Kelet-Magyarország, 1974. október (34. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-02 / 230. szám
fSPWL <3$dí$thx£ír to A beregi napok tanulságai Az egészségnevelés társadalmi ügy Dohányt 109 ezer mázsa Ilma: exportszállítások Répa: elmaraáá^ Három igazgató a betakarításról rF áporozó kérdésekre zá" porozó válaszok sűrítették Szabolcs-Szatmár megye egészségügyi helyzetének kritikus és derűsebb pontjait. „1975 végéig a tervnek megfelelően 806 új kórházi ágyat adunk át”. „A 218 körzetből 200 betöltött”. „A fejlődés ellenére ma legalább 120 orvos hiányzik a megyéből”. „Nyolcvan fiatal tanul megyei ösztöndíjjal orvos- egyetemen”. „Az orvosegyetemek ma képtelenek arra, hogy megfelelő általános orvosokat képezzenek” — fakadt ki a fiatal csahold körzeti orvos, aki egyben a Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesületének megyei titkára, és a saját bőrén is tapasztalta ezt. „Mikor lesz végre alkalom, hogy a területi ügyeleti rendszer megoldódjék?” „A körzeti rendelőkbe egyszerűen nem orvos- írnokok, hanem képzett asszisztensek kellenek!” Az orvos—gyógyszerészi kapcsolatról: „erősítése egyik kezdőpont ahhoz, hogy az egészségügyi nevelőmunka harmo- SBikusabbá váljék”. Mindezek kiragadva a Iknságbál a beregi egészség- mevelfeí napok záróeseményén hangzottak el, nem előzmények nélkül, hiszem »égy nap alapos eszmecseréje vezette be a végső akkordokat Mondhatná valaki: vagon mi köze lehetett s nyír- madai előadássorozatnak ehhez, ahol a helyes táplálkozás volt a téma? Miként kapcsolódik ide a vásárosnamé- rayi tudományos ülés, ahol m szív- és keringési rendszer betegségeit elemezték? Vagy m tarpai remekbe sikerült megbeszélés az öregkori gondokról? De hogyan kapcsolhatjuk ezekhez a nagy, lényeges kérdésekhez a régészkedésnek tűnő, alkoholizmus elleni hónap megnyitóját? kém kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy az ember a logikai szálat megtalálja. Az első, ami a beregi napokat a megye általános egészségügyi kérdéseivel összefűzi, az az: a népegészségügy kilépett a rendelők, kórházak kereteiből, és Szabolcs-Szatmáf- foan immár másodízben bizonyosodott be: a nevelés, a megelőzés, a gyógyítás, a gondozás, vagyis az ember egészségének szervezett védelmi folyamata társadalmi üggyé válik. Fölösleges lenne minden résztvevőt felsorolni, de ízelítőül : minden eseményen részt vettek a párt illetékes, magas színtű képviselői. Az állami és társadalmi szervek helyi és megyei vezetőin kívül egy sor vállalat, termelőszövetkezet, állami gazdaság irányítója, munkása, minden kereskedelmi szerv képviselője jelen volt. Maga a jelenlét még nem bizonyít semmit — mondhatnék, és ez így igaz. A megnyilvánulások azonban azt mutatták: felelősséggel voltak ott, ötletekkel, tenniakarással, sőt egy-két év eredményeit felvonultatva. A beregi egészségnevelési napokon részvevő vendégek — Egészségügyi Minisztériumból, országos kutatóintézetekből, kórházakból, szomszédos megyéből — a megtartott referátumok utáni beszélgetések után talán erről többet beszéltek, mint saját témájukról. Nem mondták gyakran, de megfogalmazták: van egy modell már, amely országosan is példamutató, és ez itt született nálunk, ahol gyors fejlődés és nagy gond, nagy siker és napi küszködés együttes vajúdása, minden mesterséges szervezés nélkül alakította ki a társadalmi üggyé magasodó egészségpolitikát fT avaly is, a® idén is * akadtak kétkedők, akik égy vélték: nem fullad-e lamiféle provincializmusba m egészségnevelés ügye, ha egy tájegység a házigazda. A 79- as szatmári napok máig is érezhető hatása bizonyítja, hogy nem. Az idei beregi események pedig újabb tanulságokkal szolgáltak. Ezek közül az első: nem négy községet, de valóban egy tájegységet hozott aktív lázba a rendezvény, kisugárzott a környékre, és példázta azt: a megfogalmazott eszmék és elméletek igenis valóra válthatók a legkisebb községben is. A lényeg pedig ebben rejlik. Csak annak az egészség- nevelésnek van célja, amely megvalósítható. Jó, hogy vannak modellüzemek, iskolák, gazdaságok, de mi lesz az itt szerzett tapasztalatokkal? Nos: amint ma a könyv, a kultúra házhoz megy, úgy kell, hogy házhoz menjen es egészséges és okos élet mind megannyi lehetősége, lépcsőfoka. A fogyasztási szövetkezetek bebizonyították: tudnak olyan kiállításokat szervezni — eladható és kapható árukból! — amelyek szinte kényszerítőén befolyásolják a látogatót okos táplálkozásra, higiénére. Orvosok és gyógyszerészek tudnak olyan közérthető dolgokat mondani tudományos alaposságú referátumaikban, amelyek százakat döbbentenek rá arra, hogy mi az aktív pihenés, mi a túlzott gyógyszerfogyasztás veszélye. Üzemi és termelőszövetkezeti vezetők példákkal mutatták be: a szociális gondoskodás miként épül be szervesen egy gazdaság mindennapi életébe.* TW índenki tudja: az egész- 1 M séges életre nevelés nem kampány, nem két vagy három nagy területi rendezvény oldja meg. Nem is akadémikus megyei tanácskozás. De a kezdetek éppen ezekben a vidéken rendezett eseménysorozatokban rejlenek. Mert igényt támasztanak, felelősséget ébresztenek, évekre programot adnak, ezreket mozgatnak meg, vagyis alapot teremtenek ahhoz, hogy a napi apró munka, amely orvosi rendelőben, boltban, tsz-irodában, gyári műhelyben, patikában, iskolában zajlik egy maradandó, maga« színtű élményre épüljön. Vannak feladatok, amelyeket a tanácsoknak, a minisztériumoknak, az egyetemeknek kell megoldaniok. Az effektiv gyógyító munka változatlanul az orvos elsőrendű feladata. De az egészséges ember, a jövő nemzedék értelmes életre nevelése nem szorítható falak közé. Meggyőzően jelezte a beregi egészségnevelési napok nem egy referátuma, maga a fórum, a közben zajló beszélgetések sorozata, hogy az az egységes politikai koncepció, amelyet a párt tárt a társadalom elé, miként fejlődik egységessé. Tudománypolitikai, oktatáspolitikai, közművelődési határozatok, egészségügyi törvény ma már nem úgy jelentkeznek, mint merev határokkal elválasztott kötelmek, hanem egymásba- folynak, rendszert tételeznek fel, és egy-egy településen elmossák a felelősök közötti határokat. Ennek az igazságnak a plaszticitása domborodott ki a beregi napokon, egy "“t I star*«« Lajml Az elmúlt napokban részletesen beszámoltunk az őszi munkák helyzetéről. Ezúttal kiegészítésül három vállalat igazgatójául beszélgettünk a dohánytörésről, a cukorrépa betakarításáról és az almaszüretről. A Nyíregyházi Dohányfermentálógyár igazgatója elmondta, hogy a dohánytörés befejezéséhez közeledik. Természetesen a időjárástól függően. A hevesi fajta dohányokból Szabolcsban már körülbelül a kilencvenöt százaléknál tartanak. A nyíregyházi gyár körzetéhez tartozó hat megyéből több, mint tizenegyezer hektár tartozik, amelyből Szabolcsban hatezer hektáron termelnek. Zölden 109 ezer mázsa a termés- becslés. Nyolcvanötezer már bent van a vállalatnál. A nagylevelű fajtákból, — mint amilyen a szabolcsi és a burley — körülbelül hetvenötezer mázsa lesz szárazon, de lehet még több is, ha az időjárás kedvezni fog. A tavalyi mennyiségnél sajnos jóid gondolná, hogy az ezredfordulóig a termelőszövetkezetek válnak a megye legnagyobb erdőgazdálkodó szervévé, s a második helyre kerülnek az állami erdőgazdaságok. A fejlesztési terv szerint ugyanis 2000-ig minimálisan 26 ezer 700 hektár új erdőt telepítenek, melyből az erdőgazdaságok 4500, a termelőszövetkezetek 19 ezer 200 hektárt valósítanak meg. A számok azzal magyarázhatók, hogy beültetendő területek főleg a termelőszövetkezetekben vannak és a mezőgazdaság érdeke is, hogy a gyenge termőképességű területek, vagy azok, amelyek gazdaságosan nem hasznosíthatók, erdősítve legyenek. Az itt létesítendő erdők nemcsak nyersanyagot adnak a népgazdaságnak, hanem nagy a környezetvédelmi hatásuk — az ültetvényeket megvédik a szél káros hatásától, növelik a páratartalmat, befolyásolják a talaj vízháztartását. Az új erdősítések egy sor szakmai kérdést vetnek fel, sőt a legtöbb esetben kísérletezéseket tesznek szükségessé. Ebben a munkában nagy val kevesebb az idei termés, de az eddig letört dohány minősége jobb volt az elmúlt évinél. Azok gazdálkodtak jól a növényeikkel, akik csak a virágját csipték le, és a „hegyleveleket” is hagyták megnőni. A Szerencsi Cukorgyár igazgatója elmondta: erre az évre megyénkben 121 mező- gazdasági üzemmel hétezerkétszáz hektárra kötöttek cukorrépa értékesítési szerződést. Az ár- és belvizek miatt több mint ezer hektáron kipusztult a vetés, tehát a terület valamivel hatezer hektár fölött maradt, amelyről 18 600 vagon cukorrépa termést várnak. A betakarítás megkezdődött. Eléggé vontatottan halad, mert a kedvezőtlen időjárás miatt a mezőgazdasági üzemek olyan növények betakarításával is elmaradtak, amelyeket normális időjárás esetén a cukorrépaszedés kezdetéig már befejezhettek volna. Ilyen például a burgonyaszedés. Az eddig befejezett táblák termése megegyezik a becsült segítséget nyújt az Erdészeti Tudományos Intézet Tiszántúli Kísérleti Állomása, mely a napokban ünnepelte alapításának ötvenedik évfordulóját Ez alkalomból kétnapos tudományos ülésszakot rendeztek, melyen a megyénket képviselő szakemberek beszámoltak az eddigi közös munkáról és kérték a kísérleti állomás segítségét a további tennivalók elvégzéséhez. Az ERTI-nek Szabolcs- Szatmár megyében a tudományos szolgáltatások terén kiforrott hagyományai vannak. Már 1966-ban a cellulóz- nyártelepítéshez termőhely feltárásokat végeztek, de jelentősek a nyár fajta- és hálózati, valamint nyárnevelési . kísérletek is melyek kiterjednek az erdőgazdaságok, az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek területeire is. Legjelentősebb a tyukodi Kossuth Termelőszövetkezetnél folyó kísérleti munka. Itt a tsz ötszáz hektárnyi erdőterületén a láptalajokon történő intenzív nyár- és fűztermesztés telepítési és nevelési problémáival foglalkozik a kísérleti állomás. A mátészalkai tangazdaság területén 15 hektáron műtrágyázás! kísérletet végeznek. Az új erdők 40 százalékát az akác fogja képviselni, de az eddiginél nagyobb szerepet kap az erdei fenyő. Az előbbihez kifogástalan minőségű és genetikei értékű szaporítóanyag szükséges, az utóbbihoz pedig a fenyőne- mesítési eredmények mielőbbi bevezetése a gyakorlatban. A szatmár-beregi tájakon továbbra is meghatározó fafajta lesz a kocsányos tölgy, s a meglévő, nagy értékű régi állományokat fokozott védelemben részesítik. Kutatási eredményeket kíván még néhány üzemszervezési, területhasznosítási, fafajpolitikai kérdés, valamint a környezetfejlesztés, a tájépítés és tájgondozás problémája. A jövő erdőgazdálkodásának egyik legfontosabb feladata lesz megyénkben az erdőnevelés. Az elmúlt két évtized során évente 7—800 hektár erdőtelepítés és 500 hektár erdőfelújítás történt. Ez a szám emelkedni fog és az évi erdőtelepítés eléri az 1400, a felújítás pedig az évi 700 hektárt, & A hozammal. A minőség viszont a tavalyi aszály és a nyári sok eső miatt rosszabb a tavalyinál. Ezért a feldolgozás nehezebb. A gyár arra kéri a szabolcsi termelőket: fordítsanak nagyobb gondot a répa szedésénél és szállításánál a tisztaságra. Ezt annyival is könnyebben megtehetik, mert idén 11 újabb gazdaság vásárolt cukorrépa betakarító gépet A HUNGAROFRUCT Vállalat vezetői szerdán Nyíregyházán tartották meg termelési értekezletüket A tények: szovjet exportra már elment 4 ezer vagon. További ezer vagon téli almát tároltak be a hűtőtárolókba. A* NDK-ba és Csehszlovákiába 500 vagon almát küldtünk. Ezen kívül folyik a tőkés piacra is a szállítás, az NSZK- ba és Svájcba. A szocialista brigádok továbbra Is tartanak kommunista vasárnapokat amelyek igen sokat segítenek a feladatok teljesítéséhez. (gnz) Diákújság Kis szoba, nagy halom papír, néhány lelkes kis újságíró, akik érdeklődnek, lót- nak-futnak, gépelnek, papírt cipelnek, stencileznek, (ha megengedik nekik), kilincselnek ide-oda, hogy egy na- PjOn a padokra tegyenek egy összefűzött kis újságot amit úgy hívnak, hogy Toliunkból, Diákhang, Élét és iskola, Tanítani, KISZ-híradó, Diákélet. Pontosan így, mert megyénkben ez a hat diákújság tartja még magát Néhány évvel ezelőtt nehezebb lett volna a felsorolás, akkoriban népszerűbb volt a diáksajtó. Pedig az ifjúsági lapoknak aligha van ma is lelkesebb olvasótábora, mint a 14—18 éves korosztály. Most is van rá igény, még lelkes kis újságíró is akad az iskolákban — estik támogató van kevés. Felesleges társadalompolitikai okokat keresni a diákújságok megszűnésére. Egyszerűen nem törődik velük senki. Az Iskolák vezetői nyomdai okokra hivatkoznak, persze ők is tudják, hogy nem világlapokról van szó, hanem egyszerű, stencilezéssel készülő, összefűzött lapokról, amiben az a legértékesebb, hogy rólunk, a mi iskolánkról, a mi gondjainkról van benne szó. És ennek ma nincsenek legyőzhetetlen akadályai. Csak, ha úgy képzeljük. Az is igaz, hogy a megjelenő diákújságok szerkesztőinek is van gondja épp elég. Mert ők is sokszor egyedül maradnak. Sokszor azoktól sem kapnak támogatást, akik felnőtt komolysággal, megfelelő hivatástudattal segíthetnék a fiatalok útkeresését. A mi hat diákújságunk egyenlőre nem üti meg a sokak által emlegetett szintet Mert éppen saját gondjuk, örömük hiányzik belőle, az iskolai élet mindennapjai. Úgy látszik, mintha abban az iskolában mindenki versíráson, kirándulási élményen tömé a fejét. Pedig másról is beszélnek a diákok, vitatkoznak — és fórumot követelnek nap-nap után. A diákújság az iskoláért, a közösségért, a jobb munkáért született. Hogy érdeklődő, há- zatáján szabadon véleményt nyilvánító fiatalokat neveljen sajátos eszközeivel. Támogatni, segíteni kellene „megszállottjait”, hogy valóba» ezért legyen. Slawomir Mrozeks Kacaj hordó V ettünk egy hordót, kovászos uborkának, és kint hagytuk a lépcsőházban. Sötét a lépcsőházunk, így hát mi sem volt könnyebb, mint megbotlani a hordóban. Már első este, amikor a konyhában ültünk mindnyájan, hirtelen nagy csattanás-puffa- nás hallatszott: nagyapó jött épp haza a határból, megbotlott a hordóban, s minthogy alaposan megütötte magát, nagyszerűen mulattunk rajta, majd halálra kacagtuk magunkat. Ettől fogva minden este összegyűltühk a konyhában és lestünk, nem jön-e valaki. Mihelyt meghallottuk a jellegzetes zajt, nyomban kitört belőlünk a kacagás, s amikor aztár besántikált a jövevény, szinte gurultunk a nevetéstől. Megesett, hogy az egyii: szomszéd kétszer egymásutár esett hasra. s a bácsi- kám valóságos nevetőgörcsö kapott; amikor pedig a teje eltörte a lábát, a nagynéné- met hátba kellett veregetni, mert elakadt a lélegzete, s nem is csoda, annyira mulatságos volt! Egy idő múlva a sógorom azt javasolta, legfőbb ideje kamatoztatni akaratlan találmányunkat. Elhatároztuk, hogy szórakoztató vállalatot alapítunk. Plakátot tűztünk ki, ezzel a felirattal: „Kacajhordó — hátsó épület, az udvarban balra, a lépcsőn föl.” A sógor aranyozott lábszárvédőben árulta a jegyeket az udvaron, s azután mindnyájan leültünk a konyhában és vártuk az ügyfeleket. Az ügyfelek jöttek, fizettek, beléptek lépcsőházba, megbotlottak a hordóban és lestek, s a könnyeink is po- yogtak a kacagástól. Rövid idő alatt olyan jelentékeny jövedelemre tettünk szert, hogy komolyan gondolhattunk serdülő gyermekeink felsőfokú taníttatóJL sára. Vállalatunk tökéletesítése érdekében a befektetéstől sem riadtunk vissza; ráadásul csapófedelet vágtunk a padlóba, s ezentúl az ügyfél közvetlenül a hordóba botlás után leesett a pincébe, így még sokkal mulatságosabb volt. Irigyeink — mert mindig vannak irigy emberek — amikor látták, hogy jól megy az üzlet, nyakunkra küldtek egy pénzügyi ellenőrt. Az ellenőr azonban olyan tökéletesen botlott meg és vágódott hasra, hogy nyomban megállapította: becsülettel végezzük a dolgunkat, s nem alkalmatlankodott tovább. Egyik este a konyhában üldögéltünk, ahogy szoktunk. Szomorú, esős nap volt, mind örültünk^ lanagy égy kis gzőpakozásraak nézünk «lébe Nem ígérkezett különösebb látogatottság: csupán egy jegyet adott , el a sógor, — ugyanis épp vasúti szerencsétlenség történt, s mindenki odament bámészkodni. Ülünk. Várunk. Halljuk, hogy valaki jön föl a lépcsőn. Mindjárt kezdődik a muri! Fülelünk — semmi Se csattanás, se puffanás, se sikoly, vagy jajgatás. Csupán nyílik az ajtó és ott áll a kliens. Körülnéz és azt kérdi: „Hol az a hordó?” — Hogy jött be? — kérdi a sógor csodálkozva. — hiszen sötét van a lépcsőházban! — Gyufával világítottam magamnak — mondja amaz. — Csaló! — kiáltott fel a sógor elkeseredetten, s fültövön vágta. És igaza is volt Bizonyos elemi tisztességgel mégiscsak tartozik az egyén a maszek vállalatnak. tasésyi <3«wá» fordítása Tervek és kísérletek 2000-ig (Jj erdők megyénkben *
