Kelet-Magyarország, 1974. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-31 / 177. szám

} •I'W > ' ‘ • f fäüns ff: mm* 'i-■ Bírálat és dicséret Ipart fejleszteni — olcsóbban (2.) {, Gyorsabb tempóban sen akkor, ha a javítószán­dék vezéreli a bírálót. így eshet szó a beosztottját megverő üzletvezetőről, ar­ról a tsz-elnökről, aki vi­szályt szít a gazdaságban, vagy arról az igazgatóról, aki felelőtlen gazdálkodással a csőd szélére juttatta azt a vállalatot, amelynek az élén állt. Azonban hangsúlyozni kell, hogy itt nem általában a vezetőről van szó, hanem az egyes emberről, aki al­kalmatlanná válik funkció­ja betöltésére. fa ilyen em­berek viszont csak elenyésző kisebbségben vannak a ve­zetők között, a túlnyomó többség megérdemelten ke­rült a magasabb funkcióba. HA ÍGY ÉRZÉKELI VA­LAKI a bírálatot és a dicsé­retet, akkor a „helyére te­szi” az újság szerepét is, amely a jó és rossz oldalak bemutatásával igyekszik az olvasók véleményét formál­ni, a szocialista erkölcsi normák érvényesülését elő­segíteni. ját munkaterületéről van szó. Az eredmény itt és ott nem maradhat el, mert megnyerik a helyes cél ér­dekében azokat, akikre a végrehajtás nagy feladata hárul. Lehetne persze ma­gyarázat nélkül csak utasí­tásokat adni — hiszen eb­ben az esetben az utasítá­sok is helyesnek bizonyul­nának —, de elveszítve az emberek bizalmát koránt­sem lehet ugyanolyan jó ha­tásfokra számítani a megva­lósításban. EZT ISMERIK FEL mind több helyütt, amikor a de­mokráciát ilyen esetben is alkalmazzák, hiszen az együttes javaslatok, a közös fejtörés a megvalósításban is együttes cselekvést felté­telez, mégpedig a mind jobb megvalósítás érdekében. Lányi Bolond A IV. ötéves terv idősza­kában a megye iparának fejlesztésére — ipartelepítés, iparfejlesztési alap, megyei saját erőforrás — több, mint 600 millió forintot köl­tünk el. Nem mindegy, hogy ennyi pénzt mire, hová, milyen hatékonysággal hasz­nálunk tel. A beruházások hasznosságát, gazdaságossá­gát általában sok tényező befolyásolja: legyen olcsó, de korszerű, készüljön el gyorsan és jó minőségben — s nem utolsó sorban — soká­ig tartson. Egyszerre eleget tenni minden követelmény­nek aligha, vagy legalábbis csak részben lehet. A gyor­saság azonban mindenek­előtt és minden téren indo­kolt. Kinek az asztala? A legideálisabb megoldás, amikor a beruházás lebonyo­lítása egy kézben összponto­sul. Még inkább, ha maga az üzemeltető adja a megbízást a kivitelezőnek, s vele szoros együttműködéssel intézi a le­bonyolítással kapcsolatos ügyeket. Jó példa erre a nyír­egyházi tejporgyár és tej­üzem építése. A beruházás lebonyolítását itt a Szabolcs megyei Tejipari Vállalat vé­gezte. Az eredmény: ezt a 184,5 millió forint értékű be­ruházást határidő előtt befe­jezték. Nem járt rosszul a gyors munkával a kivitelező sem, aki szintén jó partner­ként működött közre. Kétségtelen, hogy ennek a beruházásnak a meggyorsí­tását maga az élet diktálta. A szarvasmarha-program ered­ményes végrehajtása során a megyében rohamosan növe­kedett a tejtermelés. Ennek feldolgozása a régi, elavult üzemben már szinte lehetet­len körülmények között folyt. Az, hogy a beruházás eredeti lebonyolítójának felmond­tak, csak egyike volt egy sor egyéb, a közvetlen ügyinté­zést elősegítő intézkedésnek. Például, ha valami hiányzott, a tejipar is mozgósította anyagbeszerzőit. Saját embe­reivel tudott kéz alá dolgozni a külföldi cég szerelőinek. Társadalmi munkával végez­ték el a terület előkészítését és a kész üzem udvarának parkosítását. Együtt a tervezőkkel A beruházások meggyorsí­tása azonban nem egyszerű­en vállalati érdek, hanem össztársadalmi igény. Érdeke ez a tervezőnek, a kivitelező­nek, a bonyolítónak, az egész népgazdaságnak. A legfonto­sabb teendő, hogy ki-ki a maga posztján gyorsabb tem­póban cselekedjék. Senki sem vitatja, hogy a tervező nem a legjobb tudá­sa szerint végzi el a rábízott feladatot. Még kevésbé, hogy készakarva támaszt olyan igényeket, amelyek később akadályozhatják, lassíthatják a kivitelező munkáját. Mégis előfordul, hog> menet köz­ben jobb megoldás kínálko­zik, amelyről közösen kell dönteni. Akár a tervezésről, akár a kivitelezésről is le­gyeit szó. Ezért is van szük­ség állandó kapcsolat tartá­sára tervező, kivitelező es beruházó között. Megéri ez akkor is, ha a kivitelező már a tervezés közben megtudja, hogy a be­ruházás során milyen anya­gokra, felszerelésekre lesz szükség. Keli-e mélyalapo­zást végezni, van-e szükség nagyobb teljesítményű gé­piekre, szabad-e a terület, megkezdták-e a szanálási el­járást, honnan lehet majd a munkahelyre áramot vezetni, van-e közmű és így tovább. Előfordult már. hogy a ter­vezett kazánokat nem gyár­tották vagy csak későn tud­ták volna szállítani. Nem állt meg a munka, mert a kivitelező, — a beruházóval egyetértésben — tudott más megoldást javasolni. Követendő példák Sokat segíthet a tervező. Mint például a MOM máté­szalkai gyáregységénél. Ab­ban, hogy az összes termelő funkciók egy csarnokiban le­gyenek. Így, kevesebb lesz majd az üzemelési költség. Ha például az új nyíregyházi malom raktárát a hagyomá­nyos módon építik fel tízszer annyi területre lett volna szükség. A silórendszerű tá­rolással a termény kezelése is korszerűbb. A vállalatnak nem kellett újab területet vásárolni. Ám a csúszózsalus technológiával az építése i* gyorsabb és olcsóbb is. Ahogy a beruházónak ér­deke, hogy határidőre, vagy még ennél is hamarabb át­vegye a kész épületet, ugyan­úgy a kivitelezőnek is hasz­nos a gyors munka. Saját tapasztalataikon is okulva vallják ezt a Kelet-magyar­országi Közmű és Mélyépítő Vállalatnál. Szinte szimbó­lum már, a saját, tíz szintes irodaházuk felépítése, amely 22 millió forint költséggel alig másfél év alatt készült el. Azért mert egy „kézben” volt a beruházás, bonyolítás és kivitelezés is. Nem sí akad meg azonban a sor a nem saját beruházá­soknál „em. Ott, ahol a jó partneri kapcsolatok, a ter­vezőkkel, beruházókkal kia- alakított együttes munka ér­leli a gyümölcsöt. A nyíregy­házi tejporgyár építésénél például az alapok készítésé­nél eredetileg kútgyűrűa süllyesztési technológiát ter­veztek. Lassú, körülményes munkát jelentett volna. A vállalat — mint kivitelező — zsaluzott tömbpilléreket ja­vasolt, mert rendelkezett nagy teljesítményű gépekkel,' s gyorsan el tudták végezni a nagyobb földmunkát. .Nem ez az egyedüli. Egy négy tantermes iskolát négy hónap alatt építettek fel, a i87 napos rekordidő alatt • ké­szült el a második kerületi pártház Nyíregyházán. S leg­újabb munkájuk a megyei tüdőikórház bővítése. Vállal­ták, hogy a harmincmillió forint értékű munkát 15 hó­nap alatt elvégzik. Következik: Az igazi meg­takarítás. Tóth Árpád SZEPTEMBER 1-TÖL 50 FORINT KIEGÉSZÍTÉS Kém része a bének és a keresetnek Szeptember 1-én lépnek életbe a tüzelő- és üzemanyagos: új fogyasztói árai, s elsőízben szeptemberben fizetik a mun­kásoknak és alkalmazottaknak a havi 50 forintos bérpótlékot. Ugyancsak szeptemberben emelik fel 50 forinttal a gyermek- gondozási segélyt és a nyugdíjat. A bérpótléknak, valamint a gyermekgondozási segélyek és a nyugdíjak 50'forinttal törté­nő felemelésének kizárólagos célja és szerepe az áremelésből adódó többletkiadás ellensúlyozása. Éppen ezért ezeket az öt­ven forintokat minden szempontból különleges elbírálás ille­ti: — az 50 forintos bérpótlék nem számít bele az átlagbérbe; azt semmilyen levonás nem terheli. (Pl. nyugdíjjárulék, jö­vedelemadó.) Ezt az 50 forintot a lakbérhozzájárulásnál sem lehet figyelembe venni. / — Az 50 forint a hivatalos célokra kiállított keresetiga- zolásokban sem szerepelhet, tehát a gyermekintézményekben fizetendő térítési díj összegét sem befolyásosa. — Az 50 forint összegű kiegészítés különleges szerepe ab­ban is kifejezésre jut, hogy ezt az összeget a betegség, szülési szabadság idejére is — a táppénzzel és a segéllyel együtt — ki kell fizetni. Asszonyok hímzett ruhában K urucz Sándorné eperjes- kei tanítónő tizennyolc évi pedagógus munkája egyik legnagyobb eredmé­nyének azt tartja, hogy nyolc év óta mind több sikerrel, s egyre nagyobb színvonalon működik a községben a ké­zimunka szakkör. Ebben a kis faluban, ahonnan nem­igen érkeznek hírek pezs­gő kulturális- vagy közössé­gi életről. Van ugyan KISZ- szervezet a községben, a fia­talok meg is próbáltak egy KISZ-klubot létrehozni, a vállalkozás azonban elbukott — támogatás híján —‘ egy üres termen, meg a befűthe- tetlen művelődési házon. Felnőtt szakkörök, műked­velő csoportok serp működ­nek. így Eperjeskén az tör­tént, magától értetődő ter­mészetességgel, amin más községek művelődési házai­ban rendszerint hiába fára­doznak: nem az ifjúság, nem a művészeti csoportok, ha­nem a háziasszonyokból, ,tsz- dolgozókból megalakult kézi­munka szakkör jó munkáját kapta szárnyra a hír. , Sem a tanítónő, sem a szakkör asszonyai, lányai nem tudnának megbízható tippeket adni, hogyan is kezdődött, hiszen nem is na­gyon emlékeznek, ki kezdte szorgalmazni a szakkör meg­alakítását. Mint mondják, mindenütt, még a legkisebb községben is sok olyan asz- szony van, aki a napi mun­ka, a második műszak, * a család, a gyermekek ellátása meg a házimunkák után elő­veszi a tegnap abbahagyott kézimunkát. Kikapcsolódás­nak is jó, szórakozásnak is, meg azért is, mert a tévét csak a szemükkel nézik, a kezük közben szorgalmasan öltögeti a tűt. S a szép kézi­munka olyan, mint a jól si­került étel, lehet róla be­szélni a boltban, a piacon, a szülői értekezleten. Vala­hogy így kezdődött, s ami­óta Kurucz tanárnő meghir­dette az iskolában az első szakköri foglalkozást, nincs olyan hétfő, hogy ne jön­nének. Iskolapadokba ültek be hétfőn esténként, amikor nincs tévé. mert < olyankor szabadabbak' főzni se kell. vasárnapról marad annyi étel, amit a család magának megmelegíthet. Eleinte, mint minden ilyen kis közösség­ben, itt is volt sértődés, s ha rászóltak valakire; bont­sa vissza a fonalat, mert húz az anyag, felkapta a hím­zést, \s többet nem is jött. Egy darabig a férjek között is volt zúgolódás, hogy dtt- hon is lehet varrni, minek ahhoz az iskolába menni- Még a ráérősebb falusi asz- szonyok szóbeszédét is le kellett nyelni® mert hamar elnevezték a szakkör tagjait nagyasszonyoknak. A tanár­nő pedig érvelt, agitált, ne törődjenek semmivel, meg­éri a fádaságot, még a szó­beszédet is, a szakkörben végzett munka. Ez a néhány kezdeti apróság talán még segítette is az asszonyok ki­tartását. Főleg akkor, ami­kor valakit arról kellett le­beszélni, hogy ne a böködős tűvel készülő kismacskákat varrja, ami akkoriban a leg­nagyobb divat volt, hanem olyan munkákhoz fogjon, ami örökéletű. Amikor Kurucz tanárnő erről az időről beszél, hoz­záteszi, milyen nagy szerepe lehet a pedagógusnak egy ilyen szakkörben. A gices .felismertetése, a népművé­J? "'szeti motívumok alkalma­zásának megszerettetése, an­nak állapdó magyarázása, hogy a Rákóczi keresztsze­mes, vagy a különböző táj­egységek hímzésmintái már száz évekkel ezelőtt is szé­pek voltak, s évszázadok múlva is szépek, tiszták ma­radnak. Nyolc év kellett ahhoz, hogy az asszonyok, munkái az egész falubarJ hatnak, terjesztik a tiszta népművészet kincseit. Eper­jeskén, ahol a felszabadulás előtt is textilfeldolgozással, szövéssel-fonással foglalkoz­tak az asszonyok, s a minta, az anyag szeretete szinte anyáról lányára hagyomá- nyozódik, ma nem tudnak olyan kézimunkázóról, aki a giccses mintájú párnákat varrná. Ha nem is jönnek a szakkörbe, az ott készült munkákat ismerik, s tanul­nak belőle. Huszonhat állandó tagja van a kézimunka szakkör­nek. Volt azonban olyan idő is, amikor több mint negy­venen jártak. Ki ki elhozza ismerősét, hadd nézzen szét. Péter Lászlóné a lányát hozta el, s azóta Irénke is állandó szakköri tag. A létszám at­tól is függ, mikor milyen minta a soros. Tavaly és az idén a sárközi a győztes, mindenki ezt varrja. Per-- sze vannak, akik csak egyfé­le mintára esküsznek, s a szakkör tervéitől _ eltérően állandóan azt varrják, mint például Görbe Miklósné, aki szerint a pirossal fehér alap­ra . varrott torockóinál szebb nem létezik. A legszebben dolgozók munkáinak aztán híre kél, járnak csodálni, kérik meg­vételre. De ezek a térítők, párnák, garnitúrák, futók olyanok, mint a gyermek, a sok vesződésben a szívük­höz nőnek, nehéz tőlük meg­válni- Ennek ellenére elter­jedt az a szép szokás a köz­ségben, hogy egyes alkal­makra, ballagásra, névnapra ilyen kézimunkákkal lepik meg az ünnepeiteket. Ilyen­kor még verseny is kialakul, kié sikerül szebben. #Az egész faluban tudnak már arról, kik készítik ^legszebb munkákat a szakkörben. Áros Mihálynét emlegetik, az egyik legügyesebbet, aki még csak huszonöt éves, de máris úgy varr, mint a negyven- ötven éves asszo­nyok, aztán Szóka Zoltá'n- nét, K. Halász Ferencnél, Bátyi Bertalannét. A közös hétfő esték a ké- zimunkázáson túl valami egyéb hasznot is hoznak. Közben könyvekről beszél­nek, konyhakertészetről, a modern permetezőszerek­ről, gyermeknevelésről, egészségügyi kérdésekről. A tanárnő rendszeresen össze­gyűjti a kívánságokat, ki mit szeretne hallani, előadó­kat hívnak, könyvankétokat rendeznek, ideológiai-politi­kai témájú előadások után megbeszélik a tévében hal­lott híreket. Amíg a tű szor­galmasan jár a vászonban, s maga mögött a szorgos ke­zek nyomán megrajzolja a Matyóföld, a Sárköz, a Mező­ség, a Bereg évszázados mo­tívumait, kiállításokra ké­szülnek, minden évben egy­re, á nőnapira, ahol legutóbb huszonhat asszony hímzett ruháhan fogadta a vendé­geket, addig szinte észrevét­lenül töltenek be a köz­ségben egy olyan közműve­lődési funkciót, amely ma­gától értetődően kialakult, s formálja egy egész falu íz­lpcpf Baraksó Erzsébet • • Üzemi Jégkor ról beszél, másoknak is hasz­nos tapasztalatokat ad át. Az a szövetkezeti elnök, aki a tagság jobb életéért fárado­zik, követendő példaként szerepel az újság hasábjain, s az a vállalati vezető, 'aki a KGST egyik munkabizott­ságában tevékenykedik, azt sugallja, hogy Szabolcs- Szatmárban lehet nemcsak az országnak, hanem a szo­cialista közösségnek is hasz­nosat adni. Mindezek nem zárják ki azt, hogy vannak olyan em­berek, akiknek „éltető el­mük” a vádaskodás, áská- lódás. Ök azok, akik a jó igazgató háta mögött rosz- szat terjesztenek, akik az eredményeket lebecsülik, becsmérlik. Olcsó dolog az ilyen, s előfordul, hogy még­is népszerűségnek örvend, mert holmi közéleti bátor­ság álcája alá rejtőzik. összekeveredik itt a bírá­lat és 1 a rágalom fogalma. Ugyanis a közélet tisztasága megköveteli a fellépést a visszásságok ellen, különö­A NAPOKBAN EGY IGAZGATÓ nehézményezte, hogy egyes helyeken a ve. zetök nincsenek kellőképpen megbecsülve, bármennyire is lelkiismeretesen dolgoznak, felelősségteljes poszton van­nak, mégis egyesek igyekez­nek őket lejáratni. Ebbe a kategóriába sorolta azt is, ha az újságokban nem ki­zárólag dicsérő cikkek je. lennek meg a vezetőkről. „Vezetőellenes hangulatról” beszélt, amit könnyen fel. használnak mások lejáratá­sára. Közben — ha csak statisz. tikailag nézzük — az újsá­gokban, így a Kelet-Magyar- országban is gyakran meg. szólalnak gazdasági vezetők, vagy választott tisztségvise. lök, olyanok, akikre érde­mes odafigyelni. Nyilvánva. ló, hogy az említett meg­jegyzés nem az ilyen, jól dolgozó emberekre vonatko­zik. Az az igazgató, aki a gyárban bevezetett új szer­vezési intézkedések haszná­Közös fejtörés ELŐSZÖR LEMEGYEK AZ EMBEREK KÖZÉ el­mondom. Hogy melyik mun­kafolyamat gépesítésén, könnyebbé tételén gondol­kodom, s csak aztán kez­dem számbavenni, hogy mit lehet tenni. Így a munkások nemhogy idegenkednének, hanem maguk sürgetik a jó megoldást, próbálnak ötlete­ket adni a megvalósításhoz” — mesélte el munkamód­szerét a záhonyi vasúti kör­zetben a gépesítési csoport- vezető. Vagyis együttes gon­dolkodásra sarkallja őket éppen a saját érdekükben. Munkaszervezésnek, újí­tásoknak a „temetője” sok esetben az, hogy akikért születik, azok akadályozzák a megvalósulását. Nem csak azért, mert egyszerűen ide­genkednek az újtól; helyet­te a régi, megszokotthoz ra­gaszkodnak, hanem azért is, mert adódhat egy bizo­nyos félelemérZet, hogy az űj /módszerrel jóval többet kell dolgozni, nagyobb fel­adatokat kell elvégezni azo­nos fizetés mellett. Úgy mondják ezt, hogy az embe­rekért tenni akaratuk elle­nére nem lehet. Először bi­zonyítani szükséges, hogy az új egyben a jobbat is jelen­ti, bizalmat érdemes szerez­ni. Záhonyban a nehéz fizikai mufikát megkönnyítő segéd- berendezések, például a polip-markoló megtervezése, üzembeállítása az átrakó­munkások egyetértésével ta­lálkozott. Most már ők is gondolkodnak azon, melyik munkaterületen lehetne még változtatni, segítségül hívni a gépeket. A Nyíregyházi Konzervgyár a Dolgozz hi­bátlanul munkarendszer -— és nem mozgalom(!) — be­vezetésére egy évet szán, amikor vezető és beosztott egyaránt megismeri a reá váró feladatot, s maga is javhsol, különösen ha a sa­

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents