Kelet-Magyarország, 1974. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-31 / 177. szám

M74. július MT. ICBtBT-M AGY ARORSZÄG B. O(M II mezőgazdasági szakma rangiáért Első a tanulás — Gépekhez, vegyszerekhez értő szakmunkások — Képzés, művelődés a Kemecsei Állami Gazdaságban Változik, fejlődik a mező- gazdaság — üzemszerűvé vá­lik a termelés, az ipar bé- hatoí a termelés minden ága­zatába. Régi ismeretekkel, a hagyományos tudással, azzal a bizonyos „kapanyél” pozí­cióval nem élhet a mezőgaz­daságban dolgozó ember. Méginkább (gv van ez a ma­gasabb termelési szintet el­ért gazdaságokban ... A Kemecsei Állami Gaz­daságban is érzik a techni­ka gyors lépteit, s tnár 1968- ban továbbképzési prbgramot készítettek, hogy, amint fo­galmaztak a vezetőségi ülé­sen „ ... a technika üzemel­tetéséhez szükséges megfele­lő létszámú és felkészültsé­gű vezető és szakmunkásgár­da rendelkezésre álljon ...” 1968-tól 1970-ig a gazda­ság dolgozóinak számához viszonyítva nagylétszámú szak- és betanított szakmun­kásgárdát képeztek ki. há­rom év alatt 45 szakmun­kást és 83 betanított mun­kást. 1972 decemberében új­ra felmérték a helyzetét és a változó körülményekhez igazították a továbbtanulási „menetrendet”. Jelenleg a gazdaságban 271 szák- és be­tanított munkás dolgozik, ez a létszám 1968-ban 107 volt. A dolgozók 38,7 százaléka szak- és betanított munkás. Ezt ' általában kielégítőnek tekintik, de nem teljes mér­tékben. Még mindig kevés a mezőgazdasági gépszerelő, a mezőgazdasági kovács, s né­hány éven belül eondot fog okozni a kiöregedő állatte­nyésztési dolgozók utáílpótlá- sa is. Az átlagos szint alatt van a szak- és betanított m"nkásellátottség a szántó­földi növénytermelésben és a gvümölcstermesztésben. Mit lehet tenni?- ? A problémának . legalább két oldala van: a gazdaság­ban dolgozó nem szakkép­zett munkásokból kell szak­munkásokat nevélni, más­részt: jobb kapcsolatot ki­alakítani a körhyező általá­nos iskolákkal, s minél több fiatallal megkedvel felni a mezőgazdasági szakmát. A felnőttek átképzése, tovább­képzése azoriban nem zök­kenőmentes. A dolgozók 46 százalékáhak riincs általános iskolai végzettsége, ami a szakmunkás-bizonyítvány megszerzéséhez szükséges. Ezért szervezik meg ősztől a gazdaságban a dolgozók ál­talános iskoláját. A gazdaságban egyebek méllétt ilyén szakmákkal ta­lálkoznak: Diesel-adagoló Szabályozó szerelő, öntöző- gép karbantartó-szerelő, nö­vényvédő Szák- és betaní­tott munkás, hűtőgépszerelő- karbantartó, hivatásos va­dász. állattenyésztési gépkar­bantartó, szervizmester. De kell a szakember a gépla­katos. autószerelő, építőipari szak és_ egyéb ipari és me­zőgazdasági ágazatokba is. Az élmúlt időszakban a kö­vetkező továbbképző tanfo­lyamokat szervezték meg: Dutra-vezető továbbképző, MTZ-vezető továbbképző, mezőgazdasági gének tárolá­sának szaktanfolvama. John Deer traktorokkal való isme­retek, kombájnok karbantar­tása. stb. Merőben nem ugyanaz már a nagyüzemi mezőgazdaság, mint szüléink, nagyszüleink időjében volt. De ä róla al­kotott kép gyakran mégis a régi. 1972-beh élkészült a gazdaság távlati fejlesztési terve 1985-ig. Tovább fejlő­dik a zártrendszerű termelés maximális gépesítéssel, ugyancsak változik á vad­gazdálkodási ógazát, nő az erdőterület (571 hektárra), korszerűsödik áz éoitőipari tevékenység, nagyteljesítmé­nyű univerzális traktorokat — és áz ezékhéZ kapcsolódó modern gépeket, nagytelje­sítményű kombájnokat sze­reznek be. 1983-re a dolgozói létszám a térvek szerint 611 lesz, az egy dolgozóra eső átlagkereset pedig eléri a 38 ezer forintot. Mindehhez a növényter­mesztésben 180—190 szak- és betanított munkásra, az ál­lattenyésztésben 10—12 szak- és betanított murikás kikép­zésére lesz szükség, fő­leg ösztöndíjszerződés-kö- téssel. Szakmunkásokat keli nevelni az új fogoly- és fá­cántelep üzemeléséhez. A traktorosok átképzését is meg kell szervezni, hogy al­kalmassá váljanak a nagytel- jesftrhéfiyű uftivérzális gépék kezelésére, javításárá, kar­bantartására. 1985-ig mintegy 300 szak-, illetve betanítutt munkást kell kiképezni, il­letve továbbképezni. Nem a divat diktálja hát a tanulást, hanem a fejlődés, amelynek legfontosabb té­nyezője továbbra is az ember márad. Ezért foglalkoznak folyamatosan a szakmai kép­zésen túl az általános mű- véltség gyarapításával is. Minden üzemegységben gaz­dag állományú szakszerve­zeti könyvtárat létesítettek, a gazdaság központjában KISZ- klúbot alakítottak, rendsze­resek az ismeretterjesztő elő­adások. S a gazdaság dol­gozói jól kihasználják a 30 színház- és 20 mozibérletet, melyet a legjobban dolgozók kapnak. A gazdaságban, ahol eddig általában szakmai, ter­melési és politikai kérdések­ről esett szó a különböző tanfolyamokon, ősztől két osztállyal, kihelyezett általá- ,nos iskolai osztályt szervez­nek. Közelállunk a valóság­hoz, ha ázt mondjuk: Kethé- csén egyenrangúvá váltak a termelési és a művelődési feladatok. A munkahely nem­csak a munka, hanem a művelődés színterévé is ala­kul , i» P. G. A PIACRA IUT Ami a kiskertekben terem Meghökkentő, milyen so­kan vagyunk „földhöz kö­töttek” Szabolcs-Szatmár megyében: százharmincezer telek, vagyis család. El­enyésző a száma ezek kö­pött a kis hétvégi parányi kertecskéknelc. A legtöbbje ősi paraszti hagyomány sze­rint néhányszáz négyszögöl a falusi ház mögött. De a számban szerepeinek az egyéni gazdálködők is, akik­nek esetleg több hektár földjük van még. Természetesen ezekben a . kiskertekben — ismét a ha­gyomány szerint — első­sorban zöldséget és gyü­mölcsöt termesztenek. Vete­ményeskert, gyümölcsös vagy szőlő valamennyi. És ha már ültettek, palántáztak, ■ kapáltak, szinte kivétel nél­kül többet termelnek, mint amennyi a család fogyasz­tásához szükséges. Vagyis: áruval jelentkeznek a pia­con. Még két adat ennek a roppant mennyiségű ter­méknek a megértéséhez: a megye piacra kerülő zöldsé­geinek jelenleg jóval több, mint égyharmádát ezek a kiskertek adják. Ugyanígy Van a gyümölccsel is. Évi harmincezer vagon szabolcsi almánknak éppen a harma­da, tízezer vagon a kisker­tekben terem meg. A bo­gyós gyümölcsöknek — málna, pöszméte, ribizli —, pedig majdnem a teljes mennyisége, legalább is,- amíg a nagyüzemi új tele­pítések termőre nem for­dulnak. Van tehát egy óriási bá­zis, százharmincezer család. Ilyen széles termelési szek­tort már szervezni kell. Ez a negyvenöt megyei ÁFÉSZ- re van bízva, részben me­zőgazdasági szakcsoportok, nem mellékesen kertklubok formájában. Mindenekelőtt a fogyasz­tási szövetkezetek feladata az úgynevezett szakcsopor­tok létrehozása és működte­tése. Örvendetes, hbgy már kilehcvenöt ilyen váh me­gyénkben, évente tíz-tizenöt új alakul. A kertész szak­csoportok a közös palánta­beszerzéstől a műtrágyáig, vetőmagig, az értékesítésig mindenben segítenek egy­másnak az így társult kis­kerttulajdonosok. Ez eddig a legbéváltabb forma. Van ezenkívül néhány olyan társulás, amely tovább megy ennél és növényvédő gépe­ket is vásárol. Ezek á kert­védelmi társulások. Mindkét társulás tagjai, vagy a meg nem egyesült kerttulajdono­sok is klubot alapíthatnak, azok szakmai tájékoztatást szerezhetnek. Ide leggyak­rabban azok járnak, akik­nek fontos vagy fő jövedel­mi forrásuk a kert, a kert terméke és szeretnék minél szakszerűbben kezelni. Min­denkinek, termelőnek, fo­gyasztónak és ÁFÉSZ-nek — sőt, a népgazdaságnak is —, érdeke, hogy minél több és minél jobb minőségű áru teremjen a kiskertekben. Mit tesznek ezért, mit tettek eddig és mire készül­nek fogyasztási szövetkeze­teink? Elsősorban szerződéskö­téssel, s ha kell, előlegek­kel is biztosítják a terme­lési biztonságot a kister­melőnek. Az ÁFÉSZ-ek többségé ingyen szállítja ki a ládákat. Ha a kistermelő az árujával jelentkezik, a falusi zöldségboltok rögtön átveszik tőié és minimális haszonnal továbbadják a vásárlónak, akinek szüksége váii rá. Mivel a vetőmagellátás zöme is a fogyasztási szö­vetkezetek boltjaira bárul, módjuk van rá, hogy az új, korszerű, bővebb termé­sű, ízletesebb, keresettebb fajták felé tereljék a kert­tulajdonosok figyelmét. A szaktanácsadáson, tanfolya­mokon és élőadásokon kívül írásos útmutatást is kap­nak. A MÉSZÖV felkérésére négy-Öt megyei ÁFÉSZ Vál­lalkozott arra, hogy jövőre központi, tehát nagy kör­zőtökét éllátó palántanevelő telepet létesít. Egy-egy ilyen telepén évente kétszázezer palántát állítanak elő és adnak át a kiskerttuiájdono- soKnak. A tiszavasvári, a kisvárdai és a mátészalkai AFÉSZ-ek igazgatósága már el is fogadta ezt a tervet, a többiékéiiék az állásfoglalá­sára is hamarosan sor kerül. (gnz) Z afurek Ödönt beren­delték a főhivatalba, amikor előtérbe került az em­berek végzettsége, képzettsé­ge, mert ugyebár már nem le­hetett régi módón Vezetni — jól felkészült egyénekre volt szükség. Zafüreket előzékenyen le­ültette a főhaatfll vezetője, aki nyomban kijelentette, hogy nem holmi káderezésről van szó. haném kötetlen be­szélgetésről dp felhívja a fi­gyelmet; mindig árra Vála­szoljon, amit kérdez. ZafUrek „igent" biccentett fejévét. — Hát akkor kezdhetjük is a beszélgetést Első kérdé­sem: milyen politikai műve­ket olvasott? — Az tlőtételt helyőrséget Egyhetes fofo agó tábort rendeltek a vásárosnaméhyi művelődési körpontban a megyénkben élő és dlkotó amatőr fafaragók festere. Az általános iskolás ta nulóktól az idős tanárokig mintegy tizennyolcán vesznek részt a közös munkában. KépUnköifi Szabó József és Juhász Ist­ván hetedik osztályos tanulók, valamint Horváth István, akinek a munkáját Sánta Miklós mű­velődési ház igazgató figyeli. Faragott szobrok, tükrösök Vásárosnaményban A népművészet, minden művészet ősforrása, a kü- löhböző művészeti ágakban az évszázadok során lezaj­lott stílüsváltozások mellett, vagy éppen ellenére az al­kotó művész égjük állandó ihletője. Különösen sokat emlegetjük az utóbbi évek- beh a népművészet rene­szánszát, s mint az a tava­lyi országos népművészeti alkótőpályázát nyíregyházi kiállításán kiderült, az ama­tőr képzőművészek százai foglalkoznék e forrás újra­felfedezésével, megőrzésé­vel és továbbításával. Kö­zöttük is külöiilegéS helyet foglalnak el a népművész fafaragók. Munkáikban ta­lálkozik az anyag funkcio­nális szerepe a gazdag nép- művészeti motívumok fel- használásával. Ez a találko­zás lepi meg legelőször a látogatót azon a kiállításon is. amelyet a vásárosnamé- nyi járási művelődési köz­pontban rendeztek, az or­szág legkülönbözőbb részei­ről érkezett tárgyakból. Tizenhét kiállító, vala­mint a vásárosnaményi ál­talános iskolások barkács- szakkörének néhány tagja mutatja be az utóbbi időben készült munkáit, a vásáros­naményi és a megyei mű­velődési központ népmű­vész-fafaragó alkotótáboré vendégéiként. Ezt a kiállítást a tábor nyitányaként szán­ták, azért is, hogy az ama­tőr művészek megismerked­jenek egymás munkáival, s azért is, hogy a kiállítást megtekintő közönség felfe­dezzen valamit a hépművé- szet ihlető erejéből. A mintegy száz darabból álló kiállításon é zsűri elő­zetes munkájának segítségé­vel a közönség egyetlen szó nélkül is jó „tárlatvezetést” kap, hiszen külön-külöfi szétbontva helyezték el a tisztán népművészeti mun­kákat, a népművészet ihlet­Éles Péter Mátészalkáról és Földes Rezső Nagykállóból jött • táborba. (Elek Emil felvételei) te iparművészeti tárgyakat, Valamint a népművészetet és iparművészetet egyesítő funkcionális faragásokat. Horváth Vince, A népmű­vészet mestere, a napkori Mező Sándor és a kazinc­barcikai Gaál István mun­kái naiv tisztaságukkal lep­nek meg. A különböző bú­torok, faragott dobozok, tükrösök, konyhai használa­ti tárgyak közül a vásáros­naméhyi Schmidt Sándor, a turistvándi Fehérvári Jó­zsef, a mátészalkai Éles Pé­ter és Nagy Sándor győri Ifjú népművész munkái ki­dolgozásukkal és gazdag motívumaikkal érik el azt a tökéletes hatást, amely a funkció és a népművészet találkozásából születhet. A pétfürdői Bellüvits Jenő szőtt és kézzel festett tex­tíliái iparművészeti jelle­gükben már csak hordozzák a népművészet ihletését. Külön asztalon helyezték el a nyíregyházi Nagy Mihály faragott szobrait, e munkák kiállítása sajnos megbontja az egész bemutató egységét, stílusukban ütnek el á meghatározott céllal össze­állított gyűjteménytől. S még egy apró rendezési hiba; igaz, elavult az épület, a tiszta ihletésű munkák mégis méltóbb, színvonala­sabb környezetet igényelné­nek. Kalapácsok kopogása, vé­sők, fúrók zaja hangzott a művelődési központ nagy­terméből, itt dolgoztak az alkotótábor résztvevői. A munka szünetében előadáso­kat is hallgattak, vitákon cserélték ki tapasztalataikat Az alkotótábor végeztével pedig itt készült munkáikat is bemutatják a közönség­nek, s hogy a vendéglátást is megköszönjék, egy-egy fa­ragott tárgyat Hagynak ajándékba a vásárosnaményi művelődési központnak. (be) AZ MAS! — felelte Zafurek. — Bizo­nyos P. Howardnak álcázott Rejtő Jenő írta. — Na. És milyen történel­mi könyveket olvasott? — Az előtetőit helyőrséget. — És milyen szépirodalmi müveket olvasott? — Az előretolt helyőrséget — Én könyveket kérdez­tem, s nem könyvet. — Persze, persze! Azért beszélek többes számban, mert az előretolt helyőrséget többször elolvastam. — Az más! És milyen kri­mit olvasott'? — sandított a főhlvatal vezetője. — Izé — mondta Zafurek —, szóval Az előretolt hely­őrséget. — És milyen műszaki könyvet olvasott? — Az előretolt helyőrséget. — Na azért, az nem müsza ■ ki könyv — vetette közbe a főhivatal vezetője. — Hogy nem az?! Hiszen szerepel benne műszaki zár, aknamező stb. — Elnézést — adta meg magát a főhivatal vezetője, -r- BiZónyosan ismeri a statiszti­kát is. E tárgykörben mit ol­vasott? — Az előretolt helyőrségét. Névsorolvasás is van benne. Hát mi az ha nem statiszti­ka? — Való igaz. Bizonyosan foglalkozott az osztályharc irodalmával is. Ezzel kapcso­latosan mit olvasott? — Az előretolt helyőrségét. Mint ismeretes, a regény a háborúról szól. s a háború az osztályharc fegyveres folyta­tása. — Kedves Zafurek elvtárs, nincs több kérdésem — mondta a főhivatal vezetője. — Napokon belül megkapja a kinevezését. — Ha szabd?} érdeklődni, hová? — Könyvbizományós lesz. V. Gy. %

Next

/
Thumbnails
Contents