Kelet-Magyarország, 1974. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-07 / 157. szám

4 Wti. jűflus 7. IfWTrP-WAGTAWSSfWI V. rMd Építő­tábor* 74 A Hanságban tizenhat év­vel ezelőtt ásót, lapátot fo­gott néhányszáz fiatal, ön­ként, fizetség nélkül — na­gyon lelkesen. Munkájuk százezreket jelentett a nép­gazdaságnak. Az elsőket ezrek és ezrek követték. Az eltelt tizenhét év alatt nem válto­zott az építőtáborok szerepe, de lehetőségében, tartalmá­ban napjainkban is tovább bővül. Építőtáborok sora nyílt néhány év alatt. Az egykori vizes sátrakat fel­váltották a korszerű, pusztai szállőnak Is beillő épületek. Pusztai —, mert többségük állami gazdaságok területén — a lakott településektől tá- távol kapott, helyet. A mun­kát vállaló diákok nagy többsége lány. Növényápo­lásban, gyümölcsszedésben segítik a gazdaságokat. De nem tűnt el az építőtáborokból a lapát, a csákány sem, fiúk dolgoznak vele az útépítéseken, nagy- beruházások megvalósításán. Űjbög, Balatonújhely, Ba- latonederies, Szabadbattyán, Törökbálint ad munkát és szálláshelyet ezen a nyáron több mint kétezer szabolcs- szatmári diáknak. Szívesen fogadják az ország bármely részében őket, a szülőktől becsületes munkáskezet örö­költ a szabolcsi diák. Bizo­nyítja ezt a sok elismerés, a tábori versenyek győzelmei. Külföldön is szerencsét próbálnak negyvenen. Har­minc középiskolás Lengyel- országba, 10 főiskolás a Szovjetunióba kapott meg­hívást nemzetközi építőtábo­rokba. Statisztikát is vezetnek ar­ról, hogy a fiatalok munkája mennyit hozott a népgazda­ság konyhájára az eltelt ti­zenhét év alatt. Milliókban lehet kifejezni az összeget. De gazdasági haszna mellett emberformáló szerepe talán a legfontosabb. Sokan itt ta­nulják meg a szerszámfogást, a munka fortélyait. Az első hólyagos kéz tiszteletet, meg­becsülést parancsol a mun­kának, a dolgozó embernek. A felelősség nem csak a diá­koké, de nagy a felelőssége a munkaadóknak, mert nem mindegy mit tanulnak, mi­lyen tapasztalatokat szerez­nek első munkájukon. A táborokban évek óta ki­használatlanul maradt egy lehetőség. A nagy közösség lehetősége. A pusztán a tá­borba szűkül a világ, így ott kell programokról gondos­kodni. Ebben az évben Üjbö- gön a kísérleti táborban sza­bolcsi fiatalok is ott lesz­nek. Munka után érdeklődési körök szerint szervezik a programot. Természetesen a szabad időnek csak egy, ré­szét töltik ki így, a többivel továbbra is szabadon gazdál­kodhatnak a táborlakók. Amennyiben a kísérlet ki­állja a próbát, jövő nyáron valamennyi tábor program­ját így rendezik. A lehetőségek jobb ki­használása tehát a feladat az építőtáborokban. Sza- bolcs-Szatpiárban viszont az építőtábor lehetőségét kel­lene már egyszer kihasznál­ni. Tisza vasvári ban néhány évig ment a dolog, terveztek máshova is — de nem hogy új. még a vasvári is meg­szűnt. A szabolcsi fiatalok évek óta bizonyítanak szerte az országban. Számítani lehet rájuk a munkában. Jól lenne észre venni ezt egyszer, és kamatoztatni munkájukat, lelkesedésüket — lakóhelyü­kön. Mert itt is ,van tenni­való. Kolláth Adrienne Felmondott? Elküldték? Munkaviszonya megszűnt Sírva jött haza azon a hét­fői napon. Az ebéd is érin­tetlen maradt a táskájában. Hogy is tudna