Kelet-Magyarország, 1974. szeptember (34. évfolyam, 204-227. szám)

1974-09-22 / 222. szám

IWi. S2*pfem?ép ff; —VASÄRN Aí-r MELLERLEf Album Egy remekbe szabott kis albumot kapott a héten szerkesztőségünk kollektívája. A mű- anyagfeldélre arany betűkkel írták a szöve­get, amely csupán ennyi: „25 év”, s alatta a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat emblémája. A csodálatosan szép képek sora — lehet, hogy véletlenül, lehet, hogy tudato­san— szimbolikusan nyit: az északi városrész toronyházáit ábrázolja, s előtte megyénk nagy írószülöttének, Móricz Zsigmondnak a szobra. Olyan kép ez, amelyről a nagy kritikai rea­lista valamikor álmodott, de amelyet csak most láthat a kőtalapzaton, ülve. A második képen az Északi körűt félkör- ívű házait mutatja be a színes fotó. Középen a zöld sávval és a sáv közepén végigkígyózó karcsú higanygőz oszlopokkal. A sorban talál­juk még a Nyírségi Agrotechnikai Kutatóin­tézet szép épületét, az Ujfehértói Művelődési Házat, amelyet üvegből és betonból készítet­tek, s amely minden bizonnyal Ujfehértó leg­ragyogóbb épülete. Ezt követi a kisvárdai Sza­bolcs áruház képe, amely előtt tereferélő asz- szonyok és bevásárolni induló, vagy az üzlet­ből kijövő emberek. Van az albumban járási bankfiók és közgazdasági szakközépiskola, majd a mezőgazdásági főiskola kollégiumá­nak fehér és pasztelzöld színű épülete. Ezt kö­veti másik főiskolánk látványa, a hatalmas hatszintes tanulmányi épület, a páratlanul merész megoldású köralakú előadókkal, a ke­rengővei és alatta a tudomány csendesen meghitt műhelyével, a könyvtárral. Ugyan­így méltán sorolhatjuk a modern építészet remekei közé a nyíregyházi pártszékházaf, vagy a Mártírok terén álló szolgáltató há­zat is. Még a szabolcsi szemnek is új a szög és megható a látvány, ha a déli városrésj! laká­sait, a gumigyár egy részét, a Hajtóművek és Festőberendezések Gyára ultramodern, tágas és világos műhelycsarnokát vagy a Kisvárdai Villamosszigetelő és Műanyaggyár külsejét, de akár a Szatmár Bútorgyár szövevényes cső­rendszerrel teli műhelyét nézi. Mint kilövésre váró rakéták az állványokon, olyan a nyíregy­házi betongyár külső képe. Azután jön a még modernebb technoló­gia. Az alagútzsalus lakóházak a Sóstói úton és a Kun Béla utcán, a házgyári épületek a Jósavárosban. Majd ugyancsak lakások Máté­szalkáról. Jól illeszkedik a képek sorába a sóstói úszómedence és lelátó és egy — de a legjelentősebb — egészségügyi létesítmé­nyünk, az épülő kisvárdai kórház. Ez az album néhány képével is világosan és félreérthetetlenül mutatja __ Szabolcs-Szat- már harminc szabad esztendő alatt megtett útját. Bizonyítja, hogy e három évtized minden lépése szervesen egybefonódott a sza­bolcsi építők munkájával, építőiparunk fejlő­désével. Egy építő ezt úgy fejezte ki a minap a SZÁÉV jubileumi ünnepségén, hogy kubi­kusaink, kőműveseink, vasbetonszerelőink és házgyári szerelőink munkája szegélyezte a megye három évtizedes útját. Tudjuk, hogy sok minden van még, ami nincs benne ebben az albumban. De ami ott van, 'az életünk mindennapjaiban van jelen. Az általános is­kolai nagyobb tudásban, korszerű középisko­láinkban és a főiskolán diplomát szerzett üzemmérnökeink és tanáraink tudásában, az ABC-áruházak egész hálózatában, a sokasodó és emberi léptékű munkahelyekben, a derűs öregkort nyújtó szociális otthonokban. Hosszú lenne a felsorolás, mert ugyan hol nem talál­kozhatunk az építők kezenyomával? Az ember arra gondol, hogy ma már nem lenne könnyű annak a dolga, aki olyan jubi­leumi kiadvánnyal akarna adózni a szabolcsi építők hűségének és szorgalmának, hogy ab­ban a felszabadulás óta megépült valamennyi létesítmény benne legyen. Több ezer oldal kel­lene hozzá és ehhez sajnos nincs annyi pénz, de talán nyomdai kapacitást sem lehetne ta­lálni. Azért igy, ennyiből is világosan látjuk, hogy mennyiben változott a mi világunk az építők keze nyomán. Mint ahogy a szabolcsi építők közel tizenháromezres serege is tudja, hogy mennyiben változott az ő saját világuk, a lázas ütemű, a soha nem elég építkezéssel párhuzamosan. Ennyi feltétlenül hozzá kívánkozik e sze­rény terjedelmű, de mondanivalójában párat­lanul érdekes SZÁÉV-album méltatásához. VÁLTOZÓ VILÁGUNK Űj igények, új formák Az otthon, a munkahely megteremtése és megformálása az ember legősibb tevékenysé­ge közé tartozik. Elődeinkben évszázadok ta­pasztalatai, hagyományai halmozódtak fel, i ezért joggal érezheti úgy minden állampolgár, hogy a mai építészet szándékaival, a magyar építőipar törekvéseivel és a megyei, helyi kez­deményezésekkel is tökéletesen tisztában van. Biztatnak bennünket e meggyőződésünk kifej­lődésében a felületes — jó vagy rossz indula­té — értesülések, amelyek a kommunikációs forrásokból szüntelenül elárasztanak. Leg­többször arra sem jut idő, hogy összevessük saját tapasztalatunkkal, fáradtsággal meg­szerzett ismeretünkkel, hogy értékeljük a fö­lényes gúnyolódásokat vagy felgyorsított igényszintjüket, amely minden alkotástól szép építészeti stílusjegyeket és magasfokú építő­művészeti kiállításokat követel. Teljesíthető-e korunkban, hazánkban, Szabolcsban, Nyíregyházán maradéktalanul e csúcsszínvonal? A válasz egyértelműen nem. A történelmi építészeti stílusok nem egye­bek, mint anyagok, szerkezetek, méretek, földrajzi helyek, éghajlat, állam, vallás, gaz­dasági és ipari háttér, díszítő kedv kölcsönös agymásra hatásának keveréke. Aránylag jól megkülönböztethetők egymástól á klasszikus görög, az itáliai, román, gót, reneszánsz, a ba­rokk, a rokokó, a szececiós és a romantikus stílus formaelemek. Az építészeti stílusrendszerek kifejlődése Európában évezredeket vett igénybe. Az egyes stíluskorszakok időtartama visszafelé haladva az időben a romantikus korszak egy évszáza­dától a klasszikus görög korszak kettő év­ezredéig terjedt. E hosszú időszakok alatt az egyes stílusok mecénásainak módjuk volt az ünnepélyesség, a gyönyörködtetés, a repre­zentáló hatáskeltés, a művészi megjele­nítés rafinált megoldásait kifejleszteni, mestereinek pedig emberöltőkön keresztül módjuk volt a szakmai fogásokat begyakorol­ni és az anyagokat megismerni. A mai építészek is tanulják, ismerik á történeti stílusformákat, jegyeket. Műemlék­helyreállítások alkalmával meg is rajzolják, -j&ég-4s--íar«gtatják őket (például a kisvárdai templom gótikus szentélye), a modern építé­szetből mégis kiszorultak. : . :y. Azt hiszem, egyetlenegy háziasszony sem vállalkozna a mai életvitel mellett arra, hogy lakásában olyan reneszánsz márvány folyon­dárokat fényesítsen naponta, amilyenek a berkeszi kastély kandallóján díszelegnek. A XX. század technikai forradalma meg­változtatta környezetünk külső arculatát, vá­rosunk, otthonunk, épületünk képét, belső tartalmát és rendeltetését. A hazánkban be­következett szocialista forradalom pedig át­alakította társadalmi viszonyainkat, gondolko­dásmódunkat, céljainkat és emberi magatar­tásunkat. A mai építészet legjelentősebb mecénása a nép, a közösség és a szocialista államveze­tés. Elsőrendű cél, hogy a régi kiváltságosok gyönyörködtetése helyett építészetünk vívmá­nyaiként az állam minden polgára a legrövi­debb idő alatt jól felszerelt lakásokhoz, egész­séges munkahelyhez, gyermekei számára egészségügyi és oktatási intézményekhez, áru- beszerzési és szórakozási létesítményekhez jusson. E nemes és vonzó feladatok elmélyült fefl- készültséget kívánnak az építészektől. Tájé­kozottságot az új építészet nemzetközi ered­ményeiről, eligazodást az építőművészeti iz­musok között, mert csak ilyen tanulmányok után vállalkozhatnak az alkotói feladatok tel­jesítésére, a leghatékonyabb megoldások meg- választásávaL „Funkcionalizmus, formalizmus, konstruk­tivizmus, racionalizmus” — mai építésze­tünkben a társművészetekhez hasonlóan stí­lust helyettesíthető és kereső irányzatokat képviselnek. Rohanó tempójú világunkban orkánszerű gyorsasággal söpörnek végig az egyes országok építészeti alkotásain és az építmények minden válfaján a jellemző diva­tok, irányzatok és tartós, vagy rövid életű di­vatos nyomokat hagynak. De csak azok gyö­kerezhetnek meg hosszabb ideig építészeti gyakorlatunkban, amelyek kiállják a gazda­ságosság, a tömeges ipari előállítás tisztító tüzét. Lapostető, szalag, ablak, függöny fal, füg­gő tető, héjszerkezet, teraszház, pneumatikus épületnevek nemcsak új szakmai zsargont il­lusztrálnak, hanem új építészeti gondolkodást és formaelemeket is jelentenek. PVC. thermo- pán üveg, műanyag tapéta, tűzvédő festék, for-fa, senol-szigetelés, dreyvit vakolat: az új anyagok és tulajdonságok lassan közismertté válnak. Blokk, panel, alagútzsalú, csúszózsa- lú, iglu elem fogalmak új, korszerű és ipa­rosított építési technológiát rejtenek. Konté­ner kazán, Unipa-panel, egycsöves fűtés, rejtett világítás, új épületgépészeti kutatások vívmá­nyai. E tényezők naponta változó és bővülő arzenáljából kell az építésznek a legmegfele­lőbbet, a leggazdaságosabb megoldást, a leg­egyszerűbben beszerezhető változatot felis­merni, kiválasztani, alkalmazni a szakmai elő­írásoknak, szabályzatoknak és tervezési irány­elveknek megfelelően. Az állami tervező intézeteknek hihetetlen volumenű építmény mennyiséget kellett produ­kálni az utóbbi 25 évben. Az országos épület- állomány egy emberöltő alatt 60 százalékban lecserélődött. Ezekhez csak ezres nagyságren­dekben kifejezhetők a kiszolgáló létesítmé­nyek, vagy közművek tervei Magántervezés ekkora feladattal képtelen lett volna megbir­kózni. A tervező szervezetek fejlődésének út­ja az állami irodák megalapításán, speciali­zálódásán és területi komplexesítésén vezetett idáig. Míg a fővárosban speciális lakóépület- tervező, középület-tervező, mélyépítés-terve­ző, vasút- stb. • tervező több ezres létszámú mammut vállalatok működnek, a területi iro­dák komplex összetételűek. Itt a geodéziától kezdve az üzemeltetési műleírásokig bezáró­lag minden feladat ellátására alkalmasak. Újabb szétválasztást csak a mezőgazdasági tervezés elkülönítése jelentett. Megyénkben és városunkban tanácsi tervező vállalat, mező- gazdasági és beruházó vállalat tevékenykedik önállóan, mélyépítő tervező, vízépítési terve­ző kirendeltség formájában. A szabolcsi tervező vállalatok szakembe­reinek összlétszáma ma már többszázas nagy­ságrendű. A tervezésük összvolumene két milliárdot jelent kiviteli értékben. Az állami tervezői irodák kezdeti lépéseit a legkülönfélébb épületfajtákra kidolgozott tí­pustervek segítették. Az állami ipar, vagyis az ipari háttér megszervezésére fontos kihatása volt a típustervnek, mert segítette a tervezés gyorsítását, egységesítette az ismétlődő épü­letszerkezeteket, lehetővé tette a nagy szériás sorozatgyártások bevezetését és telepített gyár­tását, fokozta az építőipar szerelés jellegét és segített mentesíteni az időjárási viszonyoktól. Ma már eljutottunk odáig, hogy a típus­terveket felválthatják a gyártmány és szerke­nLyi™ János A Jósáváros «- madártávlatból zeti katalógusok, amelyek alkalmazásával a tervezők már szabadabb, kötetlenebb, prakti­kusabb és szebb építmények tervezésére, vál­tozatos alaprajzok és homlokzatok tervezésé­re vállalkozhatnak. Felvetődhet a kérdés, hogy vajon az épü­lettervezés folyamatának átalakulása miatt el­vesztette-e az építészet a művészi jellegét, az alkotó munka szépségét? Nem hiszem. Csu­pán új dimenziókban kell gondolkodnunk és új szépség- és művészi ideálokban kell mara­dandót alkotnunk. Az építésztervezőnek sem­mivel sem jelentett kisebb erőfeszítést, al­kotói feszültséget és izgalmat, kevesebb töp­rengést, szakmai tudást és alkotói örömöt jól megtervezni á nyíregyházi tanárképző főisko­la előadói blokkját olyan ideális funkcióval és szerkezeti bravúrral, hogy az előadó termek egyidejű használatát, zavartalan megközelíté­sét, előadói izoláltságát lehetővé tegye; hogy a kémiai és fizikai kísérletekhez minden ülő­helyről kifogástalan legyen a látási viszony, hangszigetelés, előadás szünetekben pihentető zsibongást nyújthassanak, mint pl. egy klasszi­kus palota homlokzati oszloprendjéhez tartozó Akantus-levél megrajzolása és vég nélküli is­métlése jelenthetett. Gondolom több matematikai, fizikai tu­dás és statikai érzék kellett a nyíregyházi pártszékház hivatali épületének előkép nélkü­li tartóra függesztéséhez, mint mondjuk a kassai székesegyház, az évszázadok alatt már sokszor megismételt fatornyos támpilléreinek megszerkesztéséhez. Valamivel bonyolultabb szervezési feladatot jelentett az ultramodern gépekkel működő nyíregyházi papírgyár tech­nológiai gépparkjához szükséges kábelcsator­na-rendszer megtervezése és kivitelezése, mint talán az aquincumi római kori villa für­dőjének megépítése. E megállapítások nem Jelentik as ép£» tészelődök művészi, vagy szakmai alkotásai­nak leértékelését. Saját termelési és társadal­mi viszonyaik között mindezek az emberi te­remtő, alkotó tevékenység teljesítmény csú­csai voltak. Csupán azt kívántam érzékeltetni, hogy korunkban az építészeti alkotások ér­tékrendjét felül kell vizsgálni és új szempon­tok szerint kell rangsorolni. A megváltozott építészeti ritmus, harmonia* arány és szépség új, tényleges és absztrak jelentést és tartalmat kapott. A ma emberének mesterséges környe­zetét, lakásokat, ipari üzemeket, városrésze­ket már nemcsak egy-egy elszigetelt műal­kotásként tervezzük és építjük, hanem szer­ves, organikus városléptékű műszaki dimenzi­ók gondolatvilágában érlelve. A városléptékű magasabb tervezési tévé-' kenység ma már komplex tervezői kollektí­vákat, csoportokat, teameket igényel. Jól kép­zett szakemberek összehangolt munkáját kö­veteli meg, amelyekben statikusok, épületgé­pészek, elektromos, mélyépítő, technikus, bel­ső építész specialisták egyenrangú munka­társként dolgozzák ki koncepcióikat, amelyek­nek első szakmai bírálói minden esetben a ki­vitelező ipar realizálást biztosító szakemberei és a beruházók szabad fantáziát terelgető pénzügyi szakemberek. Gyermekkoromban gyakran vágytam arra; hogy madár módjára felülről szemlélhessem otthonom, városom környezetét, életét. Talán ez a kielégítetlen vágy késztetett arra, hogy megyei főépítészi tevékenységem ideje alatt — amikor gyakran fordultam meg a megyei városokban és falvakban — sokszor másztam fel a templomok tornyaiba. Mindig lenyűgöző élmény volt szemlélni és látni, hogy milyen imponáló tempóban változik falvaink külső képe, milyen nagy számban épülnek új falusi lakóházak, utak, járdák, iskolák, hogy milyen gyorsan tűnik el a nád és szalmatető az épü­letekről. Nyíregyházát is módomban volt a magas­ból és több építési fázisban megszemlélni. Ízelítőül egy felvételt mutatok a Jósaváros első üteméről. Ezen a lakótelepen két év alatt több lakás épült, mint korábban 15 év alatt az egész város területén, és itt már melegvíz, távfűtés, iskola, napközi, óvoda, ÁBC-áruház, szaküzletek, utak, burkolt járdák teszik ké­nyelmessé a mindennapi életet. Már ha job­ban megfigyeljük, azt is észrevehetjük, hogy megindult a parkok telepítése, fák ültetése, játszóterek építése. Az első lakók már az er­kélyeket is virágosították. A költözködés, a bútortörlesztés akadályai után a lakások be­rendezése képzőművészeti tárgyakkal, fest­ményekkel színesedni fog. Csinosabbak lesz­nek az öltözetek és ha már a lakók legköze­lebbi életszükségletük teljesítésén túljutotta!?, intenzívebben gondolhatnak ők is, társadal­munk is a magasabb színtű igények kielégíté­sére, új formájú és tartalmú közösségi épüle­tek megépítésére. Ilyen — és már nem csak álom, hanem közel a megvalósuláshoz — a megyei műve­lődési ház programterve, amely már formá­jában is művészi felfogású és amelyet a mo­dern művészetekhez hasonlóan mindenki ér­zelmei, benyomásai, asszociációi révén láthat el kiegészítő magyarázatokkal. Ez egy olya» asszimetrikus híd formavilágát jeleníts meg, amelyre bárki, bármikor felléphet és eljuthat a modem élet által megkövetelt tudáshoz, műveltséghez. Ez már a ma építészete Bizonyosak lehe­tünk abban, hogy nem marad egyedüli példa városunkban, megyénkben. Ksfocsoi tstváai

Next

/
Thumbnails
Contents