Kelet-Magyarország, 1974. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-11 / 187. szám
Yff*. attfussfűj Iff RELET-M AGYA rtUíltóÁCf - VASÁRNAPI MELLÉKLET t.cmt Arányok Pénteken este fél hét után öt perccel mai bizonyosan sokan ültek az országban a tele- .vízió képernyője előtt. Az „öt perc meteoro- logia című műsorban egy, a legfrissebb divat szerint, ugyanakkor lezseren öltözött fiatalember vezette be a nézőt. Megtudtuk tőle, hogy a fővárosban nagy eső esett, hogy az emuerek várják a napsütést, hogy Siófoknál 70 kilométeres a szél erőssége, de a víz azért fürdésre alkalmas. Ezek után következett Európa időjárása, amit a riporter a következő összekötő szöveggel látott el: „Sokan érdeklődnek a Meteorológiai Intézettől az iránt, hogy milyen az idejük az Olaszországban üdülő hozzátartozóknak.” Amikor a meteorológia erre is választ adott, következtek a hasonló kérdések Spanyolországról, a Feketetenger partjáról és így tovább és így tovább. A nézők többségét bizonyára megnyugtatta az utolsó hír, hogy az elkövetkező harminchat órában is változékony lesz hazánk időjárása. Ezzel véget is ért az öt perc. De bizonyosan akadt olyan néző is, aki arra gondolt: jó, jó, hogy az a néhány száz hozzátartozó megnyugodott, mert megtudta, hogy Olaszországban és Spanyolországban is erősen tűz a a nap, esőtől, záportól és zivatartól nem kell tartaniuk az Adriában, vagy a Földközi-tengerben lubickoló rokonoknak, ismerősöknek. A televízió az ország nagy nyilvánosága előtt adott választ az aggódó százaknak. Hogy az országban élők, akik autóbuszokat, kamionokat, vonatokat vezetnek, kombájnokon, traktorokon ülnek, gyárakban szenvednek a forróságtól, vagy a hivatalokban törlik homlokukról az izzadtságot — milyen időre számíthatnak —, ezt már nem firtatták a meteorológiánál. Nézőpont dolga, hogy kiknek jó a nagy meleg és kiknek rossz a pillanatnyi zápor és lehűlés. Mert az sem rossz, ha a nagynéni megtudja, hogy hány fokos melegben füröd- het a Földközi-tengerben az unokahug. De az sem lenne megbocsáthatatlan, ha egymillió tévénéző megtudja: hány fokban izzad a kom- bájnos, s azt is, hogy mit várhat a mezőgazdaság, lesz-e mondjuk gyümölcsérlelő napfény, vagy várhatnak-e egy kis hűvöset is a fülledt levegőjű gyárakban? Bizonyosan többen szeretnének az utóbbiakról hallani. Baj lenne az arányokkal, hogy mégsem ők kapták a választ? Az embernek pontosan ilyen az érzése, ha egy-egy tévé-divatbemutató alkalmával a nézők milliói előtt vonultatják fel az OKISZ Labor legújabb kreációit, a kis- és nagyestélyiket, a banánszoknyát és a többi kollekciókölteményt. Ott is akad, aki így tolmácsol: ezt és ezt a dolgozó nőknek ajánlják. Ez esetben sem kérhetjük számon, hogy miért _ nem Hotschild Klára tervezte mondjuk a Nyíregyházi Konzervgyár lányainak és asszonyainak munkaruháját. De valahogy mégis torz a hallás, valami baj van az akusztikával. Az ember lassan nem igen érti, hogy az ő helye rossz a világban, vagy a világot tolmácsoló valaki rugaszkodott el a valóság talajáról. A Női Ruha Nagykereskedelmi Vállalat (NÖRENVÉ) a múlt héten mutatott be — a nyilatkozatok szerint vonalakban, sőt árakban is szolid — lányka-, kismama- és nagymamaruhákat. Dicséretes törekvés, csak van egy alig észrevehető szépséghibája. A bemutatót ugyanis a Gellért-szállóban és nem mondjuk valamelyik kerületi művelődési házban, vagy urambocsá’ a Budapesti Harisnyagyárban rendezték meg. Pedig az utóbbi helyeken is vannak lányok, kismamák és nagymamák. Es. még könyebben is hozzájuthattak volna az őket is érdeklő látványhoz, mint az említett uxusszállóban. Hirdetik azután mostanság a fiataloknak í butikokat, amelyek Pesten és a Balatonnál alálhatók. Vagyis nehezen hozzáférhető he- yeken és semmivel sem könnyebben hozza- iérhető árakkal. A sornak azonban még nincs rége. Még sok mindennel bizonyíthatnánk, íogy itt-ott bizony elveszítjük az arányérzé- rünket. Millióknak hirdetjük azt, amit eleg .enne ajánlani százaknak. Mert bár a lehetőségek és az igények nálunk tömegméretekben s nőnek — a többségnek még nem telik arra, nogy a Váci utcáról öltözködjék. Emiatt azonsán nem szabad boldogtalanoknak éreznunk magunkat, hiszen szépen és divatosan olto- sünk így is — akik külföldön járták bizonyíthatják. Talán nemcsak a legdrágább olasz cipőben érezheti jól magát a munkaslany vagv egy érettségi ballagás sem csak akkor kifogástalan, ha a lányok, vagy a fiuk a legújabb fazonú és legdrágább angol szövetből kérik a szülőktől az egyenruhát. Tálán.. Nem baj az, ha szerényebbek, szolidab- bak vagyunk. Az életszínvonal mércéjét nem az mutatja, hogy a párizsi divat egy hónapon belül eljut-e a Nyírségbe. Meg vagyunk enélkül is. Ha hagynak— Kopka János VALTOZÖ világunk A villamosság: kultúra, ipar Tizenegy évvel ezelőtt, 1963. augusztus 20-án fejeződött be az országban a faluvillamosítás. Aporliget községben gyűlt ki ez al- calommal a fény. Nevezetes dátum ez megyénknek, mint ahogy azt is tudjuk: hazánkban először 1888-ban Mátészalkán világítottak villamosenergiával. E szolgáltatás csak ideiglenes jellegű volt, amelyet követett 1897. január 17-én a Nyíregyházi Villamos- sági Részvény Társaság megalakulása. A vil- ' lamosenergia szolgáltatás egy 100 lóerős generátorral, a jelenlegi erőmű telephelyén indult meg. Ezelőtt 78 évvel Nyíregyházán a nagyobb forgalmú helyeken 30—35 méter távolságra, kisebb forgalmú helyeken 40—45 méterenként helyeztek el izzólámpa szolgálta korszerű világítást. Ezenkívül 3500 magánfogyasztó kapcsolódott be, mintegy 60 000 kilowattóra fogyasztással az áramszolgáltatásba évente. 1911 után kapcsolódik be az áramszolgáltatásba Nagykálló, majd 1926-ban Kállósem- jén, Biri, Balkány, Szakoly. 1928-ban megépül a kisvárdai távvezeték is. 1933-ban a fogyasztók száma még mindig csak 10 950 darab volt. A felszabadulás után — a helyreállítás befejezésével, — 1948-ban indult meg megyénkben a faluvillamosítás. Amíg 1888-tól 1945-ig 58 községben jutott el a fény, addig a felszabadulás után 16 év alatt 179 községet villamosítottunk. A megye községeinek villamosításával leraktuk az alapját annak, hogy a kultúra minden lakásba eljusson, hogy mezőgazdasági üzemeink a villamosenergia fel- használásával a legkorszerűbb termelési megoldásokat választhassák; hogy a megyénkben lévő munkaerőt az Idetelepülő ipari üzemekben foglalkoztatni tudjuk. 1948-tól 1950-ig megyénk villamosenergia ellátást Nagyecseden, Nyíregyházán, Kisvárdán, Vásárosnarnényban, Tiszavasváriban üzemelő kisebb villamosenergiát termelő gépek látták el. Ez 1950-ben már nem tudta kielégíteni a szükségleteket, sem mennyiségileg, sem minőségileg, — gyakoriak voltak az üzemzavarok. E hiányosságok kiküszöbölésére, — a Nehézipari Minisztérium műszaki fejlesztési koncepciója alapján — létrejött az egységes magyar villamosenergia rendszer. Ez a rendszer magába foglalja az ország ösz- szes erőművét, és áramszolgáltató vállalatát, s kapcsolódik a szomszédos országok villamosenergia rendszeréhez is, ezáltal üzembiztonsága nagymértékben javul. Létrehozása óta Magyarországon nagy területre kiterjedő villamosenergia kiesés nem volt. Ezáltal jött létre a megyénkén áthúzódó, a Szovjetuniót és Magyarországot összekötő kooperációs távvezeték, a 400 kV-os, és a 220 kV-os távvezeték. Nyugodtan mondhatjuk, hogy az ország legnagyobb „erőműve” Szabolcs-Szatmár megyében van, s ezáltal villamosenergiában leggazdagabb megye Szabolcs-Szatmár. A megye kiemelt fejlesztése jól megfigyelhető a villamosenergia felhasználással is. Országosan a villamosenergia-felhasználás 10 évenként duplázódik, míg a duplázódás Szabolcs-Szatmár megyében 5 év. Várható, hogy a következő időszakban ugyanez a meredek felfutás Jelentkezik a fokozódó urbanizáció és életszínvonal emelkedése miatt is. Mondhatjuk, hogy a villamosenergia felhasználásának növekedése e területen úgy jelentkezik, mint egy lázgörbe. Ha a villamosenergia fel- használás magasabb az átlagnál, ez azt Jelenti, hogy ennek a területnek az Iparosodása, életszínvonala nagyobb mértékben növekszik, mint a többi területé, de fordítva la igaz: amennyiben visszaesés van, erre fel kell figyelni, a visszaesés valamilyen alapvető hibára mutat. Megyénk mezőgazdasági jellegű. Az elmúlt 5 évben s várhatóan a következő években az iparosodás nagyobb mértékben nőhet, hiszen a Szovjetunióból származó nyersanyag, energia — (akár villamos, akár gáz, vagy olaj) importhoz közel vagyunk. Ennek megfelelően a megye még mindig meglévő felesleges munkaerejét itt célszerű felhasználni. Az energiabázisra, illetve nyersanyagbázisra kiépített új üzemek ezt az energiafelhasználást még tovább erősíthetik. Ha ezeket figyelembe vesszük, akkor a villamosenergia szolgáltatást végző áramszolgáltató vállalatnak —, amely a mi területünkön a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat —, ennek megíelelően kell a műszaki fejlesztést, a munkaszervezést, a vállalatvezetését megoldani. Az áramszolgáltató feladata, hogy a területén lévő ipari, mezőgazdasági, háztartási, valamint egyéb fogyasztókat a szükségletüknek megfelelően lássa el megfelelő minőségű és mennyiségű villamosenergiával. Ezt a villamosenergia szolgáltatást a leggazdaságosabb módon kell elvégeznünk úgy, hogy ne csak a saját dolgozóink nyereségét, jövedelmét növeljük, hanem az népgazdasági szinten is hasznos legyen. Legkézenfekvőbb az, hogy a WO kV-os távvezetékeket, alállo- másokat, valamint 20 kV-os, 10 kV-os, illetve kisfeszültségű hálózatainkat, transzformátor állomásainkat az egyre növekvő igényeknek megfelelően rekonstruáljuk, építsük újjá. Ennek érdekében vállalatunk a megye területén évenként saját fejlesztési alapjából mintegy 30 millió forintot fordít a hálózatok rekonstrukciójára. Ezen kívül az idetelepülő Ipari üzemek, területünkön lévő tanácsi, Illetve egyéb közületi intézmények megrendelései alapján további hálózatbővítésekkel is foglalkozunk. Ez éves szinten további 50 millió forintot jelent. / 1969-től 1974-lg vállalatunk nagy teljesítményű 120 (középfeszültségű ^állomásokat és hozzátartozó vezetékeket épített Nyíregyházán, Mátészalkán, Fehérgyarmaton, Kis-" várdán, összesen mintegy 300 millió forint értékben. É hálózatépítési munkák során dinamikusan nőtt a kezelésünkben lévő állóeszköz érték, illetve az ellátandó fogyasztók száma. így 1960-ban 3062 kilométer hosszú hálózatot üzemeltettünk, 1973-ban már 6420 kilométert. 1960-ban 12 300 darab közvilágítási lámpát üzemeltettünk, 1973-ban 45 329 darabot. A megye területén lévő fogyasztók száma 1960-ban 70 389 darab volt, 1973-ban pedig 162 463. Hálózati berendezéseinken fogyasztóinknak 1968-ban 154 millió kWó-t szolgáltattunk, 1973-ban 377 millió kWó-t, amiből 10 százalékot mezőgazdasági üzemek, 50 százalékot ipari üzemek, a többit a háztartási és egyéb fogyasztók használták fel. A villamosenergia szolgáltatást fogyasztóinknak úgy oldjuk meg, hogy évről évre az értékesítés átlagos egységára állandóan csökken. Ez érvényes nemcsak a háztartási, hanem az ipari és mezőgazdasági fogyasztókra is. Míg 1970-ben az értékesítés átlagos egységára a megye területén 1 forint volt, addig 1973-ban 95 fillér, és várhatóan 1974-ben 90 fillér lesz. A szolgáltatott villamosenergia mennyiség növelésével egyidejűleg úgy növeljük a vállalati nyereséget, hogy közben egységárainkat átlagosan csökkentjük. ; ~ -- " Ez két ok miatt Jön létre: a háztartás fogyasztóknál a fogyasztott mennyiséggel aj úgynevezett „tömb feletti”, kisebb egységára, hányad részaránya nő. Ipari és mezőgazdasá gi üzemeink pedig egyre több és kvalifikál tabb villamos szakemberekkel rendelkezne)! és a villamosenergia gazdálkodáshoz jobbár értenek, ezáltal igyekeznek a berendezései)! kihasználását növelni. Az ipari üzemek vil lamos szakembereinek továbbképzésébe» nagy szerepet vállal magára a megyében meglévő Elektrotechnikai Egyesület, amelynek bázisa szintén a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat. Az áramszolgáltató vállalal célja a fogyasztók megfelelő mennyiségi é* minőségű villamosenergiával történő ellátása a leggazdaságosabb megoldás mellett. Enne! érdekében nagy gondot kell fordítanunk tehál az üzemzavarmentes áramszolgáltatásra hogy fogyasztóink a legkisebb ideig legyenek e’látás nélkül. Ez lényeges, nemcsak vállalati árbevétel, hanem népgazdasági termelői berendezések kiesése miatt. Míg 1 kWó kiesés vállalati szinten körülbelül 1 forint árbevétel kiesést jelent, addig népgazdasági szinten elérheti a 30—50 forintot is. Ennek érdekében olyan új műszaki berendezéseket kell alkalmaznunk, amelyek kevés fenntartást Igényelnek, automatizáltak. így az 1973-ban üzembe helyezett nyíregyházi 120/10 kV-os alállomás, amely ma Nyíregyháza város villamosenergia ellátásának alapját képezi, teljesen automatizált megoldású, amely önműködően hárítja el az üzemzavarok 90 százalékát. Ilyen alállomást fogunk létesíteni 1980- ig Nyíregyházán az erőműnél, amelynek fejlesztésével 1975-ben már egy 8,5 MW-os áramfejlesztő generátor 1» működni fog, s amely nagymértékben növeli a vároa villamosenergia ellátását is. Fontosnak tartjuk, hogy fogyasztóinkkal a kapcsolat állandó és jó legyen, Ennek érdekében a Magyar Villamos Művek Tröszt irányelvei alapján szervezeti módosítást hajtottunk végre, melynek keretén belül a megyében két üzemigazgatóság, a nyíregyházi és mátészalkai alakult. Ezekhez az üzemigazgatóságokhoz tartoznak a kirendeltségek, amelyek a fogyasztókkal a kapcsolatot közvetlenül tartják. Az eddigi tapasztalatok az új szervezeti formával kapcsolatosan kedvezőek, hiszen a kirendelt 20—30 fős létszámát kvalifikáltabb vezetőkre bízhattuk, a gépesítés fokát növelhettük és dolgozóink szociális körülményeit javíthattuk. Ezeket a kirendeltségeket ultrarövid hullámú adó-vevő berendezésekkel szereltük fel, így a munkát végző szerelőkocsikkal bármelyik pillanatban állandó rádióösszeköttetést valósíthatunk meg. így könnyebbé vált dolgozóink munkája, de gyorsult az üzemzavar elhárítás ideje is. Tervünk, hogy az V. ötéves tervben úgynevezett „kihívásos fogyasztói hiba elhárításit végezzünk. Ez azt jelenti, hogy a fogyasztó telefonon, vagy személyesen tett bejelentésével egyidejűleg kocsijainkat a hiba helyére tudjuk irányítani. Ez hasonló elképzelés a mentőszolgálat rendszeréhez. Ehhez természetesen az is szükséges, hogy a megyében a postai hírközlő hálózat javuljon, és a fogyasztók panaszukat annak fellépésekor velünk közölni tudják. Az áramszolgáltatás csak ügy tud a mindenkori igényeknek megfelelő megoldásokat kidolgozni, ha pontos és korszerű fejlesztési terveket dolgozunk ki. Ennek érdekében a megye iparfejlesztési és urbanizációs elképzeléseinek megfelelően prognózist dolgozunk ki egy-egy terület várható villamosenergia igényeinek felderítésére. Nagyban segíti munkánkat, hogy a Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács már rendelkezik hosszútávú Iparfejlesztési koncepciókkal. Ezeknek megfelelően tervezzük alaphálózataink elosztóhálózataink továbbfejlesztését Nyírbátor, Vásárosnamény, Záhony térségeiben. Tm ább folytatjuk Nyíregyháza, Kisvárda fejlesztését, hogy az idetelepülő üzemek, val<v**-.it a meglévő ipari, mezőgazdasági és báríjirtási fogyasztók igényét bármikor ki tudjuk elégíteni. Vállalatunk kollektívája a műszaki-fejlesztési, az üzemszervezési koncepciók segítségével ezt a feladatot úgy igyekszik ellátni, hogy közben évenként a 20 százalékos villamosenergia értékesítés növekedés mellett, létszámunkat csak 1—2 százalékkal növeljük. A hálózati létesítéseken túlmenően, különösen az V. ötéves tervben telephelyi bővítéseket Is kell végeznünk, főleg Nyíregyházán, amely a megyeszékhely távhő-ellátását is biztosító er5- mű fejlesztésével együtt történik. 1888 óta, illetve az utolsó község, ApoH Üget 1963-ban történt villamosítása óta aa egész országhoz hasonlóan, a villamosenergia szolgáltatás megyénkben is nagy utat tett meg. Ez jelentős áldozatot követelt, de a fogyasztóink által igényelt villamosenergiát biztosítani tudjuk és fogjuk tudni az elkövetkező időszakokban is. A megye iparosodásának nem lesz akadálya soha a villamosenergia hiánya, sőt a területünkön áthúzódó villamos-, gáz- és olajvezetékek, valamint a közeli import nyersanyagforrás egyenese» magával hozza a kedvező ipartelepítést is. Csathó Jáneé Munkában a táwezelék-épitők. (Elek Emil felvétele)
