Kelet-Magyarország, 1974. október (34. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-13 / 240. szám
kétdi'-mdfx&ÉItffr -▼Asjntfffiw mLOBffjy Bizalom Közéleti doígokrőí beszélgetve gyakran szóba kerül manapság a kispolgári önzés, a iharácsolás. Legújabban egy fővárosi köztisztviselő bűnügyét emlegetik, mint a harácsolás iskolapéldáját. A szóban forgó köztisztviselőnek szépen berendezett otthona, tisztes jövedelme volt, mégis rendszeresen elfogadott különféle juttatásokat a felügyelete alá tartozó intézmény vezetőitől. Hogy mire kellett a korrupció útján szerzett pénz? Gondolom, hogy autóra, esetleg nyaralóra, hiszen a felelős posztra állított vezetőnek minden más megadatott tisztességes úton. És itt álljunk meg egy pillanatra. Vajon, tói autót, nyaralót akar vásárolni, az mind harácsoló, tisztességtelen ember? Ha általánosítanánk, ha kispolgári harácsolásnak, önzésnek kiáltanánk ki minden gyarapodást, éppen azt az igazságos elvet támadnánk, amelyet mind következetesebben akarunk •érvényesíteni: a mindenkinek a végzett munkája szerint szocialista elvét Vajon lehet-e egy napon említeni a 16—18 órát tevékenykedő orvost, kutatót, mérnököt, az évtizede gyűjtögető munkást, a törekvő tsz-tagot — akinek kocsija van — azzal az emberrel, aki jogtalan előnyökből, tudás, töprengés, éjszakázás, túlórázás, kétkezi munka nélkül akarja megszerezni ugyanezt? A választóvonal tisztességes és tisztességtelen ember között éppen itt húzódik: több és jobb munkával szerzett-e többet, avagy becstelen módon, ®yerészkedéssel, esetleg korrupcióval. Ismerünk megyénkben is bírósági ügyeket, amelyekben felelős beosztású emberek azért kerültek a vádlottak padjára, mert hozzányúltak a közvagyonhoz. Akik e káros jelenség mélyebb összefüggéseit is látják, nemcsak az okozott anyagi károk miatt aggódnak, hanem a legértékesebb tőkét, az embert szeretnék megóvni a közéletnek, a kö- eösségnek. Érthető ez, hiszen a mi társadalmunk egyebek között abban is különbözik minden más társadalomtól, hogy a hatalommal felruházott emberek egyéni életútjáért, sorsáért is felelősséget vállai. A példánkban szereplő köztisztviselő évekig becsülettel tevékenykedett beosztásában. Jellemének, erkölcsének összetevője tehát nem csupán a gyengeség és a gyatraság. Megfelelő környezetben képes lett volna — önmagával is 'küszködve — megerősíteni magában olyan tulajdonságokat, amelyeknek híján volt, amikor a korrupció útjára lépett. Körülötte, mellette és felette sokan dolgozóiak. Munkahelyén működnek hivatali és társadalmi szervek, amelyeknek többek között a nevelés, az ellenőrzés is joguk és kötelességük. Mégsem éltek idejekorán a megféke- réssel, a felelősségrevonással, hagyták, hogy teljesen alámerüljön a visszaélések mocsarába. De túl az egyéni tragédián, a szóban forgó korrupciós ügy azért is veszedelmes, mert mz smberek bizalmát rendíti meg, esetleg cl.- an tisztségviselőkkel szemben is, akiktől a harácsolásnak rnég a gondolata is távol áll. Eredményesen harcolni a kispolgári öntés harácsolás ellen úgy lehet, hogy a konkrét jelenségek ellen lépünk fel, azon nyomban, hogy szembekerültünk velük. S még ennél is fontosabb a megelőzés, vagyis olyan morális légkört, hangulatot kell teremtenünk, amelyben mindenki csakis érdeme és munkája szerint részesülhet a megtermelt javakból. Kz nemcsak hivatali és állampolgári, hanem a legtermészetesebb emberi kötelességünk. Romantikus és naiv dolog lenne persze Kzt hinni, hogy egy elhatározással útját lehet állni a harácsolásnak. De igenis sokat lehet tenni, ha minden közösségben — ne féljünk a szótól — üldözik, és nem tűrik meg a legcsekélyebb visszaélést sem. Nagyon fontos és kívánatos az ellenőrzés megszigorítása. Az emberekben való bizalom — nolitikánknak ez a sarkalatos tétele — tier jelenthet sem vakhitet, sem szájtátisá- jr la valami, úgy a harácsolás megfékezé- S< .akis felülről Indulhat el Elsősorban a x ,ető testületeknek — a községi tanácsoktól a Legmagasabb tanácsokig — kell a gyakorlatban is bízón vítaniok. hogy ezekkel a jelen- tégekk»' nem akarnak megbékélni. Bizonyos, hogy a natározott fellépés a vezetők részéről Őszinte és erőteljes támogatást kap a becsületes emberektől, akik túlnyomó többségben vannak a harácsolőkkal, szerencselovagokkal (izemben. I®ss«gä Frigyes VÁLTOZÓ VILÁGUNK __________________________________________ ¥ A munkavédelem megyénkben A mérlegelés és tervezés kettős szemszögéből vizsgáljuk most a munkakörülmények alakulását, a munkavédelem időszerű kérdéseit. Mérlegeljük, hogyan teljesítettük a IV. ötéves terv céljait, mit végezhetünk még el a tervidőszak hátralévő hónapjaiban, hogy kedvezőbb feltételeket teremtsünk az élet- és munkakörülmények javításában a következő tervidőszakban. A vállalatok egy részénél és az irányító szerveknél most foglalkoznak az V. ötéves terv irányelveivel. Ezeknek az irányelveknek igen fontos témaköré a korszerű munkakörülmények kialakítása a dolgozó ember életének, egészségének, testi épségének védelme. Az emberek napjaik jelentős részét munkahelyükön töltik, életkörülményeiket tehát jelentősen befolyásolják a kedvező, vagy rossz munkafeltételek. Amikor a munkások helyzetéről szólunk, messzemenően figyelembe kell venni a munkakörülmények hatását és gondoskodni szükséges tervszerű javításukról. Kedvezőbb feltételek A munkavédelemben egyre kedvezőbb körülményekkel számolhatunk. Az 1973. évi üzemi baleseti mutatók tovább javultak. Csökkent az üzemi balesetek száma. Kevesebb a halálos baleset, mint 1972-ben. A részleges rokkantságot okozó csonkulásos balesetek száma 19 százalékkal, a 3 napon túl gyógyuló üzemi balesetek szama 8,8 százalékkal csökkent. Kisebb a foglalkozási megbetegedések aránya, valamint az üzemi balesetek miatt kifizetett táppénzes nap is. Tervszerűbb tevékenységgel sikerült, megőriznünk a kedvező tendenciát és nagyobb ütemű fejlődést elérnünk mind a munkakörülmények alakításában, mind a munkavédelemben. A vállalatok, felügyeleti szervek az elmúlt évben nagyon sok jó intézkedéssel szolgálták a munkakörülmények javítását. Különösen az MSZMP 1972. novemberi határozata végrehajtása során fordítottak nagyobb figyelmet a munkásokat közvetlenül érintő munkakörülmények javítására. Mérhető volt ez számokban is: például az állami gazdaságok területén 17 százalékkal nőtt az ilyen típusú ráfordítások aránya az előző évihez viszonyítva. Vállalataink egy részénél az ötéves terv első 3 évében felhasználták a teljes tervezett összeget, mint például a KEMÉV- nél. Természetesen az intézkedési tervek végrehajtásához jó alapot szolgáltatott az eredményes vállalati gazdálkodás, a nyereségből képzett fejlesztési alap. A kedvező politikai légkörben, melyben állandó hangsúlyt és fontosságot kap az élet- és munkakörülmények vizsgálata — minden szintén rendszeressé vált a munkafeltételek tervszerű fejlesztése, az intézkedési tervek kidolgozása, a végrehajtás ellenőrzése. Elmondhatjuk, a munkavédelmi tevékenység kezd a vezetés szerves részévé válni, a felügyeleti szervektől a vállalatokig. Figyelem az új dolgozókra Az alapvetően jól fejlődő munkavédelmi tevékenység azonban még nem minden területen eredményes. A közlekedésnél, a vasútnál, az építőiparban emelkedett a halálos balesetek száma, a vasiparban pedig a csonkulásos balesetek száma nőtt. A leggyakoribb baleseti ok továbbra is a tárgyak esése, a