Kelet-Magyarország, 1974. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-11 / 187. szám

IÄJ5T-WÄGTARORSfZÄÖ — TÄSÄRWAW Wrrr.T.tWPT»»

WW. auguartm A

ízlés, pénztárca, divat

Könnyíteni rajtuk

A munkásnő ruhatára

Nők az iparban

szülnek ezek a kis kabátok. Kár, hogy én már nem varrhatok ilyet a családnak. A lányom már 18 éves, a fiam is nagy_

H

A KISKABAT NEM IS KELL a Horváth családban, „nagy kabát”, ruha, nadrág annál több. Ahol a szülők mellett két nagy gyerek van, nem kis gond beosztani a fizetést, gondoskodni minden szükségletről, és ami marad az öltözködésre, okosan felhasználni.

— Mi úgy mondjuk, hogy inkább az ele- gánsabbat választjuk, azt ugyanis tovább lehet hordani, mint a divatosat. Mostanában a „divatos” és az „elegáns”, gyakran nem esik egybe. Ami csak divatos, nagyon hamar felváltja egy újabb divat. Ezért nálunk a család minden tagja olyat választ, hogy sokáig lehes sen viselni. Inkább jobban kinyitjuk a pénztárcát a vásárlásnál, de finomabb, tartósabb dolgot veszünk. Alakítani csak ritkán szoktam, ha először adunk egy jó formát a ruhának nincs értelme ezen változtatni.

Székely Mihályné egy gyerekes fiatal anya. A család mindennapi gondja mellett nagy probléma, hogy még nincs lakásuk. Az új lakásra sok pénz kell, nagyon be kell osztani még a fillért is. Azonban öltözni és a családot öltöztetni kell. Ez nem kis gond. Hogyan döntenek Székelyéknél az új ruháról, mi nak, nincs értelme ezen változtatni.

— Nagyon nehéz pénzhez mérten elegánsan, ugyanakkor divatosan is öltözni. Én azt tartom elegánsnak, ami jelenleg divatos. Ha magunknak varrók, gyakran hasonló formát, szabást alkalmazom, mint itt. Ez szinte mind praktikus is. Elsősorban a kisfiamnak varrók, majdnem minden holmija hasonlít valamelyik itteni ruhához.

Székelyné 2000 forintot keres átlagosan. Ebből a lakásra sok kell, ami marad, az lesz a konyhapénz és abból kell vásárolni is. Ha magának varr, azért ő is a divatosabbat választja.

— A „szolid” divat szerint varrók magamnak. Ezt tovább hordhatom, majd többször is átalakítom a ruháimat, így újnak számítanak mindig.

E

ZEK AZ ASSZONYOK nap-nap után a legmodernebb, legszebb ruhákat, szoknyákat varrják. Az itt alkalmazott formákat sokszor megvalósítják otthoni ruhatáruk kialakításánál is. Azt, hogy mikor milyet választanak, sok minden meghatározza. Az ízlés, a pénztárca, a divat is döntő. Ezeket figyelembe véve: ahány ház, annyi szokás.

Tóth Kornélia

Elgondolkoztató sorolt olvashatók egy

szakszervezeti felmérésben. „Jelenleg a nehéziparban több a munkásnő, mint a hagyományosan nőket foglalkoztató könnyű- és élelmiszeriparban együttvéve.” Mit mond még a felmérés? Azt, hogy a nők többsége szalagmunkán dolgozik, egy vagy több gépet kezel, ülő, álló és állandó helyzetváltoztatással járó munkát végez. A munkatempó gyors, monoton, ami nagy idegrendszeri, fizikai megterhelést von maga után. Egészségi állapotuk kedvezőtlenebb a férfiakénáL

Tiltott munkakörök

Egy 1972-es adat szerint a minisztériumi

iparban a nők 38 százaléka nehéz fizikai munkát végez, főleg a vasas, a bőr-, a szőrme-, a cipőipari szakmákban, több helyen segédmunkáshiány miatt a nők végzik az anyagmozgatást. Sok kárt okoz a zaj, a gáz, a füst, zsúfoltak az épületek, nem tudják megoldani a mesterséges és a természetes szellőztetést.

Az országos felmérés összefoglalója több

száz vállalatnál tapasztaltakból ad általános képet. A gyakorlat azt mutatja, találhatók végletek az egyes termelőegységeknél, a többségnél viszont elindult egy fejlődési folyamat — egyre nagyobb gondot fordítanak a munka- és egészségvédelemre. Javítják a szociális körülményeket, a munkaszervezést, a kollektív szerződésben részletesen foglalkoznak a női munkát tiltó munkakörökkel, anyagiakat ál- doznak a környezeti ártalmak megszüntetésére.

A VARRÓGÉPEK EGYIK OLDALÄN

tornyosulnak az odakészített kabátuj- jak, zsebek, gallérok, félszoknyák. A másik oldalon már katonás rendben vállfán sorakoznak a nylon, jersey ruhák, gyermek- kabatok. A varrógépek szünet nélkül zakatolnak, mindenki igyekszik.

A Nyírség Ruházati Szövetkezet varrodája most is zsúfolt. A varrónőket minden oldalról körülbástyázzák a kész ruhák, alig látszanak ki közülük. Naponta több száz ruha varrásának egy részműveletét végzik valamennyien. Sokféle szabásmegoldással, érdekes divatos formával, anyagokkal találkoznak nap mint nap. Hogyan hatnak rájuk ezek az újdonságok? Tetszenek-e nekik? Utánozzák-e otthon egy új ruha megvarrásánál? Erről beszélgettünk a szövetkezet néhány dolgozónőjével.

Berecz Gyuláné már régi dolgozó. Sokszor változott a divat azóta, hogy ő itt szabja, varrja a ruhákat. Most is egy szép kötényruhán dolgozik.

— Nagyon érdekesen készítik ezt, lehet, hogy otthon én is megpróbálom.

Bereczné már nemcsak a gyermekeinek varr az itt tanult formák alapján, hanem három unokáját is szokszor meglepi egy-egy jól sikerült kis ruhával.

— Már nem vagyok annyira fiatal, mégis ezek a formák, az újabb szakmai megoldások tetszenek, amin itt dolgozunk. Az üzletben ritkán látok ilyeneket, ezért otthon, ha varrók, mindig valamilyen új ötlettel igyekszem a ruhákat elkészíteni.

Bereczné jól keres. Háromezer forintot visz haza átlagosan havonta. Ebből — ügyesen kezelve a családi kasszát — minden hónapban lehet venni valami újat. S ha éppen ruhaneműt veszek, mire esik a választás? Milyen szempontok alapján döntenek az új ruháról?

— Nálunk mindig én varrom az új ruhákat. Egyrészt ezzel sokat megtakarítunk, másrészt így a legszebb, a legdivatosabb formákat varrhatom meg. Hogy nálunk minek az aiapján választhatjuk ki az újat? Általában a divat szabja meg azt, hogy mivel bővítjük a ruhatárunkat. Mindannyian az új, ötletes, divatos formákat kedveljük. Az unokáimnak is a legújabb megoldással szoktam varrni az inget, kis kabátot, nadrágot. Ha választani lehet, hogy mit varrják a család bármelyik tagjának, a divatos mellett döntök mindig.

Néhány géppel arrébb, egy másik vonalon dolgozik Vass Gizella. O a legfiatalabbak egyike itt. Most egy női kosztűm darabjait illeszti össze.

— Ez nagyon szép, de nekem nem tetszik minden ruha, amit itt varrunk. Szeretem az újat, a szokatlant, de csak az ízlésemnek megfelelőt varrom meg otthon.

M

int fiatal dolgozö átlagosan

1500—1600 forintot keres. A fizetését hazaadja, de ennyi pénzből meg kell gondolni, milyen legyen, ha újjat vesz.

— Én mindig arra törekszem, hogy az Utolsó divat szerint varrjam a ruháimat. Mivel manapság a divat igen rövid életű, inkább olcsóbb anyagból varrók. A ruhát elsősorban a szabása „viszi” és nem az anyag. A jól megvarrt kartonruha mindig szebb, jobban mutat, mint esetleg egy rosszul szabott, formátlan jersey. A fiatalok ruháin inkább a jó szabás, ötletes megoldás a döntő.

Vass Gizella is egyre jobban elsajátítja az Itteni formákat. Rövid idő alatt sokat tanult a szabás-varrás tudományából.

— Nemcsak azokat a modelleket alkalmazom otthon, amit itt készítünk, hanem én is igyekszem új ötleteket megvalósítani a varrásnál. Mivel a divat szinte hónapról hónapra változik, gyakran átvariálom a ruháimat. Mindig lehet valamilyen újabb kiegészítővei — zseb, csalt, öv, tűzés, stb. — díszíteni, ami felfrissíti, újjávarázsolja a kevésbé divatos ruhát, nadrágot.

Horváth Jánosné egy cseresznyemintas gyermekkabátot állít össze. A kis darabok hamarosan megmutatják a kabátka alakját. A darab jó ízlésről, modern tervezésről tanús— Valóban ötletes, jó megoldással kéNői fej. (Krutilla József rajza)

Nem csak pénzkérdés

A Szakszervezetek Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács munkavédelmi felügyelőivel jártunk végig néhány szabolcsi vállalatot. Párttitkárokkal, szakszervezeti titkárokkal beszélgettünk, s a gyakorlatban ismerkedtünk meg a nők munkakörülményeivel. Első állomásunk a Szeszipari Vállalat kisvárdai gyáregysége volt. Itt, ahol évi 30—35 millió forintot költenek fejlesztésre, a várakozásnak megfelelő körülményeket találtunk, bár a munka- és egészségvédelem nem elsősorban pénzkérdés. Az anyagi lehetőségeiket helyes szemlélettel párosították — a befektetések nemcsak a magasabb termelékenységet, hanem a munkavédelmet, a megfelelő szociális környezet kialakítását is szolgálták. A gazdasági vezetők a párt- és a szakszervezettel közösen igyekeztek a dolgozóknak a legmegfelelőbb, a legegészségesebb körülményeket biztosítana

Fokozatosan szüntették meg a női munkát a szeszfőzdében a fűtő csőkötegének tisztításánál. Korábban lányok dolgoztak a sokszor 40—50 fokos, párás melegben. Jó pár éve azonban egy férfibrigád vette át ezt a munkát, s gyakorlattá vált, hogy ők végzik a ta karítást is. Kollektív szerződésükben 26 olyan olyan munkakört jelöltek meg, amely saját területükön tiltja a nők alkalmazását. A terhesek négyhónapos koruktól könnyebb ülőmunkát végeznek és nem dolgoznak a szalagdk mellett. De megszüntették a kimondottan nehéz fizikai munkát is. A gyáregységben automata gépek dolgoznak, a szállítás, a rakodás ugyancsak gépesített. Az ember az automaták irányítója, felügyelője lett.

Jobb szervezéssel

S, hogy mennyire sokat számít a jó szervezés munkavédelmi szempontokból is, azt a nyírbátori Auróra Cipőgyár gyakorlata mutatja. A szakemberek a szalagszerű gyártás megvalósításával látják elsősorban biztosítottnak a termelékenység emelkedését. Ez így igaz, csakhogy időközben bebizonyosodott: nagy

idegrendszeri megterhelést okoz, ami végső soron visszahat a termelésre. Az idegrendszeri, a táplálkozási és az anyagcsere-betegségek jellegzetes női megbetegedésekké váltak, s az utóbbi 15 évben gyakoriságuk két és félszeresére nőtt. Az Aurórában a szalaggyártást kisebb egységekben szervezték meg. így a mo* notonság csökkent és az eredmények is kedvezőbbek a korábbiaknál.

Újabb műszaki eljárások bevezetésével igyekeznek felszámolni az egészségre ártalmas munkaköröket a kisvárdai Vulkánban. A radiátorkészítésnél thermofixes eljárásra tértek át, ami már nem okoz kiütés: 3 megbetegedéseket. Más munkahelyek azonban korszerűtlenek, az anyagszállítás nehéz és bonyolult, a régi, elavult épületekben a világítás, a szellőztetés, télen a fűtés megoldatlan. A vállalatnál három éve megkezdődött rekonstrukció sokat fog változtatni a jelenlegi helyzeten. Eddig a 2. számú öntödében korszerűsítették a belső anyagszállítást, mellyel 60 nő munkakörülményei lettek jobbak.

Számolni

a következményekkel

Az éjszakai műszakokban sok nő dolgozik, s ezen a területen változtatásra alig van lehetőségük. A vállalat profilja megköveteli a három műszakot és a hők alkalmazását. Van- nak, akik szívesen vállalják az éjszakázást a pótlékok, a magasabb kereset miatt, bár a következményekkel nem igen számolnak. Nehéz helyzetben vannak a kismamák könnyebb munkára való helyezésénél. Az irodai munkán kívül nincs olyan terület, ahová beoszthatnák őket. Egyetlen”választásuk marad: a gondnokságon a takarítás. Nemigen vállalják, megalázónak tartják. A helyi szakszervezeti bizottság eddig még nem talált^megoldást a szám szerint igen kevés kismama foglalkoztatására sem.

A megyei tapasztalatok azt bizonyltjáig

hogy az üzemek nagy részénél ma már a tér- melési feladatokkal egyenrangúan kezelik a munka- és egészségvédelem problémáját. Korábban gyakran kerültek ellentétbe az SZMT munkavédelmi felügyelői a gazdasági vezetés- sei, mivel a vezetők csak a termelési oldalt nézték, az ahhoz szükséges feltételeket pedig elhanyagolták. A következmények súlyosak voltak — az üzemi balesetek száma nőtt, sok volt köztük a végzetes kimenetelű, egy-egy gépsor, vagy üzemrész leállítása hiányosságok miatt, ’jelentős gazdasági kárt okozott. Szőr- szálhasogatásnak tartották a felügyelők észrevételeit, s már csak akkor „kaptak észbe”, amikor megtörtént a baj. Több esetben az is előfordult, hogy a dolgozókat marasztalták el amikor pedig biztonságtechnikai „tévedés” történt.

Az iparosítás megindulása nemcsak m»i gasabb keresetet, jobb munkakörülményeket, kiemelkedőbb termelési eredményeket jelent, hanem veszélyeket is rejt magában. Nem véletlen, hogy Szabolcs-Szatmárban 1971-ben 19 halálos, 36 csonkulásos üzemi baleset történt a mezőgazdasági üzemeken kívül. A javulás már a következő évben számokban kifejezhető volt. amihez nagyban hozzájárult az SZMT munkavédelmi felügyelőinek, a helyi szak- szervezeteknek felvilágosító, nevelő munkája.

Balogh Júlia

„Babi néni”

A

tiszaszalkai elágazástól keskeny, gödrökkel tarkított út vezet Vámosatyáig. A község központjában, a fatorony árnyékában lapul a hosszú iskola. A nevelői szobában egy asztalsor előtt ül az ügyeletes tanítónő, Daróczi Róza. Az asztalon könyvek, folyóiratok és hivatalos papírok.

— A közvélemény szerint a pedagógusok júniusban lakatra zárják az iskolát és szeptemberig semmire nincs gondjuk.

— Nem így van — kezdi a lány. Hetente két délelőtt ügyeleti szolgálatot kell adnun\. Ilyenkor figyelünk a telefonra, ha kell, hivatalos ügyeket intézünk, esetleg a szülőkkel, vagy a gyerekekkel tárgyalunk a tanítássrl kapcsolatban. Közben persze lehet olvasná kartávolságnyira van tőlem a könyvespolc. Nem unalmas az ügyelet, mert az udvaron van az óvoda és a kicsinyek kiáltozása, sőt beszéde is behallik az ablakon.

A gyerekek Daróczi Rózát Babi tanító néninek, vagy egyszerűen. „Babi néninek” becézik. A közvetlen kapcsolattal nem élnek

vissza, és talán nem csupán azért, mert hat vagy hét évesek. Tisztelettel ejtik ki a becenevet, szorgalommal tanulják a betűvetést és a szótagolt olvasást. Most hosszan pihen a pedagógus is, a diáksereg is. Ezt a hosszú szabadságot sokan irigylik — a pedagógustól.

— Pedig nem lehet egyértelműen irigyelni. Júniusban már annyira fáradt voltam hogy este 8-kor ragadt le a szemem. Barabáson lakom szüleimnél, döcögős buszon járok ■be tanítani. Június elején nagyon vártam a szünidőt, a pihenést, most meg már szeret- -óm, ha szeptember volna. Mex't egv kicsit bizony tétlenségre vagyok ítélve, szabad időm c ak részben tudom hasznosan eltölteni. '

— Például mivel?

— Az olvasás mindig hasznos. De az ál- . idő olvasás káros is lehet. Sajnos, ennek a nyárnak az első fele a pedagógusoknak sem kedvezett. Szinte szobafogságban voltam. Az egyik újság Fürge ujjak című rovatában olvastam a subaszőnyeg készítéséről. Aztán a r issz időben elkezdtem subaszőnyegeket készíteni. Ennek még hasznát vehetem... Pihen- gettem is az idegfeszítő tanév után, rámfért Van egy kis gyümölcsösünk, néha ott is találok munkát. A konyhakertben és a virágoskertben pedig gyakran tudok magamnak elfoglaltságot találni.

Nem túlzás azt állítani, hogy Barabás a

beregi táj egyik legszebb pontja. A gyönyörű erdők, a szőlőjéről híres hegy, és a nem is túl messze kéklő Kárpátok teszik széppé. De ráérő barátnők, vagy kolléganők nélkül talán a táj szépségeit sem lehet kihasználni.

így van. Egyedül sehová nem mehetek. Egyik kolléganőm Varsányban lakik, a szünidőre hazament, egy kolléganőm férjhez ment, egy éppen esküvője előtt áll. Egyedül el sem utazhatok, mit mondanának rólam a faluban? öcsém az idén érettségizett, hiába van motorkerékpálja, a rossz idő miatt eddig nem tudott bevinni a naményi strandra. Az iskolával csoportosan a Balatonra akartunk menni, de későn jelentkeztünk és nem kaptunk helyet. Ősszel és télen a Déryné Színház havonta látogat Barabásra, nyáron még színházba sem mehetek. Ugye, már nem is olyan irigylésre méltó a hosszú szabadságom?

— Részben igen. Az igazgatójától tudjuk a bécsi utat...

— Valóban, ez vigasz, ez irigylésre méltó: augusztus 19-én a Pedagógus Szakszerve zet segítségévei Bécsbe utazom. Azért is öröm ez számomra, mert még nem jártam külföldön. Kivéve a magyar—szovjet határ túlsó oldalán fekvő Mezőkasszonyt, ahová gyermekkoromban vittek rokonlátogatásra.

— Mégis, szívesen lakik és szívesen dolgozik itt?

— Soha nem vágytam városba. Amikor

a tanítóképzőt végeztem, akkor még Nyíregyháza is alig volt város. Jó itt lakni a Kárpátok tövében, az erdő közelében. Jó a kapcsolatom a szülőkkel és a gyerekekkel. Nem vágyom el innen. Pedig pedagógus hiánnyal küszködünk, plusz munkám is akad. Igazgatóm már hirdetéssel akar nyugdíjasokat ide csalogatni. Ráérő időmben azon töprengek, hogy szeptembertől talán másodikosokat és harmadikosokat is tanítok, erre fel kell készülnöm, még a szünidőben, amely nekünk augusztus 25-ig tart. Tehát nem szeptemberig! Bizakodó vagyok a jövőt illetően. Már elkezdtem a KRÉSZ-t és a műszakit tanulni. A jövő nyáron talán le is vizsgázom mindkét könyvből, mert a közeli években öcsémmel közösen autót veszünk. Akkor már könnyebb lesz kimozdulnom otthonról.

„Babi néniben” a magány, az , elégedettség és az elégedetlenség érzése keveredik. Talán azért is, mert az ügyeleti szolgálatnak vége. Nem várja meg a délutáni buszt, kerékpárra ül és hajt Barabás felé.

Útja hűvös erdők közt vezet.

w^brúdi Lajoo