Kelet-Magyarország, 1974. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-19 / 194. szám

t dßM

TfEf FT MAGYARORSZÄC — ÜNNEPI MELLER?^

iwnn#mmsm

VERES PETER:

Tele lesz-e a mi zsákunk is?

(Részlet)

a mikor a csapat kivonul, a bandagazda előveszi a névsort, és négy vagy öt kisebb csoportba osztja a csapatokat aszerint, hogy negyven vagy ötven pár arató van-e a keze alatt. Tíz-tizenkét ember elég egy kis csapatba. Ha többen volnának, a hátulja túl soká ácsorogna a dűlő Végén, amíg a többiek kaszálva behaladnának, aztán meg túl hosszú pasztát kellene fogni, hogy minden kaszás beférjen a rendbe.

A kisebb csoportok élére rendesen egy- egy javakorabeli, de nagyon jó kaszás embert állítanak. Olyat, aki tudja is, bírja is.

A legtöbb ilyen első kaszás egy kicsit rátarti, büszke ember. Az ember amíg eleven, sohasem tud élni egy kevéske hiúság nélkül, s itt az első kaszás rangja a legnagyobb rang Nem az aratógazdáé, azt titokban lenézi mindenki, mert ritkán is dolgozik, a nehéz gaztól meg valami ürüggyel mindig meglóg. Azt mondja, hogy az intéző vagy az úr hivatja, megnézni, hogy melyik tábla következik. Vagy pedig elmegy a másik aratógazdával széjjelmérni a következő táblát. Az a rend ugyanis, hogy minden aratócsapat kapjon minden táblából, mert az egvik tábla jobb, mint a másik. Aztán nyilat húznak rá, hogy melyik csapatnak melyik oldala esik.

Mondom, az első kaszások kicsit rátarti emberek és kajánul mosolyognak a bajuszuk alatt, amikor a dűlő végén megfenik a kaszát. „Megrázom egy kicsit a bandát, hogy lehull rúla a ruha” — gondolja gonoszul és megindul. Megindul, s mint a csonka bika töri magát előre, hasítja a rendet a búzatáblában. Hátra sem igen néz, csak előre, hogy egyenesen haladjon a rend, és oldalra pislog, hogy a szomszédos csapatok vezetői nem előzték-e már meg.

A gabona gaza az aratás elején még rendesen nyers, szívós, nem dűl szépen a kasza alá, hanem hajladozik erre-arra, és rá- tekerőzik a csapóra.

De mindegy: ha benne vannak, menni kell. Aki elől megy, az csak a szomszéd vezetőket nézi, az utána jövőkkel nem törődik. Aki nem bírja, dögöljön meg vagy álljon ki. Ne jöjjön csapatos aratásba, aki gyenge vagy aki nem tud kaszálni.

Ha aztán valamelyik kis csapat mégis lemarad, annak nem az az oka, hogy gyengébben dolgoznak, hanem az, hogy őt rossz helyre szorították, s hogy ez mindig így szokott lenni: nincsen igazság. Az aratógazda a saját csoportját mindig a legjobb helyre állítja, ahol vékonyabb, egyenesebb és haladó- sabb a gaz.

De még ha egyforma is a tábla, akkor is van veszekedésre ok. Ravaszkodni mindig lehet. A bandagazda a saját csapatát, ami mindig első csapat, a tanyahelyhez közel állítja be. S mialatt a többiek tovább caflat- nak a gyepes dűlőn vagy a gurdinyos, tövis- kes árokparton, az ő csapatja már jól belehaladt a rendbe. Mire a negyedik csapat helyre ér, sokszor ki is vágnak egy rendlábat.

Amikor vége a munkának, ebéd vagy vacsora előtt, akkor megint a távoliak szenvednek többet. A közelebbi csapat, a „híres első csapat” már régen a tarisznyáját bontogatja, mosdik és főz, amikor az utolsó csapat előkerül.

És micsoda veszekedések vannak ebből! A korábban érkező marokszedők megrohan- ják a tűzrevalós szekeret, és szétcibálják az egészet. Nem törődnek vele, hogy jut-e majd a hátuljának. Jutni kellene, mert van tűzrevaló, de senki se gondolkozik rajta, hogy mennyi elég neki, hanem beleölel' és viszi, amit bír. Akik később érkeznek, azoknak már nem marad, csak a kaparék, az idő pedig drága.

Amelyik markosnak nem jutott, annak a többitől kellene kérni, de ez gyalázat, mert rrtért_ nem igyekezett? Csak a lusta marékszedőnek nincs tűzrevalója, ez a törvény. A kaszások kegyetlenek és szigorúak a marék- szedőkhöz^ akárcsak a kaszárnyában a káplárok az újoncokhoz. Nemcsak a munkában kell ugvesnek és gyors kezűnek lenni a ma- rékszedonek, hanem a főzésnél is.

Kinn a munkában az a rendes marék- szedő, aki mindig elérkezik a gazdájával. Ez nemcsak az ő dolga, hanem a kaszása becsülete is. Amelyik marékszedő elmarad, az nemcsak a saját késedelmes munkájával károsítja a többit, hanem akadályozza az utá- na Jövőket is Itt a főzésnél meg amelyik nüarekszedő késedelmes, az a csapat gúnyolódásának a céltáblája kaszásával egvütt, mert itt megint az a törvény, hogy mindenki főzzön meg gyorsan, hogy pihenhessenek egy keveset. A késedelmesek ne zavarják a bog- faKK• CS0JRdtéséveI és a kasza kalapálásával a tÖJrr uAz aratóbanda szigorú közösség amelyben vad verseny és kegyetlen törvények uralkodnak. Aki nem bírja, ne vállalja.

A szegény marékszedőknek hát az a gOndjuk hogy amikor elhagyták a munkát, s letettek az utolsó kévét, akkor nvúllá vál- janak és szaladjanak a tanyahelyre: tűzreva- lóert és vízért. Hogy mire a kaszás megérke- , , aki sohase szalad, de mindig halad — akcorra víz legyen a korsóban, tűz legven a főzofa alatt, szalonna legyen a bográcsban.

A jó lábú lányok és a süldőfiúk hát úgy szaladnak, mint akiket a tatár kerget Kezükben a „gaguccsal”, rohannak egyenesen a tuzrevatohoz. ölelik és viszik a saját főzőftPn«vre' ,Hf,uezt le.t®2fk- kapják a korsót, és futnak a lajthoz vízért.

A lajtnál ugyanaz a tolongás és veszekedés kezdődik. Meleg időben egy lajt víz mindig kevés egy étel sorjára. Minden markos igyekszik hát, hogy jó előre tele vegye a kis korsóját. Tele színig, hogy ne csak mosdásra és ételiének legyen elég, hanem majd a forró étel után inni is maradjon egy kevés. Mert mire a bivalyos a lajtot megint telehozza, akkorra sokszor gebedésig szomjasak.

Az első szeresek hát televiszik a korsójukat friss vízzel, az utolsóknak meg majd

csak a hordó fenekéről jut kotus, zavaros Víz. A markos ezért dörmögést vagy szidást kap a gazdájától. Ezt nem szereti, siet hát és tolakodik.

Hiszen valójában a víz is elég volna. De a tolongásban kifolyik és szétpocsékolódik. Megeresztik a csapot, és amíg egyik odatartja, a másik mellédugja. Lökdösődnek, veszekednek emiatt, a víz meg kifolyik a földre. Korsó korsót tol ki a helyéből, és egyik se telik.

De miért is sietnek ennyire még az ebédidőben is, miért rontják el ezt a pár pihenőórát felesleges izgalmakkal, tolakodással és veszekedéssel?

Hát éppen ezért: a pihenésért. Az ebéd itt nemcsak pihenés, hanem munka is. Főzni kell, mert kenyéren nem bírnák a munkát, de a szalonna is kevés a száraz koszthoz. A gyomor se bírja, és az otthoni háztartás se bírja, hogy mindennap főtt ételt küldjenek vagy hozzanak, még ha volna is, aki hozhatna.

Az állandó testi-lelki izgalom, a forróság és a rossz víz, amit nem az étel kíván, hanem a hőség, s ami úgy kotyog az ember gyomrában, mint a korsóban, erős ételeket, savanyú vagy paprikás ételeket kíván maga után.

A savanyút hetenként kétszer — kedden és csütörtökön — a faluból hozzák vagy küldik, a paprikást maguk főzik naponta legalább kétszer.

Az ebédidő alatt hát főzni és kalapálni is kell. A marékszedő főz, a kaszás kalapál. Kalapál, de ha gyenge, ügyetlen vagy tanulatlan a marékszedő, akkor a tűzre és az ételre is ügyel. A tűzre azért, mert nagyon veszélyes itt á tarlón, a keresztek közt tüzelni, de százszorosán veszélyes a nőcselédeknek, mert azoknak a ruhája is mindjárt tüzet fog, s aztán ha a tüzet kikapja a szél a bogrács alól. mindjárt fejüket vesztik.

Még csendes időben is vigyázni kell. A repceszalma nagyon pattog, de a búzaszalmában is vannak búzaszemek, amelvek ha a tűzbe kerülnek, elpattognak messzire. Szemesnek kell lenni a markosnak, hogy azonnal elfojtsa, ha valahol lángral'obbant a tűz.

Aztán a szalmával való tüzelés is külön tudomány. Érteni kell hozzá, hogy a bogrács alatt mindig annyi legyen, amennyi éppen szükséges. A tüzet is tartani kell, hogy magasra ne csapjon a lángja. Mert akkor elég a főzőfa, forró lesz a bogrács füle, megég a bogrács felső oldala, és belehull a sok szálló pernye a levesbe.

Nagy mesterség hát jól tüzelni, és sok kis kezdő marékszedő megsiratja néhányszor, amíg megtanulja. Még olyan is van, aki megszökik a kaszása kegyetlen szigorúsága miatt.

MOGYORÓSI ERIKA:

NYÍRBÁTOR

díszsort AUnak a nyárfák ezüst királyi lándzsák

elém baktat a város

homokkal

virággal

szomjamat oltani szökőkút szirma siet

hazaértem

rokona vagyok a nyírnek a pornak itt

rozsarany színben egy ház hetyke lázadóként szöktem innen el s az örök-visszaváró-város didergő sebre mindig oltalom

ritkán jövök

érkezésem

fecskék jóhírrel várják díszsort állnak a nyárfák füzek nyírek és bodzák

KÉT ARCKÉP

SÁNDOR MIKLÓS

Ha Sándor Miklósnak, a tunyogmatolcsi

művelődési ház igazgatójának egy mesebeli tündér teljesítené egyetlen kívánságát, bizony zavarba jönne. Nem is tudná, mit kívánjon. A hat év, amit a művelődési házban eltöltött, az egymásra következő napok természetességével hozta a mindennapi munkát, nem tart számon kiemelkedő sikert, nagy kudarcot, nem szokott elmerengeni, visszaidézni eseményeket, receptje sincs a jól olajozott fogaskerekek módjára működő, egymást érő közművelődési programokra, azt mondja, nem tett semmi különöset, csak dolgozott, mint bárki más. Aztán eszébe jut, hogy mégiscsak lenne egy szerény kívánsága, de ahhoz pénz kellene, nem pedig tündér. Több helyiséget szeretne a művelődési házban kialakítani, pótlással, vagy új építésével, mert a jelenlegi kevés ahhoz, hogy többet tudjon dolgozni.

Furcsa kívánság, főleg ha azt is hozzátesszük, hogy a művelődési házak vezetői inkább a nagyon sok munkára, a hálátlan szervező-előkészítő feladatokra panaszkodnak, aminek ráadásul a végeredménye sem kecsegtet nagy sikerekkel, s a művelődési házak üresen, közönség nélkül kongó helyiségei egyetlen népművelőt sem vidítanak fel. Sándor Miklósnak éppen az ellenkező gond okoz fejtörést, hogyan lehet jól beosztani a klubtermet, az előcsarnokot, hogy minden csoport elférjen, hogy ne álljanak sorba a művelődési ház előtt, mikor unja meg valaki, akinek a helyére lehet ülni. A leggyakrabban a klubfoglalkozásokkal van baj, kétszer—háromszor annyian várakoznak az udvaron, mint amennyi hely van odabent. Azt mondja, semmiféle titkot, egyéni módszert nem tud, mi lenne az, ami különösen vonzó a művelődési ház programjai között, csak azzal magyarázhatja; ilyen a tunyogmatolcsi nép. Megszokták, hogy a művelődési házban mindig történik valami, a sikeresen működő csoportoknak hamar híre szalad, de ezt nem egyetlen népművelő érdemének tartja.

Itt van például a felnőtt énekkar. Harminc idős ember rendszeresen eljön a próbákra. nem egvszer előfordult, hogy ott aludt el valamelyikük a széken, de jött. mert tudta, hogy számítanak rá, várják. Széles Zoli

bácsit, Illyés Istvánt, Széles Ernőéket, Rád! Andorékat, Tisza Ernőéket, Deli Imrét emlegeti, a csoport jó működése nekik köszönhető. Az énekkar mellett külön cigány énekés táncegyüttest alakítottak a művelődési házban, a Népművelési Inézet magnószalagjai őrzik eredeti dalaikat, Budapesten nagy sikerrel szerepeltek, most tv-fellépésre készülnek. Jól működik a felnőtt agrárklub, az ifjúsági klub, a gyermekklub, az irodalmi színpad, a fotoszakkör, s a honismereti szakkör, amelyre a közeljövőben vár nagy feladat.

A múlt század elején épült ambitusos

elejű régi iskolát nézték ki arra a célra, hogy egy kis falumúzeumot hozzanak létre. Sándor Miklós egyetemi szakdolgozatának idején született ennek a falumúzeumnak a gondolata, a község múltjában kutatva ugyanis sók olyan utalást talált levéltárakban, múzeumokban, amelyek alapján jól követhetően lehetne bemutatni az egész falu történetét. Az első adattól, 1011-től a mezővárossá alakulásig, majd a szegényes legelők miatt a mezővárosi rang elvesztéséig, Tunyog és Ma- tolcs egyesüléséig, napjainkig. Úgy tervezik, hogy abban az épületben kapnának helyet a gubaszövés eszközei, a halászat, a fazekasság szerszámai, a népi fafaragás megmaradt emlékei. Itt szőtték Hunyadi Fekete seregének ruháit, itt született Zalka, mindezekből az adatokból gazdag összeállítású gyűjteményt terveznek. Ez a munka, az előkészítés, a tárgyalások sorozata egészíti most ki Sándor Miklós népművelő munkáját.

Tizenkét évvel ezelőtt, augusztus 20-ra

adták át Tunyogmatolcs lakosainak az új művelődési házat. Az átadástól máig éppen fele időt töltött itt Sándor Miklós. Nem emlékszik olyan eseményre, amely a hat év alatt nagy örömet okozott volna, de kellemetlenségei sem voltak. Ha valamire büszke, talán arra, hogy már kevés a falu művelődni vágyó lakosainak a régi épület, kinőtték, s bár minden programon telt házra számíthatnak, sokféle ember megfordul a művelődési házban, a falakon sehol egyetlen karcolás sings. A falu megbecsüli művelődési házét

BE

o VINCZE SÁNDOR

Vincze Sándor, az újfehértói Ady Endre művelődési ház igazgatója, a helyi népfrontbizottság elnöke, tagja a népfront megyei bizottságának, tagja a nagyközség tanácsának, a végrehajtó bizottságnak, a járási közlekedési bizottságnak, továbbá óraadó tanár a gimnáziumban és a művelődési ház képző- művészeti szakkörének vezetője, maga is fest: rendszeres résztvevője a megyei őszi tárlatoknak. Egyszóval: népművelő.

— Még tanyai vándortanító koromban ragadott el ez a szenvedély a felszabadulás utáni években. A pedagógus, aki abban az időben szívvel végezte munkáját, népművelő volt kinevezés, tiszteletdíj nélkül is. A roskadozó iskolákban megtartott első szeminá- iumok egy életre szóló emléket hagytak ben- iem. A felvilágosítás öröme, az emberi gondolkodás és tevékenység segítésének lehető- ,ége olyan élményt adtak, amelyről nem ikartam, nem tudtam többé lemondani.

Ezután 1950-től 70-ig Nyírbogdányban.

anított. Nyolc évig az úttörőcsapat-vezető .isztjét is betöltötte, kilenc esztendőn át pedig tiszteletdíjasként igazgatta a művelődési otthont. Már ekkor megkapta a Szocialista kultúráért kitüntetést. Közben oroszból, majd rajzból tanári oklevelet szerzett az egri főiskolán, legutóbb pedig népművelésből diplomázott, egyetemi szinten.

— Milyen érzéssel vállalta el 1970-ben az akkor épülő újfehértói művelődési ház vezetését?

— Vonzott a feladat nagysága, büszke

voltam, hogy rám merik bízni. Egyben azonban aggódtam is. Egyáltalán nem ismertem a nagyközséget, a kultúrával való kapcsolatairól pedig sokkal több rosszat, mint jót hallottam. Persze ez nagyon is érthető, múltban gyökerező okai voltak. Hogy a legközismertebbet említsem, nyolc évig nem volt művelődési ház Ujfehértón. Az emberek elszoktak a művelődéstől mielőtt "igazán rákaphattak volna. A népművelő számára előnye is volt ennek az állapotnak. A művelődési ház újdonságszámba ment, kezdetben nem tudtunk olyan programot meghirdetni, ami ne keltett volna élénk érdeklődést. De tudtam, hogy ennek az újdonságnak a csodája is csak háromnapos. Hosszú tapogatózó időszakba kezdtem. Végigjártam valamennyi gazdasági egységet, társadalmi szervet, ismerkedtem az emberekkel, öregektől az óvodásokig. Próbáltam felmérni az igényeket, hogy tudatos népművelés bontakozhasson ki.

A jelen tényei, amelyeket szociológiai pontossággal rögzítenek a művelődési ház okmányai, beszédesen illusztrálják, hogy Vincze Sándor és munkatársai néhány esztendő alatt népművelést teremtettek a semmiből, íme az elmúlt idény: harmincegy műsoros estet rendeztek, köztük tíz Déryné színházi előadás, hat filharmóniai hangverseny, hetven ismeretterjesztő előadást tartottak, csaknem négyezer hallgató előtt, huszonhat országjáró kirándulás, tizenhárom szellemi vetélkedő, kilenc kiállítás. No, és a szakkörök, művészeti csoportok, klubok: színjátszók,

irodalmi színpad, kamarakórus, képzőművészek, fotósok, bábosok, néptáncosok, gépjárműbarátok, honismereti, mezőgazdasági, balettszakkör, ifjúsági klub, filmklub, társastáncklub, kézimunkaszakkör... Mindegyik legalább hetente tart foglalkozást átlagosan 15—20 taggal. Él, mégpedig pezsgő életet él ez a művelődési ház.

— Mit tart az eltelt négy év legnagyobb sikerének?

— Sikernek csak akkor nevezném, ha teljessé válna. A legutóbbi felmérés szerint a község termelőegységeiben nyolcszázan nem végezték el az általános iskola nyolc osztályát. Ennek a helyzetnek a felszámolására a megyében először mi kezdtük el a felnőttoktatás újszerű változatát, az osztályzó vizsgára előkészítő tanfolyamot. Az öthónapos kurzusokon klubszerű formában ismerkednek meg a dolgozók a vizsgaanyaggal. Az elmúlt tanévben száznyolcvanán végezték el és százötvenen tettek sikeres vizsgát, tehát minimális a lemorzsolódás. Ezt a munkát folytatni szeretnénk mindaddig, amíg nem érjük el azt a szintet, amelyre Ujfehértó bontakozó iparosodása és a mezőgazdaság lassanként rendeződő viszonyai köteleznek bennünket

— És mi az, ami elkeseríti?

— Riportsorozatba se férne bele, ha v#>* gigsorolnám. Először is a tárgyi feltételek. Ezt a modemnek mondott művelődési házat már az átadás pillanatában kinőtte a nagyközség. Nincs kiállítótermük, nevetségesen kevés a szakköri helyiség. Már a pincét Is öltözőként kénytelenek igénybe venni. A másik: előbb-utóbb minden kultúráról folytatott beszélgetés ide torkollik — az anyagiak. Száznyolcvanezer a községi támogatás, ötvenezerrel járulnak hozzá különböző helyi szervek, ez szép. De megerőltetőén sok az a kétszázezer forint, amit még „ki kell gazdálkodnunk”. Ez máris gátja a további fejlődésnek. Olyan kényszermegoldásokhoz folyamodunk, hogy a karbantartónk a fotoszak- kört, feleségem, aki a gazdasági vezető, aa irodalmi színpadot, jómagam a képzőművészeti kört társadalmi munkában vezetjük.

Este nyolc óra mire befejezzük a beszéW getést. Vincze Sándor reggel 7-kor kezdte a mai napot, de még nem végzi. Visszanéz a községi Ki mit tud? próbáira, dolgozik tervezetén, ami az iskolák és a művelődési ház jobb kapcsolatát célozza. Kérdés, hogy Jut-e még idő a megyei őszi tárlatra szánt képei befejezésére.

— Még szerencse, hogy uborkaszezon

van a népművelésben — mosolyodik el búcsúzóban. ^ ^