Kelet-Magyarország, 1974. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-06 / 182. szám

WM. augusztus ft KELET-MAGYARORSZÄÖ I Elégett keinél* Végre kedvező az idő a betakarítási munkákhoz — igazi száraz nyár van. A nagy mezőgazdasági munka azonban számos veszélyfor­rást is magában hordoz — elsősorban a tűz veszélyét. A megyei tanács mezőgazdasá­gi osztálya és a megyei tűz­oltó parancsnokság ezért fel­hívással fordult Szabolcs- Szatmár termelőszövetkezete­ihez, állami gazdaságaihoz A felhívásban hangsúlyoz­zák: a betakarítást végző emberek és gépek egyaránt „tűzbizíosak” legyenek. A dolgozók tüzrendészeti fe­gyelme rendkívül fontos — égő cigarettát, gyufát nem lehet eldobni a gabonában súlvos következmények nél­kül. Riasztó példa a gyulaház; Béke Tsz SZK—4-esének esete. Az arató-cséplő gép feszültségszabályozója rosz- szu! volt bekötve — a motor kigyulladt. Az anyagi kár harminckétezer forint. Az üzemanvagtöltéssel is nagy veszélybe hozhatlak a ter­ményt és a gépet — csak olvan helyen szabad azt el­végezni, ahol a lábon álló Vagy már learatott gabonát nem veszélyezteti. Kiemeli a felhívás a tűzoltó készülékek elhelyezésének fontosságát — m’nden gépen kell lenni tűz­oltó felszerelésnek. Vidám játszadozó gyerekek a nyírszőlős! óv ódában. (Elek Emil felvétele) Lévái Lengyelországból Határőrök ünnepélyes eskütétele Nyírbátorban Az eddigi esős idő miatt a betakarított termény javát szárítani szükséges. A ter­ményszárító berendezések fokozott igénybevétele ve­szélyforrás éppúgy, mint az esetleges túlhcvílés, vagy a tisztítatlan gabona szárítása. Július 2G-án a komorói Rákóczi Tsz-ben kigyulladt egy F—63-as Farmer szárító- berendezés. Nyolc mázsa bú­za ment tönkre amiatt, hogy a benne lévő szemét, éghető szennyeződés lángra kapott. Vitkán a Kossuth Tsz tele­pén a gemzsei szövetkezet gabonáját szárították — a terményt túlhevítették, és közel nyolcezer forint érté­kű rozs elégett. A fenti példák azt mutat­ják: sok helyütt még mindig nem tanulták meg, hogy a betakarítás-terményszárí- tás fokozottan tűzveszélyes tevékenység. Bár a vétkese­ket felelősségre vonták — az elégett gabonából már nem lesz kenyér.« (tgy.) Szabolcsiak nemzetközi építőtáborban tárőr kerület politikai osz­tályvezetője mondott. Ezután a katonai eskü le­tétele következett. Az eskü­szöveget Varga Károly ha­tárőr mondta, majd a BM. Határőrség Országos Parancs­noksága és az MSZMP ha­tárőr pártbizottsága nevé­ben Balogh Sándor ezredes köszöntötte az esküt tett ha­tárőröket. A beszédet a határőrök há­romszoros hajrája követte. A határőrök nevében Teplán Károly határőr mátészalkai fiatal az egység csapatzász­laja előtt megfogadta, hogy elődei példáján lelkesülve a katonai eskühöz híven tel­jesítik kötelességüket a haza határainak védelmében. Ezután a fiatalok díszme­netben vonultak el a csa­patzászló, a megjelent elöl­járók, vendégek és hozzátar­tozók előtt. (F. I..) órakor ebéd. 15—19 pihenés, sporttalálkozók, szabad idő, stb. 19 órakor vacsora. 19,30 zászlólevonás, 20—22 esti programok találkozók a len­gyel fiatalokkal, 22 órakor lefekvés. Ilyen a napunk ál­talában, s gyorsan telnek. Nagyon jól kijövünk a len­gyel vezetőkkel és diákjaink már az első napokban barát­ságot kötöttek a lengyel diá­kokkal, akik szintén nagyon kedvesek, vendégszeretőek. Július 29-én meglátogatott minket a KISZ KB Építőtá­borok Bizottságának munka­társa, akit elkísért a Lengyel Szövetség Központi Bizottsá­gának képviselője és a' vaj­dasági bizottság építőtábori parancsnoka. Érdeklődtek hogylétünk felől és részt vet­tek a nyitó tábori koncertün­kön. Az építőtáborok vajda­sági parancsnokával megbe­széltük a munka utáni prog­ramot. Ennek keretében 4—5 napos kiránduláson veszünk részt. Programunkban szere­pel a környék megtekintése, Balti-tengeri hajókirándulás, még egyszer Varsó megtekin­tése. Nagy-nagy izgalommal készülünk erre az útra és munkánkkal igyekszünk rá­szolgálni a jutalomra. Mivel^ a program időtarta­ma még nem végleges (4 vagy 5 nap) ezért a hazaér­kezés időoon’tja sem az. Au­gusztus 15-én vagy 15-án ér­kezünk haza Magyarország­ra”. HOBBY, Másfél éve, hogy kedvelt szenvedélyének, a bőr­díszművességnek áldozhatja minden idejét a Tiszadobon éiő Makrai László nevelő. Tizenöt évig az ifjúsági nevelőintézet orosz tanára volt, másfél éve vonult nyugdíjba. Kedvelt hobbyja a bőrdíszművesség, a kemény bőrökből plakette­ket, fali díszeket, képkereteket, ajándéktargyakat készít, amelyeket népművészeti motívumokkal díszít. Elkészült mun­káinak száma meghaladja a félezret, melyek különböző dí- szítésüek. Laci bácsit sokan megkeresik a Tiszadobra láto­gatók, gyönyörködnek munkáiban. (Elek Emil felvétele) A nyírbátori határőr ma­gasabb egység parancsnoksá­ga kiképző egységéhez be­vonult fiatal határőrök es­küt tettek vasárnap a Bát. hori István laktanyában. Megjelentek a párt-, állami és társadalmi szervek képvi­selői, a helyi üzemek vezetői. Az eskütételre nagyon sok vendég, szülő, hozzátartozó érkezett. A zászlódíszbe öltözött laktanyában a felharsanó hivójel pontosan tíz órakor jelezte az elöljáró Balogh Sándor ezredes érkezését, akinek Ágó József alezredes tett jelentést, majd a Rákó- czi-induló kísérete mellett megszemlélve a felsorakozott egységet, üdvözölte a fiatal határőröket, az ünnepélyes katonai eskütétel alkalmából. Ünnepi beszédet Tóth Lajos alezredes, a nyírbátori ha. Harminc szabolcs-szatmári diák nemzetközi építőtábor­ban vesz részt Lengyelor­szágban. A csoport vezetője, Illés Béla, a KISZ megyei bizottságának munkatársa rö­vid beszámolót küldött a Kelet-Magyarország Szer­kesztőségének : „A legfontosabbal kezdem. Mindenki egészséges és jól érzi magát. Bár-- az—idő ki­csit mostoha, mert sokszor esik, ettől eltekintve hangu­latunk kitűnő. Hosszú utazás után érkez­tünk táborhelyünkre. Varsó­ban az Egyesült Lengyel Szo­cialista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága képvise­lője várt minket, és az ő segítségével utaztunk tovább. Mivel Varsóban volt 3 óra időnk, ezalatt szétnéztünk egy kicsit a lengyel főváros­ban. Sikerült feljutni a Kul­túra és Tudomány Palotájá­nak 30. emeletére, ahonnan gyönyörködtünk Varsó szép­ségében. Ezt fáradságunk sem tudta megzavarni. Kora délután tovább utaztunk és 28-án este 7 órára érkeztünk a táborhelyre. Itt nagy sze­retettel fogadtak és azonnal elszállásoltak bennünket. Ké­nyelmes 4 személyes sátrak­ban lakunk. Táborhelyünk a Mazuri tavak gyönyörű vidékén van, Olsztyntól körülbelül 35 ki­lométerre, Wykno mellett. Megérkezésünk második nap­ján délután már dolgozni mentünk. Egy vendéglátó- egység építésén segédkez­tünk. Az azt követő 2 nap a lányok és fiúk más-más he­lyen dolgoztak. A lányok fia­tal faültetvényt saraboltak, a fiúk egy ilyen nagy terület körülkerítésén dolgoztak. Munkánk változatos és ne­héz. A brigádot felszerelték egységes munkaruhával, ami megóvja a sajátunkat. A munkahelyre naponta ki- és be gépkocsival, busszal vagy traktorral szállítanak ben­nünket —. Naponta 6-kor kelünk, 6,30-kor reggeli, 7—15 óra között munka. Közben tízórai szünet van, így a munka gyakorlatilag 6—6 és fél órát tesz ki. 15 Az elmúlt hét televíziós produkciói közül kétségkívül a keddi „Nyitott könyv” emelkedett ki, Déry Tibor „Kedves bópeer...!” c. remek­mívű kisregényének a kép­ernyőre történt adaptálásá­val. Egy nagy író vallomása az öregedés fájdalmáról, egy­úttal önirónikusan bölcs fe­lülemelkedése saját testi-lel­ki bajain a töretlenül sugárzó szellemének erejével, olykor sanyarú állapotán az alko­tásokban testet öltő feladatok találásával és vállalásával — a kisregényeknek a tévéfel­dolgozásban is maradéktala­nul érvényesült ez az általá­nosabb mondanivalója. (Mint Abody Béla mondot­ta hangulatosan jellemző utószavában, hogy a 80 éves Dérynéi sem állapot az öre­gedés, hanem feladat*) Az öregedő író, a Bópeer — após — saját fizikai rom­lásán való kesergését az al­kotás feltételeinek kedvéért önzőén magányos, látszó­lag túl kényelmes életfor­máját a mesteri nyitó kép­sorokból ismerhettük meg, amikor a kesernyésen zsém­bes, de mégis derűsen bölcs belső monológjait magnóra mondta, rögzítve egy élet ta­pasztalatait, talán a még vár­ható alkotások számára. Egy nagy színész, Páger Antal lé­ny egült át teljesen a nagy íróvá ebben a szerepben, akinek a szuggesztivitása a teljes órán át uralta a kép­ernyőt. Egyetlen bajom, hogy elhagyott engem a szere­lem...” — mondta a fiával ha­zatért ifjú francia menyének a Bópeer, akiről a fiatal­asszony kedvességétől, sugár­zó szeretetétől fokozatosan olvadt le az önző zsémbesség és akit ebben az ifjú asszo. nyiság varázsában még egy­szer megcsap a szerelem édes fúvalata, vagy méginkább az elmúlt szerelmei revalációja támad fel benne. S a Bópeer már-már feladta volna ké­nyelmes, tuxus-magányát, hogy megszeretett menye a közelében maradhasson. De megértve az élet, az érkező új élet parancsoló követelé­sét, bölcsessége ezen az újabb fájdalmon is átsegíti. A kis­regény cselekményvázából a képernyőre persze — egy­órás időtartamra — csak annyit vihetett át a szer. kesztő Katkó István, ameny- nyi ennek a folyamatnak a motiválásához elengedhetet­lenül szükséges volt. Ügy véljük, hogy ezt sikerült megoldania. Páger Antal mellett Gobbi Hilda öreg házvezetőnő (Zsó­fi) karakteralakítása nőtt föl a Déry-szöveg és az egész tévéadaptáció színvonalához. Mellettük Szacsvay László és főleg a főiskolai hallgató Jancsó Sarolta jóval színte­lenebbnek tűnt. Igaz, hogy Szacsvay szerepe talán nem kfnált elég játéklehetőséget számára, s Jancsó Sarolta le- hét, hogy alkatilag sem elég­gé megfelelő (vagy csak el- fogódott volt?) a vitálisabb- nak képzelt Kati szerepének eljátszására. Kabay Barna rendezését a produkció szín­vonala és sikere dicséri, csakúgy, mint Bónis Gyula operatőri munkáját Merkovszki Pál KELLET! A rádió irodalmi szerkesz­tői fáradhatatlanok az igazi jó művek terjesztésében. A múlt héten újabb jelentős al­kotás rádióváltozatának köz­lését kezdték el. Két rész már el is hangzott Vasco Pratolini nevezetes regényé­ből, a Szegény szerelmesek krónikájából. A firenzei mun­kás fia ebben a művében — amely pályájának egyik csúcspontja — a népet vá­lasztja főszereplőül, a firen­zei külvárosi Corno utca ve­gyes összetételű népének éle­tét használja fel arra, hogy véleményét elmondja a fasiz­musról, a kommunizmusról, a munkások, a nép életéről. Számottevő ez a regény az újrealista olasz irodalomban, annak ellenére, hogy Pratoli­ni nem tudja megmutatni — mert nem látja tisztán — a fasizmus lényegét, társadal­mi és politikai gyökereit, tartalmát. Hasonlóképpen fo­gyatékos a nézete a kommu­nizmusról is, leginkább ta­lán azért, mert igazi kapcso­latai nem az öntudatos nagy­ipari proletariátussal voltak, hanem a külvárosi elesett és fel-feltörekvő heterogén sze­génységgel, a nagyvárosi pá­riákkal. A világnézeti fogya­tékosság ellenére az olasz el­lenállásról pozitív képet raj­zol, s ha a valódi társadalmi mozgatóerőket nem is látja, az atmoszférát érezteti. Az átdolgozásból eddig hallott két rész — a forgatókönyv és a színészi játék — arra ser­kenti a hallgatót, hogy szíve­sen várja a folytatásokat. Tehetetlen-e valóban a kul­túra az üzleti szellemmel szemben? Erre a kérdésre — bár így nem tették fel — ha­tározott igenlő választ kap­tunk a pénteki Nézőpont egyik riportjának végén. Va­lóban kétségbeejtő — de mint kitűnt, csak a nem üzletem­bereknek kétségbeejtő — az a helyzet, ami a giccsek gyár­tása és forgalmazása dolgá­ban évek, évtizedek óta még ma is van. Gyártják és áru­sítják, mert sokan keresik ezeket az emléktárgyakat, nippeket és mütyüröket. Gyártják és árusítják, mert nincs erőteljes ellenőrzés (és van egyáltalán?), hogy mit és kitől, honnan rendel a ke­reskedelem, mert nem igyek­szik — a maga szférájában — befolyásolni jó irányba a közízlést, hanem inkább azt az elvet vallják: a cég azért van, hogy a vásárlók igényeit teljes mértékben kielégítse. Nem hiszem, hogy olyan re­ménytelen lenne az ügy, mint amilyennek e riport végkicsengése láttatja. Az ad­minisztratív intézkedések ön­magukban nem elegendők, ez igaz, mert mindig akad vala­ki felelős az adminisztráció­ban, aki az üzleti szemponto­kat érvényesíti elsősorban. Azonban a rendeleteknek, utasításoknak elsősorban nem a betűit, hanem a szellemét kell megvalósítani és megva­lósíttatni, mert így érvénye­sül igazán a hasznos rende­let. Ehhez pedig következetes ellenőrzés és mindenekelőtt az lenne szükséges, hogy a kulturális szerveknek ebben a kérdésben nagyobb hatás­körük legyen. Érdemes figyelni a rádió- novella-pályázatot. Az el­hangzó novellák nagyobb ré­sze mai témájú, s még akkor is szól a mi életünk fonáksá­gairól, problémáiról, ha ide­gen környezetben játszódik. Mint például Nemes László Dátumvonal című novellája, amely ugyan igen régi köz- mopdást választott mondan­dójául, amerikai szereplők­kel, mégis a mi életünkben is gyakran jelentkező pénz­központú szemlélet érvényes­ségét tagadja élvezetesen megírt módon. Básti Lajos sodró erejű felolvasása (nem: játéka!) segített a hallgatói képzeletnek meglátni és meg­érezni azt is, ami a szöveg mögött van. Seregi István

Next

/
Thumbnails
Contents