET KAP­NAK a pártmunkában a kul­turális kérdések? — tudakol­ták a közelmúltban szá­mos ipari és kereskedelmi vállalatnál a pártalapszerve- zetek vezetőitől. S mint a válaszokból kitűnt, sok he­lyen kiesik a „látószögből” ez a terület. „Mi ehhez nem értünk” — fogalmazták meg egyik-másik helyen a ma­gyarázatot. Másutt úgy indo­kolták, hogy ezekkel a kér­désekkel a művelődés terü­letén működő pártszerveze­tek hivatottak törődni, az üzemi, vállalati alapszer­vezeteknek a gazdasági kér­désekkel kell foglalatoskodni­uk. A gazdaság és a kultúra efféle merev elválasztása, el­különítése azonban napja­inkban már nem fogadható eL A művelődés mind elvá- laszthatatlanabbul kapcsa­lódik az élet egyéb terüle­teihez, s ugyanolyan figyel­met igényel és érdemel. Ezért tekintjük a kulturális politikát a párt egész poli­tikája szerves alkotórészé­nek. S tevékenykedjék bár­mely területen, a párt mű­velődéspolitikájának meg­valósításában minden alap­szervezetre hárul bizonyos teendő. Gyakran megfogalmazódik mostanában az a gondolat, hogy a műszaki fejlődés, a termelés korszerűsödése a dolgozók tudásának, ismere­teinek állandó gyarapodását igényli. S ha ez így van, akkor a termelőüzemekben folyó pártmunka sem hagy­hatja figyelmen kívül az eb­ből eredő követelményeket. De a munkás nálunk nem­csak termelő, hanem a ha­talmon lévő osztály tagja Ss. Márpedig a hatalom gya­korlásához ugyancsak szük­séges a megfelelő tájékozott­ság, látókör, világnézeti megalapozottság. S ebben az összefüggésben a kultúra el­sajátítása már közvetlen po­litikai kérdésként jelentke­zik. MINDEN "TttAPSZEBVE- m VEZETŐ érzékelheti, &cgy maguk a dolgozók is igyakrass így tekintenek a kulturális élet folyamataira. JSvek öta gyakori vita tárgya a munkahelyi beszél getések- foeüa a közoktatás: az iskolai Wvételek, elbírálások, atan- ssayag terjedelme és így to­pább. Vitatkoznak, véle­ményt mondanak az etnbe- <t«k. tw-játékokról, filmekről, (aiykw könyvekről vagy szín­darabokról is. Elénk érdek­lődést váltanak ki a tudo­mányos fejlődés problémái. A kommunisták természe­tesen részesei ezeknek az eszmecseréknek, s ezek so­rán a párt kultúrpolitikájá­nak szellemében kell állást foglalniuk. De ezt csak ak­kor tudják következetesen megtenni, ha ehhez párt­szervezetüktől rendszeres tá­mogatást, kellő felkészítést kapnak. Mindez elegendő mérték­ben indokolja, miért szüksé­ges, hogy az ipari-kereske­A Szatmár-beregi Terme­lőszövetkezetek Területi Szö­vetségének társadalmi és ön- kormányzati bizottsága befe_ jezte a kombájnosok 1974. évi nyári gabonabetakarítási versenyének értékelését. A versenyben 33 termelőszövet­kezet 158 kombájnosa vett részt különböző típusú kom­bájnokon. A 158 kombájnos közül 12 ért el helyezést és kapott ju­talmat a területi tsz-szövet- ségtől. a verseny szervező jé tői. Az E—512-es, NDK- gyármányú kombájnok veze­tői közül első lett és 2000 forint jutalmat kapott Nagy Lajos, a gacsályi Dózsa Tsz kombáj­nosa. Az SzK—5-ös szovjet gyártmányú kombájnok ve- Ksi-ai közül Hibáin Józsefe a delmi területen működő alapszervezetek is rendszere­sen napirendre tűzzenek tag­gyűléseiken, vezetőségi ülé­seiken és a pártáiét egyéb fórumain kulturális jellegű témákat. Természetesen ezekkel a kérdésekkel is csak a pártirányítás korszerű el­veiből kiindulva lehet hasz­nosan foglalkozni. Más szó­val: a pártalapszervezet ne akarja elvenni az üzemi kul­turális élettel közvetlenül foglalkozók kenyerét, vagy helyettük megoldani a fel­adatokat, hanem segítse eb­ben őket iránymutatással, tanácsadással, a politikai összefüggések kiemelésével, a megvalósulás ellenőrzésé­vel. Ne a részletekbe me­rüljön, hanem azon munkál­kodjék, hogy hiánytalanul és érdemben érvényesüljön saját területén a párt mű­velődési politikája. SOK JÖ KEZDEMÉNYE­ZÉS tapasztalható már ilyen tekintetben. Több helyen a pártszervezet időről időre elemzi a szakszervezet és a KISZ kulturális tevékenysé­gét, annak politikai össze­függéseit. Másutt megkülön­böztetett figyelmet fordíta­nak a szocialista brigádok ilyen irányú tevékenységére. Nem kevés az olyan üzemi pártszervezet, amely fontos­nak tekinti és szorgalmazza a dolgozók munka melletti iskolai tanulását, s tanév közben is figyelemmel kíséri és támogatja az erre vállal­kozókat. Csak helyeselhető, ha a politikai oktatás terve­zésekor a vezetőség nem fe­ledkezik meg a munkahelyi ismeretterjesztésről sem. Mint ahogy jó gondolatként említhető, hogy néhol rend­szeresen figyelemmel kísérik a dolgozók olvasási kedvét és igényeit, s azt fokozni, befolyásolni is igyekszik az alapszervezet. Mindebben nagy szerepet játszhat a kommunisták leg­kisebb közössége, a pártcso­port is. Az egyes párttagra ez a kollektíva tud a leg­jobban hatni. S ez a ráha­tás ugyancsak fontos a kom­munista példamutatás szem­pontjából. A KULTURÁLIS TßMÄK­BAN való jártasság meg­szerzéséhez számos eszköz áll a pártszervezetek ren­delkezésére. A művelődéspo­litikával foglalkozó taggyű­lésre, pártnapra kérhet az üzemi alapszervezet a té­mához mélyebben értő elő­adót. Tájékoztatnak a folyó­iratok cikkei, a politikai vi­takör anyagai is. S nem utolsósorban lehet támasz­kodni a pártoktatás e tárgyú tanfolyamának anyagára, amit az eddiginél szélesebb körben lenne érdemes az üzemekben oktatni. Mindez elősegítheti, hogy a kulturális orientáló tevé­kenység a jövőben ne gyen­ge oldala legyen az alap­szervezeti pártmunkának, hanem rangos és eredményt hozó részévé váljék. Gyenes László beregdaróci Barátság Tsz kombájnosa győzött, s ő is 2000 forint jutalmat kapott. Hibály Józsefet kiemelkedő teljesítményéért — a rossz időjárás ellenére is 5770 má­zsa terményt takarított be — megjutalmazta a szovjet kom bájnokat értékesítő vállalat is. Szovjet gyármányú SzK—4 -es típusú kombájnon lett győztes Pál Ferenc és ifj. Pál Gyula. Mindketten tisza- izalkaiak Ök is megkapták a szövetség jutalmát. Teljesít­ményük arányában még to­vábbi nyolc kombájnos ka­pott pénzjutalmat a területi tsz-szövetségtől az idei gabo­nabetakarítási versenyben el­ért eredményekért. Kommunista Szombaton és vasárnap Nyíregyháza üzemeiben, ter­melőszövetkezeteiben, a vá­roskörnyéki tsz-ekben több ezer ember dolgozott, csatla­kozva a kommunista műszak­hoz, hogy keresetükkel segít­sék a várost, hozzájárulja­nak újabb bölcsődei helyek létesítéséhez. A papírgyár­ban például éjszakai mű­„Tudom, Megbolydult méhkashoz hasonlít Nyíregyházán a Há­ziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezet. Nincs tag és al­kalmazott, aki ne különleges energiával serénykedne a kommunista műszak sikeré­ért A szocialista brigádok természetesen a gépeik mel­lett, az irodaiak, karbantar­tók közül ki a csomagolóban, ki a minőségi ellenőrzésnél tevékenykedik, ki pedig az elkészített ruhadarabokra, kézimunkákra írja a címkét. A szövetkezetben a kom­munista műszakon 470 tag és alkalmazott vett részt. Szor­goskodásuk nyomán mintegy 43 ezer forint lesz az ösz- szeg, amelyet befizetnek a városi gyermekintézmények építésének és berendezésének a támogatására. A Március 8. szocialista brigád tagjai — valamennyi­en nők — különösen szorgal­masan dolgoznak. — Én már csak amolyan tiszteletbeli tagja vagyok a brigádnak — mondja Kozák Miklósné. Gépen dolgoztam, de babát várok, ezért már levettek a gépről. Mindig ott segítek, ahol tudok. Nagy örömmel jöttem be dolgozni Szombaton a nyíregyházi Ságvári Tsz-ben is szorgos munka volt. Nemcsak a tsz mintegy 260 tagja jött el, ha­nem fogadtak munkásokat a vízügyi igazgatóságtól, a Tempó Szövetkezettől is. Az egyik fontos őszi munkán, a hagyma szedésén, válogatá­sán dolgoztak. — Még véletlenül sem hi­ányzik senki nálunk — mondja az egyik asszony, Varga Andrásné. Pedig a Ságvári Tsz tagjai, a tanyabokrok lakói aligha várhatják, hogy a most ösz- szegyűjtött pénzből éppen az ő környékükön épül óvoda, bölcsőde. / re Kijevben étit ss&.*4­tjel. 12 éves volt ét a harmadik osztályba járt. A házuk egy park mellett épült, itt állt a városi színház épü­lete is. A színház volt Iránok a legérdekesebb hely, mivel színésznő altart lenni. A gyerekeknek a születés­nap nagy ünnep. Iffy volt ez Írónak is. Születésnapjára na_ gyon sok ajándékot kapott. De különösen két ajándéknak örült: egy könyvnek és egy színházjegynek. A könyv Gorkij Gyermekkorom című műve volt. A színházjegy egy személyre szólt, egyedül kel­lett elmennie, mint a felnőt­teknek. Színházig Ira elkezdte ol­vasni a könyvet. Annyira megtetszett neki, hogy elvit­te magával a színházba is. Az előadás előtt is olva­sott. Nagyon elszomorodott, amikor sötét lett és abba kel­lett hagyni az olvasást. Életében először figyelmet­lenül nézte az előadást és tü­relmetlenül várta, hogy fel­gyújtsák a villanyt és folytat_ hassa az olvasást. A szünetben Ira kiment a wézőtérről ás oipasaá ke&t szakra jöttek be, hogy vago­nokat rakjanak, gyorsuljon a szállítás, a Vörös Október Férfiruhagyárban az egyéb­ként szabad délutáni műszak alatt dolgoztak, a nyíregyhá­zi állomás vasutasai a gyü­mölcsszüretet segítették. Né­hány képet próbálunk felvil­lantani a kommunista mű­szak résztvevőiről: dett. Arról olvasott, hogy mi­lyen kegyetlenül verte Al­jasát a nagyapja, az anyja hiába járkált mellette és mondta: „Inkább engem verj, ne őt”. Ira nagyon sajnálta a kisfiút és sírva fakadt. Hirtelen észrevette, hogy odament hozzá valaki. Fel­emelte a fejét és egy magas, sovány embert pillantott meg. Az érdeklődéssel nézte a kis­lányt. „Mit olvasol?" — kér­dezte. Ira szégyellte magát, hogy egy idegen ember meg­látta, hogy sír. Semmit nem válaszolt és elfordult. A következő szünetben a magas ember ismét odament a kislányhoz és megkérdezte: „Még mindig érdekes ez a könyv?“ Írónak megtetszett es as ember, mert komolyan és egyszerűen beszélt vele. El­mesélte neki, hogy ma van a születésnapja és két csodála­tos ajándékot kapott: ezt « jaftureg ás ♦ saimbiajßm+ Ét — Ki se mentünk az em­berekhez, hogy szervezzük a kommunista műszakot Elég volt szólni a brigádvezetők­nek, s jöttek az emberek. — Bennünk van az az ér­zés, hogy gondoskodni kell a gyerekekről — mondja Kató Mihály, a karbantartók Má­jus 1. szocialista brigádjának vezetője. Közben zümmög a motoros fűrész, jókedvű tréfa mellett dolgoznak a férfiak, hogy előkészítsék egy újabb épü­letnek a terepet. Néhány száz méterrel odább, a dohány­A város másik végében, a nyírszőlősi Jókai Termelő- szövetkezetben olyanok van­nak az almáskertben, akiknek inkább az íróasztal mellől van közük a mezőgazdaság­hoz. A Tisza menti Termelő- szövetkezetek Területi Szö­vetségének, a