Kelet-Magyarország, 1974. szeptember (34. évfolyam, 204-227. szám)
1974-09-18 / 218. szám
6 kelet-m.agyarorszäg — Nyíregyházi melléklet 1974. szeptember tft Bejáró munkások Minden héten tárlat Bejárók a nyíregyházi autóbusz-pályaudvaron . NYÍREGYHÁZIAK vannak kiA SEBBSÉGBEN a megyeszékhelyen — amennyiben azt vesszük alapul, hogy a több mint 86 ezres nagyságúra növekedett nagyvárosban hányán vallhatják magukról hogy a város szülöttei, aoáik. nagyapáik is itt éltek. Természetes velejárója a ti ii V-, fejlődő városoknak — íbv Nvn- egyházának is —, hogy a nagyobb lehetőségekkel kecsegtető, a kedvezőbb munkaalkalmat kínáló, a jobb ellátási körülményeket teremtő. a szórakozásnak nagyobb tért adó város magához vonzza a környék falvainak a lakóit. Rajtuk kívül ezrek és ezrek vannak olyanok. akik ha nem is Nyíregyházán laknak mégis életük jelentős részét a városban töltik el. mert ideszólítja őket munkahelyük. itt találták meg azt a környezetet, ami boldogulásukhoz szükséges. Róluk, a bejáró munkásokról, pontosabban egy gyár bejáróiról lesz szó. de gond>aik problémáik me«e'Tvezn«k n város naponta több ezer brigádjának gondjaival. — Az albérlet nagyon drága ]pnnp. Inkább mindennap vonatra ülünk, pedig van úgy, hogy az otthontól 12 órát vagyunk távol, közben csak nyolc órát dolgozunk — mondja egy ifjú nir. — hogv a "verőket a nagymamára lehet hagyni. Azért jobb lenne a városban lakni. A gumigyárba naponta ötszáznál többen járnak be. Ki vonattal, ki autóbusszal, de akad kerékpár, saját motor is a járművek között Vagyis a gyár létszámának negyede a környéken él, csak a munkahelye van a városban. Közülük is mások a körülményei azoknak, akik például vonattal járnak be, s azoknak, akik húszperces, félórás utazás után lépnek be a gyárkapun. Legrosszabb azoknak, akik vonattal ..közelítik” meg a munkahelyüket. Nem csak azért, mert messze van az állomás. Az ok egyszerű: a vasúti menetrend kevésbé alkalmazkodik a munkakezdésekhez. Márpedig a gumigyárban a munkások zöme három műszakba jár, hetente máskor kell indulniuk otthonról, s érkeznek haza. S még ma is ők alkotják a bejárók többségét, mintegy 60 százalékát. Jönnek a kisvárdai vonalról (csak a Demecserbe valók negyvenen vannak), a vá- sárosnaményi vonalról •— Apagy, Levelek, Magy a bázisfalvak — s a kisvasút utasai is sokan vannak, közülük a több, mint 30 kótaji adja a legnagyobb számot. A VONATTAL BEJÁRÓKNAK reggel többnvire csak annyi idejük van, hogy beérve a gyárba, átöltözzenek. A dálutános műszak után is gyors a hazaérés. I>e az éjszakás műszak után csak reggel 8 után indulnak a vonatok, azok pedig, akik a kisvonattal jönnek, már este 8-ra Nyíregyházára érkeznek. A busszal bejárók két csoportra oszlanak. Az egyik felük — Nyírtelek, Kálmánháza. Érpatak, Ramocsaháza által határolt körzetben — a Volánnak egyre jobban a munkakezdésekhez és befejezésekhez alkalmazkodó menetrendszerű járataival utazik. A másik részük tartozik az irigyelt emberek közé: Ib- rányból közel 120-an a gyár által bérelt autó busszal érik el a gumigyárat, illetve utaznak haza. Itt már pontosan a munkaidőhöz alkalmazkodva szinte annyi idő alatt hazaérnek ? munkások, mint azok. akik a város északi felében. a Jósavárosban laknak. Az előbb említettek már mutatják is azo kát a nehézségeket, amelyek a bejáró mun kásoknak a gyári kollektívába való jobb bei! leszkedését gátolják. Annak, akinek rohanni? kell a vonathoz, a buszhoz, nemigen jut idej' arra. hngv többet törődjön a gyári g-mdoVka1 a munkatársakkal. Megsínyli ezt például a szocialista brigádmozgalom, de legalább any- nvira vesztes maga a munkás is. aki a köz vetlen munkán kívül „elveszett” a gyárnak Annak oedig. aki 10—12 órát. vagy annál b többel tölt el távol a családtól, az otthontól elvesznek az utazással, várakozással céltala- nu1 4s értelmetlenül elpocsékolt órák is. A gumigvári folyamatos termelés is adja hogv a gvár vezetésének alkalmazkodni? ke1’ a munkások „ráérő” ideiéhez. Vonatke zi1-- »/ az úgynevezett hivatalos programok r? mint a termelési tanácskozások, a szak szervezeti gyűlések. Ezeket az összejöveteleket szinte csak munkaidőn belül tudják megtartani. vagyis a bejáró ugyanúgy részt vesz rajta, mint a városban lakó munkás. S OKKAL ROSSZABB A KULTURÁLIS programoknál, akár egy brigádon belül a kulturális vállalások teljesítésével. Az a szó, hogy bejáró nemegyszer felmentést ad az ilyen programok alól, vagy a lakóhelyre bízzák a szakad idő hasznos eltöltésének megoldását. Közben a gumi- <yári bejárók nagyobbik része a fiatalabb korosztályhoz tartozik. Ók azok, akik köny- nyebben bírják az utazás fáradalmait, de sajnos belőlük kerülhetnek ki azok is, akik, ha sokat kell várni a buszra, vonatra, vagy ha lemaradnak a műszak utáni járatról, akkor a céltalanul ődöngök közé vegyülnek, ha nem is keverednek rossz társaságba, de rosszul bánnak a szabad idejükkel. — Tgérték, hoev adnak valamilyen helyiséget, ahol leülhetünk, — említi az egyik karbantartó, a korábbi, még ma sem megvalósult „álmot”. — Mert ha korábban jövünk, a műszakkezdés előtt egy órával be sem engednek a gyárba, még ha téli hideg is van — panaszolja társa. A gumigyár! bejáróknak itt van a legnagyobb gondja. Igaz nem egyedül állnak ezzel, de a nyíregyházi jó példákat látva egyre inkább előtérbe kerül a munkásokról az olyan fajta gondoskodás, mint a konzervgyár példája, ahol televízió, újságok várják a bejárókat, akiknek az átlagostól több az idejük a műszakkezdésig, vagy végeztével a vonatok indulásáig. — Az igazi megoldás nem a várótermek építése, — vetik ellen a gyári vezetők. S hozzáteszik, hogy azzal nem rövidül le a családtól való távoliét időtartama. Bejáró munkásokkal a későbbi időben is számolni kell. Még ha a gumigyár! tervekben a bejárók számának állandósulásával, esetleg kis m irt- -i csokke-é-ével kalkulálnak. akkor is jelentős munkáslétszámról van szó. A gyár törekvései abban, hogy minél jobb körülményeket teremtsenek számukra, az ibrány: példában valósul meg. Nem csak azért, mert a gumigyárnak Ibrányban egy konfekcionált üzeme dolgozik, s a Nyíregyházán már gyakorlatot szerzett helyiek kerülnek oda, hanem azért is, mert ez az a nagyközség, amely mint bázis szerepel a bejáróknál. Ide már megéri a bérelt, gyári autóbusz beállítása, s a munkásoknak a közvetlen kocsival való utazás nem kerül több időbe, mint például a fővárosban egyes távoli kerületekben dolgozó munkások utazása. A Z IS MEGFONTOLANDÓ, hogy eddig jószerivel a helyi autóbuszjárat menetrendjének egyeztetésével törődtek a legtöbbet —.a. gyárba utazók a megmondhatói, hogy mennyire szükséges — de most már kiterjesztik a figyelmet a vonzáskörbe tartozó községek autóbusz és esetleg vasúti menetrendjének készítésénél a gyári gondo1’ isme-i elésére. A várható gumigyári nagyberuházás, a több száz embert foglalkoztató radiálabrones gyár néhány éven belüli felépítése pedig a gyárban is változást hoz. Végre lesz helyiség, ahol mód nyílik a kulturális rendezvények tartására, akár még a szomszédos Ságvári te]0p jTfrNn Í q ' 1' \rp!nűlr in. Irí «->1 'N'fíf ó<ppr*p j«; A mai néhány száz bejáró addig is szeretné, ha valamelyest javulna a helyzete Mivel javarészt fiatalokról van szó. ezért a KISZ siet a bejárók segítségére. Helyiség' a gyárban most sincs — a megfelelő szociális- ellátásra is éppen hogy elég a helyiségek száma — viszont a gyártól alig 20 perc járásra. i Széohenvi utcán, a vfzngví .«Q-za-o <„>i szemben hamarosan mindennap várják a .atalokat a KlSZ-klubban. ide nem -sak be-vedbe!"'űr a heié’-st: hanem r.i,-an fao-d. tatásra találnak, ami a várakozási idő kulturált eltöltését jelenti délután, vagy este. Ép- oen a bejárókra gondolva újságokat, televíziót is kap ősszel a klub. hogy csendesen elüldögélve is hasznosan tölthesse el mindenk* -z idejét. K ülönös gond a bejáróké. fólig városi emberek ők, hiszen a munkahelyük ide köti őket. félig viszont falusi környezetben élnek. Ahhoz, hogy mint munkások a városért többet tudjanak tenni, segítem kell őket, hogy ne csak addig tekintsék- magukénak a várost, amíg a nyolcórás műszak tart. Lányi Botond Képzőművészetünk rangja Évente több mint ötven képzőművészeti jellegű kiállítás változatos anyagában válogatnak a megyeszékhely lakói. Minden hétre jut egy, mióta megnyílt a városi kisgaléria a Szabadság téren, a városi művelődési központ gondozásában, s va'n Benczur-terem, s létezik egy modern kerengő a tanárképző főiskolán. Ha átlagosan kétszáz nézővel számolunk kiállításonként, akkor is szép látogatottságol mondhatnak magukénak a tárlatok. De a jelentősebbek, mint az őszi megyei tárlat, vagv a sóstói nemzetközi művésztelep zárókiállítása, egymagukban is több ezer érdeklődőt vonzanak. Minden harmadik, negyedik városlakó — tárlatok nézőit számolva — megfordul valamelyik kiállításon, s ez olyan tény. amivel nem minden város dicsekedhet. Szellemi és tárgyi oldal Jó ideig arról kellett írni az újságban is, hogy Nyíregyházának nincs egv pi’nndó kiállítóterme. Ez a gond már a múlté, de az is igaz, hogy az igényeli újabbakat szülnek. Egy-egy reprezentatív és arányaiban is nagyobb képzőművészeti tárlat megrendezése — mint az őszi megyei seregszemle — ma is sok bajjal jár. A megyei művelődési központ korszerűsített nagyterme a korábbiaknál jobb elhelyezési lehetőséggel kecsegtet, de továbbra is a „hiánylistán” kell nyilvántartani egy nagyobb kiállítási termet. Valójában mégsem hiánylistát akarunk adni arról, ami a képző- művészeti életünk tárgyi oldaláról hiányzik. Túlzás nélkül megállapítható, hogy Nyíregyházán reneszánszát éli a képzőművészet. Folyamatossá vált az itt élő művészek munkássága, rendszeres jelentkezésük a hazai és a távolabbi, olykor külföldi tárlatokon, mint legutóbb Tóth Sándor szobrászművész firenzei szereplése. Meghozta eredményét a közös fáradozás, amelyet a megye és a város tanácsi, művelődési szervei fejtettek ki annak érdekében, hogy a jelenleg is itt élő és alkotó- művészek mellett újabb, tehetséges művészek nyíregyházi letelepítését elősegítsék. így lett városunk lakója Lakatos József és Tóth Sándor. Továbbra is várnak olyan művészeket, akik kedvet és érdeklődést éreznek Szabolcs- Szatmár, Nyíregyháza iránt és gazdagítani akarják az itteni képzőművészeti életet. Az állandó alkotómag — és a köréjük csoportosuló művészetbarátok, amatőrök és érdeklődők — jelentik a folyamatos forrását a nyíregyházi képzőművészeti életnek. Nem1 csak mint kiállítók, hanem véndégtárlátok esetében, mint rendezők, szervezők, tárlatvezetők is közreműködnek. Többségük évek óta részt vesz a művészeti ismeretterjesztésben, képzőművészeti szakköröket vezet, foglalkozik az utánpótlás nevelésével is. Intenzívebbé vált az utóbbi években a művészek és a művelődési intézmények kapcsolata is. Mindez ahhoz vezetett, hogy változatosabbá váltak a képzőművészeti rendezvények, a plakátművészettől a szoborkiállításig, a gyűjteményestől az egyéni kiállításig, a reprodukciós tárlattól a színháztörténeti és karikatúra kiállításig az érdeklődők széles rétegeinek érdeklődését keltette fel és elégítette ki. A színhelyek is tágultak. Otthont ad a színház emeleti kisgalériája, sőt a Krúdy mozi előcsarnoka is a képzőművészeti tárlatoknak. Változó törzsközönség Az igényesebb rendezés és a társműve- szetekkel való ötvözésre való törekvés is hozzájárul a képzőművészeti események népszerűségéhez. melyet a közönség számának alakulása is jelez. Valljuk be. korábban nagyjából ugyanazzal a törzsközönséggel — többségük művelődési dolgozó, hivatalból és illendőségből ottlévő emberekkel — találkozhattunk. Ma más a helyzet, olykor már a megnyitón zsúfolásig megtelik a terem, többségében olyanokkal, akik őszinte érdeklődésből íönnek és most fedeztek fel ezeket a lehetőségeket. Az újszerűség is vonzza a közönséget. Nem a formabontás, hanem az elmélyültebb élményszerzés vezeti a rendezőket, amikor 'äy-egy képzőművészeti tárlaton kórust, irodalmi színpadot is felléotetnek. A tárlatvezetések is közvetlenebbek, közérthetőbbek és a művész-közönség találkozók gyarapodásával kialakulóban van a párbeszéd alkotó és néző között. A nyíregyházi képzőművészeti programok csemegéje szokott lenni a minden nyár végén Sóstón megrendezésre kerülő nemzetközi művésztelep zárótárlatának bemutatkozása. Sokszínű, sokféle művészeti felfogást, árnyalatot, élményt felvonultató tárlat ez, amelynek megtekintése után többször sajnáltuk, hogy olyan rövid ideig állt nyitva a nagyközönség előtt. Reméljük a valóban csemegének számító tárlat nem egy-két napig nyújt majd lehetőséget az összehasonlításra, a hazai ég külföldi alkotók munkáival való ismerkedésre, hanem jelentőségéhez és az érdeklődéshez mérten tartják nyitva. Az alkotók egy-egy munkájából — amely ajándékképpen Nyíregyházán marad — gyarapszik, gazdagodik és „áll össze” nem is oly sokára egy értékes gyűjtemény, amely egy állandó városi galéria anyagaként szerves részévé válik a nyíregyházi képzőművészeti tárháznak. Kamaratárlatok, beszélgetések A legnagyobb előrelépés és egyben legnagyobb gond az üzemi, termelőszövetkezeti, intézményi kamaratárlatoknál tapasztalható. Évente — főként a nyíregyházi művészeti hetek idején — tíz-tizenöt kamaratárlatot rendeznek, ahol egy szűkebb kollektíva, egy munkahely művészet iránt érdeklődő dolgozói szereznek közvetlen élményeket, köthetnek ismeretséget a festészettel, szobrászattal. Igen nagy lehetőségeket rejtenek ezek a tárlatok, megérdemlik a támogatást, a gondos szervezést. Ügyelni kellene arra, hogy ne maradjon el, ne váljon esetlegessé az előkészítés, s valamilyen képzőművészeti ismeretterjesztő elő-> adás, filmvetítés előzze meg a tárlatokat. A kiállítások idején pedig legyen alkalom arra; hogy a nézők találkozzanak, beszélgessenek; ha kell vitatkozzanak az alkotókkal, Az előzetes props sanda — heiyben — sokszor eldönti a tarlatok sorsát, hisz nem egyszer láttunk már éppen arra járó, vagy munkából ..meginvitált” embereket, akik maguk sem tudták, hogyan is kerültek oda. Az ilyen élmények aligha vezetnek eredményre. Ez a művészek oldaláról is áll; nem egy kiállítást kellett már „tűzoltómunkával”, órák alatt „tető alá hozni”, mert az alkotót a ^riÓé&ők elfelejtették időben értesíteni. Az ilyen rendezési hibák á képzőművészek kedvét-vehetik el az üzemi és munkahelyi tárlak toktól..;’ A képzőművészeti kultúra terjesztésére kiváló lehetőségeket teremtenek az örvendetesen szaporodó lakóterületi párt és művelődési házak, melyei« különösen az új városnegyedekben jelentenek sokat. A III. kerületi; , Honvéd utcai párt- és művelődési ház saját jól szervezett képzőművészeti programjaival bizonyítja, hogy van értelme a különféle tárlatoknak, még akkor is, ha azokat többségében az intézménybe leginkább bejáró emberek nézik meg. A párt és művelődési házak látogatottsága a különféle politikai rendezvények, nyilvános pártnapok, klubestek, irodalmi összejövetelek és más alkalmak révén mindjobban növekszik. Értőbb közönséget Nyíregyháza képzőművészeti rangját elsősorban az itt alkotó művészek és a folyamatosan sorra kerülő mind rangosabb, változatosabb kiállítások jelzik. Vannak még persze tennivalók, a képzőművészeti alapok lerakásában a jelenleginél nagyobb szerep vár az iskolákra, nemkevésbé a művelődési intézményekre, TIT-re, könyvtárra, művelődési házra, klubra, múzeumra, hogy értőbb közönségre, aktív befogadásra találjanak a kiállított művek. A művészeknek pedig még közelebb kell kerülniük az emberekhez, közönségükhöz, akiknek alkotnak, mert egyetlen művész sem élhet meg tartósan a közönség bíztatása, elismerése, olykor pedig kritikája nélkül. Páll Géza Egyenlő körülményeket Képkiállitás a főiskola kerengőjében
