Kelet-Magyarország, 1974. szeptember (34. évfolyam, 204-227. szám)
1974-09-20 / 220. szám
W74. szeptember 20. iret-er-MAOTAHOR'srÄe Molnárék hétköznapjai A második követelmény A kiválásáé titka Tiszalökön ttnuiüdiploniási kél szerepben Molnár Sándor szocialista brigádjánál jobbak és rosszabbak is vannak az öntödei Vállalat kisvárdai gyárában, nem akarják mindenáron túlszárnyalni a teljesítmény százalékok felső határát, nem tűnnek ki látványos felajánlások teljesítésével, hétköznapjaikat a feszes munka, a szalagszerű termelés határozza meg. Mindaz tehát, ami egy szocialista brigád értékelésénél számításba jöhet, egyetlen szóval jellemezhető: átlagos. A Vulkán satuüzemében plakát jelzi az olajtól fém- reszeléktől füstös falon: ebben az üzemben szocialista brigád dolgozik. Nem hivalkodó, ha akarom ész- reveszem, ha akarom nem. Akik tagjai a brigádnak, azoknak mindenesetre fontos. Rangot jelent — mint mondják — egy vonalat, jelzők A brigád iskolái a Ebédszünetben járom végig a nagy csarnokot. Már a bemutatkozó kézfogásokból kiderül, ki ebédel az üzemben, ki nem. Aki a műszak utáni hazaira vár, annak nem éri meg a kézmosás. Szusszanásnyi a szünet, nemigen érnek rá hosszabban társalogni, a teljesítménybérben dolgozó üzemben mindenki egy-egy láncszem, ha egyikük fáradtabb, lassabb a szokott tempónál, ha egyetlen percre figyelmetlenebb, vagy kimarad, szétszakad az egész lánc. Az egyenletes, kiegyensúlyozott, összehangolt tempót igénylő munka szinte magától értetődően diktálta a brigád megszervezését. öt nő és huszonnégy férfi — ez a jelenlegi összetétel. Gyakran változik a létszám, nem mindenki bírja sokáig a megfeszített, sokszor nehéz fizikai munkát követelő teljesítményt. Vannak, akik hamar megszokják, olyan is akad, aki huszonhárom éve áll a monoton zajjal lüktető gép mellett. Molnár Sándor Itat éve dolgozik: a satuüzemben, a tizenkét éve alakult brigád is ettől kezdve dolgozik szervezetten. Tavaly előtt a bronzkoszorús, tavaly a következő fokozatot „kihagyva” az aranykoszorús címet nyerték el. A brigád vezetője szerint éppen a teljesítmény szerint fizetett munka, az egymásrautaltság érzése volt a legjobb iskola a brigádnak, s ha a brigádoktól elvárt hármas követelmény valamelyikére szavazniuk kellene, egyértelműen a másodikat tennék az első helyre. —• Sokat gondolkoztam én azon — kezdi Molnár Sándor — mit jelent az, hogy szocialista módon élni. Egyáltalán élhetünk-e másképp, mint így, egymásra- utaltan. Aztán sorra vettem, mi tartozhat ebbe a kategóriába. Példamutatás a munkában, olyan magatartás, amely a brigádra csak jó fényt vet, egymás támogatása. S ahogy így, a hármas követelményt összeraktam, rájöttem, ezt sikerült igazán megvalósítani. A másik kettő itt-ott sántikál, van hogy a mi hibánkból, van úgy is, hogy rajtunk kívülálló okokból. Itt van például az anyagellátás. Tudom, országos probléma a hengerelt áru szállítása, még a minőséggel is baj van néha, ha keményebb az áru, nehezebb vele a munka, de ha nem megy simán az ellátás, hogy jön ki év végére a százalék’ A harmadik követelményről, a művelődésről nem is szívesen beszél, egy-egy közös mozi-, vagy színházlátogatást terveznek, legtöbbször az is elmarad, a továbbtanulásról úgy érzik, kinőtték az iskolapadokat, tanuljanak a fiatalabbak. {lÍ<MK 0» Az üzem munkája egyébként is érdektelenné teszi a 7 tanulást. A dolgozók zöme betanított munkás, ha valaki szakmunkás-bizonyítvány- nyal mégis/ beáll a gépek mellé, csak olyan munkát végezhet, amelyet a betanított munkások is ellátnak. Nehéz munka, jó kereset. Éles Ferenc Gyulaházáról jár be naponta, mint sok társa, akik a közeli falvakból ingáknak a városba. Betanított munkás, nem is érzi szükségét a tanulásnak. Szamára a brigád egy biztos pontot jelent, olyan közösséget, ahol megnézik, ki milyen ember, akikben bízhat, mert egymás segítése nélkül nem tudnak eredményeket felmutatni. — Nem könnyű a brigádba bekerülni. Legalább egy évig figyeljük valameny- nyien) egy brigádtagjelölt munkáját, szorgalmát, alkalmazkodóképességét. Sokkal /könnyebb viszont kikerülői ebből a brigádból, s akkor csak újabb két év múlva jelentkezhet ismét. Ilyen indok például a munkafegyelem megsértése, s a brigád maga dönthet, előlegezi-e a további bizalmat, vagy nem vállalják a kockázatot. Ritkán hallani olyan brigádokról, amelynek tagjai nem kapják meg a szocialista címet. A Vulkánban legutóbb kettő is volt, mindkettő italozás miatt. A Molnár-brigád éppen ezekkel az esetekkel indokolja; nincs szükségük olyan emberekre, akik nem fogadják el a közzösség szabályait. Vajon beleszólhatnak-e emberek magánügyeibe? — Ha tagja a brigádnak, miért ne? — kérdez vissza Orosz Zoltán. — Ez is beletartozik a második követelménybe. De ne gondolja, hogy ezzel indokoltunk. Személyes érdeke, hogy a gép mellett kiegyensúlyozott, kipihent állapotban kezdje a munkát. Emellett még mindnyájunk teljesítményét hátráltathatja, ha figyelmetlenül dolgozik. ...és munka után? S mivel károsodhat egy brigádtag, ha nem tekinti kötelezőnek a közös szabályokat, nem változtat magatartásán, inkább vállalja a kizárást? Soltész Ferenené szerint így egy olyan munkabrigád közösségéből szakítja ki magát, amelybe éppen a többi segítségével nyújthatott volna többet. Nem mellékes a pénz sem, amelyről hatszáz forintos átlaggal szintén a I 776 egyik téli estjén * Bécs külvárosában egy kis házban feküdt súlyos betegen egy öregember, a Tun grófság volt szakácsa. Néhány évvel ezelőtt megvakult e, kemence parazsától. Ebben a házikóban helyezték el és időről időre adtak neki egy kis pénzt. A szoba berendezése nagyon szegényes: egy asztal, két ágy, két szék, egyetlen kincse egy zongora volt. A szakáccsal együtt lakott a lánya, Mária. Egy éjjel az öreg így szólt a lányához: — Sohasem szerettem a papokat, de most, halálom előtt, meg kell tisztítani a lelkiismeretemet... Menj ki az utcára és kérd meg az első embert, akivel találkozol, hogy jöjjön be és gyóntasson meg engem... — Mária kabátot vett és kiszaladt az utcára. Sehol egy lélek. Sokáig várt. Végül feltűnt egy járókelő. Odaszaladt hozzá és megragadta a karját. — Mit óhajt? — kérdezte az idegen: A lány remegő hangon adta át apja kérését. — Rendben van, — válaszolt<• a fért: nyugodtan, — noha nem ”agynap. de ov nle/ Beléptek •’> házba. Az idegen hamar letette a kabátiát és leült az öreg mellé. brigád dönt, ki kap többet, ki kevesebbet. Huszonkilenc ember, ahá- nyan vannak, annyiféle a mindennapi gond. Elvileg úgy kellene munkába állniuk, hogy mindezeket a gondokat valahol kint hagy. ják a kapun kívül, teljesértékű figyelmet követel a gép Ha vége a műszaknak, fáradtak, nincs kedvük közös programot szervezni. Soltészné ,a nagylányával beszélget, már dolgozik, az orvosi rendelőben. Orosz Zoltán horgászni indul, jó a csend a zajos nap után. Néha vele tart Mozga István is, vagy a ház körül segít, sok a baj a négy gyerekkel. Éles Ferenc siet haza Gyulaházára, őt is a gyerekek várják. Molnár Sándor néha megnézi a tévét, főleg a szocialista brigádokról szóló riportokat, összeveti a munkájukat az