Kelet-Magyarország, 1974. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-31 / 203. szám

Iff!, aogusztns SU', *BLW-WAGYARORSZÄÖ S HÉT VÉCÉN MA: táborzárás Sóstón Hozzászóló» Olaj Viszontlátásra, diákújságírók! Mutatja a naptár, hogy holnap szeptember elseje lesz. Naptár nélkül is könnyen rájöhetünk erre. Elég, ha megállunk az írószerboltok előtt, máris kiderül, hogy közeleg a tanévnyitó, ami ősidők óta szeptember el­sején van, de most 2-án lesz, mert a vasárnap pihenő­nap, miért fárasztanánk hát a diákokat. Legszembetűnőbb azonban szeptember 1-e köze­ledte a benzinkutaknál. Mint a korábbi közlemények­ből megtudhattuk, e naptól kezdve — tekintettel a vi­lágpiaci árak emelkedésére — módosul a benzin és az olaj ára. Elnézést a módosul kifejezésért, de korábban már annyira hozzászokott az ember, hogy akaratlanul is ez a kifejezés jutott eszébe. Pedig az a bizonyos közlemény nemrég egyértelműen bejelentette, hogy fel­emelik az üzemanyagárakat. Azt is megtudhattuk vi­szont, hogy ezzel az áremeléssel egyidejűleg a munka- viszonyban lévők bérét automatikusan 50 forinttal megemelik, hogy a lakások fűtésénél például ne érez­zék meg a családok ezt a mostani változást. Visszatérve a benzinkutakhoz, ahol már napok óta a vissza-visszajárók hosszú sora áll, mindenekelőtt az tűnik szemünkbe, hogy mennyi embernek van ma már kocsija. Igaz, a parkírozók is telistele vannak mostan­ság már. De jócskán akadnak, akik csak ünnepnapo­kon veszik elő féltve őrzött járművüket, nehogy még a napfény is kárt tegyen benne, — a fákon tanyázó madarakról nem is beszélve. A kocsi sok pénzbe kerül és a fenntartása sem olcsó mulatság. Ezért egyesek úgy gondolták, amíg még lehet, megitatják „lovukat”, aztán a kannájukat, a hordójukat, de még csak lajtju- kat is az olcsóbb benzinből, így is spórolnak. Igaz, hal­lottunk már olyan esetről; egyik-másik ilyen spórolós pórul járt, mert mire észrevette elpárolgott, elillant a benzine. Arról is hallottunk, hogy az autótulajdonos meg akarta nézni van-e még benzin a tartalékhordó­ban. Gyufával nézte meg — és volt... Ismerősöm mesélte, ő nem áll sort, nem halmozza fel a benzint, inkább úgy tesz, mint az italár emelé­sekor tette. Addig tisztán itta, most vizezi. Már a hosszúlépésnél tart az italok terén, s így olcsóbb. A kocsinál, ha kell, még a „házmesterig” is elmegy, — magyarul: a drágább benzinből csak egyrészt, az ol­csóbból meg négy részt tankol, s azt itatja motorizált lovával. Várhatóan nem gyorsul majd hirtelen a kocsi, s a sebességet is csökkenteni kell, de ennek meglesz az a haszna, hogy az ember nem mászik fel a fára. Sokan hiányolták az utóbbi napokban, hogy a ku­taknál elfogyott az olaj. Nyilván ez azért következhe­tett be, mert megvették az olajat. Vannak egyesek, akik az olajat a kocsihoz használják felsülés, akarom mondani besülés ellen. — Míg mások az olajat arra használják, hogy rálépjenek. Az ilyenekre mondjuk azt, hogy olajra lépnek. Erre többször nyílik alkalom. Pél­dául egyesek olajra szoktak lépni, mielőtt jönne a fizetőpincér. Mások táppénzpapírral a kezükben lép­nek olajra, ha jön a munka dandárja. Ha jól meggon­doljuk, a jövőben valamelyest drágább mulatság lesz az effajta olajra lépés, hiszen holnaptól felmegy az olaj ára is. Iscír . , Mondják egyik-másik munkahelyre -.olajozottan működik a gépezete. Bár ennek az olajozásnak nincs közvetlen összefüggése az AGIP-pal, vagy Multisuper- ral, sem a mostani áremelkedésekkel, de félő, hogy egyik-másik helyen, — ha a gépezet elakad — ment­ségül talán még azt is felhozzák: nem tellett nekik elég olajra. Ezt az érvet aligha fogadják majd el, hiszen — mint hírlik — a vállalatok változatlan áron kapják majd a gépezet működéséhez szükséges benzint és ola­jat. Jó lesz tehát más bizonyítványmagyarázaton törni a fejünket. I Az utóbbi hetekben elég sokat beszéltek az embe­rek a holnaptól érvénybe lépő üzemanyagárakról. Meg­oszlottak a vélemények, mint az általában lenni szo­kott. Akiknek nincs autójuk — és ők vannak túlnyomó többségben — azt mondták, őket nem érdekli az eme­lés, mert a többletet fedezi a kormány. Akiknek vi­szont van autójuk, mindenáron azt akarták bizonygat­ni, hogy másutt lehetett volna kompenzálni az üzem­anyag világpiaci áremelkedését. Felemlítették a kis­iparosok, a szabadfoglalkozásúak még nagyobb arányú adóztatását, meg a takarékoskodást, stb. A végeredmény minden példánál az volt: jobb lett volna nem emelni a benzinárakat. Ennél még jobb lett volna, ha csök­kentik a benzinárakat. De illetékeseink hiába tartottak ki az utolsó pillanatig, a világpiac nem mutatott haj­landóságot az áremelkedések megállítására. Aztán azt se felejtsük el, hogy miközben a ben­zinkutaknál az üzemanyag kifolyik, az ellenérték meg befolyik, amit feladnak postára, cím az állami költség- vetés, ahonnan viszont minden évben kiállítják a böl­csődék, az óvodák, a kórházak, és az iskolák címére a fenntartás tíz- és százmillió forintjait, hogy gyermeke­ink bőségesen táplálkozzanak, betegeink gyógyuljanak, s hogy diákjaink gondtalanul tanulhassanak. Úgy is fogalmazhatunk: talán kevesebb olaj jut az autókba, de lesz elegendő vajas kenyér az oviban. Ez is egy szempont. Angyal Sándor Válasz cikkünkre Nem volt szabadszombat... A Kelet-Magyarország jú­lius 30-i számában „Mind­egy?” cím alatt megjelent cikk szerint a Szabolcs-Szatmár megyei Gabonafelvásárló és Feldolg'zó Vállalat máté szálkái telepén az ara ti ideje alatt szabadszombat tartóik Megáll apítottu’ hcet ? cé ,;?es napon • július án s7onV'-aton — kömé üzemnél a termény átvételénél és a szárításnr 27 dolgozó tevékenykedett Ezen a napon a nagydobosi, ópálvi. szamosszegi. győrte- leki és nagyecsedi termelő­szövetkezetek szállítottak be terményt. Megítélésem sze­rint a cikk írója ezen a na­pon nem kereste fel a má- észalkai telepünket és előt- ink ismeretlen forrásból erezte az információt. A cikk foglalkozott a íregyházi átvétel nehézsé 'vei, a sorbanállással is. A mel "szövetkezeteknek pon >s ütemezést adtunk s iyersgabonára, de rendszere­in kétszerannyit szállítottak be. mint amennyit fogadni tudtunk volna. Ilyenkor állt elő a sorbanállás. A tuzséri A sóstói KISZ-tábort au­gusztus 22—31-ig a diákúj­ságírók és -rádiószerkesztők birtokolták. Az ország min­den részéből érkeztek ide a középiskolák felelős rádió- és újságszerkesztői. A képző­táborban a szakmai ismere­tek elsajátítása mellett moz­galmi, politikai és kulturá­lis rendezvényeken vettek részt. Négy-négy rádiós és újságos szakcsoportban fia­tal újságírók vezetésével be­szélték meg a mindenütt felvetődő és a helyi problé­mákat. Az első újságszerkesztő csoport vezetője Schichmann Anikó újságíró, a Budapesti Hírlapkiadó Vállalat mun­katársa. A rábízott fiatalok sokat vitatkoztak. Az egyik legérdekesebb téma volt a felelős tanárok szerepe az újságok összeállításánál. Megoszlottak a vélemények. Abban mindenki egyetértett, hogy ilyen felelős szerkesz­tőre szükség van. De hogy milyen hatáskörrel rendel­kezzék a tanár, ebben már nem volt azonos álláspont. A Budapesti Kossuth Zsuzsa Gimnázium szerkesztője el­mondta, náluk főleg a poli­tikai jellegű problémákkal fordulnak a tanárhoz. A szerkesztésnél teljes demok­ratizmus van. Általában az kerül a közleménybe, amit a diákszerkesztők már előre összeállítanak. Hasonló a helyzet a Veszprém megyei tapolcai középiskolában is: a felelős tanárnak csak válo­gatni kell az anyagok között, az egy héttel korábban le­adott tervet jóváhagyja, vagy módosítja. A szerkesztő bizottság lét­száma változó. Van olyan középiskola, ahol egy ember állítja össze a lapot, de pél­dául a Pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban 20—25 fős szerkesztő bizottság műkö­dik, állandó rovataik vannak és mindenkinek megvan a saját részterülete. A legfontosabb kérdés az volt, milyen nyomdatechni­kai úton készítsék el az új­ságot, hány példányszámban jelenjen meg, és mennyiért adják a tanulóknak. Vasvári Zsuzsa Tapolcáról jött, ne­kik komoly gondjaik van­nak: — Én még nem is láttam olyan diáklapokat eddig, mint amilyenek itt vannak. A miénk egyszerű ezekhez képest. Igaz, még nem régen készítjük. A Budapesti Kossuth Zsu­zsa Gimnázium szerkesztői-, nek szerencséjük van. A KEMOLIMPEX Vállalat tár­sadalmi munkában sokszo­rosítja lapjukat. A pécsi Széchenyi gimnazistáknak a vegyesipari váliaiat stenciie- zi az újságot, viszont az is­kola fizet ezért a munkáért. A diákújságok ára válto­zik, általában 3 forintig ter­jed. A pécsi Széchenyi gim­nazisták ingyen adják. Ugyanakkor a Szolnoki Var­ga Katalin Gimnáziumban 3 forint az újság ára. így is ráfizetnek, hiszen nyomdai úton újság alakban jelenik meg a diáklap. A lapszer­kesztő Dénes Sándor: — A nyomdai fiatalokkal szeretnénk ősztől jobban együttműködni. Mi is segíte­panasz is hasonló értelmű volt, ahol a tsz-nek kellett öntevékenyen a nyers gabona megőrzéséről gondoskodni. Nehezítette helyzetünket az is. hogy telepeinken sok esetben még az udvaron sem volt hely a nedves gaboná­nak. Sok gazdaság vezetője megérte"? az idei rendkí­vüli helvzetet, s maguk igyekeztek kezelni a nyers gabonát, majd fokozatosan hozták be szárítógépeinkre. Marosi Károly igazgató nénk nekik, amiben tudunk, ők pedig a tördelést, és a szedést társadalmi munká­ban végeznék el. A példányszám az iskola létszámától függ, de átlago­san 500 darab mindenütt megjelenik. Szolnokon ez le­hetetlen, viszont a 360 tanu­lónak 350 újságot készítenek, 3 forintért adják, és soha nem marad fölösleges pél­dány. Nagyon érdekes téma volt, hogyan értékelik a tanulók saját lapjukat, egyáltalán van-e valami igényük, bí­rálatuk a lappal szemben. A Keszthelyi Nagyváti János szakközépiskolában a levél- szekrénybe névtelen irodal­mi alkotások kerülnek. A szerkesztő bizottság a leg­jobbakat megjelenteti. A Pé­csi Janus Pannonius Gimná­ziumban jó ötleteket, érdekes témákat is adnak a szer­kesztőknek a tanulók. Minden újságban van rejt­Augusztus 24-én bezár­ták kapuikat a Magyar Kom­munista Ifjúsági Szövetség önkéntes nyári építőtáborai. A végzett munka értékelése, a részletes statisztika elké­szítése természetesen még hátravan — előzetes össze­gezést Göndör Józseftől, a KISZ KB építőtáborok bi­zottságának vezetőjétől kért az MTI munkatársa. — Június 16-a és augusz­tus 24-e között öt váltásban, két-két hetes turnusokban 24 593 egyetemista, főiskolás, középiskolás és szakmunkás- tanuló dolgozott az ifúsági szövetség 34 központi szerve­zésű építőtáborában — mon­dotta. — A három hónap alatt 24 mezőgazdasági táborunk — ebből öt koedukált —, egy csatornaépítő, három út-vas- útépítő és hat építőipari tá­borunk dolgozott. Tevékeny­ségük számszerű eredmé­nyeiről még nem tudunk be­számolni, az egyes táborok teljesítményeinek összesítése — hány mázsa gyümölcsöt. :öldséget szedtek le, hány millió köbméter földet moz­gattak meg, mennyi utat, csatornát építettek — csak ezután készül el. Az első négy turnus munkásai azon­vény, a diákújságokban nem annyira a megfejtésre és a jutalomra törekednek, a já­ték a fő Cél. A balatonfü­rediek a helyes megfejtők között csokit sorsolnak ki. A Sóstón már harmadszor került megrendezésre a di­ákújságírók és -rádiószer­kesztők országos tanácskozá­sa. Sok új dolgot, más isko­lában jól bevált módszert sajátították itt el a szerkesz­tők. Láttak jobbat is, vagy elégedetten nyugtázhatták saját munkájukat. Nagy Ag­nes, a Pécsi Janus Pannoni­us Gimnázium lapszerkesztő­je így foglalta össze az itt szerzett tapasztalatokat: — Az eddigi tanácskozáso­kon részt vettem, és minden évben azt látom, van vala­mi, amit még jobban kell csinálni. Igyekszem nálunk is megvalósítani, amit itt látok, tanulok. Ma, augusztus 31-én zár a tábor. T. K. ban 142 százalék fölött telje­sítették tervüket, a diákok képességeihez igazodó, a fel­nőttekénél alacsonyabb tábo­ri munkanormát. Ez az adat már önmagában igazolja az idei, sorrendben tizenhetedik építőtáborozás sikerét; tavaly a táborok összteljesítménye 127,8 százalékos volt. A táborozok tevékenységét munkabérnormájuk alapján mértük, a 100 százalékhoz a mezőgazdasági táborokban egy hatórás műszak alatt 32 forintnyi, az út-vasútépítő tá­borokban 50 forintnyi, az építőipariakban 60 forintnyi, a' csatornaépítőknél pedig 70 forintnyi munkát kellett el­végezni. Ez természetesen nem azonos a termelési ér­tékkel, az ennél lényegesen magasabb, a számok imponá­lóak: az első négy turnusban a mezőgazdaságban dolgozók 139 százalékos, az út-vasút- építők 118,2 százalékos, az építőipariak 130 százalékos, a csatornázók pedig egészen kiugróan magas, 230 százalé­kos teljesítményt értek el. Az adatokból is következik, hogy a nyári pihenőidejük egy részét feláldozó fiúk-lá- nyok valóban dolgozni indul­tak a táborokba, önkéntes népgazdaság-segítő mozga­lom ifjúmunkásaiként. Befejeződött a fiatalok nyári építőtáborozása Műemlékeink sorsához A közelmúltban jelent meg és nagy örömömre szolgált az az írás, amely a „Válto­zó világunk” sorozaton be­lül Koroknál Gyula tollából eredt, s amely műemlékeink sorsával foglalkozik. A cikk értékes tájékoztatást nyúj­tott szűkebb hazánk törté­nelmi értékeiről, de azokról a problémákról is, melyek nehezítik karbantartásukat, fenntartásukat. A cikk utol­só soraiban igen helyesen említi, hogy műemlékeink védelmét közüggyé kell ten­nünk, ellenkező esetben azok további rohamos pusztulásá­ra lehet számítani. Hadd mondjam el, hogy izmo­sodik megyénk területén is a műemlékek védelme. ami egyre inkább közüggyé kezd válni. Megyénk szűkölködik műszaki szakemberekben, s akik vannak, tevékenységü­ket elsősorban a fejlődést alapvetően meghatározó mű­szaki színvonal és termelés fejlesztésére koncentrálják. Mégis egyre több jele mu­tatkozik mind hivatalos, mind társadalmi téren a tenniakarásnak, amiről még kivonatot is nehéz volna ad­ni. A FIB elkészítteti a Felső- Tisza-vidéki idegenforgalmi és üdülőtervet. Hivatalos megbízás alapján készül Sza­bolcs község rendezési, Kis- várda várának restaurációs terve, s a vajai várpark ter­ve. Számos társadalmi ak­ció is kibontakozóban van. Felsorolni is nehéz lenne azt a sokhelyen jelentkező küz­delmet. amelyet egy-egy lo­kálpatrióta egyelőre nem rit­kán elszigetelve folytat a szatmárcsekei, vajai, kisvár- dai és más műemlékekért. Nem általános jelenség még, de említeni lehetne üzemek segítségét is, például hogy a NYIRTERV díjmen­tesen segítséget adott a szat­márcsekei, a vajai problé­mák megoldásához. A Hazafias Népfront me­gyei Bizottsága ez év máju­sában ankétot rendezett Má­tészalkán a MTESZ-szel kar­öltve a szatmár-beregi mű­emlékek érdekében. Ezen az ankéton napirendre kerültek újból azok a tennivalók, melyek a műemlékek meg­mentése érdekében a taná­csokra és a társadalomra várnak. A Hazafias Népfront ezzel az ankéttal nem tekinti be­fejezettnek ezirányú munká­ját. További és most már konkrétabb akciókat tervez a műemlékek védelme érdeké­ben. A napokban vetődött fel annak a gondolata dr. Sza- lontai Barnabás múzeum­igazgató javaslata alapján, hogy a nyírbátori múzeum könyvtárhelyisége legyen a műemlékekért tenni kívánó megyei szakemberek, törté­nészek, művészek és építé­szek rendszeres találkozóhe­lye. Talán itt. talán máshol, de mindenképpen összehoz­zuk a tenniakarók egyre bővülő körét. Úgy érzem, a tanácsok s a népfront segít­ségét élvezve hatékonyan tenni fogunk annak érdeké­ben. hogy műemlékeink az eddigieknél is hatékonyabb segítséget kapjanak. Schotte Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents