Kelet-Magyarország, 1974. szeptember (34. évfolyam, 204-227. szám)

1974-09-04 / 206. szám

JfWl. szeptember ?; im.tr ■ M A 6Y A ROR S 7. fi. tí 9 Szállítási csúcs idején AZ ORSZÁGBAN, S a MEGYÉBEN is szinte állandósult a közúti és a vasúti szállí­tásnál, hogy mennyiségi csúcsokat döntenek meg. Évről évre, hónapról hónapra nagyobb árumennyiséget kell elszállítani, ami koráb­ban még rekordmennyiségnek számított az őszi csúcsforgalom kellős közepén, az ma már állandósult napi mennyiséggé válik. A köz­lekedési ágazatban a szállítási teljesítmény növekedése az idei első fél évben meghalad­ta a tíz százalékot a múlt évihez képest. Mindez egyben feladatot is szab a szál­lításért felelős dolgozók számára. Nagyobb munkát, mert a szállított mennyiségek, a nö­vekvő távolságok arányában nem nőtt a ka­pacitás, a szépen gyarapodó vasúti vagon­park, a Volán vállalatok mind több teher­autója arányában kevés a szállítási telje­sítmény növekedéséhez képest. Vagyis jobb munkaszervezéssel, a szállító eszközök jobb kihasználásával lehet elérni, hogy ne ma­radjon sehol elszállítatlan áru, a fuvarozás késése, vagy lassulása sehol se gátolja a termelő munkát. Különösen igaz az őszi csúcs Szabolcs- Ezatmárban, ahol a nagy mennyiségű mező- gazdasági áruszállítás ezekben a hónapok­ban jelentkezik. Az első fél évben szállított árumennyiségnél mintegy 1,1 millió tonná­val többet kell számolni, főképp a mezőgaz­dasági terményeknél. Itt pedig halasztásra nincs idő, a kedvező időjárást szükséges ki­használni a fuvarozásra, mert különben nagy mértékű romlással számolhatunk. reálisán felmérve a helyze­tet tudni kell, hogy a megye egyedül nem képes minden szállítási feladatnak eleget tenni. A Volán 5. számú Vállalatának teher­gépkocsi parkja nem az őszi csúcsra lett mé­retezve. A vasúti vagonok száma is keve­sebb annál, hogy minden vállalatnak, szö­vetkezetnek a kért kocsimennyiséget na­ponta adni tudják. Most is — mint a korábbi években, — számíthatunk a más megyékből érkező se­gítségre. Az almaszállítás gyors és felelősség- teljes munkája követeli ezt meg többek kö­zött. (Köztudott, hogy a szovjet fél is a szeptemberi szállításokat szorgalmazza.) A külső segítség viszont csak az egyik oldala a fuvarozási gondok megoldásának. A másik, sokkal inkább járható út a belső szervezettség javítása, a meevei ka­lása nem rögtön következik be, ahol elég tartalékkal rendelkeznek. JAVÍTANI ÉRDEMES az összhangot a fuvarozók és a szállító vállalatok között. En­nek egyik módja, hogy a vállalatoknál, szö­vetkezeteknél még jobban meg kell szervez­ni a folyamatos szállítást, vagyis a hét vé­gén, szombaton és vasárnap is rakodni szük­séges, hogy a vasúti vagonok ne vesztegelje­nek napokig egy-egy helyen, hanem több for­dulót meg tudjanak tenni. A rövidebb, 50 kilométeren belüli szállításoknál érdemes a vasút helyett a közúti szállítást igénybe venni. A közúti szállításnál számba kell venni minden lehetséges tartalékot. A selejtezések elhalasztásával, a javítás megszervezésével (esetleg éjjel, illetve munkaszünetes napo­kon történő javítással), a gépkocsik napi foglalkoztatási idejének növelésével, a rako­dás jó megszervezésével el lehet érni, hogy azonos gépkocsipark mellett is több áru kerüljön elszállításra. Megyén belül a szállítási munkának az összehangolását a megyei szállítási bizott­ság végzi. A megnövekedett feladatok szükségessé tették, hogy az áruszállítási al­bizottság szeptembertől kezdve minden hé­ten pénteken ülést tartson, amelyen az elő­ző hét munkáját értékelik, felkészülnek a következő heti feladatok teljesítésére. A vál­lalatok írásban jelentik be a bizottságnak a szállítással kapcsolatos problémáikat, s a bizottság gyorsan tud dönteni az igények kielégítéséről, az egyes feladatok sorolásá­ról. Bizonyos mértékben szükséges rossz is ez, hiszen lesznek olyanok, akikre nézve kedvezőtlen döntések születnek, viszont az egészet tekintve előrehaladás, hiszen a leg­fontosabb szállítási feladatok valósulnak meg. NEM MARADHAT KI az őszi csúcsból a szállítást végző ember sem. Megyén belül is több ezer ember vesz részt az áruk moz­gatásában, továbbításában. A feladatokat csak velük lehet teljesíteni, csak az ő jó hozzáállásukra appellálva lehet nagyobb kö­vetelményeket állítani. A vasút és a Volán rakodásra szervezett komplex brigádjai a debreceni vasútigazgatóság területén pél­dául a közelmúltban Szolnokon tanácskoz­tak, s tettek felajánlást a XI. pártkong­resszus és a felszabadulás 30. évfordulóia pacitás jobb kihasználása. A feladatok nagyságrendjét ismerve már most számítani kell arra, hogy egyszerre nem lehet minden igényt kielégíteni, hanem bizonyos sorren­det szükséges felállítani a szállítási felada­tok teljesítésénél. Nyilvánvaló, hogy az ex­portra jutó alma elszállítása, a szintén ex­portra kerülő élőmarha, vagy az országos ellátásra kerülő más mezőgazdasági termé­nyek elszállítása előnyt élvez olyan tömeg­árukkal szemben, amelyeknek a felhaszná­tiszteletére, hogy jobban megszervezik a munkát, elkerülik a kocsiállásokat, gyorsít­ják a szállítást. A közlekedési vállalatoknál dolgozó szocialista brigádok felajánlásai is azt célozzák, hogy a zökkenőmentes munka legyen szem előtt. A szállítás nehéz hetei következnek. Fuvarozónak és fuvaroztatónak a munkáján múlik, hogy mennyire sikerül teljesíteni a feladatokat. Lányi Botona A baktalórántházi malomban naponta átlag 200 mázsa kenyérüsztet őrölnek Idei termék bői. A jóminőségű liszt egy részét a nyíregyházi kenyérgyárba szállítják. Képünkön Chiszt Gyula üzemvezető főmolnár az őrlést vizsgálja. (Elek Emil felvétele) Porcsalmai asszonyok fehérben és kékben „Jó, hogy van ez a gyár...“ ön hová igyekszik? — kér­dezzük egy láthatóan sietős középkorú asszonytól. — A konzervgyárba. Mind­járt kezdődik a műszak. Az idevalósiak közül sokan ezt1 mondják. „A konzerv­gyárban dolgozom”. Véletle­nül sem ejtenék, hogy a Nyíregyházi Konzervgyár porcsalmai telepén, ami a közúti jelzőtábla szerint egyébként is Tyúkodon van. Így hát mi is „a gyárat” ke­restük. Gyárat modern üzem­T ünődő belefeledkezéssel Kölese múltjáról be­szél egy ember. Kolsoy co- mesről a névadó nagyúrról, akit már Anonymus is említ, a középkori nemesifjak itte­ni iskolájáról, s arról, hogy Szirmay Antal szerint még országgyűlést is tartottak itt, amikor még a nagyközség oppidum, mezőváros volt. Fogalmazásából történész szakembert sejtek, és nem is csalódom. Kávássy Sándor kandidátussal, az egri tanár­képző főiskola docensével hozott össze a véletlen. Is­meretlennek kell lenni azon a vidéken, hogy ne ismerje valaki, noha húsz esztendeje csak ritka látogatóként vető­dik haza. Édesapja tizennyolc községet látott el innen mint körzeti orvos, több mint hu­szonöt évig, öccsei Szatmár- szerte közismert mezőgazda- sági szakemberek, az egyik Csengeren, a másik Mátészal­kán. — Kikapcsolódni jött a szülői házba? — kérdezem már odabent, mert az útba­igazításnak szánt történelmi eszmecsere úgy elnyúlt, hogy beinvitált. — Inkább bekapcsolódni jöttem — csavar egyet a szón. — Új, sok évre szóló kutatási tervemet jóvá hagyta az Akadémia Történe­lemtudományi Intézet. Ko­rábban sokáig a Tanácsköz­társasággal foglalkoztam, kandidátusi disszertációm, amely tavaly jelent meg könyvalakban, Latinca Sán­dorról, a ballada) hírű somo­gyi mártír népbiztosról szól. Ahogy az előzményeket ástam elő, egyre mélyebben és visz- szább bonyolódtam a tizenki­lencedik századba. Most az elején kezdem. A nemesség sorsát, rétegződését, bomlá­sának irányait szeretném fel­térképezni, tisztázni néhány félreértést, eloszlatni néhány hamis legendát. Óriási anyag. Hogy biztonságos talajt érez­zék a lábam alatt, szülőföl­dem, Szatmár nemességével vágok neki a kutatásnak. Szi- nérválalján születtem, gyer­mekkoromban a kölesei, vá- mceoroszi, csaholci, magosli­Múltbúvárok Kölesén geti, penyigei, kömörői (so­rolhatnám tovább) házak előtt őrizgettem apám lovát, amíg a betegeknél járt: itt minden ismerős. Erőt kap az ember, ha szülőföldjéhez ér, még ha nem is mitológiai óriás. — Milyen legendák osz- latására gondol? — Hogy a legelterjedtebbet mondjam. A legtöbb ember, ha meghallja ezt a szót: ne­mes, nyomban valami daliás, mentés díszpéldány magyar pattan elő a képzeletében. Most nézegettem az 1809_es insurrectió, az utolsó nemesi felkelés összeírását. Még en­gem is meglepett, hány név mellett találtam ezt a bejegy­zést: robotozó szegény. Szat- márban körülbelül 4 és fél ezer nemes élt abban az idő­ben, arányuk a legmagasab­bak közé tartozott az ország­ban, érthető, hogy a süllyedők rétege is erőteljes. Ezeknek a sorsa csak abban különbö­zött a zsellérekétől, hogy nem adóztak, hídvámot és még néhány jelentéktelen il­letéket nem fizettek, válasz­táskor eladhatták a voksukat, viszont katonáskodni kötele­sek voltak. Kölesén egyébként mindössze két családot talál­tam a múlt századi nemesi leszármazottak közül: az Ónodi Furkókat, és a Hadia­kat. Hosszan folyna még a szó bizonyára a néppé eggyé váló nemesekről, aztán az okos reformátorokról és a gyepes agyú jobbánynyúzók- ról és később az értelmiség javáva emelkedő vagy kár­tyánál megrekedt, mihaszna dzsentrikről... De vidám zaj­jal berobbant a Kávássyak harmadik nemzedéke, a tör­ténész két fia. Az idősebb mezőgazdásznak készül, most iratkozott be a szakközépis­kolába. Azt mondja, nagyapa kertjében kapott kedvet hoz­zá. Kávássyéktól a harmadik háznál megállít egy széna­gyűjtéshez fegyverkezett vas­villás ember, — Hát engem mikor ke­resnek már meg? — Éppen most — fogadom el rögtönözve a meghívást. Bihari Lajosról keveset tud az ember, ha csak azt tudja, hogy a Kossuth tsz kovácsa, pedig napjai legnagyobb ré­szét ez tevékenysége tölti ki már 1954 óta, Na, ne gondol­jam ám, hogy csak olyan pat- koló-ráfoló kovács. Nincs a szövetkezetben olyan új gép, amivel ő ne igyekezne azon­nal megismerkedni, és bár­melyik javításával megbir­kózik, ha éppen rábízzák, no­ha nem lenne kötelessége. Aztán messze földről keresett kolompkovács és csengőöntő, a Hortobágy mellyéke túlsó végéről is megkeresik a pásztor emberek. De nem is ezt akarta mondani. Igen, igen fejfafaragó is. Ezt még szülőfalujában Nagyaron kezdte, a nagyari temető ha­gyományai szerint csi­nálja mind a mai napig. Ter­mészetesen a fej fára vésett sírversek is saját szerzemé­nyei. Dehát hagyjuk ezt most nem ezért hívott. Továbbá ő a mozigépész. Hajaj, valami­kor heti öt előadáson is telt ház voh, most meg hetenként kétszer nagy eset, ha ötven nézőt rá tud beszélni. De nem is erről van szó, hanem arról, hogy mit lehetne csinálni a naplójával. Erről a naplóról aztán ki­derül. hogy valóságos kis fa­lukrónika. Sók-sok füzetben írja már tíz esztendőnél több. Benne van azokban minden, a n3Pi hőmérséklettől kezdve a közügyekig minden, amit Bihari Lajos a falujából át­lát. Elég sokat. A tsz vezető­ségváltozásairól már-már a trónviszályokat megörökítő királydrámák módszerével számol be. Szabályszerű kri­mi stílusban tudósit egy test­vérgyilkosságról. De búvár­kodik a régmúltban is, ösz- szeírta, kiknek adott Lipót császár nemeslevelet Köl­esén, kibogozta családfáját, egész a tizennyolcadik szá­zadig visszamenően. — Miért csinálja mindezt Lajos bátyám? — Tudja, úgy élek én Köl­esén, mint a tormába ,esett féreg. Annak is hiába van a szomszédságában a sárgaré­pa, amiben édes falatra ta­lálna, már csak marad ott, ahol megszokta. S ha már maradtam, meg akarom is­merni a környezetemet tövi­ről hegyire. S ha már meg­ismertem, le is jegyzem, mert így ötvenen túl már olyan az ember feje, mint a riagylyu- kú rosta. Meg hátha kiváncsi rá valaki. Nem állítom, hogy Bihari Lajos kutatási módszerei szakszerűek lennének, még kevésbé, hogy stílusa elérné a közölhetőség színvonalát. De göcsörtös betűi, amelye­ken látszik, hogy súlyos szer­számokon elnehezült kéz írta őket, sok igazságot, jellemző történetet, eredeti fordulato­kat, ízeket rejtenek, felbe­csülhetetlen adalékokat nyújthatnának egy helytörté­neti kutatónak. A krónikás kovács egyébként nagyon szeretné továbbképezni ma- j gát, és nagy szívfájdalma, ' hogy nincs olyan honismereti kör a faluban, ahol ezt meg­tehetné, elsajátíthatná a gyűjtés technikáját, ki­cserélhetné tapasztalatait a hasonló érdeklődésű embe­rekkel, akik viszont jó néhá- nyan vannak Kölesén, állítja, lenne jövője a múltkutatás­nak. Befejezésül idézzünk egy strófát a Sonkád, Kölese, Fü- lesd összekelése című poémá­jából, a krónika verses betét­jéből, amelyben a három tsz egyesülését köszönti: „Megérdemli e nép, hogy már jobban éljen, itt volt legszegényebb ezen a vidéken...” A. Szabó János csarnokkal, tetszetős iroda­házzal, vagy legalább valami olyat, ami arra figyelmezteti az idegent, hogy itt 450-en dolgoznak. És mit találni ? Az árokszél fasorja mögött seré­nyen meghúzódó fehérre me­szelt földszintes épületeket, meg udvart betöltő láda- és üveghegyeket. S természete­sen asszonyokat és lányokat, talpig fehérben, meg kékben. 1 íz szocialista brigád Fehérben, meg kékben, mert ez a kötelező öltözék a gyárban. A szalagnál állók­nak úgy jár a kezük, mint a motolla. És serénykednek a többi munkahelyen is. Van miért... — A porcsalmai telepnek 95 millió forint az éves ter­melési terve, — tájékoztat Bajnai Károly megbízott te­lepvezető. — A dolgozók kö­zül több mint háromszáz nő. Tíz szocialista brigádban 112 tag szorgoskodik. Felszaba­dulási és kongresszusi fel­ajánlásunkat együtt tettük meg az anyagyár dolgozóival. Telepünk brigádjai a terme­lési felajánlással együtt vál­lalták hogy 172 ezer forintos anyagmegtakarítást érnek el. Az „Egy nap Porcsalmáért” társadalmi munkaakcióban erre az évre 750 órai munkát vállaltak. Ez közel 7 ezer fo­rintot jelent. A brigádok ezt minden bizonnyal túlteljesí­tik. — Én is azt hiszem — erősíti meg Magos Józsefné a Fejlő­dő Szatmár ezüstkoszorús szocialista brigád tagja. A mi brigádunk eddig közel 5 ezer forint értékű társadalmi munkát végez. Erről tanús­kodik a brigádnaplóban levő tanácsi igazolás. Magosné, a 24 éves párttag munkásnő, a három gyerekes családanya, aki már a máso­dik ciklusban tanácstag, el­kalauzolt bennünket a gyár­telep kismamaüzemébe, ahol f ürgék ezű gyermeket váró asszonyok asztalokat ülnek körbe. A konzerves üvegekre a záróűrlapokat látják el gu­migyűrűvel. A légii" talabb kismama Micskei Jánosné, alig 18 éves, az első gyerekét várja, a legidősebb Kiss Ba- lázsné 42 éves, harmadik gyerekével terhes. A kismama- üzemben Horváth Béláné: — Lelki­ismeretünk szerint dolgo­zunk, fizetést meg korábbi keresetünk átlagában kapjuk. Négy és félhónapos terhesség Után jövünk be » kismama. özembe. Most várom a bark madik gyermeket. Vele máé igénybe vehetem a gyermek- gondozási szabadságot. Addig fogok dolgozni, amíg tehe­tem. Bizonyítani szeretném ezzel is, hogy nem hiába kap­tuk és kapjuk azt a sok tá­mogatást. Ismét Magosné veszi át a szót, aki a szakszervezeti bi­zottságnak is tagja. — A mi brigádunknak már arra is van ereje, hogy más brigádokat segítsen. Szocia­lista szerződésünk van a las- kodi Vorosilov Tsz egyik szo­cialista brigádjával. Nemcsak ünnepelni, a szövetkezet köz­gyűlésére megyünk el, hanem tapasztalatcsere-látogatáso­kat is szervezünk. Ugyan­ilyen szerződésünk van a gyárteleki Egyetértés Terme, lőszövetkezet kertészeti bri­gádjával. De szerződés nélkül is jól vagyunk a megyei MO- KÉP vezetőivel, s főként a filmekkel. Nemcsak a mi bri­gádunk jár rendszeresen mo­ziba, hanem szervezzük dol­gozó társainkat is. Mint ta­nácstag pedig azért perelek, hogy bővítsék az óvodai el­helyezési lehetőségeket, hoz­zanak a községbe több mű­szaki árut, tőkehúst. Huszonéves a törzsgárdában 7 A 18 éves Tarczafi Kata­lint más gondok foglalkoztat­ják: — Nyolc általánost végezd tem. 1971-ben kerültem ide: KISZ-tag vagyok. Szeretnék brigádtag lenni, de eddig még azt mondták, fiatal vagyok. Az is nagyon jó lenne, ha a gyáron belül lehetne előbb­re lépni, s szakmunkásvizs­gát tenni. A felszabadulást és a kongresszusi versenyben természetesen brigádon kívül is lehet dolgozni, de zártabb kollektívában talán eredmé­nyesebb volna munkám. Az itteni törzsgárdáhoö tartozik a huszonéves Sárv- dorházi Károlyné, a MezS Imre szocialista brigád tagjai A munkahely szeretetére te­reli a szót: — Hét éve dolgozom itt. A gyár a második otthonom. 1100 forinttal kezdtem, és most mint betanított munkás vagyok, 1800 forintot kere­sek. Nem is tudom mi lenne velünk itt az isten háta mö­gött, ha nem lenne ez a gyár. Jó, hogy van. így is sok asz- szony van még a községben otthon, akinek vagy itt, vagy a termelőszövetkezetben kel­lene munkát biztosítani. Bri­gádunk egyéb vállalásai mel­lett a porcsalmai tsz-ben egy alakuló brigád patronálását vállalta. mg ér bate*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents