Kelet-Magyarország, 1974. szeptember (34. évfolyam, 204-227. szám)
1974-09-27 / 226. szám
WT4. azepíemfíer ff: frW'.'ftt-HTAGYÁRŐns^AII Jw Négyen válaszolnak ÖN MIT OLVAS? L1 él évezredes múltra tekinthet vissza a könyv- nyomtatás. Gutenberg óta óriásit fejlődött és ez most nem csökken, sőt... A könyvnek fontos szerepe van az emberek életében. Elősegíti a művelődést, tájékozottságot és nem utolsósorban nevet, tanít is. Megkapó látvány a polcokon sorakozó könyvek sokasága, tarkasága akár boltban, könyvtárban vagy éppen a lakásban, amelynek díszévé is válik, ha el is olvassák. Milyen könyveket olvas, vásárol szívesen? Ezt a kérdést tettük fel négy nyíregyházi embernek. Romautika és fáraó Csernyik Mária, a Vásárhelyi Pál Szakközépiskola negyedik osztályos tanulója. Kék szemű, sudár, hosszú hajú, szőke lány. így vall a betűk országáról. — Az iskolában önkéntelenül is megszeretjük az olvasást, a könyveket. Nemcsak a kötelező irodalmat, hanem más műveket is. Ha a barátnőm egy érdekes könyvet olvas, elmondja nekem és ha tetszik, akkor én szintén elolvasom. Persze ez {ordítva is így van. Kedvenc íróm Jókai Mór. Ezzel már elárultam, hogy kedvelem a romantikus regényeket, de természetesen a világirodalom más remekei is felkeltik az érdeklődésemet. A próza mellett a versek is érdekelnek, különösen Petőfi költészete. Egy diáknak mindig van ideje olvasásra. A hosszú nyári szünidő borús, esős napjai pedig szinte kínálják a könyveket. Csernyik Mária is kihasználta a vakáció adta lehetőséget. Legutóbb egy filmélmény alapján vette a kezébe A fáraó című történelmi regényt. Szakmai érdeklődés — Most már elsősorban a szakkönyvek érdekelnek, mert a fejlődésben nem lehet megállni — mondja Vényt Gábor, a nyíregyházi Dózsa Termelőszövetkezet fiatal gyümölcskertésze. A szépirodalomra sokkal kevesebb Idő jut, mint főiskolás koromban. Egy szakembernél a szakmai továbbképzést és a gyakorlat helyes elsajátítását elősegíti egy- egy szakkönyv. A főiskolai évek alatt kezdtem el vásárolni és most már gyűjteni a mezőgazdasággal foglalkozó könyveket. Vizsgaidőszakban ugyanolyan fontos szerepe volt a szakkönyveknek, mint a jegyzeteimnek. Ahogy beszél, szavaiból érződik a szakma iránti szeretete, hivatásérzete. Sorolja a már eddig megvásárolt könyveinek szerzőit és címét, majd beszél a kiválasztott, de még meg nem vett könyvekről. Fiatal kora ellenére tekintélyes szakmai könyvtára van. — A munkám és a szakkönyvek olvasása mellett azért a szépirodalomra is jut időm. Egy elbeszélés vagy novella elolvasása jó kikapcsolódást nyújt. Inkább a mai magyar irodalom felé vonzódom és a sok jó magyar író közül is talán egy írónőt. Jókai Annát olvasom a legszívesebben. Az aranyműves válogat Tihanyi Béla a nyáron érettségizett. Érdekes szakmát választott: aranyműves akar lenni. Helyhiány miatt azonban nem vették fel az Iparművészeti Főiskolára, két hónapja az óra-ékszerbölt- ban dolgozik. A könyvekhez régi barátság fűzi: — Iskolás koromtól kezdve rendszeresen , olvasok. Először ami a kezembe akadt, — beleértve a ponyvairodaimat is — később megválogattam az olvasmányaimat. Az eddigi 12 év iskolaév alatt szép saját könyvtárat gyűjtött, körülbelül 250 kötete van. — Először csak kaptam a könyveket. Ennek is örültem, de az igazi öröm az volt, amikor a zsebpénzből már én is vehettem magamnak egy-két könyvet. A Diákkönyvtár sorozatban megjelent köteteket mind megszereztem. Most főleg kézikönyveket, lexikonokat „gyűjtök”. A könyvtáram büszkesége a Magyar irodalom története című háromkötetes kiadás. Ebben az évben több mint 700 forintot költött el a könyvesboltban, legutóbb életrajzi köteteket vett. Havonta átlagosan 100—150 forintért rendszeresen könyvet vásárolt. Diákzsebhez viszonyítva ez komoly összeg. Hobbyja a főrféneleni Sziklai György villanyszerelő a TIT ASZ Vállalatnál. Napi munkája után este mindig, de legtöbbet szombat, vasárnap olvas. A történelmi témájú regényeket kedveli. — Most olvasom a Háború és békét. Emellett Passuth László könyveit szeretem legjobban. Otthon 7—800 kötetes könyvtára van, ezeket ol-* vassa. Könyvtárba soha sem jár. — Ha nekem tetszik egy könyv, igyekszem mindig megvenni. Akkor értékes igazán számomra, ha meg- szerzem. Általában minden hónapban veszek egy-két könyvet. Több száz kötetes könyvtárában nagyon sok szép kötet van. Mind egyformán kedves, de van köztük kedvenc. — A Helikon-sorozatban megjelent erdélyi írók műveire vagyok legbüszkébb, a sorozat 40 kötetből áll. BEREGI NAPOK (sípos—tóth) NEM DIVATOS SZAKMA „Kéményseprőt látok..?“ A Szabolcs-Szatmár megyei Kéményseprő Vállalat augusztusban tartotta huszonöt éves jubileumát. Mennyire megváltozott a vállalat arculata, feladata és munkája huszonöt év alatt? Szalanics János igazgató válaszolt a kérdésre, hogy van-e a kéményseprőknél holtszezon? — Egyáltalán nincs, sőt nyáron még többet dolgozunk. Ebben az időszakban kell elvégezni a füstnyomáspróbát, a kémények seprését és égetését is. Az egész megye területén mintegy százötvenezer épületben kell seperni. Az olajkályhák bevezetésével a feladataink is megnövekedtek. Néhány típusú olajkályhát, mint a Mekalor, a H—68-as garanciálisán javítunk a gyártó vállalattal kötött szerződés értelmében. Ha ezekkel a kályhákkal valami baj van, azt külön bejelentésre ellenőrizzük és javítjuk. Nemcsak a lakosság problémáival foglalkoznak. Hozzájuk tartoznak mág az üzemek, vállalatok, kéményei, a gyárkémények is. Ezekre ugyanúgy vonatkoznak a szabályok, mint a lakosokra. Most vásároltak külföldi mérőműszereket, amelyeket a gáz bekötésénél például már mindig alkalmaznak, de mérik ezekkel a levegő- szennyeződést is. Ezek a műszerek jelenleg kísérleti célokat szolgálnak, még nincs meg a telje., jogkörük a használatukra. Az engedély azokon a szakbizottságokon múlik, amelyeknek a képviselőit nemrég jelölték ki. És a vállalat utánpótlása? A fiatalok között nem „divatos” szakma a kémény- seprés. Űj embereket általában átképzéssel szereznek, pedig a fizetés sem rossz. Az átlag kétezer-hatszáz forint, ettől csak több szokott lenni. Dolgpzóik nyolcvan százaléka törzsgárdatag, ötven- ötvenöt év közöttiek és néhány éven belül legalább harminc fiatalra lenne szükség. Különösen most, hogy „házasságot” kötöttek a csempeüzemmel, és cserép- kályha-szereléssel, -rakással, -gyártással is foglalkoznak, virágcserepeket, kerámiacikkeket is készítenek. A Kéményseprő Vállalat az elmúlt huszonöt évet sok munkával, problémákKal küzdve töltötte. Hogy még egyhamar nem ken „Temetni” a kéményseprést, biztosak lehetünk benne. T. K. Szív és egészségnevelés Vásárosnaményban folytatódtak tegnap, szeptember 26-án a beregi egészségnevelési napok. A terület székhelyén az egyik legidőszerűbb kérdést, a szív- és keringési rendszer megbetegedéseit tűzték napirendre. Köztudott, hogy a halálokok közül sajnos az első helyre tornászta fel magát ez a kór, és életkorra tekintet nélkül szedi áldozatait. Sokan, még orvosok is úgy vélik, hogy újfajta népbetegséggel állunk szemben. Ezt a gondolatot fejtette ki megnyitójában dr. Magyar János, a megyei tanács egészségügyi osztályának vezetője is. Ezt követően hangzottak el az elsősorban orvosokat érintő, de az avatatlanokat is lekötő előadások. Elsőnek dr. Gyárfás Iván, az Országos Kardiológiai Intézet orvosa állt az előadói emelvényre, hogy magáról az infarktusról tartson referátumot. Félórás fejteget’’ elsősorban a gyakoriság az okozat problematikája i boncolgatta. A következő előadást dr. Pásztor János, a vásárosnaményi kórház igazgatója tartotta, aki az igen jó hírű intézet gyakorlatából vett példákkal illusztrálva számolt be a koszorúérbetegségek járványtanáról. Kollégája, dr. Mezősi Zsombor adjunktus e betegség diagnosztizálásáról tartott igen hasznos, a gyakorló orvos számára iránymutató referátumot. Dr. Tisza József szakorvos Vásá- rosnaményból az arteriosclerosis klinikumáról és therá- piájáról számolt be. Rendkívüli érdekességnek számított dr. Szabó István elemzése, amely azt kutatta, milyen módja van a koszorúér-betegségből gyógyulok rehabilitációjának, ami lényeges kérdés hiszen sok ember Számára ez az új életformába történő beilleszkedést A beregi egészségnevelési napok alkalmából a nyirmadal művelődési házban Korszerű táplálkozás címmel nyitottak kiállítást. (Elek Emil felvétele) szolgálja. A rheumás szívbetegségek alakulásának helyzetéről a vásárosnaményi járás területén dr. Kint r Irén számolt be, több éves tapasztalat és vizsgálat eredményeinek a hallgatóság elé tárásával. Fokozott figyelem kísérte a szünetet követő két előadást, amely a szívbetegek gondozásáról, illetve a körzeti orvos és a gondozás feladatairól szólott. Dr. B.USZ- nák Miklós a nyíregyházi, és dr. Patakiné dr. Baráth Ida vásárosnaményi orvos adott számot gyakorlatáról. Az igen jól megszervezett és nagy érdeklődés kísérte egészségnevelési nap tudományos programja azt bizonyította, hogy orvosaink nagy része a napi gyógyító murin, mellett igen • komoly tudományos munkára is tud időt fordítani, ezzel is segítve az egészségügy-fejlődést mind megyénkben, mind országos méretekben. A résztvevők délután a környék természeti szépségeit, egyes községek egészségügyi és néprajzi látványosságait tekintették meg Antal Mikl 's járási könyvtárvezető és Sántha Miklós, a művelődési otthon igazgató társaságában. A beregi egészségnevelési napok utolsó eseményeire ma, pénteken kerül sor, mégpedig Tiszaszalkán. Ekkor és itt nyílik meg a már hagyományos alkoholizmus elleni hónap, ezt követően a körzeti orvosi és gyógyszerészi ülésszakot rendelik meg, s végül fórum keretében adnak választ a megyei vezetők a felmerülő időszerű egészségügyi kérdésekre. Művészei, munkásmozgalom Nyírbátor múzeumi hónapja Ahogy már megszokhattuk, az idén is változatosnak, értékesnek ígérkezik a múzeumi és műemléki hónap Nyírbátorban. Illusztris vendég dr. Pogány Ödön Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója nyitja meg vasárnap délelőtt 11-kor a Báthori István Múzeumban Csáky-Maronyák József Kos- suth-díjas festőművész kiállítását, amelyet N. Pénzes Éva művészettörténész rendez. Október 6-án a vidék néprajzi értékű kismesterségeit bemutató sorozatban a kalaposműhelyek emlékeiből összegyűjtött kiállítást ismerteti a gyűjtő és rendező: dr. Szalontai Barnabás múzeumigazgató. Egy héttel később október 13-án a Nö- vényolajipari Vállalat gyártelepén, Bóniban ipartörténeti és munkásmozgalmi kiállítás kezdődik, ebből az alkalomból a múzeumi, műemléki baráti kör találkozóra ül össze. Október utolsó vasárnapjára is jut esemény: a szabolcs-szatmári és a hajdú-bihari pedagógus képzőművész szakkörök nyír- mihálydi alkotótelepének kiállítása Tenk László festőművész rendezésében. öt vasárnap, öt kiállítás: valahogy Ilyennek képzelünk el egy múzeumi hónapot (á. sz. j.) Pihen A szökőkút Nyíregyházán rövid szünet után újra befejezte a szökést. Tehát pihen. Mert ez a kút szereti a nyugalmat, Idegesíti, ha űzik, nyomják. Szépen kiszáradt a meder is, megszáradtak a kerámiacsodák, és a nagynak ugyan nem mondható vízgomba eltűnt Az ég tudja mibe került, százezerbe legalább, éa ezért a pénzért szökhetne is. (Mások kevesebbért Is szöknek). Akkor ugyan minek a egész? Persze egy rejtett cél is bujkálhat a dolog mögött: a munkába sietők fogadást köthetnek, működik-e még valaha vagy sem. Mindezt látva az emberben sokminden megfordul. Az nevezetesen, hogy ha már a kút és víz nem szökik, nem kellene-e legalább a tervezőt és kivitelezőt megkergetni, hadd szökjék az? (bürget) /A tvefn éve történt egy Nyíregyháza melletti falucskában. Szeptember közepe volt, a gólyák már az útra csomagoltak egy szalmatetős ház kéménye mellett. Tanakodtak a vezérgólyával, végül úgy döntöttek, hogy könnyítenek a csomagjukon és a házikó népes táborát egy öt kiló tíz dekás fiúval ajándékozzák meg. Nem mese ez, hanem igaz történet. Elsárgult fényképek és újságok tanúsítják állításunk igazát. Féléves volt az említett ház hetedik, legifjabb lakója, amikor egy pesti újság, a Tolnai Világlapja gyermekfotó pályázatot hirdetett. A nyíregyházi fotósok tudomást szereztek a „csodagyerekről” és a helyszínre siettek. Egyszeriben forgalma? lett a parányi ház földes szobája. Szabolcs-szerte nagy volt az öröm, amikor a kemény kalapos urak az említett kisfiú fényképét kiáltották ki győztesnek. A megye urai mindjárt így büszkélkedtek: „Lám, lám, az elHázat érő kép maradottságban, a földes szobában is születhet szép és egészséges gyerek.” Csak nem kell elhanyagolni — lették még hozzá. ■ A fotópályázat eredménye futótűzként terjedt a megyében és az országban. Akik emlékeznek rá, már nyugdíjban vannak. A fénykép egyik példánya ma is látható Nyíregyházán, -tulajdonosa mindig a levél tárcájában hordja. A fénykép sárga, a tulajdonos haja fehér. A képről valóban egy csodagyerek tekint ránk. Olyan izmos, vagy Inkább olyan kövér, hogy a szemei alig látszanak a pufók arcocskájában. Az akkori asszonyok így mondogatták: „Majd’ kicsattan az egészségtől.” A fénykép is szinte elszakadni látszik a vastag kis kezektől. Jól jött a fotópályázat, sok pénzt hozott a „konyhára”. (Azért van az idézőjel, mert a földes kis szobához nem tartozott konyha, csak egy kis kamaraféle.) Jöttek az urak Pestről, Debrecenből, hlntóval és automobillal. Volt aki cilindert, volt aki eszterházi kockás ruhát viselt. Valamennyi úr egy-egy vállalat képviselője, pontosabban reklámszakembere volt. Rövid bemutatkozás és néhány szerencsekívánat után a lényegre tértek az urak. A csokoládégyár képviselője például ezt mondta az édes szülőknek: „Tessenek aláírni, hogy a kisfiú minden nap három csokoládét eszik és attól ilyen szép és kövér.” A szülők előbb vonakodtak, nem akartak ákombákomjaikkal valótlant igazolni. A nagyobb testvérek is csak úgy ehettek cukrot a boltosnál, ha elemeitek otthonról egy-két tojást. Csokoládét még ünnepen sem láttak. A vonakodás után a gyár képviselője szivarra gyújtott, elővette vastag pénztárcáját és egy százpengőst tett a kecskelábú asztalra. A pénz talán akkor volt a legnagyobb úr, írásra kényszerítette az éppencsak- hogy írni tudó szülőket. Nem is a gyár képviselője, hanem a Mammon, a pénz istene fogta a szülők kezét... És négv nap múlva világgá kürtölték az újságok: a fiú azért ilyen szép és kövér, mert naponta három csokoládét fogyaszt. A gyümölcs-nagykereskedő képviselője Is százast tett az asztalra, miután aláíratta, hogy a fiúcska naponta egy narancsot, két banánt és öt-hat szem szilvát eszik. (A szilvaevés később igaz lett.) A nagy ruhagyár reklámfőnöke sem volt rest ide utazni. Mint az újságok hirdetési oldalán olvashatták, a dundi gyerek azért dundi, mert nem holmi kacatot visel, hanem a gyár termékét, a kényelmes bébiruhát, ami nem akadályozza meg a mozgásban és nem akadályozza a vérkeringést sem. A fiú valójában egy szok- nyácskához hasonló kantust viselt, ami valóban nem akadályozta. Elég az hozzá, hogy a negyedik reklámfőnök látogatása után a család kétvégű házat vett. A házat szerényen be is rendezték. De még egy ilyen fiúnak kellett volna születni ahhoz, hogy a szegénység végképp eltakarodjon a portáról. A gróf ugyan földet ígért a csodagyerekért, a nevére akarta íratni, de a szülők nem egyeztek bele. Negyvenkilenc évvel később, vagyis tavaly született egy hasonló fiú. az unoka. Nyíregyházán lakik, egy két és fél szobás lakásban. a harmadik emeleten. Édesanyja három évig otthon vigyáz rá. Nábrádi Lajos
