Kelet-Magyarország, 1974. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-25 / 198. szám

1RTM. augusztus 25. KELET-MAGYARORSZÄÖ A taggyűlés fórumán Villany^ közlekedés, lakás, víz MegTéíilí í a i g ja“ — táylatban VALÖBAN A LEGFEL­SŐBB helyi pártfórum-e a taggyűlés? Elvileg ez Így igaz. de a gyakorlatban is így van ez? Döntéseik, jel­zéseik eljutnak-e, — s ha igen — hógyan reagálnak rájuk a felsőbb pártfóru­mon? Egyáltalán nem kö­zömbös, mert ha ad akta te­szik, akkor valóban közöm­bösség lesz úrrá az alap- szérvezetben, s egyesek ke­resik majd az okát. miért Olyan passzív a párttagság. Olvasom az emlékeztető­ben, hogy a Hodás2i ÁFÉSZ párttaggyúlésén őszintén ki- tárulköztak az emberek, s megmondták, hogy az elnö­köt ők alkalmatlannak tart­ják erre a posztra. így van-e? Megvlzsgálják-e? Mi­lyen körülmények után mon­dott Ilyen súlyos véleményt a taggyűlés ? Gondolom, hogy az Illetékes felsőbb párt­szerv megvizsgálja úgy van-e, ahogyan a helyi párttagság látja és a maga portáján in­tézkedik is. Nagyon fóntos, hogy a taggyűlések hangjá­ra, jelzéseire odafigyeljenek. Ezzel elősegíthetik a pártde­mokrácia érvényesülését, fej­lesztését, erősíthetik a helyi vezetést, segíthetik abban, hogy döntéseik megalapozot- tabbak legyenek. Különösen nagy szükség van a pártéletben a politi­kai döntések előkészítésére ég a döntések végrehajtásá­nak segítésében és ellenőr­zésében. Ebben játszik egye­bek között különösen nagy szerepet a taggyűlés. .Egy üzem kommunsita kollektí­vájának a meghallgatása, vé­leményének a kikérése nyil­ván biztonságosabbá teszi a vezetést, ólyan megalapozott háttérrel mondhat igent vagy nemet fontos kérdésekben, amelyekre egyébként igen nehéz lenne. És, hogy valóban a helyi, legfőbb pártfórum legyen a taggyűlés ehhez szükségsze­rűen igényelni kell az egész kollektíva bölcsességét, ja­vaslatait. így Születhetnek megalapozott párthatároza­tok. A taggyűlés hangja a helyi politika kialakításának is fontos, elengedhetetlen feltétele. Enélkül nem lehet jó és eredményes helyi po­litikát csinálni, feladatokat a helyi viszonyokra bontani, megvalósítani. A TAGGYŰLÉS 9 KOL­LEKTIV BÖLCSESSÉG. És ha egyszer több taggyűlésen ész­lelik. hogy egy város, egy járás pártszervezeteiben elég sűrűn bukkan fel: báj van a gazdasági, állami vezetők hangnemével, magatartásá­val, akkor illik odafigyelni idejekorán, nehogy általá­nossá, akuttá váljon, s a be­tegségét csak. drasztikus esz­közökkel lehessen később megszüntetni. A nyírbátori járás pártszervezeteiben az utóbbi időben taggyűléseken bíráltak egyes vezetőket / azért, mert bizonyos gőgöt, urhatnámságot tapasztaltak az „egyszerű” emberekkel való viszonyukban, magatar­tásukban. Ezeket bífálta Ká­dár elvtárs, amikor a KB 1972 novemberi ülésén mon­dott zárszavában így szólt.: „...A rosszat, a hibát, ami újból kitermelődött soraink­ban —• ilyen az egyeseknél megtalálható kommunista gőg is — le kell nyesegeti.” Hogyan lehetséges ezt el­érni? Szinte erre válaszol a KB első titkára: „A megfe­lelő közszellemet a pártban, és a közélet szocialista nor­máit megőrizzük és minden­kivel szemben megvédelmez­zük, mindenekelőtt jó tö­megpolitikai munkával és ha párttagságról van szó, fi­gyelmeztetéssel és fegyelme­zéssel is. Csak úgy lehet tel­jes tisztasággal biztosítani a pártban a lenini normákat, a társadalomban pedig tömeg­méretekben a szocialista nor­mákat, ha a pártból eltűn­nek az elveinktől, a szocia­lizmustól Hegen jelenségek.” Lényeges figyelmeztetés mindazoknak, akik személyes magatartásukkal, példájuk­kal egyáltalán valamit tehet­nek a lenini normák érvé­nyesítéséért. Ebbe tartozik, — az első fontos teendők között! — hogy a taggyűlé­sek valóban olyan fórumok­ká váljanak, amelyek meg­határozó jelentőséggel bír­nak a2 adott üzem. vállalat, falu, tsz életében, sórsának formálásában. Persze ehhez arra van szükség, hogy e felfokozott tempójú életben, amikor mind több és bonyo­lultabb feladat hárul az alap­szervezetekre, intenzivebb segítséget kapjanak az alap­szervezetek vezetői, a párt- titkárok, pártvezetőségi ta­gok. És erre még fokozot­tabban szükség van, amikor négy esztendő munkáját kell Egy jő hét múlva a csen­gő iskolába szólítja a diá­kokat. A második otthonok, vagyis a kollégiumok ho­gyan fogadják a diáksereget — erre kerestünk választ megyénk néhány településén. Mátészalkán az Esze Tamás Gimnázium és Szakközépis­kola a nyáron új 200 sze­mélyes kollégiumot kapott. Szatmár „fővárosában” már eldöntötték, hogy kik lesznek az új kollégium lakói. Nyír­egyházán s 110-es sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet új kollégiuma is elkészült. A megyeszékhely legújabb kol­légiumában szeptemberben háromszáz diákot helyeznek el Fehérgyarmaton az utolsó felmérni, a párttagságnak számot adni arról: hogyan is valósultak meg a X. párt- kongresszus határozatai. IGAZ, HOGY NAGY A TEHER az alapszervezeti párttitkárok vállán. Néhá- nyukat a fehérgyarmati és a mátészalkai járásban az fog­lalkoztat, hogy éppen ezért esetleg nem vállalja a to­vábbiakban a megbízatást. Arra hivatkoznak — és jog- j gal! — hogy nagy a leter­heltségük és magasak a kö­vetelmények is. Ha olyanok­ról van szó, akik élvezik a párttagság bizalmát, segíteni kell őket. Rajtuk keresztül magát az alapszervezetet is segítik vagy elhanyagolják. Attól függ. De a felvetések­re, amelyek a taggyűléseken hangzottak el oda kell fi­gyelni, mérlegelni, szükség j esetén intézkedni. Emberek­ről, olyan pártmunkásokról van szó, akik becsülettel „húztak”, s közben elfárad-j hattak. Ez is káderpolitika, j Tanítja a párt, hogy az ilyen ; pártmunkásokat vissza kell vonni a „tűzvonalból” pi­hentetni, és más területen munkába állítani. Ilyen az élek Sok-sok fontos kérdés hangzik el a taggyűlésen. Tía érzékeny a hallásunk, éles a szemünk, a megfigyelőké­pességünk, s igényesek is vagyunk, hogy következete­sen megvalósuljanak a párt határozatai, akkor hozzájá­rulhatunk ahhoz, hogy való­ban a legfelsőbb helyi párt­fórumok legyenek. Ennek érdekében kötelessége csele­kedni minden párttagnak, aki az alapszervezet tagja, a pártvezetőségnek, de a fel­sőbb pártszerveknek is. Ép­pen azzal, hogy elősegítik a taggyűlés döntéseinek meg­valósulását Farkas Kálmán simításokat végzik a száz­nyolcvan személyes diákott­honon. Az új létesítmény műszaki átadására augusztus 30-án kerül sor. így szep­tember elején ezt a létesít­ményt is birtokukba vehetik a diákok. A nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola kollégiumának egyik épület- szárnyát a nyáron tatarozták ég átfestették, új függönyö­ket helyeztek a szobákba, valamennyi szobát otthono­sabbá tettek. A főiskola kol­légiumának társalgója új bú­torokkal várja a tanulókat és új tv-készüléket is kapott a kollégium. Nyíregyházán az egészségügyi szakiskola kel­„Szaboles-Szatmár megye más megyékhez viszonyítva helyzetét —- országos „rang­ját” — sokféle módon kí­séreltük meghatározni. Töb­bek között a foglalkoztatott­ság színvonalával és szer­kezetével, az Iparban kiala­kult jövedelmi viszonyok­kal, a fajlagos beruházások nagyságával, de elmaradott­ságunkat valamennyi között legegyértelműbben az infra­strukturális helyzetünk — különösen az ennek részét képező állami intézményhá­lózat fejezte ki" — hangzott el a közelmúltban Kecske­méten a területfejlesztésről szóló XI. közgazdász ván­dorgyűlésen, ahol dr. Czim- balmos Béla, a megyei ta­nács általános elnökhelyet­tese az egyik szekcióülésen számolt be azokról a vizs­gálatokról. amelyek nemcsak a megye helyzetét határoz­ták meg, hanem a továbblé­pésre is kijelölték a felada­tot. Mi is ez az infrastruktúra? Felzárkózás az országos szinthez Többek között magában foglalja a termelőágazatok olyan részeit, mint az ener­giaszolgáltatás, a szállítás és közlekedés, az öntözés, az ipari vízellátás, míg a nem termelő ágazatok közül olyan, a lakosság életkörül­ményeit, életszínvonalát je­lentősen befolyásoló ágaza­légiumát tatarozták, kifes­tették, s az épület környeze­te is szebb mint azelőtt. A nyíregyházi Petőfi Sándor kollégiumot gzintén korsze­rűbbé tették, az itteni ebéd­lőt faburkolattal látták el, a konyhára villanytűzhelyét vásároltak. A nagyecsedi gimnázium kollégiumában a nyáron pótolták az elhasz­nált felszereléseket, újra ra­katták a tűzhelyeket, s a kö­zeli napokban új tv-készü- lékkel és mosógéppel gazda­godik a kollégium. A me­gye többi kollégiumát is ott­honosabbá tették, tatarozták a nyáron, valamennyi kol­légium gazdagabb felszere­lésekkel várja a diákokat tokról van szó, mint az ivóvízellátás, csatornázás, a lakásépítés, a közművelődé­si hálózat kialakulása.' Ezek fejlettsége, vagy fejletlensé­ge kihatással van az ipar fejlődésére, a távlati tervek megvalósítására is. A megye utóbbi években kialakult di­namikus fejlődése azt mu­tatja, hogy közeledünk az országos mutatókhoz, bár még évek, esetleg évtizedek kellenek ahhoz, hogy Sza- bolcs-Szatmár infrastruktu­rális ellátása felzárkózzon az országos átlaghoz. A korábban említett, az országos átlagtól való elma­radás okozta, hogy sokáig Szabolcs-Szatmárt a fogyó megyék közé sorolták, a fej­letlen egészségügyi, szociális, kommunális ellátás mellett az ipartelepítés lehetőségei is kisebbek voltak. A vál­tozást viszont a „fogyás” megszűnése, a települések fejlődése jelenti, hiszen az Utóbbi öt évben alakult há­rom új városunk Nyíregyhá­za mellett Kölcsönhatásban fejlődött az ipar, s alapo­zódtak meg a jobb életkö­rülmények a városokban és falvakban. Az utóbbi tizen­öt évben például az ipari termelés tízszeresére nőtt a megyében, s a foglalkozta­tottak száma is ötször na­gyobb. Záhony példája Az energiaellátásban — különösen a háztartások el­látásában — igen jelentős fejlődés tapasztalható. 1960 és 1970 között megkétszerer ződött a villannyal ellátott lakások száma, minden köz­ségben kigyult a fény. Gond viszont, hogy a tanyák egy részébe még ma sem jut el a villanyáram, ez a hiány hátrányos körülményeket te­remt az ott élők ellátásá­ban. A változtatásra nagyobb figyelmet, több anyagi esz­közt szükséges fordítani. Az üt- és vasúthálózat a jól kiépített fővonalak, fő­útvonalak révéj, megfelel a korszerű követelményeknek. Kialakulásában elsődleges szerepe van a megyével szomszédos Szovjetuniónak, ahonnan a magyar ipar nyersanyagellátásának na­gyobb része származik. Ez tétté lehetővé a korszerű záhonyi átrakókörzet kiépí­tését, s követeli meg, hogy elkészüljön Záhony és a környező községek átfogó te­lepülésfejlesztési terve. AZ életkörülmények ala­kulásának, változásának egyik legfontosabb része a lakásellátás. Az országos átlaghoz képest itt is van behozni valója a megyének, bár a lakások nagysága, fel­szereltsége és más minőségi mutatók szempontjából az utóbbi években különösen a városokban komoly javulás­ról adhatunk számot A la­kosság nagyobb tehervállalá­sát jelenti viszont, hogy a lakásépítéseknél az országos átlagtól nagyobb arányban, 73 százalékban részesül a magánerős építkezés. A megyei tennivalók te­kintetében meghatározó a közműves vízellátás és csa­tornázás, Az országosan leg­alacsonyabb értékek találha­tók, 1970-bén például az or­szágos 55 százalékkal szem­ben a megyében a népesség­nek csak 17 százaléka ren­delkezik vezetékes vízzel, a csatornázásnál pedig 28 szá­zalékkal szemben alig 4-et tud felmutatni a megye Az egyenlőtlenségek felszámolása Az iskoláztatásnál W__ jv alatt több mint háromszoro­sára nőtt az óvodába járó gyerekek száma, az általános iskolákban igen sok szük­ségtantermet felszámolták, javultak az oktatás feltéte­lei. Két főiskola alakult, de már megértek a feltételei annak is, hogy a jövőben egy műszaki képesítést nyújtó főiskola kifejlesztése Is meg­induljon. Ugyancsak az infrastruk­turális fejlettséghez tartozik a rádióval, televízióval való ellátottság. Itt országosan a legkedvezőtlenebb helyen vagyunk. Szintén hasonló' aránytalanságot, a területi kiegyenlítődés késői megin­dulását lehet megemlíteni az egészségügyi ellátásban. „Az előrehaladás egyik feltétele a kialakult helyzet folyamatos elemzése és a termelési célokhoz hasonló rövid, és hosszú távú tervek készítése, illetve az anyagi ráfordítások növelése. Cél­irányosabb tervezés szüksé­ges a területi egyenlőtlen­ségek felszámolására is. Csak ilyen alapori történhet az infrastruktúra — nemzetkö­zi tendenciák alapján elfo­gadható — fejlesztése, il­letve Szaboles-Szatmár me­gye esetében a kiegyenlítő­dési folyamat biztosítása” — állapította meg előadásában dr. Czimbalmos Béla. L R Űj kollégium Nyíregyházán, Mátészalkán és Fehérgyarmaton A csendes víz partján A horgászok s csendet szeretik. A hangos be­széd elzavarja a halakat. Ezért is van, hogy az igazi sportember a hajnalt része­síti előnyben valamennyi napszak közül. Ekkor moz­dul meg minden hal. mint­egy vezényszóra. Mintha ek­kor ébrednének álmukból és legelsőbb is a falánkság-, az ennivágyás jutna eszükbe. Ekkorra bizony készen kell \ lenni a feLcsalizott botokkal, mert nem tudhatjuk, högv néhány perc múlva, a nap legyezőszerűen szétterülő vö­röslő sugarainak megjelené­sekor nem mutatkoznak-e az első kapások? Következésképp a horgá­szok szótlan emberek. Min­dig is csodálkoztam, hogyan tölt el valaki órákat, félna­pokat a vízparton anélkül, hogy bárkihez szólhatna. Két horgász ritkán ül egymás mellé: kinek-kinek megvan a maga törzshelye, amit tiszteletben tartani íratlan szabály. Mint nekáink is. Jobban mondva Bodolal Lu­kács bácsinak, akinek jelen­leg vendége vagyok. Azonkívül Lukács bácsi­nak. más Oka is van a szót­lanságra: ezen a réven ősz­szel felszántják, jósorsára hagyják, tavasszal bevetik, csak májusban jönnek a ka­páló asszonyok. A révész, aki többnyire heteket, hó­napokat van egyedül, gon­dolatait csak magával közli. Legföljebb a kutyájával, ha van néki. Bodolai Lukács­nak azonban nincs kutyája. Még a télen megmarta egy veszettróka, a mezőőr lőtte agyon. Ezért Is vette oly szívesen, amikor egy haj­nali horgászáshoz társául szegődtem. Felettünk még csillagos az égbolt, de keletről már vi­lágosodik. mutatva, hogy ott fog . felkelni a nap. Szótla­nul, a cigarettát rágva már órák óta gubbasztunk a holtág mellett. Vágyunk: a nagy harcsa. Az öböl vize tiszta, mozdulatlan, a pir­kadat viszont hideg. Fázó­san húzom össze magamon a kabátot, az álmosságtól a botnyél is majdnem kiesik a kezemből. A nagy harcsá­ról én már régen lemond­tam, amikor karjaimon elő­ször rándulást, aztán mély húzást érzek. Ujjaimat reflexszerűen kapcsolom a nyélre, s kissé meghúzva bevágok. Mi fog moßt történni? Félszemmel, mintegy se­gítséget várva a révészre pillantok, de ő is a botjával van elfoglalva. Ugylátszik. egyszerre van igen élénk kapásunk. — Segítsen! — sziszegem. — Alighanem egy bálnát fogtam... Közben tovább húzom, té­pem a zsinórt és remeg a karom, mert ilyen húzást, ilyen rángatödzó súlyt még soha nem éreztem. A felke­lő nap fényétől világosodó víz felszíne alatt végre fel­tűnik • a vergődj harcsa vi­lágos hasa. majd mint egy r fv’-ér folt, újra el­tűnik és zavaros iszapot lök feL De micsoda tömeg! A győzelem és a félelem érzé­se keveredik bennem, karom ereje, ujjaim szorítása — érzem — mindinkább gyen­gül, s tudom: a nagy har­csát, a folyó királyát le nem győzhetem. Még egy erős rántás és éppen, amikor társam se­gíteni akarna, az üvegbot kicsúszik a kezemből. Dél tájbaö csónakkal jövő em­berek emelik ki. jó ötven méterrel lejjebb a vízből. A harcsa nincs rajta. Elvitte a csalit is, elszakította az erős damilt. Micsoda küzdelmébe ke­rülhetett! És én mégis érez­tem, tudtam, győzni fog. Hatalmamat akkor veszítet­tem el felette, amikor fejé­nél megrántva egy pillanat­ra a vízből kiemeltem. A szabadságáért, életéért küz­dő hal a szemembe nézett, s felmérte bennem ellenfe­lét: „koca horgász vagy, ne­ked nem adom meg ma­gam...” Vissza bukott a víz­be. s ettől mint egy Ante- usz visszanyerte erejét. Vi­lágossá vált, ki lesz a győ­ző és a legyőzött. A csónakos halászok nem hisznek nekem. Ekkora hal nincs ebben a sekólyvizű holtágban — mondják, de én tudom: a valaha látott legnagyobb hal volt! S most érzem azt a biasergető izgalmat, amit Hemingway öreg halásza érezhetett ott, a rengeteg tenger közepén: a harci láz ez, a vadászó szenvedély, a győzniekarás vágya, mely magával ragad, s tudom Is: találkozunk mi még !... Délben,' mintegy a harang­szóra ' ficánkoló márnával ajándékoz meg a Tisza. Lu­kacs bácsi azonban gyanú­san méreget és a szeren­csémről alkotott véleményét sem rejti véka alá. — Inkább a harcsával jeleskedett volna! — mond­ja egy kis szemrehányással a hangjában, miközben a horogról segít lefejteni a kétségbeesetten vergődő ha­lat. Kettőnk fogásából azért összejön egy bográcsra való: a halászlé elkészítése azon­ban a révész dolga. Aki nem annyira szükségből, mint szenvedélyből csinálja ezt. Háza a faluban, jószága a téeszben, asszonya a teme­tőben van... Akkor költözött ki ide, a temetés utáni nap. Talán, hogy magát a Tiszába ölje. Csakhogy a Tisza nem­csak ellenség, ha a távoli hegyekből lezúduló víztől megvadul, hanem az év leg­nagyobb részében barátja is az embernek. Kenyeret ad a révésznek, a csónakokkal járó, s maguk után nagy hálókat húzó halászoknak, a parti füzest ritkító kosárfo­nóknak, a hajósoknak, s nem utolsósorban pihentető szórakozást nyújt a magam­fajta, urbanizációs ártalmak­tól szenvedő embernek. A tardosí révésznek a legmeghittebb társa lett a folyó. Emberek — mint mondta — ritkán járnak er­re, kutyája nem lévén: a Tiszának mondja el gondo­latait. A folyó pedig, külö­nösen nyári estéken, amikor szellő mozgatja a parti füzes bokrait — felelget neki. — Barátom ám nekem az a nagy hal is! Már három botot rabolt el tőlem — mondja, miközben újabb cső paprikát vet a tűzön fortyo­gó, zuborgó lébe, mert köz­tudott: a tiszai halászlé ak­kor jó, ha minden kanál után elvörösödik tőle az em­ber— Őnodváf! Mikiéi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents