Kelet-Magyarország, 1974. szeptember (34. évfolyam, 204-227. szám)

1974-09-28 / 227. szám

iS. Hazánkban szilárd munkáshatalom van Politikai kérdésekkel fog­lalkozó emberek mindenütt tudják, hogy Magyarorszá­gon 1956 őszén, kihasználva hibáinkat és a belső áru­lást, a nemzetközi imperializ­mus által szított és támoga­tott ellenforradalmi fegy­veres felkelés tört ki. Súlyos veszélybe került a munkás­hatalom, rendszerünk, a ma­gyar nép szabadsága és min­den szocialista vívmánya. A szocializmus magyar hí­vei ebben a harcban maguk mögött tudták a Szovjet­uniónak, a szocialista orszá­goknak, a nemzetközi kom­munista mozgalomnak, a vi­lág haladó embereinek szo­lidaritását és internaciona­lista támogatását. Abban, a számunkra oly súlyos időszak­ban, 1957 tavaszán, a Le- ningrádban járt magyar párt- és kormányküldöttség tag­jaként én szólhattam itt a Kirov-gyárban szovjet test­véreinkhez. Teljes nyíltsággal beszél­tem akkori súlyos helyze­tünkről. Elmondtam, hogy a létünkért vívott harcunk célja a Magyar Népköztár­saság törvényes, alkotmá­nyos rendjének helyreállí­tása; az, hogy országunkban ismét szilárd munkáshatalom legyen; a magyar nép ismét a szocializmus építésének útján járhasson. Azért folyt a harc, hogy az imperializ­mus igáját ne rakhassák vissza népünk nyakára, ha­nem a magyar nép ismét a szocializmust építő, valóban szabad népek családjának tagja lehessen. Ez a harc már régen eldőlt; a történe­lem ezt a kérdést már sok évvel ezelptt egyszer s min­denkorra lezárta. Tizenhét évvel ezelőtt az elnökségben és a gyűlés résztvevői között jelen vol­tak a szovjet nép több nemzedékének képviselői. Ott voltak az egykori Pu- tyilov gyár törzsókös mun­kásai, hófehér szakállú bol­sevik veteránok éppúgy, mint a szovjet ifjúság leg­jobbjainak képviselői. És ma, újra ezen a helyen jár­va, nem tudom megállni, hogy éppen itt, a Kirov gyári gyűlésen, ismét meg ne köszönjem szovjet test­véreinknek a legnehezebb napokban nyújtott segítséget, és meg ne mondjam; a se­gítség, az áldozatuk nem volt hiábavaló. A párt sza­kított a régi módszerekkel, felszámolta a korábbi hibá­kat, leszámolt az árulókkal, s a nép úrrá lett a súlyos helyzeten. A vérszemet ka­pott nemzetközi és hazai re­akció álmai szertefoszlottak: „Magyarországon ma az egész nép támogatását él­vező szilárd munkáshatalom van, a szocialista társadalom épül, s a Magyar Népköztár­saság a Szovjeturiió oldalán megingathatatlanul a Varsói Szerződés, a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsa kö­zösségébe, a szocialista világ- rendszer népeinek nagy csa­ládjába tartozik. Érvényesül pártunk vezető szerepe Elvtársak! Ma hazánkban a Magyar Szocialista Munkáspárt 1970- ben tartott X. kongresszusá­nak útmutatásai alapján dol­gozunk és készülünk a ta­vasszal esedékes XI. párt- kongresszusra. Az egész párt­nak, népünknek elmondhat-, juk majd: pártunk, munkás- osztályunk vezető szerepe érvényesül, erős a munkás­paraszt szövetség, szövetségi politikánk a szocialista épí­tés nagy céljaira egységbe tömöríti a dolgozó osztályo­kat, a kommunistákat és a pártonkívülieket, népünk, nemzetünk minden alkotó erejét. A Magyar Népköztársaság a X. pártkongresszuson jó­váhagyott gazdaságpolitikai elveknek megfelelően lendü­letesen fejlődik, a IV. ötéves tervben meghatározott célok megvalósulnak. Bővülnek hazánkban a szocializmus anyagi-műszaki alapjai, gya­rapodik a nemzeti vagyon, közelebb jutunk ahhoz a célunkhoz, hogy az iparilag közepesen fejlett országok sorából a fejlettek közé emelkedjünk. A IV. ötéves terv idősza­kában a tervezettnél vala­mivel gyorsabban, évente több mint 6 százalékkal nö­vekszik a nemzeti jövede­lem. Az ipar termelése évente 6—7 százalékkal nőtt, s az iparon belül fokozódott a vegyipar, a villamosener- gia-ipar, a gépipar aránya és jelentősége. Javult a munka termelékenysége, korszerűsödött a gyártmány­összetétel. Szocialista mező- gazdaságunk — az egész népgazdaság koncentrált erő­feszítései következtében —az utóbbi években átlagosan 5 százalékkal bővíti termelé­sét. Alkotmányunk ünnepén, augusztus 20-án örömmel adtunk számot népünknek arról, hogy magtárba került az ország jövő évi kenyere. Az aratási munkában helyt­álló mezőgazdasági dolgo­zóknak nagy segítséget nyúj­tottak a kért és idejében megkapott, nagy teljesítmé­nyű szovjet kombájnok. Nemzetközi gazdasági kapcsolataink mindenekelőtt a Szovjetunióval, a szocia­lista országokkal szélesed­nek. Aktívan közreműkö­dünk a szocialista gazdasági integráció kibontakoztatásá­ban, a komplex program megvalósításában. Mi to­kintjük külgazdasági tevé­kenységünk legfőbb szinte­rének, ezért erősítésében, hatékonyabbá tételében te­vékenyen részt veszünk. Ugyanakkor a kölcsönös elő­nyök alapján — fellépve mindenféle diszkrimináció el­len — fejleszteni kívánjuk kapcsolatainkat a nem szoci­alista országokkal is. Gazdasági építőmunkánk eredményeként rendszere­sen emelkedik dolgozó né­pünk életszínvonala. Az egy főre jutó reáljövedelem a mostani, IV. ötéves terv idő­szakában 25—26 százalékkal növekszik. Az alapvető osz­tályok és rétegek, mindenek­előtt a munkásság és a pa­rasztság jövedelmei kiegyen­súlyozottan és arányosan nö­vekednek. Államunk egyre nagyobb részt vállal magára a gyer­meknevelés gondjainak meg­oldásából. Ennek megfelelő­en növeltük a családoknak nyújtott anyagi, szociális támogatást, fejlesztettük az egészségügyi ellátást, az ál­talános iskolai, az óvodai és a bölcsődehálózatot. Lakás- építési terveinket túlteljesít­jük, ebben nagy szerepük van a Szovjetuniótól vásárolt házgyáraknak. Népünk érzi és érti mun­kájának értelmét, többet vál­lal és tesz a haladás és ha­zánk szolgálatában. Jó lelki­ismerettel mondhatjuk: a magyar munkásosztály, egész népünk derűlátó légkörben, kiteljesedő szocialista viszo­nyok között üdvözölheti és ünnepelheti majd 1975 tavaszán felszabadulásának 30. évfordulóját. Gyümölcsöző kapcsolatok Kedves elvtársak! Pártunk megkülönbözte­tett jelentőséget tulajdonít a szovjet testvérpárthoz fűződő kapcsolatainak. A Szovjetunió Kommunisa Pártja halmozta fel a legnagyobb tapasztala­tokat a szocialista építésben, az osztályellenséggel vívott harcban, a legtöbbet teszi a Országaink együttműködé­séhez és annak további fej­lesztéséhez bevált intézmé­nyes keretekkel rendelke­zünk. A kölcsönös érdekek­nek teljesen megfelelő, ér­vényes, jó szerződéseink van­nak. Elmondhatjuk, hogy a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió legfontosabb szerződése, az 1967-ben meg­kötött új barátsági, együtt­működési és kölcsönös se­gítségnyújtási szerződés tel­jes mértékben érvényesül. Barátságunk, testvéri együttműködésünk kiterjed az élet minden területére. A szovjet—magyar tudomá­nyos-műszaki együttműkö­dés a tudományos és terme­lési tapasztalatok olyan tár­házát nyitotta meg előttünk, amely hatalmas segítség or­szágépítő terveink megvaló­sításához. Szovjet segítséggel létesülhettek Magyarorszá­gon olyan nagyszabású ipari beruházások, mint a dunaúj­városi acélmű, a leninvárosi petrolkémiai bázis, a Barát­ság kőolajvezeték, a buda­pesti metró, az épülő laká­sok majdnem felét adó ház­gyárak és még hosszan so­rolhatnám a hasonló létesít­ményeket. Ugyanakkor a ma­gyar gyárak terméke mindig jó és biztos piacot találtak a Szovjetunióban. Gazdasági, műszaki és tudományos kap­csolataink új formája a közös kutatás és kooperáció. Kapcsolataink sokrétűek, dinamikusan és gyümölcsö­zően fejlődnek a kultúra, a társadalmi tömegmozgalmak, a turizmus területé« is. A nemrég megnyílt budapesti szovjet tudomány és kultúra háza rövid idő alatt több százezer látogatójával a ma­gyar főváros kulturális és közéletének jelentős intéz­ménye lett. Szilárd meggyőződésünk, hogy csak a Szovjetunióval szoros testvéri barátságban és egységben valósíthatjuk meg szocialista országépítő céljainkat, biztosíthatjuk ön­álló, független nemzeti lé­tünket, fejleszthetjük gazda­ságunkat és társadalmunkat, teljesíthetjük internaciona­lista kötelességünket. A ma­gyar—szovjet barátság meg- bonthatatlanul szilárd és a jövőben még erősebb lesz. Ezt akarjuk, ezen munkál­kodunk. A fő tendencia az enyhülés nemzetközi kommunista mozgalom fejlődéséért, forra­dalmi elméletünk lenini örökségének megvédéséért. Pártjaink kapcsolatai szilár­dak, a marxizmus—leniniz- mus alapján fejlődnek, tel­jes közöttünk az egység és az egyetértés minden fon­tos elvi és politikai kérdés­ben. Kedves elvtársak! A Magyar Népköztársaság aktív nemzetközi tevékeny­séggel — testvéri szövetség­ben a szocialista országok­kal és összefogva minden haladó, békeszerető erővel — biztosította szocialista építőmunkánk külső feltéte­leit, egyben hozzájárult a nemzetközi helyzet javulásé-1 hoz. A világ fejlődésének Jelen­legi szakaszában, amikor so­kak szerint az egész emberi­ség elpusztításához elegendő termonukleáris fegyver hal­mozódott fel, minden gon­dolkodó és tisztességes em­ber számára erkölcsi pa­rancs, hogy síkraszálljon és harcoljon egy új világhábo­rú kirobbantásának megaka­dályozásáért. A szocialista országok, a világ kommunis­ta és munkáspártjai ma a kor követelményeként írták zászlaikra * együtt)'3-'iil'<^áíaszt- hatatlanul a szöciáífzniús és a béke jelszavát. E' két cél világmozgalmunk növekvő befolyásának forrása, törté­nelmi küldetése és az embe­riség jövendőjének legna­gyobb reménysége. A haladó erők túlsúlyát és egyre növekvő hatását a nemzetközi életre bizonyítja az a végbemenő kedvező for­dulat, amely napjaink nem­zetközi légkörét jellemzi: csökkenőben van a feszült­ség és előtérbe került az enyhülés politikája. Ebben meghatározó szerepe van a megváltozott erőviszonyok­nak, a Szovjetunió, a- Var­sói Szerződés szervezetébe tömörült szocialista országok kezdeményező külpolitikájá­nak, egyeztetett tevékenysé­gének, a tőkés országok dol­gozói tömegeitől, valamint a fejlődő országok kormányai­tól. haladó köreitől kapott támogatásnak. Az enyhülés megszilárdí­tásáért, a békés egymás mel­lett élés elveinek érvénye­süléséért harcoló mozgalmak és erők közös platform alap­ján lépnek fel, amelyet leg­világosabban a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusán kidolgozott békeprogram fogalmazott meg. E program megvalósí­tásán közösen munkálko­dunk, de különösen sokat tett érte lenini pártja veze­tésével a szovjet nép, a szov­jet állam és személy szerint népünk nagy barátja, a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalom kiemelkedő személyisége, a béke ügyé­nek következetes harcosa, Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárs, a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bi­zottságának főtitkára. Az enyhülés folyamata nem egyik napról a másik­ra következett be, hanem hosszú és állhatatos harc eredménye. Politikánk és kö­zös cselekvésünk késztette józanabb megfontolásra a tőkés államok vezetőit. Az utóbbi hónapokban Nyugat- Európában és az Egyesült Államokban személyi válto­zások történtek fontos veze­tő posztokon. Az új vezetők az enyhülés folytatása mel­lett nyilatkoztak. Üdvözöljük e nyilatkozatokat, várjuk az özeknek megfelelő tetteket és kijelenthetem, hogy a szo­cialista országok sorában a Magyar Népköztársaságban is megbízható partnerre szá­míthat mindenki, aki kész az emberiség békéjén, a né­pek biztonságán munkálkod­ni. Azzal is tisztában vagyunk, hogy az enyhülés ellenzői még nagy erőfeszítéseket tesznek a pozitív folyamatok akadályozására, visszafordí­tására. Ezeknek az erőknek az élén a világimperiajizmus egyes befolyásos körei, hi­degháborús reakciós csopor­tosulások állnak. Ezért éber­nek, szilárdaknak és követ­kezeteseknek kell lennünk. Közös munkánkat, harcunkat Úgy. kell fotyfcataTOfe _erp.fi,-, tenunlt és összehangolnunk, hogy az eHyHüj;g£t;„többé ne lehessen visszafordítani. A háború és a béke kér­dése, az enyhülés szempont­jából rendkívül nagy jelen­tőségű, hogy miként alakul a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonya. A Magyar Népköztársaság üdvözölte a megtett lépéseket, mert ab­ból indul ki, hogy e viszony további javítása és fejlesz­tése növeli a nemzetközi sta­bilitást, erősíti a világ vala­mennyi népének, országának biztonságát. Európában, amelynek sor­sa a legközvetlenebbül érint bennünket, a dolgozó töme­gek, de a reálisan gondolko­dó nyugati kormányférfiak körében is kedvező vissz­hangra találtak a Szovjet­unió, a szocialista országok kezdeményezései földrészünk nyitott kérdéseinek rendezé­sére. Hosszú és kitartó munka, harc, a békét óhajtó százezrek és milliók támo­gatásának eredményeként ju­tottunk el oda, hogy nap­jainkra reális lehetőség nyílt az európai béke és biztonság tartós megteremtésére. A genfi értekezlet napirendjén lévő kérdések megoldhatók és meg is kell oldani őket. Azt kívánja és várja Európa valamennyi népe, az egész Mihail Szuszlov: emberiség, hogy az értekez­let harmadik, záró szakaszá­ra mielőbb kerüljön sor és eredményesen fejeződjék be. A hatékony kollektív biz­tonsági rendszer mielőbbi megteremtésére nagy szük­ség van. Éppen az elmúlt hónap eseményei ' mutatták, hogy még Európában sincs biztonságban egy olyan füg­getlen állam léte, mint Cip­rus, amely külső beavatko­zás következtében súlyos ve­szélybe került. A Szovjetunió a fennálló realitásokat és mindenekelőtt a ciprusi nép érdekeit figyelembe véve, a probléma megoldását szava­toló javaslatot tett. Támogat­juk ezt a javaslatot, mert a helyes és elfogadható rende­zés, Ciprus népének érde­két szolgálja. Az enyhülési folyamat elő­rehaladása mellett jelenleg is léteznek olyan feszültség- gócok, amelyek bármikor ve­szélybe sodorhatják a világ békéjét. A népek nagy ag­godalommal figyelik a pári­zsi Vietnam-megállapodá- sok állandó durva megsér­téséről, azokról az akciók­ról érkező híreket, amelye­ket a saigoni rezsim hajt végbe az ideiglenes forradal­mi kormány irányítása alatt álló területek lakossága el­len. A Magyar Népköztár­saság a nemzetközi ellenőr­ző és felügyelő bizottság tag­jaként is eleget tesz megbí­zatásának, minden tőle tel­hető módon segíti a párizsi megállapodások gyakorlati végrehajtását, a tűzszünet ér­vényesítését. Változatlanul támogatjuk az arab népek igazságos harcát az izraeli agresszió következményeinek felszá­molásáért, a palesztin nép törvényes jogainak érvénye- ’ sítéséért. Síkraszállunk amel­lett, hogy a rendezés a tér­ség valamennyi népe önren­delkezési jogának és önálló államiságának biztosítása alapján történjen. Pártunk, a magyar nép szolidáris a tőkésországok dolgozóinak harcával, ame­lyet a monopóliumok dikta­túrája ellen, érdekeik ér­vényesítéséért, a demokráci­áért vívnak. Közvélemé­nyünk élénk figyelemmel kí­séri és üdvözli a portugáliai és a görögországi kedvező változásokat. Elismeri és tá­mogatja minden népnek a jogát és a harcát független­ségéért, szabadságáért. Eb­ből kiindulva szolidaritá­sunkról és támogatásunkról biztosítjuk a chilei hazafia­kat. Elítéljük a fasiszta ka­tonai junta terrorját, köve­teljük a rendkívüli állapot megszüntetését, a törvényes, alkotmányos rend helyreállí­tását. Követeljük harcostár­sunknak, elvtársunknak, ba­rátunknak, Luis Corvalán- nak, a Chilei Kommunista Párt főtitkárának és a népi egység törvénytelenül bebör­tönzött, megkínzott számon más vezetőjének, az összes politikai fogolynak haladék­talan szabadlábra helyezé­sét A proletár nemzetköziség szellemében Kedves elvtársak! Pártunk mindenkor nagy figyelmet fordít a kommu­nista világmozgalom kérdé­seire. A proletár nemzetkö­ziség szellemében szélesíti és erősíti kapcsolatait a kommunista és munkáspár­tokkal; tevékenyen részt vesz a marxista—leninista alapon nyugvó egység meg­szilárdításában. Állhatatosan harcol a marxista—leninista Íftristdíűrni .elmélet tisztasá- ■gáaak megörzóséértymindek- féle jobb- jé*, „baloldali” tor­zítás ellen. Különösen fon­tosnak tartjuk a szocialista országok és a nemzetközi kommunista mozgalom egy­sége szempontjából legve­szélyesebb soviniszta, nacio­nalista és szovjetellenes né­zetek leghatározottabb visz- szautasítását. A Magyar Szocialista Mun­káspárt, mozgalmunk tény­leges szükségleteiből és a pozitív tapasztalatokból ki­indulva, az internacionaliz­mus elvétől vezéreltetve tá­mogatja a testvérpártok szé­les körű tanácskozásait. A kommunista és munkáspár­tok 1969 évi moszkvai ta­nácskozása helyes marxista elemzést adott korunk fő tartalmáról és reálisan ha­tározta meg a pártok közös feladatait. Az elmúlt idő­szakban bekövetkezett vál­tozások új helyzetet terem­tettek, ezért szükségesnek tartjuk, hogy foglalkozzunk a kommunista és munkás­pártok újabb világértekezle­tének előkészítésével. Nagy figyelmet kell fordítani az egyes kontinensek sajátos problémáira. Ez vonatkozik Európára is. Ebből kiindulva az a véleményünk, hogy idő­szerű az európai kommunis­ta és munkáspártok tanács­kozásának előkészítése, majd összehívása. Kedves Kirov-gyári, te” ningrádi barátaink! Ez a nagygyűlés is meg­győző bizonyítéka annak a mély, őszinte, testvéri ba~ rátságnak, amellyel a szov­jet nép viseltetik a magyar nép iránt. Jóleső érzéssel tapasztaljuk a barátság meg­nyilvánulásait és tiszta szív­ből viszonozzuk. Ez új ösz­tönzést és erőt ad ügyünk folytatásához. Nagy és ma­radandó élményekkel, a jól végzett munka tudatával té­rünk majd haza. Biztosít­hatjuk önöket arról, hogy a magyar nép eltökélten ha­lad a szocializmus útján, lankadatlanul dolgozik a magyar—szovjet barátság erősítésén, és a testvéri szov­jet néppel egységben, vállt vállnak vetve küzd nagy, közös céljainkért. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsá­ga, a Magyar Népköztársa­ság kormánya és népe ne­vében még egyszer sok si­kert kívánunk a testvéri szovjet népnek nagy törté­nelmi feladata megvalósítá­sához, a kommunizmus épí­téséhez, a béke védelmezó- séhez. Éljen a hős város, Lenin­grad! Éljen a Szovjetunió dicső kommunista pártja! Éljen és virágozzék a sza­badságukért, függetlenségü­kért küzdő népek szilárd tá­masza, a nagy Szovjetunió! Éljen a megbonthatatlan magyar—szovjet barátság! Éljen a szocializmus és a béke! Nagy lelkesedéssel, a szov­jet párt egyik vezető szemé­lyiségének kijáró tisztelettel üdvözölték a Kirov-gyáriak a szónoki emelvényre lépő Mihail Szuszlovot A béke záloga népeink egysége Kedves elvtársak! Engedjék'meg, hogy pár­tunk Központi Bizottsága, a szovjet kormány és szemé­lyesen az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, Leo­nyid Iljics Brezsnyev nevé­ben forró üdvözletünket és a legjobb kívánságokat tol­mácsoljam a Kirov-gyári dolgozóknak és valamennyi leningrádinak. A Kirov-gyár kiváló kol­lektívája, amelynek nagy­szerű hagyományai vannak a forradalom és a szocializ­mus győzelméért vívott harcban, valóban nemcsak Leningrád, hanem az egész Szovjetunió iparának az él­csapata. Nagyon örülünk annak, hogy Kádár János elvtárs, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsá­gának első titkára által ve­zetett magyar párt- és kor­mányküldöttség itt Lenin­grádban az önök kollektívá­jával kívánt találkozni. Kel­lemes emlékeink vannak ar­ról a találkozásról, amely 1957-ben a Kádár eivtárs vezette küldöttséggel ugyan­itt, a Kirov-gyárban zajlott le. Őszinte barátok és in­ternacionalisták felejthetet­len, szívélyes találkozója volt ez. (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents