Kelet-Magyarország, 1974. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-10 / 186. szám
*KTV. augusztus T». KIÉT FT MAGYAROKBA« 9. oMal Üzemeink életéből Félidőben KÖZEL FÉL ÉVE MÁR, hogy Szabolcs-Szatmár megyében is csatlakoztak a dolgozók a budapesti üzemek és az országos nagyvállalatok által kezdeményezett versenyhez. A XI. pártkongresszus üdvözlésére, hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére tett munkafelajánlások első szakasza a fél éves eredmények értékelésével lezárult. S elmondhatjuk jó eredménnyel. Néhány hónap alatt olyan lendületet vett a verseny, hogy — egy-két eset kivételével — szinte a megye minden vállalatánál, gyárakban és üzemekben túlteljesítésről beszélhetnek. Külön, külön, felsorolni lehetetlen a vállalásaiknak eleget tevő kollektívákat, de az elért sikerről mindenképpen beszélni szükséges. Nem nagy számok ezek külön-külön, csupán fél, egy, vagy legfeljebb két százalékos eredménynövelésekről, termelési érték többletről lehet szó a legjobb esetben is. Sok kicsi azonban sokra megy. Ebben az évben a megye ipara például eléri a tíz- milliárdos termelési értéket, melynek jó része — hiszen augusztust írunk — . már múltidőben jelentkezik. Csupán fél százalék esetén is — mert minden munkahelyen tettek vállalást a dolgozók — több, mint húszmilliós többletteljesítésről van szó. Hogy csak néhányat említsünk: a nyírbátori növényolajgyár több, mint ötmillió forint értékű túlteljesítést vállalt, melynek időarányos részét teljesítették. Többmilliós többleteredményről érkezett hír a Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalattól is, amely máris-felül van a vállalt értéken. Túlteljesítették vállalásaikat zömmel az építőipar, a szállítás, a mező- gazdaság, a kereskedelem területén dolgozók is. Alkatrészek, gépek, berendezések, üzemépületek, lakások készültek el gyorsabban, javult az ellátás, s nem utolsó sorban vastagodott a fizetési boríték is. BIZTATÓ KEZDET EZ a néhány hónap, amely végeredményben az első év félidejét jelenti. Reményekre jogosít azért is, mert lényegében a tavalyihoz képest is kevesebb az erre az időszakra jellemző lemaradás, az ezt követő kapkodás. Csak így tovább, de nem elbizakodva az év második felében is, hogy legyen miről számot adni a kongresszuson és a jubileumi évfordulók ünnepségein. A jó munka dicsérete SOKAN ÉS SOKSZOR ELMONDTÁK MÁR: a jó munka elismerése, a dicséret olyan igény, amelyre minden ember számot tart. Legyen az segédmunkás, vagy igazgató, előbb-utóbb elfárad, elfásul, ha a munka során tett erőfeszítéseit nem koronázza a siker élményeit fokozó elismerés. Ez sarkallhatja az embert újabb tettekre, még jobb eredmények elérésére. Kell e nagyobb öröm amikor az egyik vállalat szállítási osztályvezetője kézhez kapta azt a levelet, amelyben a közlekedésrendészet köszönetét fejezte ki, hogy az országúti ellenőrzés során megvizsgált járműveket mind rendben találták. S mivel úgy érezte, hogy az elismerés nem csak neki szólt, a levelet — kommentálva a beosztottaknak járó köszönettel — leközöltetg ' ...................... Beléptem a tisztítóba. — Szeretném elvinni az ingemet, — mondtam a hölgynek. Felnézett rám a számla- csomóból csodálkozóan és igy szólt: — Az ing helyébe adhatok két úszónadrágot, vagy ha ez nem tetszik, négy darab vadonatúj zsebkendőt. — Mi-i-i-t? — Rosszul hall, vagy nem érti? — Nem akarok hinni a fülemnek. — Csak nyugodtan higy- gyen. Én nem beszélek összevissza, — szögezte le határozottan. — Ez állami tisztító, ha nem tudná, s éppen ezé^t beszélek ilyen világosan, h( gy ne érezzék bacsapva magukat a tisztíttatók. — Rendben van, — adtam meg magam, — de tudtommal a tisztító arra hivatott, hogy tisztán szolgáltassa vissza a polgárok holmiját, nemde? — Ne filozofáljon! Viszi, vagy nem viszi? Tiudnüllik: az úszót vagy zsebkendőt? — Én az ingemet akarom! — Micsoda csökönyös ember! Hát ennyire értetlen maga? Hisz világosan megmondtam, nem? Kevés nálunk az ing. Úszónadrág azonban van. Viszi7 te azt az üzemi újságban is. Jól esik a dicséret, ha az nem is jár mindjárt anyagi juttatással. S aki tudja és akarja, az mindig megtalálja a módját, formáját és idejét. A Szabolcs cipőgyár igazgatója például tudósítót bízott meg azzal, hogy rendszeresen tájékoztassa az újságot és a rádiót a vállalatnál történt eseményekről. A hetente elküldött jelentés sorra beszámol a munka során elért sikerekről, megdicséri a munkában kitűnt dolgozókat. A tájékoztatók jóvoltából megjelenő híreknek és rövid tudósításoknak nem csak az igazgató, hanem a gyár minden dolgozója örül. A Szabolcs megyei Tejipari Vállalat igazgatója a beruházást kivitelezők üzemi újságjában méltatta az építőmunkások odaadó, lelkes munkáját. Az egyik létesítmény műszaki átadásán a — Tegyük fel: az ingem tönkrement, agyonmosták, vagy mit tudom én mit csináltak vele, de a gombjaimat csak megkaphatom? Eredeti gyöngyházgombok voltak. De nézze csak! — mutattam hirtelen a mennyezet felé. — Ott balról a második mintha az én ingem lenne.... Jól ismerem. — Meglehet. — No, ugye! — kiáltottam fel diadalmasan. — Adja csak ide szépen. — Mit képzel? Ezt az inget az az illető kapja, aki hét darab inget hozott be tisz- títtatni. Ö ugyanis két inget kap, egy úszónadrágot, no és kiegészítésül zsebkendőt. — Hogyhogy? Maga odaad_ ja másnak az én ingemet? — De drága uram, magában túlteng a ragaszkodás a saját cuccai iránt! Hát manapság szabad ezt? Kap cserében két úszót, hisz az is fontos ruhadarab. Intelligens ember ma már nem lehet úszónadrág nélkül, nemde? — Valóban, csakhogy nekem semmi szükségem rá! Nekem már van! — Nem baj. Ezzel több lesz. — Lehet, — adtam meg magam végül. — Az úszóberuházó megvendégelte az építőket, s megköszönte a szép munkát. Egy gyárvezető meleghangú levélben fejezte ki elismerését egy másik üzem kollektívájának azért, mert határidőre és jó minőségben szállították a soron kívül kért félkészterméket. SABLONT FELÁLLÍTANI NEM LEHET, mint ahogy nincs recept arra se, hogy milyen mértékű legyen az elismerés és ki, kit dicsérjen meg. Sokszor egy kollega mosolya, vagy „bókja” is ér annyit, mint egy pénztárban „átvehető” boríték. Kötelessége viszont minden vezetőnek, hogy számon tartsa, méltányolja a jól végzett munkát, s ha a „jkeret” éppen nem is engedi, legalább jó szóval köszönje meg a segítséget. Tóth Árpád nadrág a modem ember elmaradhatatlan ruhadarabja... — Na, végre csakhogy rájött! — kiáltott fel diadalinasain. — Parancsoljon — lökte elém az úszót. — Dehát én ebbe hatszor beleférek. — Na és? Fő, hogy kicsi ng legyen. Nagyból csináltathat kicsit, de fordítva? Nagyon kérem, ne szeszélyes- kedjen, különben tervteljesítésünk közvetlen akadályoztatása címén kénytelen leszek munkáltatójához panasszal fordulni. — Rendben van, de akkor legalább adjon valami jobb zsebkendőt. — Hé! kiáltott hátra a spanyolfal mögé. i— Hozzatok ki négy zebkendőt. Fogja, — pottyantotta elém. — Igaz, hogy mosatlan, de otthon majd kimossa. — Aljon meg a menet! Én már előre kifizettem a mosást. — Persze. Az ídgét. De ez zsebkendő! Nézze csak az ingét: patyolattiszta; igaz? — Tényleg! És hogy ragyog! Az én kedvenc ingem. Tiszta, mint a könny! Mint az álom! — Na ne érzékenykedjen. Fogja ezt a tollat és írja alá, hogy az ing tiszta, munkánkkal elégedett, mert tudja a mi vállavztunknak nagyon is fontos a kliens véleménye. Fordította: Krecsmáryné Baraté Rozália M. A. Vaszilevszkij: Párbeszéd a tisztítóban Az óriás csővek mozgatását speciális célgépek végzik. Szovjet hegesztők A Testvériség földgázvezeték első szakaszának építésén, amely Beregdaróctól Leninvárosig vezet, szovjet szakemberek dolgoznak. A nyírmadai telepen jól képzett hegesztők végzik a 800 milliméter átmérőjű gázcsövek összehegesztését, hogy 36 méteres darabokban, speciális gépjárműveken a földbefektetés helyszínére szállítsák. * •. Elek Emil képriportja Két kiváló hegesztő, Kuklin és Lámln. Az „ősszevarrás” előtt elektromos köszörű- A kézi hegesztés ai első munkafolyamat a vei tisztítják a felületet csövek összeállításánál. A munka nehezét az automata hegesztőbere ndezés végié-
