Kelet-Magyarország, 1974. szeptember (34. évfolyam, 204-227. szám)
1974-09-22 / 222. szám
I9T4. «zeptew.v iw w R'ELET-MAGYARÖftSaÄO Számvetés a holnapokra •-> ! > 'iá Jmj» *•. ■ SZÁMVETÉSRE KÉSZÜL PÁRTUNK. Négy esztendő mérlegét vonják meg a magyar kommunisták. Olyan időszakot elemeznek a párt különböző fórumain, amelyben gazuag, maraua.1^,0 eredmények születtek, sikereket értünk el a szocializmus építésében. Ezekben a hetekben és hónapokban mind gyakrabban hangzik majd el a kérdés: mit tettek a kommunisták a X. kongresszus határozatainak végrehajtásáért? Elvégezte-e mindenki azt a szervezeti szabályzatban előírt pártmegbizatást, amely elősegítette, hogy hatékonya n dolgozzon pártunk? Mérlegelésekre kerül sor. Ezt az egész párttagságnak kollektíván. a lenini elvek szellemében kell elvégezni. Szabolcs-Szatmár pártszerveiben és pártszervezeteiben is megkezdődött a XI. partkongresszusra való felkészülés, illetve a X. párt- kongresszus határozatainak az értékelése, elemzése. Járási pártbizottságaink, 35 üzemi és nagyközségi bizottság, 93 csúcsvezetőség, 963 alapszervezet, több mint 27 ezer párttag készíti el a mér. leget. Nagyon fontos, hogy ezt a négy esztendőt elemző- értékelő munka reális, igazr ságos legyen, ne fesse rózsaszínre, de ugyanakkor ne lássa sötéten se az életet, a társadalmi, gazdasági, politikai, kulturális változásainkat. Ügy értékelje pártunk belső életét, tömegkapcsolatát, elért eredményéit, hogy abból valósághű képet kapjon a párttag és pártonkivüli. Pártszerveink és pártszervezeteink a II. féléves mun. katervben, de ezt kiegészítve külön intézkedési tervben jelölték meg a kongresszusra való készülődés feladatait. Nélkülözhetetlen, hogy ez az értékelés kollektív munka eredménye legyen, minden párttag véleményét, észrevételeit igénylő, erre számító számadásra van szükség, amelyből erőt lehet meríteni a jövő nagy feladataink megoldásához Is. Akkor járnak el a párt munkastílusának, lenini munkamódszerének szelleme szerint pártszerveink, pártszervezeteink, ha a négy esztendő mérlegét a X. párt- kongresszus határozatainak a tükrében készítik el. Igv tárgyalják a különböző nártfó- flirnol’T! pártcsoport-értekezletek, *ag- gvűlések. nártértekeztetek az elmúlt időszak sikereit, gondjait. Olyan fontos tényezőkre összpontosítsák a figyelmet, mint a párt vezető szerepének, a munkásosztály helyzetének értékelése, a nő- és ifjúságpolitikai határozatok végrehajtása, az oktatás és a közművelődés helyzete, a kádermunka értékelése, az üzem- és munkaszervezés és a szocialista munkaverseny korszerűsítésében elért eredmények, az itt tapasztalható gondok, az üzemi demokrácia és érvényesítése, a pártépítés, a termelő munka gondos mérlegelő, előremutató elemzése és így tovább. Szükséges számba venni az eljjé^ett munkát ,'£z a fiadat. Éspedig a központi és a helyi határozatok tükrében: Értékelnünk teli a helyi politika eredmériyeit, a gondokat, a tömegkapcsolatot, mit tettünk helyesén, s mit mulasztottunk el. Ez a felkészülési időszak jó arra is, hogy pótolják pártbizottságain.-, de főleg az alapszervezetek az elmulasztottakat. Alapvető követelmény: részleteiben is teljesíteni a X. pártkongresszus határozatait. Ez adjon most kitartó munkát pártszervezeteinknek. Er. re ösztönözzék a pártvezetőségek a párttagságot, ennek érdekében cselekedjenek a különböző gazdasági, műszaki. stb posztokon dolgozó kommunista vezetők. Ebben hívják segítségül a kétkezi fizikai munkásokat, pártcsoportvezetőket. minden párt- aktivát. Ügy érkezzenek el a XI. kongresszusig, hogy nyugodt leikiismerettel mondják: maradéktalanul teljesítettük a X. kongresszus minden határozatát. VÁRHATÓAN NAGYON FONTOS, a szocializmus építésének minden kérdését érintő teendőket, útmutatásokat ad majd a XI. pártkongresszus. Pártszervezeteink azonban akkor járnak el helyesen, ha a X. pártkongresz- szus és az erre épülő, azt követő határozatok tükrében, a munkát elemezve meghatározzák saját teendőiket, feladataikat, a helyi körülmények, viszonyok figyelembe vétele alapján. Valójában erre csak akkor lesznek képesek, csak abban az esetben jelölhetik meg reálisan a jövőbeni teendőket, ha az eddigi munka értékelése reális volt, ha abból helyes következtetésekre jutottak. Ezekre a teendőkre a pártvezetőségek újjáválasztásának időszakában különösen nagy gondot szükséges fordítani. Segítsék e munkát még hatékonyabban a járási és városi pártbizottságaink, az üzemi pártbizottságok és csúcsvezetőségek is. Valójában mit kell a határozatokban megfogalmazniok? Azt, hogyan tovább? Ezt szükséges sokoldalúan megjelölni a pártélet, a gazdasági, társadalmi, politikai, állami, kulturális élet területeit elemezve, értékelve. Világosan lássa minden párttag, mit kell tenni a jövőben. PARTUNKBAN a kollektív VEZETÉS ELVE fontos követelmény. Ennek a lenini tanításnak a megtartása pártunk munkastílusából ered. Nagyon fontos: a néav esztendő munkáiénak az értékelése tükrözze az egész párttagság véleményét, észrevételeit, kritikáját, s a jövőbeni feladatokat is hasonló szellemben fogalmazzák meg. így vallja és érzi valóban magáénak az egész párttagság a négy év munkájának mérlegét. Készüljön minden párttag méltón pártunk közelgő nagy eseményére, a XI. párt- kongresszusra. Farkas Kálmán 3 VASKŐ SÁNDOR HERC7,KU TIVADAR BENŐ ÁCS ZOLTÁN RESKO JÓZSEF TÓTH ÁRPÁD MEZŐSI ISTVÁN HORVÁTH JANOS SZERKESZTŐSÉGI KEREKASZTAL A városi ember a piacról él. Különösen rohamosan nő az igény Nyíregyházán, ahol a megyeszékhely immár 86 ezer lakójának ellátásával kell számolni. Sajnos, nap, mint nap hallani a panaszt: kevés az áru, sokszor baj van a minőséggel és az árakat sem mindig a bérből és fizetésből élők zsebéhez szabják. A szerkesztőségünkben rendezett kerekasztal beszélgetés ezúttal a termelők szemével a piaci elhelyezési problémákat igyekeznek feltárni. Partnerek az erre legilletékesebbek: Ács Zoltán, a Dózsa tsz elnöke, Gyüre Benő, a megyei tanács nyíregyházi, járási hivatala élelmiszergazdasági és kereskedelmi osztályának csoportvezetője. Herczku Tivadar, -a városi tanács piaci felügyelője, Horváth János, a Ságvári tsz elnöke. Mezősi István, a Vörös Csillag tsz elnöke, Reskó József, a nyírbogdányi Kossuth Tsz főkönyvelője és Vaskó Sándor, a városi tanács termelési és ellát ásfelügye- leti osztályának vezetője. Szerkesztőségünket Tóth Árpád képviselte. A város termelőszövetkezetei az idén 442 hektáron termelnek zöldséget, elsősorban konzervgyári, MÉK, illetve hűtőházi, valamint export értékesítésre. Valamivel kisebb területen mint az elmúlt évben. Igaz, a tervezett mennyiség jóval felülmúlja az 1973. évit, de a növekvő fogyasztással, a kereslettel semmiképpen nem tart lépést a vásárlót közvetlen érintő, piaci felhozatal. Elsősorban a primőráruk hiányoznak a nyíregyházi piacról. S ha van? Más megyékből származnak és drágáit. Zsebbevágó téí megoldások A zöldség ára a tavalyihoz képest — bár ezt idén az időjárási tényezők is befolyásolták — az első negyedévben elérte a 115—125 százalékot (!). Az árak csak akkor csökkentek a tavalyi szint alá, amikor már a városkörnyéki , termelőszövetkezetek árui is — közvetve, vagy közvetlenül — megjelentek a piacon. Mindez azonban nem vigasz. Ugyanis a vásárló pénzét éppen a primőrök viszik el. Csak némileg kárpótolja ezért a háziasszonyt a damping idején kialakult olcsóbb ár „Nem mai keletű ez a probléma. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy a lehetőségeket nem használják ki, a meglévő áru is kerülő úton jut el a piacra. A városi termelőszövetkezetek közül egyedül a Vörös Csillag tart fenn standot a piacon és a sényői Búzakalász, amely három járásbeli tsz-el szövetkezve igyekszik friss, olcsó árut felhozni a nyíregyházi piacra. Sajnos, mindez kevés”. (Vaskó Sándor) A Vörös Csillag piaci standján — a baromfi, a tojás és a gyümölcs kivételével — az árut a MÉK biztosítja, mivel zöldségféléket nem termelnek. „Azárt választottuk ezt a rhegoldást, mert öntözési és egyéb lehetőségünk hiányában már csak akkor tudtunk áruval megjelenni a piacon, amikor amúgy Is dömplng volt. Magasnak tartjuk a kereskedelmi árrést. Van időszak, amikor a felvásárlási és fogyasztói ár közötti különbözet megközelíti a száz százalékot is.” (Mezősi István). Volt piaci standja a Dózsának is, de felszámolta. „Nem volt gazdaságos. A kis tételeknél nagy volt a költség. A termelő feladata, hogy termeljen. Nagy tételekben, haszonnal hiszen a tagság jövedelmét is növelni kell”. (Ács Zoltán). A lényeg az, hogy a friss áru zöme kerülővel, olykor háromnapos késéssel, minőségromlással és jóval drágábban érkezik meg a piacra, mert ki-ki a maga hasznát nézi. Félmegoldások, zse'obevágók, de végül is a vásárlók kárára. Van kiút Mi legyen hát a megoldás? A vélemények: „A kereskedelem kapta az államtól a jelentős összegű kockázati alapot, oldja meg a feladatát és jobban segítse a városellátást a MÉK is”. (Horváth János). „A IvIÉK a miénk, de a fogyasztóé is. Ügy koordinálja a termelést, hogy ne legyen hiány, de dömping se. Olyan árakat alkalmazzon, úgy dolgozzon, hogy jól járjon a termelő és a vásárló is.” (Mezősi István, Horváth János, Ács Zoltán). „Jó példa a sényőieké, ahol már megtették a kezdő lépéseket: három tsz-el kötöttek szocialista szerződést, ki, mit tud ad,ni alapon, a város ellátásának javítására. Ezt kellene tenni a többi tsz-nek is”. (Gyüre Benő). Kétségtelen, hogy külön- külön standot nyitni a nyíregyházi piacon minden tsz- nek, nem gazdaságos. Megfelelő összefogással azonban lehetséges és a MÉK besegítésével az áruválasztékot is biztosítani tudnák. Utóbb növekedett a kevés áruval rendelkező háztáji és egyéni termelők száma a piacon. Nyírszőlősről egy szombati napon 83-an árultak. „Jó lenne, ha az ÁFÉSZ, vagy a tsz-stand felvásárolná ezt az árut. Nem töltenék idejüket annyian a piacon, s hatással lehetnének az árak alakulására is. Hasonló módon lehetne a kertbarátok háztáji gazdaságaiban termelt felesleget is értékesíteni. A piacon még üres standok is vannak erre a célra.” (Herczku Tivadar). Bár igaz: a termelést a kereskedéssel nem ajánlatos összekeverni, de ez esetben együtt lenne — egész. Természetesen összefogással és segítséggel. Nagy tételben, egy helyen, gazdaságosan az teremjen, ami szükséges, kevesebb legyen az üresjárat, legyen szép és olcsó áru a piacon. Vagy itt van a primőráruk problémája. „Nem tudjuk felvenni a versenyt a déli megyékkel. Az ideszállítás költsége pedig mindenképpen az árakban csapódik le. Megtakaríthatnánk ezt a pluszt, ha élnének a tsz-ek a lehetőséggel: a fóliasátras termeléssel, palántanevelő telepek létesítésével.” (Gyüre Benő). Például Nyírbogdánv... ,,A mi szövetkezetünk tervezi a primőrzöldség-termelés fokozását. Ehhez később hőenergiát is kapnánk a Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalattól. A növényházak és fó. liatelepek létesítése költséges, saját erőből nem telik rá. A MÉK adna segítséget, de egyben meg is köti a kezünket, mert több éves szerződés megkötésére kötelez. Hogyan biztosítjuk ezzel az eredeti elgondolásunk valóra váltását: a város olcsó primőráruval való közvetlen ellátását"? (Reskó József). Valóban mi is történne, ha a MÉK — bizonyos- esetekben — minden megkötöttség nélkül adna kedvezményt a tsz. eknek növényházak és fóliasátrak építéséhez? ★ A beszélgetés során többször is felvetődött, hogy a szakosodásra törekvő termelőszövetkezetek — érthetően — elvárnák, hogy a MÉK jó előre mérje fel a várható igényeket, s ne egy tsz-ben akarjon mindenfélét termeltetni. „Igazodjanak ők is a szakosított termeléshez, mert így olcsóbban vásárolhatnak.” Vagyis szakosítsa önmagát a MÉK is. „Jó lenne, ha élőre tájékoztatnák a tsz-ek vezetőit, hogy miből, menynyire van szükség, s megkérdeznék: ki, mit, milyen áron tud adni?” Segíteni kellene, hogy a nyíregyházi piacon létre jöjjön egy,, az érintett tsz-ek összefogásával alakult elárusító stand, mint a problémák megoldásának jelenleg legelfogadhatóbb formája. Már akkor is, ha a kerekasztal beszélgetés során határozott igen erre nem is született. Piros szegfű mi em mindennapi város- ™ néző séta: a csopórt valamennyi tagja jól ismeri a régi és a mai Nyíregyházát. A városnézésnek mégis varázsa van: régi. harcos idők tanúi együtt fedezik fel az egyre szebb, ma már szinte önálló életet élő Jósavárost, a főiskolát, a szakmunkásképzőt. a gumigyárat, a papíripari vállalat gyárát — a megyeszékhely új büszkeségeit A városi pártbizottság és a városi tanács hívta meg a Nyíregyházán élő veteránokat — a Szocialista Hazáért Érdemrend, a Tanácsköztársaságért Emlékérem, kitüntetettjeit és az internacionalis tákat —, hogy töltsenek együtt egy napot, s most ne a szokásos napi séta. a be\ á- sárlás megszokott útvonalait járják nanem nézzenek körül a sorompón túl, vagy Jó- •avárosban, szemlélődjenek a gyárak csarnokaiban, ahová a pihenés napjaiban ritkábban jutnak el az idős emberek. ötven vendéget hívtak meg és majdnem mindenki eljött. A jósa városi építkezéseken egymás mellett rótta a ho mokot Varga Gyula, a városi pártbizottság első titkára. Biró László tanácselnök és Murczkó Károly, aki néhány esztendeje — nyugdíjba vo nulása előtt — a városi párt- bizottság első titkáraként te vékeny részese volt a város fejlesztésnek, ismeri a kör nyéket, maga is az északi vá rosrészben lakik. Szóba került a vízmű amit évtizedekre terveztek, s még meg sem épült, máris kinőtte a város, a lakásépítés, amely a csak néhány évvel ezelőttihez mérten is szinte óriási méreteket öltött. A 107-es számú ipari szakmunkásképző intézet gazdag ötlettel és sok fantáziával megtervezett — és nagyon szépen kivitelezett — épületében, amikor Bartha Dénes igazgató bemutatta az aulát, a földszinti termeket, senki sem vette rossznéven, hogy az első emeleten már a szíves invitálásnak nem mindenki tett eleget — a lépcsőjárás nem az idős embereknek való. De amint sorra nyíltak az ajtók, az újabb szertárak, tantermek, csak nem csökkent a csoport, s végül szinte hiánytalanul lépett be a harmadik emelet kémiai laboratóriumába — ezt a sétát nem volt szive megrövidíteni senkinek. Oláh László és Murczkó Károly, akik évekig együtt dolgoztak a megyei párt vb-ben is, az egyik lépcsőfordulóban altról beszélgettek, hogy az ilyen Iskolákkal emelkedhet igazi rangjára a munkásképzés. Dankó András, a gumigyár kempingüzemében látottakról mondja: ha az ember jól belegondol, furcsa, de való, hogy az itt dolgozó lányok, asszonyok közül a régi Nyíregyházán egy sem tehette volna le a család asztalára az általa megkeresett forintokat Kiaknázatlan maradt a munkaerő — de ma már más lett a tartás is. Jó példa, hogy a sok dolgozót foglalkoztató üzemrészben a vezető is nő... A papírgyár udvarán látható elfogódottsággal lépkedett Suszta Sándor. El is mondta, nem járt még a gyárban, de szép emlékei fűződnek ehhez a területhez: annak idején maga intézkedett, az itteni birtok felosztására. Nem gondolhatta akkor, hogy ezt a területet még egyszer összekapcsolják, ráadásul be is fedik és sok ország élvonalbeli gépeit hozzák ide a homokra, milliárdos értéket termelni. A nap során sokszor került szóba a régmúlt és a mai technika. Még többször az üzemekben dolgozó, láthatóan fiatal szakembergárda, akiktől nem sajnálták az elismerést sem. A papírgyárban azonban a veteránok megtapsolták Gáli Miklóst, a gyár 26 éves főmérnökét, aki imponáló szerénységgel. de magabiztossággal és elismert szakmai tudással vívta ki, hogy a ma már évi 1,2 milliárd ot termelő gyár egyik irányítója legyen. Szinte jelképnek is beillett: amikor az üzemcsarnokból a gyár óvodájába mentek át a veteránok, a gépek zajától néhány méternyire a munkások gyermekei a kiskakas hétkrajcárjáról meséltek, s fogócskát játszottak, s gyermeki őszinteséggel köszöntötték az érkezőt, nyújtottak át egy szál piros szegfűt. Azt hiszem, ebben a pillanatban évtizedek harca, munkája pergett le a2 idős emberek gondolatában. Es haza erről a napról nem:sak ezt az egy szál piros szegfűt vitték... Marik Sándor A yárosellátás Nyíregyházán
