Kelet-Magyarország, 1974. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-29 / 201. szám
r*r?!. augusztus 29. RftLÉT-M AGY ARÖtlSZ AG 9 M(Ji\ K A tiLL Yl DEMOKRACI4 Közvetve, közvetlenül VIGYÁZZUNK, VÉLETLENÜL SE kerüljön a címben levő két szó közé — a vessző helyett — egy harmadik. Nem közvetve vagy közvetlenül, hanem közvetve és közvetlenül egyaránt élnie, léteznie kell a munkahelyi demokráciának. Azonos tar- talom más-más formái, megjelenítői csupán. Nincsenek alá- és fölérendelt viszonyban. Egyformán fontosak. Egyformán fejlesztésre szorulnak. A bizalom kötelez. Ismerős mondat. Sűrűn hallani. Főként a különböző testületek tagjainak megválasztásakor. Az üzemi, a munkahelyi demokrácia közvetett érvényesítését ugyanis a dolgozók testületekre bízzák. Például a pártbizottságra. A vállalati szakszervezeti tanácsra, bizottságra. Az alsóbb szintű párt- és KISZ- vezetőségekre, szakszervezeti műhelybizottságokra. S egyebek között a vállalati felügyelő bizottságokra, hiszen annak is vannak munkás tagjai. Akiket, sok más, tisztséget kapott társukkal együtt, kötelez a bizalom. Kérdés, mire kötelezi őket? Természetesen arra, hogy ismerjék a testület elé kerülő ügyeket, mondják el véleményüket, s persze azokét szintén, akik megválasztották őket. Legyenek kritikusok, igényesek, kezdeményezők, ne gépiesen bólogatok ... Lassítsuk csak gondolata* ink szárnyait, nehogy a felhők közé ragadjanak bennünket. Maradjunk a földön. Elvben helytállóak azok a követelmények, amelyeket fentebb sorolni kezdtünk. A gyakorlatban azonban a közvetett demokrácia fórumainak ténykedése a munkahelyek egy részén azért formális, azért keveset érő, mert semmi más, pusztán — ahogy ezt az üzemi szóhasználat csúfolja ’■— néhány hegyibe* Bzéd hangzik el. A vezetők, a szakterület < . illetékesei számadatok és szakmai kifejezések tömegét zúdítják a hallgatóságra. Igyekeznek „tudományosak” lenni, de legjobb esetben is annyi marad meg a résztvevők többségének fejében, hogy „kellene”; sok minden kellene. Hogyan, mi modem? Erről nem esett szó, erről nem kérték a testület tagjainak véleményét. Holott ott kezdődött volna a kollektív munka, a demokrácia közvetett fórumának hasznossága. ESETLEGES, RENDEZETLEN anAak gyakorlata, hogy mit érdemes, mit kell e fórumok elé terjeszteni. A jelenleginél világosabb — állami és szakszervezeti — utasításokra, irányelvekre van szükség. Azért, hogy ne néhány vezető elhatározásától függjön, megvitatnak-e valamit a testületekkel, vagy „rövid úton” döntenek, s a közösségnek nem marad más, mint a tudomásulvétel. Mért ez hálátlan szerep. Mi több, jogtalan is. Tökéletesen igaz ugyanis a lenini útmutatás: „A megvitatás — közös, a felelősség r~ egyszemélyi”, A szó elrepül... Az írás viszont megmarad — tartja a közhiedelem. De öreg hiba, hogy sokszor az írás sem ér sokat. Könnyű ez is, „elrepül”. Hiszen — áttérve a munkahelyi demokrácia közvetlen formáira — jegyzőkönyv, emlékeztető, összefoglaló készül a termelési tanácskozásról, az üzemi munkásgyűlésről. a brigádértekezletről, a brigádvezetők helyi. s ágazati tanácskozásáról, az ifjúsági parlamentről, a törzsgárda összejöveteléről, a műszaki konferenciáról, a párt- és szakszervezeti, KISZ-taggyűlésrőI ... . Azaz tekintélves a fórumok száma. Nem kevésbé az ott elhangzott észrevételeké, javaslatoké, bírálatoké. Csak éppen ... „ ... azt szeretnénk, hogy hatékonyabban működjön demokráciánk. és nem úgy. ahogy ma még sok helyen előfordul; a dolgozók elmondják ugyan a véleményüket, a vezetők meg is köszönik azt, de minden marad a régiben” — állapította meg Kádár János 1974. március 28-án a nyíregyházi pártak- tiván. Azaz csak a szó meg az írás nem elég. Arra is szükség van, hogy a kötelező cselekvés módjait kimunkáljuk. A vezetők személyes felelősségének érvényesítését a dolgozók közvetlen tapasztalatainak hasznosításában. Napjainkban — mind a dolgozók szemléletét, mind társadalmi viszonyainkat tekintve — eljutottunk addig, hogy a közvetett és a közvetlen fórumoknak' érdemi szerepet, hatáskört, ha úgy tetszik jogkört szánunk. A formalitások helyett. Formailag ugyanis élnek a termelési tanácskozások. Rendszeresen megtartják azokat stb. Ám mi múlik a dolgozóknak ezen az összejövetelén? Döntenek a kiváló címre javasoltakról. Kész. VAJON MA MÁR ELÉG EZ? Hiszen az emberek politikai, műveltségi, s persze szakmai szintje is jóval fölötte áll az egykorinak. Igényük van tehát a többre. Arra például, hogy — akár a termelési tanácskozások új jellegű lebonyolítása, akár más forma keretében — érdemben mondhassanak véleményt közvetlen munkahelyi vezetőjükről, a gazdasági munka egészéről és részeiről, a bánásmódról... A Munkaügyi Minisztérium és a Szakszervezetek Országos Tanácsa tavaly végzett, széles körű együttes vizsgálata egyebek között megállapította, hogy a dogozók nagy többsége nem a munkahelyi demokratizmus új fórumai után áhítozik, hanem a meglevők hatásos működtetését kívánja. A tömeges vélemény jó jelzőrendszer! Kifejezi az igényeket csakúgy, mint a lehetőségeket. Azt, hogy a formák', értekezletek, tanácskozások gyarapítása helyett érdemi feladatokat kell rábízni a meglevőkre. Esetleg úgy, hogy — sok más mellett — a brigádvezetői értekezletek előzetes véleményt nyilvánítanak az üzemi vezetők bizonyos körében a kinevezéshez. ESetleg úgy, hogy az üzemi szakszervezeti bizottságokban ne csak a megválasztottak legyenek ott, hanem az adott terület szocialista brigádjainak képviselői szintén. „MERÉSZ” ELKÉPZELÉSEK EZEK? Csak azok vélik annak, akik nem érzékelik eléggé a dolgozók megerősödött öntudatát, növekvő tulajdonosi szemléletét. Holott a demokrácia, benne az üzemi, munkahelyi demokrácia is, tükrözője a megváltozott társadalmi körülményeknek, a társadalmi fejlődésnek. S ma már tudjuk, elengedhetetlen, hogy világosan — formájában és tartalmában — tükrözze ezt. M. O. 0 Kisváros, kis udvar, rengeteg lakó a földszintes házakban. Egyszercsak valamelyik nyitott ablakból a televízió elég nagy hangerővel közvetíti egy rémdráma asszonysikolyát: — Segítség! Az udvar asszonyai — ki pongyolában, ki még enélkül is —. egy emberként rohannak ki a késő esti udvarba. Mivel csak egy asszony hiányzik, gyorsan megállapítják, hogy a gyilkos csak ott lehet. Rohannak is a hátsó kis lakás felé. Az ablakok sötétek, az ajtó zárva. Azonnal megállapítják, hogy a gyilkos bezárta az ajtót maga után és eloltotta a villanyt. Tehát mi a teendő? Feltörik az ajtót, benéznek egy ágy alá, kamrába. ÉpGyártják az Alfa—l-et Német gépsort szerelnek a fehérgyarmati téglagyárban A fehérgyarmati téglagyár udvarán lassan megszokott látvány fogad. Minden szabad területen, szinte minden helyet kihasználva téglarakások. alig fér el köztük az ember. A gyár udvarán és a külső területeken összesen kétmillió B—30-as típusú tégla vesztegeL Értékesítés — Értékesítési gondjaink vannak — mondja a gyár vezetője, Garbóczi János. — Nemrégiben álltunk rá a B—30-as tégla gyártására. A tavalyi második fél évben és az idei fél, év során 70—75 százalékban első osztályú téglát gyártottunk. Az értékesítésünk az egész országra kiterjed, de a fő felvevőkörzetnek Szabolcs-Szatmár megyét számítjuk. Mi közvetlenül a TÜZÉP-eknek szállítunk. Az idei fél évben egyszerűen nem igénylik a B—30-as téglát. Most kétmillió eladatlan téglánk van csak ebből a típusból. — Mégis mit tesz a gyár vezetősége, hogy ez a hátrányos állapot megszűnjön? Piackutatás — Egyrészt három piackutatónk járja jelenleg az országot, hogy új piacokat találjon. De nemcsak nekünk vannak ilyen gondjaink. Az Észak-magyarországi Tégla- és Cserépipari Vállalat — amelynek mi is egyik gyáregysége vagyunk — má- lyi téglagyára bár kisebb mértékben, de hasoriló gondokkal küszködik, < A nehéz helyzetet figyelembe véve, teljesen leálltunk a B—30-as típus gyártásáról és körülbelül másfél hónapja megkezdtük az Alfa—1 jelű falazóelemek előállítását. Ez az új termék lóval n'ggyóbb, nyomássziíárdsági mutatói nagyon jók, és gazdaságos a felhasználása, gyártása. Bár ebből ezer darab drágább (7000 forint) mint a B—30- as, de gazdaságosabb, kisebb a habarcsszükséglete. a B—30-as blokkal falazottfal- szerkezet 50 százaléka kell csupán. A gyártás még csak kísérleti stádiumban van. Sajnos naponta még csak hat-hétezret tudunk gyártani. ennek is igen nagy százaléka selejtes termék. Kint a gyárudvaron szemléljük az új falazóelemeket Szinte majdnem mindegyik repedezett selejtes áru. — Ha új gyártmányra ál- hank át, ez mindig így van. Például ezeket a téglákat csak negyed osztályú áron adhatjuk el. Az Alfa—1 előállításában rnég teljesen gyakorlatlanok vagyunk. Uj technológiát kellett alkalmaznunk, az egész munkáskollektívának tapasztalatokat kellett szerezni. Az itteni Alfa—1 tégla repedezettsége például a szárítóberendezés rossz technológiájának tulajdonítható. Magasabb hőmérsékleten erős hőáramlásnál fordulnak elő ilyen hibák., Uj gépsor A szárító mellett közvetlenül építkezés folyik. Ide kerül az új, nagyobb kapacitású szárító. Ezenkívül egy új, korszerű NDK gyártmányú KEMA-gépsor is helyet kap a gyárban. — Mikor indul az új egység? — Az építkezés kivitelezője az ÉPSZER. A munka üteme nem a leggyorsabb, általában 16—20 ember dolgozik és egyáltalán nem erőltetik meg magukat, pedig a vállalás szerint november 15-re be kellene fejezniük az építkezést. Ha a határidőt betartanák decemberben mi is be tudnánk szerelni az új szárítóegységet. A szárító és a gyártó gépsor költsége 40 millió forint. Jó lenne ha az ÉPSZER behozná a kettő, két és fél hónapos lemaradását. B. F. Útközben pen akkor érkezik haza a keresett nö a férjével. A magyarázkodás azóta, is tart. Mindenesetre bátor, segítőkész nőknek bizonyultak. © A beregi kislány és a rétközi fiatalember még a kis- várdai Hármas úti megálló padján összebarátkozott. Mindketten lekésték a vonatot, hát megvárták a következőt. A fiú szóval tartotta a lányt, a lány pedig az egyre forgalmasabb peronon bizalommal húzódott mellé. Mire befutott a szerelvénv, már együtt szálltak fel. Szembe ültek egymással, de nem az ablak mellé, oda a csomagjaikat tették. Az utasok érdeklődve hallgatták a fiú előadását az önvédelmi sportról: — A japánoktól tanultuk, hogy a tenyér élét úgy kell keménnyé edzeni, hogy keresztbe fektetett seprünyél vastagságú botokat törnek vele ketté. így aztán olyan lesz, mint egy kalapács. Ha mondjuk, magát valaki megtámadná, és idenyúlna, én annak a megedzett kezemmel így ütnék rá a csuklójára, ni... Ebben a pillanatban mit tesz a véletlen. Enyhén szólva kissé túlspicces fiatalemberek rohannak végig a két üléssor között és egyikük, a legutolsó, csak úgy, nóta közben odanyül a lány nyakához. Illetve csak nyúlna, mert a lányt kísérő fiatalember keze már lendületben van s mielőtt a lány blúzát elérné az avatatlan kéz, lesújt rá. A nóta abbamarad. Az utasok tisztelettel megtöltött csendben figyelnek. A lány meleg szemekkel néz a fiúra A fiú zavartan dörzsöli a keze élét és zavartan mondja: — Ezt hívják karaténak. Többet nem beszélgettek. Együtt szálltak le, nem mon- I dóm még, hogy hol. A pár i perccel előbb még nótázó merénylő még akkor is sziszegve tapogatta lógó csuklóját. De ő sem szólt. Miért kellett pont egy sportbemuta- í ba „cseppennie”? Geszíelyj Nagy 5£oitố A mezei munka becsülete Egész sor Szafrolcs-Szatmár megyei termehiszövetkezet- ben tartották meg az alkotmány napi ünnepségeket. Mivel ez a nap az alkotmány méllett.az új kenyér ünnepe is, évek óta kialakult hagyomány szerint a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter kitüntetéseit é:s dicséretét is átvette sok dolgozója megyénk közös gazdaságainak. Idén ez a sí.'ám szokatlatul magas: kétszázötven termelőszövetkezeti tag és dolgozó kapta meg a miniszter ki* tüntetését vagy dicséretét. Ezen kívül természetesen a mezőgazdasági üzemek is gondoskodtak kiváló dolgozóik egy további kis számú rétegének megjutalm ázásáról. Végignézve a kitüntetettek listáját, mindjárt feltűnik, milyen sok szocialista brigádtag van a megjutalmazot- tak között. Ez nem valamiféle megkülönböztetés a brigádtagok javára. Ellenkezőleg:^ ismét bizonyítja a szocialista brigádmozgalom lét- jogosultságát, azt a tényt, hogy kiemelkedően jó munkát hosszú ideig egyenletesen csak még szorosabb összefogással, egy versenyben álló kisebb közösséggel, azon belül lehet végezni. Megyénk mezőgazdaság! termelőszövetkezeteiben a szocialista brigádmozgalom most van kiterebélyesedőben. Már az elmúlt év végén 425 brigád 8164 tagja versenyzett a megtisztelő címért. Az sem véletlen, hogy éppen azok a termelőszövetkezetek nyerték el a Kiváló címet idén, ahol a szocialista brigádmozgalom a legélénkebb, legelmélyült ebb volt. A munkák sokfélesége igen sokat színesített mezőgazdasági dolgozóink versenyformáin is. Kialakultak például a több éves versenyformák, főleg a tehenészeti és barom- figondozó brigádoknál, ahol az egyenletes jó munka hosz- szabb időn at hozhatja meg gyümölcsét. Külön felajánlások születtek például a kombájnosok között a veszteségmentes betakarításra. Kialakult szokás lett az erőgépkezelők versenye az őszi munkák időben és jól történő elvégzéséért. Végül — de nem utolsósorban —, a változatos verseny- formákat mostanában egy tartalmában is újszerű vállalás-sorozat bővíti, párhuzamosan a növénytermesztésben és állattenyésztésben gyorsan terjedő iparszerű rendszerek kialakulásával. Ezek ugyanis az igen szigorú technológiai fegyelmen kívül magasabb szakmai tudást is követelnek a dolgozóktól. Ráadásul több, egymást követő munkafázist is átfognak. Érthető hát, hogy az itt dolgozók versenyvállalásaiban nagy hangsúlyt kapnak a szakmai tudás bővítésére tett felajánlások es sűrűn szerepelnek bennük komplex, szinte ,a brigád önállóságát, önirányítását súroló komplex feladatok. Tizenkét év telt el azóta,' hogy megyénk mezőgazdasági szövetkezeteiben megalakult az első három szocialista brigád. A nyíregyházi Ságvári, a tiszadobi Táncsics és a sza- mosbecsi Dózsa úttörőinek példáját azóta jó pár ezren követik. És az ő mindennapi, összefonódott munkaközösségeinek köszönhető nem utolsó sorban megyénk mezőgaz-’ daságának rohamos gyarapodása. A szocialista brigádoknak köszönhetjük — egyebek között —, azt is, hogy az idei szokatlanul nehéz aratást aránylag kevés veszteséggel végrehajtottuk. Az ő kezükben virul ki az alma, terem több zöldség. Az ő fáradozásaiknak is eredménye, ha egyre több hús és tej kerül asztalunkra és jut belőle arra is, hogy pénzt csináljunk behaeíkafSItiön,fenz) Százharmincán dolgoznak a VOR vásárosna menyi üzemében. (Hammel József felvétele)