SZATÉV-nak, a revizori és műszaki irodá­nak a dolgozói segítenek az almaszüretben. — Azért most, s nem a jö­vő heti szabadszombaton, mert akkor városszerte na­gyobb létszámmal vesznek részt a kommunista műsza­kokban, mi pedig társadalmi munkában a szakmai irányí­tásban segítünk a tsz-eknek — tájékoztat Sipos Béla, a tsz-szövetség titkára. A brigádok jó lendülettel dolgoznak. Az egyik héttagú brigád két és fél óra alatt 15 mázsa almát szedett le. — Nekünk kedvezett az időjárás is — mutatnak a szépen sütő napra. — S kinek kell legjobban, ha bölcsőde épül a kereset­ből? — Ha 1976 tavaszára kész lesz, akkor nekem talán szük­ségem lesz rá — szerényke­dik a nógatásra az égjük fia­talasszony, Regös Sándomé. — Mi meg az unokákra gondolunk — teszik hozzá az idősebbek. ★ Jól sikerült ez a két nap. Az előzetes jelentkezésektől is jóval többen vették fel a munkát, értették meg, hogy forintjaikkal magukon, isme­rőseiken, a városon segíte­nek. Az első összesítések sze­rint mintegy 20 vállalat, üzem, intézmény dolgozói vettek részt a különböző munkákban, s munkájuk el­lenértékeként több tízezer forintot ajánlottak fel. Októ­ber 5-én és 6-án folytatódik a kommunista műszakok so­rozata, ezeken a napokon még a mostanitól is többen vesznek részt a munkákban. számára ez a könyv a legérté­kesebb ajándék. Amikor az előadás befeje­ződött, és Ira kilépett a szín­házból, ismét meglátta a ma­gas, sovány embert. Az szin­tén észrevette a kislányt, oda­ment hozzá és a könyvről ér­deklődött. Hazafelé menve a könyvről beszélgettek. „Itt a mi házunk” — mondta Ira és elváltak. Egy év múlva a születés­napjára kapott egy könyvek­kel teli csomagot és benne egy levélkét. „Ira, szeretettel köszöntelek születésnapod al­kalmából. Remélem, amikor majd ezeket a könyveket ol­vasod, nem fogsz sírni. Mak- szim Gorkij.” A csomagban lévő könyvek mind érdekesek és vidámak voltak. Ira felnőtt, de ezeket a gyermekkori könyveket és Gorkij levelét mind a mai napig őrzi. (Suara Róbert válogatása.) Oroszból fordította: Szombaton Nyírbátorban is kommunista szombatot tar­tottak. Hét üzemben, válla­latnál és szövetkezetben vet­tek részt a termelő munká­ban több mint nyolcszázan, Ezen a napon 56 ezer forint­nál is több gyűlt össze a für­dő építéséra Vasárnap még népesebb gárda indult a nyírbátori és a nyírgyulaji termelőszövetkezetekbe, il­letve a Nyírlugosi Állami Gazdaságba az almaszüretre. Összesen 37 üzem, intézmény és hivatal 1136 dolgozója szedte az almát, segített az őszi nagy munkákban. A szü- retelők 2050 mázsa almát szedtek le. Ezzel még nem zárult le a kommunista műszakok sora Nyírbátorban. Október első felében még újabb üzemek­ben szerveznek hasonló meg­mozdulást Sigér Imre— Lány! Boton«! » . Vállalati érdek ? Munkára Jelentik exefcfe kg# tornyospálcai asszony a HUN- GAROFRU CT tuzséri telepén. Az adminisztrátor kiadta a« orvosi papírokat, a két #sz- szony rövid idő alatt megsze­rezte az igazolást. Nagy öröm­mel vitték a papírt, hogyne örültek volna, hiszen hónapok óta most néz először rájuk m szerencse. Munkát kapnak a telepen! Sürgette őket nagyot* a pénz. Hutásné egyedül nevel négy gyereket, Máténé egy gyermek anyja. Tuzséron föl­vették őket, Igaz hogy próba­időre, meg a szerződés sem m legelőnyösebb — időnként Bu­daörsön is kell dolgozni —, da vállalták. Jön a tél, minden­ből több kell. A baleseti okta­tás után brigádba kerültek# boldogan szegelték a ládát, Nem tartott sokáig az Öröm« Mert első nap, a munkaidő le­telte előtt egy félórával értük jött a munkaügyis: mégsem tudják alkalmazni őket. Mert a sok gyerek... Meg, hogy a vál­lalati érdek...! Elgondolkodtam. Miért éppea azon a napon jöttek rá a vál­lalat vezetői, hogy nekik ér­dekük is van? Miért nem mondták meg az első találko­zásnál? Miért kellett végigjá­ratni ezt a kálváriát? A munkaügyis természetese® nyugalommal és némi sajnál­kozással bevallja, hogy várta ezt a kérdést már valakitőL Sietve hozzáteszi — bármi les* —, őt védik a paragrafusok, pontosabban ő védi a paragra­fusokat... Egy kis hiba csú­szott a szervezésbe. A telepve­zető nem írta alá a felvételü­ket. Igaz, hogy akkor a két asszony már dolgozott, de mit számít az a néhány óra! El­küldték őket, mert csak baj lenne velük, ha mozdulni kel­lene. Az igazsághoz tartozik, hogy az a budaörsi csoport, ami hetekkel ezelőtt indult volna — még mindig itthon van. Felvettek harminc lányt a tavasszal, de hiába írták alá a szerződést, megtagadták, hogy Budaörsre menjenek. Nem is veszi már senki komolyan a dolgot. Mindig csak mondják.«. Aztán nem megy senki, d® mindenkinek van munkahelye® Úgy látszik, a két tornyospál- cai asszonnyal elégelték meg a dolgot. Rendet kell teremtenif Aznap, amikor ők beléptek, jött más is, lányok, — nekik itthon is akadt munka. Ezt Tu­zséron rendteremtésnek hív* ják. Hutásné most almát szedi napszámban. Az alsőíagozato* kislegény vigyáz a másik há­romra. Iskola helyett. Nine* más megoldás. Kipakolták őke« a bölcsődéből, óvodából, merS nem sikerült a munkahely. A tanáé» is paragrafusokra kft* vatteozotfc Kombájnosok jutalmazása milyen nagy segítség“ Elég volt szólni.« \Az ajándék annak ellenére, hogy az orosi vagyok. Nekem az első és a második gyerekem is óvodás volt, és a harmadik is az lesz. Tudom, hogy milyen nagy se­gítség a szülőknek, ha a gye­reket felveszik az óvodába. Az meg, hogy most egy kicsit mindenki jobban igyekszik, természetes. És erről a „mindenki igyekszik”-ről a kötő-kon­fekció műhelyben igen köny- nyű meggyőződni. Hetven nő — zömében fiatalok — han­gyaszorgalommal hajolnak a gépeik fölé, hogy a mai nap minél eredményesebb legyen. Ezt teszi Gaál Róbertné var­rónő is. — A bölcsődékért nekem igazán illik nagyon becsüle­tesen dolgozni. A repülőtér környékén lakom. Hozzánk közel nincs óvoda, bölcsőde. Én a gyermekemet a Malom utcai óvodába hordom. Jó lenne, ha ebből a pénzből a mi vidékünkre is jutna óvo­da, hogy legalább később ne kelljen ilyen messzire horda­ni a kismamáknak gyerekei­ket Legyenek gyermekintéz­mények a munkáslakta pe­remkerületekben is. — Nem érint bennünket tudjuk — folytatja Vargáné. — De azt is tudjuk, mi a gyereknevelés, azért dolgo­zunk mi, asszonyok szívesen. Nekem is a kisebbik gyerek két és fél éves, a ngymamá- nál van, inkább elvinném egy bölcsődébe, ahol jobban tudják tanítani, hiába jó he­lye van itt is. Sztaskó András, a tsz el­nökhelyettese előbb kezet mosott, mielőtt találkoztunk. Ugyanilyen földes volt a ke­ze, mint az asszonyoknak. Reggel hétkor ugyanis beült a brigádhoz, s együtt dolgo­zott velük. Kedvezett az időjárás is pajtáknál pedig más munká­hoz szokott kezek válogatják a hagymát. Az egyik csoport­ban a tsz irodai dolgozói, a másikban a Tempó Szövet­kezet asszonyai. — Megosztottuk, a saját beruházásunkon is dolgoznék a férfiak — mondják. — A 206-os létszámból 200-an biz­tosan részt veszünk a kom­munista műszakban. — Szégyellnénk marón­kat, ha nem bírnánk úgy a normát, mint akik ezt csi­nálják — mondja a főköny­velő, Garai Istvánná.

Next

/
Thumbnails
Contents