munkagépek helytelen kezelése, a munkafolyamatok elégtelen szétverése, E/°k okozzák az összes balesetek 59 százalékát Magas az újonnan belépő dolgozók baleseti aránya: 40 százalék körüli Megdöbbentő, hogy a nők egyébként kedvező baleseti statisztikájában az összes sérülések 57 százaléka olyan munkásnőkkel történt, akik egy évnél rövid.ebb ideje dolgoztak abban a munkakörben, ahol a baleset érte őket. A nők védelmére, munkakörülményeire egyébként miinkaegészség- ügyi vonatkozásban is nagyobb figyelmet kell fordítani. ■ Több területen jellemző még az anyagmozgatás, cipekedés, a szalagmunkánál a monoton jellegből eredő idegrendszeri megterhelés, a zajártalom. Komplex anyagmozgatást Noha eredményekkel büszkélkedhetünk, a IV. ötéves terv munkavédelmi tevékenységében, a tervek végrehajtásában mérlegelnünk kell, hogy jó néhány területen nem haladtunk előre megfelelő mértékben. Ezekben a kérdésekben a felügyeleti szerveknek, a vállalati központoknak kellene hatékonyabb megoldást keresni. A fejlesztés jelentős hányadát az anyagmozgatás, a nehéz fizikai munka kiküszöbölésére fordították a vállalatok. Az anyagmozgatás komplex megoldására azonban csak néhány vállalatnál gondoltak, a legtöbb helyen nincs, kialakult elképzelés. Sok helyen az új technológiák bevezetésével nem gondolnak a gépek automatikus anyagadagolására, a termék leszedésére, a csomagolás gépesítésére. Az anyagszállítás, anyagmozgatás és a rendezetlenségből eredő zsúfoltság ma is jelentős baleseti forrás. Még mindig sok az olyan új gépek száma, amelyek védőberendezés nélkül kerülnek még forgalomba is (főleg a vas- és fémipari forgácsoló és faipari gépeknél.) Nem foglalkozik eléggé a biztonsági berendezések fejlesztésével, a termelésben pedig az üzemi karbantartás sok esetben elhanyagolja a védőberendezések karbantartását, pótlását, a javításnál pedig elfelejtik visszaszerelni. .. Nagyon fontos munkaegészségügyi feladat a zajszint csökkentése az üzemekben. Sajnos, egyelőre még jóformán csak a felmérésig jutottak el a vállalatoknál. A szellőzés megoldása is sürgető lenne jó néhány munkahelyen, A IV. ötéves terv • munkavédelmi intézkedései az említett hiányosságok mellett elsősorban az iparban hoztak jelentős eredményeket. Ettől a színvonaltól elmaradt a mezőgazdaság szövetkezeti szektora, a melléküzemi tevékenységet folytatók, a költség- vetési üzemek és az. egészségügy néhány területe. Változtatni a szemléleten Az anyagiakon till sok helyen szemlélet- berti elmaradás is akadályozza a munka- körülmények fejlesztését. Törvényben rögzítették, hogy a vállalat — tehát a felelős gazdasági vezetők — kötelessége gondoskodni a munkakörülmények fejlesztéséről, a korszerű követelményeknek nem megfelelő létesítmények átalakításáról. Sajnos, még ma is találkozunk olyan szák látókörű gyakorlattal, hogy a munkavédelmi berendezéseken, eszközökön akarnak takarékoskodni. Gyakran tapasztaljuk: gazdasági, olykor szakszervezeti tisztségviselők is döntenek úgy kérdésekben, hogy csak a gazdasági eredményt figyelik, az embert, körülményeit nem. Nem tudatosan hanyagolják el ez“h a vez^i'k a dolgozók érdekeit, csak egyszerűen nem érzSfei s solclrf» nyú vezetői munka szerv js részének. Minden szinten mozgósítani kell, hogy a vezetők kötelessége gondoskodni munkatársaik testi épségéről, életének, testi épségének védelméről. A vállalati munkavédelmi tevékenység döntő láncszeme ma az ellenőrzés. A szak- szervezeti bizottságoknak, tanácsoknak (VSZT) bátrabban, határozottabban kel! fellépni az intézkedési terv összeállításánál, a végrehajtás ellenőrzésénél, a munkavédelmi beszámolók értékelésénél. Nagyon fontosak a munkavédelmi szemlék. Minden vállalatnál arra kell törekedni, hogy a szemlék ne legyenek formálisak — vegyen részt rajta a felelős gazdasági vezetők A munkavédelmi szemle közvetlen kapcsolatot teremt a dolgozókkal, érdek' körülményeik iránt, tájékozódást, hogy dk mint érdekelteknek mi a kívánságuk, javaslatuk, körülményeik javítására. Több vállalatnál felismerték a munkavédelmi szemlék jelentőségét és keresik a módot tartalmi gazdagításukra, például a Felső-tiszai Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaságnál, vagy az utóbbi időben a kisvárdai Vulkánnál. A formalitás ellen kell küzdeni a mutte kávédéinál oktatás terén is. Figyelmeztető jel az újonnan belépő dolgozók magas baleseti aránya, hogy nincs rendben ez a kérdés. A vállalatok egy részénél megelégednek azzal, hogy az új dolgozó meghallgatja a munkavédelmi tennivalókat, de a művezetők, biztonsági megbízottak nem győződnek meg arról, vajon tudja-e. Éljenek jogukkal a szakszervezetek Svek óta küzdünk azért, hogy a baleseteket pontosan kivizsgálják, az okokat kiderítsék és elhárítsák. A sorozatos nevelő munka e téren is hozott eredményeket. Megyénkben elértük, hogy az üzemi balesetek kivizsgálása kezdi megközelíteni a követelményeket. Vannak olyan vállalatok, ahol 80—90 százalékban kifizetik a kártérítést a dolgozóknak. Megyénkben a kártérítések aránya 20 százalékról 65 százalékra nőtt. Az üzemelt nagy részénél a „véletlen”, mint baleseti ok, már nem szerepel a jegyzőkönyvekben. Előrehaladásról szólhatunk, de még mindig nem olyan jó a helyzet, mint szeretnénk. Ma is vállalati betegség, hogy a balesetek nyomán sokkal nagyobb gcndot fordítanak egyesek a vállalati vétlenség bizonyítására, mint a baleseti ok megszüntetésére. Amit a szakszervezeti bizottságoknak a kártérítések ügyében képviselniük kell: mindig állapítsák meg a baleset valódi okát, intézkedjenek hasonló balesetek megelőzésére, s követeljék, hogy a dolgozó kapja meg ami néki törvényesen jár. Éljenek a szakszervezeti bizottságok azzal a jogukkal, hogy ha a balesetet szenvedett dolgozók bizonytalanság, vagy más ok miatt nem kérnek kártérítést, a szakszervezeti bizottságok kötelessége kérni helyettük. Aktívák segítségével A HAFE nyíregyház! gyérében minden gépe® gelszereíséüi w munkavédelmi berendezéseiket ÍHammdl József felvétel®? A vállalati szakszervezeti szenteknek sokoldalú munkavédelmi tevékenységet kell ellátni, erre csak akkor képesek, ha megfelelő aktivahálózat áll segítségükre, ha működnek a munkavédelmi bizottságok és az üzemekben a munkavédelmi őrök rendszeresen tevékenykednek. Az elmúlt években erősödött a munkavédelmi propaganda, sok vetélkedőt, versenyt rendeztek, munkavédelmi hónapokat szerveztek és ezekkel az emberek ezreiben ébresztették fel az érdeklődést e kérdések iránt. A szocialista brigádok példamutatása Napjainkban a kongresszusi munkavállalások között is találhatunk példát arra, hogy a szocialista brigádok tevékenykedni kívánnak munkakörülményeik javításáért, a munkavédelmi feladatok megoldásáért. Ezt az érdeklődést kedvezően hasznosíthatják a szakszervezeti bizottságok olyan formán, hogy felújítják a munkavédelmi bizottságaikat — szakemberekkel erősítik meg — és rendszeressé szervezik a munkavédelmi őrmozgalmat. Különösen arra figyeljenek, hogy a munkavédelmi bizottságokban műszaki, jogi és üzemegészségügyi kérdésekhez értő emberek is tevékenykedjenek, mert e kérdések elemzésével ők adhatpak segítséget a szakszervezeti bizottságok társadalmi munka- védelmi felügyelőinek. Természetesen a bizottságok újjászervezése mellett gondoskoüni kell az aktívák képzéséről, továbbképzéséről, hogy társadalmi munkájukat igényesen, színvonalasan tudják végezni Benfees Lészܧ * 1
