Kelet-Magyarország, 1974. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-03 / 180. szám

SPT*. •ugusztus S.' KELET-MAGYARORSZÁÖ 9. oXStH HÉT VÉGÉN ttöség Ami azt illeti, elég meleg helyzetben voltunk az éppen most búcsúzó héten. Hiába lestük reményked­ve a hőmérő higanyszálát, hátha esik valamelyest. Nem esett, konokul tartotta magát, akárcsak az őszi barack ára a piacon. Ezt az utóbbit márcsak azért sem értem, mert a nap a piacra is olyan kíméletlenül sütött, mint másutt a városban, de az eladók úgy tet­tek, mintha nekik ez a hőség meg se kottyanna. Ahe­lyett, hogy igyekeztek volna még elviselhető hőmér­sékleten túladni áruikon, szilárdan kitartottak, kötöt­ték az ebet a karóhoz, akarom mondani a kínálatot a saját jól felfogott érdekükhöz. Amitől aztán nekünk, védtelen vevőknek méginkább melegünk lett. Mi tagadás: beleizzadtunk ebbe az elmúlt hétbe. Leginkább azokról szakadt a víz, akik mindent az e héten kezdődött nyári vásárra akartak feltenni. Lát­ták önök is, tisztelt olvasóim, hogy mennyien álldo­gáltak jóval nyitás előtt a boltok bejáratánál, remél­ve, hogy ők csinálják majd a legjobb nyári vásárt. Szerintem, a kereskedelem nem számított erre a nagy hőségre, mert ilyenkor a szeretett vevő sem szívesen tolong a pultoknál. Hét közepe táján már igen sokak­nak elegük, vagyishogy melegük lett a nagy vásárlási láztól, rájöttek, hogy hőségkedvezmény nem jár ne­kik, s inkább elmentek a bisztróba, jégbehűtött kólát inni. Ettől függetlenül én megkockáztatom a merész kijelentést: néhány napon belül közli majd a statisz­tika, hogy micsoda bomba vásárt csinált a kereskede­lem, amiből persze neki semmi haszna, csupa ráfize­tés az egész, dehát a vevőért ők nemcsak a nyeresé­get. de még a lelkűket is kiteszik. Adódott persze másutt is forró helyzet. Hallottam például, hogy egyeseknek ezen a héten is égett a talaj a talpuk alatt, pedig nem a strand forró homokján ugrándoztak mezítláb, hanem munkahelyükön járták fárasztó táncukat, nehéz cipőben. Megpróbálták ők is a kánikulára kenni ezt az egész szituációt, de a késő éjszakába nyúló fegyelmi tárgyalás végén lett a leg­égetőbb a helyzetük, pedig akkor már az ő napjuk régen leáldozott. No, azért nem eszik olyan forrón nálunk sem az emberek a kását, nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolnunk. Sokkal többen voltak azok, akik ártal­matlanabb ügyekben tekintettek fel a magas égre, ahonnan szűnni nem akaróan tűzött rájuk a nap su­gara. Ezt tette az a könyvelő is, akitől egy tíz szám­ból álló összeadás végeredményét várta a főkönyvelő keddtől péntekig, — hiába. Amikor a főnök számon akarta kérni, a könyvelő akkor tekintett fel a magas- ságos égre, mondván, ilyen hőségben az a csoda, hogy még egyáltalán él, hogy még nem kapott hőgutát. O képtelen ilyen meleg helyzetben gondolkodni, még va­lami hibát vétene, aminek beláthatatlan következmé­nyei lennének az osztályra, a vállalatra, esetleg az egész népgazdaságra is. Azt mondják, a főkönyvelő mélyen meghajolva bocsánatot kért, s ő maga is fel­nézett a magasság Irányába. Azt már nem közölték velem, hogy mire is gondolt valójában... Másutt meg a levegő forrósodott fel pillanatok alatt. Ez történt például annál a vállalatunknál, ahol névtelen levelet kapott az igazgató, benne egy rege­ment törvénytelen, egoista cselekedete felsorolásával, meg a fenyegetéssel, hogy no, no, te kis élősdi, kitöröd te még egyszer a szép formás nyakadat. Mire a főnök behivatta a gazdasági ügyek főintézőjét, akiről már régóta sejti, hogy a helyére pályázik. Hiába hebegett a főintéző, hogy a levél feladásának időpontjában ő éppen az Antarkíiszon tartózkodott IBUSZ-társasuta- záson, ettől még nem lett enyhébb a légkör az igaz­gatói szobában. „Ki tudja, feladathatta maga azt a nagynénikéjével is, akiről ódákat szokott zengeni!” Állítólag még mindig izzik a légkör ezen a helyen, amelyet forró drót köt immár össze a felsőbb szerv­vel. Aztán azok is szenvedtek még ezen a héten a hő­ségtől, akik mondjuk a negyedik emeleten laknak. Hi­ába nyitották meg a vízcsapot, hogy hideg vízzel zu­hanyozzanak. Hidegzuhanyként az hatott néhány per­cig, hogy egy csepp nem sok, annyi víz sem jön a csapból. Ettől később még nagyobb forróság öntötte el őket, s nemcsak gondolatban emlegették fel az in­gatlankezelőt, meg a vízműveket. Aminek persze semmi foganatja nem lett, mint ahogy az már általá­ban lenni szokott. Ismerősöm mesélte, áthidaló meg­oldásként csendesen kereszthuzatot csinált a lakásban és beállt a cugba. Ez is egyfajta megoldás, bár ettől még nem lesz kevesebb hó végén a vízszámla, mert azt ugyebár átalányban szíveskedik befizetni már rég­óta a tisztelt lakó a negyediken. De minek is soroljam tovább ezeket a meleg hely­ieteket? Végtére is mi akartuk, mi óhajtottuk, hogy lenne már végre egy kis kánikula. Hát lett, amint a higanyszál is mutatja. Most tovább óhajtozhatunk egy kis eső, árnyék után, amitől felfrissülhetnénk. így ’egalább nem unatkozunk s már ez is valami. Angyal Sándor A lap megírta — az illetékes válaszol MEGSZÜNTETTÉK „Megszűntették címmel jú­nius 12-én megjelent cikkel kapcsolatosan közöljük, hogy Vámosatva. Barabás és Gélé. nes községekbe évek óta köz­lekedő 'Skolajárat fenntartá­sát indokoltnak tartjuk. A reggeli autóbuszjáratok vo­natinduláshoz történő igazí­tását csak a korareggeli órák­ban tudjuk biztosítani. Az es­ti autóbuszjárattal kapcsolat­ban közölt javaslatra elmond­juk. hogy 1973 decemberében kísérleti jelleggel az esti órákban is közlekedtettünk egy autóbuszt, azzal a céllal; ha az utaslétszám indokolja, úgy az a járat az 1974—75. évi menetrendünkben is sze­repelni fog. Többszöri ellen­őrzést tartottunk, de a járatot olyan kevesen vették igénybe — kivétel csak a pénteki nap volt — hogy nem tartottuk gazdaságosnak e járat közle­kedtetését. Az új menetrend­ben csak a pénteki napon sze­repel, mint hétvégi munkás­szállító járat. Volán 5. sz. Vállalat Nyíregyháza •• Mi az On programja szombaton? Pihenni is tudni kell. Mindinkább igényli a dolgozó, hogy munkája mellett és után több időt fordíthasson kulturális igé­nyei kielégítésére, pihenés­re, szórakozásra, vagy ép pen arra, hogy a kiskertjét csinosítsa, kirándulhasson. Ezeket az igényeket — ami természetes — szombatokon fokozottabban lehet teljesí­teni. Ezek a szabadnapok elsősorban a heti munka utáni pihenést segítik elő, azonban mind többen hét­végi kirándulással, esetleg munkával töltik el. Mit csinál ön szabad­szombaton? Ezt a kérdést tettük fel nyíregyháziak­nak. A szakácsnő strandolni megy A konyhában állandó jel­leggel 40 fok feletti a hőmér­séklet, többször — nyáron — a félszáz fokot is eléri. A konyhafőnök-helyettes, Vor- ga Béláné szakácsnő, már 10 éve dolgozik az Ezerjó étte­remben. Három gyermekem van, a legkisebb egyéves. Sok gond, baj van velük, de öröm­mel csinálom. Szabadnapo­kon több idő jut a nevelésre is, és a pihenésre is. Egész héten jó idő volt, nagyon re­mélem, hogy a hét végére ben dolgozik, és két fiúnk van. A nyáron fejeztük be a kétszoba, összkomfortos la­kásunk építését, de még most is van vele munka. Ezen a hétvégén a háztáji kertben fogok dolgozni, persze az ál­latok körül is akad munka bőven. Nagyon kevés időm jut pihenésre, nem ritka, hogy még vasárnap is dolgo­zom. Irány a Tisza-part Kiss Margit, a KEMÉV ad­minisztrátora: — Nagyon örülök, hogy most van szabadszombatunk, amikor az idő is nyáriasra fordult. Szeretek strandra járni, de eddig még alig volt rá lehetőség. Van egy bará­ti társaságom, és úgy tervez­zük, hogy szombaton kime­gyünk a Tisza-partra, für- dünk, este szalonnát sütünk. Valamennyien szeretjük az ilyen it mantikus kirándulá­sokat. Kempingsátrakban al­szunk. Másnap a közeli erdő­be megyünk kirándulni, majd a fiúk horgászni men­nek, mi, nők pedig ebédet főzünk. Estig megint für­dőnk, barangolunk, csak ké­sőn jövünk haza. Ez a hétvé­gi programunk. Bármilyen lesz az idő, megyünk. Társasházat építenek Kovács István segédmun­kás, gumigyár: — A mi családunk szabad szombatja nehéznek ígérke­zik. Társasházat építünk és a család minden tagja kive­szi a részét a munkából. Kommunista szombatot és vasárnapot tartunk — a ba­rátaim ugyanis megígérték, hogy segítenek az építkezés­ben. Két kisfiam van, 5 és 6 évesek és ők is „komolyan” akarnak segíteni. Most al­bérletben lakunk, de ősszel már be akarunk költözni az új lakásba. Már jól halad a munka, a tetőt csináljuk. Még apósomék is segítenek, a fe­leségem fog főzni. Neki nem engedek nehezebbet végezni, hisz az épp elég úgyis... A mostani hétvége nehe­zebb lesz, mintha a vállalat­nál dolgoznánk. De az, hogy a barátaink és szüléink is ktrés nélkül jönnek segíteni, nagyon jólesik és most a kö­zösen végzett munkában igyekszünk kikapcsolódni, • változatosságot keresni. (tóth—sipos) I Játszótér-e az udvar? Nyíregyházán, a Luther-háa „B”-épületében már kora tavasz- szal kiéleződött a „generációk közötti ellentét”. Kezdődött az­zal, hogy a tavaszi nap az ud­varra csalogatta a gyerekeket, akik önfeledten, felszabadultan játszottak. Az is elliihető, (de el nem ítélhető), hogy „Vadőlő, „Sólyomszem”, vagy más re- gényliős szerepébe öltözött gye­rek fényes nappal csatakiáííást hallatott. Az emberek többségé­nek ez érthető, tudjuk, hogy a gyermekeknek mozgásra és já­tékra van szükségük. A ház néhány lakójának azon­ban sérti a fülét a gyermekka­caj és a játék nem is túl hangos zaja. Javasolták, majd követel­ték, hogy a gyermekeket vagy zárják négy fal közé, vagy vi­gyék őket távolabbi játszóterek­re. A közepes nagyságúnak is alig nevezhető udvar pedig hadd maradjon továbbra is parlagon, kihasználatlanul. A gyermek nélküliek szervezkedtek a gyer­mekes szülök ellen. Már rendőrt is hívtak a helyszínre. Néhányan az apróságokat csendháborítóknak nevezik, tár a „Házirend” azt írja elő, hogy a gyerekek a Kijelölt helyen 20 óráig játszhatnak. Arról Is intéz­kedik, hogy az általuk okozott anyagi kárt a szülőknek kell megfizetniük. Anyagi kár azon­ban még senkit sem ért a ját­szás miatt. Az lenne kár, ha betonosodó városunkban nem használnánk ki minden lehetősé­get parkosításra, vagy játszótér építésére. Nyílván erre gondolt az IKSZV egyik vezetője is, aki javasolta a gyermekes apáknak, hogy társadalmi munkában az udvart alakítsák át olyan játszó­térré, amely nem veszélyezteti azt a néhány földszinti ablakot — a vállalat homokot és felsze­relést is biztosít a munkához, így elképzelhető, hogy hamaro­san „hivatalosan” is játszótér lesz az udvarból. (nábrádlt Szabályozzák a kórházi látogatást sem fog elromlani és akkor a betervezett strandolás a Sóstón és az erdei séta nem fog elmaradni. Persze a pihe­nés mellett a házimunkára is jut majd idő, annál is in­kább, mert tavasszal költöz­tünk a Jósavárosba és akad még a „ház körül” is tenni­való. De elsősorban a gyere­keké a szabad szombat. A háromgyermekes család­anya, Varga Béláné nem érzi áldozatnak magát, azt, hogy többször mosással, takarítás­sal tölti el megérdemelt sza­badnapját. Ahogy ő mondja: .... mindent a gyerekekért te­szek”. Az Orvos-Egészségügyi Do'gozók Szakszervezetének vizsgálata megállapította: a legtöbb kórházban a látoga­tási idő legalapvetőbb elő­írásait sem sikerül betartat­ni. Ez nemcsak a betegek nyugalmát és gyógyulását ve- szélyezteti, hanem zavarja az orvosok és ápolók mun­káját, a1kalmat teremt a fér- tőzések be- és kihurcolására. A megvizsgált 37 kórház közül 29-ben — annak elle­nére, hogy a hivatalos időn túli látogatást csak az igaz­gató, vagy áz osztályvezető főorvos engedélyezheti — a betegek hozzátartozói és is­merősei csak annyit mon­danak a portán: „Az orvos­hoz megyek!” — s máris szabad az útjuk. Jónéhány kórházban az egyszeri rend­kívüli látogatásra az orvosok szóban adnak engedélyt, ilyenformán az ellenőrzés szinte lehetetlen. Tovább rontja a helyzetet, hogy a vizsgált kórházak 80 száza­lékában a beteghez gyakran három-négy, néha még több látogató érkezik egyszerre, s az ágyakon, ablakpárkányo­kon, fűtőtesteken foglalnak helyet, a kabátokat, kalapo­kat az ágyakra terítik. A 37 kórház közül mindössze négy jelentette, hogy a látogatók nem hozhatnak be 14 éven átüli gyermekeket, hogy a kórház vezetősége biztosítot­ta a gyerekek felügyeletét a látogatási idő alatt. A legtöbb kórházba kor­látlanul lehet bevinni élel­miszert, de csupán 8 kórház­ban áll e'ég hűtőszekrény a betegek rendelkezésére, 13- ban csak néhány, 16-ban azonban az éjjeliszekrények­ben és az ablakok között tá­rolják az élelmet. A kórhá­zakban nincs elegendő ügye­letes takarítónő, hogy a pad­lót a látogatási idő után fel­mossák, holott ilyenkor a fertőzés elkerülésére fertőt­lenítésre is szükség lenne. A kórházak 20 százalékában a különösen veszélyeztetett osztályokon — Intenzív, fer­tőző, újszülött, koraszülött és szülészeti részlegek — sem­miféle látogatási korlátozást nem vezettek be. Az Egészségügyi Minisz­térium kórházi főosztálya messzemenően figyelembe vette a vizsgálat eredmé­nyeit, s lényegében elkészült a Kórházak Szervezeti és Működési Szabályzatának tervezetével. Az osztály veze­tője, dr. Najzer Alajos a kö­vetkezőket mondotta el a kórházi látogatás előre'átha- tóan a jövő év elején ér­vénybe lépő új rendjéről: __ A legtöbb kórházban továbbra is érvényben ma­rad a heti 3 hivatalos láto­gatási nap, a helyi tanácsok azonban ézt 2 napra is kor­látozhatják. Az időpontokat is a helyi tanácsok határoz­zák meg. Várható, hogy egyik-másik kórházban be­vezetik a délelőtti látogatást, másutt pedig a jelenlegi, dél­után 5—7 helyett a 4—6 óra közötti időszakra előrehoz­zák a látogatási időt. Meg­szigorítják a soronkívüli lá­togatásokat is, csak rendkí­vüli esetben és csakis írás­beli engedély alapján lehet majd belépni a kórház terü­letére. Egy alkalomra az osztályos orvos, többszöri látogatásra viszont csak az osztályvezető főorvos adhat engedélyt. A tervezet szerint vala­mennyi kórház köteles lesz megszabni, hogy az osztá­lyos orvosok és főorvosok mikor álljanak a látogatók rendelkezésére és ezt a por­tán ki kell majd írni. A hoz­zátartozók tájékoztatása ér­dekében va'amennyi kórház megerősíti telefonszolgálatát, az orvosi titoktartás kötele­zettsége miatt azonban tele­fonon csak általános jellegű tájékoztatás kapható. 12 éven aluli gyermekek nem láto­gathatják a kórházi osztá­lyokat, a behozottak elhe­lyezéséről a kórházaknak kell gondoskodniuk. A terve­zet szerint két látogatónál több egyszerre nem tartóz­kodhat a beteg ágyánál. En­nek érdekében hasznos len­ne a „zsetonos módszer” be­vezetése: a portákon minden ágyhoz két zsetont adnának ki, s az újonnan érkezők csak akkor kaphatnának be­lépő-zsetont, amikor az elő­ző látogató már visszaadta. Elsősorban a betegeket, de a látogatókat is tájékoztatják az orvosok és ápolók, hogy mennyi és milyen éle'miszert lehet bevinni a kórházba. Naponta 75—80 ezer bete­get kezelnek a magyarorszá­gi kórházakban. A láto­gatási rend megszigorí­tása, a jogszabályok be Íves alkalmazása és az egész­ségügyi dolgozók határozot­tabb fellépése önmagában még nem elég, hogy az évek óta egyre rosszabbodó hely­zet megszűnjön. A betegek és a hozzátartozók belátása, megértése és támogatása is szükséges, hogy végre rend 'egyen a kórházakban, a dc- tegek érdekében, hogy mi­előbb gyógyultan hagyhas­sák el a kórházakat. 8*3 Építőmunkás a háztájiban A munkahelyén, a Kelet Áruház építkezésénél talál­tam meg Vakúly Jánost, a hétszeres szocialista brigád vezetőjét. Ebben az évben el­nyerték a Vállalat kiváló bri­gádja megtisztelő címet. Ti­zenegy éve a SZÁÉV építő munkása. — Apagyon lakom, a fele­ségem a termelőszövetkezet­> ...... 11 - i im A Kisvórdai Ruházati Szövetkezet 1975-re 36 ezer fíúöltöny gyártására kapott megrende­lést Szovjetunióból. Képünk: a szabászüzemben készült, ahol jelenleg is exportmegren­delésen dolgoznak. (Elek Emil felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents