Kelet-Magyarország, 1974. szeptember (34. évfolyam, 204-227. szám)

1974-09-14 / 215. szám

4 & ggLW-MG?AlÜRSZÄg ’\) fGft. szépteiHBer Ä ’ Szülők fóruma: ■ GYEREKEKNEK ü mereveknB GYEREKEKNEK II család és az SZMK szerepe az egészségre nevelésben Kettős minőségben kívánok röviden véleményt nyilvánítani a címben szereplő kérdésről, egyrészt mint egy iskolásgyermek édesanyja, másrészt mint a Nyír­egyházi XI. sz. Általános Iskola szülői munkaközössé­gének vezetőségi tagja. Nyolcéves kisfiam van, egyet­len gyermek, most fejezte be a II. osztályt kitűnő ered­ménnyel. Nyolc órás állásban dolgozom. Nem is gon­doltam, hogy a gyermeknevelés milyen nehéz dolog. Megtalálni a helyes arányt a szeretet, a féltés, a taní­tás, nevelés, szigorúság, következetesség stb. között. Mindenki tud hasznos tanácsot adni másoknak, de a saját gyermek nevelése a legnehezebb. Úgy kell ne­velni gyermekemet, hogy ne kényeztessem el, ha ha- zajövök ne cukrot vagy ajándékot várjon elsősorban, hanem engem. El akarom kerülni szüleim régen ta­pasztalt, túlzott szigorúságát és konzervatizmusát is. Azt szeretném elérni, hogy kisfiam ne mint szülőtől féljen, hanem mint idősebb felnőtthöz, baráthoz biza­lommal forduljon bármikor, bármiben. Fegyelmezését szükséges esetekben úgy oldottuk meg férjemmel, hogy testi fenyítésre csak a legritkább esetben került sor, s akkor is csak előzetes figyelmeztetés után. Nevelése során igyekszünk a helyes egészségügyi magatartást elsajátíttatni vele. Ez olyan apróságokból alakul ki, mint például természetessé vált, hogy hazajőve első dolog a kézmosás, hogy enni csak tiszta kézzel lehet, hogy lefeküdni fürdés és fogmosás nélkül nem egész­séges, nem helyes; természetes, hogy saját pohara, evő­eszköze, törülközője, papucsa legyen, hogy felkelés után is tisztálkodni kell. Erre nem állt rendelkezésre más módszer, mint a saját szülői példamutatás. A gyermekben fokozatosan természetessé válik a helyes higiénés magatartás. Ezt igényli minden körül­mények között. S már nyitott szemmel észreveszi, ha utcán szemetet lát, vagy valaki nem az általa termé­szetesnek tartott egészségügyi normák szerint él és cselekszik. Kissé hidat képez az iskola és az otthon között az, hogy hogyan megy a gyerek iskolába. (Tiszta iskola­köpeny, tiszta cipő, tiszta köröm, kéz, rendben tartott táska, és a táskában a tisztasági csomag.) A gyerme­kek a napnak közel egyharmadát az iskolában töltik, ahol a nevelő folytatja és a tudatos nevelés eszközeid vei segíti az egészséges életmódra nevelést. Az órák alatt a gyermekek megtanulják az egészségügyi cso­magok szerepét és használatát, a mellékhelyiségek megfelelő használatát. Ez részben az osztályfőnöki órá­kon történik. A nev6lő munkáját segíti az iskolai Vö­röskereszt szervezet és a gzülői munkaközösség. Ez utóbbi a szülőknek olyan szervezete, mely igyekszik az oktató-nevelő munkát segíteni. Előadásokat szervez a szülőknek fontosabb kér­désekről, bevonja a szülőket az iskolai munkába, se­gíti bizonyos akciók, rendezvények szervezését és le­bonyolítását. Talán egyik legfontosabb feladata az SZMK-nak az, hogy hasson a szülőkre abban a tekin­tetben, hogy gyermekeiket az iskolai nevelés irányá­val egyezően neveljék otthon is az egészséges életmód­ra. Ugyanazt hallja a gyermek otthon, mint az iskolá­ban nevelőjétől. Mindenfajta kettősség nagy kárt okoz­hat. A gyermek egészséges életmódra nevelésében min­denkinek megvan a maga Szerepe: családnak, nevelő­nek, szülői munkaközösségnek, szükséges, hogy mun­kájukat egyirányban, összehangoltan végezzék. Dr. Juhász Lajosné 2. sz. ált. iskola A mama: Mit mondana a tanárod, ha az iskolában is olyan rosszul viselkednél, mint itthon? A fia: Azt mondaná: Vi­selkedj illedelmesen, nem otthon vagy. — Miért jársz a régi ci­pőben, amikor van új? a- Az üzletben azt mond­ták, hogy az új cipő az első napokban szorít. Ezért csak egy hét múlva fogom horda­ni. AUTÓBUSZON Egy kisfiú az autóbuszon tüsszentett egyet, majd han­gosan szipogni kezdett, ami nagyon idegesítette a mel­lette ülő hölgyet. Végül a hölgy megkérdezte: a- Kisfiam, nincs zsebken­dőd'! — Van, de megtiltották, hogy idegeneknek odaadjam! A PATIKÁBAN — Kisfiam, itt van az édesapád gyógyszere, de elő­ször jól fel kell rázni. — Ez lehetetlen, mert az apám majdnem száz kiló. Amikor az apa és a fin felszálltak a vonatra, az apa figyelmeztette 6 éves fiát, hogy azt mondja a kalauz­nak, hogy még csak ötéves. A kalauz meg is kérdezte a fiút: — Hány éves vagy? — öt! —» Mikor töltőd be a hatot? — Amikor leszállv.nk a vonatról! A TÓNÁL Jóska addig csónakázott, míg beleesett a tóba. A ba­rátai kihúzták és megkér­dezték: — Miért nem úsztál, hi­szen tudsz. — Azért, mert a parton ki van írva egy táblára: „Úszni tilos!” — felelte Jóska, Fordította: Papp Sándor Szakoly TÖRD A FEJED f lépése. 10. ETM. 11. Trom­bitahang. 13. Egymást kö­vető betűk a magyar abc- ben. 14. Menyasszony. 15. Megfejtendő. 17. Orosz 3. 19. Forma. 21. Hibáztat. 23. Félig ékesít! 24. Amely sze­mély.. 26. Kálium, szén vegy- jele. 27. Római 999. Megfejtendő: Vízszintes 16, függőleges 1, 15. Múlt heti megfejtés: Ti­sza — Maros — Túr — Sza­mos — Sajó. Könyvjutalom: Csizmadia Klára Rápolt, Dávid Ilona Pusztadobos, Nagy Árpád Porcsalma, László Brigi és Muszbek László Nyíregyhá­za, Vízszintes: 1. Belebúvik. 6. Varróesz­köz. 7. Vonatkozó névmás. 8. Kettőzve gyermekek kedvelt édessége. 9. Dísze. 11. ...-tak. 12. Buktadarab! 14. Közel- keleti nép 16. Megfejtendő. 18. Orosz helyeslés. 20. Rab betűi keverve. 21. Okozatot előzi meg. 22. Késnek lehet. 24. Régi űrmérték. 25. Elme­sport. 27. Pravoszláv oltár­kép, szentkép. 28. Bekecs közepe! 29. Minő. Függőleges: 1. Megfejtendő. 2. Dúdóló- szóceka. 3. Mezőgazdasági gép. 3. Római szám. de sze­mélyes névmás is. 5. Diák­köszönés. 6. Hibázása, bal­A kismalac barátot keres Élt egyszer egy kismalac. Nem volt senkije. Igen egye­dül élt, ezért elhatározta, hogy elmegy barátot keres­ni. Amikor meglátta a hollót, így szólt: — Barátkozzunk össze! — Rendben — egyezett be­le a holló. Megörült a kismalac és örömében vígan röfögött „röfi, röfi, röf”! A holló károgott: „kár — kár — kár!” —* Eh, — méltatlankodott a kismalac és befogta mind­két fülét — Ma bajod? — kérdezte nyugtalanul a holló. — Másképpen nem tudsz? — kérdezte a kismalac. — Hogy, hogy másképpen? — érdeklődött ingerülten a holló. — Hát úgy, mint a rigó, vagy a kanári madár. — Nem, nem tudok — vá­laszolt a holló. — Éspedig miért? — Nem tetszik nekem, ahogy károgsz — mondta a kismalac. A holló elgon­dolkozott és így szólt: — Márpedig nekem sem tetszik, ahogyan te röfögsz. — Ah, hogy te milyen il­letlen vagy, — mérgelődött a kismalac. — És még én akartam veled összebarátkozni. Látni sem akarlak! — Én sem, — intett szár­nyával a holló és elrepült. A kismalac ismét magá­ra maradt. Sokat szom őrkö­dött. Egyszercsak találkozott a sündisznóval. A kismalac meghívta a sündisznót látogatóba. De a szobácskájábán olyan nagy volt a rendetlenség és a piszok, hogy az szinte forte- lem. A sündisznó felgyürte ruhája ujját és nekilátott a kismalac lakása kitakarítá­sához. — Ujjé, újjongott a kis­malac, milyen szép itt min­den! Már csak a vendégek hiányoznak! — Akkor hívd meg őket —‘ mondta a sün­disznócska, — addig elme­gyek almát szedni. Megjöttek a mókusok, tap­sifülesek, a kicsi hodok. A kismalac az asztalfőre tele­pedett. Sünike pedig kirak­ta az almákat az asztalra a vendégek elé. Majd le akart ülni a kismalac mellé. — Ide mellém ne ülj, — mondta a kismalac. — Nézd meg magad, milyen kócos vagy. Szégyenek veled együtt ülni. Menj és ülj le a kü­szöbre. A vendégek nagy étvággyal láttak neki az almának. — Micsoda finom almák, — kiabálta egyik a másik­nak. — Ki hozta? — Én és süni barátom — dicsekedett a kismalac. — És hol van sünike — kérdezték a vendégek. A kismalac kinézett az aj­tón, de sünikét sehol sem látta. A vendégek odanéztek a kismalac melletti üres helyre és egyik a másik után hagyta el a szobácskát. A kismalac ismét magára maradt. — Ugyan miért nem jön már sünike? — csodálko­zott a kismalac. — Csináljon, amit akar, nem érdekel. Találok még más barátot. A szarkák azt híresztelik. hogy a kismalac még ma is barátot keres, de ezideig még nem sikerült rátalálnia. — Ki tudja vajon miért? Szlovákból fordította: Dr. Papp Sándorné JEGYZET A gyermek- egészségügyről Rendkívül megragadó mó­don foglalta össze a megyei egészségnevelési csoport szeptemberi tájékoztatója azt a sokféle teendőt, ami a gyermekegészségüggyel kap­csolatos. A cikkek és tanul­mányok bizonyították, hogy néhány , rendkívül lelkes or­vos, egászságszervező, köz­egészségügyes középponti kérdéssé emeli a témát. Jog­gal. Hiszen a kicsik folya­matos és szakszerű ellenőr­zése — ez a tanulmányok­ból kitűnik — nemcsak egy- egy jelentkező betegség gyó­gyítását teszi lehetővé, de egy életre kiható trauma elejét is veheti. A valóság sajnos azonban korántsem olyan szép, mint az elv. Vegyük sorra a té­nyeket. Amíg a gyermek böl- csődés, addig minden rend­ben is van, a doktor bácsi naponta felkeresi a legki­sebbeket, vizsgál, gyógyszert ír, tanácsol stb. Vagyis 3 év­re biztosított minden. Utána aztán mintha elvágták vol­na. Az óvodában megszűnik az orvosi felügyelet. A lel­kes óvónő igaz tud logopé­dust keríteni, ha sok a be­szédhibás, utána tud járni, hogy egyszer-egyszer az idegorvos ránézzen a sérült gyermekre, de mindez csak esetleges. A 3-tól 6 éves ko­rig terjedő időben a nap több mint egyharmadát az óvodában töltő gyermek egészsége a szülő kizárólagos gondja. Ez többek között olyan hátránnyal is jár, hogy ha például egy gyermek nyil­vánvalóan megbetegszik, ak­kor nemcsak haza kell vin­ni, de uccu ki a gyermek­szakrendelésre. aztán vissza .injekcióra, kiírásra és így tovább. Az iskolákban láthatóan javulnak a dolgok. Nyíregy­házán ugyan csak három fő­hivatású iskolaorvos műkö­dik, ami soknak nem mond­ható, de formailag ez leg­alább már valami. A köz­ségekben a körzeti orvosok gondja az iskola, ami álta­lában megoldható is. Persze ha hozzávesszük, hogy nem egyszerű rutinvizsgálatról van szó, hanem iskolai hi­giénévizsgálatról, esetleges serdülőkori .problémák ki­szűréséről. egészségnevelés­ről, nevelőkkel történő kon­zultációkról, akkor koránt­sem ilyen egyszerű a dolog. Hallani vélhető a moraj: amikor' kevés az orvos, a leg­több amúgy is túlterhelt, ak­kor minek ezt feszegetni. Ember és pénz kérdés ez, ki­forogja ez magát idővel. Nos, ez kétségtelenül az egysze­rűbb, bár nem a legjobb válasz. Ám érjen a kontár­kodás vádja, néhány ötletet azért közreadnék, annál is inkább, mert az említett tá­jékoztató minden cikke ar­ról győzött meg, hogy a fel­növő nemzedék egészségének kérdése súllyal az óvodák­ban, iskolákban dől el. Az első kézenfekvőnek lát­szik. Az új lakótelepeken, ue másutt is, a „szomszédsági elv” alapján az óvoda és a bölcsőde közvetlen közel esik egymásh :. Vajon mi lenne, ha a tuicák közötti vitat félretéve az Egészség- ügyi Minisztériumhoz tarto- zó bölcsődéből az orvos, ha nem is naponta, de egy he­ten kétszer, átrándulna az Oktatási Minisztériumhoz tartozó óvodába? Úgy ve­lem, a gyermek megismeré­séhez, egy-egy gond feltá'á- sához ez is segítséget nyúj­tana, megkönnyítené a gyer­mek gyógyszerrel, vitamin­nal való ellátását, és mire jön az iskolaérettségi vizs­gálat, az orvosnak is lenne kialakult véleménye. Általá­nos gyakorlat, hogy a kicsi a bölcsiből a közel eső óvodába kerül. így hat éve lenne egy orvosnak arra, hogy képet kapjon kis pácienséről. Mindez — hiszem —• csök­kentené a gyermekszakren­delések túlzsúfoltságát is, hiszen egy sor „ügy” már napközben megoldódna. De mi legyen az iskolával? Nos, lehet hogy a recept nem éppen szakszerű és formailrg pontos, de esetenként — és már egy-egy eset megoldása is eredmény — hasznos le­het. Sok iskolába járnak or­vosgyermekek. Az apukák, a körzetiek, szakorvosok a munkaközösségek keretében vállalhatnának egy kis pluszt, ami ugyan nem látványos, nem is könnyű, de hasznos. Ezt kezdeményezhetik a szü­lői munkaközösségek, de felajánlhatják az orvosapu­kák is. Ha igaz, ez egy eset­ben nyolcéves állandó kap­csolatot jelent a tanulóval, (bár középiskolában is meg­valósítható), és sok gondot levesz a túlterhelt iskolaor­vosok válláról is. Mindezek csupán a józan ész szülte ötletek, lehet, bi­zonyos konvenciókba ütköz­nek, de hát ezek a konven­ciók arra jók, hogy túlad­junk rajtuk. Mindenesetre valami előrelépés kellene, így néhány ember erőfeszí­tése jelenti a küzdelem fő részét, holott sokkal többen vannak, akik tehetnének va­lamit. Úgy hiszem, aki akár a szervezésben, akár a meg­valósításban tesz valamit, minden kitüntetésnél szebb elismerésként viselheti egy eg®szségre vágyó nemzedék köszönetét, és a társadalom elismerését Bürget Lajos van, s míg élsz örömödre szolgál. Múltak az évek, a kis­lányból nagylány lett. Egyik napon az édesapa átadta neki a bezárt szoba kulcsát. A lány boldogan szaladt hogy felnyissa a titokzatos szoba ajtaját. Amikor iz­gatottan kitárja az ajtót, hát mit lát? Guzsalyt, orsót és egy nyi­tott könyvet. Csalódottan sietett édes­apjához és sírva apja szemé­re vetette, amiért őt félre­vezette : — Édesapám, hiszen te an­nak idején azt gondoltad, hogy a bezárt szobában ta­lálható az. ami a világon a legszebb. Én pedig csupán guzsalyt, orsót és égi’ köny­vet láttgm ott. — Lányom, hát nem érted, éppen ezek a legszebbek a világon. A guzsaly és az or­só munkavégzésre szolgál, a könyv pedig sok jóra és szépre tanít (téged). Ennél szebbet sehol sem találhatsz minthogy minden jó és szép csakis munkával és tudás­sal érhefő el. Ami a legszebb a világon (BOLGÁR NÉPMESE) Regei régen élt egy bölcs, aki messze földön híres volt bölcsességéről. Egyet­len egy lánya volt. Szép nagy házban laktak, mely­ben sok-sok szoba volt. A házat gyönyörű kert vette körül/ melyben a legcsodá­latosabb virágok nyíltak. A kislány boldogan játszado­zott a kertben, vagy futká- rozott a nagy házban egyik szobából a másikba. Csak egyetlen egy szobába nem léphetett be, mert az állandó­an zárva volt. A kislány na­gyon kíváncsi volt, mi lehet abban a lezárt szobában. Egyik alkalommal édesapja elé állt és kérlelni kezd­te: — Édesapám, engedd meg, hogy bemehessek abba a szobába is, amely állandóan zárva van. Bizonyára az a legszebb szoba. — Valóban, a legszebb — szólt az apa — mert benne van az, ami a világon a leg­szebb. De még kicsi vagy, úgy sem értenéd meg, nem való a? még neked. Majd, ha felnősz, tiéd lesz mind­az, ami a bezárt szobában

Next

/
Thumbnails
Contents