Kelet-Magyarország, 1974. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-10 / 159. szám

im júhus io. KELET-MAGYARORSZAC 5. oldal 1974. ÉV PROGRAMI A: Ezer szövetkezet! szakember továbbképzése A rendszeres szakmai to­vábbképzés jelentőségét fel­ismerve rendeznek évek óta a tsz-ekben dolgozó vezetők és szakemberek részére tanfo­lyamokat a MÉM Mérnök- és Vezetőképző Intézet szervezé­sében. Ezek a tanfolyamok az élelmiszer- és fagazdaság előtt álló termeléspolitikai célok valóra váltását igen sokolda- tüan segítik elő. Az előadáson megismertetik a hallgatókkal az időszerű tudnivalókat, az alapvető gaz. dasági, termelési és szövetke­zetpolitikai irányelveket. A termelőszövetkezeti vezetők­nek és szakembereknek bizto­sítják a közgazdasági, válla­latgazdasági, szervezési és a témakörökhöz kapcsolódó szakmai ismeretek szintén tartását. Fontos, első rangú probléma a tsz-ekben az üzem és munkaszervezés. A továbbképzés jelentős ré­szét munkakörök szerint cso­portosítják. Így külön szerve­Sok gondot okoztak a nyár eleji nagy esőzések, a vad­gazdaságban is. Ezzel szem­ben a természetes vízi halál­lománynak nem ártott az áradás. A megyei tanács me­zőgazdasági osztályán Föld­vári János halászati felügye­lő. a természetes és mester­séges vizek jelenlegi állapo­táról tájékoztatott. Elmond­ta, hogy a nagy esőzésektől megáradt folyók több helyen átlépték a gatat, s elöntötték az árterületet Az anyahalak így nagyrészt kikerültek a mederből, s az árterületen Ívtak le. Az ivadékok életére nem volt káros hatással a szokat­lan hely, fejlődésük normá­lis ütemben haladt. Mikor bekövetkezett a lassú apadás, a vízzel együtt visszasodród­tak a folyómederbe. Megyénk 11 tógazdaságá­ban a jól megerősített gátak s a megfelelő felkészültség megakadályozta az áradást. zik meg a termelőszövetkeze­ti elnökök, személyzeti veze­tők, főkönyvelők, főagronómu- sok, stb tanfolyamát. De ugyanúgy részt vesznek a szervezett oktatásban a kö­zépszintű és a közvetlen mun­kahelyi vezetők is, valamint a különböző bizottságok vezetői is. A továbbképzés másik cso­portjába a szakmai tanfolya­mok tartoznak. Ezeken egy- egy szűkebb témakörből nyúj­tanak speciális ismereteket Itt a tananyag komplex ki­fejtésére törekednek. Ezek nemcsak a szakmai ismerete­ket, hanem az éppen idősze­rű, az ahhoz kapcsolódó szö­vetkezetpolitikai, ökonómiai munka- és környezetvédelmi tájékoztatást is nyújtanak. Szabolcs-Szatmár megye abban a kedvező helyzetben van, hogy a mezőgazdasági fő­iskola otthont és részben elő­adókat ad a tanfolyamok szá­mára. Ezenkívül a megye más városaiban, községeiben is Jelenleg a legfontosabb -fel­adat a halak etetése, s az ivatás. Már most megkezd­ték a felkészülést a szeptem­beri lehalászásra. A mester­séges vizek területe megyénk­ben 1150 hold. A fogás vár­ható mennyisége holdanként 5—8 mázsa. A munkaerő-fel­tételek megfelelőek, s bizto­sítottnak látszik a halak szál­lítása, tárolása. így várható­an Nyíregyházán, de a többi városban is elegendő hal áll a fogyasztók rendelkezésére, a 11 halastóból. Amíg a folyók és tavak ál­latai szerencsésen átvészel­ték az áradást, addig a vad­állomány ugyancsak meg­sínylette a vizet. Több ezer fogoly, fácán, apró nyúl és fiatal őz pusztult el a víz­ben. A vadásztársaságok nagy gondja, hogy a víz ál­tal elpusztított állományt minél előbb pótolják. (H. Zs.) működik kihelyezett tagozat. A termelőszövetkezeti elnö­kök továbbképzését általában a Debreceni Agrártudományi Egyetemen végzik. A megyében az aktív kere­sőknek még a 40 százaléka a mezőgazdaságban dolgozik. 4 —5 évenként: minden ágazati szakvezető legalább egyszer részt vesz a MÉM által szer­vezett oktatáson. Ez a tovább­képzés tervszerűen halad. Ta­valy 807 fő vett részt a tanfo­lyamokon. Ez a szám kedvező a többi megyéhez viszonyít­va. A MÉM értékelése alap­ján Szabolcs megye vezeti a továbbképzésben részesített dolgozók rangsorát. A megyei tanács mezőgazdasági osztá. lyán elkészítették az 1974. II. félévi oktatási programot és az első félévivel együtt a szervezett oktatásban résztve­vő termelőszövetkezeti veze­tők és szakvezetők száma kö­zel ezer fő. Sipos Béla Közönyösök Kedvesnek nem éppen mond­ható jelenetnek voltam tanúja egy város peremén lévő kis­kocsma előtt. Egy kövérkés, egyszerű ruhába öltözött asz- szony dulakodott ott férjével. A tisztelt családapa részeg volt. Az asszony egy táskát akart mindenáron kiszabadíta­ni a férfi kezéből. A verekedés — mert az volt — körülbelül három percig tartott; a férfi erősebbnek bizonyult. Nem mága az epizód döb­bentett meg, hisz ilyen és eh­hez hasonló eset elő fordul bármikor, hanem az eseményt körülvevő elég népes férfipub­likum közönye. Az egyik szá­nakozott, a másik egykedvű közönnyel figyelte az ese­ményt és senki sem avatko­zott közbe. A harmadik meg kaján vigyorral az arcán egye­nesen élvezte a dolgot. Milyen lélektani indítékok váltják ki az emberből ezt a „mit törő­döm vele’*, vagy „semmi kö­zöm hozzá” beállítottságot? Még mindig akad javítani való az utcákon, a járdán, az üzletekben, hivatalokban fel­lelhető viselkedésünkben. A közöny végső soron saját em­berségünk és emberi mivol­tunk arculcsapásává válik. (buzgó) A HALAKNAK NEM ÁRTOTT Unt a vadállOBiánybaB EX ANTIQUIS Hacki Tamás együttesének vendégszereplése Nyíregyházán „Ex antiquis” annyit ie- lent: „régiből”... Régiből újat: ez röviden Hacki Ta­másék zenei koncepciójának lényege. A recept a követke­ző: preklasszikus és klasszi­kus zeneszerzők (Vivaldi, Händel, Bach, Mozart, Brahms, Schubert) műveiből kiemelnek egy-egy részt, té­telt, főként a témát, azt lehe­tőleg hangjegyről hangjegyre interpretálják, úgy, hogy nya- konöntik swinges-bosano- vás-beates ritmusmártással, s az eredmény egy könnyebb, pergőbb kivonat: „mintha” az eredetit hallanánk. Mintha? Csakhogy baj van ezzel a hasonlósággal! Pótol­hatná-e a „100 híres regény” c. ismeretterjesztő mű az ere­deti alkotásokat? „Élt Moszk­va mellett három nővér, akik nagyon vágytak a városba, de amikor már mehettek volna nem mentek.” — íme ennek a zanzásitott műfajnak egy paródiája. így lehet Csehov halhatatlan remekét egyetlen mondatba préselni gyorsol­vasók számára, időt, energi­át kímélve. így adatik lehe­tőség a felszínes hiánypótlás­ra, a látszat fenntartására. Ha a valódi érték helyébe az ismertség kategóriája lép, s a slágerré fütyült téma fe­leslegessé teszi a mű teljes­ségét, a befogadáshoz, a mű­élvezethez szükséges erőfe­szítést, akkor semmiféle ál­esztétikai indokolás nem mentheti ezt a devalválódást. Hackiék előadásában Mozart Török indulója mint egy ép­pen divatos együttes si'ker- száma él tovább s nem visz közelebb a szerzőhöz, mert nem arra tanít, hogy eredeti­ben, hitelességében fogadjuk el a zenét, csak egy minden­ki számára hozzáférhető hal­vány kivonatot kapunk. Ve­szélyes ieegyszérűsítés, ve­szélyes popularítás ez. Épnek ellenére az Ex an- tiquis-együttes tagjai kvali­tásos zenészek. (Wólf Péter: klavichord, orgona; Czidra László: blockflőte, oboa; Kó- szás László: hegedű, basz­szusgitár: Várnai Tibor: dob; Hacki Tamás: fütty). Az ar- tisztikus. szép hangzások hí­vei' ők, előadásukat csiszolt- ság, pontosság jellemzi, vál­tozatosan vegyítik a hagyo­mányosabb tónusokat az elektromos effektusokkal. Az orgona wah-wah példája és a blokflőte izgalmas kont­rasztja, Hack» Tamás fuvo­lánál is tisztább, hangszerrel felérő, szférikus fiíttyjátéka, a ritmikai változatosság mind az együttes erényei közé tar­toznak. Hiányzik viszont a jellegzetesen egyéni zenei karakter, koncepció — enéi- kül maradandó sikereket el­érni' nem lehet, annál is in­kább, mert ezt az utat való­di tartalommal megtölteni nagyon nehéz, eddig csak a Swingle-Singers világhírű énekegyüttesnek sikerült, ám az utóbbi időben ők is kiüre­sedéssel. művészi válsággal küzdenek Sokkal sikeresebbek voltak azok a számok, melyekben régi magyar táncokat dolgoz­tak fel, hiszen ezek a témák eredeti funkciójuknál fogva, s a modern ritmika segítsé­gével alkalmasabbak az adaptációra (Hajdú-tánc, Ug- rós-tánc). Ötletesek, szelle­mesek voltak azok a zenei tréfák is. melyek az operet- tes-giccses szenti mentaliz- must karikírozták (Triccs- traccs polka. Télapó-dal). Ezekkel a formákkal kellene az együttesnek kísérletezni, talán itt hamarabb rátalál­hatnának egy sajátosabb, egyénibb stílusra. Horváth Tamás Háti munkásnők A beregi Tiszahát legjelen­tősebb ipari üzemének, a ME­ZŐGÉP tiszaszalkai gyárának 560 dolgozója közül 90 a nő. Nagy többségük helyből, má­sok a környező községekből, falvakból járnak ide dolgozni. A fiatalasszonyok, lányok be­tanított munkát végeznek, de vannak olyan szakmunkások is. mint Enyedi Edit, Berényi Mária, akik igazi férfias szak­mában a lakatos mesterség­ben szereztek bizonyítványt Munkájukra a gyáregységben nagy szükség van, csak a Cse. pel Autógyár megrendelésére több mint tízmillió forint ér­tékben gyártanak alkatrészt, amelyből a nők jelentősen ki­veszik részüket. Elek Emil képriportja A „szezonra" 170 nagy teljesítményű phneomatikus gabonaszlvót gyártanak. Sancsi Hajnalka és Gergely Erzsébet a gépek szaksze­rű csomagolását végzi. A forgácsoló műhely meósa Koszta Zoltánné Orosz Ibolya is itt találja meg számítását. ; érettségi után került a gyáregységhez dolgozni. A gabonaszivá elektromos kapcsolószekrényeit szereli Szegedi Endréné, Tóth Lajosné, Kiss Imre« né és Kiss Zoltánné betanított dolgozó.

Next

/
Thumbnails
Contents