Kelet-Magyarország, 1974. szeptember (34. évfolyam, 204-227. szám)
1974-09-18 / 218. szám
8 «r;t!T-l!AG\vASÖfiS2AG - NYfSlGYHXfí mOSKl» 'Äl| Várostörténet (5) Hat és fél liold „Űj vér pezsdült...” Tábor a Sóstón A Z 1850-ES ÉVEK ELEJÉN TEHAT Nyíregyháza elöljárósága- elhatározta, hogy minden lehető eszközzel támogatja a vasútépítés ügyét. A város akkori polgárainak előrelátása másban is megmutatkozott. Az elöljáróság egy küldöttséget bízott meg Nyíregyházán felállítandó „reáltanoda” tervezetének elkészítésére. Az Erzsébet nevű felsőoktatási intézmény tervét Rissdorffer János dolgozta ki s ez a terv a vallásegyenlőség eszméje alapján állt. Éppen ez nem tetszett az akkori római katolikus plébánosnak, de a felsőbb hatóságoknak sem, de a fennálló elvek sem engedték a felekezet nélküli iskolák létesítését. így — tekintetbe véve, hogy Nyíregyházán az evangélikus egyház volt számbelileg a legnagyobb — a felállítandó gimnázium is e felekezeté lesz — született a döntés. 1857. október 30-án tartották meg a nevelési alapítvány megszervezésere hivatott gyűlést. Itt a már korábban megszavazott százezer forintot a gimnázium alapítására fordították. Ez az alapítvány — mint Lukács Ödön történetíró írja — „hatalmas lendületet adott nemcsak az elemi, hanem a középiskolai nevelésügynek is.. A város művelődéstörténetének lényeges dátuma az 1858-as év is, amikor a Nemzeti Színház részére ezer forintot szavaztak meg a ' nyíregyházi polgárok. Történelmi eseményben lehetett részük az év szeptember 5-én a városlakóknak, amikor megjelent a feldíszített pályaudvaron az első vonat. Idézzük újra Lukács Ödönt: „A város elöljárósága ünnepi díszben vonult ki, beláthatatlan sokaságtól követve az Indó-házhoz, ahol a vasúti küldöttség előkelő tagjait... a város diszküldöttsege Tregjár Pál polgármesterrel élén üdvözölte, ez alkalommal fényesen ki lett emelve a vasúti küldöttség elnöke által a nyíregyházi elöljáróság érdeme, mint amely oly tetemes áldozatokat hozott az első felszólításra, mely nélkül a Tiszavidéki vasútvonal létrehozása alig sikerülhetett volna .. „Megjelent tehát az első vonat Nyíregyházán és ezzel együtt új vér pezsdült meg annak kereskedésében, iparában és a roppant forgalom a várost az anyagi érdekek gyújtópontjává tette, össze lett kötve a nagyvilággal, s mind ezen viszonyok összhatása rohamos léptekkel vitte elé városunk virágzását emelkedését... Kunt az Indóháznál nagy lakoma tartatott, aztán volt táncz, zene, sat.. • Z IPARI FEJLŐDÉS JELENTŐS aktusaként a rézmű öntödét megnagyobbították, az! az új tulajdonos Jéger Józ ?y kisebb gazdasági gépgyárrá alakított! ., amel; ben 1865-ben Nyíregyházán elősz készült járgány-cséplőgép. 1859. szeptember elsején nagy ünnepség keretében nyilt meg a város első tanítóképző intézete. 1860-ban Nyíregyházán is mozgalmat indítottak a Magyar Tudományos Akadémia szs'házának felépítésére. Két nap alatt 2400 fo utót gyűjtött, illetve szavazott meg a/város e célra egyhangú lelkesedéssel. Ugyanez év márciusában tartotta alakuló gyűlését a felső szabolcsi gazdasági egyesület. A városi nagyvendéglőben Nyíregyháza elöljárói hatvan hold földet ajándékoztak egyesületi célokra. Nyíregyháza később ezer forintot szavazott meg a sárospataki jogi akadémiára, majd kétezer forintot az eperjesi jogi tanszék felállításához. 1862 júliusában négy hold földet szavazott meg a városi képviselet a vasút mellett dohányraktár helyiség céljaira: minden bizonynyal ez volt a magja a jelenlegi dohányfermentáló gyárnak. Augusztusban tartották meg Nyíregyházán a helybeli takarékpénztár alakuló gyűlését, ahol megválasztották az első igazgatót és 24 választmányi tagot. A következő esztendőbe’- nagy városi értekezletet tartottak, ahol elhatározták egy nyíregyházi ipari kiállítás rendezését. Felvetették a megyeszékhely Nagy káliéból Nyíregyházára való áthelyezését. Az utóbbira csak jóval később kerülhetett sor, bár a város ötvenezer forintot ajánlott fel erre a célra és ingyen épületet is. 1866-ban adták át egy részvénytársaságnak huszonnégy évre díjmentesen a Sóstófürdőt azzal, hogy a társaság 24 ezer forintot köteles a Sóstón célszerűen beépíteni. Ugyanebben az évben építette Jéger József az első gőzmalmot Nyíregyházán a orosi határhoz tartozó birtokán. 1867. november 7-én szenvedélyes megyegyűlést tartottak Nagykállóban, ahol napirendre tűzték a megyeszékhely áthozását. Huszonhárom szavazattöbbséggel döntöttek úgy, hogy a megyeszékhely Nyíregyháza legyen. De mivel a város egy év alatt szinte tétlenül várta a dolgok fejlődését, a korábbi gyűlés határozatát leszavazták. M int a történetíró feljegyzi, 1869 márciusában vette meg a város Császárszállást, összesen 3357 hold földet, holdját 9ü forint 16 krajcárért. Jéger József ugyanebben az évben az akkori kor színvonalán álló gőzolajgyárat épített, amely egészen a legutóbbi időkig működött. Az olaj- gyárban naponta 40—60 mázsa napraforgót dolgoztak fel. Újra szőnyegre került a megyeház áthozatala is. A város küldöttsége által készített memorandumot 1870. február 4-én vitte Budapestre egy küldöttség. Ezt követően elhatározták egy nagyvendéglő felépítését is, amely a tervek szerint negyven vendégszobából, három nagy teremből, kávéházból, földbe épített istállókból állott volna. A terv azonban még 1886-ban Is csupán elképzelés maradt. A városépítés ügye azonban tovább haladt. Újra Budapestre küldtek egy delegációt, amely a törvényszék idehelyezése ügyében járt el. Elhatározták, hogy a városházát is megnagyobbítják, s a munka, még az év őszén megkezdődött. 1872. január 10-én költözött be a bíróság a városházába. Ez év júliusában rendezték meg Nyíregyházán a felső szabolcsi gazdasági egylet termény-, állat- és gazdasági eszközök kiállítását, ahol számos dicsérő oklevelet és jutalmat osztottak ki. A történetíró feljegyzi: 1875 decemberében alakult meg Nyíregyházán az első korcsolyázó egylet A KÖVETKEZŐ ÉV JUNIUS 12-ÉN határozta el az országgyűlés, hogy Szabolcs megye székhelye ezután Nyí egyháza lesz. Természetes, hogy e hírt nagy lelkesedéssel fogadták a városban. Nyíregyháza e tekintetben is jelentős áldozatokat hozott. A városházának egy részét a megyének átengedte mindaddig amíg új megyeház nem épült. Novemberben az első megyei bizottsági ülést már Nyíregyházán tartották meg. Ezt követően a tokaj—nagykállói út városi szakasza kőburkolatot kapott. Kikövezték a Bethlen utcát is. A város ezután önerőből köveztette és csa- tornáztatta a Dózsa György utat, a Kossuth utcát, a Debreceni és a Selyem utcát és megkezdték a járdák építését is. A város művelődéstörténetéhez tartozik, hogy 1868-ban jelent meg az első hírlap Nyír címen. A következő évben már Tiszavidékre változtatta nevét a lap, amelyet még Debrecenben nyomtattak. 1870-ben állították fel az első könyvnyomdát Nyíregyházán: Do’oai Sándor, aki Nyíri Közlöny cím alatt szerkesztett és adott is ki egy hetilapot. 1872-ben már Szabolcs címen jelent meg Nyíregyházán újság. A lapok csupán egy-két évig álltak fent, anyagiak és olvasók hiánya miatt. Ezért is változtak oly sűrűn tulajdonosaik és szerkesztőik. Volt Nyíregyházán Szabolcs megyei Közlöny, majd Szabolcsi-lapok, azután Szabolcsi Hírlap, majd 1881-től indult meg a Nyírvidék, amely egészen 1944-ig viselte e címet. A város korai történetének két jelentős dátuma tehát — 1874 és 1876 — sok mindent hozott Nyíregyházának. Ezek az évfordulók méltán megérdemlik, hogy emlékezzünk rájuk. Az első bozótirtók 57 nyarán jelentek meg. Baltákkal és konyhakésekkel vagdalták az akácokat, a tüskés bozótot, hogy egy-egy sátornak helye legyen. Ez volt a születés else pillanata. Öreg KISZ-esek még emlékeznek a hőskorra: sátor, melyet átsüt a nap, alatta gyalulatlan kecskelábas asztal mellett okulnak az alapszervezeti vezetők. Eső, amely kimossa az éjszaka alvókat. Az út, amely ek kor — s • még jó néhány évig — a táborhoz vezetett, poros volt, s a kerítés mögötti éle' egyféle nomád nyaraláshoz hasonlított. Házak, utak Az ifjúsági szervezet sóstói tábora — és tegyük gvorsen hozzá: vezetőképző tábora — hat és fél holdnyi területet kapott. Elöl akác, nátul akác, középen akác. És egy katlan, jókora bombatölcsérbez hasonló. Szóval ilyen volt. Romantika akadt bőven, de hamarosan kiderült, az üzemi, szövetkezeti, iskolai KISZ- esek. alapszevvezet' titkárok, soortosok. gazdasági vezetők, kultúrosok, úttörővezetők, ifi- vezetók képzése ilyen körülmények között bajos. Ezt követően jelent meg a fiatalok által megtisztított helyeken a 33 panelház, négyszemélyes, de szükség esetén nyolcnak is fedelet adó. Gondosan megóvták a föléjük boruló öreg tölgyeket, kijárták a házak között a csapásokat, és mire elmúlt egy májustól szeptemberig tartó időszak, a KISZ költségvetésen kívül a pár ezer fiatal keze munkája is hozzájárul az új tábor szépüléséhez. A'fiatalok szívesen jöttek mindig, éppúgy, mint az idén. A fiatalos hangulat, a jókedv és derű feloldotta a képzés szó és fogalom mögött reilő komolyságot, és n szervezettrég józan határai bőven adták lehetőséget a kezdeményezésekhez. Évente 2 és 3 ezer között mozog azok száma, akik ebben a táborban gazdagodnak politikai és szakmai tudásban, gyűjtenek erőt a nem mindig könnyű mozgalmi munkához. Hat a törvény Ha már a hőskorról esett szó, akkor ehhez hozzátartozik az is: volt idő, amikor egy- egy üzem, gazdaság vezetője vonakodva engedte el a KISZ-esét, sőt, akadt hely, ahol csak fizetés nélküli szabadság árán kapott „eltávozást”. Ma ez már a múlté, a vezetők rájöttek: ragyogó befektetés a nyári vezetőképző, hiszen a hazatérő fiatalpk mind a politikai, mind a termelőmunkában sok újat hoznak, képesek 10 nap után mozgásba hozni egy-egy közösséget. Ahogy áz évek múltak, úgy nőtte ki a tábor lakossága a kis házakat, a sátrakat, nőttek az igények. Nem a kényelem iránt. A még színesebb, tartalmasabb élet feszegette a kis házakat. És ekkor a KISZ megyei bizottsága nagy fába vágta a fejszéjét. Kezdődtek az építkezések. Először egy ebédlő épült, konyhával, s ehhez illesztve egy kis klub, néhány szoba. Megvolt az első kőépület, hurrá! De az élet haladt, s kiderült, a faházak szűkek, s bizony nyolc ember, bármilyen jók is, szorongva bírták csak a tíz napot, amikor vezényszóra kellett még fordulni is. Reggel aztán nyújtóztak, s nagyon vágytak mozogni. És ekkor született meg 68-ban 360 ezer forintért a hajdani katlanból a sportpálya. Focizni, futni, röpizni is lehet, és bár közel a strand, a pálya közepén a Segner-kerék spriccelő vize állandó jó zuhanyt biztosít. A sóstói KISZ-tábor, mely Szamuely Tibor nevét viseli, így épült, alakult folyamatosan. Nemcsak a szezonban Bármennyire is jól alakultak a dolgok: a íbor csak május közepétől szeptember közeiéig működött. A sok tízezer szabolcsi KISZ- 3s képviselőin kívül itt okultak az úttörő őrsvezetők, az ifivezetők, a pedagógusok, a múlt években a főiskolás KISZ-esek. Aztán jöttek a külföldi testvérszervezetek cserecsoportjai. Szinte nem volt év, hogy be ne ugor- iék egy-egy országos rendezvény. Hol a Tisza II. építésén dolgozó KISZ-titkárok gyűltek össze, hol az országos diákújságírók. Csúcs- forgalom volt tehát, s mindez négy hónapba sűrítve. Az élet közben még azt is bebizonyította, hogy a legfontosabb területről érkezeket — a mezőgazdasági KISZ-szc /ezetek képviselőit — egyszerűen n lehet nv;í—>n képezni. Aratás, betakarítás, egy sor fontos munka tartotta otthon őket. .gy született aztán a komplex fejlesztési program: tágabb helyet nyárra, biztos fedelet télre! Tizenötmillió forintos költségű beruházás zajlik az idén. Az első épület, egy nyári, klubbal, előadóteremmel 120 fiatal részére elkészült. De épül, mé’-nedig jó íit-mbeu » téli épület is, amelyet központi fűtés melegít, orvosi rendelő, stúdió, játékterem tesz kompletté. Amint Kujbus György, a megyei KISZ- bizottság munkatársa táborn-man—ink tájékoztatott: ezzel az épülettel véget érő munka után elmondható, az ország legszebb és legkorszerűbb ifjúsági létesítményei közé sorolható a sóstói tábor. Véget ér tehát a szezon, és a Szamuely- tábor januártól januárig működhet. Jó, mondhatná valaki, de vajon egy ilyen vezetőképző milyen komor hely lehet!? Előadás, csoportos foglalkozás, tíznapos fegyelem, vita határozatokról, szakmai kérdésekről, politikáról. Vajon így van-e ez a valóságban is? Komolyan, de nem zordan Tény: itt dolgozni kell. Végtére a fiatal, aki az üzemtől kapja a fizetését, a szabadságot, a KISZ-től az ellátást — mégpedig az Alföldi Vendéglátó jóvoltából remeket —, tudja, hogy nem egyszerűen nyaralásról van szó. De lehet tanulni zord módon, „sarkosan”, és lehet ezt fiatalosan. Az előadókat úgy válogatják, hogy lehetőleg élményt nyújtson az 50 perces mondandó. A táboron belül alakuló ,.mini-alapszervezetek” kialakítják saját életüket. ötletesen és találóan döfnek oda egy- egy esetben a fára szúrt plakáton. Például? „Az önbírálat nem annyi, hogy csak Ön bírálhat!” Vagy más: „Van, aki igazoltan van távol. Más meg igazolatlanul jelen”. Az utak nevei szellemes ötletekről tanúskodnak, és a szabad idő okos szervezése szinte észrevétlen szórakozássá teszi a tanulást is. A Sóstón kétségtelen, hogy már ma is az egyik legkorszerűbb és legfontosabb intézmény a KISZ tábora. A hat és fél holdon nyaranta megforduló sok ezer fiatal ideális környezetben él, s óvja azt. A délutáni és esti nagy kacagások, a tábortüzek mellől felszálló énekszó hozzátartoznak az üdülőterület életéhez, s már hiányozna, ha nem lenne. Elgondolkodik az ember: vajon miért nincs egy úttörőtábor is itt valahol a közelben. Már az oilman községek, mint Ibrány is saját táborral büszkélkednek, csak Nyíregyházán nem megy a dolog. Pedig a KISZ-tábor bizonyítja, a kulturált környezetben is megszületik a tábori élet újfajta romantikája, innen is lehet kirándulásra és portyára indulni. Vagyis: ha már oly sokat beszélünk a gyermekek nyári szórakozásáról, akkor talán itt és valahogy így kellene kezdeni. Múlt és jövő A sóstói táborban minden nyáron elkészül a napló. Vannak ebben divatjamúlt szoknyás lányok, azóta apává öregedett srácok, jó mondások, programok, amelyek egy-egy nyár legfontosabb témáit összegezik. És készül az 1974-es évé is. hogy odakerüljön a többi mellé. A bozótirtók, az első nomádok emlékei jövőre már a tábormúzeumba kerülnek (ez is lesz), példájául annak, hogy az akácos homoktengertől hogyan jutottak el a vadon szépségét megőrző, de a tanuláshoz mindenképpen szükséges kulturált mához. Aki ide kimegy, az élményben részesül. Csupaszív lányok és fiúk, telve hittel és örömmel készülnek a holnapok munkájára. Talán jobb alkalom nem is kínálkozik megyei és városi vezetőknek ahhoz, hogy megismerkedjenek a legjobb ifjúkommunistákkal, akik éppoivan komolyan tudnak állni a zászlófelvonáskor, mint amilven éles nyelvvel böknek oda egy társadalmi visszásságnak, vagy telj torokkal kiáltanak igent a jóra. Kerítés övezi a tábort, de a kapu nyitva! Érdemes benézni, és egv kis ízelítőt kaoni abból: hogyan készül egy politizáló fiatalság az iskolai, üzemi feladatra, vagy mondjuk talán úgy: az életre. M Kopko lénes Elkészült a sóstói KISZ-vezetőképző tábor űj épülete A Szabadság tér — a század elején
