Kelet-Magyarország, 1974. szeptember (34. évfolyam, 204-227. szám)
1974-09-28 / 227. szám
4 KELET-M AGYAKON* AG 1974. szeptember 38. Szülők tói um a: A trágárságokról A mikor a legények leszálltak a 12-esről a Volán telepe előtt, megszállt, a béke. A buszban vé- geszakadt annak a minősíthetetlen szövegnek, amely borzolta az idősebb korosztály idegeit. De nehogy azt higgye valaki, hogy ez a stilus nem hallható egy-egy délben bármelyik iskolánk környékén. Tegyük hozzá a tárgyilagosság miatt: az óvodások körében- is megfigyelhetjük, hogy egy-egy apróság egykori őrmestert megszégyenítő, válogatott kifejezésekkel traktálja társsait. Lehet, hogy az általánosítás ez esetben kicsit túlzónak tűnik, mégis megkockáztatnám: fiataljaink hétköznapi beszédében elburjánzott a trágárság. Mert nem az életkorból fakadó szleng ellen szólunk. Nem a diáknyelv, a fiatalos szóalkotás kinőhető, derűs fordulatai az aggasztóak, hanem a megbotránkoztató szövegek. Felmentésnek még azt sem hozhatjuk fel: hirtelen kijött a sodrából, és elkáromkodta magát. Nem, a fiatalok a kifejezéseket visszatérően, módszeresen, szinte élvezettel fűzik bele egyébként is kevéssé pallérozott nyelvezetükbe. Jó, mondhatja valaki, könnyű ezt bírálni, nem prédikáció kell ide, ilyen esetekben a felnőtt lépjen közbe. Nem tesszük, általában, hiszen ilyenkor legfeljebb az az eredmény, hogy újabb válogatott szöveget vágnak- a fejünkhöz. Vagyis nem érdemes. Az igazsághoz tartozik, mindez csupán tüneti kezelés, esetleg egykét esetben sikerül mérsékelni az ízléstelenséget. Úgy vélem, valahol másutt kell ,kezdenl. Otthon, illetve az iskolában. Nyilván a szülői példamutatás — jó vagy rossz — mindennek a kezdete. A gyermek elsősorban itt ismerkedik mind a helyes, a szép és kulturált beszéddel, de Itt ragadhat rá a szitkozódásra, káromkodásra való hajlam, sőt mi több, szókincs is. Nem mentesíteném a felelősség alól az utcát, az utcai munkahelyeket sem. Sokszor hallani építkezéseken, egy-egy útéoítésnél olyan beszédet, amely főleg az egyébként is kíváncsi gyermek fejében megragad, sőt, reprodukálásra vár. Úgy hiszem — bizarr?! —, egy szocialista brigád például tehetne a szükség esetén olyan vállalást is, amely célul tűzi ki a kulturális vállalások keretében a kulturált beszédmód alkalmazását is. És vajon mit tehet az iskola? Büntessen? Esetenként mást aligha tehet. De van egy hatékonyabb mód is. Az nevezetesen, ha az ismeretközlés és a nevelés sok tevékenysége között nagy helyet juttatna annak, hogy tudatosítsa: a legjobb tanuló, a legokosabb, a legszebb, a legszorgalmasabb se üti meg az intelligens ember fogalmát akkor, ha ezt nem tükrözi illendő, kulturált beszédmódja. Mindez lehet program az úttörőfoglalkozásokon, osztályfőnöki órákon, szünetekben az udvaron. Mindezekhez szeretnék hozzátenni valamit: nagyon kedvelem fiataljainkat, kezdve az óvodás gyér- mekektől a felnőttebbekig. Ezt azért is érdemes hangsúlyozni, mert érthetővé teszi: nem a harag, hanem a féltés Íratja ezeket a sorokat. Egy értékes nemzedék, mely tanulásban, munkában, tudásban átlagon felülit tud nyújtani, sok esetben épnen meggondolatlan, vagy kamaszos nagyképűségből fakadó kifejezéseivel rontja le a róla alkotott véleményt. Vagyis Végső soron ' egy nemzedék önbecsülése sem diktál mást, mint a nyelv tisztításét, a beszéd sterilizálását a gorombaságtól, trágárságtól. Bizonyára nem könnyű dolog, nem oldható meg adminisztratív úton, feltételezi a felnőtt társadalom beavatkozását, példamutatását S hogy legyen valami, ami ha nem is ment fel. de okulásként idekívánkozik: lewen a szülők, a nagvok korosztálya a példamutató. Mert sajnos erről is lehetne írni, legalább ennyit. B. lu KÖNYVAJÁNLATUNK Antirtfl a térkép mesél A Móra Ifjúsági Könyvkiadó másodszor, immár’ átdolgozva jelentette meg Rockenbauer Pál Amiről a térkép mesél című könyvét. Aki azt hiszi, hogy gyermekeknek, vagy Iskolásoknak készült kizárólagosan ez a rendkívül érdekes mű, téved. Az elképzelés jogos, hiszen a Móra főleg a fiatal korosztály kiadója, de lassan hozzá kell szoknunk, hogy kellemes meglepetésekkel szolgál. Az utóbbi idők földrajzi tárgyú munkái egyre jobban lázba hozzák a felnőtteket. Tény: manapság nem lehet térkép nélkül élni. Az újsághírek, a tv-híradók, az utazások. felfedezések szinte kényszerítik az embert arra. hogy hozzányúljon az atlaszhoz. Arról már nem is beszélve, hogy a szépirodalom is sok esetben hivatkozik olyan tájakra, amelyeket az ember szívesen helyez el nontosan a világ valamelyik pontján. Aztán jön a gyermek iskolai tanulmányaival, és kérdez, a szülő pedig kutat emlékezetében. Nos, az Amiről a térkép meséi minden célnak megfelel. Segít eligazodni a térképtörténetben, a készítés mát "ívtitkában, visszavezet a múltba, aztán ügyes fordulattal, nem agyonbe- ízélve villantja mindazt fel, amit egy ma élő embernek illik tudnia glóbuszunkról. Ha mindez csupán csak írott formában történne, akkor esetleg száraznak bizonyulna. De Rockenbauer, aki bejárta mint tévés a világot, egészen az Antarktiszig is eljutott, tudja, a látvány, a kép sokak számára mindennél többet mond. Az illusztráció ennek megfelelően gazdag. Rajz, metszet, fénykép, térkép váltakozik, a célszerűségnek megfelelően, és ami a legfontosabb, frappáns aláírások igazítanak el. A szerző nem volt rest, még arra is futotta bő ismeret- anyagából, hogy a mappák világában járatlanabbak számára a földrajzi tolvajnyelv leggyakoribb kifejezéseit is összegyűjtse, helyes kiejtéssel magyarázva. Igya könyv izgalmassá válik, és szinte ingerli az embert, hogy olvasás közben elő-elő- vegye az atlaszt, és nyomozzon Rockenbauerrel. A könyv, amely rendkívül szép kivitelben, és hozzá igen olcsó áron kerül forgalomba nem marad adós a Föld felfedezőinek bemutatásával sem. így ez a kiváló olvasmány segítség a tanuláshoz, jó eszköz a szülőnek, hogy felfrissítse emlékezetét. és éke a könyvespolcnak, ahol a maradandó könyvek közé illik, (bürget) * SS GYEREKEKNEK * gyerekeknek E GYEREKEKNEK TÖRD A FE IED I VÍZSZINTES: 1. Megfejtendő. 6. Csak félig való! 7. Vízinövény. 8. Erősítő, bizonygató szócska. 9. Após. 11 Óv. 12. Iskola, diáknyelven. 14. Szavazat, ismert Idegen szóval. 16. E helyről. 18. Libabeszéd. 20. Közterület. 21. Egyszerű gép, de dísz is. 22. Rólam egynemű betűi. 24. Fial. 25. Alvás alatti képsorok összessége. 27. Névelővel, minőségi ellenőrzés. 28. Ritka női név. 29. Szaladj. FÜGGŐLEGES: 1. üti... (gyom). 2. Néma Ilona. 3. Mocsár. 4. Ajándékoz. 5. Frissek. 6. Megfejtendő. 10. Töröl, arab személynév. 11. Húz. 13. Gesztikulál. 14. Üt. 15. Megfejtendő. 17. Emberek egymástól való megkülönböztetését szolgálja. 19. Tálpon levő. 21. Jó kés jelzője. 23. Vissza: om- ladék. 24. A struccok családjába tartozó ausztráliai fdtómadár. 28. E napon. 27. Vissza: növény. Megfejtendő: Három, az országosan kedvelt kirándulóhelyek közül: vízszintes 1, függőleges 6, 15. Múlt heti megfejtés: Sió — Kapos — Rába — Zala. Könyvjutalmat nyertek: Duleba Timea Nyíregyháza, Nagy Ferenc Porcsnlma, Tóth Ildikó Nvírmada, Kálmándi Sándor őr, Ábrahám Balázs Mátészalka. Maci, Füles, Süni, Maki... Nevet kapott Jászberényben egy óvoda. Nem tudom, van-é száma is,' úgy, mint Itt Nyíregyházán, de el tudom képzelni: örülnek a gyerekek az új óvoda nevének, a „Maci-ovi”-nak. Nem csak nekem, másoknak is felkeltette , a figyelmét az a beszélgetés,' amely a televízió Hazai esték műsorában hangzott el. Maci-ovi. Kicsit új, kicsit furcsa még, de kedves, találó. Nem a megszokott, száraz, s már annyi sokat hallott szó, hogy ..óvoda” hanem „ovi” Mégpedig a mesében is oly gyakran szereplő, kedves, olykor esetlen mézért sóvárgó, morgó medve nevével az elején. . Nem csak a bejelentés, hanem az Indok is elhangzott. Jobb kedvvel mennek a gyerekek egész napos elfoglaltságuk színhelyére, ha annak már a neve is kedves emlékeket időzően csábítja a nem minden esetben szimpatikus kora reggeli sétára. „Megyünk a Maci-oviba”, vagy később, majd amikor már a felnőttek Is megszokják fogalommá válik: „...a maciba”. Talán még az az álmos pityergés is hamarabb szűnik, amelyet egy sietős reggeli ébresztés okoz olykor a gyermek érzékeny lelkivilágában. Nézem a nyíregyházi „Naoköziotthorms óvodák” névsorát. Utcanevek. házszámok és — telefonszá- mok. A tizennyolc „ovi” közül még véletlenül sincs egynek sem neve. Mint például az iskoláknak, filmszínházaknak, egyebeknek. Számok és számok. Kétségtelen, hogy kell ez is, de mért ne lehetne több? Egy kicsivel több, hogy oldottabb legyen a gyerekek hétköznapja, s még felnőtt korában is mosolyogva gondoljon visz- sza a Maciban, Fülesben, Süniben, vagy a Makiban eltöltött évekre. Igazán van miben válogatni, hiszen szép, ismert név sok akad a mesevilágban. Akár tucatszámra lehet megfelelőt találni. Hófehérke, Héttörpe. Jancsi-Juliska, Jánosvitéz, Babszem Jankó, Télapó és így tovább. S ha már az állatvilág kedvesebb? Ott — talán — még nagyobb a választék, ' hiszen még Maci Laci is sokíé’e változatban jelenik meg a mesében. Lehetne rendezni névadókat. Egy kis beleszólást is engedve a gyerekeknek: válasszák azt, szavazzanak arra, aki a legkedvesebb. Hadd legyen benne egv kis „ovi”- demokrácia is. S talán az sem lenne túlzás, ha a bejáratoknál — az új felirat mellett — esy mosolyt ébresztő embléma is fogadná, a gyerekével betérő szülő- ket« Tóth Árpád Édesanya: Mit szólt édesapád, hogy beverted az autó üvegét? A fia: A szidalmakat elhagyhatom? Édesanya: Természetesen. A fia: Akkor semmit sem szólt. ★ — Hány éves vagy kisfiam? — Hat. — Még akkora nagy sem vagy, mint az esernyőm. — És hány éves a bácsi esernyője? Tanító: Karcsi, mondj egy olyan állatot, amelynek hasznát látjuk. Karcsi: A tehén. A tanító: Kitűnő. Most pedig mondj olyat, amelyet szórakozásra tartunk. Karcsi: Hintaló. ★ Anya: Miért sírsz, Palikám? Palika: Édesapa elvert, mert elszívtam az utolsó cigarettáját. Anva: És nem vette észre? Palika: Nem. mert nagyon elmerülten játszott a villanyvonatommal. Úttörő• posta Kedves Pajtások! A Magyar Úttörők Szövetsége Országos Elnöksége 1974. november 23—28. között hívja össze az V. országos úttörőparlamantet, Szegeden. Valószínű, nem először találkoztok ezzel a kifejezéssel ŰTTÖRÖPARLA- MENT. Vajon mit jelent társaitoknak, vagy éppen nektek ha csapatotok, városotok, járásotok, megyétek úttörői tanácskozásra jönnek össze — úttörőparlamentet tartanak ? Hiába veszitek elő a lexikont, az idegen szavak szótárát, az úttörőparlament szó ezekben a könyvekben nem található meg. Megtudhatjátok belőlük, hogy a „parlament” — országgyűlés törvényhozó testület. De nem gondolhattak arra a lexikon, vagy az idegen szavak szótárát író tudósok, hogy egyszer ehhez a szóhoz még egy másik szavacska is társul: úttörő... A parlamentben a képviselők — akik az egész népet képviselik — megtárgyalják az ország helyzetét, javaslatokat tesznek, törvényeket hoznak annak érdekében, hogy életünk szebb, jobb, tartalmasabb legyen. Az úttörőparlament azt a célt szolgálja, hogy ötleteitekkel, javaslataitokkal tartalmasabbá, érdekesebbé tehessetek munkátokat az őrsötökben, a rajotokban és csapatotokban. Az első úttörőparlament küldöttei már felnőttek. Jó lenne tudni, emlékeznek-e még- arra a napra, ; amikor kicsit elfogadottan beléptek az ország akkori legszebb úttörőházába, a budapesti IX. kerületi József Attila Űttörőházba. 1965. december 27-ét írtak. A küldöttek lelkesen vitatták meg az úttörőév feladatait. beszámoltak az úttörőcsapatban alakuló úttörőtanácsokról. Itt született a jelézó: „ NE VÁRJ PARANCSRA! A II. országos úttörőparlamentet Csillebércen tartott ták. Az akkori úttörők a „Vörös zászló hőseinek útján” mozgalomban értek el nagyon szép eredményeket. Sok-sok ott hallott ötletet, javaslatot vittek haza, és sok megvalósításra váró feladatot kértek az Országos Elnökségtől. A III. országos úttörőparlament otthona 1970-ben Nagykőrös volt. Az úttörő- csapatok elküldték Nagykőrösre az „Ajándék a hazának” akcióban tett vállalásaikról szóló jelentéseiket. Különösen sok szó esett Itt az úttörőtanácsok, rajvezető- ságek munkájáról. Kérték a pajtások, hogy az országos úttörőparlamentet kétévenként, a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának évfordulóján rendezzük meg, ezzel is tisztelegve a magyar munkásmozgalom hagyományai előtt. Miről tanácskozott a IV, országos úttörőparlament Erről már ti is többet tudtok. Talán még emlékeztek az időpontjára és helyére: 1972. november. Székesfehérvár, az 1000 éves fennállását ünneplő város. Arról vitatkoztak a küldöttek, hogyan lehetne minél több kisdobost, úttörő pajtást bevonni az úttörőélet irányításába. „ÜZENET”-et fogalmaztak meg és juttattak el minden érdekelthez, elsősorban az Úttörőcsapatokhoz. Valószínűleg volt már a kezetekben a Pajtás újság 1973. januá- 10-i száma, amelyben teljes szöveggel olvashattatok elődeitek üzenetét. Ha nem jutott el hozzátok az akkori Pajtás, elolvashatjátok az 1974—75. úttörőévi programban. Hogyan valósítottuk meg a IV. országos úttörőparlament üzenetét. Erre a kérdésre már nektek kell válaszolnotok, a raj, a csapat, a városi és megyei parlamenteken. A parlament tapasztalatairól, emlékeiről írjatok postánkba. Jó munkát. Sikeres ta* nácskozást kívánunk. Volt egyszer egy asszony, koldusszegény, árva, egyetlen kincse volt: szépséges szép lánya. Annak a szép lánynak viritós mosolya, aranyos jó szíve volt minden vagyona. Egy bús nap az asszony csak megbetegedett, olyan nagy beteg lett, hogy ágynak is esett. S mondja a lányának: — Egy meg kettő három, főzz egy kis jó levest szép- ségesszép lányom. No, mondja a leány, főz ő, hogyne főzne, csak előbb kimegyen gallyért az erdőre. Szedegeti ott kínt az elszáradt gallyat, hát egyszer esak hallja, hogy valaki jajgat. Sír-zokog valaki, előbb csak csendesen, azután hangosan, fájó-keservesen. Körülnéz a leány, hát a bokrok között, egy kicsi tündérlány ugyancsak hüppö- göti. Ahogy szállott, repült, megakadt a fátyla a csipkerózsának tövises ágába. Hej, lett erre öröm. Azt mondja a tündér: — Te, szépséges leány, jót várj jó tettedért. A tündérkirályné leánya én vagyok, s im, hálám jeléül, ne, egy fésűt adok. Köszöni a leány, ámde azt gondolja, különb ajándékot is adhatott volna. Megfőzi a levest odahaza a lány, s fé- sülködni kézd a nagy vacsora után. Tündéradta fésűt tövig belemártja lobogó, ragyogó, színarany hajába. F ésüli, fésüli napsugárszép haját. Hát aki nem hallott, most hallhat ám csudát. Ahogy végighúzza a fésűt a haján, csak lehull egy arany a fésűje nyomán. Ahányszor a fésűt haján végighúzza, annyi arany pengő hull le a padlóra. Hullott a sok arany a padlóra egyre, hullott tündökölve, muzsikálva, csengve. Lett erre nagy öröm. áldották a tündért, aki ilyen fésűt adott a jótettért. Vége lett, vége már a nagy szegénységnek, az asszony s a lánya gazdagságban éltek. A dús aranyakból minden szegény kapott egy nagy zsákkal, aki rájuk ajtót nyitott Ha még meg nem haltak, ma is élnek talán, ma is fésülgeti arany haját a lány.
