Kelet-Magyarország, 1974. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-28 / 175. szám

**74. Jffitas a.

KELET-MAGYARÖRSZÄG - VASÁRNAPI MELLflKLffí

Korszerűen

Pestre utazva a vonat nyolcszemélyes fülkéjében, ahogy mondani szokták, képviselve volt az egész „népfront”: idősebbek, fiatalok, városi és falusi emberek együtt. A reggeli újságok címeinek átfutása után valaki félhangosan csak úgy magának megjegyezte: már

megint esik. Ezzel indult a beszélgetés. Senki sem azzal kezdte, hogy mi lesz a cipőjével, a ruhájával, ha leszállunk, vajon kapunk-e taxit, vágj’ milyen messze van a villamos.

Közös dolgaink kerültek szóba, a tavaszi szárazság, a mostani sok eső, a zöldség- és a gyümölcsárak. Közben a tekintetek gyakran pásztázták a vonat ablakán át az érett kalászokat, a szépen zöldellő vagy éppen víztől sárgult kukoricatáblákat. Ahogy érbékelget- tük az ehagyott vetéseket, az egyik fiatalember nagy lendülettel mutatott az ablak felé a gyönyörű kukoricatáblára- ..Ezt is a gyárban kapálták”. Kissé értetlenül néztünk rá, majd mosolyogva megjegyezte. — Vegyszeres. Aztán azzal folytattuk a beszélgetést, kevesen vannak már munkabíró emberek a faluban,

nem is tudnának mindent megkapálni ilyen esős időben. Jó, hogy a gyárban dolgozók visz- •zasegítenek az ott készített vegyszerekkel, műtrágyával, kombájnnal, aim pótolja a fiatal erőt az aratásban. Szinte szakemberként állapította meg mindenki a hatalmas, gyomta- lan kukoricatáblát látva, milyen jól jártak fizok, akik vegyszereztek. rá sem kell lépni a felázott kukoricaföldre, még sincs egy szél gaz

Ahogy tizenöt-húsz évvel ezelőtt kíváncsian figyelték a tökéletesedő kombájnokat, a tanulóévek kudarcain átesett kombájnosok munkáit az emberek, ma úgy érdeklődnek az újabb technikai forradalom, az iparszerű merőgazdasági termelés iránt. A programozott termelési rendszerek még a szélsőséges időjárással is jobban dacolnak. Erről tanúskodnak a tiszadobi Táncsics Termelőszövetkezet, a Nyíregyházi, vagy a Mátészalkai Állami Gazdaság szemet gyönyörködtető kukoricatáblái. Ki hitte volna: úgy is lehet kukoricát termelni, hogy az ember le sem száll a gépről, földet gém ér a lába. mégis gazdag termést takarít be.

Milyen nagy szó volt a negyvenes évek végén a naponta nyolc-tiz holdat felszántó traktor, szemben az egy holdat megforgató lófogattal, ami után 20 kilométert gyalogolt látástól. vakulásig az ekeszarvát tartó paraszt- ember. Ezek az első gépállomási traktorok ma már a múzeumba kerültek. Amit akkor jónak tartottunk, ma már korszerűtlenné vált. Rázós vasnyergében egész nap a port nyelte a rajtaütő traktoros, ma pedig a termelési rendszerekben dolgozó 150—200 lóerős traktorokon légkondicionált fülkéből irányítja a vezető a sokszoros teljesítményű gépmonstrumokat.

Tudjuk, ez még nem litalános. Sok helyen olajos még a traktoros keze, ruhája, tízezrek hajlonganak napjainkban kapával az ázott földeken, hogy kiszabadítsák a gyom közül a kukoricát. a cukorrépát—Csak az erősebb szövetkezetek tudják még a fejlett iparszerű termelést bevezetni, mert sok pénzbe kerül. De terjed már és olyan általános iesz, mint amilyen most a gabonatermesztés teljes gépesítése.

Vannak már állattenyésztő telepek, ahol hiába keresi az ember a bottal, vagy karikásostorral ballagó pásztort, a nyájat térelő kutyájával. Eltűnt ezekről a telepekről a moslé- kos vödör, a repedezett favályú is. Az állattenyésztési szakmunkások hlöeg-melegzuhanyos. fekete-fehér öltözőn át jutnak az istállókba. Villanymotorokat kezelnek. Suhanó szállító- szalagokon fut a takarmány és zizegő ventillátorok cserélik a levegőt. Ez sem általános még. Ehhez is pénz. rengeteg anyag és szakember kpll. De már több mint negyven ilyen telep működik megyénkben.

Valaki elmondta a vonalon, hogy a Sza- mosmenti Állami Gazdaságban az alagcsöve- zett táblákon a mostani sok csapadék ellenére sem áll a talajvíz. Tavasszal ezekre a javított talajokra két héttel korábban rá lehet menni.

A vonat a Keletihez közeledett. A? időjárás korbolása helyett a fülkében mindenki azt bizonyította, ahhoz, hogy még többet, biztonságosabban termeljünk a mezőgazdaságban, az ipart kell először fejleszteni.

Csikós Balázs *

| VÁLTOZÓ VILÁGUNK

Pályaválasztás Szabolcsban

Változó világunkban a ma még fiatal Pályaválasztási Tanácsadó Intézetek fontos feladata a pályaválasztási tanácsadó és szaktanácsadó munka végzése, valamint a pályaválasztásra való felkészítés tudományos megalapozása és segítése.

Maga a pályaválasztás ősrégi fogalom, egyidős a munkamegosztással, viszont a pályaválasztási tanácsadás a társadalmi fejlődésnek csak egy meghatározott szakaszában — a modern ipari társadalomban — jelenik meg. Korábban sem szükség, sem lehetőség nem volt erre a tevékenységre. Az előző időkben magától értetődő természetességgel nőttek bele a fiatalok apáik mesterségébe.

Megfelelő embert a megfelelő helyre. Ez lehetne a pályaválasztási tanácsadói tevékenység jelszava és egyúttal a munkaerő-gazdálkodás helyes elve is. Aki társadalmilag hasznos munkájában egyszersmind önmagára is talál, ez a belső összhang környezetére is kisugárzik. s társadalomépítő erővé válik. Akik életükben ezt az alapkérdést nem rendezték, nem nőttek hozzá feladataikhoz, konfliktusban élnek, s nemcsak a munkában vallanak kudarcot, hanem — kárpótlást, álsikert keresve — életük egyéb területein is könnyen csődbe jutnak, környezetük helyzetét megnehezítik, s így társadalomellenes elemekké válnak.

A pályaválasztás bizonyos értelemben mindig egy kicsit sorsválasztás is. A pálya kiválasztásával a fiatal — sok esetben anélkül, hogy ennek teljes tudatában lenne — hosszú évekre előre meghatározza nemcsak azt a tanulmányi időt és azokat a feladatokat, nehézségeket, amelyek szakmája teljes értékű gyakorlásához elvezetik, hanem azokat a munka- körülményeket, tevékenységformákat, anyagi lehetőségeket, sajátosan jellemző munkatársakat, a társadalmi elismerés formáit is, tehát mindazokat, amelyek életének lényeges külső kereteit és belső tartalmát jelentik.

Azt, hogy milyen pályák közt, mennyire van választási lehetősége az egyénnek, a társadalom határozza meg. Kapitalista társadalomban a dolgozók gyermekeinek csak szűk választási lehetőségük van. Nem választhatja a munkás vagy szegényparaszt gyermek azokat a pályákat, amelyek hosszú tanulmányi időt és pénz igényelnek. A szocialista társadalomban a társadalom lehetővé teszi a munkás és a szegényparaszt gyermekeknek bármely pálya választását.

Ma nálunk a pályaválasztás , lélektani problémái elsősorban a pályaválasztási tanácsadásban csúcsosodnak ki. A társadalom által kínált pályalehetőségek közül mindenki szabadon választhat, természetesen reális adottságai, képességei és hajlama szerint. Ma még a felnőttek — szülők, nevelők — számára is komoly nehézséget jelent az életpályák területén való tájékozódás, nemcsak a fiatalok számára. Ezek a nehézségek főként a következőkből adódnak:

— Az elmúlt évtizedek során a gazdasági élet átalakulása, a technika gyors fejlődése — gépesítés, automatizálás — következtében jelentős mértékben megváltozott a szakmák világa. Egyesek teljesen eltűntek, mások átalakultak és számos új szakma keletkezett (például műanyagipari-, diszpécser-, programozó stb.). Megváltozott maga a társadalmi szerkezet, ennek következtében az egyes szakmáit anyagi és erkölcsi megbecsülése is. A pálya- választóknak külön nehézséget jelent az életkorúkkal együtt járó szemléletbeli korlátozottság és a tapasztalatok teljes vagy részleges hiánya.

A pályaválasztás kettős probléma a társadalom életében: egyéni és népgazdatsági. Az egyén érdeke az, hogy olyan pályát válasszon, amelynek gyakorlása közben személyiségéinek értékes vonásai kifejlődhetnek, amely elégedetté teszi és eredményeket is hoz számára. A népgazdaság érdeke, hogy a munkába lépő fiKiállítás pályaválasztóknak Nyíregyházán.

atalok foglalkoztatásával hatékonyan növelje

a társadalmi termelést és a nemzeti jövedelmet. Ezért célja és feladata a tervszerű munkaerő-gazdálkodás, amely kialakítja — a jelenlegi és távlati igényeknek megfelelően — helyileg is és országosan is mennyiségileg és minőségileg egyaránt a munkaerőforrás és a munkaerő-felhasználás egyensúlyát.

A két érdek csak látszólag ellentétes. Tulajdonképpen közös, mert a népgazdaság számára is optimális teljesítményt elsősorban olyan egyének tudnak nyújtani, akik a reális elhelyezkedési kereteken belül adottságaiknak megfelelő pályát választottak, és megfelelő szilárd jellemmel rendelkezve helytállásra törekszenek.

Az 1029/1971. (VII. 3.) Kormány számú határozat az ifjúság pályaválasztását szabályozta annak érdekében, hogy a fiatalok intézményes támogatást — Ingyenes szolgáltatást — kapjanak a képességeiknek leginkább megfelelő élethivatás megválasztásához, és azért, hogy tovább javuljon a népgazdaság szakember szükségletének tervszerű kielégítésére. E kormányhatározat nyomán jött létre az ország minden megyéjében — így megyénkben is — a Pályaválasztási Tanácsadó Intézet. A hazai — és így a megyei — pályaválasztási tanácsadás igen összetett profilú (komplex) feladatok közgazdasági, pedagógiai, pszichológiai, pályaegészségügyi, üzemi (vállalati) és propaganda tevékenységek koordinálásából áll.

A pályaválasztási tanácsadást a népgazdasági tervnek — ezen belül a megye munkaerő-szükségletének — figyelembevételével kell végezni, szem előtt tartva, hogy a fiatalok képességeinek és személyi körülményeiknek leginkább megfelelő életpályát válasszanak.

Megyénk Ifjúságának pályaválasztását alapvetően meghatározza a terület fejlettsége, jellegzetes struktúrája, ezert alapvető fontosságú a megye munkaerőhelyzetének ismerete és az erre épülő ifjúsági pályaválasztási tanácsadás. Ezek figyelembe vételével alakítottuk ki — a megyei tanács vb munkaügyi szak- igazgatási szervének irányításával — tanácsadói tevékenységünket.

Közgazdasági vonatkozásban közismert, hogy megyénkben a munkaerő-szükséglet mennyiségi kielégítése ezideig nem okozott gondot. A munkaerő-utánpótlást biztosító ifjúsági forrás — eltérően az országos tendenciától — adta a fedezetet, sőt e forrás mintegy 15—20 százaléka „besegített” az országos szükségletek fedezésébe is. Annak ellenére, hogy a természetes szaporodás megyénkben az országos átlag háromszorosa, az ifjúsági munkaerőforrás az elkövetkező években nálunk is erősen csökkenő tendenciát mutat. Fontos feladat tehát a rendelkezésre álló ifjúsági munkaerőforrás tendenciáinak megismerése, a pályaválasztás előtt álló fiatalok szándékainak feltárása, kutatást végezni mindazon közegekben, amelyek hatnak a pályaválasztásra; kísérletet tenni az iskola, a munkahely, a család befolyásának szociológiai megközelítésére. Ezért rendszeresen mérjük a 7. osztályos általános iskolás fiatalok pálvaválasztási elképzeléseit, amelyekből megállapítható, hogy nagymértékben növekszik az érdeklődés a szak- középiskola és a szakmunkásképző iskolák iránt, míg az általános gimnázium vonatkozásában elsősorban a fiútanulók érdeklődése évről évre csökken. Egybevetettük a szándékot és a beváltás lehetőségét, ezekből megállapítható, hogy megszűnőben van az utánpótlás „felesleg” és már a közeljövőben megyénkben is előtérbe kell helyezni a forrás „minőségi” elosztását. Ismerni kell a „divat-szakmák” (autószerelő, tv- rádióezerelő, fodrász, kozmetikus stb.), a „nehezen beiskolázható szakmák” (szerkezeti lakatos, forgácsoló, villany- szerelő stb) és a ,.hiány”-szakmák (öntő, kőműves, állattenyésztő, növénytermesztő stb.)

vonzó vagy taszító motivációit. Megkülönböztetett figyelemmel kell kísérni a fizikai foglalkozás ú szülők gyermekei számának és arányának alakulását az általános iskolától a felsőoktatási intézményekig.

Pedagógiai vonatkozásban az ifjúság pályaválasztásra való felkészítésének alapvetően az iskolai oktató-nevelő munka keretében kell érvényesülnie. Megyénkben 1972 óta működik az általános és középiskolai pályaválasztási felelős hálózat. Az iskolai pályaválasztási felelősi teendőket ellátó pedagógusok felkészültsége a pályaválasztási tanácsadói munkára ma még nem kielégítő, mert a pedagógusképzésiben ezideig ennek az ismeretanyagnak nem, jutott hely. Intézetünk segíti, támogatja és továbbképzési tanfolyamokon közgazdasági tartalommal igyekszik megtölteni a hálózat tevékenységét.

A szakmai képzésen túl a pályaválasztási felelősök gyakorlati munkáját szakirodalommal, kiadványokkal, filmekkel, magnófelvétel lekkel is segítjük. Számtalan esetben műkőé dünk együtt szülői értekezletek, ankétok, előadások szervezésében és lebonyolításában.

Szaktanácsadást — a kapacitás adta lehetőségeken belül — intézetünk végzi. Szak- tanácsadásban elvileg azok részesülnek, akik valamilyen oknál fogva — pályaválasztási éretlenség, tanácstalanság, egészségügyi problémák, gyenge tanulmányi eredmény, pszicho- apátiás és neurotikus jellegű személyiségfejlődés, beilleszkedési nehézség stb. — az iskolában nem tudják problémájukat megoldani.

A pszichológiai vizsgálatok során a. pályaválasztó motiváció rendszerének és érdeklődésének felmérésére — országosan egyöntetű — kérdőíveket és teszteket használunk. A képességvizsgálatokat műszerekkel és úgynevezett „papír’ tesztekkel végezzük. A vizsgálatok időigényessége miatt jelenleg még nem képes intézetünk valamennyi jelentkezőt szaktanácsadásban részesíteni.

Rövid — alig két éves — ténykedésünk alatt a szaktanácsadásra jelentkezők között olyan nagy számban jelentkeztek az egészségileg károsodott fiatalok, hogy akarva akaratlanul is fel kellett erre a jelenségre figyelnünk.

A művelődésügyi és elsősorban az egészségügy i szervek megértő támogatásával — tudomásunk szerint az országban elsőiként -— megszerveztük és elvégeztük az általános és középiskolás fiatalok teljeskörű egészségügyi felmérését. Sajnos, eléggé megdöbbentő eredménnyel, mert az iskoláskorú ifjúságunk (munkaerő utánpótlásunk:) mintegy 7-8 százaléka valamilyen formában (kisebb vagy nagyobb mértékben) egészségileg károsodott.

A pályára nevelés bonyolult folyamatának minden szakaszában fontos feladat hárul a munkahelyre. Az általánosan képző iskolák pályára nevelő munkája a választás, a döntés megalapozására irányul, amit a népgazdaság igényeiről, a választható pályákról nyújtott sokoldalú Ismerete lekéi, az egyéni adottságok, képességek tudatosításával és fejlesztésével, a képességek aktív gyakorlati kipróbálásához szükséges keretek megteremtésével végezhetnek sikeresen.

A különböző színtű szakoktatási intézményekben a választott pálya, szakma gyakorlásához szükséges ismeretek, jártasságok és készségek elsajátításával együtt a hivatástudat kialakítása és elmélyítése a legfontosabb közvetlen feladat. Egyik terület sem nélkülözheti a munkahelyek aktív és folyamatos közreműködését. A szakmai ismeretek, jártasságok és készségek elsajátításához, a hivatástudat elmélyítéséhez az üzemben, a tanműhelyben szerzett konkrét tapasztalatok döntően járulhatnak hozzá.

A pályakezdés idején a munkahelyi beilleszkedés, a szakmai épülés tervszerű segítése a fő feladat. Itt a munkahelyek szerepe és felelőssége megnő: az együttműködés mellett a megfelelő nevelőhatások és gyakorlati intézkedések önálló megtervezése és folyamatos biztosítása válik szükségessé.

A Pályaválasztási' Tanácsadó Intézet egyik igen lényeges feladata — az üzemi pályaválasztási megbízottakon keresztül — az iskolai pályaválasztási nevelő munkának a munkahely coljaival, igényeivel összhangban álló segítése és a pályakezdő fiatalok beválásának és beilleszkedésének gondozása.

A pályaválasztási tanácsadási propaganda nem cél, hanem hatékony eszköz. Olyan eszköz, amely elősegíti az ifjúság széles rétegeinek beilleszkedését a társadalmi munkamegosztás rendszerébe, eligazít a jelen és jövő lehetőségeinek kiválasztásában. E néhány gondolatból is kitűnik a helyesen alkalmazott propaganda tevékenység fontossága és jelentősége. A pályaválasztás országosan kialakított propaganda tevékenysége (kiadványok, sajtó, televízió, rádió, filmek, magnók stb.) elismerten színvonalas és hasznos. A sajátosan megyei propaganda munka jelenleg még kezdetleges. Néhány kezdeményezés — Pályaválasztási Kiállítás, Megyei ÚTMUTATÓ stb. — sikere viszont már bizonyítja, hogy ezen az úton is sikerült megtenni' a kezdeti lépéseket.

Mindezek igazolják, hogy munkánk egy olyan komplex feladat, amelynek megvalósításában számos tényezőt kell figyelembe venni, és nagyfokú együttműködésre van szükség a tudományos eredmények felhasználásában, a pedagógusok tevékenységében, a munkaerőgazdálkodást irányító szervek, az üzemek, vállalatok és különböző társadalmi szervek munkájában.

Nagy MiHóf