Kelet-Magyarország, 1974. szeptember (34. évfolyam, 204-227. szám)
1974-09-08 / 210. szám
IS . .. . ---- ». jjg-rr:^rara»iui^-=J^X É rt ^TXr^T hk$P NYÍRBÁTOR Édesanyák útja VEZETŐ POSZTON „A szervezésen múlik minden** Ha hiányzik a főnök — A csoportvezetőnk férfi, én vagyok a helyettese. Azért mondtam, hogy csak beugró vagyok — eddig csak nehány alkalommal volt szükség arra, hogy átvegyem az irányítást. Igaz a csoportvezető távollétében sem engem bíznak meg a helyettesítésével... Az egyik Csepelen tanult kollégámat. Aztán, amikor ő is hiányzott, én vezettem a műszakunkat— A művezető eng->m akart kímélni, mondta. Ami igaz, igaz, nem könnyű a saját munkám mellett ellátni a csoport vezetését is. — Kilenc nő és tíz férfi van a brigádunkban. Mert egy brigádot is alkotunk, az Április 4. brigádot. Amikor én voltam a csoport vezetője, láttam, hogy különösen igyekszik min-, denki. Sikerült lg a műszak: száztizenhárom százalékot teljesítettünk— — Betanított munkás vagyok. Tavaly ajánlották, hogy menjek el egy 2 hónapos szakmunkásképző tanfolyamra. Szívesen vállaltam volna, de közbejött néhány váratlan nehézség- nem mehettem. Ha lehetőség nyílik újra, akkor megyek. Nem lesz könnyű, otthon gyerek van----ötéves a kisfiam — s a férjem is itt dolgozik, folyamatos műszakban. De szükségem van a szakmunkás-bizonyítványra. Másrészt pedig szakszervezeti bizalmi vagyok.» én is agitálom a többieket a tanulásra— A papírgyár vezetői tehát férfiak. De nem sokáig tart már ez a hegemónia. Kovácsvölgyi Zoltán igazgató így vélekedik: — Egy—két év múlva egészen más lesz a helyzet. Ha nem is a létszám arányában — hiszen közel fele-fele a férfi-nő arány — de lényegesen megváltozik a vezetőgárda. Minden szinten tanul néhány nődolgozónk — közülük kerül majd ki a gyár vezetőinek egy része... Évek — tanulással — A szalag mellett kezdtem én is — kezdi Csikós Lászlóné. — Hat éve dolgozom a ruhagyárban. Tanyán laktunk, húszéves koromig otthon voltam. Akkor férjhez mentem, / Nyíregyházára kerültünk. Betanított munkás lettest a nadrágkéazftő szalag aaefflaes. «an ráhajtottam — kellett a pénz, lakást aks&> tunk venni mielőbb. — Észre is vették, hogy Igyekszem— Qyas® kori volt a jutalom, dicséret. Aztán «gyaam megkérdezték: van-e kedvem tanulni, a sásáig» munkásképző-tanfolyamot végezni. Orőmmdl láttam hozzá. Szeretek tanulni— Nagyon JcU sikerült a vizsga. Tavaly márciustól aztán esi vagyok a szalag vezetője. Huszonhat éves fej» jel irányítok harmincnyolc dolgozót — közülük nagyon sokan idősebbek nálam— — Nagyon-nagyon szokatlan és nehéz vcffl egyik napról a másikra vezetővé változni. A munkatársaim azonban sokat segítettek. A többi művezető — többségükben férfiak —• mindig adott tanácsot, ha nem ment vaiamfe Bátran fordulhattam hozzájuk— — Másfél év alatt azonban betejöttessi Ügy érzem, elég jól is megy- Igyekszem fog» lalkozni mindenkivel. Reggel, ha látom, hogy valamelyikük gondterheltnek vagy szomorúnak látszik, odaülök mellé néhány percre. Érdeklődöm, vigasztalom, ha lehet, segíteni is próbálok. Jól ismerek mindenkit. Ok is engera — munkatársak voltunk. Illetve— most is azok vagyunk. — Tavaly beiratkoztam a dolgozók gib» náziumába. Annak idején egy évig gimnáziumba jártam itt Nyíregyházán, de családi okok miatt nem folytathattam. Most hasznát láttam annak az évnek — beszámították, így rögtön másodikban kezdhettem. Jelessel végeztem— Remélem, így sikerül az, érettségi is. Akkor majd szeretnék továbbtanulni. A szerződéstől a tőrzsgárdáig Csak azért nem törzs gárdatag Dakdn^ mert a konzervgyárban töltött tíz évből egyet szerződéses munkásként dolgozott. De jövőre 6 is átveheti a tízéves törzsgárdajelvényt Dafcó Ferencné a gyár csomagolóüzemének vezető, je. — Kétszáz ember — köztük csak húsz íéft fi — tartozik a kezem alá. A gyümölcsüzemben kezdtem áruátadóként, öt évet töltöttem ebben a munkakörben. Három műszakban dolgoztam. Hetvenegyben átkerültem a készáruraktárba. Segédm övezető voltam. Két évvel ezelőtt a készárutól elvált a csomagolóüzem — engem bíztak meg a vezetésével. — Nem nehéz együtt dolgozni a beosztottaimmal — fele törzsgárdatag, régi dolgozó. Ismerik a munkájukat, rájuk számíthatok— A telefon szinte szünet nélkül cseng, jön- nek-mennek az utasítást, engedélyt, tanácsot kérő dolgozók. A kis iroda hangos az „ötnegyed es meggyet küldünk”, „Száz mázsa paradicsomitalt is kértek...” mondatoktól — Nekünk kell gondoskodni a csoraago» lásról, vagonrendelésről, kiszállításról és még sok más dologról. Nem könnyű fejben, tartani a sokféle áru nevét. Amikor kezdtem, szinte ijesztő volt az az árutömeg, amellyel foglalkoznom kell. Ma már álmomban is fújom, hogy mi, hol mennyi... — Most végzem a konzervipari szakiskolát; Idén befejezem. Az elméleti anyag mellett azonban a gyakorlat adja a legtöbbel Égy ilyen jellegű üzemrészben elsősorban a szer_ vezésen múlik minden... Éppen ezért okoz gcm^ dot: sokkal nagyobb önállósággal kellene rendelkezniük — illetve élniük — a közvetlen beosztottjaimnak, a művezetőknek. Az én fejen* sem káptalan... — A dolgozókkal való közvetlen kapowv latban viszont nekem van előnyöm.» A műve zetők ugyanis többnyire férfiak. Az itt dolgozó száznyolcvan nő — köztük nyolcvan kismama — természetesen engem keres meg, hm valami családi problémája van. a gyerekkel van gondja. Bizalmasabbak hozzám— S ént igyekszem meghálálni a bizalmat.» Nem gondoltam annak idején, hogy ennyi mindent kell csinálnia egy vezetőnek... TomovSIgyf Gyütrgf — Édesanyák útja? Hét ítyem. te van, ki találta ezt ki, még UyetfJ — hitetlenkedik a látogató, kimondja még egyszer, ízlelgeti a szót —, hogy illik össze, ülik-e utcanévként a legszebb magyar szó? A nyírbátoriak az utca lakói csendes büszkeséggel vallják, hogy ez a legszebb utcanév, meg legalább nem kell gondolkodni, ha megkérdezik, ki is volt az a névadó, mert mindenki tudja, mindenki ismeri, köztük él, és máris utcát neveztek el róla.~ Zaj és csend Forgalmas, zajos utca, a református templomtól a vasúti sorompóig. Itt van a mentőállomás, a TÜZÉP, a gázcseretelep, a pi.a<:,.,a ><fabrika”, mert az öregek már csak így hívjak a dohánybeváltót. A gépek zaját is elnyomja a gyermekzsivaj — mert itt születik f* csePeredik emberré a gyermek. Szülőotthon, bo csődé három óvoda és a régi gimnázium nelyén általános iskola van. Szikszai út volt valamikor, aztán felépült a szülőotthon — így lett neve az édesanyákról. Zajos az utca — csendesek az emberek. A legidősebbek sem emlékeznek hangosabb szóváltásra itt. Innen indul a Bóniba a munkás, a tanácsra a városvezető, iskolába a tanító. Nappal csak az