Kelet-Magyarország, 1974. szeptember (34. évfolyam, 204-227. szám)
1974-09-24 / 223. szám
1 Wf. a»pf#míép ££ ’ '# Védelem Egy főre évi 1800 Egy sor szigorú határozatot hoztak az elmúlt napokban a Szabolcs-Szatmár megyei tanács járási havatalai. A nagy- kállói járási hivatal határozata megtiltotta a biri Táncsics Termelőszövetkezet egyik gépének használatát, mert a berendezés kardántengelyén nem volt védőburkolat, anélkül pedig a gép használata baleset-, sőt életveszélyes. A nyírbátori járási hivatal | egy határozatában a nyirvas- vári Vasvári Pál Termelőszövetkezet két darab szerves- trágyaszórójának használatát ismét csak a kardántengelyek védőburkolattal való ellátásához kötötte, felszerelésüket elrendelte. Miért ezek a szigorú intézkedések? Nem tudja egy mezőgazdasági nagyüzem a saját hatáskörében elintézni őket? Miért okoznak a burkolatlan kardántengelyek egyre több halálos, csonkulásos balesetet? Egyáltalán, lehet még hazánkban forgalomba hozni kardántengelyes készüléket burkolat nélkül? £s ha nem, hová tűnik el a burkolatuk? E kérdésekre nagyon egyszerű a válasz. Minden kar- dántegelyt védőburkolattal együtt adnak el a gyárak és a külkereskedők hazánkban, már évek óta. De ez a „kapesoló”-berendezés, amely az erőgépre a milliméter kis törtrésznyi pontosságával csatlakozik, a használat közben megrozsdásodik, kitágul, vagy más okok miatt nem kapcsol pontosan. Ilyenkor a gépkezelők néhány kalapácsütéssel „segítenek” a kapcsoláson. Ezeket az ütéseket azonban csak a burkolaton át tudják adni. A burkolat tehát idővel szétmállik. Előbb horpadozik, majd — mivel vékony fémlemezből készül — teljesen leesik. Ilyenkor kellene gondoskodni új burkolat készítéséről. El tudja ezt a munkát végezni egy termelőszövetkezeti javítóműhely? A legtöbb Igefl. Itt kellene állandó figyelemmel lenniök a felelősöknek a balesetveszély-elbá- ritás állandó „karbantartásában”, résen lenniök állandó ellenőrzéssel, hogy — ha nem Is jelentik nekik —, észrevegyék és saját hatáskörükben intézkedjenek új burkolat elkészítésére. Csakhogy sok a gond. A berendezés burkolat nélkül is működik. Az őszi mezei „csúcs- forgalomban” sok helyen elmulasztanak Időt szánni a burkolatkészítésre. Jó intés volt tehát az említett két határozat az önálló balesetvédelem megszervezésére. Ha kell, követi több is. És sajnos, nemcsak technológiai kérdések, hanem az ember* figyelmetlenség és gondatlanság is okoz bajt, életveszélyt, sőt, halált is. Nagy Sándorné, a pátrohai Zöld Mező Termelőszövetkezet dolgozója két nőtársával együtt egy GRIMER elnevezésű új típusú burgonyaszedő gépén dolgozott. A megfelelően kialakított, korláttal ellátott munkatérben az volt a dolguk, hogy a gép által felszedett burgonyából kivegyék a fölösleges földet, gazt, szemetet. A gép előtt dolgozó másik gép azonban leállt. Erre Nagyné gépvezetője is leállt, előrement megnézni, miben segíthet. Az állást használta fel Nagyné arra, hogy ő is leszálljon és valamit igazítson a zsákok körül. Ehhez be kellett állnia a gép és berendezés köz”" ti nyílásba. Az erőgépvezető visszajött és — bár látta hogy a gépen csak két nő áll — elindult. A burgonyaszedő berendezés kerekei agyongá- zolták Nagy Sándornét. Mivel a vizsgálat egyértelműen felderítette, hógv a balesetért az erőgépvezető a felelős, az illetékes tanácsi szervek bűnügyi eljárás megindítására tettek javaslatot ellene (gesstelyi) Október: harc az alkoholizmus ellen Az alkoholizmus ellen egész évben folyó küzdelemnek különös figyelmet érdemlő eseménye Szabolcs- Szatmárban a hamarosan megnyíló egyhónapos eseménysorozat. A túlzott szeszfogyasztás elleni jól összehangolt mozgalomra szükség is van, annak ellenére, hogy egy-két téren van némi javulás. Szomorú rekord Hazánk a szeszfogyasztás világranglistáján előkelő helyen áll. Míg 1955-ben egy főre 4,3 liter volt, 1973-ra elértük a 9 litert. Sajnos a megyei számok ennél is magasabbak. Annak ellenére, hogy időközben voltak áremelések, a kereskedelem is tett egyet és mást, a felvilágosítás is fokozódott, ez a növekvő tendencia aggasztó hátteret sejtet. Az okok mellett a következmények is szót érdemelnek. Megyénkben a munkahelyen történt halálos balesetek számából S.3 százalék ittasság következménye volt. A közúti balesetek igen nagy százalékánál is szerepet kapott a szesz. A gyermekhalandóság Vizsgálatánál kitűnt, hogy az alkoholista szülők Utódai között ez a jellemzőbb, nem is beszélve az értelmi fogyatékosok nagy számáról. Hogy a szeszfogyasztás mértéke és terjedése milyen méreteket öltött, arra jellemző példa, hogy a csupán irányelvként kiadott iskolai rendtartás három kötelező dolgot ír elő az iskolai házirendek témájául, ezek közül az egyik a dohányzási, a másik az italozási tilalom. Vagyis látható, a probléma nemcsak a felnőttek körében, de sajnos már iskoláskorban is jelentkezik. Sza- bolcs-Szatmárban 1973-ban 1095 embert gondoztak, mint alkoholistát, köztük voltak fiatalkorúak is, de tegyük hozzá: ez a szám korántsem tükrözi a valós helyzetet. Erőfeszítések Kisvárdán, Mátészalkán, Nyíregyházán, Nagykállóban rendszeres detoxikálás — ki- józanítás — folyik, ezeken kívül hatalmas összegeket fordít az egészségügy a gondozás és utógondozás szervezésére is. Örök vitatéma, hogy minden anyagi és szellemi ráfordítás, amivel az alkohol ellen lépünk, lényegében megtérül, hiszen a szeszen a kereskedelem és vendéglátás hatalmas bevételeket szerez. A mérlegkészítés közben ma már azonban lassan háttérbe kerülnek a számok, mert mint kiderült, csak és kizárólag az emberi vonatkozások jelenthetik az arányítás alapját. A vendéglátóipar — a maga módján — lassan de belekapcsolódott az alkoholizmus elleni küzdelembe. 857 egység működik ma a megyében, s ezek 36 százaléka csupán az italbolt. Az arányok a presszó felé tolódtak. Ugyanakkor azonban egy gyors kiutat is találtak az inni akarók: fogyasztásuk szinterét a boltok, üzletek területére tették át. így nőtt meg a közbotrányt okozó utcai italozás, falun és városon egyaránt. A bolti eladó ez ellen nem tehet semmit, a hatósági közbelépés pedig szinte teljesen hiányzik. Az egészségnevelési csoport a múlt évben 255 előadást szervezett, amelyeken több mint 10 ezer ember vett részt. Kérdés: vajon pont az alkoholisták mentek el egy kis „lelkigyakorlatra”? Aligha. Vagy ha az országos kezdeményezéseket figyeljük: vajon a televízió megrázó antialkoholista előadássorozatát éppen a leg- érintettebbek nézték végig? Szintén kétséges. A rádió, az újságok cikkei sem biztos, hogy legelőször a mértéktelen ivókhoz jutnak, így hasznuk, hatásuk kérdéses. Szélesebb alapokat Orvosok, egészségügyi felvilágosítok, vöröskéresztesek munkája jelenti tehát e harc első vonalát. Hozzájuk szerencsére már kapcsolódnak olyan vállalatok, melyek nemcsak helyeselnek, de tesznek. Demecseri cola- üzem, tejipar, NYIRKÉMIA, egy sor fogyasztási szövetkezet rendszeressé teszi bemutatóit, növekszik a kínálat, a boltokban egyre