Kelet-Magyarország, 1974. szeptember (34. évfolyam, 204-227. szám)

1974-09-15 / 216. szám

5974. szepfember fS;

iftStST-MAGYAnORSZÄO —VASAWfARf StfÖSgfS*

Szülői értekezlet— ahol a miniszter válaszolt

Jegyzetek égy oktatási sajtókonferenciáról

HANGULATÁBAN egyfajta szülői értekezlet — formáját tekintve egyenes adásban a Kóssutji rádióban közvetített sajtókonferencia az Oktatási Minisztériumban. Igv jellemezhetnénk a szeptember 9-én 18-től 19 óráig tartó oktatáspolitikai sajtókonferenciát, melynek házigazdája dr. Polinszki Károly oktatási miniszter, dr. Gosztonyi János Oktatási államtitkár és a minisztérium főosztályvezetői, vezető munkatársai voltak. A kérdezők, a vitapartnerek égy kicsit szülői és „gyermeki” minőségben újságírók, szerkesztők, rádióriportérék, ékik napi munkájuk és gyakorló szülői tapasztalataik kérdéseit mondták el, Hangosan, * rádióhallgatók nyilvánossága éléti

Az oktatáspolitikai párthatározat mégva- ÍŐsftáSáhak eddigi összegezését, a sajtókonferencia komolyságát nem csorbította a közvetlen hangulatú beszélgetés. Az oktatási miniszter rövid bevezetője után, melyben Összefoglalta az eddig hozott oktatási intézkedéseket, il'-en „családias” kérdések is elhangzottak; miért kell két fedőlappal ellátni az iskolái füzéreket, miért nem elegendő a kék papír, vagy á nylon. Mit szól ehhez a miniszter? Dr. Polinszki Károly mosolyogva válaszolt: sajnos mármint Szülőnek nincs füzét béfédési gondja. de mint miniszter nem mondhatja el ugyanezt.

CSUPÁN ÖNKÉNTESÉN kiragadni lehet

néhányat a téma- és kérdésrengetegből, mélyek az oktatáspolitika irányítóit, a pedagógusokat, a szülőket és a gyermekeket egyaránt foglalkoztatják. Az első dolog, amire a konferencia felhívta a figyelmet, korszerűbb nevelést csák képzettebb pedagógusokkal érhetünk el; ezért kulcskérdés a pedagógusképzés és továbbképzés.

Kivehető volt a minisztérium vezetőinek nyilatkozataiból az is: újabb lépéseket kívánnák tenni. a szakos nevelői ellátás javítására. Ebben Szabolcs-Szktmár megye különösen érdekelt, hisz a szabolcsi általános iskolák szaktanári ellátottsága mintegy tíz százalékkal rosszabb az országos átlagnál. Vannak olyan tárgyak, mint a kémia, testnevelés — és m^g akád egy-kettő — amelyeknek csak negyven-ötven százalékát tanítják szaktanárok. Ez hihetetlenül nagy hátrányt jelent a középiskolába kerülő fiataloknak. Érdekelt megyénk abban a kérdésben is, amely az aprófalvas kisiskolák fejlesztését sürgeti, kiemeltebb támogatással. Idetartozó gond a községi kis középiskolák — gimnáziumok — helyzeté is, melyek anyagi és személyi fejlesztését, á megyék önmaguk erejéből nem tudják megoldani.

Több kérdés foglalkozott a tagozatos osztályokkal : mi a terv velük, csökkentik-e, bő- vítik-e az ilyen osztályok számát. A minisztérium vezetői elmondták, nincs szándékukban sém növelni, sem csökkenteni a tagozatos osztályok számát. Szeretnék, ha több fizikai dolgozó gyermeke kerülne ezekbe az osztályokba, amelyek kicsit megerőltetőbbek ugyan a nem tagozatos tanulásnál, de alaposabb felkészültséget nyújtanak a továbbtanuláshoz. Az új tantervi koncepció kidolgozása folyamatban van. s abban nagyobb hangsúlyt kap a fakultatív szemlélet, az egyes anyagok, anyagrészek szabadon választhatósága.

A középiskolai fakultatív oktatásról elmondták, az iskolák feltételeiből kiindulva

kell ezeket megszervezni, jobban szem előtt tártva, az iskola utáni élhelyézkedés megkönnyítését is. Ezért vezették be sok középiskolában a gép- és gyorsírást és a műszaki rájz tánítását. A fakultatív oktatást ázonban még csak elkezdték az iskolák, a folytatást ezután kell a közös, jó tapasztalatok és a helyi adottság szerint kidolgozni.

AZ Ü.I OSZTÁLYOZÁSI RENDSZER körül is élénk vita bontakozott ki a sajtókonferencián. Az átlagok eltörlése jó hatással járt, a tanulók felszabadultabban végzik munkájukat. Különösen , a munkás-paraszt gyermekek számára jelént hasznot az átlágok eltörlésé. Többen megkérdezték a sajtókonferencián, hogy nem kellene-e az érettségi jegyeknél mégis árnyaltabbá tenni az értékelést, mert a „megfelelt” osztályzat nagy tudásbeli különbségeket takar. Dr. Polinszki Károly válaszával valamennyi részvevő egyetértett: a régi, elavulj; osztályozást megváltoztattuk, de á korszerű értékelési formák megtalálása még előttünk áll...

Vita tárgyi volt a házirend is, amelynél egyes iskolák túlzásokat is vétették. Hosszadalmas, szinte törvénycikknek is beillő házirendek is Születtek. Némi túlzással olyanok, amelyek azt is rögzítik, a tanulók mikor vehetnek lélegzetet. Az ilyen torzszülemények dolgához az oktatási államtitkár fűzött megjegyzéseket, hangoztatva: a minisztérium központilag három dolgot írt elő kötelezően: az

iskolaköpeny viseletét, a dohányzás és minden pemű szeszes ital fogyasztásának megtiltását. Mindén más rendszabályt a tantestület a szülői munkaközösség és a KISZ-szervezet együttesen kell, hogy kidolgozza. Felesleges tiltások, nevetséges kötöttségek nélkül, a legfontosabb tennivalókra ügyelve.

A „hosszúhaj probléma” is szóba került. A minisztérium vezetői újra hangoztatták — „a beleszólhat-e az osztályfőnök a fiúk hosszú hajviseletébe” — a rendtartás nem tiltja a hosszú hajat. Ebből következik, hogy minden tanuló olyan hosszú hajat viselhet, ami az ízlésének megfelel, de köteles tisztán, gondosan rendbetártani.

A VITA ELEJÉN humorosnak tűnő „füzetfedési” kérdés más variációban, a végén is megismétlődött: a kérdezők úgy fogalmaztak: nem tartja-e soknak a minisztérium a szülőknek szánt „házifeladatokat”. Ugyanis egyes iskolák hihetetlenül sók apró „fiázifeladatot” adnak, lényegében a szülőknek. Készítsenek különféle számlapokat, mert az ipar nem gyárt ilyet, számoláshoz a kicsiknek babzsákot, és így tovább. A minisztérium vezetői szélsőségesnek minősítették az ilyen túlbuzgóságot az iskolák részéről, még akkor is, ha ezeket a szülők egy része önmagától és egymással versengve is igyekszik túlteljesíteni. A szülők részvétele a nevelésben elengedhetetlen, de nem a számkártyák vég nélküli gyártásában számít az iskola a szülői házra, hanem az összehangolt, égyüttés nevelésben.

Hasznos volt a rendhagyó szülői értekezlet — ahol a miniszter válaszolt, úgy hisszük, nemcsak a részvevő tizenöt-húsz újságírónak, szerkesztőnek, hanem sok ezer szülőnek és pedagógusnak.

Páll Géza

Két nyíregyházi kiállításról

Tizenegy esztendeje meglehetősen kezdetleges körülmények között és mindössze néhány művész részvételével alakult meg Hajdúböszörményben á Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep. Létrehozója, Székelyhidy Ágoston gimnáziumi tanár és ismert kritikai szakíró

Í

élkes és energikus szervezésének köszönhető, iogy«á kezdeményezésből rövid idő alatt ha- gyomány lett. Évről évré találkoznak nyaranta Böszörményben azok a művészek, akik megkedvelték a hajdú város egyedülállónak mondott körkörös utcaszerkezetét, a Horto- bágyba nyúló határát, jellegzetes arckárakte- reit.

Amennyi érdekességet és erényt lehet felsorolni általánosságban a hajdúböszörményi művésztelepről, annvira mentes különlegességektől és igazi élményektől áz a tárlat, amit áz idei hajdúböszörményi telep alkotásaiból láthatunk a nyíregyházi tanárképző főiskola kerengősében.

Kivétel: a ki tudja, hányadik virágzását élő idős hajdúböszörményi festő, Maghy Zoltán, aki megkapó tisztasággal emeli városa pa- rasztházait nagyméretű vásznaira. Feltétlenül mellé kell sorolnunk a tiszta képzőművészeti beszéd igénye, és teljesítésé jógán Pavlovics László és részben Szilágyi Imre meggondolt, míves grafikáit, Plugor Sándor némelyik Ily- lyés-illuszt.rációját és mindenképpen a telep egyetlen szabolcs-szatmári résztvevőjét Lakatos Józsefet, aki ezúttal is a faragott fejfák és kapuk faanyagának igézetében festette meg képeit.

A többi húsz művész, alkotását vegyük annak, ami voltaképpen, célja á nyári rnűvészte- lepeknek: élményrögzítés, eljövendő érett művek Ígérete.

★

Az úgynevezett naív művészet kultusza időről időre divatszerűen föltámad századunkban. A városmajori művelődési házban Szerencsésen válogatott hármas győzhet meg bennünket a mai paraszt képzőművészet létjogosultságáról. Egy dunántúli, egy tiszántúli és egy Duna—Tisza közi.

A nyolcvan éves Pozsgai Pálné Győrsö- ■vényházán ült buszra, hogy majd huszonnégy órái utazás után személyesen mutassa be a nyíregyházi érdeklődőknek az első világháborúról festett sorozatát. Külön képet kapott a háborút éltető, nacionalista maszlagtól bódult falusiák felvonulása, aztán az általános mozgósítás, ahogy a kisbíró kidobolja, a katonaládát cipelő újonc hetyke-könnyes búcsúja népes családjától, a tábori postát váró aggodalmas asszonyok és így tovább a katonakórháztól a hátország éhínségén át egész az őszirózsás forradalom felszabadult, jókedvéig. Csodálatra méltó, hogy á legutóbbi egy-két évben féStett jelenetek Szinte dokumentumhűséggel eleven ítili meg a hat évtizede lepergett idők valóságát.

A nagyhalász! Bácskái Áhdfásné, akit mái részi élesén bemutattunk lapunkban. Pozs- gainé epikus mozgalmasságával ellentétben elsősörban. érzelmeket ábrázol egy-égy ünne: pélvesen elrendezett virágcsokorral, termésére büszke gyümölcsfával, a közös munka öpöniét dicsérő dohánypajtával vagy például a Veres Péter nágvsáaára és egyszerűségére rácsodálkozó portréval.

A két asszonynál lényegesen fiatalabb lájósmizséi Szőrös József szobrai épp oly markánsak; mint a névé. Dús idomú anyákat; cserzett arcú pásztorokat, lendületes mozdulá- tú szénagyűjtőkét és kaszálókat . farag fába, darabos felületeket hagyó vésővel, ösztönösen találó anatómiai érzékkel, életismeretéről azonban mindenképp meggyőző, elhitető erővel.

Tájak, emberek

Hyícptfis

«iádrágszíjnyi az út Nyírpilis felé. Még ™ lyukak is vannak rajta. Aztán végigmegy ez a falun — itt már Károlyi utcának hívják —, hogy aztán egy kis döccenővel véget érjen ä kő, és homokba torkolljék. Aki eddig nem hitt a geológusoknak, hogy erre á sivóho- mok 25—30 centis, az itt üljön kerékpárra, s taposson úgy száz métert, s oda a kétely. Errefelé így szól a tsz agronómusa, Erdélyi László a juhásznak: „Aztán a fasor mellett hajtson bátyám ..Mindez érthető, mert ha juh, légyen ezer vagy száz, a tarlóra téved, úgy teli lesz homokkal, hpgy a gyapjúból úgy hull, mint fürdött kutyából a víz, ha mégrázza magát.

OkoS szláv ivadék volt, ki egykor ezt a

helyet Pilisnek n^ezte. Ez ugyanis annyit jelent: kopasz. Solemn arra gyanakodnak, még nyelvészek js, hogy a szomszédos Piricse is ilyesfélét jelent. Ma is ván egy Kopasz-hegy, ami alátámasztani látszik ennek valódiságát. Hogy azóta a szélben berzenkedő homokot kötötték akáccal, rozzsal, muharral és fűvel, áz csak az itt élők sok évszázados szorgalmát bizonyítja. Háborítatlan éppen nem lehetett éz a munka, mert ugyancsak közlekedtek erre a történelem során. Patkó, a betyár a jobbak közé tartozott, de Aporligetre rándulva ó is benézett ide. Aztán volt itt égy erőd — ma Földvár á neve — ahol cölöp és vesszőfonás védte a hariosi. Találtak itt Vasgőljmbist is, és Czirják Antal, nyugdíjas rendőr főtörzsőrmester, a község történetének kutatója, ismerője, egy-egy ritka relikvia őrzője mutat is bizonyságképpen. Az Öregebb je szomorúan emlegeti az óVoda élői nemrég kivágott fát, melyhez egykor egy török vezér kötötte rendszeresen a lovát. Vagy ott a Jászelka, ahol környékbeli harcosok állították csapdát talán éppen ennek az ozmánnak. És hogy teljes legyen a kör, fordultak meg itt francia csapatok is, akik a Kis-Prancia dűlő környékén viaskodtak régi pilisiekkel.

És hofey mindez nem csupán rege és legenda, arról a föld Váll. Főleg, amióta bivaly- e’-ejű gépék marnak bélé. A csatornából, úgy négy méter mélyről, egy lófog került elő, másutt bekoppintott koponya, aztán egy kard, lehet vagy 400 éves. És még égy kisebb méretű ágyúgolyó is kifordul, bizonyítékául, hogy á korabeli tüzérség a hyírliget és rekettye közül oda-oda durrogtatott ä jővőmenőkré. Különben ezekkel a gépekkel jól jártak, csak a 75 éves Nagy Ferenc bácsi berzenkedik ellenük, bár jószerével maga sem hiszi a zsörtölődés igazát. Mert míg a vasvilla végére akasztott aktatáskájával áll, szíva a meggyfapipát, a ho- dály melletti lajtot mutogatja, meg a nem működő kutat, bizonygatván, hogy valami csak nincs rendben, ha a motoros kút bedögölve áll, (s mióta!) és lajttal kell a jószágnak a vizet hozni. Az ellentmondás ott feszül benne, régi és új közötti oldhatatlan konfliktus egy háromnegyed évszázad emlék terheivel, s amikor témát vált, akkpr is ide lyukad, mert hirtelen az asszonyra íereli a szót.. „Orvos, a legnagyobb gond itt. A feleségem is szívbeteg, az éjjel is rosszul volt. Mit tehettem, ecetet sza- goltattam vele, meg dörzsöltem a szivét. Nem jó éz így sehogy, nem is értem, miért nem tudják megoldani, hogy legyen legalább Piricsén.” Valami igazság biztos van a dologban, mert ide mindenki visszakanyarodik, hozzátéve, hogy a pap azért beviszi kocsijával Bátorba, ha valaki beteg.

4

ztán Üveges néni elvezet oda, ahol a muhart kazLazzák. Most a férjét helyettesíti, aki nappali őr, és közben még oda- oillaht a pecsenyebárányra, az épületekre, két unokáját is pesztrálja, akik itt a Figula-ta- nyán laknak, igaz, csak rövid ideig. Mert ki marad Pilisen tanyán? Van még vagy hét család, de ők is húzódnak a falu felé, és a 30 házat vagy lebontják, vagy otthagyják. Szóval megyünk a muhar felé, akácok mellett; gépektől üldözve jobbra-bálrá, az illat nyomában. Üveges Péter, a tsz ellenőrző bizottságának tagja, a rakodó gazda szemével nézeget, irányít, miközben kiderül, hogy 99 szarvasmarha takarmányát helyezik ezekben a napokban biztonságba.

Errefelé ez a biztonsági ugyancsak nagy szó. Mert a búzát is megtermő földön is célirányosabb takarmányt termelni hiszen a biztonság a jószág. A talaj. Ide kanyarodik minden. Aztán biztonság miatt foglalkoznak a dohánnyal, ez megterem, s nem is rossz. Meg a biztonság miatt tértek rá a keserű csillag- fürtre, mert az édes az istennek sem maradt. És a biztonság diktálja a káposztát is, bár itt már bizony kockázat is van. mert ha nem jó az idő, szárbaszökken, s aztán oda a remény. Föld. — mit föld?! hbmok — és az időjárás diktál itt mindent. S hogy a dolgok jobbra fordulták, azt bizonyítja, hogy a szövetkezet is kilábalt a korábbi hullámvölgyekből, amikor még szétmentek, meg nem osztottak, s má már kikerül Szépén a családok jövedelme.

Kaperecz László, egykori pesti, tősgyökeres, 27 éves ma már él se ménné innen. Igaz, tartja az asszony, meg a szabad levegő, de az biztos, ő sem abból él Kiss Lajos, a 22 esztendős szerelő, aki 3300-at keres, Egerben tanulta a szakmáját, azzal, is elkötelezte magát, hogy házat épít, és közéleti szerepét is vállalt, tanácstag. Erdélyi;, áz állattenyésztési ágrónómus üzemmérnökire készül, és a Dália-programról elmélkedik, magyarázva; miért, és hogyan. Ba- zsenszki Mihály, négy gyerek apja, traktoros; 45 évés; .igaz, kissé lázadó természet, de ha van is viiagvándórló kedve, innen kívánja útjára bocsátani a négy pulyát. Üveges Péter volt

a MÁV-nál, aztán hazajött, lett kondás, rakódó, traktoros, ami mutatja, mind több lépcsőn, de újra hazakanyarodott.

X'zek a hazajövetelek sokmindentől függésiek azonban. Szerepe van benne a tsz-nek is, meg annak, hogy Bátorban több a munká- léhétőség. Mert a napi 14 buszjárat mégköny- nyíti az utat, és kialakulnak a kettős kerestű családok. Még a cigányok is felkerekednek, hogy az útépítésnél ismerkedjenek á munkával, ami ha úgy tetszik, jelkép is lehet. Túl Szép a menyasszony — mondhatná valaki, főleg ha belegondol, hogy bizony Pilis nem a tinédzser-falvak közé sorolódik. Beroppant az öreg Olajos, házának nádfedeles teteje. Roskatag a fí, Nagy Mihályé, mélyben még fá- szeggel illeszkednék á gerendák; Orosz Istváné is 250 éves volt. És sok még a hasonló, s bennük egy igen idős nemzedék, egy sókat élt, szenvedett, pilisi kvarchomoktól barázdált bőrű. Aztán a másik oldal: évente elmennek a fiatalok gimnáziumba, szakközépbe, szakmunkásképzőbe, s kettő-három há hazatér. És marad a középnemzedék, a derékhad, a három- négygyerekesek, akikben ott a türelmetlenség, a jogos várakozás. Hogy a gyerekeknek légyen a közelben munkahely; a községben jó munká, jobb ellátás, és több beleszólás.

Legyen bár nagy a kanyar, mégis idekívánkozik két olyan beszélgetés, amely térben és időben egymástól messze zajlott. Mondja a kis bolt vezetője: havi 120 ézer a forgalmú. Sorolja a számláról a cikklistát, amelyből kiderül, hogy a 2,80-as kolbász egyre kevésbé keresett cikk. Megy a nyári szalámi, de még a tej is, a túró, a vaj, mosóporból csak a java és így tovább. Írom becsülettél, hiszen Valamit éz is mond, nem is kévését, s hogy érdemes volt, áz akkor derül ki, amikor egy más helyen a tsz-re kerül a szó.

— Tudja, ügy ván az a közgyűlésen: azt mondja az elnök: ez van, ezt kéll Szeretni.

— Olyan nálunk még a demokrácia, mint a 2,80-ás kolbász. Nekünk is tanulni kéné, á vezetőségnek is, hogy javuljon a minőség. Sokan járnak innen üzemekbe, onnan is jön a hír.

— Ném szeretem, ha lekáromkodnák, dé ha megtörténik én is visszaszólok...

— Sokat tudsz, és mindenbe beleütöd az orrod . . .

— Hogyne ütném, a miénkről van szó.

A vita még folyik, közben elkalandoznak arra, hogy az idén már 18. öreg halt még, és elmondják, hogy a fiatal Sánthát hogyan késeitek meg, aztán egy hirtelen ugrással máris a házépítésnél tartanak az emberek.

Fülelek, hiszen a muharkazal mellett is esett erről szó. Szocialista brigádok segítségét emlegették, Kiss Lajos meg éppen a 2 és fél szobás házának beosztását magyarázta, később Czirják a veje házának alaprajzát vázol- gatta. Az építés mindig bizalom dolga. Ahol új házat emelnek, ott maradnak, mégpedig hósz- szú távra tervezetten. Hisznek a gépesített mezőgazdaságban, a Nyírbátorban fejlődő iparban, bíznak egy optimálissá váló gazdálkodásban. Ha most az ember egy jó sablont .akarná, akkor azt mondaná: bíznak á pontiakéban. De ez így túl általános. Nyírpilisen, és általában a homokon éhhez valami még más iS járul. A reménytelen földeken úrrá lett emberek önbizalma.

A régi pilisiekhez az ég tudja honnan, dé mindig hoztak új telepeseket. Az .Orosz és Tóth nevek mellett a Pazinczár, a Cagán, a Horánszki, a Vajdics, a Bazsenszki azt mutatja, a Felvidékről meg Lengyelországból kerültek ide, hogy az ormok és csúcsok után mintegy csúfolódásnak kapjanak egy „pilist”, aho! egy régi történet szerint még hajdani pakulár is fejcsóválva nézte a Balatonként hullámzó homokot. Túlélték, falut építettek, meg templomot, és ahogy múlt az idő tsz-t hoztak létre, meg óvodát, s Hardi Istvánná fódrászmű- helyében má már Bodnár néni 58 éves fejjé! is megfordul, sok más asszonnyal egyetemben, anélkül, hogy ez bárkinek is feltűnne. Mosolyogva emlegetik Mezősi tanító úr felszabadul lás előtti egyetlen rádióját, s ha egy miniszoknya láttán meg is csóválja valaki a fejét, sosem tudni: rosszallás vagy talán éppen az irigykedés mozgatja a nyakizmot. Búzás Isti ván az éjjeliőr 3—4 duplát kap be munka előtt, még kritizálna is a kávét ha nincs invéré. Ifj. Turgván Mihálynét is bajos lett volna a KISZ-esküvő előtt kontyolni, mert ez itt már, az öregeknél sem divat, mint ahogy eladásra vár Kiss Kálmánné esztnvátája iá, amelyet pedig még faragás is díszít.

»■zemyolcszázhetvenben a matrikulák ® tanúsága szerint Nyírpilisen 820 ember élt. Ma 1145 körül vannak, Vagyis modern népvándorlás ide.vagv oda, ha néni is sokkal, de szaporodtak. Tán Üveges mondta a szérűn: — Nem járunk úgy mint az a falu á Dunántúlon. A neve nem jut eszembe. Mi innen tó nein hálunk ... ,

Nézegetem á 275 házat, melyek mind megélnek. Bennük lakó öreg, nyugdíjas parasztokról, áz újabbak a jobbra törő derékhadról, aki illesztget egy-égy szárnyat a régi mellé. A frissen épültekről, melynek betonalapját egy- egy nyugdíjas locsolgatja a nyári napsütésben. A tanácsházát, amely ma csak égy közös tanács irodája, s égy vadonatúj klub székházé. Itt-ott egy megöregedett diófa, másutt homokszínezte alma. arrébb szélfogó akác, aztán messzebb egv aljas, ahol áll a víz, csak úgy mutatóban. Mint mondtam, itt véget ér a ftövesúi Dé nem ér véget a világ. A nadrág- szíjnyi úton is ideért a ma.

Bürget Lajos