Kelet-Magyarország, 1974. július (34. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-31 / 177. szám
M74. július MT. ICBtBT-M AGY ARORSZÄG B. O(M II mezőgazdasági szakma rangiáért Első a tanulás — Gépekhez, vegyszerekhez értő szakmunkások — Képzés, művelődés a Kemecsei Állami Gazdaságban Változik, fejlődik a mező- gazdaság — üzemszerűvé válik a termelés, az ipar bé- hatoí a termelés minden ágazatába. Régi ismeretekkel, a hagyományos tudással, azzal a bizonyos „kapanyél” pozícióval nem élhet a mezőgazdaságban dolgozó ember. Méginkább (gv van ez a magasabb termelési szintet elért gazdaságokban ... A Kemecsei Állami Gazdaságban is érzik a technika gyors lépteit, s tnár 1968- ban továbbképzési prbgramot készítettek, hogy, amint fogalmaztak a vezetőségi ülésen „ ... a technika üzemeltetéséhez szükséges megfelelő létszámú és felkészültségű vezető és szakmunkásgárda rendelkezésre álljon ...” 1968-tól 1970-ig a gazdaság dolgozóinak számához viszonyítva nagylétszámú szak- és betanított szakmunkásgárdát képeztek ki. három év alatt 45 szakmunkást és 83 betanított munkást. 1972 decemberében újra felmérték a helyzetét és a változó körülményekhez igazították a továbbtanulási „menetrendet”. Jelenleg a gazdaságban 271 szák- és betanított munkás dolgozik, ez a létszám 1968-ban 107 volt. A dolgozók 38,7 százaléka szak- és betanított munkás. Ezt ' általában kielégítőnek tekintik, de nem teljes mértékben. Még mindig kevés a mezőgazdasági gépszerelő, a mezőgazdasági kovács, s néhány éven belül eondot fog okozni a kiöregedő állattenyésztési dolgozók utáílpótlá- sa is. Az átlagos szint alatt van a szak- és betanított m"nkásellátottség a szántóföldi növénytermelésben és a gvümölcstermesztésben. Mit lehet tenni?- ? A problémának . legalább két oldala van: a gazdaságban dolgozó nem szakképzett munkásokból kell szakmunkásokat nevélni, másrészt: jobb kapcsolatot kialakítani a körhyező általános iskolákkal, s minél több fiatallal megkedvel felni a mezőgazdasági szakmát. A felnőttek átképzése, továbbképzése azoriban nem zökkenőmentes. A dolgozók 46 százalékáhak riincs általános iskolai végzettsége, ami a szakmunkás-bizonyítvány megszerzéséhez szükséges. Ezért szervezik meg ősztől a gazdaságban a dolgozók általános iskoláját. A gazdaságban egyebek méllétt ilyén szakmákkal találkoznak: Diesel-adagoló Szabályozó szerelő, öntöző- gép karbantartó-szerelő, növényvédő Szák- és betanított munkás, hűtőgépszerelő- karbantartó, hivatásos vadász. állattenyésztési gépkarbantartó, szervizmester. De kell a szakember a géplakatos. autószerelő, építőipari szak és_ egyéb ipari és mezőgazdasági ágazatokba is. Az élmúlt időszakban a következő továbbképző tanfolyamokat szervezték meg: Dutra-vezető továbbképző, MTZ-vezető továbbképző, mezőgazdasági gének tárolásának szaktanfolvama. John Deer traktorokkal való ismeretek, kombájnok karbantartása. stb. Merőben nem ugyanaz már a nagyüzemi mezőgazdaság, mint szüléink, nagyszüleink időjében volt. De ä róla alkotott kép gyakran mégis a régi. 1972-beh élkészült a gazdaság távlati fejlesztési terve 1985-ig. Tovább fejlődik a zártrendszerű termelés maximális gépesítéssel, ugyancsak változik á vadgazdálkodási ógazát, nő az erdőterület (571 hektárra), korszerűsödik áz éoitőipari tevékenység, nagyteljesítményű univerzális traktorokat — és áz ezékhéZ kapcsolódó modern gépeket, nagyteljesítményű kombájnokat szereznek be. 1983-re a dolgozói létszám a térvek szerint 611 lesz, az egy dolgozóra eső átlagkereset pedig eléri a 38 ezer forintot. Mindehhez a növénytermesztésben 180—190 szak- és betanított munkásra, az állattenyésztésben 10—12 szak- és betanított murikás kiképzésére lesz szükség, főleg ösztöndíjszerződés-kö- téssel. Szakmunkásokat keli nevelni az új fogoly- és fácántelep üzemeléséhez. A traktorosok átképzését is meg kell szervezni, hogy alkalmassá váljanak a nagytel- jesftrhéfiyű uftivérzális gépék kezelésére, javításárá, karbantartására. 