idősebbek nyitnak ajtót. Két világ Édesanyák útja 48 — Nagy Ferencék háza. Elöl laknak a fiatalok —■ hátul az öregek. Igv van a rendje — mondják. — Amikor mi idejöttünk — emlékezik Nagy Ferencné —, alig volt egy pár ház ezen a részen. Szőlőtőkék birtokolták a földet. Aztán jöttek az emberek — úgy zsugorodott a szőlő. Ma a kertekben alig tglál egynéhány lugast;. Ezen a soron, ahol mi is lakunk, a régiek laknak. Szemben az emeletesekben sok az új ember. Szép házak, de nem cserélnék, még a fiamék sem, pedig ők értik a mai életet. mert megszokták, hogy nem szaladgálnak boltba, ha főzni kell. De tudja, hogy van az a főzés is. Sok még főzni se tud — eszik azt a dobozosat. Na, én ugyan meg nem enném. Azt iS sajnálom, hogy a kenyérsütés kiment a divatból, mert az volt az igazi, a jó meleg parasztkenyér! Nem nézem én ellenségesen azt a másik oldalt, a bérházit — csak tőlem messze van, hiába csak egy pár méter. Reggel látná, mennyi Itt a gyerek! Mennek óvodába, iskolába — melyik hova. Viszik azt a nagy táskát, majd megszakadnak belé. Az is más, mert nekünk valamikor volt a bakó, az a tarisznyaféle, beleraktuk a palatáblát, vesszőt, a könyvet — amibe belefért mindenféle tudomány — mellé egy írkát és indultunk. Fejlődik minden — ez a régi utca is. Csak azt nem értem, mit csodálkoznak annyira, amikor hivatalos helyen megmondja az ember, hol lakik. Még viccelnek is. — Hát édesapák útja nincs? Csak a víz... Weiblj Zoltánná hosszú évek gyakorlatával szedi levelekre a káposztát, forrázza — töltött káposzta kerül ma este vacsorára. Üres a ház, nehezen telik a nap. Csak a modern, ízléses berendezés feledteti órákra a magányt. — A lányom és a fiam már jó néhány éve külön rendezik az életüket. Az egyik unokám most ment iskolába, a másik az óvó--’ ismerkedik szeptembertől. Magam vagyok, mert a férjem mindennap Nyíregyházára jár dolgozni Csak este jön haza. Amikor kicsik Teljesebb élet Budapestre készült másnap. Középső gyermekét, a 15 éves Csabát felvették szakmunkástanulónak a MOM-ba és a kollégiumba is. Most kell jelentkeznie. Elkíséri. Mi tagadás, kicsit idegesnek látszott az út előtt az anya, Kocsis Béláné. Azt viszont talán mondanunk sem kell hogy a belső feszültséget nem az utazás izgalma okozta... Mintha csak általánosítható örök igazság lenne, hogy a nyugtalansággal telített ember könnyebben megnyílik, friss, alig félórás ismeretségünk ellenére e rendkívüli családi esemény kapcsán emberi közelségbe kerülhettem Kocsisnéval. Három gyermekéről beszélt. A 17 éves gimnazista nagylányáról, Ottiliáról, aki minden iránt érdeklődő, határozott egyéniség. Jó tanuló is, kevesebb gondoskodást igényel. Az 5 éves Tamás ugyancsak eleven, talpraesett kisgyerek. Csabával azonban már többet kell törődni... Éppen ezért, talán — de nehezen mondta ki! — jobb is, hogy kikerül egy időre a védett családi környezetből. Mégis csak fiú kikaptam kutató tekintetét, ahogy a szemem l i] is olvasta, várta az egyetértő választ. Egész lényét betöltő, sugárzó anyaságának nem mond ellent, hogy Kocsisnét, mint egyik legaktívabb tanácstagot tartják számon Fehérgyarmaton. Tagja a nagyközségi tanács végrehajtó bizottságának is. Sokfelé osztható, Hundeiue jutó ideje, a mások gondja felé forvoltak a gyerekek, nem mozdulhattam a házból nnert bejáró ember mellett két gyereket felnevelni — nem kis dolog. Utána már nem mentem dolgozni. Iskola kell mindenhez, én már nem akartam 48 éves fejjel nekikezdeni így is megvan mindenünk — nem panaszkodom. Szép a ház, a berendezés — más is mondja, de csak én tudom, mennyire szép— Semmink nem volt, úgy kezdtünk közös életet, egy évig állt tető nélkül a ház, és milyen nehéz volt minden darab, téglát, cserepet megszerezni és összerakni! Tizennyolc éve lakunk ebben az utcában. Szeretem, mert úgy nőtt itt rrlinden, mint a gomba. Mindenki épít, mert úgy mondják, nem is ember az, akinek lakása nincs, vagy legalább nem törekszik, hogy egyszer legyen. És mégis csak városban lakik az ember — nem mindegy, milyen házban él. Mert az embernek is lépést kell tartani a várossal. Mostanában nagyon siet a fejlődés. És tényleg büszke rá /az ember. Kevés panasz ment még ebből az utcából, csak a víz, azzal kellene csinálni valamit. A dohánybeváltóból az utcára folyik minden, onnan meg az udvarokba. Nem is beszélve arról, ha nagy eső van. A TÜZÉP felé nem lehet vezetni, mert abból nagy kár lenne, de az udvarokon is van kár elég: Ezt kellene intézni valahogy. Nem mennék el semmi pénzért innen, igaz egyszer gondolkodtunk rajta, hogy ne kelljen bejárni az embernek. De nehéz elmenni annak, akinek minden darab téglához köze van... Itt épült fel a ház, a gyermekek sorsa — minden baj nélkül. Ne keresse az ember a bajt — én azt mondom. ★ Hogy is mondta Nagy I'erenc bácsi? Igaz-' ságos ez az elnevezés, mert nagy dolog az, életet adni egy gyermeknek, felnevelni — ösz- szetartani a családot— A férfiaknak semmi beszédük nem lehet. Kollóth Adrienne Fiatat munkásasszony. (Krutilla József tusrajza) dulása, olykor az érthetetlent is megértő embersége az anyák hatalmas erejéből fakad. Szinte riadtan tiltakozik az egyik „leg” jelző ellen: — Amikor először 1967-ben tanácstagjává választott a 42-es körzet, a Lenin utca lakói, magam is úgy gondoltam, na, majd én megmutatom!... — villanásnyi mosolyba szorítja feltörő sóhaját. — Aztán, ahogy mindinkább belemelegedtem a munkába, meeisme tem az egész községet érintő gondokat, rá kellett jönnöm, nem olyan egyszerű „megmutatni”. Meg kellett tanulnom mindenre figyelve rangsorolni egy körzet ügyesbajos dolgait. Hogy mást ne mondjak, alig, hogy túljutottunk egyik gondunkon, a vizen, mert már csak két-három kis utcába kell még bevezetni, máris szorít a másik, a szennyvízcsatornázás. Egyelőre megoldhatatlannak látszik, any- nyi pénz kellene rá! A csatornázás ürügyén átlépünk egy évtizedet, s eljátszunk a gondolattal — szót váltva arról is, mi van már meg hozzá, s mi nincs —, milyen szépen hangzanék: Fehérgyarmat város... Nem is tűnik olyan elérhetetlenül távolinak. Odakinn a hosszú főutcán igencsak városias a forgalom a kora déli órákban. El el sodródunk egymás mellől a nyüzsgésben Elkísérem munkahelyére, a ruházati és szol »áltatóipari szövetkezetbe. Közben választó körzetéről, tanácstagi teendőiről faggatom. — Az elmúlt években a Lenin utca is megszépült — mondom, hogy könnyebben szóra bírjam. Hiszen minden tiltakozása ellenére azért valami munkája Kocsisnénak is van ébbea. — Ott is születtem. Amióta csak az eszem tudom, egy nagy sárfészek volt az utcánk. Most már portalanított utunk és járdánk van. — Egyetlen jó vizű kútjuk volt... — Két esztendeje jutott el hozzánk a vízvezeték. Most három kutunk van. Sokan a lakásukba is bevezettették a vizet. — A Lenin utcai alsó tagozatos iskola nagyobb részt társadalmi munkával épített két tanteremmel bővül most— — Munkáskörzet a mienk. Nagyon kellett a két új tanterem, elsősorban napközi céljára. Óvodánk is van, egy elhasznált, régi épületben. Zsúfolt is. Szükség lenne egy új, nagyobbra. — Sok a tennivalója? — Kevesebb, mint korábban. Általában kevesebb a problémás ügy, egyéniek meg alig akadnak. Nem mintha nem léteznének. Csakhogy egyrészt az emberek szélesebb látókörű- ek, tájékozottabbak lettek. Maguk intézik el dolgaikat, amelyekkel azelőtt hozzám fordultak. Másrészt hozzáértőbb, gyorsabb is az ügy - intézés mindenütt. Az ülések is rövidebbek, pergőbbek. Az írásos anyagok szűkreszabot- tak, lényegretörőek, akárcsak a felszólalások. Elmondta, szerencsés helyzetben van. Édesanyja a háztartási munkát osztja meg ve le, családi és közéleti gondjait pedig a férje aki a helyi bútorbolt vezetője, munkásőr ét szintén párttag is. Mert az annyira természetes, hogy ezt a tiszta szívű munkásasszonyt egyenes út vezette el a párthoz. Munkábaállá- sa után egy esztendővel, 1968-ban felvették a párttagok sorába. Pártcsoport bizalmi. A szövetkezet új, még festék és mész xsmgú konfekció üzemében mutatja az ablakok! előtti legszélső varrógépsort, a szalagját, amelynek vezetésével néhány hónapja bízták meg. Huszonöt ifjú munkásleánnyal kell foglalkoznia. Ahogy elnézem a gépek fölé hajló fiatal lányokat, eszembe 'jut, alig idősebbek Kocsis Ottiliánál, Jolika néni leányánál Elhiszem, hogy nem kell sokat vesződnie velük. És nem csak azért, mert szorgalmas, jó kislányok — ahogy Kocsisné dicsérte őket. A szövetkezet felügyelő bizottsága elnöki tisztének betöltésénél ráesett a választás, és a szakmáját is érti. Tudott varrni, amikor munkát vállalt. A szakmunkás-bizonyítványt pedig itt a szövetkezetben szerezte meg. S évekig ugyanúgy a gép mellett dolgozott, mint a nemrégen rábízott leányok? Évekig? Meddig is? Legkisebb gyermeke, Tamás csak öt esztendős. Otthon maradt gyermekgondozási szabadságon? Gondolkodás nélkül válaszol a kérdésre: — Azt ki kell venni! Megismételhetetlen, egyszeri nagy élménye az a három esztendő az anyának — meleg fény gyűl modern vonalú szemüveggel keretezett szemében. ■— Vallom, hogy a családi környezettől, elsősorban az anyától függ, milyen ember lesz a gyerekből. Kötelességünk, hogy egészséges testű, becsületes szellemű gyerekeket neveljünk. Óriási a felelősségünk, az új nemzedéket neveljük. Mi, anyák. S ez a nő eredendő, elsődleges hivatása, feladata. Minden mástól csak teljesebb lesz az élete— r*AA. eh Tulajdonképpen csak amolyan beugró vezető vagyok — szabadkozik Forgó Mihály- né. Egy gép alól bújik ki arcára papírfoszlányok tapadnak. Megtöri! izzadt homlokát —Méretállító vagyok. Ez — mutat a végeláthatatlannak tűnő gépsorra — az ABC hullámlemezgép. Tizenkilencen dolgozunk mellette. Egy csoport A nyíregyházi papírgyár kétéves sincs. A közép- és felső vezetők egy része a budapesti gyártól került Nyíregyházára, más részük az indulás előtt töltött néhány hónapot Pesten, szakmunkásképzésen vettek részt, betanultak. S mind férfiak. A gyár vezetógárdá- ja így csupa férfiből álL