több üdítő ital jelenik meg, a kirakatrendezők is tudatosan csoportosítanak égy-egy esetben úgy üdítőt, hogy az kellesse magát. A másik oldal lehetné egy-egy üzem, vágy éppen kis kollektíva tenniakarása az erőtlen, akaratgyenge emberek érdekében. Sajnos, ez a terület nagyon gyengén mozdul. A múlt évben az egész megyéből mindössze 300 olyan alkoholista volt, akit kötelezően küldtek elvonásra. Csínján bánik ezzel a lehetőséggel gazdaságvezető, szakszervezet egyaránt. Pedig ha figyelembe vennék, hogy az alkoholizmus betegség, az ilyen ember gyógyíttatása ugyanolyan kötelesség, mint mondjuk egy tbc-ben szenvedő kúráltatása, akkor ez az elnézés szinte érthetetlen. Röviden szólva: a közömbösség, az elnézés, a „tapintat” többet árt, mint használ. Balesetet, öngyilkosságot, családi tragédiát okozhat, és sajnos okoz is nemegy esetben. A felvilágosítás, á plakát, az előadás önmagában tehát legfeljebb eszköz, egy módszer, a döntő a széles társadalmi alapon történő fellépés. Egyik járási vezetőnk döbbenten mesélte, hogy náluk minden lakosra, csecsemőre és aggra is évi 1800 forintos szeszfogyasztás esik. Utánanézve a számnak kiderül, éz csaknem azonos a megyéi átlaggal. Vagyis nálunk mindenki 11 hónapig az életért, egy hónapig pedig saját vesztéért dolgozik. i Érvvel, megdöbbentően ! Az október 27-ig tartó alkoholizmus elleni hónap Szabolcs-Szatmár megyében lehetőséget kínál árra, hogy a társadalmi szervek, gazdálkodó egységek, egészségügyiek egyaránt á jól kiválasztott érvekkel, ha kell megdöbbentve a rászorulókat, kényszerítsék a jobb belátásra. Az alkoholfogyasztást nem degradálhatjuk magánüggyé, mértékének megvonása akkor is közügy, ha néha kellemetlenséggel jár, vagy éppen drasztikusnak tűnik. Úgy tűnik, a kereskedelem irányítói megyénkben jól értik ezt, és bekaocsolódnák a számukra tagadhatatlan rossz üzletbe, amely társadalmi méretekben azonban a legnagyobb hasznot hozhatja: az egész- sértés, mértékletes, kiegyensúlyozott embert. Bärget Lajos Ki lúd többel Nyíregyházáról? Véget ért az ifjúsági klubok vetélkedője Hónapok óta tartó vetélkedősorozat fejeződött be az elmúlt hét végén Nyíregyházán. A város örökvált- ságának, megyeszékhellyé válásának és felszabadulásának jubileumi évfordulóira emlékezve, s méltó megünneplésre készülődve több olyan vereenyt hirdettek a fiataloknak, amelyék során számot adhatnak tudásukról, felkészültségükről, a hagyományok őrzéséről és ápolásáról, á megyeszékhely mai életéről. A különböző kulturális vetélkedők közül kiemelkedett az ifjúsági kluboknak hirdetett verseny, s nem csak azért mert nagy létszámot tett érdekeltté elmélyedni a város múltjában ás jelenében, hanem azért is. mert a felkészülés ideje alatt egészségesen segítette e már kialakult közösségek egymást támogató munkáját az újabb kluboknál pedlr? ennek a közösségi szellemnek ä kialakulását. A városi tanács művelődésügyi osztályának vetélkedője, a városi művelődési központ segítségével diákok, szakmunkástanulók, munkásfiatalok százainak adott lehetőséget egy kis várostörténeti kutatómunkára, felidézve az innen indult híres személyiségek életútját, Nyíregyháza rég; és mai történetét, irodalmi emlékeit, művészettörténetét. A felhívás huszonegy ifjúsági klubban talált visszhangra, megkezdték a csapatok összeállítását a selejtezőkre, majd az elődöntőkre. Az iskolai, üzemi és lakóterületi klubok közül íav került ki az a legjobb kilenc, amelynek tagjait meghívták a döntőre. Három fordulós versenyben irodalmi, történelmi és művészettörténeti témájú kérdésekre válaszoltak a hat fiatalból álló csapatok versenyzői. A felkészüléshez segítséget Is kaptak, hiszen a kérdések nagy része a kiskönyvtár sorozatban megjelent, a város életévéi foglalkozó témákra vonatkozott, ehhez azonban jól jött még egy kis plusz tájékozottság is. A három forduló után pontozással dőlt el, hogy a legjobban felkészült csapat a Vasvári Gimnázium ifjúsági klubja lett. ők nyerték el az ötezer forintos első díjat, valamint azt a vándorserlé- gét, amelyet a következő években sorra kerülő hasonló versenyeken megtarthatnak de el is veszthetnek. A háromezer forintos második díj a városi művelődési központ Sipkay Barna nevét Viselő Ifjúsági klubjáé. Harmadik lett a TITÁSZ üzemi klubja. Díj csak három van — mint azt a zsűri elnöke, Czakó István, a városi pártbizottság osztályvezetője is hangsúlyozta — a dicséret azonban a verseny valamennyi résztvevőjét megilleti. A további helyezetteket, a borbányai, a MÁV Kandó Kálmán, a söstöhegyi és. a népi táncosok klubjának fiataljait. Nem igen tudná senki megmondani, hány bajba jutott családon segítettek valamilyen módon szocialista brigádok, hány családi ház épült már fel az országban ilyen önzetlen munkával, hány árva gyermeket vettek gondozásukba brigádok. Biztosan nem kevés az ilyen tettek száma, hiszen több mint tízéves a szocia- listabrigád-mozgalom, de még nem is olyan gyakori az ilyenfajta segítség, hogy a Vasárnapok című — a múlt héten bemutatott — háromrészes dokumentumfilmet ne úgy nézzük elsősorban mint olyan krónikát, amely a jó példa terjesztéséért került filmre. Ennél azonban többet is vállalt és adott ez a másfél éves munkával készült, ugyanennyi időt átfogó film. Segített tisztázni vagy legalábbis tisztábban látni azt a fogalmat, amelynek megvalósítása e brigádok egyik célja: szocialista módon élni. Meggyőződhetett a néző, hogy ennek a valóra váltása nem kíván rendkívüli tulajdonságokat, és nemcsak ilyen látványos megnyilatkozásokat, nagy, közös tetteket jelent. Az ilyen és ehhez hasonló tettek eredményei azoknak a kevésbé, sőt talán egyáltalán nem látható cselekedeteknek. amelyekben önmagunk gyengéit — az önzést, a kényelmességet, a befeléfordulást — győzzük le. Ez a győzelem is eredménye természetesen egy ezt megelőző folyamatnak, a kollektívában való élésnek. Annak eredménye, hogy a brigád együttes munkája, közösségi szelleme átformálja a gondolkodást, az erkölcsi normák értékrendjét. Kiderült ebből a filmből az iS, Szükség van a jó példák propagandájára, hogy újabb ilyen tetteket sugalmazzanak a brigádoknak, s ne legyen szükség felhívásra, mint ebben az esetben Is. Nézzenek körül a saját munkahelyükön! Ez a nagy körültekintéssel készített, az emberek iránti bizalmat és megbecsülést, a munkában résztvevők iránti tiszteletet tükröző filmben nem hangzott el szó szerint, de az bizonyos, hogy nemcsak a ház épült, gyarapodott vasárnapról vasárnapra, hanem ugyanúgy gyarapodott az építők egyénisége, gazdagodott jellemük. S nemcsak az övéké, hanem gyermekeiké is, akik tisztelik és a magukénak is mondják apjuk közösségi gondolkodását. Nem véletlennek, inkább szándékos szerkesztői tettnek, gondolatokat ébresztő ötletnek tartom (bár éppúgy lehet véletlen is), hogy ennek a dokumentumfilmnek az első részét, amely a szocialista módon élni fogalmát vizsgálta, egy amerikai regényt feldolgozó, ugyancsak háromrészes, szovjet filmsorozat első része után adták. Robert P. Warren regénye, a Repül a nehéz kő, az USA politikai életének levegőjét analizálja, de ezzel együtt a tőke által megrontott magánéleti és közmorált is. Fordulatos cselekménnyel, izgalmasan, leleplező erővel. A tévéfilmnek csaknem törés nélkül sikerült a cselekmény fordulatainak erejét átmentenie mindhárom részben. Az árnyalt jellemrajz a filmben leginkább a két főszereplő — a kormányzó és titkára — figurájában érvényesült. Hangjuknak magyar meg- szólaltatói — Szabó Ottó és Szersén Gyula — életet adtak a szövegnek, és játékukkal segítettek a jellemet megérteni, értelmezni Seregi István ELLETT A múlt hétfői „Kettőtől hatig”, a Nyíregyházáról közvetített kívánságműsor részleteinek felidézése egész héten jóleső beszédtéma volt a városban, s bizonyára me- gyeszerté — mígnem a vasárnap délelőtti futó-kócogó- verseny újakkal nem szolgált. Mindkét adás — túl a lokálpatriótái szempontokon — jó műsor volt. Különösen a „Kettotől-hatig”- ot véljük a szokásostól is színvonalasabbnak, a várost és a megyét ismertető, ismeretközlő jellegnek a szórakoztatással való hangulatos elegyítésével. Talán csak a Bessenyei könyvesboltból közvetített „Könyvről — könyvért” irodalmi rejtvényműsor feladványai tűntek túlságosan könnyűnek. A vasárnap délelőtti közvetítés az erdei tornapályáról bízvást elérte célját: a kocogómozgalom és általában a sport további népszerűsítését. Ezt a kitűnően megválasztott és minden elfogultság nélkül nyilatkozó riportalanyok is nagyban elősegítették. Az adás szerkesztőjét és riportereit dicséri, hogy a ’verseny apropóján Nyíregyháza sport- történetéből és jelenlegi sportéletéből is tudtak sokakat érdeklő, országos nyilvánosságra is számot tartó sportsikereket, tényeket, adatokat bemutatni. A vasárnap délután már megszokottan jó, mindig szívesen hallgatott zenés irodalmi műsora, az „Ez }s, az is..melyet Hámori Éva állít össze. (Érdekes egyébként megfigyelni, hogy a rádió milyen rugalmas alkalmazkodással, sikeresen használja ki az ilyen típusú műsorok sugárzására a délután! napszakot — akár csak a hétfő estét —, mely nem televíziós csúcsidő.) A mostani adásban is az összeállítás ismert erényei érvényesültek: a rövid, frappáns, Irodalmi színvonalú írások művészi tolmácsolása, a színházi produkciórészletek frissessége („Nyári emlékek”) és a zenei betétek (pL a folklórfesztivál részletei) stílusosan simuló, hangulatos volta. Ezúttal Borisz Laszkin írása, a „Megmentő” (Elmondta Garas Dezső) és a „Könyvbarátok között” c. Jaroslav Hasefc-jele- net tetszett a legjobban, melyet Tertiszky Edit alkalmazott rádióra kiválóan, teljesen beleérezve az éredeti mű stílusába. Kamarás István tanulságos olvasóportréja a szociológia és a pszichológia tudományos módszereivel, egyúttal érdekesen és élvezhetőén világította meg egy 18 éves autószerelő fiatalember irodalmi ízlésvilágának társadalmi és életkörülményeiben gyökerező meghatározottságát. Az átlagostól többet és színvonalasabbat olvasó (3 könyvtárnak Is tagja és magánkönywásárló is) fiatalember bizonyos művek elutasításával is jellemezte magát — mondta Kamarás —, s a tudományos vizsgálatok is lényegében ezt Igazolták, t. i. hogy jobbára teljesen fiktív élményvilágba, az irodalom szórakoztató szféráiba „menekülő” típust képvisel, s ennék oka végső soron az önmagával, életformájával és munkájával váló elégedetlenségé és kielégületlenségé, a saját hétköznapjaitól való elfordulás. („Olvasóportrék, 1974.”) Merkovszky Fúl
