Kelet-Magyarország, 1974. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-04 / 181. szám

fH74 swfüszfüs 1;

lTBT.CT-MAGYÄRÖRSZA«? - ^ÄSÄRNAPT MÜfZfiKTS»

f.diatä

VÁLTOZÓ VILÁGUNK

Múzeumainkéi közművelődésért

Jelentés

Olvasom a statisztikai hivatal megyei Igazgatóságának jelentését az első fél évről. Olvasmánynak is izgalmas jelentés. A szürke számok megelevenednek és a milliók és mil- liárdok új ipart, jobb ellátást jeleznek. Bölcsődét Tiszavasváriban, gyógyszertárat Ro- zsályban, óvodát a távoli Milotán és korszerű általános iskolai tantermeket a homokdombok ölelte Piricsén. És nagy esemény: Turistvándiban — ahol a nagy kritikai realista írónk, Móricz Zsigmond gyermekkorában szívta magába a magyar paraszti levegőt — száz személyes klubkönyvtárat avattak.

Mindezt az év első hat hónapjában.

Milyen gazdag nyelv a statisztikáé! A VOR Nyíregyházán újabb csarnokot épít. Vencsellőn olyan létesítménnyel gazdagodnak, amely három év múlva kétezer hektárt öntöz. A Túron zárógátat építenek. A fehér- gyarmati téglagyárat bővítik, korszerűsítik: jövőre negyvenkétmillió téglával gyártanak többet ebben az üzemben. Fehérgyarmaton hűtőtárolót, Mátészalkán húsüzemet építenek, — hogy csak néhányat ragadjak ki a több mint négymilliárdos költségű beruházások közül. Említhetnénk még az utakat és a lakásokat, amelyek szintén nagy ütemben készülnek. A mezőgazdaság is szépen gyarapodott: kettőszázhetvenegy-millió forintot ruháztak be 1974 eddigi időszakában. Ennek a hatalmas összegnek a háromnegyedét a termelőszövetkezetek költötték el és elsősorban gépekkel gazdagodtak. (Az eddigi nehéz aratás is bizonyítja, hogy jól jöttek az új kombájnok. A betakarítás folyamata néhány szövetkezetünknél szín Je;, ^semmiben sem különbözött az ipari üzemekben találhatótól.)

Jó érzés olvasni, milyen szépen dolgozott az első fél évben a szabolcsi könnyűipar. A számok hallgatnak, nem dicsérnek és nem bírálnak, csupán megállapítanak, tényeket szögeznek le. Ám az mindenképpen méltó a dicséretre, hogy tizenhat százalékkal több papír, zsák és ruha került ki megyénk üzemeiből, mint az elmúlt év hasonló időszakában.

Szólni kell még (de ezt majd más helyen tesszük meg) a szabolcsi nehézipar, és élelmiszeripar munkájáról. Arról, hogy például mekkora mennyiségben küldenek külföldre szemüveglencsét, cipőt, ruhát, hűtőradiátort, kempingcikket és más szabolcsi terméket a megyei vállalatok.

A statisztika számai mögött találjuk, hogy figyelemre méltó módon — hét százalékkal — növekedett idén a szocialista iparban, építőiparban, a mező-, erdő- és vízgazdálkodás területén dolgozók bére. Közel háromszázmillió forinttal vittek többet haza az itt dolgozók a hat hónap során, mint 1973 első felében. A családi pótlékok négymillióval, a társadalombiztosítási kifizetések pedig harmincmillióval emelkedtek.

A kétszázmilliós összegű takarékbetétemelkedés önmagában is sokat mond. Vagy: 370 millióval vásároltunk többet ebben a félévben a korábbinál. Egészségesebben táplálkozunk. Több tejet és vajat fogyasztunk. Sok család gyarapodott hűtőszekrénnyel, centrifugával, villanyboylerrel, porszívóval és gáztűzhellyel. Bútorra ez időszakban százharminchatmillió jutott — 14 százalékkal több mint egy évvel ezelőtt. Ki hinné: 1426 új személygépkocsit vásároltak Szabolcs-Szatmárban januártól júliusig. Másfélszer annyit, mint tavaly ilyenkor!

A krónikásnak feltűnt egy adat, amely szerint a ruházati cikkek forgalma nem növekedett a kívánt mértékben, bár a kereskedelem magasabb készlettel rendelkezik. Aki gyakran megfordul a boltokban, személyes tapasztalatból is tudja, hogy különösen a gyermekruházati cikkekből gyenge megyénkben az ellátás. A jelentés számai is igazolják ezt a paradoxont: vállalataink tizenegy százalékkal termeltek kevesebbet a lakosságnak mint egy évvel korábban.

Vagyis a többől kevesebb maradt itthon.

Régi gond. hogy az igen szépen fejlődő megyei könnyűipar alig-alig segít a helyi ellátási gondok leküzdésében. E témában évek óta egymásnak dobálja a labdát a megyei ipar és kereskedelem. Most és itt csupán any- nyit: vannak próbálkozások, de azok nem sok eredménnyel járnak A magyar könnyűipar és a mi megyénké is — szebbnél szebb ruházati cikkeket, köztük gyermekruhát is gyárt a külföldnek, kiállításokon sikert sikerre halmozunk. Ennek természetesen örülhetünk. De vissza-visszatér a kérdés: hol marad a helyi igények jobb kielégítése?

Talán nem ünneprontás, ha végül is itt kötött ki az események krónikása, aki úgy véli: a jól sikerült megyei fél évről szóló statisztikának ez nem csupán szépséghibája.

JCopka János

Egyetlen tudományos és egyben közművelődési intézményünk sem tekinthet vissza olyan hosszú múltra megyénkben, mint a nyíregyházi Jósa András Múzeum. 106 éve, 1868-ban történt alapításától kezdve évtizedekig volt a megye egyetlen — igaz, egyszemélyes — tudományos műhelye. Amikor pedig 1899-ben, a megyei tanács épületében megnyitották első kiállításait, kevesen gondoltak arra, hogy ez a dátum a megye köz- művelődési jubileumává magasztosul. Ugyanis fennállásának 75. évét ünnepelhetnénk idén az első olyan megyei közművelődési intézménynek, amely tágra nyitotta kapuit mindenki előtt, nem nézve származást, rangot vagy vallást. A múzeumalapító Jósa András — akinek nevét ma öles betűk hirdetik a közelmúltban megvalósult álmon, az új múzeumépületen — gyakran zárta cikkeit e mondattal: „Megvirrad még valaha, nem lesz mindig éjszaka!”

Hiába volt azonban a két világháború

között is oly tudós vezetője a múzeumnak, mint Kiss Lajos, a szegény emberek életének krónikása, a Jósa András által óhajtott meg- virradás csak a felszabadulással következett be. Lelkes pedagógusok, a szabolcs-szatmári nép értékeinek megmentésén fáradozók kitartó szorgalma nyomán a hatvanas évek elején egymás után születtek meg vidéki múzeumaink, valós kulturális igényt elégítve ki.

A Szabolcs-Szatmár megyei Múzeumok

Igazgatósága 1962-ben, a megyei múzeumok tanácsi kezelésbe adásával jött létre, s ma hat múzeum (Nyíregyháza, Nyírbátor, Vaja, Vásárosnamény, Kisvárda és Tiszavasvári) és 6 emlékház, illetve emlékszoba (Szatmár- cseke, Tiszacsécse, Tunyogmatolcs, Nagykál- ló, Tiszabercel és Aporliget) tartozik a megyei múzeumi szervezetbe. E keretet a közeljövőben mindössze a Mátészalkán szervezendő Szatmári Múzeum létrehozásával kívánjuk bővíteni. Mit nyújtott, mit tud nyújtani ez az országos viszonylatban sűrűnek mondható hálózat a megye tudományos és közművelődési egységében?

A megye múzeumaiban dolgozó szakemberek — elsősorban a korábban létrehozott gyűjtemény ágak igényeinek megfelelően — 'a humán tudományok, így a régészet, néprajz, történettudomány. terén végeztek és végeznek országosan is kiemelkedő gyűjtő és feldolgozó munkát. Jósa András, vagy a Kossuth-díjas Kiss Lajos utódait kötelezi az elődök rangja, ? nem véletlen tehát, hogy a népvándorlás és honfoglalás kor, a szellemi néprajz és a Rákóczi-kor kutatásában a Magyar Tudományos Akadémia illetékes intézetei is támaszkodnak az e témákban dől- gőzök munkájára, örvendetes, hogy az elmúlt évtizedben a múzeum leU a legújabbkor tárgyi emlékeinek is a gyűjtőhelye, 8 emellett a népi demokratikus korszak kezdeteinek feldolgozásával országosan is rangot vívott ki magának. Csak illusztrációként említem meg, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum irányítása alatt álló, „A honfoglalás kori nemzetségfői és a kora Árpád-kori ispá- ni központok régészeti kutatása” című, országos jellegű téma keretében a hat éve folyó szabolcsi feltárások bizonyultak eddig a legsikeresebbeknek, vagy az Akadémia pártfogolta vajai tudományos ülésszakok ma métt a szakma elismert rendezvényei.

Különösen az elmúlt években történt Jelentős méretű gyarapodás a múzeális tárgyi anyag tekintetében is. Célszerű munkamegosztással a vásárosnaményi múzeum lett a beregi hímzés, Nyírbátor a kismesterségek (pl. fazekasság, a kalapos és szíjgyártó mesterségek, stb.), Nyíregyháza a népi építkezés gyűjtőhelye”. A megyei tanács támogatásával létrehozott Sóstói Nemzetközi Művésztelep ajándékba hagyott darabjai pedig a megyei múzeum képzőművészeti gyűjteményének immár szokásos gyarapodását biztosítják. Ugyanakkor a modern magyar képzőművészet rangos alkotásainak a vajai múzeum ad otthont, amely Esze Tamás ajándéka révén a Rákóczi-kor kutatásának ú fontos vidéki bázisa lett.

Nincs mód és hely felsorolni mindazt a

tudományos gyűjtő és feldolgozó munkát, amely a megye múzeumaiban folyik. A múzeumlátogató is csak ezek közművelődési vetületével, a kiállításokkal találkozik, s méri le egy-egy múzeum tevékenységét. E vonatkozásban a megyei múzeumi szervezet szinte erején felüli munkát végez. A legutolsó, az 1972-es összehasonlító adatok alapján a megrendezett kiállítások száma tekintetében az országos 4. helyen állunk, ami bizonyítja, hogy friss, változatos a megye múzeumainak kiállítási programja.

Elsősorban a képzőművészeti kiállítások nagy számát emelném ki. 1973-ban, amikor még a Jósa András. Múzeum zárva volt, vidéki múzeumainkban 19 tárlatot nyitottak meg. Célunk az, hogy elsőként a megyei múzeumban, Nyíregyházán, majd vidéki intézményeinkben is több éves program keretében mutassuk be a megyénkben élő, a valamikor itt dolgozott, vagy születésével megyénkhez kapcsolódó képzőművészek hosszú sorát. Értékeinknek ezt a számbavételét Berecz András festőművész népdalillusztrációinak áprilisi bemutatója nyitotta meg. Nyírbátorban pedig a legkorszerűbb világítástechnikai elvek alapján újjávarázsolt „galériában” az országos múzeumok kincseivel ismerkedik meg a látogató.

Néprajzi kiállításaink a megye országosan is egyedülálló népi jellegzetességeit kívánják reprezentálni. Nem véletlen tehát, hogy Nyíregyházán a Felső-Tisza-vidéki, Vá- sárosnaményban a beregi hímzéssel és szőttessel, Nyírbátorban a kismesterségekkel, Tiszavasváriban a Mezőség cifra viseletével találkozik a látogató, a megalakulás előtt álló mátészalkai múzeumban pedig majd az Ecsedi-láp világával, a halászattal, a nádmunkával, a gyékényszövéssel. Siettetnünk kell a sóstói Falumúzeum mielőbbi elkészülését; az itt látható tájjellegű épületegyüttesek, ezek korhű, berendezése lassan csak az öregek számára emlék, másoknak történelmi tanulság.

