Kelet-Magyarország, 1974. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-13 / 188. szám

Vrr? anguszfus T5. iTSXEt-MAGYARORg^Äe ». dWM KI VIGYE HAZA? A legdrágább fuvar Ä KÉPERNYŐ ELŐTT ÉLED A VÁSÁRVÁROS. Szeptemberben rendezik meg a BNV Albertirsai úti vá­sárvárosában a fogyasztási javak nemzetközi kiállítását. Az őszi bemutatóra már megkezdték az előkészülete­ket. A KIPSZER szakembe­rei a főbejárat mellett épült víztornyot 14 szintes négy­szárnyas épülettömbbel ve­szik körül, ahol majd a HUNGEXPO irodái kapnak helyet. Jelenleg a szerelők az épülettömb acélvázát ké­szítik elő az összeszerelés­hez. Képünkön: szerelik az őszi BNV főbejáratát. (MTI foto) A korábbi évektől eltérően a nyaralás hónapjaiban is széleskörű érdeklődés nyil­vánul meg a nyíregyházi Képcsarnok festményei, ipar- művészeti tárgyai iránt. Azon túl, hogy a képcsar­nok kereskedelmi egység, és ezzel a lakosságnak köny- nyebben hozzáférhetővé vál­nak a művészeti alkotások, más funkciója is van. Be­mutatóterem feladata, hogy állandó kiállításokkal, gyűj­teményes anyagokkal a nyil­vánosságnak lehetővé tegye napjaink alkotásainak meg­ismerését. Számos kiállítást rendeztek létrehozásuk óta, 1971 szeptemberétől. Ezeken bemutatták az egyedi alko­tások, olajfestmények, réz­karcok, kisplasztikák, akva- rellek mellett a kisbútoro­kat, a kerámiákat, az ötvös­munkákat, a bőrdíszműve­ket. Napjaink fejlett lakás- kultúráját szolgálják, a tár­sadalmi és az egyéni ízlést elégítik ki a felsoroltakon kívül a különböző textiliák, a szövet faliképek, faldeko­rációk, térelválasztók, sző­nyegek. Fellelhetők lakásdí­szítő különböző funkciójú edények, különféle hangle­meztartók, zsúrkocsik, s lám­pák minden változatban. A képzőművészeti vállalat célul tűzte, hogy a munkás­lakta területeken is lehetősé­get kell teremteni a művé­szet mai alkotásainak meg­ismerésére. Ennek jegyében Kisvárdán szeptember 6 és 13 között kihelyezett kiállí­tás lesz, majd Mátészalkán októberben két helyen is be­mutatják az anyagot. Először a Magyar Optikai Művek mátészalkai gyáregysége ad ©tthont a kiállításnak 7—14 A költözés leégés — mond­ták régen. Régen mondták, de valahogy így van ez ma Is. Drága a lakás, a bútor, a rakodás, a szállítás; és nem is könnyű. Az emeleti lép­csőfordulókban szűk a hely, teherlift még a legnagyobb házakban sincs, a személy- szállítókat meg joggal féltik, mert várhatják míg megcsi­nálják, ha elromlik. Gond a keresgélés, a vásárlás, de még ha rendben is van min­den, ott az újabb kérdés: ki vigye haza? A vállalkozók Nyíregyházán erre többen is vállalkoznak. Jó pénzért természetesen. Észre sem ve­szi az ember és máris köny- nyebb néhány százassal. Hogy kik ezek a vállalko­zók? Vegyük sorba. Először is az iparcikk kis­kereskedelmi vállalat bútor- raktárának szolgáltatása, a házhoz szállítás. Nem ingye­nes — mint más. kisebb áruk hazaszállítása — hanem fizetni kell érte jócskán. Mennyit? Az a bútortól függ, ha több darabból áll, és emeletre kell vinni, drágább. Annyira, hogy egy hat kilo­méteres körzetben egy lakó­szoba berendezés hazaszállí­tása, például a negyedik emeletre 725 forint 50 fil­lér. Ez a legfelső határ, a legdrágább fuvar — de ez mit sem változtat a helyze­ten. Nem is élnek sokan ve­le, nem mintha más megol­dás olcsóbb lenne, de Nyír­egyházán még nem terjedt el a szolgáltatás híre. Sok­között, majd 14—21 között a városi művelődési központ lesz a színhely. Ez a kezde­ményezés nem teljesen új. Fehérgyarmaton már rendez­tek kihelyezett kiállítást, melynek sikere közepes volt, elsősorban a nem megfelelő propaganda miatt. Hasznos lenne tovább keresni a me­gye helyeit, minden lehető­séget megragadni az 'ismeret- terjesztésre, mert bár a te­levízió, rádió, sajtó széles propagandát fejt ki, a köz­vetlen találkozásra az alko­tók és a közönség között eddig csak a nyíregyháziak­nak volt lehetőségük. Nyíregyházán ebben az év­ben eddig két kiállítás volt. Márciusban Lakatos József festőművész, má­jusban Imre István akva- rellista alkotásai voltak lát­1970-ben a megyei párt- bizottság kezdeményezésére 45 szabolcs-szatmári általá­nos fogyasztási és értékesítő szövetkezet, a lakosság jobb áruellátása érdekében lét­rehozta a Kelet Szövetkezeti Kereskedelmi Vállalatot. Az AFÉSZ-ek 26 millió forintos saját alappal járultak hozzá a vállalat létrehozásához, melynek alakulásánál elha­tározták, hogy a megye- székhelyen megépítik a szö­vetkezeti kereskedelmet rep­rezentáló komplex áruházat. A megyei és a városi párt és tanácsi szervek, MÉSZÖV és az áruház létesítésében a gazda szerepét vállaló Kelet Szövker Vállalat közös munkája nyomán augusztus szór maguk a dolgozók is titkolják, vagy éppen elfe­lejtenek szólni, hogy esetleg hazaviszik az árut. Pedig a kocsi két rakodó- munkással sok esetben na­pokig rostokol a raktár ud­varán. Persze olyan is elő­fordul, hogy nem tudja tel­jesíteni a megrendeléseket. Előjegyzés erre nincs. Vagy ott van a kocsi, vagy mehet más után. A rakodómunká­sok csak negyedik emeletig kötelezhetők a szállításra. Furcsa dolog mindenesetre, mert mit kezdjen az ember ott a negyedik emeleti lép­csőfordulóban azzal a szek­rénysorral? A vállalat ve­zetői segédmunkáshiánnyal indokolják a dolgot, mert ha keményebben beszélnek ve­lük — elmennek. Más vál­lalathoz, több pénzért, és ami a vállalat szerencsétlen­sége, hogy az újak is mindig többért hajlandók vállalni a munkát. És ez azért még­sem mehet sokáig... Pedig a munkások védelme inkább azt követelné, hogy okosan, tervszerűen menjen a mun­ka, mert érdekelt abban, hogy mennyi jön össze egy hónapban. Az alapfizetésen kívül súly- és emeletpótdí- jat kapnak. De egyelőre kü­lön tárgyalást igényel, hogy esetleg az ötödikre is felvi­gyék és sokszor a pénztárca dönti el, hogy meddig bír­ják. 2axi, fuvaros Aki nem él a vállalati szolgáltatással, annak marad a többi. A nyíregyházi bú­hatók. Jelenleg folynak az előkészületek a szeptember 26-án megrendezendő gyűj­teményes kiállításra. Ekkor az országos grafikai hét ke­retében Budapesten, a Csont- váry-teremben és 14 vidéki városban egyszerre nyílik meg 25 művész tárlata, köz­tük Hincz Gyula, Kondor Lajos, Gyulai Líviusz mun­kái. A további terveket file tőén iparművészeinket fel­kérték, hogy Szabolcs-Szat- már megyei nevezetessége­ket, jellegzetességeket, mint például Szabolcsi taliga, Sós­tói székelykapu kicsinyített másolata örökítsenek meg egy-egy művészeti alkotásu­kon. Ezekkel szeretnének kedveskedni a jubileumi év­fordulókra megyénkbe érke­ző látogatóknak. (spisált) 18-án délben, alkotmányunk ünnepének tiszteletére meg­nyitják a forgóalappal együtt 120 millió, forint értéket képviselő, kétszintes áruhá­zát Nyíregyházán, a Rákóczi utca és a Mártírok tere sar­kán. A nyitás előtt, augusz­tus 12-én tartott sajtótájé­koztatót a helyszínen Gát­falvi Barnabás, a Kelet Szövker igazgatója. A Kelet Szövetkezeti Aru­ház 45 millió forintos áru­készlettel várja vasárnap déltől a vásárlókat. 5576 négyzetméteres alapterületé­vel az ország legnagyobb szövetkezeti áruházaként ke­rül átadásra. Két év és négy hónap alatt készült el, mely­ben jelentős szerepe van torbolt talán az egyedüli az országban, ahol a bolt előtt van a taxiállomás. Ott so­rakoznak a gebines teherta- xik is. Munkát várnak, és kapnak is. ök csak szállí­tanak, a legritkább esetben nyúlnak a bútorhoz. Külön pénzért természetesen. A rakodást a vásárló beszéli meg a bolt előtt lézengő al­kalmi munkásokkal —, aki­ket törvény nem köt a munkához. Egy szekrénysort hatszázért pakolnak fel a kocsira, egy szobagarniturát ezerhatszázért hordtak fel a nyolcadikra — lifttel. Mond­ják az árakat, nekik semmi sem drága. Meg kell élni valamiből — úgy mondják. Van aki 18 éve álldogál a bolt előtt fuvarra várva. A legnagyobb pénz mellett sem elégedettek. Dühöngenek mindenkire, még egymásra is. Sajnálják a másiktól a gazdag fuvart. És csodálato­san értik annak a módját, hogyan lehet többet kihaj- szólni a pénztárcából. És ehhez a néhány százashoz még adjuk hozzá a taxi­költséget, ami nem drága (négy forint kilométerenként plusz állásidő), de a tarifák felcserélése miatt sokszor fizetnek keservesen a ve­vők. Vállalkozó még a maszek fuvaros, és megoldás az is, hogy a dolgozó kocsit kér a vállalattól és fölhordja a bú­tort a barátokkal. Ez a legolcsóbb. Hogy ezek közül mennyi a fekete fuvar — annak felderítése a vállalat feladata». 2 ervszerűség Nem a legkedvezőbb aján­latok. Visszaélnek a vásárló kiszolgáltatottságával, mert megengedik nekik, mert nincs jobb. Tulajdonképpen az iparcikk kiskereskedelmi vállalat a legolcsóbb a drá­gák között. És szakszerű. De az igények kielégítésétől még ők Is messzeállnak. Nem reklámozzák a szállítást, nem tudnak róla. Nincs tervszerűség a szállításban, pedig ez a megoldás útja, a mindennapos előjegyzések. A vásárló is meggondolja hogy adjon e háromszázzal többet valakinek, vfcgy megvárja míg másnap hazaszállítják bútorát. Háromszázért érde­mes várni egy napot —úgy gondolom. A házhoz szállí­tás korszerű, az igényeknek megfelelő szervezéssel ke­vésbé lennének kiszolgálta­tottak a vásárlók, és nem szorulnának arra, hogy ez­reseket dobjanak ki, hogy megalázkodjanak csillagá- j szati árakért — a saját ? pénzükérL Kolláth Adrienne annak, hogy a szövker vál­lalat és a kivitelező SZÁÉV és más társkivitelezők a határidő lerövidítésére szo­cialista szerződést kötöttek, így sikerült előbbrehozni az 1975. április 30-ra tervezett korábbi átadási határidőt. Hét osztályon — a tervek szerint — havonta 20 milliós forgalmat várnak. Megszer­veztek harmincféle szolgál­tatást. A vásárlási idő lerö­vidítését korszerű pénztár és csomagológépek, az egyes osztályok célszerű elhelyezé­se és a szeptember közepé­re, október elejére üzembe lépő mozgólépcső szolgálják. <»> Az egyfelvonásosokat a színházi szakmai körökben nem is kevesen ma már nem tartják eléggé fajsúlyosnak, komolynak. Egyfelvonásossal is lehet pedig sokat és tartalmasat mondani. Erre a megállapí­tásra — sajnos — ellenpélda Gyurkovits Tibor képernyő­re alkalmazott darabja, a Fekete vasárnap. Az író egy kispolgári család vasárnap délelőttiének néhány „ese­ményével” akar felvázolni a kispolgárság jellemző jegyei­ből egypárat. Az események lényege azok a bonyodal­mak, amelyeknek oka nem is elsősorban a családfő, Ala­dár, hanem annak öccse. A harmincas orvos zavaros magánélete tárul fel a nézők előtt, a család tagjainak ezek a dolgok nem újak, tu­lajdonképpeni fejlemény sincs a darab folyamán ezekben (hacsak az nem, hogy a szeretők tudomást szereznek egymás létezésé­ről), így nincs csattanó for­dulat (majdnem azt írtam: drámai fordulat) sem. Pedig a színpadi groteszk is a drá­mai műnemhez tartozik, s ennek törvényeinek érvénye­sülése révén válik darabbá, nyilatkozik meg mondaniva­lója. De mi az, amit Gyur­kovits Tibor el akar itt mon­dani ? Ábrázol bizonyos helyzeteket vagy: állapotot, hangulatot, a kispolgári mentalitás jegyeivel: kriti- kátlan hódolat a doktori diplomának, a pénz mint emberi értékmérő, az érzel­mek feloldása az étkezésben, a vasárnapi húslevesben, az evés mint az élet folytatásá­nak jelképe a kispolgári tu­datban és így tovább. De az író ennél tovább nem megy. A kellékeket felvonultatja, de az igazi lényeg, a szelle­mi sűrítmény valahogy ki­maradt. Nincs hevülete a darabnak, pedig Ali (Szabó Gyula) éppen eleget heves- kedik, hol az anyjának elvi­endő húsleves körüli vita, hol a szerencsejátékra köl­csönadott ötvenes sorsáról szóló telefonhíradás várása, hol a mostohalánya erköl­csét Eddie Carbone-i érzel­mekre emlékeztető vonások­kal féltő indulatkitörések közben. Az még nem lenne baj, hogy kispolgári közhely­témákat közhely színvonalon beszélnek meg a darab sze­replői, de sajnos ebben a darabjában az író sem mond el számunkra ennél magvasabb gondolatokat. A színészek nem is nagyon tudtak mit kezdeni a szö­veggel. Mozgásuk, gesztu­saik többnyire külsőségesek maradtak, játékstílusuk sem volt egységesen groteszk hangvételű. Legjobban Sza­bó Gyula tudta megvalósíta­ni ezt az írói és rendezői el­képzelést. Hogy milyen nehéz a szín­műírói mesterség, s milyen keserves tragédiát írnia an­nak, aki alkata szerint víg­játékíró és hogy a vígjáték is lehet tragédiával egyen­értékű, erről a sokszor meg­írt ősi írói problémáról be­szél igen mulatságosan, szel­lemesen Tahi László a Csa­ládi dráma című komédiájá­ban, amelyet most jó tévé­változatban, kiváló színészek játékával láthattunk. A legkiemelkedőbb a ma­gyar tévéalkotósok közül a héten a Bródy Sándor szín­művéből írt tévéjáték volt. Az Idén augusztusban öt ven éve halott Bródy, aki fel­pezsdítette a magyar irodal­mat a századforduló táján, 1911-ben írta ezt a darabját. A háború előtti boldog pol­gári világnak azt vágja az arcába, hogy ebben a világ­ban az értelmiség is áru, megvásárolható. Bródy nyil­vánvalóan a színházlátogató polgári közönség igényének engedett, amikor két boldog házassággal zárja le a dara­bot. Ez a befejezés teljesen ellentmond a témának és a mondanivalónak, azonban a helyzet, és ahogyan az író ábrázolja, nem hagy kétsé­get az író állásfoglalása fe­lől. Seregi István NI ELLETT Nyitás előtti sajtótájékoztató a Kelet Áruházban ötven éve, 1924. augusz­tus 12-én hunyt el a mo­dern magyar próza első nagy mestere, Bródy Sándor, akit Móricz Zsigmond, magát ta­ni tványának vallva, meste­reként tisztelt. Az évforduló kapcsán a rádió pénteken ismét sugározta az egyik leg­jobb regényéből, „A nap lo­vagjáéból készített hangké­peket, a kitűnő „Mindenki könyvtára” sorozatban, amelyben olyan rangos iro­dalmi alkotások rádióválto­zatait hallhatjuk, amelyek valóban nem hiányozhatná­nak senki házitékájából. Bróöynak ez az először 1902- ben megjelent, keserű társa­dalomkritikai ú műve egy­ben — Juhász Ferencné sza­vaival — „politikai szimbó­lumregény’' a rangkórságba merevedett korrupt monar­chia hatalmi- és pénzfélté­sének szövevényes hálójáról, melybe a tudatos karrieris­ta, gátlástalan törtető Aszta­los Aurél, az erkölcstelen új­ságíró beleveszett, bele kel­lett vesznie. Ö is a kor egyik, szánalmunkra nem méltó tí­pusa. „A kornak egy piszkos kis hőse vagyok, egy rosszlábú ember, aki futni akar a gyors futóval ...” — mondta ma­gáról a rádiójátékban Asz­talos, történetét a halálát jelentő párbaj előtti éjsza­kán barátjának visszaperget­ve. A cselekményt jól sűrí­tő, jellemző epizódok hang­képekben való visszaidézése egyébként a rádióra alkal­mazók (Fehérvári Győző szerkesztő és Vadász Ilona rendező) jó leleménye volt A múlt héten indult első fordulójával a kétszer is su­gárzott „Humorfesztivál”, egyben talán a megérdemelt nyári szünetét tartó Rádió Kabarészínház pótlására. Ha a közönség szavazásba való bevonása valószínűleg nem is lesz olyan „össznépi” köz­ügy, mint a hajdanvolt slá­gerfesztlváloké, így is bizo­nyára tömegméretűvé foko­zódik majd az érdeklődés az amatőr, vagy most induló humoristák kabarészámai iránt. Nos, az ötlet, a jószemű és fürge tollú humorista-jelöl­tek számaival frissíteni fel a rádiókabarét a „több szem többet lát” alapján, minden­képpen helyesnek bizonyult. S nem is nagyon az említett pótlásról volt ebben az első menetben szó, hanem majd­hogynem a régit kaptuk, ami nem feltétlenül elisme­rés, mert valóban sok új humorforrásra leltek a jel­igés pályázók, az adásba vá­logatott jeleneteik az ismert művészek tolmácsolásában jószerivel el is érték a pro­fiszerzők nem mindig egyen­letes színvonalát, csak éppen kevés igazán újszerű témát és kabaré-megformálást ta­láltak. Többen ismert minták szerint, kitaposott úton ha­ladtak. (Pl. a „Sírfeliratok”, a „Villámtréfák”, az „Olva­som a lapot” c. és más jele­netek szerzői.) Egyet tudunk érteni a zsű­rivel a továbbjutásra érde­mes számok, illetve szerzők kiemelésében. A „Míg a hír­adó megy” és a „Munkába indulóknak való”, s a talán kissé méltatlanul hátrább sorolt, pedig csakugyan új­szerű „A Rádióújság” c. szá­mok tetszettek nekünk is legjobban, Gobbi Hilda és Várhegyi Teréz szóvivése mellett. Mi még a „Levél a zsűrihez” szerzőjét javasol­nánk közönség-szavazattal a továbbjutásra. A kitűnő szí­nészekre nem lehet a most kiesett amatőr szerzőknek sem panaszuk: ők „mindent beleadtak” ezúttal is. Merkovszy Pfl Kiállítás Kisvárdán, Mátészalkán Művészi alkotások a munkáslakta területeken

Next

/
Thumbnails
Contents