Kelet-Magyarország, 1974. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-19 / 194. szám

rt?4. augusztus 1$. MAGYÄSORSa KŐ — ÜfífÜlPf SfELLSKLfif« I. &&A KADAR JÁNOS* Válogatott beszédek és cikkek Ungvár és Nyíregyháza 7 zgalmas, tanulságos, politikai munká­sok részére különösen figyelemre ér­demes, új erőt nyújtó, nélkülözhetetlen az a kötet, amely Kádár János elvtársnak, az MSZMP KB első titkárának válogatott be­szédeit és cikkeit tartalmazza. Tizenhét esztendőt ível-ölel át, az 1957— 1973 közötti időszakban elmondott vagy írott hitvallást, gondolatokat, beszédeket, megnyi­latkozásokat mindig a legfontosabb, a párt, a nép előtt álló feladatokról, gondokról, teen­dőkről. Ezekben a beszédekben és cikkekben visszatükröződik a nagy felelősségérzet, amely szenvedélyesen és mégis mértéktartóan, egy­szerre szólva a szívhei és észhez, mindig a proletárdiktatúra, a szocializmus ügye mellett szól, amely agitál és szervez, mozgósít, hi­bákra figyelmeztet. Olyan olvasmány e kötet, amelyből ma is lehet meríteni, tanulni, s a dk az elmúlt tizenhét esztendőben nem csu­pán szemlélői, hanem tevékeny részesei, sze­replői is voltak a nagy, társadalmat formá­ló-alakító pártpolitikának, szinte újra élik ezt az időszakot. Lehetetlen vállalkozás volna, hogy átfo­góan és részletesen ismertessük e 17 eszten­dőben elhangzott beszédeket, cikkeket. Ked­vet szeretnénk csinálni újra olvasásukhoz, mélyebb megismerésükhöz, felkelteni az ér­deklődést part-, társadalmi, gazdasági, kul­turális vezetőkben. Csaknem 450 oldal e kötet terjedelme. Az előszóban a következő olvasható: „A beszédek és cikkek kronologikus sorrendjéből nyomok követhető az az egyenes vonalú, népünk és az egész szocialista világrendszer egyetemes érdekeit kifejező politikai, gazdasági, és ideo­lógiai küzdelem, amelyet az MSZMP követ­kezetesen folytat a szocializmus győzelméért, társadalmi, gazdasági, állami életünk fejlesz­téséért, a háború nélküli életért.’’ H ogy milyen kérdések mélyebb össze­függéseinek a megismerését segítik e beszédek és cikkek? íme: A békés egymás mellett élés és alkalmazása, életszínvonal-po­litikánk, az érdek és érdekeltség kérdései. Az értelmiség helye, szerepe, az eszmei-politikai munka, a fegyelem, gazdaságirányítás-gazda­ságpolitika. A hatalom és az ezzel összefüggő kérdések. A tömegekhez való viszony, az osz­tályok és az osztályharc, a munkás-paraszt szövetség, a munkastílus, a szocialista de­mokrácia és tovább fejlesztésének feladatai és így tovább. S bár nem „könnyű”, elvi-ideológiai kér­dések ezek, mégis olyan olvasmányosan, ért­hetően, egyszerűen és világosan fogalmazód­tak, hogy egyaránt megérti egyetemi tanár, munkás, vagy paraszt ember. Izgalmas ol­vasmánynak is. Szinte minden egyes beszéd- bén van újmódon megfogalmazott gondolat, amely arra tanít bennünket, legyünk Igénye­sek írásainkban, beszédeinkben. Ezek a cikkek, beszédek plasztikus érté­kűek. Ha a kötet sok-sok értékes anyagából „csak” a munkáshatalommal kapcsolatban elmondott reflexiókat említem, ezekre pró­bálom irányítani a közvélemény figyelmét, akkor csak azért teszem, mert ez a főkérdés a marxizmus—len in izmus központi kérdése. Ekörül csúcsosodik ki minden más kérdés. m rdemes újra tanulmányozni, mit mon- dott a hatalomról Kádár elvtárs az M°'ZMP Országos Értekezletén 1957-ben. „A mi tapasztalataink alapján úgy látjuk elv­társak, hogy a munkásosztály forradalmi pártjára mint egészre is érvényes az a tétel, ami minden egyes kommunistára érvényes: a hatalom kézbevétele kritikus próbatétel alá veti a pártot és az egyes kommunistákat is.” Kifejti Kádár elvtárs ebben a beszédében, hogy „a hatalom nem csak nagy erő, hanem veszélyt is rejt magában... Az önteltség és az elbizakodottság igen n&gy veszélyt jelenthet a hatalom kivívása után is a párt számára.” És ebből vonja le a tanulságokat. A hatalom kérdésével foglalkozik más megvilágításban ábban a cikkében, amely a Béke és Szocia­lizmus 1959 februári számában jelent meg. E tanulmányban az osztályharcra, az ellenséges ideológiák elleni küzdelemre, a kétfrontos harc szükségességére és eredményéire hívja fél egyebek között a figyelmet. Hangsúlyoz­za: „A népi demokratikus rendszer — mint a proletárdiktatúra államának egy típusa — szám,ára elvi kérdés, általános törvényszerű­ség a munkásosztály forradalmi pártjának ve­zető szerepe az állam és a társadalom életé­ben. Éneikül népi hatalom, proletárdiktatúra, munkás-paraszt állam nem maradhat fenn, a szocialista társadalom nem épülhet fel.” Le­írja. milyen hasznos tapasztalatokat gyűjtött a párt e tekintetben hogyan kell az osztály- harc fő törvényszerűségeinek érvényesülése érdekében jobban figyelembe venni helyze­tünk sajátosságait. Hangsúlyozza e témakörben a párt és a tömegek közötti kapcsolat fontosságát, s azt a törekvést, hogy a proletárdiktatúrát min­den nemű elhajlástól és torzítástól méhtesen áik-” n isszuk. Mintha csak e gondolatsor foly- t-. ként fogalmazódna meg az MSZMP K beszá-' '.ójában a következő gondolat, án ilyet á VII. kongresszuson mondott el: „A prole'ár diktatúra, mint tudvalevő, nem Önmagáért való cél, hanem Lenin szávai sze­rint: „A proletárdiktatúra célja, hogy megte­remtse a szocia1 izmust, megszüntesse a tár­sadalom osztályokra tagozódását, dolgozóvá tegye a társadalom valamennyi tagját és az embernek ember által való mindenféle ki­zsákmányolását megfossza talajától.” Alig van olyan beszéde, cikke a párt első titkárá­nak. amelyben valamilyen módon, valamilyen oldaláról ne foglalkozna a hatalQm kérdésével vagy olyan kérdésekkel, amelyek azzal köz­vetlenül vagy közvetve összefüggésben van­nak. Ez tér vissza akkor is, amikor a gazda- ságirárlyítás új rendszerével kapcsolatban elemzi az állam, a munkásosztály szerepét, a hatalom fontosságát. Erről beszélt a X. kongresszusi beszámolóban is. „Az államélet és a szocialista demokrácia fejlesztése a munkáshatalom, a szocialista állam további megszilárdítását, erejének növelését, haté­konyságának fokozását jelenti. Államéletünk, a szocialista demokrácia továbbfejlesztésének lényege, hogy egyidejűleg erősítsük a köz­ponti hatalmat és növeljük a helyi szervek önállóságát.” A valóságból, az élet törvényeit figye- lembevéve hangsúlyoz más helyen, más eset­ben fontos elveket, amelyek a hatalommal, a munkásosztállyal, a néppel vannak kapcso­latban. Nagyon tanulságos, amit 1971 febru­árjában mondott a munkásőrség központi törzs és alegységparancsnok-képző iskolán pohárköszontőjébén. „A történelmi tapaszta­latok... azt bizonyítják, hogy a szocialista or­szágokban a régi visszatérésétől, tudniillik a kapitalizmus visszatérésétől többnyire már nem félnek az emberek. Félnek viszont at­tól, hogy a munka negatív oldalai újból elő­térbe kerülnek.” És szenvedélyesen, érvekkel bizonyítja, miért, hol, mire kell vigyázni, őr­ködni az emberek, a tömegek bizalmán. S ebben a beszédében rámutat a párt és a mun­kásosztály viszonyára is. így: „A munkás­osztály nem azért van, hogy a pártnak legyen kit vezetnie, hanem fordítva. A munkásosz­tály teremtette meg önmagának eszközként, fegyverként az élcsapatot, mert enélkül az osztály nem tudna harcolni. Ugyanez a szo­cializmus és a nép viszonya is. Nem azért van a teória, a szocializmus, hogy valamit ki le­hessen kísérletezni a tömegeken. Éppen for­dítva: az elmélet azért van, hogy segítségé­vel a dolgozó ember a saját sorsának urává legyen.” A Kádár elvtárs válogatott beszédeit és cikkeit tartalmazó kötet a Kossuth Könyvkiadó gondozásában jelent meg. Olyan könyvet vesz kézbe a kedves olvasó, amely azt a korszakot tükrözi, amely küzdelmes, de egyben sikeres is volt népünk, nemzetünk történelmének útján, amikor a párt vezeté­sével leraktuk hazánkban a szocializmus alapjait, s hozzáláttunk a mű betetőzésének munkálataihoz. Erre a tizenhét esztendőre te­kint vissza mindén Öfött szó, elmondott be­széd, Tanulságul szolgálhat és szolgál ma is mindennapi munkánkhoz. Egy héten át volt vendéglátó házigazdá­ja Nyíregyháza és Szabolcs-Szatmár megye az első Országos Honismereti Akadémia hallga­tóinak. Az ország minden megyéjéből jöttek vendégeink a rendezők hívó szavára. Olyan emberek jártak nálunk, akik érzékenyek a valóság minden rezdülésére, legyen az akár a hagyományokban, művészetekben, életmód­ban és szokásokban feltáruló múlt, akár a szemünk láttára kibontakozó — sokszor kellő figyelemre sem méltatott — jelen, hogy „tu­datos jövőbe” lássunk. Nem közömbös szá­munkra, milyennek ismerték meg szűkebb hazánkat, milyen hírünket viszik magukkal. Többen is köszönő, emlékező leveleket adtak át elutazásuk előtt. Volt ezekben az írásokban sok elismerés, jóval kevesebb, de annál megszívlelendőbb bírálat és jótanács, ami az akadémia rendezőinek szól. Egy levél sincs, amelyikben ne találtam volna hosz- szabb, rövidebb leírást arról, milyennek lát bennünket az, aki csak vendégként pillantha­tott be életünkbe. „Nagy várakozással, izgalommal készül­tem a hosszú út megtételére, hiszen Vas és Szabolcs-Szatmár megyék között több mint 500 kilométer a távolság.” írja a Bükről ér­kezett Szabó József tanár, majd így folytat­ja: „...ismeretlen volt előttem Nyíregyháza és vidéke, a nagy távolság pedig nagy kü­lönbségeket rejt magában úgy a tájban, mint a rajta élő emberekben. Kellemes meglepe­tést szerzett nekem a virágos, épülő, szépülő és fejlődő város.” Vannak, akik már korábban is jártak Nyíregyházán és Szabolcsban, mint a csong­rádi dr. Börcsök Vince, aki a következőket írja: „Áz 1962 évi néprajzi vándorgyűlésen részt vettem és először töltöttem hosszabb időt Nyíregyházán. A megyeháza füstös, de impozáns nagytermében tanácskoztunk. A ma is meglévő irodaház, kisvasút a főtéren, no meg egy-két ma is meglévő vendéglő jelen­tette a várost. Gépkocsival felkerestünk né­hány bokortanyát is. A száraz őszben hatal­mas porfelhőt kavartunk, amint letértünk a kövesútról és a kesernyés por ellen gyorsan bezártuk jármüvünk ablakait. A bokortanyák elmaradottsága megdöbbentett...” .. Az azóta eltelt idő alátt Szinte hihetetlen, meny­nyit .fejlődött Nyíregyháza.” Űzőről jött Czakó Gyula, a Borsod-Äba- új-Zéihplén megyei HNF Honismereti Bi­zottságának alelriöke. írásából idézem: „Kb. négy éve voltunk e városban hon­ismereti körünkkel országjáró tanulmányi ki­testvérvárosok 1. Amilyennek Fábry Zoltán látta... 1932 márciusában nyolctagú küldöttség érkezett Kárpátaljára — a Nemzetközi Mun- kássegély küldöttsége, melynek az volt a fel­adata, hogy felmérje a dolgozók helyzetét az úgynevezett „éhségzónákban” és segélyt nyújt­son az arra rászorulóknak. A küldöttség tagja volt egy fiatal szlová­kiai magyar író. Nevét jól ismerték a szegé­nyek és a hatalom képviselői is. Fábry Zol­tán nyíltan a burzsoá rendszer megdöntésére szólította fel a tömegeket, s a jövő társadal­makéin a szocialista társadalmat ismerte el Fábry Zoltán Az éhség legendája című riportkönyvében írta le élményeit. A könyv kiadását és terjesztését azonban betiltották. A tanácshátalom bukása után a csehszlo­vák hivatalnokok a burzsoá pártok nyolcórás munkanapot, magas fizetéseket ígértek. A valóságban a napi munkaidő 12—14 óra, oly­kor pedig 16 óra lett. A hivatalosan elismert napi átlagkereset 8—li korona volt, s ez nem volt elég egy széhaély napi megélhetésére sem. A munkásmozgalom élére a kommunisták álltak. Sokan fegyverrel a kezükbn harcol­tak a Magyar Tanácsköztársaságra törő el­lenforradalmi erők és intervenciós csapatok ellen. A tanácshatalom bukása után visszatér­tek az egykori vöröskatonák és folytatták a harcot. A Tanácsköztársaság kikiáltásának egyéves évfordulóján Ungváron alapították meg az országrész szocialista pártját. 1921 májusában megalakult a Csehszlovák Kom­munista Párt. A kárpátontúli pártszervezet egyik erős osztaga lett a pártnak. 1920 ja­nuárjában megjelent a Munkás Újság. Az ukrán dolgozók lapja a „Pravda” lett. A kom­munisták az egyik sikert a másik után arat­ták. 1924-beh például csupán az ungvári vá­lasztók közül 2500-an delegáltak kommunista képviselőt a parlamentbe. Ez a szavazatok 28 Százaléka volt. A párt 1938. novemberétől il­legálisan folytatta tevékenységét. Az ungvári dolgozók életszínvonala rohamosan zuhanl alá. Előrevetette árnyékát a második világhá­ború.™ 2. Harminc éve történt Ungvár közelében 1944. október 27-én hajnalban értek a szövjet csapatok — a Ne­gyedik Ukrán Front egységei. Hogy megóvják a várost a pusztulástól a támadást két oldal­ránduláson, de az azóta eltelt idő alatt a vá­ros képe teljesen megváltozott... Legnagyobb örömömre szolgált, hogy a „Jósa András” Mú­zeum méltó helyet kapotl... Mátészalka la­kásépítkezése, iparosodása — bár erről a televízióból, sajtóból többször értesültem — személyes benyomásaim alapján még meg­győzőbbek.” A Veszprém megye} Reményi Antal így vall élményéről: „Másodszor járok itt. Nem egzotikus tájra jőttjem a Dunántúlról, a Ba­kony és Balaton vidékéről. Az évtizedek után végre egymásra lelt testvérek beteljesült örö­mével élek, mozgok itt már.” „Nem vendég vagyok Nyíregyházán, hi­szen hazajöttem,” írja a budapesti Molnár József. „Itt érettségiztem 1925-ben és őrzöm Nyíregyháza megváltása 100. évfordulójának emlékezetéi... Uj arccal mutatja a jövendőt a régi Nyíregyháza melle, vagy helyette épült tündérváros... Boldogan megyek vissza tovább dolgozni.” Innen .származik, itt élt 20 évig Kövesdi Tibomé, aki most a Somogy megyei Meszteg- nyőn él. Ezeket írja: „20 év alatt olyan sokat fejlődött elsősorban Nyíregyháza, hogy szinte új lett. Én, aki a régi Arany János utca bombatölcséreit láttam, aki emlékszem a kon­zervgyár és az almatároló helyén a vizésgöd- rökre és rendezetlen telkekre csodálni tudom ezeket az embereket akik itt élnek és így dolgoznak. Nincs helyem idézni a számtalan kedves megjegyzést az itt élő emberek figyelmessé­géről szorgalmáról patriotizmusáról. Bizonyá­ra van ebben — mi tudjuk legjobban — né­mi túlzás is mely a vendéglátói figyelmessé­get viszonozza. Mégsincs okunk kételkedni a sorok őszinteségében, melybő] erőt meríthe­tünk ahhoz, hogy tisztultabb önismerettel, még nagyobb bizakodással mindent megte­gyünk megyénkért, hazánkért. Egyik vendégünk feljegyzte magának Krúdy Gyula sorait: „Sokszor megbántam, hogy végleg megtelepedtem a Gyöngytyuk ut­cában, csalogat vissza a Nyírség, a szülői ház.” És hozzáfűzi: „A Honismereti Akadémia résztvevői Krúdy Gyulához hasonlóan vallanak: szívük­höz nőtt városunk, látták gondját, dolgos hét­köznapjait, történelmi mútlját.” Pomogyi Jó­zsef pedig így zárja levelét: „Szeretnék né­hány év múlva visszatérni, hogy a most ki­bontakozó fejlődés eredményeit is láthassam.” I Tóth Lászlói ról indították meg — északról és északkelet^ ről. Déli irányból a szabolcs-szátmári felsza- badíró Második Ukrán Front egységei köze­ledtek. Morusz ezredes, a város felszabadító gár­dista harckocsizó dandár egykori parancsno­ka visszaemlékezéseiben így számolt be ok­tóber 27 reggeléről: „...Nemcsak mint fel- szábadítókat fogadtak bennünket az ungvári­ak, hanem segítséget is nyújtottak. Felhívták figyelmünket a leselkedő veszélyekre.” Reg­gel 10 órakor gördült végig az ungvári ut­cákon az első szovjet harckocsi — Obratkin százados gépe. Néhány nap múlva Moszkvá­ban 224 löveg húsz díszlövéssel köszöntötte Ungvár felszabadítóit. A városért vívott har­cokban-kitűnt egységek megkapták az „ung­vári” előnevet. A felszabadulást követő második napon már új városi elöljáróság vette kezébe az ügyek intézését. A munkásosztály és a kó- rábbari is baloldali beállítotságú értelmiség képviselői kerültek vezetői beosztásba. Első értekezletükön Leonyid Brezsnyev a 18. had­sereg politikai főcsoportjának főnöke is részt vett és beszámolt a Vörös Hadsereg felszaba­dító küldetéséről, az ungváriak legfontosabb feladatairól. Nem maradt el a szovjet testvémépek segítsége sem. 1945. június 29-én Kárpáton- túl újraegyesült Szovjet-Ukrajnával, s ezt kő­vetően új korszak kezdődött Ungvár történe­tében is. A Szovjetunió háború utáni újjáépí­tési tervében külön hangsúlyozták azokat a feladatokat, melyeket Kárpátontúlon kellett megoldani. Több párt- és kormányrendelet foglalkozott az élelmiszer- és építőanyag- ellátás javításával. Moszkvából, Leningrád- ból, Harkovból, Bakuból, az Ural iparköz­pontjaiból teherszerelvények indultak Kár- pátontúl irányába. Munkapadokat, gépeket, műszereket, nyersanyagokat hoztak ezek a tehervonatok. Nemcsak az ipar fejlesztésében történtek hétmérföldes lépésekhez hasonlítható válto­zások. Már 1945 májusában megalakult Ung­váron a zeneiskola. 1945. július 20-árt szüle­tett a határozat — a területi székvárosban egyetemet kell nyitni. 1945 végén kezdett mű­ködni a Városi könyvtár. Megnyílt az új egész, ségügyi szakiskola. A városi színházban meg­tartották az első előadást. 1945 őszén alakult a Területi Könyv- és Lapkiadó. 1946. febru­ár 19-én nyitotta meg ajtóit a területi filhar­mónia.™ 3. Az ősi város második ifjúsága Ungvár több mint 1000 éves, az ide lá­togató turisták azonban a fiatalok városának nevezik. S nem véletlenül, hiszen csupán az egyetemen és a középiskolákban mintegy 24 ezer fiatal tanul. Az új gyárakban (mint pél­dául az ungvári műszergyárbari) a dolgozóit átlagos életkora nem haladja meg a harminc évet. Az új városnegyedekben 5—6 ezer fia­tal e=:e!ád tartott lakásavatást az elmúlt években, A hetvenes évek elején az ipari termelés volumene 17-szerese volt az 1946-ban elért össztermelésnek. A termelékenység ez idő alatt ötszörösére növekedett. Csupán az el­múlt tíz év alatt kétszeresére bővült az épít­kezések terjedelme a területi székvárosban. Harminc év — 14 hatalmas, új iparvállalat, húszezres munkásosztály. Egy mondatban így fejezhetnénk ki, az iparfejlesztés sikereit. Azokban az években, amikor Fábry Zol- tánék Ungváron jártak, Ungváron volt a leg­nagyobb gyermékhalandóság a köztársaság viszonlyatában: 100 újszülöttből 37 nem értó meg az egyéves kort. A szovjet rendszer éveiben a gyermekhalandóság 1/22-ére csök­kent. Jelenleg csupán a területi székvárosban 1500 orvos és egészségügyi dolgozó tevékeny­kedik a kórházakban, orvosi rendelőkben, profilaktóriumokban. A mostani ötéves terv­ben az egészségügyi létesítmények fenntartá­sára 7,3 millió rubelt fordít az állam. Ung­váron csakhamar átadják rendeltetésének az új 530 személyes klinikai kórházat. A hetvenes évek elején 1950-hez viszo­nyítva 11-szeresére növekedett Ungváron a lakóházépítés terjedelme, holott ez alatt a lakosság száma csak 2,7-szeresére növeke­dett. Az új ötéves terv évei alatt 1975-ig 12 500 ungvári költözik új lakásba. Mintegy 50 utcát rendeznek. A városban megkezdik a 9—16 emeletes háztömbök építését. Ungváron az ukrán, magyar, orosz, szlo­vák, moldvai, román, valamint más nemzeti­ségű dolgozók. A lenini nemzetiségi politika megvalósulását tükrözi, hogy a magyar fia­talok anyanyelvükön tanulhatnak a Zalka Máté középiskolában és az ungvári állami egyetem filológiai karán létesített magyar nyelv- és irodalom szakon. Harminchétezres példányszámban jélnik meg a Kárpáti Igaz Szó, a területi pártbizottság, a területi ta­nács, valamint az ungvári városi pártbizott­ság és a városi tanács magyar nyelvű napi­lapja. Több nyelven, közte magyarul is, su­gároz adásokat az ungvári tévéstúdió. A Kár­páti Kiadó évente több tucatnyi magyar és moldvai nyelvű könyvet jelentet meg az ukrán és orosz nyelvű kiadványokon kívül. Erősödnek a vállalatok és intézmények internacionalista kapcsolatai. Ilyen kapcsola­tot tartanak fenn például a ungvári állami egyetem, valamint a nyíregyházi tanárképző főiskola tanárai és hallgatói, az ungvári ci­pőgyár és a szabolcs-szatmári rokonüzemek munkásai, a területi székváros és Nyíregyhá­za pedagógusai, építői, szakszervezetei. A két szomszédos terület, a két város barátsága fontos láncszem a szovjet és ma­gyar népet összefűző baráti kapcsolatban. Márkus Csaba Farkas Kálmán AHOGY A VENDEG 1ATTA „A szívünkhöz nőtt városuk“

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents