Kelet-Magyarország, 1974. szeptember (34. évfolyam, 204-227. szám)
1974-09-07 / 209. szám
f, r- aMkfl'iMjC'a dh To ®R^T*WA«5lAwWo?ní5 Közművelődés és a politikai kultúra K ifnnif e SZ0C*ALIZMUSB AN POLITIKAI KÉRDÉS a közművelődés. Szerves része • kulturális forradalomnak, a társadalom átformálásának, fejlesztésének. Mi több - még akkor is megmarad politikai kérdésnek, amikor maga a gazdaság, a technikai fejlődés belső követelményeként válik szükségessé a képzettség, a szakmai tudás tömegméretű fejlesztése s így az iskola és a munkatevékenység minden eddiginél szorosabb kapcsolatba" kerül egymássá!. A szocializmus eszméjének egyik alkotó ®1<??:1<r ? tömegek öntevékenységének, közreműködésének a követelménye. A szocialista társadalmi gyakorlat mindig kettős mozgást feltételez: az állam szervező-irányító tevékenységét és a tömegek kezdeményező-ellen- orzo szerepet. A két szint közötti áramlás, mobilitás pedig a szocialista demokrácia fontos mércéjének számit. Kétségtelen, hogy ennek az összefüggésnek a továbbíejlesztese a társadalmi kapcsolatok, szervezetek és intézmények szintjén társadalmunk aktuális feladatai közé tartozik. Minél magasabb szintre jut azonban termelőerőink fejlődése és minél bonyolultabbá válik társadalmunk egész szerkezete, annál természetesebben lép fel a hozzáértés, a szólni és kérdezni tudás követelménye is. Persze, ez a hozzáértés, szólni és kérdezni tudás több szempontból is különbözik a szak- mai-tecnnikaj ismeretektől. A jogok és kötelességek ismeretét még csak értelmezhetjük egyxajta „szakismeretként”, a közéleti eljárások, ügyintézési módok „technikájával” egye- temoen. Azonban mar ebben az esetben is különbségként mutatkozik, hogy itt — a szakmai ismeret egyenhez kötöttségével szemben — elégséges, na egy szőkébb közösség hordozza ezt az ismeretet. Másrészt, a közösségi ügyek intézése ugyan megköveteli a maga szakembereit, a vezetők szakképzettségét, de magúnak a tevékenységnek a közösség általi megítélése sohasem egyszerűen szakmai szempontból, hanem az emoeri viszonyokra és kapcsolatokra tett hatása alapján történik. Éppen ez a hatás adja meg az érdekkielégítes vagy kj nem elégi tes révén a társadalmi-közéleti tevékenység politikai tartalmát. az Állampolgárok politikai ismereteinek, (más kifejezéssel: politikai kultúrájának) szükségessége ehhez az utóbbi proülémához kapcsolódik elsősorban. Napjainkban, amikor az társadalmi tevékenység módjaiban, az életmódban és a magatartásban nagy változások idejét éljük, az érdekössze- íuggések mélyebb — társadalmibb és politiku- saoD — értése sok ellentmondástól kímélheti meg a társadalmat és az egyéneket. Az utóbbiak például jobban és gyorsabban felismerhetik helyüket és érdekeltségüket az adott változásokban. Ennél is fontosabb azonban, hogy a politika értésével és képviseletével az egyén aktív szerepet tölthet be a szocialista célkitűzések, a szocialista demokrácia fejlesztésének munkájában is. Fentebb említettük a „politikai kultúra” fogalmát. Mit értünk ezen? Az említett társadalmi feladatokhoz és problémákhoz kapcsolódva a politikai kultúra mindenekelőtt a politikai-közéleti tájékozottságot, társadalmi gyakorlatunk lényegi tartalmának, céljainak az ismeretét jelenti. Vagyis a szocialista fejlődés értékrendszerének az elsajátítását, amelynek hiányában lehetetlen a társadalmi egyének — vezetők és vezetettek — tetteinek céljainkhoz mért megítélése. Ezeknek az ismereteknek a birtokában viszont könnyebb átlátni a nem egyszer bürokratikus körmön- fontsággal vagy demagógiával leplezett önző és törtető magatartást. S végül: a közösség érdekének ismeretéből eredő meggyőződés ösztönző erőt gyakorolhat a nem szocialista magatartás elleni fellépésre. Ám tudjuk, hogy az ismeret és a tudás Bem jelent közvetlenül gyakorlati cselekvést is. Ahogy az erkölcs világában az erkölcsi jó tudása még nem jelenti, a „jótett” feltétlen bekövetkezesét, úgy a közéleti-politikai szféra átlátásához szükséges ismeret sem jelenti közvetlenül a politikailag-közéletileg aktív társadalmi egyén jelenlétét. Pedig szocialista értelemben aligha beszélhetünk igazi politikai kultúráról politikus, gyakorlatilag is aktív társadalmi egyének hiányában. Éppen ezért a politikai kultúra a mi számunkra nem egyszerűen ismeretanyag „felhalmozását” jelenti, hanem sokkal inkább olyan politizáló közösségek kiformálódását, amelyekben az ismeret tényleges és tartós aktivitással párosul, ahol a régi — s időnként ma is hivatkozott — „ne szólj szám, nem fáj fejem” szóláshoz hasonló álbölcsességeket szókimondó népi bölcsesség és tömegnyomás váltja fel. SOK MÉG A TENNIVALÓ ezen a téren is. Hiszen hányszor előfordul még, hogy különböző helyeken csak hosszas huzavona vagy éppen meghurcolás után juthatnak el emberek^ igazukig. Emögött nemcsak hivatali visz- szaélés rejlik, hanem a politikus, a tagjaiért is kiálló közvélemény hiánya is, amely utóbbi pedig eleve minimumra korlátozhatná a pozícióból elkövetett visszaéléseket. De mi köze mindennek a közművelődéshez? Nagyon is sok. Tartalmilag határozza meg a közművelődést, amennyiben éppen ennek a társadalmilag aktív és felelős magatartásnak a fontosságát tudatosíthatja a művelődés folyamata. De meghatározza módszertanát is: a közművelődés ismeretanyaga nem maradhat meg az egyszerű ismeretközlésnél, a tételes tudásnál, egyfajta „katekizmus”- módszernél. A társadalom tagjainak szellemi és erkölcsi aktivizálása ennél többet követel: a rávezetés, a kifejtés, a meggondolkodtatás eszközeinek alkalmazását. Ez a hozzájárulás kritikai-ellenőrző tevékenységet jelenthet minden olyan törekvéssel szemben, amely a társadalmi irányítás különböző területein és szintjein, vagy magán a közösségen belül a tényleges közösségi érdeket háttérbe szorító magánérdeket kívánja előtérbe tolni. Ugyanakkor a közművelődésnek 'e tartalmi feladataival párhuzamosan vetődik fel egy közvetlenül nem művelődési kérdés. Országos feladat ma, hogy a társadalmi alapegységekig intézményesítsük és hatékonyabbakká tegyük azokat a törvényesen megszabott és védett kereteket, amelyekben az állampolgári beleszólás hatékony foAnát ölthet, s egy-egy területi vagy termelői közösség tudatosan vállalt közéleti-politikai aktivitásává fejlődhet. A beleszólás és részvétel erejét ugyanis ez a közösségivé válás adhatja meg igazán. A KÖZMŰVELŐDÉS FONTOS ÉS LÉNYEGES ALKOTÖ ELEMEI az állampolgári magatartással, politikai kultúrával kapcsolatos kérdések. Tartalmukat nézve, olyan ösztönzésekről van itt szó, amely nem áll meg a dolgok egyszerű értelmezésénél, hanem megvilágítja a közösségi és egyéni részvétel szükségességét is a szocializmus építése során felmerülő ellentmondások leküzdésében. S mivel ma már a szocializmus nem egyszerűen „kenyérkérdés”, hanem az elért társadalmi gazdagság alapián az emberi gazdagság, a szocialista egyéniség kialakításának társadalmi kérdése is, az elmondottakhoz még valamit hozzá kell fűznünk: politikai kultúránk nem formálható ki a szocialista kultúra filozófiai, erkölcsi és művészeti eszményeinek megismerése és elsajátítása nélkül. Korszakos munkáról van hát szó. Fontos, hogy ezt így is értsük. Olyan összefüggéseket érint, amelyeknek marxista értelmezése elengedhetetlen mind a szocialista jelleg kibontakoztatása, mind pedig a kapitalizmussal folytatott békés versengés korszakában. 1 <H.) Utcánk zöldségese agy eső zuhoghatott azon a tájon. méteres kolbászokat tölthettek azon a vidéken, ahol a mi utcánk egyetlen zöldségese emberré cseperedett. Mert olyan hosz- szú ő, mint egy kisebb fajta villanypózna, dagadt, mint a káposztáshordó, arca piros az egészségtől, mint a jonatán alma. Nos, a mi utcánk egyetlen zöldségesét immár egy esztendeje ismerem — ő az őslakó, én vagyok a jöttment idegen —, s immár esztendeje észrevettem, hogy ellenszenves vagyok neki. Amikor először beléptem. nagy megdöbbenést láttam a szemében. Kértem egy kiló cseresznyét. Nagy műgonddal kiválasztotta a legcsúfabbakat. Jó üzletember különben, kedvében jár a vásárlóinak, még olyan hajmeresztő dolgokat is megenged, hogy a kedves vevő maga válassza ki a neki legmegfelelőbb portékát. A következő alkalommal magam is válogatni kezdtem. De emberem, a pózna, a káposztáshordó, s 0 jonatán alma szerencsés egyvelege aáznmordulL — Maga csak ne válogasson! Hónapokkal később: nagy eső zuhogott a mi vidékünkön, bokáig ért a sár, s mert ugyebár előbb a tyúk, aztán a tolás a mi vidékünkön is előbb a lakótelep, aztán épült az út. Sáros lábbal léptem az üzletbe. Mindenki így tett, de a pózna csak rám ordított: — Talán megtörölnénk a cipőnk talpát! Hogy micsoda emberek vannak! Szebbnél szebb árut tartok én, maguk is megmondhatják hölgyeim és uraim, de ez válogat, turkál, és furkál, bejön ide sáros lábbal, ráadássul még tolakszik is, nem is értem magukat hölgyeim és uraim, miért engedik tolakodni. Haragosan előugrott a pult mögül, és három később jött asszonyt is elém rángatott. Nemrégen úgy hozta a sors, hogy az üzletben csak négy- szemközt találkoztam a mesterrel. ő zord volt hozzám, mint rendszerint, én behúzott nyakkal kértem egy kiló barackot, szinte mint rendszerint. ő kiválasztotta a leg- csufabbjáí és megeresztett végre valami emberiféle hangot, igaz, meglehetősen agresszíven. — Ugye, maga abban a sarokházban lakik? — Nem — mondtam én nem lakom abban a sarok- házban. A pózna, a káposztáshordó és a jonatán alma szerencsés keverékéből kitört a jóízű nevetés. — Akkor vissza az egész! Akkor itt tragikus tévedésről van szó. Nagy szerencséje, hogy nem maga az, aki abban a sarokházban lakik. — Mit vétett az a sarokhá- zas? — kérdeztem megköny- nyebülten. — Most már nem érdekes — mondta a mester —, ha nem maga az, akkor tárgytalan. Kapcsolatunk egycsapásra megjavult. Már név szerint ismerjük egymást, mondhatni barátok vagyunk. De a sarokházas hasonmásam történetét harapófogóval sem tudom kiszedni belőle. Ha belépek, nyájasan mosolyog, s bűbájos önirónával megfenyeget: maga csak ne válogasson! És barátsága jeléül kiválasztja nekem a világ legcsufabb gyümölcseit. Simon Lajos Az új nyomda épülete. (Hammel József felvétele) Meggyorsítható az új nyomda építése Egy hőnap múlva kezdik a belső szereléseket Megélénkült az új nyomda építkezése ezekben a napokban, a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat nyolcvan szakembere dolgozik itt jelenleg, s továbbiak érkeznek. A múlt héten munkához láttak a Könnyűipari Szerelő Vállalat dolgozói, és szemrevételezték a helyszint az Országos Szakipari Szerelő Vállalat képviselői. Két olyan jelentős munkát végez ez a két vállalat, akiken nagyon sok múlik a következő hetekben: nem kevesebbről van szó, mint a határidők megtartásáról. • • Ötéves munka Ötéves munka befejezése közeleg: 1969. október 3-án kelt az első megyei tanács vb-határozat, amely gyakorlatilag elindította az új nyomda építését Közel hatvanmillió forint felhasználására nyílt lehetőség. A Könnyűipari Tervező Intézet több lehetőséget vizsgált meg, míg 1971 tavaszán a kész terveket rendelkezésre bocsátották. Mindössze néhány hét telt el, s 1971 májusában már a SZÁÉV brigádjai vették birtokba a helyszint, hogy az első részátadásokat 1974. októberében, a végleges átadást pedig 1975. május 25-ig megtarthassák. A határidők egyben azt is jelentik, hogy a jövő év első felében a teljes üzembe helyezésnek is meg kell történnie. Egyes részlegek azonban a terv szerint már az idén működnek az új nyomdában. A 3600 négyzetméter alap- területű nyomdában másfél év múlva, teljes üzem idején, 500 tonna könyv, 500 tonna folyóirat, 1000 tonna vegyes nyomtatvány készül, s itt nyomtatják majd a Kelet- Magyarországot is, amelyhez kb. 800 tonna papírt használnak majd fel. A nehezén már túl vagyunk — mondja a nyomdaépítkezés művezetője, Megyesi János, — ezentúl a szemre is látványosabb munkák következnek. Gyorsítani is tudunk, mert a határidős iskolaépítések befejezése után a mi építkezésünkre újabb brigádok jöttek. — A napokban befejeztük a padló alatti fűtésvezetékek nyomáspróbáit, amely jelentős munka volt, s feltétele a további haladásnak. Dolgoznak a villanyszerelők, több helyen a burkolatok készülnek. A kezdettől jó munkát végez itt Ferenc Sándor 15 tagú kőműves szocialista brigádja, s az építkezésre nem régen érkezett Radványi Já. nos tizenöt tagú kőműves szocialista brigádja. — A következő néhány hő- ■ nap munkája azonban nem lesz egyszerű, mert egyes szakmunkákat más vállalatok specializált brigádjai végeznek. Egymás mellett kell dolgozni, azonos munkaterületen, s munkájuk is egymáséra épül — ha egyik lemarad, a másik sem tud dolgozni. Gyorsítani az építést Ilyen gondokat jelez a Könnyűipari Szerelő és Építő Vállalat: eredetileg július elsején kellett volna megkezdeniük a munkát, de erre csak ezen a héten került sor, így körülbelül kéthónapos késéssel indulnak. A feladat nagy: a légtechnikai berendezés szerelése, amely a fő munkát jelenti, kb 2,5 millió forint értékben. A nagycsarnok, a raktárak fűtését, hű. tését, szellőzését, a páratartalom szabályozó rendszerét alakítják ki. A munkához szükséges berendezések, anyagok nagy része megérkezet, de még fontos részek hiányoznak. A vállalat budapesti központjában Perger Ferenc foglalkozik a nyíregyházi nyomda munkáival. Véleménye: a KIPSZER szerződéseiben a munka teljes befejezésének végső határideje 1975. március 31. Ezt feltétlenül megtartják, sőt előbbre is hozzák. Részhatáridőkre eddig — mivel a nagycsarnok miatt ilyen kérés nem érkezett — nem is készültek fel. A KIPSZER kész meggyorsítani a munkát, ha szükséges, akkor azokkal, akikkel egy munka- területen kell dolgozni, szocialista együttműködési szerződés megkötésére is vállalkozik, a határidők lerövidité se érdekében. A KIPSZER kulcsfontossá , gú munkájára épül az Országos Szakipari Vállalat félmillió forinton felüli munkája: az üzemcsarnok speciális kopásálló, zajcsökkentő, rugalmas padlóburkolatának elkészítése. Csak nagyon jól összehangolt munkával biztosítható, hogy október elejére átadják berendezésre, sze. relésre a nagycsarnokot. Munkájuk előfeltétele, hogy a KIPSZER a tetőszerkezeti szerelések nagy részét elvégezze. Mindezek ellenére a , Nyír. ségi Nyomda igazgatója, Ho. léczi István/ optimista: minden közreműködő vállalat fontosnak tekinti a nyíregyházi nyomda beruházását. Közben a gépek beszerzése is javában tart. Az egj'ik legfontosabb, az újság-, könyv- és folyóiratkészítésre alkalmas angol gyártmányú ofszet gépsor október első napjaiban érkezik. A nyomda négy szakembere korábban kéthetes tapasztalatcserén vett részt az NSZK-ban, ahol a nyíregyházihoz hasonló gépsor üzemel, így a tizenegymillió forint értékű berendezés fogadására felkészültek. A gép a legkorszerűbbek közül való: négy szín nyomására képes, óránként 16 500 újság készülhet rajta. Októberben új gépek Ezen kívül 12 millió forint értékű más gép beszerzése is megtörtént. Negyedrészük már a régi nyomdában van, s működik is: a kötészet gépesítése, a nagy teljesítené- nyű reprodukciós fényképezőgép üzembe állítása megtörtént, a belső szállítás gépesítése már megkezdődött. Az októberben érkező újabb gépeket már az új nyomdáé, hoz szállítják. Üzemszervezési terv készült, hogy az új nyomda berendezését, a meglévő gépek új helyre szállítását minél kisebb időkieséssel oldhassák meg. Több éve képezik a szakmunkásokat is: Debrecenbe» és Budapesten 17 szakmunkás tanult, akik az új berendezésekhez hasonló korszerű gépeken dolgoztak. A beruházás elhatározása óta hetven szakmunkást iskoláztak be, legtöbbjük már dolgozik, s jelenleg három nagy létszámú évfolyamon szintén hetvenen tanulnak, ketten pedig Budapesten, illetve Moszkvában folytatnak felsőfokú tanulmányokat Az új nyomda beruházása jó ütemben halad, ha a mos- tani munkák összehangolása sikerrel jár, még az idén új- -• ságok, könyvek, hagyhatják , el a megye újabb, korszerű üzemét Marik Sáadfl*