enni az em­ber amikor bemegy a mun­kahelyére és látja hogy már más dolgozik a gépénél?... Kézi Ferencné az elsők kö­zött jelentkezett munkára, amikor tavaly augusztusban megkezdte a termelést a Vö­rös Október Férfiruhagyár vásárosnaményi üzeme. Az elsők között — gyerekfejjel. Alig telt el egy év, és Kézi Ferencné munkakönyvében ez áll: munkaviszonya meg­szűnt 1974. június 24-én. Felmondott? Küldték? Vagy megkérték, hogy mondjon fel? Százan várnak is Törékeny kis asszony. Uj- kenézi házukban papírjait rendezgeti, olvassa újra — és nem érti a dolgot. Az ember is távol van, Miskolcon daru­kezelő, csak hétvégén jön haza. Egyedül marad a gond is. — 1973 augusztus 13-án léptem be a ruhagyárba, nem volt nekem soha semmi ba­jom, jól éreztem magam, sze­rettem a munkám. Kelléke- , két készítettem férfi nadrá­gokhoz. Kilencszáz — ezer forint között volt a fizeté­sem. De a hetvennégyes év nem sok örömet hozott ne­kem. Beszélni is nehéz ró­la, két kis iker-gyerekem nem élte túl a koraszülést. Táppénzen voltam két hóna­pig, az az igazság ma sem vagyok rendben, most meg még munkám sincs. Egy ilyen egyszerű dolog miatt! Ebben a nagy zűrzavarban nem vettem észre, hogy le­járt a személyi igazolványom. Felszólítást kaptam, hogy azonnal csináltassam meg. Soha nem kaptam én még ilyen felszólítást, meg is ijedtem egy kicsit. Betelefo­náltam reggel az újkenézi postáról, hogy szabadságot szeretnék, mert ezt sürgősen intézni kell. Tíz nap szabad­ságom van még erre az év­re. Vezetőkkel nem tudtam beszélni, így az adminisztrá­tort kértem meg, hogy adja át az üzenetet. Amikor be­mentem dolgozni már más volt a gépemnél. Közölték velem, hogy igazolatlan a tá­volmaradásom, és ha nem tetszik mondjak fel, őket nem érdekli semmiféle be­jelentés — egyébként is szá­zan várnak munkára... Vélemények Egy munkásnő: — Igaz, hogy mellettem dolgozott, de én nem tudok semmit, nem is érdekel. Nem vagyok én rokona, miért tőlem kérdi? Kéziné egyébként is felmon­dott, vagy nem? Az ő baja, nem az enyém. A szakszervezeti bizalmi: — Kéziné, Kéziné? Ki is az? Nem emlékszem rá, tőlem nem vett bélyeget. A művezető: — Nagyon sok kedvezményt kapott a gyártól Kéziné. Segélyt adtunk neki, amikor bajban volt. Tehe­tünk ennél többet? Úgy lát­szik már visszaélt a biza­lommal. Persze mi ezt nem is tudtuk, hogy felszólítást kapott. Nálunk fegyelem van kérem! Elképzelhető, ha így tudjuk, másképpen alakulnak a dolgok. De ami­kor megmondtuk, hogy iga­zolatlan — azonnal felhúzta az orrát, és azt mondta nagy hevesen, hogy akkor felmond. Ez mindenkinek jogában áll. Mi nem nagyon kérde­zősködtünk tovább. Az asszonyok: — Nem tu­dott az heveskedni kérem, a szavát is ritkán hallottuk, csak a szeme lett könnnyes percek alatt. Csendes terem­tés volt, dolgozott becsülete­sen. Nem volt a legjobbak között, de számítani lehetett rá. Nem ő tehet róla, hogy az utóbbi időben annyi baj ér­te. Sokszor innen vittük or­voshoz a szalag mellől. Em­lékszem, azon a hétfőn is sírt valamiért, aztán csak annyit láthattunk, hogy leszámolt. Nem kérdezte még senki, mi baja. Az az igazság, hogy a mi kis üzemünk még nagyon az elején tart. Termelni kell — és sokszor elfelejtik az em­bert. Mert a pénz a lényeg,, amíg ilyen esetek nem tör­ténnek. Nehéz elképzelni itt azt, hogy esetleg valakinek reggelre beteg lesz a gyere­ke, orvoshoz kell vinni —, nem nagyon fogadják el a bejelentést. Pedig mindent nem tudhat az ember előtte egy hónappal. Mert itt az a rend. Nincs idő ? Felmondott? Küldték? Vagy megkérték, hogy mond­jon fel? Mind a három igaz. Szamorű igazság. Kézi Ferencné ügye még­sem kavart port az üzemben. Nem tudtak róla. Látták, hogy leszámol és sír, de a szalag megy, nincs idő törőd­ni mások gondjaival. Vajon idő kérdése ez csupán? A termelés soha nem füg­getlen az embertől. Lehet, hogy százan kopognak a gyár ajtaján és hogy Kéziné gon­dot okozott a vezetőknek, ve­szélyeztette a termelést. A megoldás mégsem ez. Kolláth Adrienne Kenyér—délben Aruk, amelyeket keresnek, de nem találnak a város peremén Milyen az ellátás Nyíregy­házán, a város peremén? Az áruellátásról, a szállí­tásról, a kapott áruk minősé­géről, a krónikus hiánycik­kekről érdeklődtünk néhány városszéli kis élelmiszerüz­letben. A boltvezetők többsé­ge kapásból sorolt néhány dolgot, amit keresnek, de nem'találnak a vásárlók... Az alapvető élelmiszerek­ből általában jó az ellátás. A tejesautók reggel időben le­rakják a műanyag ládákat — néha azonban megspórolható a zacskók kilyukasztása... Ugyanis a szállítás, illetve a rossz csomagolás miatt gya­kori a tejjel félig telt láda... A kenyérszállításra már több a panasz. A borbányai 8. számú ÁFÉSZ-üzlet például július 4-én egyáltalán nem kapott kenyeret — s ez a boltvezető közlése szerint ha nem is mindennapos, de máskor is előfordul. A tizen­egykor, délben érkező / ke- • nyér csaknem minden üzlet­ben „megszokott” dolog. Pe­dig nincsenek túl messze a városközponttól... Tatarozzák Nyíregyháza iskoláit Hétszázezer forint a Eölcseyre Lassan egy hónapja már, hogy kiürültek az iskolapa­dok, az iskolák jelentős ré­szében mégis komoly munka folyik. Míg a kis és nagy diákok nyári vakációjukat töltik, addig helyüket a mes­terek, szakemberek váltották föl. Az ő feladatuk az év során elhasználódott fel­szerelések javítása, kicseré­lése, s szükség esetén az is­kolaépület felújítása. Az is­kolákban folyó munkálatok­ról Ádám Imre tanulmányi felügyelő és Tóth Miklós gaz­dasági felügyelő tájékozta­tott a városi tanács művelő­dési osztályán. — Valamennyi iskola éves költségvetésében külön össze­get tart fenn a nyári mun­kálatok lebonyolítására. Sa­ját erőből a falak festését, a felszerelések, berendezések javítását, esetleg cseréjét végzi el attól függően, hogy hol mire van szükség. Ez az összeg helyenként eltérő, rendszerint 50—60 ezer fo­rint. Nagyságát a létesítmény mérete határozza meg. — A jelentősebb munkála­tok finanszírozása nem va­lósítható meg az iskolák sa­ját költségvetéséből. Ilyen esetben a városi tanács nyújt anyagi segítséget a lebonyo­lításhoz. Az 1974-es évben félmillió forintos támogatást terveztünk. Az 1974-es év egyik legna­gyobb beruházása a Kölcsey Ferenc Gimnázium és Szakkö­zépiskola külső tatarozása 700 ezer forintos összegben. Száz­ezer forintos felújítás folyik a szarvasszigeti iskolában, s 24 ezer forint összegű a Gu- szevban. Egy 800 ezer forin­tos felújítási terv keretein belül került s<)r a kettes szá­mú iskola renoválására. Szólni kell arról, hogy a közeljövőben két új oktatási intézmény létesítésére is sor kerül. Elengedhetetlenül szükséges a 16. -lakókörzet­ben (Jósaváros) egy új általá­nos iskola építése, melynek kivitelezését 1976-ra ütemez­ték be. 1975-ben kezdik meg egy finommechanikai szak- középiskola építését a Korá­nyi Frigyes úton a megyei beruházás keretein belül. Ez a létesítmény a Kossuth La­jos Szakközépiskolának ad otthont, a régi épület pedig mint Gimnázium fog tovább működni. (H. Zs.) Közismert a citrom időn­kénti hiánya — ezt rendsze­rint a külföldi szállítmányok késése okozza. Azt viszont senki nem tudja, mi okozza a citrompótló eltűnését — a boltok többségében hónapok óta nem látták ... Minden felkeresett boltban szinte teljesen ismeretlenek a szárazáruk — szárazkol­bász, téliszalámi —, persze e cikkek a városi' ABC-kben sem szakítják le a polcokat.» A Tokaji úti 4-es ÁFÉSZ- boltban azonban az úgyneve­zett vizesáruk, a parizer, sza- faládé, virsli is állandó hi­ánycikk. Ebben az üzletben pedig a vártnál gyakrabban keresik — az országút mel­lett van —, sokszor megáll­nak a Tokaj felé igyekvő autók... Az Élelmiszer Kisker. Vál­lalat 85. számú, Símai úti üzletében hetente egyszer kapható szódavíz és üdítő­ital — egy napig. Ugyanis a heti szállítmányt órák alatt elviszik a környék lakói. Az­tán várják a következő he­tet... Ugyanitt a „sör” szó hallatán csak legyintettek: két-három hetenként van alkalmuk felfrissíteni emlé­kezetüket, hogy milyen is az. A szállítás ugyanis rend- szertelen, ha kapnak, estére csak az üres rekeszek árul­kodnak erről. A sörre volt panasza a 11. számú, Debre­ceni úti ÁFÉSZ-üzlet vezető­jének is. Neki hetente egy­szer ígértek tizenöt ládányit — kéthetenként kap harmin­cat. összegszerűen stimmel, csakhogy éppúgy elfogy egy nap alatt, mint a feleannyi». Mivel e boltok többsége vegyesbolt, más jellegű hi­ánycikkek Is vannak. Min­denütt elsőnek említették a pétisót — a környék lakói kerttel, főiddel rendelkezők, és hiába keresik a fontos műtrágyát A különféle mo­sószerek közül sem nagyon váloghathatnak a vásárlók, gyakran eltűnik az Ultra, hiányoznak a finomabb sóporok. Ezek az OZleteft b boltok — ha a peremen ia. A mentő március 30-án SriÄräTlÄ A tárgyalóteremből Testvérháború Kölesén gyarmati kórházba. Utasa egy 49 éves, erős fizikumú kölesei férfi volt. Hasán két hatalmas késszúrás, karján, combján és mellén kisebb szúrások helye vérzett. Esz­méleténél volt még, amikor a műtőasztalra fektették is. Az operációt azonnal meg­kezdték. Később ismét vissza­nyerte eszméletét. Az élet­veszély nem múlt el, de az orvosok bizakodtak, hiszen mir hat nap telt el a műtét óta. Április 5-e volt. A be­teg az átmeneti' javulás után ismét rosszul lett. Újabb műr tét következett. Közben meg­állt a szív. Az orvosok má­sodpercek alatt döntenek: fel kell nyitni a mellüreget. A szfvmasszázs és a túlnyo­másos verőeres vérpótlás hatására a szív ismét mű­ködni kezd. De csak öt per­cig. Aztán megáll. Végleg. ★ A fehérgyarmati járásbí­róság előtt két testvér állt egymással szemben. Vádlók és vádlottak voltak mind­ketten. Az idősebbet, a 49 éves Pák Ferencet három évvel fiatalabb öccse, Pák Elek jelentette fel könnyű testi sértésért, mert decem­berben, amikor disznót vá­gott és átment bátyja udva­rára egy deszkáért, Ferenc a feleségével együtt a falhoz szorították és megverték. Ferenc sem akart adós ma­radni, ő meg magánlaksér­tésért tett feljelentést öccse ellen. A bíróság úgy'tartotta igazságosnak, ha mindkettő­jüket megbünteti,ezért 2000 —2000 forint megfizetésére kötelezte őket. ★ Verekedés, vita, örökös vi­szály, negyedszázada tartó gyűlölet és bosszú előzte meg a decemberi verekedést. Ferenc, az idősebb fiú sok­szor magára haragította két öccsét. Hol vasvillával tá­madt rájuk, hol azért veszett össze a családdal, mert Elek öccse — aki éppen katona volt — pénzt kért a szülők­től. Míg apjuk élt, addig megvoltak valahogy, aztán egyre gyakoribbak lettek a veszekedések. Az örökség miatt. 1954-ben kezdtek osz­tozkodni, illetve csak kezd­tek volna, de a Hunyadi ut­cai és a Dózsa György utcai porta között nem tudtak megegyezni. Elek megnősült és attól kezdve még jobban kiéleződtek az ellentétek.1 A feleségét nem fogadta be a család, aztán mikor Ferenc is megnősült, a két sógornő még jobban szította az ellen­téteket. ★ A közjegyző elkészítette a megállapodást. Ferenc kapja a Hunyadi utcai, Elek a Dó­zsa György utcai telket a la­kással. A Hunyadi utcai tel­ken már két ház volt, egyi­ket Ferenc építette, és ezért le kellett volna mondani neki a Dózsa György úti részéről. A szerződés nem jött létre, mert Ferenc az utolsó pillanatban meggon­dolta magát. Volt még egy kis darab föld is, amin Elek osztozni akart, de Ferenc ezt sem akarta szétszakítani. A harag egyre jobban hatal­mába kerítette a két testvért. Elek azt mondja: „Ferenc sokkal többet követelt ma­gának, mint ami megillette volna.” Pedig a vagyont, az örökséget már csak kétfelé kellett volna osztani. Endre, a harmadik testvér 1966-ban felakasztotta magát. Elek azt mondta: az örökös vesze­kedésbe őrült bele, azért lett öngyilkos. ★ A sörivást már Fehérgyar­maton megkezdte. Csak a délutáni busszal utazott ha­za .illetve csak a falujába. Az asszonyt hazaküldte, ő meg az italboltban folytatta a sörözést. Késő este ért ha­za. Lefeküdt, elaludt. Hajnali két órakor ébredt. Leugrott az ágyról és öltözködni kez­dett. Aztán az asszony pálin­kát adott neki és ruhástól visszafeküdt A ház, a főid, a bátyja, a két asszony állandó vitája, a feleségéről terjesz­tett pletykák, a kiszabott pénzbüntetés futott eszébe, aztán az, hogy ettől nem hogy megszűnik, csak tovább romlik a helyzet. Felugrott, a konyhában két disznóölőkést kapott a kezébe és átrohant bátyjához. Az ajtó zárva volt. Nekidőlt és bent volt az előszobában. Mikor a kony­hában meggyújtotta a vil­lanyt, a szobaajtóban megje­lent Ferenc. Mire az asszony is kirohant, már a szőnyegen folyt a vér. * A megyei bíróság dr. Raj­ka Sándor tanácsa Pák Ele­ket emberölésben mondta ki bűnösnek és 12 évi szabad­ságvesztésre ítélte, amelyet szigorított börtönben kell letölteni. Mellékbüntetésként 6 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától és kötelezte, hogy a szabadságvesztés ideje alatt kényszerelvonó-keze- lésnek vesse alá magát. Az ítéletet az ügyész tudomá­sul vette, a vádlott és védő­je enyhítésért fellebbezett Balogh József

Next

/
Thumbnails
Contents