Régészeti kiállításainkon szakítottunk a

korábbi, az időrendre épülő, a magyar föld múltját egészében adni kívánó gyakorlattal. Mint az újkőkor és rézkor művészetét bemutató „Agyagistenek” című kiállításunk sikere is bizonyítja, sokkal célszerűbb egy- egy régészeti korszakot, vagy leletegyüttest átfogó jelleggel bemutatni, így a látogató sem vész el az évszámok, nevek zuhatagában. PL az októberi Múzeumi Hónap megnyitására tervezzük az európai visszhangot kiváltó, 6000 éves méhteleki Istennőszobrocskáknak, vagy az ez évben előkerült rakamazi vezér! slrle- let ragyogó ötvösremekeinek kiállítását. Mindkét ásatás eddigi sajtóvisszhangja már előre biztosítja a közönségsikert.

A megyei múzeumi szervezet valameny- nyl intézménye készül felszabadulásunk 30.

évfordulójának megünneplésére. A Jósa András Múzeumban megnyíló központi kiállítás vezérfonala a felszabadulás eseményeinek szemléltetésén túl a megtett út jelentős megyei eredményeinek bemutatása lesz. A hálózat többi intézménye a helyi sajátosságokra fekteti a hangsúlyt, így Nyírbátorban. é3 Kisvárdán a várossá válás folyamatával ismerkedik meg majd a látogató a jövő évben nyíló kiállításainkon. Fordulópont lesz • megyei múzeum történetében az október 30- án megnyitásra kerülő JNyíregyháza örőkváltsága" című kiállítás ts, mivel ez az to«

tézmény első várostörténeti bemutatója.

Az első nyíregyházi irodalmi állandó kiállítást, amely Krúdy Gyula életét és munkásságát tárja a látogató elé, a szakkritika az ország legszebb irodalmi tárlatának nevezte a Magyar Nemzet hasábjain. Ez a* elismerés arra kötelez bennünket, hogy Bessenyei, Kölcsey, Móricz, és a proletariátuj nemzetközileg ismert hőse, Zalka Máté tisz- teletére már korábban létrehozott emlékházaink, emlékszobáink megkopott kiállításai# a közeljövőben felújítsuk, modernizáljuk.

Kiállításaink sikerét támasztják alá a

számok is: 1973-ban a megyei múzeumi hálózat intézményeit 196 416 fő kereste fel (ekkor a Jósa András Múzeum a felújítás miatt zárva tartott!), s ebben az évben, a március 3-i megnyitása óta csak a Jósa András Mú- rjumnak 36 268 látogatója volt. Külön is fK gyelemre méltó, hogy az iskolák melletti emelkedő tendenciát mutat az ipari munkásat' ság, elsősorban a szocialista brigádok, vala>é*. mint a termelőszövetkezeti parasztság szervezett múzeumlátogatása.

A megyei múzeumi szervezet eredményeit párt- és állami vezetésünk mindig is messzemenően elismerte. Ezt jelzi dr. Sza- lontai Barnabás magas kitüntetése, az Állami díj múzeumszervez.ő tevékenységéért, két múzeumvezetőnk a Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta a közelmúltban, s szinte valamennyi tudományos dolgozó részesült a Szocialista Kultúráért kitüntetésben. Ezt hangsúlyozva nem hat ünneprontásnak arról is szólni, hogy az elkövetkezendő évek fokozott közművelődési igényeinek kielégítésére a megyei múzeum szervezet személyi feltételei nem elégségesek. Régóta vajúdó probléma természettudományos képesítésű muzeológus, s ennek következtében az ilyen jellegű kiállítások hiánya. Ugyancsak nélkülözzük a művészettörténészt is, pedig személyével a megye képzőművészeti élete is sokat nyerhetne. Meg kell teremteni a központi restaurátori műhelyt, hiszen Intézményeinkben több mint 200 000 múzeális értékű tárgyat őriznek, s ezek konzerválás nélkül előbb-utóbb elpusztulnak. Létre kell hozni egy központi kiállításrendező csoportot Is, ma ugyanis reprezentatív állandó vagy időszaki kiállításaink — megfelelő szakemberek híjával — fővárosi kiállításrendezők keze- munkáját viselik. Ugyancsak a fejlődés okozta gondunk, hogy sem a gyűjtőmunka intenzitását, sem vándorkiállításaink látogatottságát nem tudjuk fokozni megfelelő szállítóeszköz hiányában. Egyetlen megyei múzeum szervezet vagyunk az országban, amelynek nincs gépkocsija.

Párt- és állam! vezetésünk támogatásival jutott új, szép épülethez a közelmúltban a nyíregyházi és a vásárosnaményi múzeum. Remélhető, hogy megoldódik a nyírbátori Báthori István Múzeum és a kisvárdal Vármúzeum helyiséggondja a műemléképülethez kapcsolódó modern szárnyak megépítésével a következő ötéves tervben. Mátészalka várossá nyilvánításának 5. évfordulóját pedig az új múzeumépület megnyitásával szeretnénk megünnepelni.

A múzeum falain kívül zajló helyi kulturális rendezvények egyre bővülő sorában múzeumaink és munkatársaik mindig tevékeny szerepet játszottak. Elég csak a tavalyi évre visszapillantani: a IX. Országos Tudományos Diákkörök tanácskozása, a Honismereti Szakkörvezetők Országos Konferenciája, a VII. Országos Honismereti Diáktábor, az Országos Népművészeti Kiállítás, a Sóstól Nemzetközi Művésztelep, a Nyírbátori Zenei Napok, stb. mind intézményeink aktív részvételével zajlottak le, jó hírnevet szerezve megyénknek, Szabolcs-Szatmámak.

Múzeumaink számos középiskolai diákköri és főiskolai, egyetemi szakdolgozat elkészítéséhez nyújtottak segítséget már eddig is, támogatják a honismereti szakkörök tevékenységét. Külföldi és liazai intézményeknek és kutatóknak ad munkánkról hű képet a megyei múzeum XIV. évfolyamába lépő Évkönyve, amely szinte a világ minden tájára eljut. Ennek nyomán örvendetesen nő a múzeumainkat felkereső, s ott tudományos munkát végző szakemberek száma. Ám eredményeink felsorakoztatása mellett akad még bőven tennivalónk. Ezek egyikéről — talán» legfontosabbról — szóljunk befejezésképpen.

Az MSZMP Központi Bizottságának ea

évi márciusi közművelődési határozata a múzeumi munkát is kiemelten értékeik A múzeumi hálózat eddigi eredményeinek elismerésén túl a határozat leszögezi azokat a feladatokat is, amelyek megoldásában a múzeumok a maguk sajátos eszközeivel részt vesznek. A helyi közművelődési élettel való szorosabb kapcsolaton belül különösen fontos a munkásművelődés segítése, fejlesztése. Nem arról van szó, mintha intézményeinknek eddig nem lettek volna kapcsolatai as ipari munkássággal. Pl. Nyírbátorban a Növényolajipari Vállalat segítette a múzeum erőfeszítéseit, Tiszavasváriban az Alkaloida szocialista brigádjai kulturális programjának egyik pontja a szervezett múzeumlátogatást De úgy érezzük, jobb propagandával, szorosabb együttműködéssel múzeumaink még többet tehetnek a szocialista módon művelődő munkásság formálásában. Ehhez ad konkrét útmutatót az MSZMP megyei bizottságának közelmúltban elfogadott közművelődé^ határozattervezete is.

De. Németh

A nyíregyházi Jósa András Múzeum. (Elek Emil felvétem