1985-ig mintegy 300 szak-, illetve betanítutt munkást kell kiképezni, illetve továbbképezni. Nem a divat diktálja hát a tanulást, hanem a fejlődés, amelynek legfontosabb tényezője továbbra is az ember márad. Ezért foglalkoznak folyamatosan a szakmai képzésen túl az általános mű- véltség gyarapításával is. Minden üzemegységben gazdag állományú szakszervezeti könyvtárat létesítettek, a gazdaság központjában KISZ- klúbot alakítottak, rendszeresek az ismeretterjesztő előadások. S a gazdaság dolgozói jól kihasználják a 30 színház- és 20 mozibérletet, melyet a legjobban dolgozók kapnak. A gazdaságban, ahol eddig általában szakmai, termelési és politikai kérdésekről esett szó a különböző tanfolyamokon, ősztől két osztállyal, kihelyezett általá- ,nos iskolai osztályt szerveznek. Közelállunk a valósághoz, ha ázt mondjuk: Kethé- csén egyenrangúvá váltak a termelési és a művelődési feladatok. A munkahely nemcsak a munka, hanem a művelődés színterévé is alakul , i» P. G. A PIACRA IUT Ami a kiskertekben terem Meghökkentő, milyen sokan vagyunk „földhöz kötöttek” Szabolcs-Szatmár megyében: százharmincezer telek, vagyis család. Elenyésző a száma ezek köpött a kis hétvégi parányi kertecskéknelc. A legtöbbje ősi paraszti hagyomány szerint néhányszáz négyszögöl a falusi ház mögött. De a számban szerepeinek az egyéni gazdálködők is, akiknek esetleg több hektár földjük van még. Természetesen ezekben a . kiskertekben — ismét a hagyomány szerint — elsősorban zöldséget és gyümölcsöt termesztenek. Veteményeskert, gyümölcsös vagy szőlő valamennyi. És ha már ültettek, palántáztak, ■ kapáltak, szinte kivétel nélkül többet termelnek, mint amennyi a család fogyasztásához szükséges. Vagyis: áruval jelentkeznek a piacon. Még két adat ennek a roppant mennyiségű terméknek a megértéséhez: a megye piacra kerülő zöldségeinek jelenleg jóval több, mint égyharmádát ezek a kiskertek adják. Ugyanígy Van a gyümölccsel is. Évi harmincezer vagon szabolcsi almánknak éppen a harmada, tízezer vagon a kiskertekben terem meg. A bogyós gyümölcsöknek — málna, pöszméte, ribizli —, pedig majdnem a teljes mennyisége, legalább is,- amíg a nagyüzemi új telepítések termőre nem fordulnak. Van tehát egy óriási bázis, százharmincezer család. Ilyen széles termelési szektort már szervezni kell. Ez a negyvenöt megyei ÁFÉSZ- re van bízva, részben mezőgazdasági szakcsoportok, nem mellékesen kertklubok formájában. Mindenekelőtt a fogyasztási szövetkezetek feladata az úgynevezett szakcsoportok létrehozása és működtetése. Örvendetes, hbgy már kilehcvenöt ilyen váh megyénkben, évente tíz-tizenöt új alakul. A kertész szakcsoportok a közös palántabeszerzéstől a műtrágyáig, vetőmagig, az értékesítésig mindenben segítenek egymásnak az így társult kiskerttulajdonosok. Ez eddig a legbéváltabb forma. Van ezenkívül néhány olyan társulás, amely tovább megy ennél és növényvédő gépeket is vásárol. Ezek á kertvédelmi társulások. Mindkét társulás tagjai, vagy a meg nem egyesült kerttulajdonosok is klubot alapíthatnak, azok szakmai tájékoztatást szerezhetnek. Ide leggyakrabban azok járnak, akiknek fontos vagy fő jövedelmi forrásuk a kert, a kert terméke és szeretnék minél szakszerűbben kezelni. Mindenkinek, termelőnek, fogyasztónak és ÁFÉSZ-nek — sőt, a népgazdaságnak is —, érdeke, hogy minél több és minél jobb minőségű áru teremjen a kiskertekben. Mit tesznek ezért, mit tettek eddig és mire készülnek fogyasztási szövetkezeteink? Elsősorban szerződéskötéssel, s ha kell, előlegekkel is biztosítják a termelési biztonságot a kistermelőnek. Az ÁFÉSZ-ek többségé ingyen szállítja ki a ládákat. Ha a kistermelő az árujával jelentkezik, a falusi zöldségboltok rögtön átveszik tőié és minimális haszonnal továbbadják a vásárlónak, akinek szüksége váii rá. Mivel a vetőmagellátás zöme is a fogyasztási szövetkezetek boltjaira bárul, módjuk van rá, hogy az új, korszerű, bővebb termésű, ízletesebb, keresettebb fajták felé tereljék a kerttulajdonosok figyelmét. A szaktanácsadáson, tanfolyamokon és élőadásokon kívül írásos útmutatást is kapnak. A MÉSZÖV felkérésére négy-Öt megyei ÁFÉSZ Vállalkozott arra, hogy jövőre központi, tehát nagy körzőtökét éllátó palántanevelő telepet létesít. Egy-egy ilyen telepén évente kétszázezer palántát állítanak elő és adnak át a kiskerttuiájdono- soKnak. A tiszavasvári, a kisvárdai és a mátészalkai AFÉSZ-ek igazgatósága már el is fogadta ezt a tervet, a többiékéiiék az állásfoglalására is hamarosan sor kerül. (gnz) Z afurek Ödönt berendelték a főhivatalba, amikor előtérbe került az emberek végzettsége, képzettsége, mert ugyebár már nem lehetett régi módón Vezetni — jól felkészült egyénekre volt szükség. Zafüreket előzékenyen leültette a főhaatfll vezetője, aki nyomban kijelentette, hogy nem holmi káderezésről van szó. haném kötetlen beszélgetésről dp felhívja a figyelmet; mindig árra Válaszoljon, amit kérdez. ZafUrek „igent" biccentett fejévét. — Hát akkor kezdhetjük is a beszélgetést Első kérdésem: milyen politikai műveket olvasott? — Az tlőtételt helyőrséget Egyhetes fofo agó tábort rendeltek a vásárosnaméhyi művelődési körpontban a megyénkben élő és dlkotó amatőr fafaragók festere. Az általános iskolás ta nulóktól az idős tanárokig mintegy tizennyolcán vesznek részt a közös munkában. KépUnköifi Szabó József és Juhász István hetedik osztályos tanulók, valamint Horváth István, akinek a munkáját Sánta Miklós művelődési ház igazgató figyeli. Faragott szobrok, tükrösök Vásárosnaményban A népművészet, minden művészet ősforrása, a kü- löhböző művészeti ágakban az évszázadok során lezajlott stílüsváltozások mellett, vagy éppen ellenére az alkotó művész égjük állandó ihletője. Különösen sokat emlegetjük az utóbbi évek- beh a népművészet reneszánszát, s mint az a tavalyi országos népművészeti alkótőpályázát nyíregyházi kiállításán kiderült, az amatőr képzőművészek százai foglalkoznék e forrás újrafelfedezésével, megőrzésével és továbbításával. Közöttük is külöiilegéS helyet foglalnak el a népművész fafaragók. Munkáikban találkozik az anyag funkcionális szerepe a gazdag nép- művészeti motívumok fel- használásával. Ez a találkozás lepi meg legelőször a látogatót azon a kiállításon is. amelyet a vásárosnamé- nyi járási művelődési központban rendeztek, az ország legkülönbözőbb részeiről érkezett tárgyakból. Tizenhét kiállító, valamint a vásárosnaményi általános iskolások barkács- szakkörének néhány tagja mutatja be az utóbbi időben készült munkáit, a vásárosnaményi és a megyei művelődési központ népművész-fafaragó alkotótáboré vendégéiként. Ezt a kiállítást a tábor nyitányaként szánták, azért is, hogy az amatőr művészek megismerkedjenek egymás munkáival, s azért is, hogy a kiállítást megtekintő közönség felfedezzen valamit a hépművé- szet ihlető erejéből. A mintegy száz darabból álló kiállításon é zsűri előzetes munkájának segítségével a közönség egyetlen szó nélkül is jó „tárlatvezetést” kap, hiszen külön-külöfi szétbontva helyezték el a tisztán népművészeti munkákat, a népművészet ihletÉles Péter Mátészalkáról és Földes Rezső Nagykállóból jött • táborba. (Elek Emil felvételei) te iparművészeti tárgyakat, Valamint a népművészetet és iparművészetet egyesítő funkcionális faragásokat. Horváth Vince, A népművészet mestere, a napkori Mező Sándor és a kazincbarcikai Gaál István munkái naiv tisztaságukkal lepnek meg. A különböző bútorok, faragott dobozok, tükrösök, konyhai használati tárgyak közül a vásárosnaméhyi Schmidt Sándor, a turistvándi Fehérvári József, a mátészalkai Éles Péter és Nagy Sándor győri Ifjú népművész munkái kidolgozásukkal és gazdag motívumaikkal érik el azt a tökéletes hatást, amely a funkció és a népművészet találkozásából születhet. A pétfürdői Bellüvits Jenő szőtt és kézzel festett textíliái iparművészeti jellegükben már csak hordozzák a népművészet ihletését. Külön asztalon helyezték el a nyíregyházi Nagy Mihály faragott szobrait, e munkák kiállítása sajnos megbontja az egész bemutató egységét, stílusukban ütnek el á meghatározott céllal összeállított gyűjteménytől. S még egy apró rendezési hiba; igaz, elavult az épület, a tiszta ihletésű munkák mégis méltóbb, színvonalasabb környezetet igényelnének. Kalapácsok kopogása, vésők, fúrók zaja hangzott a művelődési központ nagyterméből, itt dolgoztak az alkotótábor résztvevői. A munka szünetében előadásokat is hallgattak, vitákon cserélték ki tapasztalataikat Az alkotótábor végeztével pedig itt készült munkáikat is bemutatják a közönségnek, s hogy a vendéglátást is megköszönjék, egy-egy faragott tárgyat Hagynak ajándékba a vásárosnaményi művelődési központnak. (be) AZ MAS! — felelte Zafurek. — Bizonyos P. Howardnak álcázott Rejtő Jenő írta. — Na. És milyen történelmi könyveket olvasott? — Az előtetőit helyőrséget. — És milyen szépirodalmi müveket olvasott? — Az előretolt helyőrséget — Én könyveket kérdeztem, s nem könyvet. — Persze, persze! Azért beszélek többes számban, mert az előretolt helyőrséget többször elolvastam. — Az más! És milyen krimit olvasott'? — sandított a főhlvatal vezetője. — Izé — mondta Zafurek —, szóval Az előretolt helyőrséget. — És milyen műszaki könyvet olvasott? — Az előretolt helyőrséget. — Na azért, az nem müsza ■ ki könyv — vetette közbe a főhivatal vezetője. — Hogy nem az?! Hiszen szerepel benne műszaki zár, aknamező stb. — Elnézést — adta meg magát a főhivatal vezetője, -r- BiZónyosan ismeri a statisztikát is. E tárgykörben mit olvasott? — Az előretolt helyőrségét. Névsorolvasás is van benne. Hát mi az ha nem statisztika? — Való igaz. Bizonyosan foglalkozott az osztályharc irodalmával is. Ezzel kapcsolatosan mit olvasott? — Az előretolt helyőrségét. Mint ismeretes, a regény a háborúról szól. s a háború az osztályharc fegyveres folytatása. — Kedves Zafurek elvtárs, nincs több kérdésem — mondta a főhivatal vezetője. — Napokon belül megkapja a kinevezését. — Ha szabd?} érdeklődni, hová? — Könyvbizományós lesz. V. Gy. %