Kelet-Magyarország, 1974. szeptember (34. évfolyam, 204-227. szám)

1974-09-21 / 221. szám

l#?4, *4«pttrní>«r ?T'

Icwßtv nWi!rrnHLi..fa'ig<»g

m

Ml VÉGÉN

Hangar®

Annyi féle világbajnokságról hallhattunk már, hogy ember légyen a talpán, aki valamennyit számon tudná tartani. A testi és szellemi épülést szolgáló világvetélkedőkön kívül például hír jött már pipázó viadaltól, bajusznövesztö küzdelemről, csókólózó vb-ről, amely fej-fej melletti küzdelmet hozott. Aztán a kolbászevők mérték össze képességüket, majd az derült ki egy elkeseredett viadal végén, hogy ki tudja legtovább ropni a táncot egyhuzamban kerek e világon. Londonban nemrég rendezték meg a „kiáltás második világbajnokságát”, amelyén „A világ leghangosabb házaspárja" kitűntető címet Mr. és Mrs. Feathérstóne nyerte él, akik csendesebb napjaikban vendéglőt tartanak fenn a ködös Albion keleti partvidékén. A részletes tudósításból kiderül többek között, hógy Mrs, Featherstone akkorát kiáltott, hogy hangereje elérte a 109,7 decibelt s ezzel a nők között Immár másodízben nyerté el a világelsőséget.

Elmélkedvén ennek az angol asszonynak a dicsőségen, legelőször is arra a következtetésre lehet jutni, hogy ő egyértelműén nagyhangú, $ most érré igencsak büszke. Némi különbség azért csak van az angol és a magyar nyelv között, mert míg Mrs. Featherstone fölöttébb boldog e tulajdonsága miátt, nálunk éppen fordítva van.* Nemrég is hallottam, hogy férfiismerősöm nagyszájúnak nevezte szive választottját a társaságban, mire az Imádott nő kikérte magának a sértegetést. Ilyen, alapon nem is lehetett ez egy igazi világbajnokság, tekintettél a nyelvi okokra visszavezethető egyenlőtlen esélyekre.

Tovább haladván e világra Szóló győzelem értékelésében, azt kell feltételeznünk, hogy éz az angol véndéglősné már hosszabb ideje edzésben lehetett, vagyis mindennap hangoskodott egy kicsit. Erre alighanem kitűnő gyakorlópályának bizonyult vendéglőjük, mondjuk úgy záróra közeledtén, amikor egyesek nemhogy szédelőzködni kezdtek volna, hanem még csak akkor kezdtek igazán belemelegedni á dallászás- bá. Elképzelem, ilyenkor a véndéglősné a kämetstó mögött kis gargálizálással bemelegített, aztán eleredtéit* haYsogó hangját, hogy még a csillár is beleremegett. így aztán lett zárára.

Az is elképzelhető persze, hogy asszonyunk nem mindjárt a felső cénél kezdte, hanem fokozatosan jutott el odáig. Ez a módszer nálunk sem ismeretlen, a meghitt családi életben eléggé elterjedt. Valahogy így. Mondja a feleség: szivecském, kinéztem magamnak azt a bundát, szerencsére most lehet kapni a boltban. Mondja erre a férj, jól tetted tubicám, azért meggondolandó ennyi temérdek pénz egyetlen bundáért. Mire a feleség elsírja magát, ő már ennyit sem érdemel meg, neki csak a mosás, főzés jut. Amire a férj kissé felemeli a hangját, hogy ő sem ultizik a munkahetén, ő is ledolgozza magáról a húst, mégsem áhítozik ilyen flánc után. Szó szót, decibel decibelt követ, mígnem a házmester becsenget: „uraim, már rég elmúlt tíz óra.

Nemcsak, családi jelenség azonban mindez. Állítólag némely munkahelyen eléggé nagy számban szorgoskodnak olyanok, akik nem is olyan rossz eséllyel indulhatnának ..a, hapgoskodás bajnokságán. Külsőleg semmi jel nem mutat erre a képességükre, sőt, ha felettessel állnak szemben úgy suttognak, akár a szerelmes párok tavasszal a parkban. Ámha a beosztottal váltanak néhány kedves szót, nyomban megjön a hangjuk, mintha csak valamennyi munkatársuk na- gvotthalló — röviden: siket — volna. Ilyen esetekben szokták mondani, hogy baj van a hangnemmel, ami egyenesen árt a munkahelyi morálnak. Azt is mondják persze az ilyen sajnálatos esetekre, hogy nem mindig annak van igaza, aki kiabál, meghogy az kiabál, akinek a háza eg, — de ez csak részben igaz. Elég gyakran annak a szava érvényesül, aki nem spórol a hangerővel s az sem minden esetben tapasztalható, hogy az ilyen módon megszerzett ház tulajdonostól leégne.

Furdalja az oldalamat a kíváncsiság: vajon milyen szöveget hallatott elsöprő hangerővel az az angol asszony, aki végül is felállhatott a dobogó legfelső fokára. Nyilván, nem szerelmes versből idézhetett s az sem valószínű, hogy a királynőt dicsőítette, amiért olyan költséges udvarházat tart fenn. Meglehet, hogy ivóadásai jutottak éppen eszébe, vagy — szokásához híven — éppen férjét akarta elugrasztani valahová.. .. csakhogy Mr. Featherstonének esze ágában sein volt felállni a tévé elől, amelyben a fütball- kupa döntőjét közvetítették. Neje ilyenkor szokta egy kissé felemelni ama világhíres hangját, ami a siker biztos záloga. Ez sem teljesen ismeretlen hazánk égtájain. jóllehet, miként az ételeknél, ml magyarok itt sem sajnáljuk a fűszereket, a szaftos körítéseket.

Mindezek után most mar csak a javaslat marad hátra: szerintem nem ártana mégrendezni alkalomadtán a „halk szó világbajnokságát’’ sem, ahol átnyújthatnák valakinek „A világ lencsendesebb házaspárja” címet. A részleteken még nem gondolkodtam. Igaz, hogy ez a mezőny nem lenne olyan népes. mint az ellenkezője, azért gyűjthetnénk egy kis tapasztalatot.

Különben is, azért, mert valaki halk szavú, nem ordit ügy, rmuha fába szorult volna, még nem ok arra, hogy — háttérben maradjon.

Ángya! Sándor

Két évvel ezelőtt kezdték építeni Békéscsabán az új megyei növényvédő állomást. A mintegy 18 millió forintos költséggel elkészült négv szintes növényvédő állomást — amelyben a legmodernebb berendezésekkel ellátott biológiai és analitikai laboratóriumok is helyet kaptak — péntekén dr. Soós Gábor Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumi államtitkár adta át rendeltetésének.

Épül a kisvárfiai baromfifeldolgozó

Egy viszontagságos beruházás története

í ELŐZMÉNYEK. Az egy

főre jutó baromfihús-fogyasztás hazánkban 15 kiló fölött van. Ebből á nagy mennyiségből csak öt kilót állít, elő a tizenegy hazai baromfifeldolgozó üzém. A többi tízkilót a háztáji gazdaságokban termelik meg. Csakhogy a városi életforma terjedésével egyre kevesebb háziasszony foglalkozik baromfitenyésztéssel. Az új lakónegyedekből is egvre kevesebb háziasszony fog kijárni a piacokra, hanem a közeli üzletben szeretné. megvásárolni az előkészített baromfit. Ha a baromfihús-fogyasztás , tovább nő, a többlet előállítása is a baromfifeldolgozó üzemekre vár. Ezért három üj hazai baromfifeldolgozó

„gyár” megépítéséről intézkedtek. A három új üzemet Zalaegerszegen. Pécsett és Kisvárdán építik meg. A zalai már épül, de gépei még nem biztosítottak,, a pécsi még előkészületi állapotban van. A kisvárdai üzem megépítése van jelenleg á leg- előrehaladottabb állapotban, ami azért Is jó, mert "a debreceni testvérüzem már nem gvőzi a szabolcsi baromfi feldolgozását.

[a rtFSJrvPvTT sp<s s <5 so.

Mindezt Molnár Gyulával, a nyíregyházi baromfikeltető és értékesítő vállalat igazgatójával beszéljük meg, aki egvben a felépítendő kisvárdai üzem igazgatóis is. Mindenesetre a beruházás szálai

82 elmúlt év februárja óta az ő kezében futnak össze, (Az igazgatótanács jávaslata szerint a baromfikeltető beolvad a kisvárdai üzembe, annak egy osztálya lenne, az „alapanyagról”, vagyis a tojásokról. Illetve a naposcsibékről gondoskodnék). Bizony. elég lassan állt össze a megfelelő alaptőkével rendelkező „részvénytársaság”.

Kik az alapítók? A 177 milliós beruházás legnagyobb résztvevője az állam, mert egymaga kilenevénmillióval járul hozzá a költségekhez. Második helyen áll a Baromfiipari Országos Vállalat 38 millióval. A Szabólcs-Szat- már Megyei Tanács is részt vesz a megyei iparfejlesztési alapból 25 'millióval a fontos létesítmény költségeiben. A közös vállalkozásba tömörültek a kisvárdal Rákóczi, a nyíregyházi Vörös Csillag, a nagyszekerest Egyesült Érő, a tiSzaszalkai Búzakalász termelőszövetkezetek. Belépett részvényesnek a Kecskemét melletti Hernád községből a Március 15. Termelőszövetkezet is, melynek építői végzik a tervezési munkákat és készítik el a létesítmény vasvázát, A legutóbbi igazgatótanácsi ülésen elfogadták az újonnan beléo- ni kívánó nyírmeggyes! Petőfi, a székelvi Búzakalász, a sárospataki Kossuth és a sátoraljaújhelyi Uj Erő termelőszövetkezetek csatlakozását az alapítók közé, valamint a Balkányí Állami Gazdaságét. Egvben megválasztották az igazgatótanács

elnökévé dr. Kun Tstvánt, a székelyi Búzakalász elnökét, így együtt van a szükséges alaptőke, sőt, még a beruházáshoz megkívánt tartalék- alap is. A hernádi Március

15. Termelőszövetkezetről, amely már két éve működtet egy hasonló saját tervezésű üzemet, még el kell mondani, hogy a neki járó jogos költségekből a gyors beruházás kedvéért lemondott másfél millióról és bejelentette, hogy társulása csak jelképes, a megépítés után hajlandó átadni a szabolcsi üzemeknek „részvényeit”.

Imi TÖRTÉNT eddig, aml- óta — 1970-ben — a kormányzat bejelentette a baromfifeldolgozó üzemek megépítésének szükségességét? Különféle gazdasági megfon-" tolások léptek előtérbe. Nem utolsósorban: nagyon drágának bizonyultak már az első tervek.

Szerződést kötöttek a holland STORK-céggel, amely hajlandó szállítani jövő év februárjától szeptemberéig a feldolgozó gépsort, amely óránként 2500 állatot dolgoz

fel szinte konyhakésszé. Ugyancsak megkötötték a szerződést a dán SABROE- céggel. amely jövő év harmadik negyedében szállítani tudja az üzemhez szükséges hűtőberendezéseket. Nem olcsó mulatság a kettő, 800 ezer dollár, de ezek a legkorszerűbb ilyen berendezések jelenleg. A Baromfiipari Vállalatok Trösztje kijelölte

a kisvárdai gvár fdfNasr+SSf

körzetét: Szaboles-Szatmár

megyét és Borsodnak me- gyénkhez közelebbi részeit. A társulásban részt vevő termelőszövetkezetek az indulásig fel tudják fejleszteni ..alapanyag”-termelésüket. (Jelenleg egyedül a nyíregyházi Vörös Csillag 8 millió tojást szállít, az indulásig ezt á teljesítményt fel viszi tízmillióra. Szóba került egy bizonyos, nem jelentéktelen szovjet export is, igen előnyös áron. A legalább évi ötszáz vagont termelő üzemnek körülbelül a fele termelése is exportra mehet.) Már folvnak tárgyalások a PHY- LAXIA Vállalattal a takarmány biztosítására.

A hernádi Március 13. hamarosan befejezi a tervből azt a keveset, ami hiányzik, a nyíregyházi TÖVÄLL felvonul az építkezéshez és — ahogyan az ilyen könnyű- szerkezetes építkezések gyorsaságét Ismerjük — 1976 első felében megkezdődhet az új „csirkegyár” termelése.

I KULTURÁLTABB FOIGYASZTASRA számíthat- nak ettől kezdve a szabolcsi fogyasztók. Darabolt bárom'í, amit eddig csak néhány városi esemegeüzletben talált a vevő, és a népszerű aprólék szinte minden településen kapható lesz. Az elején csak csirkét, tyúkot, pulykát és —- ez is érdekes — nvulat dolgoznak fel, később libát és kacsát is.

(gesztelyí)

KRESZ, hihrtplhdirítás. nkarlálynn^yn

Vezess kiváS^am!**

Béres Zoltán, Fakó Mihály és Nagy Imre a „Vezes kiválóan" országos versenyen szerzett dijakkal, (Hammel József felvétele)

Nentteiközi siker

Szabolcsi

VÍ£tÖ£*0~'lMZoSíÓf&

A „Vezess kiválóan” verseny eseményeivel volt elfoglalva az utóbbi hetekben az MHSZ megyei gépjárművezetői iskolájának hallgatósága. Minden osztályban megrendezték a versenyt, ennek legjobbjai a járási döntőn bizonyították rátermettségüket. Á „Vezess kiválóan!” verseny megyei döntőjén színvonalas versengés alakult ki — három részvevő kerülhetett az országosra. Az iskolai versenyekén több. mint ezer fő indult — az Országosra hárman jutottak el: Béres Zoltán Tímárról, Rekó Mihály Anagvról és Nagy Imre Nyíregyházáról.

Szeptember 14-én és l5-én zajlott lé Budapesten áz országos döntő, melynek külön érdekessége, hogy külföldi csapatok, bolgár és NDjí-s versenyzők is rajthoz állta< A versenyzőknek sokrétű feladatokat. kellett megoldani- elméletből a közlekedési szabályok, a műszáki ismerétek és az általános műveltség területért ni érték össze erejüket. A versény gyakorlati részében hibaelhárítás és gyakorlati vezetés volt a programban. Ez utóbbi ugyancsak próbára tette a részvevőket: egy nyolc kilométeres, különféle, tizenkét változó nehézségű akadállyal tarkított pályán kellett végighaladniuk — természetésen időre.

A -szabol.es-szatmári versenyzők kiválóan szerepeltek: Nagy Imre az elméleti verseny győztese lett. Béres Zoltán pedig a gyakorlati vezetés bajnoki címének örülhetett. Fekó Mihály — aki egyébként tényleges katonai szolgálatát tölti — a hibaelhárítási feladatokban mutatott jó felkészültséget: egyéni második helyezést ért el. A szabolcsi csapat így dobogóra került.

A versenyzők saját teljesítményén kívül élismerés illeti a felkészítésben részt vevő oktatókat is: Bak Bélát. á csapat vezetőiét, Maráz Vince mesteroktatót, Rózsa Féíene, ÍIrfeín József ás Varga János szakoktatókat.

A srácok ugyancsak meglepődtek. Hát hogyne: Nyu- gat-Németországba utazni tíz napra jutalomképpen. Méghozzá azért kapják a jutalmat, amit örömmel és élvezettel csinálnak — az úttörő-tűzoltói munkáért... És a megyéből csak négyen utaznak — ki ne örülne ilyenkor. S a négy fiatal — a rakamazi Cseh Béla, Lin- ter Ferenc Tiszavasváriból és a két kallói fiú, Csepelyi Tamás és Makár Ferenc — örömmel készülődött a nagy útra.

— Július 29-én indultunk — kezdi mesélni Makár Feri. — Budapesten csatlakoztunk a magyar küldöttséghez. összesen tizennyolcán voltunk és a két kísérőnk. Már Bécsben akadtak „kollégák” — ott szállt fel az osztrák csapat. A cél a nyugat-németországi Grömitz városka volt, fent, a Balti, tenger partján, Kiel közelében.

— Ott rendezték meg az idén először az ifjúsági tűzoltók nemzetközi táborát.

— A legelső meglepetés az volt, hogy csak mi érkeztünk szocialista országból — a magyarokon kívül mind nyugateurópaiak voltak. Az osztrák fiúkkal barátkoztunk össze legelőbb és legjobban. Talán, mert szomszédok vagyunk... Az első nap vízből mentésből tartottak versenyt. Ebbén mi nem vettünk részt, itthon nem nagyon gyakorolhattunk tengérén — nevetnek.

— Az első „testhéz álló” verseny harmadnap volt. Kilenc darab tizenöt méteres tömlőt kellett időre kigurítani, összecsatolni. Ment ragyogóan! Aztán a kilenctagú csaoafok egy ötkilós sálival dobtak — ameddig eldobta valaki, onnan dobhatott á következő, összesen ötvenöt métér vélt a szint. Simán teljesítettük. Végül pedig égj7 ezerötszázas váltófutás —

— egy sugárcső volt a stafétabot. Hogy jól szerepeltünk,'

azt bizonyítja: megkaptuk a német ifjúsági tűzoltók legmagasabb kitüntetését...

— A „szakmai” részben volt még később nyolcszázas kismotor-fecskendő szerelése, játékos akadályverseny satöbbi. A szervezésbe csak egvetlenegyszer csúszott, némi hiba: másodikok lettünk az akadályversenyen, de valahogy elszámolták magukat a rendezők, és nem jutott nekünk, csak bronzjelvény...

Egymás szavába vágva mesélik áz élményeket. Aztán, amikor arra fordítom, hogy miért is kapták a jutalomtáborozást, már nem folyik olyan könnyen a szó. Látszik, nem akarják azt mondani: hát. mert megérdemeltük. Inkább arról beszélnek: milyen munkát végeznek mint úttörő-tű2oltók. A nagykál- lóí kettes iskolában tavaly alakult meg a túzoltószakkör. Makár Feri „családi hagyományból” lépett be. Nagyapja tűzoltóparancsnok. Ismeri a tűzoltómunkát, és szereti is. Csepelyi Tamás „véletlenül” lett tagja a szakkörnek.

— Egyszer unatkoztam otthon délután, s bejöttem á suliba. Látom Feriéket az udvaron. Mit csináltok? — kérdeztem. A tűzoltószakkör kezdődik mindjárt. Néni jössz be? Bementem. Aztán olyan érdekesnek találtam, hogy el sem maradtam többé... Nagyon Szeretjük csinálni.

A két fiú nyolcadikos. Idén végeznek — Tamás a Korányi gimnáziumba. Feri Nyíregyházára, szakmunkásképzőbe szándékozik jelentkezni. Amikor azt kérdeztem, hogy akkor a szakkörrel együtt a tűzoltómunkát is elhagyják-s, hevesen tiltakoztak. Dehogyis! Valami mód csak kínálkozik arra, hogy továbbra ife önkéntes tűzoltók maradjanak...

T. Gy„

Ui tiörényvédií állomás Békéscsabái

Az államtitkár elmondta, hogv a harmadik és a negyedik ötéves te-vidőszakban hazánkban 13 új növényvédő állomást építették, illetve korszerűsítettek összesen 852 millió forintos költséggel Arról is szólt, hogy a növényvédelmi géppark több mint ezer géppel, a renülő- és helikopterpark pedig Í8Ö géppel gyarapodott. Á két tervidőszak alatt, a növény- védőszér-felhasználása pedig megduplázódott.