övékével, s megállapítja, nincs miért szégyenkezniük. Két határeset A Vulkánban nem erőszakolják minden áron a szoci- alistabrigád-mozgalmat. A fizikai munkások alig fele dolgozik szocialista brigádokban. Négyszáz ember. Közülük száznegyvennek nincs meg a nyolc általános végzettsége. Akik nem dolgoznak brigádokban, azokról nincs adat. Ebben az évben harminc órát dolgoznak Kisvárdáért. A társadalmi munkáknál mindig élen jár a Molnár-brigád. Értelmesnek találják, hogy szépüljön a város, egy-egy óvoda, bölcsőde, tehát örömmel vállalják. A Vulkánban két határesetet emlegetnek szívesen. Az egyik egy öntő példája, jó munkaerő, próbálták rábeszélni, fejezze be a nyolcadik osztályt. A válasz az volt, elég, ha a nevét alá tudja írni a fizetésnél. A másik azé a takarítónőé, akit senki sem biztatott, nem is akart más munkakört, s mióta befejezte az iskolát, ott látni a rendezvényeken, valahogy magabiztosabb lett. Molnár Sándor szocialista brigádjában sem egyik, sem másik példa nem található. Kiegyensúlyozott munkájukra büszkék, arra, hogy a szocialista brigádtól elvárható követelmények közül számukra a legfontosabbat teljesítik. Hétköznapjaik, életük alakulását befolyásolja ez a kis közösség. '» Baraks* Erzsébet — Mondja aszal a hatalommal, amelyet nem istentől, hanem a művészettől kaptam, megkönnyithetem az ön utolsó perceit? — Dolgoztam egész életemben, míg meg nem vakultam — suttogta az öreg. Soha semmi rosszat nem tettem. De amikor a feleségem, Márta megbetegedett és nem volt pénzem orvosságra, a gazdá- méktól elloptam egy darabka aranyat és eladtam. Nehéz most erre gondolnom és feltárni vétkemet a lányom előtt: arra tanítottam, hogy soha ne nyúljon a máséhoz. — A szolgák közül valaki megbünhödött ezért? — kérdezte az idegen. — Senki. Ha tudtam volna, hogy ez az arany nem segít az én Mártámnak, soha nem vettem volna el. — Hogy hívják önt? — kérdezte az idegen. — Jnhann ’WeieT. — i'Ai.an*' ‘tyeíe*’- mon**+'* n kézfi4 -r ören vak szemére tette — nem bűnös isten és az emberek előtt, mert ezt a felesége „Ahol ilyen fegyelemmel és figyelemmel csüggnek a versmondók ajkain, ott gonosz ember nem is lehet.” Ezt írta Baranyi Ferenc költő egyik előadói estjén a Ti- szalöki Művelődési Ház vendégkönyvébe. Az aláírások között tallózva, számos, hazánkban ma élő író, költő és művész nevét megtaláljuk Ambrus K.irytől Béres Jánosig, az Orssígos Filharmónia rendezvényeitől a Magyar Rádió gyermekkórusáig. A zsúfolt vendégkönyv igencsak a ,fVégét” járja már és ebbe a bőséges kulturális rendezvénysorozatba még nem is szerepel a művelődési ház által nyújtott programok széles t választéka. Jelenleg tizenegy művészeti csoport, klub, szakkör és tanfolyam működik, de hamarosan életre kel a citerazenekar, az irodalmi színpad, az egészségügyi szakkör és a szabóvarró tanfolyam is. Éppen a havi munkaterv megbeszélését tartották, amikor felkerestem az igazgatót Ajta* Lórándot. Lelkesedéssel beszélt a művelődési házról és munkájáról. Ő az Erkel vegyeskórus karnagya. — A kórus létszáma harminchat, ebből tizenhat férfi, húsz nő. Rendkívül lelkes társaság. Hétfőn tartunk próbákat, hiányzás alig fordul elő. Az énekkari tagok zöme férj és feleség. Ez még pontosabbá teszi a próbák rendjét. Hogy milyen ragaszkodással és lelkesedéssel járnak ide a kórus tagjai, erre egy kis történet: — Egyik alkalommal egy énekkari tag, óvónő, összekülönbözött a társával a próbák alatt. Nem is vett részt a hétfői próbákon több mint egy hónapig. Persze nem sokáig tartott a harag, mert nagyon hiányzott neki az énekkar, a megszökött légkör. Kibékült kolleginájá- val. Azóta is köztünk van, együtt énekelünk. Tiszalökön széles körű kulturális munka bontakozott ki. Kevés kulturális központ dicsekedhet ilyen eredményekkel. A legelfogadhatóbb ok talán a?, hogy ebben a községben igénylik a kultúrát, de ugyanakkor tevékenyen részt is vállalnak megteremtésében. A honismereti szakkör tagjai, a község és környék múltjával, történelmével is- nterkednek. A szakkör vezetője Görbedi Miklós. A szakkör munkájába tevékenyen bekapcsolódtak az öregek is. Az 1919-es Tanácsköztórsairánti szereiéiből tette. Most pedig mondja el az utolsó kérését. — Azt akarom, hogy valaki go-ndoskodjék a lányomról. — Ezt én megteszem. Es még mit szeretne? Akkor az öreg váratlanul elmosolyodott és hangosan így szólt: — Még egyszer szeretném látni Mártát olyannak, amilyennek fiatal korában ismertem, meglátni a napot és ezt a kertet' tavaszi pompájában. Magam is tudom, hogy ez lehetetlen. Ne haragudjon rám az ostoba szavakért. — Jó, — mondta az idegen és felállt. — Jó, — ismételte meg, odament a zongorához, leült és hirtelen gyors zengés töltötte be a szobát, mintha üveggolyók százaival borították volna be a padlót. — Figyeljen, — mondta az •dogén — figyeljen. Fikezdett játszani. 4 zongora hosszú évek óta ■löször zengett teljes erővel. Hangjával nemcsak a házat, hanem az egész kertet is besúg veteránjai a fiatalok előtt a múlt időket elevenítik fel. A többiek régi krónikákkal, népi játékokkal, dalokkal, mesékkel ismertetik meg a fiatalokat. Gyűjtenek tárgyi emlékeket is. Tervezik, hogy a jövő évben egy falumúzeumot létesítenek, ahol az eddig összegyűjtött tárgyakat állítják ki. A művelődési központ körzetében tizenkét egységet irányít. Minden egység fel tud mutatni valamilyen kulturális munkát, a tanyák, kisközségek kultúrházai is. — Csereműsorokat bonyolítunk le körzetünkben — mondja Ajtai Lóránd. — Legközelebb október 12-én látogatunk el teljes műsoranyaggal a kisfástanyai ifjúsági klubba. Egy későbbi alkalommal más klubok jönnek el hozzánk. Csak a nagyközségben Tiszalökön, öt ifjúsági klub működik. A művelődési ház szinte a hét minden napján tud nyújtani valamilyen kötött vagy kötetlen programot. Van amatőrfilmes, tévé- és horgászklub, barkács és honismereti szakkör, valamint a művészeti csoportok foglalkozásai és előadásai. A tévéklub lehetővé teszi a televízióban bemutatott játék- és dokumentum filmsorozatok mondanivalójának megtárgyalását, feldolgozását. Ebben az évHol nyíltan, hol burkoltan, de mondogatják: a közös gazdaságokban a nők — mert a gép kiveszi kezükből a munkát — ellenzői a gépesítésnek. A lényeget megkerülő, és még csak nem is igaz - általánosítás ez. Állítsunk ellen egy példát, A napokban történt, hogy ismét tapasztalatcserére vitte, ezúttal a tiszadobi Táncsicsba a Tisza menti Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége a hozzátartozó tsz-ek nőbizottságainak elnökeit. Ismerkedjenek meg a CPS zártrendszerű kukoricatermesztéssel. Soha annyi lelkes asszonyt, mint amennyit ott láttunk a gyomtalan, sűrűnövésű kukoricatáblák szélén! A határszemle előtt a Táncsics Tsz elnöke, Tóth Gyula elmondta, hogy a 950 hektáron a vártnál is jobb töltötte. Kinn nedves hó kezdett esni. — Gátok! — mondta az öreg és felült az ágyban. — Előttem van az a nap, amikor először találkoztam Mártával és ő zavarában eltörte a kancsó tejet. Ez télen volt, a hegyekben. Az ég áttetszővé vált, mint a kék üveg és Márta nevetett. Nevetett, — ismételte. Az idegen folytatta a játékot. — Nyisd ki az ablakot, Mária — kérte az öreg. A lány kinyitotta. A szobába hideg levegő áramlott. Az idegen nagyon lassan és csendesen játszott. Az öreg nehezen lélegezve visszadőlt a párnájára. Mária felkiáltott félelmében. Az idegen felállt és odament az ágyhoz. Az öreg fulladozva megszólalt: — Mindent olyan világosan láttam, mint sok évvel ezelőtt. De nem akarok úgy meghalni, hogy ne tudjam meg az ön nevét. — Wolfgang Amadeus Mozartnak hívnak — válaszolta az idegen. Mária elment az ágytól és mélyen meghajolt a nagy zeneszerző előtt. Amikor visz- szament, az öreg már halott volt. Oroszból fordítottar Tóth Kornélia karnagy ben a Gréta Garbó, Reymont: A parasztok és a Nagy csaták című sorozatokat vitattuk meg. Arra is meg kell tanítani a fiatalokat, hogy művészi igénnyel nézzék a televízió műsorait. Tapasztalatunk szerint a klubnak kedvező nevelési, művelődési szerepe van. Ajtai Lóránd tizenkét éve igazgatja ezt a művelődési házat. Sok szép sikert, eredményt értek el. — Nem akarok nagy szavakat használni, szívügyem a művelődés és a kultúra. A művelődési házban kétszáz rendezvény volt a múlt évben. Ezeket csaknem harmincezren látogatták meg. Ha a hatezer-kétszáz lakosú Tiszalököt veszem alapul ez azt jelenti, hogy minden lakos majdnem ötször fordult meg a rendezvényeinkéit. Részt vettünk egy pályázaton is. Elnyertük a Kiváló művelődési otthon megtisztelő címet. A jövőben mit szeretnénk? Mindenki számára megfoghatóvá tenni a kultúrát „elvinni” tanyákra, kisközségekbe. Szép siker, hogy a művelődési ház Erkel vegyeskara — amelyet ő vezényel — elnyerte a bronzdiplomát, a kórpsok hatodik országos minősítő versenyén. eredményt ígérő kukoricást kézi erő nem érte. Csak gép és vegyszer. S — mint a bábolnai közös vállalat taggazdasága, 1975-re valamennyi általuk termelt szántóföldi növénykultúrát bevonják a zártrendszerű művelésbe. Megszűnik a részesművelés, — azzal a kapálás is. Hallottak már erről a látogatók. De látni, az más! Bán György főagronómus alig győzte válasszal. Záporoztak a kérdések: hogyan, mivel, mennyiért? A várható 60 mázsás átlagtermést és az alacsony önköltséget hallván: nálunk is lehetne? Az egyik idősebb asszony kétszer is megkérdezte: csakugyan, egyszer sem kell kapálni? Mert ő egész életében belerokkanásig kapált... A géptelepen pedig őt érdekelte a legjobban mennyibe került, hogyan és mennyi idő alatt fizeti ki a gazdaság a nagy teljesítményű CPS- gépsort, a traktort, a hozzá tartozó munkagépeket, a kukoricakombájnokat. Az asz- szonyok .mindent tudni akarlak; a gépek árát, teljesítményét, működését. Otthon be kell számolni a tapasztaltakról. És még valami: egyetlen aggályoskodó megjegyzés sem hangzott el. Pedig a mélypontról éppen kilábalt, 5400 hektáron gazdálkodó közös gazdaság elnöke nem festett rózsaszín képet az asszonyoknak. Szólt arról is, hogy a tagság nagy áldozatot vállalt a beruházásokért, a magasfokú gépesítettségért; a szakosított szarvas- marha- és sertéstelep, valamint a CPS-program megvalósításáért. A tavalyi átlag 20 ezer forintos részesedés nincs arányban a tsz tekintélyes * vagyonával, korszerű gazdálkodásával, sem pedig az idei 70 milliósra tervezett termelési értékével. De úgy számítják, jövőre már fokozottabban növekedhet az egy tagra jutó részesedés. így .a gondok megosztásával kezdődött a tiszadobi Táncsicsban a tapasztalatcsere. Semmit sem vont le a sikeréből. Így nyílt igazán mód a mérlegelésre. Kádár Eási Konsztantyin Pausztovszkij: Az öreg szakács Buzgó Peren* ASSZONYOK Yapasxtalate§erén
