Kelet-Magyarország, 1974. október (34. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-16 / 242. szám

Í9T4 ofcMSer ft. RBLYT magyarorrzao s Döntött g Legfelsőbb Bíróság Pei* a gyár ellen EGY VIDÉKI GYÁR MUNKÁSA üzemi baleset következtében meghalt. A férjnek havi kétezer, az asszonynak ezerkótszáz fo­rint fizetése volt. Az özvegy részére a társadalombiztosí­tási szerv 1Ö20 fórint nyug­díjat állapított meg. Nemrég az asszony nyugdíjba ment és a saját jogán járó nyug­díj helyett az SZTK által nyújtott, magasabbat válasz­totta, majd a gyár ellen pert indított, 600 forint járadékot igényelve. Arra hivakozott: férje halála előtt a kette­jük fizetésének fele, 1600 forint esett rá, most 600-zal kevesebbet kap és ezt a kü- lönbözetet, mint kárt, a gyár köteles megtéríteni. A munkaügyi döntőbi­zottság a kérelmet elutasí­totta, mert szerinte az 1020 forint az özvegy megélheté­sét biztosítja. Ugyanez a vé­leménye volt a pécsi járás- bíróságnak is, amely kimond­ta: az özvegy jövedelem­csökkenése nem a házastár­sát ért halálos kimenetelű üzemi balesetből, hanem ab­ból ered, hogy munkaviszo­nya megszűnt. Az ennek foly­tán előállott keresetvesztesé­get azonban férje volt mun­káltatójára nem háríthatja át. Ez a jövedelemcsökke­nés a balesettől függetlenül, akkor is bekövetkezett vol­na, ha házastársa bármily más okból meghal. Az öz­vegy mindenképpen csak egyféle jogcímen jogosult ellátásra. Férjének kétezer forint volt á havi keresete és ennek felét fordítottá a fe­lesége eltartására. Ebből kö­vetkezik, hogy az asszony a haláleset miatt havi ezer forintnak megfelelő összegű tartást vesztett el. Ráutalt­ság esetén a férj munkáltató­ja ezt az összeget köteles lenne megtéríteni. Az asz- szony azonban ilyen összegű nyugdíjban részesül, ezért a balesettel kapcsolatban nincs olyan kára, aminek megfize­tésére a gyárat kötelezni le­hetne. Törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé ketült, arhély a járásbí­róság ítéletét hatályon kí­vül helyezte és üj eljárás­ra^ valamint új határozat hozatalára kötelezte. — Ha a férjet nem éri ha­lálos üzemi baleset, a házas­pár jövedelme nemcsak a férj havi kétezer forintos kere­sete lenne, de ehhez hozzá kellene számítani az asz- szony saját jogán elérhető öregségi nyugdíját is — hangzik a határozat. — E kettő együttes összegének 50 százalékában részesült volna az özvegy, az pedig több, mint amennyit az asszony özvegyi nyugdíj címén kap. Tévedett tehát a bíróság, ami­kor csak a férj által elért átlagkeresetet vette figye­lembe, s éppen ezért nem tisztázta az asszony saját jogán elérhe­tő özvegyi nyugdíjának összegét. Mindebből követ­kezik, hogy a jogerős ítélet megalapozatlan és törvény- sértő. Ezért a bíróságot új eljárásra utasították. EGY VIDÉKI MEZŐGAZ­DASÁGI TERMELŐSZÖ­VETKEZET fiatal agronó- musa a tsz ellen a munkavi­szony helyreállításáért a szolnoki munkaügyi bíró­ságon pert indított. Arra hivatkozott, hogy felmondó- levél és indokolás nélkül, szóbeli nyilatkozattal elbo­csátották és kötelezték mun­kakönyvé átvételére. Tovább akart dolgozni, de az elnök ezt megtiltotta. Állításai bi­zonyítására tanúk kihallga­tását kérte. A szövetkezet azzal védekezett, hogy az agronómus maga kérte ki munkakönyvét és ezt jog­szerűen, felmondásnak tekin­tették. A bíróság kihallgatta a tsz elnökét és egyik ügy­intézőjét, akik megerősítet­ték a szövetkezet védekezé­sében foglaltakat. Ezekután a keresetet elutasította, meg­állapítva, hogy az agronómus valóban maga kérte ki mun­kakönyvét és ez a munkavi­szony közös megegyezéssel történő megszűnésének mi- nősül. A jogerős ítélet ellen tör- vényességl óvásra á Legfel­sőbb Bíróság a következő­ket mondta ki: — A peres felek S2óban határozatlan időtartamú munkaszerződést kötöttek. Ezt — az azonnali hatá­lyú megszüntetés eseteit ki­véve — a munkáltató egy­oldalúan csak felmondással szüntetheti meg, amit írás­ban kell közölni, mégpedig úgy, hogy ebből a felmondás oka világosan kitűnjék. A bíróságnak vizsgálnia kel­lett volna, hogy a felmon­dás a megszabott módon történt-e, továbbá, hó«*y az agronómus részéről bármi­lyen formában nyilvánult-e meg szándék a munkaviszony megszüntetésére, annál is in­kább, mert ennek épp ellen­kezőjét hangoztatja. Ebben a vonatkozásban nem lett vol­na szabad mellőzni az általa kért tanúk kihallgatását, sőt ilyen módon kellétt Volna tisztázni á peres félek kö­zötti ellentmondást. Amenv- nyiben az agronómus kerese­te alapos, akkor megilleti őt a kiesett időre járó mun­kabér. A munkaügyi bíró­ság ítéletét hatályon kívül kellett helyezni, s új bizo­nyítási éljárás lefolytatásá­ra utasítáni. Hajdú Endre Őszi esűes n szülfííáslHMi A raktári munkásokat Nyíregyházán már da ru segíti. A csúcspontjához érkezett az őszi szállítás megyénkben. Említésre méltó zökkenést sehol sem jelentettek. Záhonyban úgy mond­ják, hogy már nincs is őszi csúcs, itt folyama­tos és nem kampányszerű a munka. A sínek birodalmában főleg ipari árukkal találkozunk. Egy kevés „felfutás” azonban itt is tapasztal­ható, hiszen a magyar és a szovjet üzemek az év végéhez közeledve minél előbb teljesíteni akarják export, vagy importtervüket. A nyíregyházi vasútállomáson egy percre sincs megállás. A kocsirendezőknek gyakran a guruló vagonokkal kell szaladni. Az össze- és szétkapcsolás a csúszós pályán a szokásos­nál nehezebb. Hűvösek az éjszakák, a áaru- soknak mégis melegük van: szinte szünet nél­kül futólépésben kell közlekedniük. Mert ha késnek a fékezéssel, százezres károk keletkez­hetnék ... A ráktárnókok Szinté elmerülnek a rengeteg számadásban, kísérő levélben. A rak­tári munkások naponta több tonna árut moz­gatnak. Az 5. sz. Volán Vállalat dolgozói zsúfolt raktárakban dolgoznak. Örömmel közllk, hogy az egyik raktárát a közelmúltban korszerűsí­tették. Az áruhalmaz így is plafonig ér. Agács Jánosnak és brigádjának néha nem csak a ci- pekedés, de a helyhiány is gondot okoz. A nyíregyházi vasutasok és a Volán-dolgozók karöltve végzik munkájukat, de a 25 százalé­kos forgalomnövekedéssel nehezen tudnak megbirkózni. A mátészalkai vasutasok még mindig mostoha körülmények között dolgoznak. Az idén 3,5 kilométer hosszú vágányháiózatot kaptak az új ipartelepen, a TÜZÉP is kiköltö­zött a városból, de ez keveset enyhített a gon­dokon. Naponta négy-ötszáz tehervagon érke­zik ide és ugyanennyi indul tovább. A vasuta­soknak derekasan helyt kell állni, hogy vala­mennyi áru idejében a rendeltetési helyére kerüljön. A II. sz. őrhelyen különösen sok a munka. Tógyer Istvánékat főleg az éjszakai szolgálat veszi igénybe. Ilyenkor szinte per­cenként kell állítaniuk a váltót az őrhelyen. Egy-egy állításnál néha 70—80 kilót kell emelniük. Kaszonyi Bálint a forgalmista. Töprengő arcán látszik, hogy kombinál, rendelkezik a sikeres szállítás érdekében. Az állomástól az almatárolőig rövid iparvágány vezet. A táro­lóban is teljes a „harckészültség”. A szatmári almák éppen Brazíliába készülődnek. Látoga­tásunk napján 20 vagonnal küldtek a tenge­rén túlra. Nyírbátorban a várossá válás után több lett a vasutasok munkája. Tóth Bála váltóke­zelőt a tolatás teszi próbára. Pár nap múlva itt is kezdődik a cukorrépaszezon. Mint mond­ják, neki kell gyürkőzni. A nyíregyházi Volán dolgozó: gépkocsira rak­ják a sok árut. (Elek Emil és Nábrádi Lajos riportja) Nyírbátorban is van mit továbbítani. Rajztanárok kiállítása Autósok megyei versenye Érthető büszkeséggel emlí­tette Csermely Tibor, a me­gyei pedagógus továbbképzési kabinet vezetője a IV. nyári rajztanári alkotótelep kiállí­tásának megnyitóján, hogy 1971-től, a szabolcS-szatmári pedagógus stúdió alapítása óta a stúdiótagok összesen harminchat kiállításon vet­tek részt, köztük több orszá­gos és nemzetközi tárlaton. Nyírvasvári, Berkesz és Nyír­bátor után ezen a nyáron Nyírmihálydiba hívták Össze továbbképző táborozásra az alkotói ambíciójú rajzpeda­gógusokat. Újdonsága volt az idei tá­bornak. hogy Hajdú-Biharra] közösen rendezték. Cserébe Szabolcs-Szatmár amatőr képzőművészei (tehát a nem pedagógusok) Hajdúnánásor táboroztak. A két megye együttműkö dése mindenképpen dicsére tes. Szinte jel képszerűen fe­jezte ezt k! a telepvezető sze­mélye. Tenk László a jónevű íiatai festőművész debreceni Illetőségű ugyan, de ő irá­nyítja immár második éve a nyírbátori művelődési köz­pont képzőművész szakkörét. Nem egészen szerencsés dolog, hogy a pedagógusok kiállítása az őszi tárlat „ár­nyékában” nyílt meg. Még kevésbé szerencsés, hogy a Mórióz Zsigmond szín­ház előcsarnokának árnyé­kában : tárlatnézésre elég­gé alkalmatlan a világí­tás, egyik másik kép előtt perceket kell forgolódni, hogy , kikerüljük a zavaró tükrö­zést, homályt. A körülmények ellenére egyenletes színvonalú, szép a kiállítás, és főként a rajzta nítás távlatait illetően biz­tató. Tekintsük pusztán a tech­nikát: akvarell, olaj. gouache pásztelí, linó- és papírmet­szet, monotypia, tűzzománc kőszobor, nem beszélve a toll- és ecsetrajzok különbö­ző változatairól, illetve a vegves technikákról. — Ennyi­féle eljárást alkalmazott a huszonkét kiállító, valemeny- nyit megbízható vagy ahhoz közelítő jártassággal. Valószínű, hogy a rajzpe­dagógusok Célszerűen gyara­pítóit tudása az elkövetkezen­dő rajzórákon, szakkörökön is érezteti hatását. Egyénileg a nagyecsedl Mátray Lilian szép virág­csendélete, a nyírbátori Mak­rai Zsuzsa sejtelmes hangu­latú pipacsos sírdombja, a nyíregyházi Garancsi Bor­bála találékony megoldású tájai, az aporligeti Tasnády Irén erőteljes életképe, a ti- szavasvári Molnár Károlyné sikerült papirmetszete és a nyírgyulaji Sárosi Attila ka­rakteres portréja tetszett leg­jobban. A hajdú-bihariak kö­zül Fekete Borbála, Papp An­tónia, Major Béla és Pálfi Dénes munkáira hívjuk fel i figyelmet. A tíz szabolcS-szatmári ajzpedagógus közül egyéb­ként heten az őszi tárlaton is szerepeinek: ez a tény már önmagában is szemlélteti a rajztanári stúdió és a nyír- mihálydi telep hasznosságát. (á. sz. j.) A Szabolcs-Szatmár megyei Közlekedésbiztonsági Tanács és a megyei rendőr-főkapi­tányság közös rendezésében, az 1974. évi megyei autóveze­tés!, ügyességi és KRESZ versenyre vasárnap délelőtt került sor Nyíregyházán. A versenyzőket Sz. Nagy János rendőr alezredes, a KBT megyei titkára üdvözöl­te, ezután a mintegy ötszáz főnyi érdeklődő előtt elkez­dődött a verseny. Az Északi körúti osztott pá­lyás úttesten jól összeállított pályán: slalommenet, tola­tás) feladatok, kapubejárókb beállás, pallómenet, nyomkö vetés, és több. egyéb akadálv teljesítése szerepelt. A ver­senyzőknek ezenkívül KRESZ elméleti kérdésekre ls vá­laszt kellett adniok. A közel ötven főnyi ver­senyző küzdelméből egyéni­ben a Zsigulival induló nyír­egyházi Nagy János, míg csa­patban Nyíregyháza város és Mátészalka versenyzői szere­peltek legeredményesebben. Eredmények, összevont gép­osztály: 1. Nagy János Zsi­guli, 670 pont, 2. Szép Fe­renc Skoda, 660 pont, 3. Zempléni Tibor Trabant, 655, 4. Deli Lukács Zaporozsec, 5. Juhász Ferenc NSU, 6. Tar- cza Mihály Zsiguli, 1. Mihályi György Zsiguli, 8. Péter Já­nos Polski Fiat, 9. Tóth Gyu­la Trabant, 10. Tárkányi At­tila Fiat 500-as. Műszaki könyvbómn 74 Ro'and—Siebert: öúlor^yártás (Műszaki könyv­kiadó) Ki gondolta volna akár csak néhány évvel ezelőtt, hogy egy ilyen témájú könyv Szabolcs-Szatmárban , az egyik legfrekventáltabb mű­szaki olvasmány lesz. A Má­tészalkán létesült nagy és je­lentős bútorgyár, a megye fejlődő faipara azonban ma már érthetővé teszi Roland- Siebert könyvének jelentőse­gét. A szerzőpár könyvének ez a második, javított kiadása. A lipcsei mérnökökön kívül a 6. fejezet szerzői között két magyart is köszönthetunk, Posch Paula es Kovács Zsolt okleveles mérnököket. A mű a bútorok tervezésé­vel kezdődik. Szaovány, for­ma, funkció, anyag egymás meilettiségét taglalja, ezzel felhívja a figyelmet arra a fontos körülményre, amely egyes országok közötti — el­sősorban a KGST-relációban jelentkező — azonosságokra és különbségekre vonatkozik. Ebből eredeztetve ad igen jó gyakorlati tanácsokat a bú­torgyártás alapelveiről. Ter­mészetesen feltételezi — és milyen jó, hogy megyénk bú­toriparának nem kell szé­gyenkeznie — a jó és korsze­rű gépeket, a műszerezettség magas fokát. Ezek után fej­tik ki a szerzők részletesen az alapanyag, a lemez megmun­kálásának, az elemek és al­katrészek szerelésének gyár­tását, a felületkezelést, a bú­torok végszerelését. A Bútorgyártás cimű mun­ka szakkönyv, elsősorban mérnököknek szól, de egyik nagy erénye, hogy azt a kö­zépvezetők, technikusok, sőt, jól kvalifikált szakmunkások is értik, így egy magasabb munkásműveltség megterem­tésének eszközévé is válik. A másik amiért különösen ajánlani lehet: olyan lakás- körülményeket tételez fel a szerzőpár, amely a ml építé­szetünk sajátja is, így nem elvont és megvalósíthatatlan ötleteket vonultat fel. Cs?k reklám ? Kezdődött a rádióakció el­ső napjaiban, amikor a vá­sárló a blokkolásnál ébredt rá, őt bizony félrevezették! Mert nem mindenütt volíak olcsóbbak még a reklámo­zott ...akciós” készülékek sem. Megyénkben csupán az iparcikk kiskereskedelmi vál­lalat vállalkozott valameny- nyi hazai és nem tőkés im­portból származó rádió 20 százalékos kedvezménnyel való értékesítésére. Igaz, nem volt kötelező... Csak megyei akcióról volt szó... És folytatódik ezekben a napokban, amikor a vásárlók érdeklődése a tv-akcló felé fordul. Segített ebben a VASVILL hirdetése is: „Az október 31-lg vásárolt ív­hez ajándékba a vételhez alkalmas antennát adunk!” De hol? Ez hiányzott a hir­detésből. Mart nem minde­nütt, s ahol nem, ott újtént így érzi a vásárló, hogy be­csapták. Az októberben vá­sárolt tv-hez legfeljebb magyarázatot kap. S ez még a jobbik eset, ha megmagya­rázzák: „kérem, ml nem kö­töttünk Szerződést a VAS- VILL-cl. így nem kapjuk meg az ajándékantennához a nagyker 50 százalékos ár­kedvezményét. Nem vállal­tuk a másik 50 százalékot. Nem vállaltuk a tv-akciót 'em.” A szövetkezeti boltok­ban az esetek többségében zonban úgy tesznek, mintha emmiről sem tud '' ok. Kurta-furcsa J mag'- Óv­ókat” adnak, érthető, ha a ásárló becsapottnak érzi oagát. De ez kinek jó?! (kádár)

Next

/
Thumbnails
Contents