Kelet-Magyarország, 1974. szeptember (34. évfolyam, 204-227. szám)

1974-09-08 / 210. szám

Wti. szeptember §. fiüLET-MAGYARORSZÄG —VASÁRNAPI MELLÉKLET 1 Fegyelem Az egyik szabolcsi pártmunkás mondta el a minap, hogy kint járt egy ipari üze­münknél, amely messze elmaradt első féléves tervének teljesítésétől. Az okokat kutatva tet­te fel kérdéseit az igazgatónak, aki anyagellá­tási zavarokra, szállítási nehézségekre, egy­szóval csupa külső, objektív indokokra vezet­te vissza a gyenge vállalati munkát. És addig amíg a mások, a rajtuk kívül állók hibáit ecsetelte a gazdasági vezető, addig szinte ki­fogyhatatlan volt a szóból. Abban a pillanat­ban azonban, amikor a pártmunkás megkér­dezte, hogy a terv nem teljesítése mennyiben múlott rajtuk, a vállalaton, abban a pillanat­ban szűkszavú lett az igazgató. Minden áron el akarta hitetni, hogy raj­tuk semmi nem múlott, ők megtettek min­dent. A beszélgetést követő vizsgálat azonban világosan kiderítette, hogy bár valóban voltak problémák az anyagellátással, a szállítással, ezek nem utolsósorban éppen abból adódtak hogy a vállalat vezetői késtek az anyagren­deléssel, munkájukat a kapkodás, a pillanat­nyi elhatározások és nem a gondos tervszerű­ség, az előrelátás vezette. , Sajnos, több hasonló példát tudnánk még felsorakoztatni és nem csupán az ipar terü­letéről. Itt van a legutóbbi aratás, amely va­lóban nehéz volt, elsősorban az időjárás mi­att. El kell fogadnunk, hogy sok üzem tény­leg nem tudott megbirkózni a rajta kívül al­io gondokkal. Nem kevés azonban az olyan termelőszövetkezet sem a megyében, amely­nek vezetői nem készültek fel erre a fontos munkára, annak ellenére, hogy Időben figyel­meztették őket az illetékes szervek. Tudjuk, hogy nehezen lehetett volna ezen a nyáron szemveszteség nélkül betakarítani a gabonát. Ám az, hogy egy sor termelőszövetkezeti ve­zető éppen aratás idején ment el külföldi ki­rándulásra, vagy belföldi üdülésre, azt is mu­tatja, hogy tapasztalható nálunk az utóbbi időben bizonyos nemtörődömség, fegyelmezet­lenség, szervezetlenség. Teljesen igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy a lazaságok ellen keményeb- | ben kell fellépni. Nincs arról szó, hogy visz- szahozzuk az ötvenes évek elejének irányítá­si módszereit, de arról igen, hogy a helyen­ként tapasztalható, károkat okozó felelőtlen magatartással meg kell tudni birkózni. A fegyelmezett munka már nem önálló­ság és demokratizmus kérdése. Tudomásul kell vennie mindenkinek — de elsősorban an­nak. aki vezet — hogy a lazaság a kispolgári ideológia terméke, amellyel a szocialista ál­lampolgári és munkafegyelmet kell szembeál­lítanunk. Vannak vezetők, akik azt hiszik, hogy ak­kor vezetnek demokratikusan és humánu­san ha nem lépnek fel a fegyelmezetlenség ellen. Vannak, akik azt mondják azért nem lépnek fel a hibák elkövetői ellen, mert nem az emberek, hanem a hibák ellen kell küzde­ni- j Alhumanizmus ez és nem egyszer vezetői tehetetlenség amit nem lehet elnézni. Már csak azért sem. mert az egyik hiba szüli a következőt, s végül is nem egy ember, hanem egy egész vállalati kollektíva, sőt egy egész társadalom fizet érte. Az ilyen vezetői típus nem biztos a dol­gában, nincsenek meg benne a vezetőtől meg­követelt képességek és a gyengeségeit takar­ja a legkülönbözőbb kibúvókkal. A demokrácia — mondta Kádár elvtárs — nem zsibvásár, hanem kétkapus játék. Jogaink abból fakadnak, hogy kötelességün­ket teljesítsük. Nekünk nem az úgynevezett abszolút szabadságra van szükségünk, amely anarchiába torkollik, hanem olyan demokrá­ciára, amely lehetőséget ad a dolgozóknak a munkahely, a lakóhely ügyeibe való beleszó- i lásra, s megteremti az ehhez szükséges felté­teleket. Azon lehet és kell vitatkozni, ahhoz szükséges javasolni, hogyan dolgozhatunk jobban, s nem azon. hogy kell-e dolgozni. A szocialista demokratizmus fegyelmezett mun­kát tételez fel. A demokrácia a mi számunk­ra nem jelenthet csupán számokat, például azt hogy egy-egv döntést hánvan hoztak, sza­vazlak meg. A demokrácia lényege nálunk az, hogy kiknek az érdekében döntenek és hog’- a döntés miiven eredményekkel jár. senki ne higgye, hogy olyan jól állunk már a demokratizmussal, mintha visszafelé kellene fordítani a kereket. -Arra, hogy az emberek jobban beleszóljanak a körülöttük folyó dolgokba, most és a jövőben is nagyon nagy a szükség. A fenti gondolatsor csupán azt célozza, hogy lássuk: a fegyelem, a követ­kezetes, szervezett és határozott munka nem lehet vita tárgya. Kopfca János Az építőipar teljesítőképességétől, műszaki színvonalától, szervezettségétől, a szervezeten belül dolgozók munkájának minőségétől nagy­mértékben függ népgazdaságunk termelőerői­nek fejlődése; a termelő ágazatok növekedési dinamikája, az egészségügy, a művelődés, a kultúra, a szociális, kommunális ellátás, lakás­építés ütemének, színvonalának alakulása, végső soron dolgozó népünk élet- és munka- körülménye. Ezek is bizonyítják, hogy az építőipar munkája, tevékenysége ezer szállal kapcsolódik jelenünkhöz, határozza meg jö­vőnk alakulását. Indulás mélyről Különösen nagy szerepe van az építőipari ágazatnak megyénkben, gazdaságpolitikai céljaink megvalósításában, viszonylagos el­maradottságunk mérséklésében, felszámolásá­ban. Éppen ebből fakadóan eddigi céljaink között mint egyik kiemelt feladat fogalmazó­dott meg az ágazat fejlesztése, teljesítő ké­pességének növelése. Erre igen nagy szükség volt, hiszen megyénk építőipara a többi ága­zathoz hasonlóan a felszabadulás előtt és az azt követő években alacsony szinten állt. Je­lentősebb építőipari vállalkozás a megyében nem volt, az építkezéseket kisiparosok és más megyei vállalkozók végezték, illetve végeztet­ték az itt lévő nagy számú és olcsó munkaerő igénybevételével. A felszabadulást követő években a lehe­tőségek hiányában az építőipar lassan fejlő­dött. Fordulatot az államosítás és a tervgaz­dálkodás bevezetése hozott, ekkor alakultak ki részben a mai építőipari szervezetek elő­dei. 1953 évben öt építőipari vállalat és öt szövetkezet működött, melyek összesen 4900 dolgozót foglalkoztattak. A termelés lassú ütemben, 1953—58 között mindössze 10 száza­lékkal növekedett, az éves termelés alig ha­ladta meg a 200 millió forintot Az 1950 és 1958 közötti időszakban, tehát nyolc év alatt, az egész megyében végrehaj­tott beruházások értéke alig haladta meg a 2 milliárd forintot. A megye építőiparának termelési értéke, az ágazatban foglalkoztatott létszám növeke­dése tulajdonképpen a III. ötéves terv idősza­káig — 1965-ig — lényegesen alatta maradt az országos átlagnak. A termelés döntő hányadát a minisztériumi és a tanácsi ipar' adta, a kis­ipari szövetkezetek részesedése mé& a 10 szá­zalékot sem érte el. A mezőgazdaság szocialista átszervezésé­nek befejezését követő években a korszerűbb mezőgazdaság termelő alapjainak megterem­tése, azok szükségessége fokozódó igényt tá­masztott megyénk építőiparával szemben. 1963-tól kezdve az építőipar fejlesztése, ter­melése a korábbi évekhez képest erőteljesebb volt. Üj építőipari szervezetek jöttek létre a szövetkezeti szektoron belül. Megalakultak a mezőgazdasági termelőszövetkézetek közös vállalkozásai, nőtt az építőipari profillal ren­delkező kisipari termelőszövetkezetek száma. Az új szervezetek már az első évben, 1973-ban — több mint 100 millió forint összegű építési munkát készítettek el, melyből a mezőgazda- sági szövetkezetek részesedése meghaladta a 70 százalékot. A III. ötéves terv kezdetére a szocialista építőipar 7500 fővel, közel 800 mil­lió forintot termelt A fellendülés korszaka A Magyar Szocialista Munkáspárt Poli­tikai Bizottságának 1965. augusztus 31-i ha­tározata, s az azt követő kormányintézkedések — amelyek megyénk gyorsabb ütemű fejlesz­tését segítették — valamennyi terület gyor­sabb ütemű fejlesztési lehetőségeit teremtet­ték meg. Nagy szerep jutott a lehetőségek kihasználásában, céljaink megvalósításában megyénk építőiparának. Arról volt szó, hogy új ipari bázisokat, korszerű mezőgazdasági épületeket, üzleteket, a megye vérkeringését javító utakat, iskolákat, kulturális, sport-, egészségügyi létesítményeket, stb. kellett gyor­san, jó minőségben, elfogadható költségrá­fordításokkal építeni. Szükségszerűen jelentkezett a kapacitás­növelés, a műszaki színvonal javítása. Erre a célra a III. ötéves terv időszakában 145 millió forint összeget használtak fel. Ennek eredmé­nyeképpen részben megteremtődött a lehető­ség a termelés gépesítésére, korszerűbb tech­nológiák alkalmazására, mely döntően az ál­lami építőiparban valósult meg. A megye szo­cialista építőipara 1966—1970 között évente 7—8 százalékos kapacitásnövekedést irány­zott elő, mellyel szemben ténylegesen 12 szá­zalékot teljesített. Öt év során így 6 milliárd forint értékű munkát végeztek a szabolcsi építők. Ezzel a teljesítménynövekedéssel jó­val meghaladták az országos fejlődési ütemet. Az ágazat fejlődése elsősorban extenzív, azaz évről évre növekvő létszám-foglalkoztatás mellett valósult meg. A tervidőszakban 4000 főt meghaladó új munkaerő került az ágazat­hoz és számuk 1965 végén megközelítette a 12 ezer főt. A termelékenység évi átlagos üteme a ITT. ötéves terv időszakában 4,2 százalék volt. A termelékenység alakulásában már tükröződ­tek a gépesítés fokozására, a műszaki színvo­nal javítására irányuló törekvések, az időköz­ben megtett intézkedések. A rendelkezésre álló eszközök felhasználása eredményeként öt év alatt a fontosabb építőipari gépek száma közel megkétszereződött. Jelentős mértékű gépesítés valósult meg a nehéz fizikai igény- bevételt jelentő területeken. Az építőipar az elért gyors fejlődés mel­lett sem tudta a jelentkező igényeket kielégí­teni. Az országoshoz hasonlóan, sőt ettől még erőteljesebben jelentkezett megyénkben az igények és kapacitások közötti egyensúlyprob­léma. Ebben az időszakban kapacitáshiány miatt évenként több mint 100 milliót megha­ladó nagyságrendű volt az elutasított megren­delések értéke. Az állami építőipar elsősorban Nyírbátorban 500 vagonos hűtőtárolőt épített a MÉH. Az előregyártón elemeket helybeit készítették el. A beemelést „Kirov" daruval végezték. (Hammel József felvétele) Jelentősebb űj beruházásokra koncentrálta erejét, így a kisebb munkák, főleg a szükséges fenntartásjellegüek, háttérbe szorultak. Rész­ben e feszültség feloldása miatt új építőipart szervezetek — társulások, költségvetési üze­mek — jöttek létre. Technológiai váltás A IV. ötéves terv időszakában megyénk továbbra is jelentős központi támogatásban részesült. A tervidőszak alatt megvalósítandó beruházások értéke meghaladja a 20 milliárd forintot. Ezek figyelembe vételével készült építőiparunk a feladatok megoldására. Ebben a tervperiódusban főként az állami építőipar­ban, kisebb mértékben a szövetkezeti szektor egységeinél is megkezdődött, illetve megtör­tént a technológiai váltás. Ez a hagyományos eszközök felváltását eredményezte korszerű termelő berendezésekkel és felszerelésekkel, Az alagútzr#lus technológia bevezetése és al­kalmazása, a könnyűszerkezetes építési mód megkezdése — mind az újat jelentette. A technológiai váltás elsősorban a lakás­építések területén hozott számottevő ered­ményt A korszerűbb anyagok, szerkezetek és építési technológiák fokozottabb alkalmazásá­nak eredményeként — a kapacitás növekedése mellett — javult a munkák minősége, nőtt az épületek, építmények felszereltsége, használa­ti értéke. Kedvező irányban változott az épí­tőipar erőinek és eszközeinek koncentrációja. Csökkent a kivitelezésre fordított idő. Jelentős tényező megyénk építőiparának életében az előző években jelentkező mélyépí­tési igény és kapacitás közötti feszültség fel­oldására létrehozott KEMÉV új vállalat. Amellett, hogy ezzel az intézkedéssel növeke­dett a megye építőiparának teljésítőképessége, egyéb szempontból is nagy jelentőségű. A_ me­gye építőipari kapacitásának a tervidőszak alatt 65—68 százaléka magasépítési és 32—35 százalék mélyépítési. A mélyépítési kapacitás a KEMÉV termelésének fokozatos — terve­zettől gyorsabb ütemű — felfutása eredmé­nyeként elegendő a jelentkező igények kielé­gítésére. A műszaki színvonal, elsősorban a gépesí­tés javítása érdekében a megyei tanács a terv­időszakban 171 millió forinttal támogatja az építőipari szervezeteket. A saját fejlesztési alapokból, azt kiegészítő tanácsi támogatások­ból több új, korszerű gép és berendezés álltba termelés szolgálatába. A legfontosabb építő­ipari gépek száma a IV. ötéves terv idősza­kában több mint ezerrel, a gépek hajtóereje 50 százalékot meghaladóan növekedett. A korszerű technológiák, a gépek mind nagyobb arányú alkalmazása szinte forradalmi válto­zást hozott az építőiparban. A megváltozott körülményed Igényként vetették fel a munka jobb megszervezését, a folyamatos termelés feltételeinek megterem­tését. Ezen a területen is jelentős az előrelé­pés. Elsősorban a vállalatok az igényeknek megfelelően javították a személyi feltételeket. A műszakiak jszáma az utóbbi három évben több mint 200 fővel nőtt Egyre több mérnök, technikus áll rendelkezésre. A jövőt jelentő számítógépek általános meghonosodásáról meg korai beszélni, de az első kezdeményezések itt is megtörténtek. Jobb körülmények között A termelőeszközöknél bekövetkezett ro­hamos fejlődés, az új technika, technológia térhódítása szükségszerűen magával hozta a létszámösszetétel megváltozását Lényegesen módosult az építőipari munka jellege, kiszé­lesedett a belső és külső munkamegosztás. Az egyes részfolyamatok végzése magas fokú szervezettséget, az új technikához értő, ^ azt hatékonyan alkalmazni tudó embereket kíván. Az építőipari munkások összetételében bekö­vetkezett változás részben tükrözi a szakmai színvonal javulását. 1965-ben a szak- és beta­nított munkások 45 százalékot képviseltek. 1973-ban arányuk elérte a 65 százalékot. A vállalatok továbbra is kiemelten foglalkoznak a dolgozók képzésével, továbbképzésével, tö­rekednek biztosítani ehhez a szükséges felté­teleket Az anyagi lehetőségek függvényében szá­mottevően javultak a dolgozók munkakörül­ményei, a szociális, egészségügyi ellátottság. Az évről évre eredményesebb gazdálkodás le- hetőséget teremtett a dolgozók bérének növe­léséhez. A megye építőipara teljesíti a IV. ötéves terv időszakára kitűzött feladatait. Az elmúlt három év alatt a "termelés értéke 31,9 száza­lékkal emelkedett. Az ez év teljesítése lénye- gesen meghaladja a bázisidőszak szintjét. ágazat dolgozói a párt XI. kongresszusa es hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tisz­teletére új munkafelajánlásokkal csatlakoztak. A felajánlások között szerepel a kivitelezési idő rövidítése, az anyaggal, a munkaidővel való takarékosabb gazdálkodás, a minőség ja­vítása, a gépek jobb kihasználása. Az építőipar dolgozóinak lelkes, szorgal­mas munkája biztosíték arra, hogy a tervidő­szak végéig sikerül mindazokat a beruházáso­kat teljesíteni, amelyek egész megyénk továb­bi fejlődését segítik. Fétenári Jésraef VÁLTOZÓ VILÁGUNK Építőiparunk fejlődése

Next

/
Thumbnails
Contents