Kelet-Magyarország, 1974. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-07 / 183. szám
?974. augusztus 7. KELET-MAGYARÖRSZÄÖ 5. «Mal HAT LÁNY ALMAI Az utolsó tanév előtt Tizenhét évesek, érlelődő terveik még kialakulatlanok, könnyen lelkesednek, s ugyanolyan könnyen elkeserednek, olyanok, mint a szarvait hol kérkedve mutogató, hol meg félszegen visszahúzó csigabiga. Az utolsó, a legbecsesebb vakációt töltik a legnehezebb év, a középiskola befejezése és az érettségi előtt. A nyíregyházi tanárképzőn, ahol főiskolai előkészítőn vettek részt, néhány napja beszélgettünk. Hatan ültek körültöttem, hatféle egyéniség, egyetlen közös vonással: valamennyien eldöntötték már, hogy a tanárképzőre jelentkeznek. Ki azért, mert rendkívüli elhivatottságot érez a pedagógus pálya iránt, ki meg azért, mert jó lesz a bizonyítványa, s valahol ió lenne továbbtanulni. Hatan négy középiskolát képviselnek, s egy kicsit társaik nevében is beszélnek. A nagyecsedi Orosz Erzsébet például egy osztályfőnöki órát említ, amikor meghatározott idő alatt, pusztán a tájékozottság kedvéért fel kel- lett sorolni, milyen szakmákat ismernek. — Szinte el sem merem mondani, milyen volt az eredmény. Harmadik gimnazisták, egy perc gondolkodási idő, s mindössze négy-öl szakma. Csak olyanok, amelyekkel a környezetünkben találkozhatunk. Nem kell magyarázgatni, milyen nehéz a pályaválasztás egy ilyen osztályban. Nincs annyi íróasztal A nagykállói Korányi két diákja, Vámos Erzsébet és Kerezsi Ildikó is hasonló tapasztalatokról számol be. Kevés választási lehetőséget ismernelf, a pályaválasztási felelős munkáját is végző tanárnak Ideje' sincs egyenként mindenkivel elbeszélgetni. A kisvárdai Császyból érkezett Dudás Márta és Szalai Mária már sokkal több eredménnyel dicsekedhet, náluk nagy szerepet kap osztályfőnöki órákon a pályaválasztás. — Az a baj — folytatja a nagyecsedi kislány —, hogy osztálytársaim nagy része nem is tud mihez kezdeni magával. Annyi íróasztaí nincs, mint amennyien végzünk. Olyan falusi gimnáziumban pedig, mint a mienk, azért is idegenkednek a fizikai munkától, mert mit szólnak majd; ezért jártunk négy évig iskolába? S ahogy társaik helyzetét, terveit megtárgyalják, egy kis önvizsgálatra is sor kerül; vajon ők hatan miért döntöttek a tanárképző mellett? Ismerik a statisztikai adatokat az egyetemekre, főiskolákra való túljelentkezésekről, tudják, hogy nehéz a felvételi. Megpróbálják. A nagyecsedi Orosz Erzsébet meg nem döntötte el, milyen céllal. Orosz—történelem szakra jelentkezik, s bár a pedagógus pálya is vonzza, inkáob magát a két tantárgyat szereti. . Márta terve ö tehát még nem döntött. S a többiek? Dudás Márta például mindig arra vágyott, hogy egyszer majd egy nagy könyvtárban dolgozik. — Bármerre járok, osztálykirándulással, vagy egyedül, mindig megkeresem a könyvtárat, megkap a hangulata, van valami jellegzetes varázsa, s mindig arról álmodozom, hogy egyszer egy ilyen nagy könyvtárban dolgozom majd, pakolgatok, rendezgetek. Sokszor figyelem az iskolai könyvtárosunkat is, hegy csak ránéz a diákra, s szinte kérdezés nélkül tudja, mit ajánljon, mit olvastasson. Márta, N a könyvek szerelmese magyar—történelem szakra jelentkezik, bár tudja, hogy nehéz, ez az egyik sláger szak. Röpködnek a válaszok, mind humán szak, egyedül a vencsellői gimnázium tanulója, Imre Katalin készül olyan szakra, amelyrt évek óta csekélyebb az érdeklődés. Matematikát és kémiát szeretne tanulni és ta nítaní. Elszántan készül a pályára, s hozzáteszi azt is hogy nagyon régen. A pedagógus hivatás nehézsó-oeit és szánségeit naponta megfigyelheti, óvónő Hiesanyja örömeiből és gondjaiból. Kerezsi Ildikó, a nagykállói kislány mintha vizsgadolgozatot írna, tisztán és tökéletesen fogalmaz a célról, amit szeretne elérni. Nyolcszoros túljelentkezés — Sohasem tudnám magam elképzelni egy város, vagy egy nagyobb település iskolájában. A pedagógus legszebb célja szerintem az, s ezt szeretném elérni, hogy meg tudjam Bontani egy zárkózott falusi, tanyai gyerek magányát, s ezt úgy tudja tá- gítani, hogy az a gyerek fogékony lesz az egész világ iránt. A tiszta gondolat, a világo- : san látott cél ellenére Ildi az ' egyetlen, aki a kudarc esetére is felkészült. önmagát kellett felkészítenie, hiszen tudja, hogy a szakra, amire jelentkezik, legalább nyolcszoros a túljelentkezés. — Megpróbálom képesítés nélkül, s ha ez sem sikerülne, valamelyik gyárban keresek majd munkát. Az íróasztalt nem nekem találták ki, nem tudnék egy helyben maradni. A fizikai munkával, mint utolsó lehetőséggel már Dudás Márta is barátkozik, a konzervgyárat nézte ki, ott dolgozik a nővére is, s aztán később újra nekivágna a felvételinek. A többiek nem készültek még fel arra az esetre, ha a felvételi nem sikerül. Két társuk töprengése nyomán formálódnak, alakulnak a tervek, lehetőségek szakmákról, munkahelyekről, ahol el tudják magukat képzelni. Röpködnek a szavak, mind olyan szakma, amelyben egy-egy megye csupán néhány embert foglalkoztathat: — idegenvezető, újságíró, tolmács, majd a végső lehetőség, valahol, egy Irodában. Többször megállapították már, milyen tájékozottak, felkészültek a mai fiatalok, tudásuk mennyivel bővebb, érdeklődési körük mennyivel tágabb a korábbi hasonló korú nemzedékekénél. Ez a hat lány is ilyen. Szépen fogalmaznak, választékosán beszélnek, tájékozottak az előírt tananyagból, a kapcsolódó tudományágakból, figyelik a napi, aktuális eseményeket. Az a valami, ami hiányzik, éppen a leghétköznapibb dolgokban való jártasság, a , munkába állással, a munkavállalással, az egy év múlva elkövetkező „kirepüléssel” kapcsolatos, ha majd el kell hagyniuk a biztonságot adó iskolát. Hátrányos helyzetűek Valamennyien hátrányos helyzetűek, ezért vehettek részt a tanárképző KISZ- eslinek előkészítőjén. Sorba mondják a szülők foglalkozását: nyugdíjas, tsz-tag, betanított munkás, éjjeliőr, portás, telefonkezelő. Általánosítani természetesen ebből a kis beszélgetésből nem lehet. A megfoghatatlan cél, a felkészületlenség arra a lehetőségre, ha a főiskola nem sikerül, mégis jelez valamit. Ezeknek a hátrányos helyzetű fiataloknak különösen nagy szükségük van arra, hogy a szülői házban kapott „alapokon” túl, máshonnan is kapjanak — az eddigieknél több — segítséget. A nem is sokára kezdődő tanévben — utolsó lehetőségként — az életre is nevelő iskolától. Baraksó Erzsébet NYÍREGYHÁZA KÉT ARCA. Mindkettő ismerős és mégis furcsa így egymás mellett. Régi, nádtetős házak a Rózsa utcán. A városaiapítókra emlékeztetnek. Toronyházak a Jósa- városban. Ezek már c dinamikusan fejlődő megyeszékhely jelképei. (Hőmmel József felvételei) Időjárás, áramszolgáltatás Hibajavítás Közismert, hogy az élelmi- szeripari üzemeknek és a mezőgazdaságnak milyen károkat okozott a szokatlan hűvös, csapadékos nyári időjárás. Más területeken is csinált „rendbontást”. Erről beszélgettünk Papp Gáborral, a TITÁSZ Vállalat nyíregyházi üzemigazgatóságának osztályvezetőjével. — Voltak és vannak az idei nyáron gondjaink, hi- szén a fél megyében légvezetékes hálózat van és itt gyakoribbak az üzemzavarok. A vihar általában a vezetéken lévő szigetelőket ron_ gálja meg. — Mennyi ideig tart a hiba megkeresése és ja- vitása? — Felezéses módszerrel keressük az üzemzavar helyét. Ez azt jelenti, hogy az adott vezetéket két részre osztjuk, majd amelyiken a készülék jelzi a hibát, megint két részre és addig megyünk amíg el nem érünk a hiba helyéig. Ha a városban történt az üzemzavar, itt tíz—tizenöt perc, vidéken fél—egy óra alatt állapítjuk meg a vezetéken előforduló hibákat. — A megyéből a mi igazgatóságunkhoz körülbelül 100 ezer fogyasztó tartozik. Ha közületről van szó, a kisfeszültségű hibákat rögtön BU SZÓ Ilyen az ember: ha van, az a baj, ha nincs az a baj. Mármint a meleg. No de meleg ide — meleg oda utazni kell. Sőt naponta többször is. Utazunk a hivatalba, piacra s a legtöbb helyre — autóbusszal. Vannak viszont emberele — mint például Molnár Gábor és Répási András — akik- naponta 10 és~ fél órát bu- szoznak ingába Sóstó és a MÁV állomás között. Ez a foglalkozásuk. — Hány fok van a vezető fülkében ? — ötven, ötvenöt. — Fárasztó lehet... — Az. Szinte perzsel a levegő. Az' ablakot sem húzhatom le, hiszen 10 és fél órát huzatban nem lehet . ülni. Rengeteg az utas, főleg csúcsidőben, ilyenkor a menetidőt sem tudjuk tartani, s úgy elesünk a hét menetközti 10 perces pihenőtől is. — Megkönnyítené munkánkat a padló alatti motoros busz. Tudomásom szerint Miskolcon, Debrecenben, Szegeden már főleg ilyenek vannak forgalomban. Csönget a kalauz és indulunk. Nem tartom szóval tovább a vezetőt, mert feie fö- * lőtt a tábla: ,.\ VEZETŐVEL BESZÉLGETNI TILOS!” Utazókra, járókelőkre s önmagára — az emberre, az félóra alatt javítjuk. Ha a lakásokban van probléma, azt a helyi tanácsnál kell bejelenteni. Minden héten kétszer megyünk a községekbe, a hi. bák elhárítására, a városban pedig állandó hibajavító szolgálat működik. — Növekedtek-e a gondok a mostoha időjárás miatt? V — Lényegében nem, hisz a jó állapotban lévő hálózaton még vihar esetén is kevesebb hiba fordul elő, mint a rosz- szabbon. Fejlesztési tervünkben szerepel az is, hogy több helyen központi transzformá. torállomásokat hozunk létre. így ia vihar okozta kárt a hozzá legközelebb eső állomás jelzi csak, és a többi helyen az arámszolgáltatás zavartalanul folyhat tovább. — Ma már nekünk az számit „természeti csapásnak”, ha például a vihar egy fát kicsavar és a villanyvezeték, re esik. így nem is műszaki hiba okozza a rendellenes, séget. Kiépítettünk egy olyan jó vezetékrendszert, amely- ben a vihar sem sok kárt okozhat. így viszonylag nyugodtak lehetünk a szeszélyes időjárás nem befolyásolhat. 'ja a legtávolabbi községekben sem az áramszolgáltatást. T. K. N életre — vigyáz, még ha kánikula Is van... — Menetjegyet kérem megváltani! — hangzik közben a kalauz hangja. Két állomást megyünk, de már körülbelül hetvenen vagyunk. — Nem sokkal van hűvösebb itt sem, mint a vezető fülkében szólítom meg Ré■ pási Andrást, a kalauzt. — Megszoktam én már mind a kettőt — mondja, hiszen én is „pilóta” vagyok, csak olyan kevés a kalauz, hogy beugrottam jegyet kezelni. — Mikor kezdtek ? — Három óra negyvenkor. Eddig 5 fordulót tettünk, eladtam 700 jegyet, emellett sokan utaztak bérlettel is. Nem ritka nálunk egyszerre a 180—200 utas sem. — Hogy viselik az emberek ezt a túlzott meleget? — Ki hogy. Sokkal türelmetlenebbek, idegesebbek, mint egyébként. Gyakori a szóváltás. Nekem nem volt még problémám senkivel. Nagyposta, átszállás a 13-ra, olcsó a piacon a paradicsom tájékoztatja az utasokat a kalauz. Derül a busz, földobódnak egy kicsit az emberek bágyadtsá- é gukból. (timkó) G. RiidÁn: Ismerjük mi a báty ját szintén szólva semmi í ) különös nem történt a ^ hivatalban az elsza- noltatási időszakban. Egyelni a Pevcova-ügy... Mint később kiderült mindennek Zakopercsik voll az oka. Ebédidőben összefutott Szigajcviccsel a folyosón, és mintegy mellékesen megjegyezte: — Hallotta, mi történt Pev- cova bátyjával? — Mi? Ekkor Szigajevicset telefonhoz hívták. így aztán nem bolt ideje részletesen kikér- lezni Zakopercsiket. Később Szigajevics találkozott Pjotr Nyikityics Korcsokkal, és azonnal elmondta neki: — Kellemetlen dolgok történtek nálunk Pevcova bátyjával. — Lám csak! Tudtam én ezt előre! — Maga ismerte már régebben is? — Nem. De ez a Pevcova, valahogy... Ekkor odament hozzájuk Kánonává. — Úgy hallom Pevcováról beszélgetnek? Nagyszerű lány. , — Megengedem — jegyezte meg kajánul Korcsok. De a testvérkéje... Hallotta? — Pevcovával már régen nem tartom a kapcsolatot. Az első időkben több-kevésbé szimpatikusnak tűnt nekem, de aztán szakítottam vele. Délután, nem sokkal a munkaidő befejezése el'őtt a küldönc agy cédulát vitt Pev- covánhk Csebutkintól: „Sajnálom, de ma este nem tudok magával moziba menni...” Másnap a munkahelyen szárazon és tartózkodóan fogadták Pevcova köszönését. A lány nem értette a dolgot. Kérdezősködni viszont nem akart, de nem is volt rá idő. A könyvelés felé tartott, amikor megállította Karpov : — Szeretnék beszélni magával. — Tessék! — Lehet, hogy nagyon kényes kérdést érintek, de kol- legális kötelességemnek érzem, hogy figyelmeztessem magát. Hogy is mondjam,... itt a hivatalban azt beszélik... — Mit? Mondja már!. — Magával kapcsolatosan, Pevcova elvtársnő. — De hát mit beszélnek rólam? — Bocsánat, nem magáról, hanem a bátyjáról. Mintha... — Mi az, hogy „mintha”? —Nem szeretném érinteni ezt a kérdést. Az lesz a legjobb, ha bemegy a szakszervezeti bizottsághoz. Sokáig suttogtak ott bent valamiről, aztán Kapilov feltett a lánynak néhány kérdést. — Miért nem jött be hozzám előbb? — De hiszen én semmiről se tudtam! — Ki mondta magának? Karpov? Megkérdezzük tőle. — Maga kitől hallotta, Karpov elvtárs? — Csirjevtöl. Behívták Csirjevet. — Nekem Kanonova mondta. Berendelték őt is. — Semmi közöm hozzá. Én Korcsoktól tudom. Behívták Koresokot is. — Miért engem kérdeznek? Szigajevicset faggassák inkább! Behívták Szigajevicset is. — Ó, Zakopercsik találta ki az egészet. Zakopercsiket is odahívták. — Maga beszélt Pevcova bátyjáról? — Mit ebben a különös? Kérdem én, miért ne mondanám el a kollégáknak, hogy Pevcova bátyjának új talál* mánya van? Fordította: Répási Gy3rgyn4
